Part 26

Felvettem a telefonomat. Halkan beleszóltam, nehogy a másik szobából meghallják. Bár nem sok értelme volt a sustorgásomnak, mivel a  nappaliban ezerrel ment a viccmesélés.

- Szia Will!

- Szia Katy! Bocsi hogy úgy felszívódtam, de vissza kellett mennem Liverpoolba. A szüleim elutaztak és el kellett hoznom magamhoz a húgomat ide Londonba.

- Értem.

- Sel már rendbe jött? Kiengedték a kórházból?

- Igen, már egészen jól van. Leszámítva néhány zúzódást és azt a bordatörést.

- Húú, az nagyon súlyos. Szegény Sel..

- Hát igen. Amúgy miért hívtál?

- Egy hatalmas szívességet szeretnék kérni tőled. Holnap este nem tudnál a kishúgomra vigyázni pár órát amíg én dolgozok? Sajnos nem érek rá. Egyedül meg nem hagyhatom otthon. Tudod milyen kis hiperaktív.

Egy másodpercre csendben maradtam. Elgondolkoztam azon,hogy mi lesz ha megteszem neki ezt a szívességet. Zaynnek egyáltalán elmondjam? Fogalmam sincs. Zavaromban rávágtam egy igent.

- Nagyon szépen köszönöm. Majd meghálálom valahogy. Figyelj. Jobb lenne ha inkább te jönnél bébiszitterkedni. Susan nem szeret idegen környezetben lenni.

- Értem. Mondd meg a címet és én oda megyek.

Will lediktálta a címüket. Holnap este 7re oda kell mennem, 11-ig. Annyit kibírok.

- Köszi, akkor majd holnap megyek. Most le kell tennem bocsi, szia.

Gyorsan leraktam a telefont, mert észrevettem hogy valaki kinyitotta a konyhaajtót.

Az ajtóhoz pillantottam és Zayn kukucskált ki mögüle.

- Úgy kirohantál. Valami baj van? –Zayn

- Nem, csak telefonom kerestek.

- Ki volt az?

Most vagyok nagy bajban. Mondjam meg Zaynnek,hogy Will keresett és hogy holnap este megyek hozzá bébiszitterkedni? Akkor megint rá törte a féltékenységi roham és azt nem akarom. Végül is nem olyan nagy ügy ez az egy este, csak vigyázok a gyerekre, majd hazajövök. Nem lehet belőle nagy gond. Nem tartottam fontosnak hogy Zayn tudjon róla. Amiről nem tud, az nem fáj.

- Anya hívott. Csak kérdezte hogy vagyok. –próbáltam teljesen kiegyensúlyozottan és higgadtan válaszolni a kérdésre, nehogy kiszúrja hogy hazudok.

- Ja, oké. De most már gyere vissza a nappaliba. Mindenki téged hiányol.

- Akkora partiarc lennék?

- Te vagy a legnagyobb buli őrült akit valaha ismertem. –nevetett

- Haha. Nagyon vicces.

- De most már tényleg gyere.

Mind a ketten visszamentünk a nappaliba. Harry még mindig bőszen mesélte a disznó vicceket. Niall és Liam már szinte gurultak a röhögéstől. Nagyon vicces látvány volt. Fogták egymás kezét és mind a ketten a másik, szabad kezükkel a hasukat fogták. Harry viccei gyilkosak. A többiek csak szimplán majd megpukkadnak a röhögéstől, de Liam és Niall meg már agybajt kapnak a sok hahotától. Ez nagyon nagy löketet adott a „bulinak”. Most már mi is bekapcsolódtunk a nevető brigádba,hogy teljes legyen a csapat.

Kevesen tudják, de Sel nagy mókamajszter. Még anno Liverpoolban, a mi kertünkben volt egy hatalmas tölgyfa. Arra építettünk egy kis erődöt és oda szoktunk menni minden nap vicceket mesélni. Ez amolyan vicc klub volt. Anya mindig felküldött nekünk piknikkosárban frissen facsart narancslevet és csokis kekszet. Azok voltak ám a szép évek.

Na de most már ne nosztalgiázzunk.

A hangos hahotázásból Sel is rendesen kivette a részét. Persze mértékkel, mert még minden mozdulat fáj neki. A törött bordája miatt. Mondjuk ezt megértem. De mondjuk egy kicsit sem látszott az arcán, hogy fájna valamije, csak röhögött velünk.

Mivel Sel mamája megkért,hogy ne fárasszuk ki Selt, nemsokára el is köszönt mindenki mindenkitől és a nagy csapat hazament, álomra hajtani a fejét. Már aki. Niall ott maradt Sellel, vigyázni rá, Harry meg ment valami vad buliba. Megértem. Már csak neki nincs barátnője a fiúk közül. Egész este ezzel húzta Louis az agyát, és megelégelte. Felmérgedt és bevetette magát az éjszakába.

Mi hazamentünk aludni. A sok vihogástól eléggé elfáradtunk. Persze előtte kihagyhatatlan volt a közös fürdőzés. Hm…Ilyen jó estém már rég volt. Buli a legjobb barátnőnél, majd fürdőzés a legjobb pasival a világon.

Másnap délig aludtam. Csak egyszer keltem fel,amikor megcsörrent Zayn telefonja. Reggel hatkor. Harry hívta, totál részegen,hogy vigye haza őt Zayn. Nagy nehezen kimakogta hogy hol is van pontosan. Harry valami vad buliban lehetett az éjjel, mert olyan hangosan beszélt,hogy még a telefonból is kihallatszott, pedig nem is volt kihangosítva.

Zayn kicsit mérges volt,mert Harry felkeltette, de elment érte a szórakozóhelyre. A többit már átaludtam.

Szóval délben keltem fel. Zayn hagyott egy üzenetet,hogy el kellett menniük egy fontos ünnepségre. Csak éjfélkor jön haza. Kíváncsi lennék Harry fejére, amikor ott áll szmokingban az újságírók előtt, teljesen kómás fejjel. Ebből címlapsztori lesz. Érzem….

Az egész napot lustálkodással töltöttem. A délután közepén anya átjött megnézni hogy vagyok. Megmutattam neki az egész házat, majd beszélgettünk kicsit. Felkészített engem a felnőtt, felelős életre. Mintha nem tudnám magamtól…Szülők…

Anya nem töltött olyan sok időt nálunk, csak épp hogy benézett már ment is. Megint egyedül maradtam. Zayn még egy SMS-t sem küldött. Gondolom nagyon el van foglalva. Nem is akartam zavarni most őt.

Eljött a 7 óra. Elindultam Will ideiglenes lakása felé. Taxival kellett mennem, mivel elég messze van innen.

Odaértem, Will széles mosollyal fogadott az ajtóban.

- Szia Katy! Köszönöm szépen hogy eljöttél. Odaírtam mindent a papírra. Ha nem haragszol nekem mennem is kell. Bocsi. –Will villám gyorsan elhúzta a csíkot és ott hagyott egyedül, a kis Susannel.

- Szia Susan! Emlékszel még rám? Katy vagyok. – megpróbáltam visszaemlékeztetni a régi szép időkre.

Susan mosolyogva bólogatott egyet, majd kinyújtotta két apró kis karját felém.

- Álmos vagyok. Vigyél aludni! –megparancsolta

- Igen is kapitány! –mondtam viccesen

Most komolyan mondom, semmi dolgom nem volt. A kis Susan mind a négy órát végig aludta. Én a másik szobába tévéztem. Nem volt nehéz dolgom vele.

A tévézés közben belegondoltam a hazugságomba. Vajon Zayn rájön? Ha igen, akkor mit fog szólni? Most már tudom, hogy nagy hülyeséget csináltam. Meg kellett volna neki mondanom szemtől szembe,hogy nem anya, hanem Will hívott. Én meg a szemébe hazudtam. Totál lelkiismeret-furdalás gyötört. Folyton csak Zayn ártatlan arcára gondoltam, amikor mondtam neki hogy ki hívott. Azok a hatalmas barna szemek és az a csókos száj…én mindezt nem akarom elveszíteni egy hülye hazugság miatt. Mondjuk én is jókor kapcsolok. Akkor amikor már nem tudom menteni a menthetőt. Fázis késésem van.

Eldöntöttem,hogy ha hazamegyek, akkor mindent elmondok Zaynnek. El lesz a legtisztább. Nem tudnék a szemébe nézni. Most bűnös vagyok…elég nagy a bűnöm.

Eltelt a négy óra. Will pontosan este 11kor érkezett haza. Megmondtam neki,hogy semmi gond nem volt Susannel. Az egész estét végig aludta, én meg nem akartam felkelteni. Először azt mondta hogy megfizeti a munkámat, de én mondtam hogy szó sem lehet róla. Szívességből tettem. Gyorsan el is köszöntem, majd elsiettem. Nehogy még ő adjon nekem pénzt azért hogy nem csináltam semmit. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem. Habár már most sem az.

Hazaértem kb fél 12 felé. Gondoltam Zayn még úgy sincs otthon. Azt mondta a levélben,hogy csak éjfélkor jön haza. Addig még fél óra. Gondolom az ünnepség úgy is elhúzódik, szóval még bőven van időm.

Hazaérkeztem, majd bementem a lakásba. Nagyon megijedtem, mert Zayn ott szmokingban a nappaliban. Sötétben.

- Úr isten! Te meg mit csinálsz itt? –kérdeztem ijedten

- Vártalak. Hol voltál eddig? –ismét kérdőre vont.

Gondolkoztam,hogy mit mondjak. Elmondjam-e az igazat, vagy megint hazudjak? Az eszem megint a rossz irányba húzott.

- Anyáéknál voltam. –mondtam teljesen higgadtan

- Az érdekes,mert voltam anyukádéknál, de te nem voltál ott.

- Te kutatsz utánam?

- Miért? Mit tehettem volna? Lassan éjfél és te még nem nagy itthon…

- Valahol voltam.

- És megtudhatnám végre hogy hol?

- Nem mondhatom el.

- Miért nem?

- Mert félek…hogy hogyan fogsz reagálni.

- Ha nem mondod meg hogy hol voltál,akkor nem is fogok reagálni sehogy. Szóval?

Nagy erőt vettem magamon, majd kimondtam. Kimondtam…

- Will kishúgára vigyáztam!

- Hm..Szóval Will kishúgára? Nála? –ismét megjelentek rajta a féltékenység első jelei

- Igen nála. De ő nem volt otthon.

- Persze… -az arca eltorzult és komoly pillantást vetett rám

- Zayn! Ne kezdjük megint!

- Mit?

- A féltékenykedést.

- Miért? Van okom féltékenykedni? Késő este van, és te még nem vagy itthon? Szerinted ilyenkor mire gondoljak?

- Megértem. De tényleg a kishúgára vigyáztam.

- Hazudtál nekem.

- Tudom…és sajnálom.

Egy kicsit gondolkoztam, aztán ismét felszólaltam.

- Mi olyan nagy baj azon hogy kicsit füllentettem? Meg egyébként is. Nagyon nagy baj volt hogy Will kishúgára vigyáztam?

- Ha egyáltalán rá vigyáztál.

- Jaj Zayn! Ne! Már megint! Ilyenkor teljesen kifordulsz magadból. Most ugyanott vagyunk mint pár napja.

- Figyelj! Tételezzük fel hogy elhiszem amit mondasz. De akkor is hazudtál nekem.

- Ez csak egy kis füllentés volt. Ne csinálj bolhából elefántot!

- Tudod milyen érzékeny vagyok a hazugságokra! Allergiás vagyok a hazugságokra!

Zayn most engem idegesített fel . Ez igazságtalanság! Nem hiszem el,hogy ebből képes olyan nagy ügyet csinálni.

- Katy! Ismersz! Tudod milyen vagyok!

- Igen tudom, de azt nem hiszem el hogy ilyen apróságból képes vagy nagy ügyet csinálni. Egyébként is. Te már hányszor hazudhattál nekem vagy hányszor csalhattál meg. –ijedtemben elkezdtem sületlenségeket hablatyolni.

Zayn komor arcot vágott,majd így szólt.

- Ezt mond még egyszer!

Nem mondtam. Inkább elfordítottam a fejemet a másik irányba.

- Ugye nem gondoltad komolyan?

Belőlem meg megint előjött a sírhatnék. El is pityeregtem magam. De nem azért,mert Zayn megbántott volna, hanem azért,hogy mit mondtam neki.

- Nézz rám! –mondta, és közben sértődött arcot vágott.

Még mindig nem néztem rá. Odalépett hozzám, majd finoman, simogatva maga felé fordította az arcomat.

- Mond hogy nem gondoltad komolyan! Kérlek mond!

Én még mindig egy szót sem szólta, csak álltam egy helyben és pityeregtem. A saját hülyeségem miatt. Hogy lehetek ennyire szívtelen? Hazudok neki, pedig tudom hogy milyen érzékenyen érinti, sőt még az az ominózus mondatom is. Rendesen szíven üthette. De még engem is.

- Sajnálom. –most már mélyen a szemébe néztem és pityeregve bocsánatot kértem tőle.

- Semmi baj! –közel húzott magához, majd szorosan magához ölelt. Látszott rajta,hogy fáj neki amit mondtam, de megpróbálta elviselni.

Ahogy átölelt, egyre jobban elkezdtem sírni. A saját hülyeségeimen. Nem hiszem el. Hogy lehetek ilyen bunkó?

Hogy bánthattam meg őt? pont őt?

- Na jól van. Most már ne sírj. –finoman letörölte az arcomról a könnycseppeket.

- Bocsáss meg, tudom hogy sosem tennéd meg.

Megharapta az ajkát, majd újra megölelt.

- Semmi baj. Felejtsük el.

Csillogó szemekkel rá néztem. Meg sem tudtam szólalni. A világ hülyéjének éreztem magam. Valami fekete báránynak,aki éppen a farmról szabadult.

Zayn odainvitált maga mellé a kanapéra. Én az ő karjaiban voltam. El kell hogy mondjam, hogy az valami menyország.

- Bármit megtennék érted, ugye tudod?

- Igen, tudom.

- Ha valamivel kárpótolhatnálak, akármivel, akkor szólj.

- Hmm… akármivel?? –ismét felcsillant a huncut mosolya. Én is egyből elmosolyodtam és abbahagytam a sírást.

- Te mindig csak a rosszra tudsz gondolni. –mosolyogtam rá

- Lehet. De hát ilyen a természetem. De erről csak te tudsz!

- Lakat a számon.

- Nálam van a kulcs!

Meg sem szólalhattam, más is csókolt. Ismételten egy forró és szenvedélyes csókot váltottunk.

- Ígérj meg nekem valamit! –monda, immáron a csók után

- Akármit.

- Ne hazudj többé nekem!

- Ígérem. Soha többé. De te is ígérj meg nekem valamit! Ne legyél féltékeny!

- Hát, nehéz lesz, de megígérem.

- Remek. –mosolyogtam rá

Egy pillanatra ismét komolyság ült az arcára, majd elengedett. Felállt, majd így szólt:

- Gyere velem! –egy másodperc alatt felkapott a karjaiba és vitt magával.

- Hova viszel? –kérdeztem kíváncsian

- Az legyen titok!

Én egyből a hálószobára gondoltam. Ez már nem igaz. Már nekem is piszkos a fantáziám. Úgy látszik eltanultam tőle…

Nem, Zayn kivitt a kertbe. A focipályára. Ott letett engem, majd a megfogta a két kezemet és mélyen a szemembe nézett.

- Mostanában sok rossz történt velünk, legyünk végre túl mindenen.

Én csak mosolyogtam rá. Nem értettem,hogy miért hozott a focipályára, de nekem így is jó.

- Gyere. Nézzük a csillagokat! –felmutatott az égre. Ezernyi, sőt milliónyi csillag fénylett fölöttünk. Mind a ketten lefeküdtünk a puha fűbe. Már értem, hogy mért ide hozott.

Szorosan egymás mellett feküdtünk és néztük a csillagokat.

- Nézd, az ott milyen szép! –mutatott egy elég méretes csillagra

- Igen, valóban nagyon szép.

- De nem szebb nálad. –rám mosolygott azzal a Zayn mosolyával. Hmm…

Hirtelen megláttunk egy hullócsillagot. Zayn gyorsan azt mondta,hogy kívánjak valamit.

Most komolyan! Mit kívánhattam volna. Itt fekszek a világ legjobb, legaranyosabb, legmegértőbb és legkedvesebb pasijával. Sőt, a saját focipályánkon. Kell ennél több? Behunytam a szemem és kívántam egyet. Azt kívántam,hogy minden maradjon így ahogy most van és hogy örökké szeressük egymást.

Ránéztem Zayn arcára, akin látszott,hogy nagyon gondolkozik valamin. Már csak a felvillanó villanykörte hiányzott a feje tetejéről.

- Te mit kívántál? –kérdeztem kíváncsian. Láttam az arcán,hogy valami nagy dolgon törte a fejét. Nagyon kíváncsi voltam a kívánságára, de nem is kellett noszogatnom hogy elmondja.

- Azt kívántam,hogy legyen egy hatalmas tükör a hálószobában, amiben minden szemszögből látom magamat.

Én felemelt szemöldökkel rá pillantottam.

- Mi az? –vállat vont

Part 25

Nem hiszem el hogy végre kibékültünk. Ez valami csoda. Sel is már jól van és velünk is minden a legnagyobb rendben.

Zaynnel lenni meg ismételten csodás volt. Most sokkal szenvedélyesebb volt,mint a hotelben. Odafigyelt rám, minden lélegzetvételemre és mozdulatomra.

 - Többször kéne összevesznünk! –mondta huncut vigyorral az arcán

- Miért is?

- Mert akkor többször békülnénk ki így. Nekem tetszene.

- Azt egyből gondoltam. De amúgy veszekedés nélkül is érhet így véget a napunk, ne azon múljon.

- Hm… egyre jobb ötletekkel állsz elő… ez tetszik. Nagyon tetszik.

- Jaj, te kis perverz mackóm. –szorosan átöleltem

- Én? Perverz? Még véletlenül se…

- Persze,persze.

- Jaj, olyan jó érzés hogy magamhoz ölelhetlek. Már nagyon hiányoztál.

- Nekem is nagyon hiányoztál. De mi lesz majd ha világ körüli turnéra mentek? Hogy bírom ki nélküled?

- Sehogy. Viszlek magammal.

- Na persze. Akkor mi lesz a sulival?

- Majd én korrepetállak.

- Te? Na ne viccelj.

- Miért? Mi mind az öten magán tanárhoz járunk. Eljárhatnál te is velünk. Ugyanazt az anyagokat vesszük át mint a rendes suliban, csak egy kicsit később.

- Hát nem tudom Zayn. Szeretnék inkább rendes suliba járni.

- Nekem az oké, de majd amikor jössz velünk a turnékra, akkor fogsz majd magántanárhoz járni.

- Te ezt már így eldöntötted?

- Viccelsz? Már az egész életemet megterveztem veled. Mindent.

- És mi lesz ha egyszer valamikor úgy összeveszünk,hogy szakítunk…?

- Olyan nem lesz, mert addigra már a feleségem leszel.

- Jaj Zayn! Ne viccelődj már!

- Én nem viccelek. Komolyan mondom. De remélem hogy nem fogunk soha összeveszni. Max apróságokon. Például

hogy elfogyott a fogkrém és én nem vettem, vagy nem hajtottam le a wc ülőkét. Remélem komolyabbak nem lesznek.

- Remélem hogy én sem. Jaj, elfelejtettem felhívni Eleanort. Meg kell mondanom hogy ma már itthon alszom.

- Miattam ott is aludhatsz… -direkt azért mondta hogy még jobban idegesítsen vele

- Tényleg azt szeretnéd hogy ne aludjak itthon? –én meg teljesen komolyan vettem amit mondott és kicsit elszomorodtam

- Nem dehogy. Csak hülyéskedek. Ne vedd komolyan.

- Én meg már azt hittem hogy még mindig haragszol….

- Ha haragudnék rád akkor szerinted veled töltöttem volna el ezt a fenomenálisra sikeredett estét?

- Nem. Na jól van, nem szóltam. De tényleg fel kell hívnom Eleanort,hogy ne várjon.

- Oké. Addig én itt az ágyban megvárlak.

- Rendben.

 Magamra kaptam Zayn egyik ingét. Szerencsére elég hosszú volt ahhoz,hogy mindenemet eltakarja.

Lementem a lépcsőn. Mivel amikor beosontam a házba, a táskámat az asztalra tettem le. Abban van a telefonom. Kivettem a táskámból és felhívtam Eleanort. Elújságoltam neki a történteket. Valahogy sejtette hogy mi történhetett közöttünk, mivel várt engem, de én nem mentem. Gondolta,hogy pár cucc elpakolása nem tarthat ennyi ideig. Jól gondolta. Ruhák elpakolásáról szó nem esett. Max. ruhák lepakolásáról.

Még egy pár percet fecsegtünk Eleanorral,majd letettük a telefont. Egy másodperc sem telhetett el, észre vettem hogy valaki kinyitotta a bejárati ajtót. Eszembe jutott,hogy nem zártam be, mivel gyorsan szeretem volna végezni a ruhák bepakolásával. De ez lett belőle. A bejárati ajtóról teljesen elfeledkeztem.

Időm sem volt elbújni, sőt fogalmam sem volt hogy ki lehet az, majd az előszobából hirtelen Louis,Liam és Harry személye tárult elém.

Csak nagyon néztek hogy itthon találnak engem egy szál ingben. Én megszólalni sem tudtam a meglepődöttségtől.

- Sz..sz…szia Katy! –Harry teljesen el volt bambulva.

- Hát te meg? Itt? Így? –Liam

- Húú, mi történhetett itt? Csak nem kibékült a gerlice pár? –Louis

- De. Ahogy mondod. Kibékültünk. Végre… -megpróbáltam kicsit összeszedni magam és az inggel még jobban takarni a fedetlen testemet.

- Ny..nyitva volt az ajtó! Nem gondoltuk volna hogy itt találunk. –mondta Harry teljesen elpirulva

- Zayn merre van? Liam

Mit is mondhatnék? Zayn a hálószobában van az ágyban meztelenül? Kicsit ciki lenne. De hát mit tehetek. Már minden mindegy.

- Zayn fent van az emeleten.

- Gondolom a hálószobában. Ugye? Igazam van? –Lou

Nem hazudhattam Louisnak , így idegességemben lehajtottam a fejemet és csak bólogattam.  Az egész fejem már tiszta vörös volt.

- Oké, értem én. Megzavartunk titeket. –Liam

- Nem. Nem zavartatok meg. De ha nem haragszotok akkor felmegyek a hálóba és szólok Zaynnek hogy itt vagytok.

- Nem kell szólnod neki, hadd pihengessen csak az ágyban. –mondta Liam nevetve

- Liam, kérlek.

- Jó,jó. Csak azért jöttünk,mert egy kis összejövetelt szervezünk Sel tiszteletére. –Liam

- Miért? Már haza engedték?

- Hát, mi próbáltunk hívni téged, de nem vetted fel a telefont. Biztos el voltál foglalva. –Liam

- Az lehetetlen. Éppen most néztem meg. – megfogtam az egyik kezembe a telefonomat, a másik kezemmel pedig az inget fogtam, nehogy leessen rólam.

- Tényleg. 6 nem fogadott hívás...biztos nem hallottam.

- Hát, Zayn alaposan lefoglalhatott, ha még a telefonodat sem hallottad meg. –Louis

- Jaj BooBear….Szóval akkor már haza is engedték Selt? Ez nagyszerű. Amúgy kinél lenne a buli?

- Selnél. De nem az a kimondottan vad buli lenne, hiszen Selt még nem fáraszthatjuk ki. Csak összejönnénk páran, iszogatnánk meg minden. –Liam

- Oké, benne vagyok.

- Niall már ott is van Seléknél. Segít kaját csinálni. –Louis

- Ez rendes tőle. Amúgy mikor kezd az összejövetel?

- 8-9 körül. –Liam

- Oké, addigra készen leszünk.

Szegény Harry, meg sem tudott szólalni. Még mindig mohón engem figyelt. Bele sem merek gondolni,hogy mi járhatott a fejében.

Egyszer csak Zayn lecammogott a lépcsőn egy szál alsógatyában.

- Sziasztok. Hát ti? –Zayn

- Hello haver. Jöttünk szólni hogy ma lesz egy kis ünnepség Sel gyógyulásának alkalmából. Ti is meg vagytok hívva. –Liam

- Ó,köszi. Rendes tőletek. –Zayn

Louis és Harry pedig csak egymás közt sugdolóztak és kuncogtak. Elég viccesen nézhettünk ki, Zayn egy szál alsógatyában és én pedig egy szál ingben.

Lou nem hagyhatta annyiban a dolgot. Odajött Zaynhez és halkan odasúgott neki valamit, amin Zayn elkezdett mosolyogni. Én egy szót nem értettem Louis beszédéből, de Liam és Louis ugyanúgy elkezdtek mosolyogni valamin. Mintha előre tudták volna hogy Louis mit fog mondani.

- Ti meg min mosolyogtok annyira? Én is akarok nevetni. –mondtam

- Semmi különös. Csak Zaynnel adtam pár tanácsot. –Louis

Na attól félek én. Lou tanácsaitól. Valami igen vicceset mondhatott neki, mert még mindig mosolyognak.

- Mondjátok már el légyszi! –könyörögtem

- Ez amolyan férfi dolog. Nők ilyet nem tudhatnak. –Louis

Én már a fejemet fogtam. Vajon miféle férfi dolog lehet az amiről én nem tudhatok? Furdalta az oldalam a  kíváncsiság. Nem bírtam tovább, felmentem az emeletre felöltözni. Ők még mindig röhögtek valamin. Úgy érzem,hogy ez a nagyon fontos és nagyon titkos dolog nem fog kiderülni. Hihetetlen, de ezek mindent megbeszélnek egymással. MINDENT.

Elkezdtem a szekrényben matatni. Egy farmer rövidnadrágot és egy lila lezser pólót találtam. Fel is vettem.

Amikor ismételten lementem az emeletre, a srácok már nem voltak ott. Csak Zayn állt a hűtő előtt alsógatyában. Mit is mondhatnék? Elég szép látvány volt. Ahogy fogta a hűtő fogantyúját, tisztán látszódtak az izmai. Szinte elolvadtam a látványtól.

Odamentem hozzá,majd megöleltem.

- Éhes vagy? –kérdeztem halkan

- Eléggé. Ma még nem ettem semmit és a napi energiámat már elhasználtam. –mondta pimaszul

- Akkor töltsd fel magad. Nemsokára indulnunk kell Selhez. Már elég késő van. Gondolom nem fog annyira sokáig tartani a buli, hiszen Sel egészsége fontosabb.

- Ez így van. De attól én még betankolhatok.

- Persze,egyél csak nyugodtan. Vagy tudod mit? Eszek én is veled. Ma még én sem ettem egy falatot sem. Sőt, az energiám totál lenullázódott.

- Meghiszem azt. De nem baj, jó volt veled. –mondta és egy aranyos pillantást vetett rám.

Én nem kívántam a gondolathoz hozzáfűzni semmit, csak egy apró csókot adtam a szájára. Ő tudja mit jelent ez. Nem kell mindent szavakba öntenem ahhoz hogy megértse.

Mind a ketten megvacsoráztunk. Nem sokkal később elindultunk Sel házához.

Mivel nem lakik messze tőlünk, gyalog is hamar megjártuk az utat.

Becsengettünk, majd Niall nyitott ajtót.

- Sziasztok. Gyertek be. Már mindenki itt van. Csak rátok vártunk. –Niall

- Megértem hogy késtek. Egész délután el voltak foglalva. –Louis beszólt a háttérből

- Haha! Nagyon vicces vagy! –mondtam gúnyolódva

Bementünk a hatalmas nappaliba. Mindenhol szendvicsek és üdítős poharak. A kellemes atmoszférát némi halk zene töltötte be. Úgy vélem Chris Brown legújabb száma a Don’t wake me up szólhatott.

Mindenki itt volt aki számított. Sel,Niall.Harry,Liam,Louis,Eleanor,Danielle,Zayn és én. Sel szülei segítettek az előkészületekben, de utána elhúzták a csíkot, azzal a feltétellel, ha nem leszünk sokáig és nem fárasztjuk ki Selt.

Ezeket a feltételeket igyekszünk minél precízebben betartani.

Sel ott ült a kanapén, betakarózva. Nem nagyon tudott mozogni a borda törése miatt, szóval hozzá kellett igazodnunk.

- Sel, már jobban nézel ki. Sokkal. –dicsértem meg a vendéglátónkat

- Ebben egyetértek. –Zayn

- Remélem nem baj ha nem vad bulit terveztem. –Sel

- Dehogy baj. Épp ellenkezőleg. Már épp elég a folytonos vad bulikból. –mondtam

- Gondolom délután elég nagy bulit csaptatok Zaynnel. –Harry

Mindenki ránk nézett és elkezdett kuncogni. Mi meg csak álltunk rémült fejjel egymás mellett.

- Harry! Muszáj mindenkinek megtudnia? –Zayn

- Már tudja mindenki. –Liam

- Remek. –bólogattam savanyú arccal

- Katy! Mesélj el mindent! –Eleanor

- Igen Katy! Mindent! –Danielle

- Mindent? –kérdeztem ijedt fejjel

- Csak a lényeget. A szaftosabb részek érdekelnek. –Danielle

Körbe néztem a szobában és mindenki engem és Zaynt figyelte. Most komolyan! Miért kíváncsi ennyire mindenki? Nincs jobb dolguk? Érdekes, de csak a mi szerelmi életünket hozzák napvilágra. A szobában még van rajtunk kívül 3 szerelmes pár. Velük mi van? Vagy csak minket macerálnak?

- Nem mondok semmit. Az a mi dolgunk hogy mit csináltunk és hogy mikor. Igaz Zayn?

- Igen, igaz. Ahogy mondod. –Zayn

- Amúgy meg csak velünk vagytok elfoglalva? Nem Sel tiszteletére gyűltünk össze?

- De igen,csak kíváncsiak voltunk hogy mit szóltok. –Lou

- Ez csak ránk tartozik. Nem értem hogy miért nem lehet ezt megérteni. –mondtam már kissé ideges megnyilvánulásokkal .

- Jól van na, csak vicceltünk. Szeretjük Zayn agyát húzni az ilyen dolgokkal. –Louis

Zaynre néztem, aki csak nevetett. Remek…

- Oké, felejtsük el. Fátylat rá!

- Figyeljetek! Készítettem Sel mamájával pár szendvicset. –Niall

Körbenéztünk az ebédlőben és minden asztal, bútor, polc, tele volt szendviccsel.

- Párat? –Eleanor

- Hát, lehet kicsit túlzásba vittem. –Niall

- Kicsit? –Danielle

- Na jó, nagyon. De legalább nem halunk éhen. –Niall

- Ugye milyen aranyos? Mindenkire gondol… -Sel

Niall odament a kanapé mögé ahol Sel ült, majd egy puszit nyomott a homlokára.

- Na? Ki kér piát? –Harry

- ÉéÉén! –Louis

- Se! –Eleanor kivette a sörös poharat Louis kezéből.

- Semmi olyan. Ha Hazza és BooBear összefog, abból jó nem sülhet ki. –Eleanor

- Nekem mondod? Harry! Emlékszel arra a bizonyos bilincsre? –kérdőre vontam a felbújtót.

- Nem tudom miről beszélsz! –Harry alaposan elhárította a kérdőre vonást

- Persze persze. –mondtam

- Amúgy ez igaz. Harry és Lou együtt veszélyesek. –Niall

- Egyetértek. –Zayn

- Van egy ötletem. Valaki elkezd énekelni egy számot, majd gyorsan rámutat egy személyre,aki majd folytassa. Ha az a személy nem tudja folytatni a dalból pár sort, akkor iszik pár sört.

- Nekem tetszik ez a játék. –Harry

- Nekem is. –Louis

- Ó, jaj. Mi lesz itt. –Eleanor és Danielle egyszerre ugyanazt a mozdulatot csinálták. Mind a ketten a fejükhöz csaptak.

Az ötletben én is benne voltam. Gondoltam jó móka lesz. Mivel Sel és Liam nem iszik, nekik csak énekelniük kell. Liamnek ez nagyon megy.

 Körbe ültünk a földön, Sel pedig a kanapén helyezkedett el. Niall elkezdte énekelni az első számot. Megállt egy ponton, majd Eleanorra mutatott,aki perfektül tudta Pink-F*ckin perfect c. számát. Mivel Eleanor tudta folytatni, így most neki kellett egy számot kitalálnia. Elkezdte énekelni a Beatles nagy slágerét, a Yesterday-t. Danielle-re mutatott, aki szintén kivágta a rezet. Most Dan következett. A Valerie c. számba kezdett bele. Egyértelműen Louisra mutatott,hogy ő folytassa tovább. Lou össze-vissza hablatyolt mindent. Úgy csinált,mintha nem tudná fejből. Amúgy direkt csinálta, csak hogy ihasson sört.

Louis leöblítette a torkát egy pohár jó hideg sörrel. Most rajta volt a sor. A Torn. című világslágert kezdte el énekelgetni, majd Harryre mutatott. Harry úgyszint belgázott. Szerintem nem emberi nyelven beszélt. Ezt Harry is szándékosan csinálta. Úgy látszik azt tervezik,hogy Louval berúgnak ma este. Eleanor leállította őket.

- Srácok! Ne csaljatok! Komolyan játsszunk! –Eleanor

- Bocsika. –Louis kiskutya szemekkel Eleanorra nézett

- Akkor folytassuk! –Harry

Harry most Christina Aguilerától a Candyman c. dalt választotta. Zayn-re esett a választása, aki tökéletesen folytatta a kívánt dalt. Valahogy nem nagyon akart fogyni a sör. Na de nem is nagy baj.

Ahogy Zayn elkezdte énekelni Bruno Marstól a Just the way you are-t egyből rám pillantott. Olyan beleéléssel énekelte,hogy az hihetetlen. A dal közepénél megállt, majd rám mutatott a mutató ujjával, jelezve hogy én következem. Hát persze hogy ezt a számot kívülről fújtam. Nagy örömmel folytattam. Bár, nem hallom magamat, de tudom hogy sz@r hangom van. De hát ha már mindenki,aki nem bandatag, felvállalja magát,akkor én miért ne tenném? Legalább röhögünk egyet.

Zayn nem hagyta hogy abbahagyjam a számot, így a dal ¾-nél csatlakozott hozzám. Így már ketten énekeltük ezt a slágert.

A dal végén egy huncut mosolyt lejtett rám.

Most én következtem. Nem vittem túlzásba a dalválasztást. A boci boci tarkát „szavaltam” el. Nem is kellett mutatnom Selre,mert tudta,hogy úgy is őt választom. Gyerekkorunkban mindig ezt énekeltük kint a játszótéren. Mesés volt.

Sel együtt énekelte velem a boci boci tarkát. Elénekeltük valami tízszer. Már mindenki agyára mentünk, de ez nem tartott vissza minket. A lényeg az,hogy mind a kettőnknek tökéletesen hamis hangunk van.

A dal után pár perccel megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a zsebemből,hogy megnézzem ki hív. Az arckifejezésem teljesen eltorzult, mikor megláttam Will nevét a kijelzőn. Még nem vettem fel, először Zaynre néztem. Ő nagyban dumált Harryvel.Látszott rajta hogy „el van foglalva”. Meg sem hallotta a telefonom csörgését. Gyorsan kiszaladtam a nappaliból a konyhába. Zayn még mindig el volt foglalva Harry disznó vicceivel,szóval észre sem vette hogy kimentem.  Felvettem a telefonomat.

Part 24

Már Danielle is hazaérkezett. Az első dolga az volt ,hogy egy közös ölelés adjon nekem és Niallnek. Az életmentő volt. Most minden ilyen apró kedveskedés számít. Csak az a baj,hogy Zayn nem áll mellettem. Sőt,ellenem van. Ez fáj a legjobban.

Mindnyájan a hatalmas ebédlőben aludtunk, a földön. Egyedül képtelen lettem volna aludni, ezért Danielle és Niall között aludtam. Aludtam? Jó vicc. Egy másodpercet sem aludtam. Sőt,szerintem senki sem aludt. Mindenki síri csendben volt. Csak a halk lélegzetvételek hallatszottak, semmi más. Emlékszem,hogy milyen jól szoktuk érezni magunkat,amikor így együtt szoktunk lenni. Akkor sem szoktunk aludni,mert végigröhögjük az egész éjjelt. Csak most nem lett volna min nevetni.

Az egész éjjelt a digitális óra bámulásával töltöttem. Mindig magamban számoltam a másodperceket. A többiek nem tudom mit csináltak. Habár hajnal felé hallottam,hogy Danielle és Liam halkan beszélgetnek. Ez volt az egész éjjel cselekménye. Dan és Liam rövid beszélgetése.

Reggel 6kor mindenki „felkelt az ágyból”. Megnéztem a telefonomat. 47 nem fogadott hívás. Mindegyik Zayn. Na azt várhatja hogy visszahívom. Ez a hajó már elment…

Danielle adott nekem egy csinos ruhát,mivel a semmi nélkül eljöttem otthonról. Bementem a fürdőszobába és leszedtem a kötést a tetoválásomról. Könnyes szemmel bámultam a csuklómra. Hogy lehettem ekkora hülye? Csak az a mondat járt a fejemben.

Kölcsönkértem Danielltől pár karkötőt,hogy eltakarhassák a tetkómat. Nem szeretném látni. Szerencsére a sok színes karkötő az egész csuklómat befedte.

Mindenki elkészülődött, és elindultunk a kórházba.

Odaértünk. Bementünk a kórházba, fel a lépcsőn. Ismételten ugyanazon a folyosón bukkantunk ki,ahol tegnap. Sel szülei már javában ott ültek a padon. Megkérdeztük tőlük,hogy van-e valami hír, de még mindig semmi. Selt ma még nem is látták. Nem engedték be őket az orvosok. Szerintük túl nagy a fertőzőveszély lehetősége.

Mi sem tehettünk mást, csak leültünk a padra és vártunk.

Egyszer csak a folyosó végén befordult felénk egy idegen alak. A folyosó nagyon hosszú volt, és a másik végéből érkezett az idegen. Amint egyre közelebb jött, egyre ismerősebb lett. A végén már teljesen kirajzolódott a kép. Zayn Malik volt az, személyesen. Búskomor arccal odajött közénk.

- Sziasztok. Tudtok már valamit? –Zayn

- Még semmit. Az orvosok nem mondanak semmit. –Niall

- Mikor jöttetek? –Zayn

- Csak pár perce. –Louis

Zayn egy mély pillantást vetett rám,majd így szólt:

- Tegnap hova tűntél? Mindenhol kerestelek!

- Nem tartozik rád. –mondtam komor hanglejtéssel

- Velünk volt. –Liam

Liamre néztem ideges szemekkel és ráztam a fejemet.

- Miért mondtad el?

- Ha nem most, majd máskor úgy is megtudná. –Liam

- Szóval Katy nálad volt? Ezt nem hiszem el. A szemembe hazudtál.  –Zayn

- Csak Katyt védtük. –Harry

- Harry? Még te is? –Zayn

- Mindannyian. Kérlek, ne haragudj ránk. Nem volt szándékos. –Danielle

- Jól van. Most már már tök mindegy. –Zayn

Amíg a többiek Selről beszéltek, én az ellenkező irányra néztem. Nem voltam hajlandó Zaynre vetni a pillantásomat. A beszélgetést mohón hallgattam, csak nem voltam hajlandó a szememmel is végigkísérni a dolgokat.

Zayn megelégelte az ellenségeskedésemet és odajött elém.

- Katy…beszélhetnénk? Négyszemközt. –Zayn

- Sajnos nem lehet. Bármelyik pillanatban kijöhetnek az orvosok. Bocsi. –mondtam flegmán

- Az előbb beszéltünk a főorvossal. Te is hallottad,hogy még várnunk kell. –Zayn

- Akkor máshogy mondom. Nem szeretnék veled beszélgetni. Ha akarod még 7 nyelven elmondom.

- Nem szükséges…Most komolyan Katy? Komolyan már. Egy perc az egész. Nem hiszem el hogy annyit nem bírsz ki velem.

- Régen kibírtam volna. Többet is. De most nem.

- Látom jól elrejtetted a tetoválásodat. Hm… szép… -mondta lenézően

- Hülye voltam hogy megcsináltattam.

A többiek meg sem szólaltak, csak halkan hallgattak minket. Mindenki szeme ránk szegeződött.

- Katy! Kérlek! –mondta halkan

Én csak egy hatalmasat sóhajtottam, majd megráztam a fejem, nem-et jelezvén.

- Csak pár perc lesz az egész! Vagy elmondjam itt? Mindenki előtt?

Ránéztem a többiekre, akik úgy tettek,mintha ide sem figyelnének vagy meg sem hallották volta rövid beszélgetésünket. Aztán elgondolkoztam. Jobb lesz ha külön megyek Zaynnel.

Felálltam a padról. Reméltem,hogy nem kell kimondanom az igen-t, hanem ezt is egyfajta jelzésnek veszi. Úgy is lett. Ahogy felálltam és megindultam a folyosó végén lévő üres váróteremnek, Zayn egyből jött utánam. Nem kellett tennem semmit.

Mind a ketten beértünk az üveg ajtós váróterembe. Leültünk az ottani padokra. Próbáltam nem annyira közel ülni hozzá,hogy még véletlenül sem gondolja azt hogy békülni szeretnék.

- Itt vagyunk! Mit akartál mondani?

- Azt hogy nagyon sajnálom amit tegnap tettem veled. Nem volt szép tőlem. Elvakított a féltékenység. Ilyenkor vak vagyok. Nem látom jól a dolgokat….

- Hát elég rendesen megvakulhattál.

- Figyelj! Nagyon sajnálom. Nem tudom mit tehetnék hogy megbocsáss nekem. Mondj akármit és én megteszem.

Egy kis gondolkodás után megszólaltam.

- Hm…Jellemző. Pasi gondolkodás. Először cselekszik és csak aztán gondolkodik.

- Szóval nem mondasz semmit?

- Még is mit mondhatnék? Hogy a barátom féltékenységi rohammal kapott, míg a legjobb barátnőm a kórházban az életéért küzdött? Erre mégis mit lehetne mondani? Most komolyan!

- Én nem tudom. Csak azt tudom,hogy nagyon sajnálom z egészet. Tudom hogy sosem voltatok együtt Willel.

- Jó hogy rájöttél.

Már éppen felálltam a székről és indulni kezdtem vissza a többiekhez, amikor Zayn megfogta a karomat. Nem erősen, csak finoman.

- Ne menj még! Kérlek! –ismét bevetette a Zayn nézést, de most hatástalan volt.

- Késő bánat. –kihúztam a karomat az ő karja fogságából. Nem volt nehéz dolgom, mivel csak egész lazán fogott meg.

Visszaindultam a többiekhez.

Pont amikor odaértem, akkor jött ki az orvos a kórteremből.

- Önök a kislány szülei ugye? –az  orvos

- Igen doktor úr. Mi van a lányunkkal? –Sel édesanyja

- Örömmel mondhatom,hogy a kislány sikeresen átvészelte az éjjelt. A szervezete erősen küzdött az életbe maradásért és kijelenthetem,hogy nagyon talpraesett és erős lányuk van. Büszkék lehetnek rá. –az orvos

- Szóval már bemehetünk hozzá? –Niall

- Hogyne fiatalember. Most már bemehetnek. De kérem ne fárasztják ki . –az orvos

Mindnyájan meghatódtunk az örömtől. Niall egyenesen a nyakamba ugrott. Együtt sírtunk. De most a boldogságtól.

A többiek is összeölelkeztek és boldogok voltak. Legjobban Sel szülei,de az érthető. Ők ketten akartak elsőnek bemenni a kórterembe. Egy jó negyed órát bent töltöttek. Utána jöttünk mi, minden. Nem nagyon szabadott volna mindenkinek egyszerre bemenni, de Sel szülei azt mondták,hogy elég nagy a kórterem mindnyájunknak.

A szülök kijöttek a teremből, majd leváltottuk őket.

Niall rohant be elsőnek az ajtón.

Egyből egy csókkal köszöntötték egymást.

- te kis buta! Hát szabad így ránk ijeszteni? Hát szabad ilyet? –Niall agyonpuszilta őt.

- Nagyon örülök hogy eljöttetek. Ez igazán jól esik nekem.

- Nézd! Még rajzoltunk is neked. Liam,Harry és én. –Louis átnyújtotta a díjnyertes rajzot.

- Ó,nagyon tetszik…Mi ez?? –Sel

- Ez egy zsiráf. –Harry

Sel elkezdte jobbra balra, fel-le fordítgatni a rajzlapot, de nem értette hogy ezen hol van a zsiráf.

- Á, megvan. Nagyon aranyosak vagytok,köszi. –Sel

- Ugyan már, ez a legkevesebb. –Liam

- És hogy érzed magad? Már jobban vagy? –kérdeztem és egy hatalmas öleléssel ajándékoztam meg.

- Már jól vagyok. Már egész jól. Köszi hogy aggódtatok értem. –Sel

- Hogy aggódtunk? Az nem kifejezés. –Niall

- Jaj te! Mackókám! Te mindenen képes vagy idegeskedni.

- Örömmel látjuk hogy jobban vagy. Nagyon aggódtunk érted. –Zayn

- Köszi, de nem kellett volna. –Sel

Sel szeme megakadt a karkötőkkel teli csuklómon. Nem kellett sok, megkapta a kezemet és egy húzásra leszedte az összes karkötőmet. Kivillant a Zayn-es tetoválásom.

- Húha! Ezt meg mikor csináltad? Nagyon tetszik. –Sel

- A baleset előtt pár nappal.

- Ugye tudjátok hogy most már örökre együtt kell lennetek. Ez a tetkó összeköt titeket. –Sel

Nem akartam elmondani Selnek,hogy mi is az ábra velünk. Gondolom hogy csak idegeskedne rajta és az meg csak rontana az egészségén. Nem akarom hogy miattam újra rosszul legyen. Azt már nem bírnám ki. Nagy erőt vettem magamon és kipréseltem magamból egy egész mondatot:

- Igen, valóban összeköt minket. –közben átöleltem Zaynt. Nem szívesen.

- Olyan cukik vagytok. –Sel

- Köszönjük. –Zayn

El akartam terelni a témát rólunk, így előálltam egy ötlettel.

- Srácok! Nem éneklünk valamit Selnek? Megünnepelhetnénk a gyógyulását.

- Jó ötlet. –Liam

- Szerintem is. –Harry

- Mit énekeljünk? –Louis

- Hakuna Matata! –Niall

- Rendben. Akkor kezdjük. –Danielle

- Hakuna Matata. Milyen gyönyörű szó…. –minden elkezdtük énekelni az Oroszlánkirály c. mese egyik leghíresebb dalát. Fogalmam sem volt,hogy Niallnek honnan jött az ötlet, de kifejezetten tetszett mindenkinek.

A Hakuna Matata után mindenki megtapsolta a másikat. Nagyon élveztük az egészet. Végre valami kis vidámság a mai napban.

- Amúgy mikor engednek haza? –kérdeztem Seltől

- Hát, ma még bent tartanak,de holnap már otthon alszok. Legalábbis ha minden jól megy.

- Remélem hogy minden jól fog menni és akkor majd nálam is alhatsz. –Niall

Mindenki hangod Óó-zásba kezdett

- Törött bordával nem tudom mikor fogok nálad aludni. A gyógyulási idő minimum 1 hónap. –mondta Sel kicsit elkeseredetten.

- Nem baj. Én tudok várni. Nekem már az is nagy öröm hogy túlélted a balesetet. –Niall

- Szerencsém volt. –Sel

- Neked mindig szerencséd van. Te így születtél. –mondtam

Még beszélgetünk egy 10 percet, utána bejött a nővér, és mondta hogy most már el kellene mennünk. Hagyjuk Selt pihenni. Mi azt szeretnénk hogy minél előbb meggyógyuljon, szóval eleget tettünk a nővér utasításának. Mindnyájan kivonultunk a kórteremből, de persze előtte búcsút vettünk Seltől. Ma már nem jöhetünk látogatni, legközelebb holnap.

Most már mindenki felszabadultan,boldogan ment a maga útjára. Én megálltam a kórház előtt és elgondolkoztam. Most hova is menjek? Haza nem megyek az biztos…Anyáéknak ma reggel el kellett utazniuk, szóval ők most nincsenek otthon. Liamhez meg már nem akarok felkuncsorogni, szóval most nagy bajban vagyok.

Zayn megállt mellettem, majd rám nézett.

- Nem akarsz haza jönni?

- Nem tudom…azt hiszem nem….

- Csak azt hiszed? Mert akkor hazajöhetnél.

Végül is hazamehettem volna. Sel már jobban van, ez a teher lement a vállunkról. De azt nem tudom elfelejteni amit Zayn tett. Arra nincs magyarázat. Átgondoltam a dolgot és jobbnak láttam, ha m nem megyek haza.

- Nem. Nem szeretnék veled hazamenni. –mondtam határozottan

- Katy ne már! Nem lehetsz ilyen!

- Milyen? Amilyen tegnap te voltál? Azért az még messze van tőle.

- Tudod hogy értem, és már ezerszer bocsánatot kértem. Na! Gyere haza,kérlek.

- Nem Zayn! Nem.

Elindultam az egyik irányba, de Zayn is jött utánam.

- Ha nem jössz haza, akkor én sem megyek.

- Jaj Zayn! Ne idegesíts fel még jobban! Hagyj elmenni!

- Már hogy hagynálak? Teljesen hülyének nézel?

- Most komolyan, erre válaszoljak?

- Inkább ne. Na mindegy. Ahova te mész, az nekem is jó lesz.

- Azt nem hinném.

- Miért hova mész?

- Nem mindegy?

- Nem. Tudni akarom.

- Willhez!

Ki kellett találnom valamit hogy hova megyek. Azért azt mégse mondhattam hogy még én sem tudom hogy hova visz az utam.

Amint kimondtam Will nevét, Zayn teljesen lefagyott. Még az előbb jött utánam,mint valami kiskutya, de most teljesen megdermedt. Mind a két lába gyökeret eresztett, majd komor arccal így szólt:

- Szóval hozzá! Rendben Katy! Akkor legyen így! Menjél csak nyugodtan hozzá. Felőlem ott is éjszakázhatsz. gondolom szívesen megosztja veled az ágyát. De jegyezd meg! Rám többet ne számíts!

Nem is tudtam reagálni a monológra,máris megfordult és a másik irányba igyekezett.

Most komolyan nem tudtam hogy mit mondjak. Sírjak vagy nevessek? Inkább sírni lett volna kedvem. Már hogy mennék én Willhez, mikor már rég visszament Liverpoolba? Sőt, azt sem tudtam hogy itt Londonban hol lakott.

Ismét hülyeséget csináltam. Én barom. Minden csak úgy kicsúszik azon a hatalmas számon. Megőrülök.

Mindenki magamra hagyott. Még Zayn is. Felőle akárhova mehetek. Érdekes, de én nem ilyennek ismertem meg. A féltékenység teljesen mást hoz ki belőle. Elborult az agya. Mindent máshogy lát. De mekkorát hibáztam volna ha még ott a kórházban megbocsátottam volna neki. Akkor minden kezdődött volna elölről.

Leültem a közeli parkba egy padra. Annyit gondolkoztam azon hogy hova mehetnék. Már csak egyetlen név jutott az eszembe. Eleanor. Remélem hogy ráér és nem haragszik meg.

Felhívtam. Az első csörgésre felvette. Elmondtam neki,hogy mi az ábra velünk,majd rátértem a lényegre. Ő egyből igent mondott. Sőt, jó is hogy megyek, mert úgy is egyedül lenne otthon. Louis ma este nem ér rá. Nagyon örültem a dolognak. Végre van hol aludnom.

Hívtam egy taxit, ami elvitt egészen Eleanor lakásáig. Már az ablakból figyelt hogy mikor érek oda, mert elromlott a csengője.

- Szia Katy! Jó hogy itt vagy! Gyere beljebb! Érezd otthon magad!

- Szia és nagyon szépen köszönöm hogy befogadtál. Jövök neked eggyel.

- Ne félj, majd behajtom rajtad. –nevetett

Már késő délután volt. Először leültünk beszélgetni kicsit. Elbeszélgettük az időt egészen estig.

- Te jó ég! –Eleanor felkiáltott

- Mi a baj?

- Nem is adtam még neked ruhát és még meg sem ágyaztam. Annyit beszélgettünk,hogy észre sem vettem milyen gyorsan elrepült az idő.

- Semmi baj. Amúgy ami most rajtam van, ez Danielle ruhája. Az előző éjszakát Liamnél és Daniellenék töltöttük. Mindnyájan.

- Igen, ismerem ezt a darabot. Együtt vettük. Nekem is van egy ugyanilyen.

- Ó tényleg? Hát, még ezt is vissza kell adnom neki, csak nem tudom mikor jutok haza. Ugye már elmondtam miért…

- Figyelj! Ha úgy alakulna, nálam akár több napig is elalhatsz! Ez a hetem szabad. Lou úgy sem ér rá és én ezt a hetet a pihenésre szántam. Nem fogok nagyon kimozdulni a lakásból.

- Értem. Köszi az ajánlatot, majd meglátom hogy mi lesz holnap.

Eleanorral elég korán elmentünk aludni. Mind a ketten hulla fáradtak voltunk. Most kivételesen nagyon jól aludtam. Egészen reggelig.

Reggel aztán elkészülődtem és felöltöztem. Haza kellett mennem pár cuccomért. Azért mégsem alhatok itt üres kézzel. Reméltem hogy Zayn nem lesz otthon.

A taxi egészen hazáig hozott. Halkan becsúsztattam a kulcsot a kulcslyukba és olyan lassan fordítottam el ahogy csak tudtam. Először meg szerettem volna győződni arról,hogy Zayn nincs itthon.

Lassan kinyitottam az ajtót. Az előszoba tiszta. Bementem a nappaliba. Ott sem volt senki. Sőt, még a konyhában sem. Tiszta a levegő. Zayn nincs itthon. Most már nem ügyeltem a lopakodásra, úgy mentem egymagam,fel a lépcsőre, mint valami csorda.

Beléptem a hálószobába. Én úgy megijedtem! Zayn ott ült a tükör előtt, meztelen felsőtesttel. Éppen a haját csinálta.

Hirtelen azt sem tudtam hogy mit mondjak. Zayn rám sem figyelt, csak a hajával folt elfoglalva. Majd nagy nehezen megszólalt:

- Na mi az? Még is hazajöttél? Legalább jó volt? –kérdezte undokoskodva

- Mégis mi?

- Azt te nagyon jól tudod.

- Nem tudom miről beszélsz!

- Willnék aludtál…gondolom az éjjel nem barkóbáztatok.

- Ezt nem hiszem el.

- Mit nem hiszel el?

- Inkább hagyjuk. Már megint képzelődsz! –mondtam idegesen

- Én képzelődöm? Hiszen tegnap még te mondtad hogy Willnél töltöd az éjszakát.

- Ha tudni akarod nem nála voltam. Will már rég visszament Liverpoolba.

- Persze. Jó duma.

- Nem hazudok. Akarod tudni hogy kinél voltam?

- Minek? Már úgy is tudom. Willnél.

- Rosszul tudod. Eleanornál aludtam.

- Jobbnál jobb meséket találsz ki,most komolyan.

- De tényleg igazat mondok. Habár nem tartozom neked magyarázattal.

- Dehogynem! – immáron felállt a tükör elől és rám nézett.

- Ha magyarázattal tartozom neked, akkor hívd fel Eleanort! Vicc nélkül. Hívd csak fel nyugodtan. –már nyújtottam a mobil telefonomat.

- Sőt, a híváslistámat és a SMS-eimet és megnézheted.

- Azt tedd el. Nem nézem meg. –mondta komoly arccal

- Akkor miért kínzol még mindig? Én nem hazudtam neked. Csak tegnap. Amikor azt mondtam hogy Willhez megyek. Nem akartam neked azt mondani hogy fogalmam sincs hogy hol fogok aludni. Sőt, azt is tudtam hogy Will már rég visszament Liverpoolba. Ja és még azt sem tudtam hogy Londonban hol bérelt lakást… Én igazat mondtam neked….

 - Nem hiszem.

- Miért nem hiszel nekem? –már elég hisztisen reagáltam a válaszára. Közelebb is léptem hozzá 1-2 lépést.

- Miért nem tudsz hinni nekem? Tudod hogy én nem tudnék hazudni senkinek. Főként neked. –más pár könnycsepp is legördült az arcomon

- Ennyire nem bízol bennem? Ennyire áruló, megbízhatatlan vagyok? Ennyire? Én sosem hazudtam neked ilyenben, és ha akarod nyugodtan hívd fel Eleanort. Majd ő megmondja az igazat. –már nem pityeregtem,hanem sírtam. Zayn meg csak állt előttem és hallgatott.

- Hívd fel Elanort. Kérlek. Majd ő elmondja hogy ott voltam. –egyre jobban elkezdtem sírni

Zayn még mindig nem szólt egy szót sem, csak megfogta a csuklómat és megnézte a rajta levő tetoválást.

- Mit csinálsz? –kérdeztem szipogva,rekedtes hangon.

Még mindig nem szólt semmit. Ez a szótlanság. Ez idegesített a legjobban.

- Szólalj már meg kérlek! Én ezt már nem bírom!

- Én sem bírom…nélküled. –Zayn közelebb lépett hozzám, majd megfogta az egyik kezével a derekamat és magához húzott. Mélyen a könnytől csillogó szemembe nézett, én pedig az ő hatalmas barna szemeibe.

- Sajnálom amit tettem veled. Szeretlek! –nem is hagyta hogy reagáljak a mondatára. Gyengéden megcsókolt és én nem ellenkeztem. A másik kezét az arcom egyik oldalára tette. Egyre hevesebben kezdett el csókolni, és egyre szorosabban kezdett el ölelni.

Én éppen úgy helyezkedtem,hogy az ággyal háttal álltam, Zayn pedig előttem. Elkezdett lassan lefektetni a franciaágyra. Én nem hátráltam meg. Engedtem,hogy azt tegyen velem, amit akar. Nem akadályoztam meg semmiben. Már nekem is annyira hiányoztak a csókjai és a forró ölelései,hogy az már elmondhatatlan.

Még vadabbul kezdett el csókolni. Már Eleanor könnyen levethető ruháját is sikerült levetnie rólam. Éreztem az izmos felsőtestét magam felett. Leírhatatlan érzés. Hihetetlen hogy már mennyire hiányzott a szerelme.

Még hevesebben kezdett csókolni és ölelni. Egy másodpercre sem engedett volna el maga mellől. Mondjuk én nem is akartam volna elmenni.

Úgy érzem,hogy ma már nem megyek vissza Eleanorhoz aludni. Ma már itthon fogok „aludni”, azzal a kis féltékeny csacsival, akit szívből szeretek és ő is szeret engem.