Nemsokára
visszaérkeztünk a londoni repülőtérre. Amint kiszálltunk a magángépünkből
menten megpillantottam anyáékat és Selt. Anya szokás szerint könnyes szemmel
várt. A többiek mentek a dolgukra. Csak Zayn jött velem.
-Szia
kicsim! Jól vagy? Jó volt az út? –anya szokás szerint elárasztott egy rakás
kérdéssel.
-Sziasztok.
Jól vagyok meg jó volt minden. –mondtam eléggé szűkszavúan
-Látom
vigyáztál Katyre. Ügyes gyerek vagy te. –apa megütögette Zayn vállát, annak
jeléül,hogy büszke rá.
-Igen Dave.
Vigyáztam rá. –Zayn és én mosolyogva egymásra néztünk. Vigyázott rám, de még
mennyire. Mind a ketten arra az éjszakára gondoltunk. Na ezt anyáék nem
tudhatják meg. Soha.
-Jaj ölelj
már meg! Olyan régen láttalak! –Sel
Annyira el
voltam foglalva anyáék üdvözlésével,hogy Selről el is feledkeztem.
-Jaj szia!
Te is nagyon hiányoztál. Majd bepótoljuk az elmulasztott időt ígérem.
-Oké
rendben. Majd mesélj el mindent. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen az élet
Svédországban.
-Nyugi.
Elmondok mindent. –mosolyogtam
-Rendben
van. Amúgy indulnunk kéne mert a taxi már kint vár ránk. –anya
Minden
beültünk a többszemélyes taxiba.
Sikeresen
hazaszállított minket a sofőr. Sajnos Selnek vissza kellett mennie a munkájába.
Hozzá majd csak később megyek át,mikor már otthon lesz.
Anya
beinvitálta Zaynt a konyhába. Megkínálta csokis muffinnal és teával. Engem
bezzeg nem kínált meg semmivel. Csak annyit mondott hogy vigyem fel a
csomagjaimat a szobámba. Úgy is tettem. Míg anyáék lent szórakoztatták Zaynt én
addig felcipeltem a csomagjaimat az emeletre. Nagy nehezen felértem.
Most bezzeg
nem akart senki sem segíteni. Persze. Ilyenkor mindenki lapul. Anyáék meg még
elkényeztetik a barátomat. Ilyen nincs.
A
csomagjaimat kissé mérgesen levágtam az ágyam mellé majd ismét lesétáltam a
lépcsőn a konyha felé.
Anya már
teljesen jóllakatta Zaynt. Szegénykém. Anya tényleg anyáskodó típus. Még ha nem
is az ő fiáról van szó, de véleménye szerint Zaynt már a fiaként tekinti.
Én is
odaültem az asztalhoz és betoltam pár muffint. Engem bezzeg nem kínálgatott
most. Jelenleg Zayn kiszolgálásával volt elfoglalva. Apának meg el kellett
rohannia üzleti megbeszélésre. Jellemző.
Egy jó fél
óra kajálás és élménybeszámoló után Zayn a karórájára nézett majd a fejéhez
kapott.
-Te jó ég! 1
óra múlva interjúnk lesz a srácokkal. Rohannom kell bocsi. –Egy gyors puszit
adott, majd utána elrohant.
Én a mai
estét pihengetéssel terveztem, de aztán
áthívtam magamhoz Selt,hogy aludjon nálunk. Úgyis már nagyon régen láttam és
szerettem volna részletes élménybeszámolót tartani a svédországi utunkról.
Nem
telhetett el fél óra, Sel már nyomban itt termett pizsamával és fogkefével a
kezében.
Az első
utunk a szobámba vezetett. Közösen széthúztuk az ágyamat és megágyaztunk.
Kényelmesen helyet foglaltunk az ágy két szélén A Nagy beszélgetéshez
készülődvén.
Először
elkezdtem mesélni neki az oda utat. Ő ezt mind csendben végighallgatta. Majd
elmondtam hogy milyen is volt egy igazi stúdióban lenni és hogy a dalok már
készen is vannak. Majd következett a másnap. A buli ideje. Sel itt szétröhögte
magát. Főleg akkor amikor elmutogattam Zayn Macarena-féle táncát, amit részegen
táncolt. Ja meg Niallét is. Az is kihagyhatatlan volt. Sel itt duplán röhögött.
Majd következett Az az este. Itt kicsit úgy kellett kicsikarnia belőlem az
épkézláb mondatokat. Mindent tőmondatban mondtam el, annyira zavarban voltam.
Végül aztán csak összehoztam valamit.
-Már éppen
ideje volt. Már majdnem 2 hónapja jártok. –Sel
-Szerintem
is. De hogy milyen jó volt vele…azt elképzelni sem tudod….
-Kérlek!
Kímélj meg a részletektől. –nevetett. Majd én is nevettem. Jobbnak láttam
inkább csendben maradni. Szokásomhoz híven.
A random
pizsamapartit a körömfestés követett. Ez olyan csajos dolog. Minden
pizsamaparti ilyen , így hát a miénk is legyen az.
Már mind a
ketten pizsamában voltunk és egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valaki
dobálja az ablakot. Anyáék nincsenek itthon, ezért kicsit megrémültem. Óvatosan
elhúztam a függönyt és 2 alakot láttam az ablakom alatt állva. Nem láttam hogy
kik lehetnek,mivel korom sötét volt. Majd egy kis idő múltán a röhögésből
rájöttem. Niall és Zayn. Hát kik mások?
-Engedj be
minket! Kizártuk magunkat a lakásból. –Zayn
-nekem van
kulcsom a lakásodhoz. Odaadom ha kell. –próbáltam kimenteni őket a bajból.
-Nem nem
kell. Már nem akarunk visszamenni. Nagyon sötét van idekint. –Zayn
-Persze
persze. Na mindjárt lemegyek.
Úgy is
tettem. Kinyitottam az ajtót és 2 vigyorgó arc jött velem szembe.
-Hogy
kerültök ide? –kérdeztem
-Zayn kizárt
minket. –Niall
Olyan képet
vágtam,mint aki sejt valamit. Nem reagáltam Niall szavaira, csak letámadtam
Zaynt. Mind a 2 zsebébe belenyúltam, és az egyikből sikerült kivennem a
lakáskulcsot.
-Ez mi?
–kérdeztem
-Őőő…lakáskulcs??
–Zayn
-Aha.
Persze. Még hogy kizártátok magatokat. Kész vicc. Mondjátok meg! Honnan
tudtátok hogy egyedül vagyunk?
-Találkoztunk
a szüleiddel útközben. Gondoltuk kitalálunk valami sztorit hogy bejuthassunk.
–Niall
-Rosszul
hazudtok. –nevettem
-Na jól van.
Rajta kaptál minket. De most komolyan. Csak látni akartunk titeket. –Zayn
-Többiek hol
vannak?
-Ők nem
jöttek. Vagyis jöttek volna, csak nem engedtük. –Zayn
-Miért is
nem?
-Hát mert
jobbnak láttuk ha csak négyen vagyunk. A 2 szerelmes párocska. –Niall
-Szóval már
ti is?
-Miért nem
tudtad? –Niall
-De, csak
kíváncsi voltam hogy mit válaszolsz.
-Ravasz lány
vagy te Katy. –Niall
-Nekem
mondod? –Zayn
-Zayn!
Csitt! –a mutatóujjamat az ajkamra helyeztem.
-Húú! Mibe
nyúltam bele? –nevetett Niall
-Még
semmibe. –Zayn
-Még! –Niall
-De
perverzek vagytok. Ti ketten együtt rosszabbak vagytok, mint Harry egymaga.
–nevettem
Mindnyájan
felmentünk az emeletre. Sel még mindig ott várt minket a szobában. Szinte be
sem tették a lábukat az ajtón, Niall máris egy csókkal köszöntötte Selt. Mi
Zaynnel csak egy halk HÚÚ-zásba kezdtünk. Most már mi is és ők is együtt.
Tökéletes párosítás. A két jó barátnő a 2 bandataggal.
-Nem baj ha
ma itt alszunk? –Zayn
-Nem baj.
Maradjatok csak nyugodtan.
-Kaja van?
–Niall
-Igen van
lent a konyhában. Nézz körül . –mondtam
-Sel? Nem
segítenél nekem? –Niall
-Miért
kellek én a hűtő kinyitásához? –Sel
-Hátha
beragad. Sosem lehet tudni.
Sel értette
a célzást és mosolyogva, de szó nélkül ment Niall után le a sötét földszintre.
Zayn nem
bírta ki és megragadta az alkalmat:
-Niall! Van
nálad? Adjak? –Zayn
-Van nálam.
–mondta Niall önelégült vigyorral majd
mind a ketten eltűntek a sötét lépcsőn.
-Mi van
nálad? –kérdeztem
-Semmi.
–mondta huncut vigyorral az arcán.
-Na mondd
már meg! Kérlek!
-Katy! Ez
férfi dolog. Te meg még kislány vagy. –pimaszkodott
-Kislány mi?
2 napja még nem neveztél kislánynak!
-Az teljesen
más volt.
-Miben volt
más?
-Semmiben.
Jó! Inkább hagyjuk. –már teljesen elvörösödött. Jobban láttam annyiban hagyni a
dolgot.
-Mit szólnál
hozzá hogy amíg Sel és Niall lent van, mi….
-…betehetünk
egy jó filmet….erre gondoltál?
-Nem
pontosan. Én mást szerettem volna betenni….
-Mást? Akkor
nem vígjátékot? Akkor mit? Akciófilmet? –totál eltereltem a szót.
-Ezt most
direkt csinálod hogy húzd az agyam?
-Mit?
-Hát ezt.
Teljesen elferdíted a témát.
-Miért? Én
azt hittem a filmekre gondoltál.
-Persze. Én
meg most jöttem le a felvédőről. –mondta pimasz vigyorral
-Miért nem?
-Hát nem.
-Akkor
bocsi. Amúgy nem nézzük meg hogy ezek mit csinálnak ott lent? Elég csend van.
Amikor
kimondtam azt hogy „csend van” ,nyomban hallottam Sel sikoltását.
-Te jó ég!
Mit csinálnak ezek? –kérdeztem Zayntől
-Mit
csináltok? –Zayn lekiáltott a lépcsőn.
-Niall
lekapcsolta a villanyt és én meg félrenyomtam a tejszínhabot. –Sel
-Niall
kapcsold már fel a villanyt. –kiabáltam én is lefelé
-Nem tudom
hogy hol van a kapcsoló. Az előbb még itt volt. De most már nincs itt. –Niall
-Ne szivass
Niall! Egy villanykapcsoló nem tud csak úgy elsétálni. –mondtam
-Úgy látszik
ez megtette. A kis pimasz. –Niall
-Várj!
Lemegyek. –mondtam
-Megyek
veled én is. Ne hagyj egyedül. –Zayn
Mind a
ketten lementünk a lépcsőn a villanykapcsolót keresni.
Valaki
megfogott és megpörgetett. Véleményem szerint Niall. Így most már azt sem
tudtam hogy a szoba melyik felében vagyok. Zayn pedig a lejövetelkor fent
lekapcsolta a villanyt, így korom sötét volt az egész szobában. Pechemre a
függönyök is be voltak húzva, így a Hold sem világította be a szobát.
-Ezt ti
kiterveltétek! –mondtam
-Már én is
rájöttem. Niall összekent tejszínhabbal. –Sel
-Most
komolyan srácok! Olyanok vagytok mint a kisovisok. Azok játszanak
szembekötősdit. –mondtam
-Ovisok
vagyunk? Lehet! De még milyen ovisok. –egy másodperc sem kellett, Zayn
megtalált és ugyanazt csinálta velem, mint Niall Sellel. Totál letejszínhabozott.
Mindenem tiszta tejszínhab volt. Pechemre a hűtőt sem találtam meg hogy visszaadhassam neki. Nem, én Niall kezéből
kaptam ki a tejszínhabos dobozt és céloztam vele Zaynre. Legalábbis azt hiszem
jó helyre céloztam.
-Te mit
csinálsz? –Zayn.
Úgy látszik
jó helyre ment a hab.
-Kölcsön
kenyér visszajár. Kedvenc mondásom.
-Na várjál
csak! –Zayn menten visszaszerezte a kezemből a dobozt. Én rohantam előre. Azt
sem tudom hogy mi hol van, csak rohantam. Valaki a kezembe nyomott egy újabb
tejszínhabos dobozt és így már egyelőek voltunk. Niall Selt spriccelte le a már
kissé megolvadt tejszínhabbal, Zayn pedig engem.
A padló már
tiszta csúszós volt. Éreztem hogy el fogok csúszni valahol a konyha közepén, de
Zayn elkapott.
-Milyen
udvaris vaaaaaaa…. –be sem tudtam fejezni a mondatomat máris lőtt a
tejszínhab-bombákkal.
Már
kénytelen voltam levenni a felsőmet,mert csupa tejszínhab volt mindenem. A hűtőszekrényt is megtaláltam és szerencsére
tudtam egy kis fényt juttatni a konyhába. Rémültem bámultam végig a pulton.
Minden csupa hab volt. Szerencsére csak a konyha. Az ebédlőbe már nem jutottunk
el.
Zayn látta
hogy már látom hogy látok, ezért odarohant hozzám és becsapta a hűtőajtót.
Eközben Sel
és Niall már a földön ültek és onnan bombázták egymást a tejszínhab ágyúkkal.
-Istenem!
Még életemben nem pazaroltam el ennyi kaját, mint most. Mehetek gyónni. –Niall
Niall ez a
mondata megütötte a fülemet. Én is leültem a földre és csak röhögtem. A hasamat
fogtam már annyira röhögtem. De az még semmi. Amint elkezdtem nevetni, a
többiek is elkezdtek. Kivétel nélkül. Már annyira röhögő görcsöt kaptam, hogy
fel sem tudtam állni.
Na, nagy
nehezen sikerült. Megindultam a villanykapcsoló felé. Immáron tudtam hol volt.
Felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen világos fény kicsit bántotta a szememet.
Körbenéztem
a konyhába. Hát körülbelül úgy nézett ki a konyha mint valami második
világháborús csatamező. Csak sokkal rosszabb. Mindenütt tejszínhab és
tejszínhabos doboz. Összeszámoltam, 14 darab dobozt ürítettünk ki. Fogalmam sem
volt hogy ennyi tejszínt beszereztek anyáék. Remélem nem akart velük semmit
csinálni.
Zayn
megpillantott engem egy szál melltartóban majd bánkódva így szólt:
-Miért nem
szóltál hogy félmeztelenül vagy? –Zayn
-Miért
kellett volna? –kérdeztem
-Hát nem
lett volna rossz. –Zayn
-Jobb is
hogy nem szóltál neki. Kínlódjon egy kicsit ő is, ha már én is kínlódok. –Niall
Mindenki
értette a célzást. Sel már totál el volt pirulva. Zayn meg nem hogy
lecsitítatta volna a kedélyeket, inkább belerúgott még egyet.
-Én már nem
kínlódok. –ördögi vigyor
-Ezt nem
hiszem el hogy ilyen perverzek vagytok. Nyugodjatok már le! –megpróbáltam mind
a két srácok helyrerakni.
-Én nyugodt
vagyok. –Zayn tovább pimaszkodott velem.
-Na jó
mindegy. De itt rendet kéne rakni. Reggelre itt minden ragadni fog.
-Én
feltörlöm a padlót. A fiúké a pult. Végül is ők voltak a kezdeményezők. –Sel
-De ti is
benne voltatok. Ti is ugyanúgy kiveszitek a részetek mint mi. –Niall
-És azt ki
mondta hogy mi nem vesszük ki a részünket? –kérdeztem
-Nem
szóltam. –Niall feladta a velem vívott szópárbajt. Tudta hogy úgy is csak
veszthet. Ellenem nem lehet nyerni. Na jó. Egy kivétel van. Az a bizonyos póker
est. Azt az estet szeretném örökre elfelejteni.
Mindnyájan
elkezdtük a takarítást. Egy bő háromnegyed óra alatt kész is lett minden. A
konyha jobb lett mint újkorában. Csillogott-villogott az egész pult. Hála a
srácoknak.
Már
körülbelül éjjel 2 felé járhatott mikor készen lettünk mindennel. A csajos
pizsamapartinak lőttek. Helyette ezzel a két lököttel bohóckodtunk. Most már
elmondhatom hogy ami pizsibulinknak nincs párja. Ilyet még senki nem rendezett.
Ez enyhén mondva is rendhagyó volt.
Mivel az
ágyat már Sellel széthúztuk, nagyjából mindenkinek volt helye aludni. Vagyis
mégsem. Én és Sel az ágyon, Zayn és Niall pedig a földön. Nagyon erősködtek
hogy mi, lányok aludjunk az ágyon. Igazi Úriemberek. Szokás szerint.
Az alvás
elalvás már kissé necces volt. Lényeg az,hogy nem aludtunk semmit.
Zayn és Niall
egymás mellett feküdtek a földön. Nyomták a szokásos dumát.
-Zayn! Éhes
vagyok! –Niall
-Dugulj már
el Niall! –Zayn
-De éhes
vagyok!
-Egyél meg
engem!
-Nem vagyok
kannibál.
-Szerencséd.
5 perc múlva…
-Zayn? –Niall
-Mivan? –Zayn
-Éhes
vagyok! –Nial
-Nem laktál
jól a sok tejszínhabbal?
-Nem. Éppen
ellenkezőleg. Jobban megéheztem.
-Te! A
lányok alszanak? –Zayn
-Nem tudom.
Nézzük meg őket.
A paplan
alatt oldalba böktem Sel hogy tegyen úgy,mintha aludna. Értette a célzást. Mind
a ketten úgy tettünk mintha aludnánk. Niall közel hajolt hozzánk,hogy megnézze
alszunk-e. Szerencsére nem vette észre hogy nem. Úgy látszik jók vagyunk mű
alvásban.
-Alszanak!
Tiszta! –Niall súgta halkan Zaynnek.
Hallottam,hogy
elkezdnek sustorogni valamiről, és egy kicsit közelebb kúsztam,hogy jobban
halljam őket…