Part 18

Nemsokára visszaérkeztünk a londoni repülőtérre. Amint kiszálltunk a magángépünkből menten megpillantottam anyáékat és Selt. Anya szokás szerint könnyes szemmel várt. A többiek mentek a dolgukra. Csak Zayn jött velem.

-Szia kicsim! Jól vagy? Jó volt az út? –anya szokás szerint elárasztott egy rakás kérdéssel.

-Sziasztok. Jól vagyok meg jó volt minden. –mondtam eléggé szűkszavúan

-Látom vigyáztál Katyre. Ügyes gyerek vagy te. –apa megütögette Zayn vállát, annak jeléül,hogy büszke rá.

-Igen Dave. Vigyáztam rá. –Zayn és én mosolyogva egymásra néztünk. Vigyázott rám, de még mennyire. Mind a ketten arra az éjszakára gondoltunk. Na ezt anyáék nem tudhatják meg. Soha.

-Jaj ölelj már meg! Olyan régen láttalak! –Sel

Annyira el voltam foglalva anyáék üdvözlésével,hogy Selről el is feledkeztem.

-Jaj szia! Te is nagyon hiányoztál. Majd bepótoljuk az elmulasztott időt ígérem.

-Oké rendben. Majd mesélj el mindent. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen az élet Svédországban.

-Nyugi. Elmondok mindent. –mosolyogtam

-Rendben van. Amúgy indulnunk kéne mert a taxi már kint vár ránk. –anya

Minden beültünk a többszemélyes taxiba.

Sikeresen hazaszállított minket a sofőr. Sajnos Selnek vissza kellett mennie a munkájába. Hozzá majd csak később megyek át,mikor már otthon lesz.

Anya beinvitálta Zaynt a konyhába. Megkínálta csokis muffinnal és teával. Engem bezzeg nem kínált meg semmivel. Csak annyit mondott hogy vigyem fel a csomagjaimat a szobámba. Úgy is tettem. Míg anyáék lent szórakoztatták Zaynt én addig felcipeltem a csomagjaimat az emeletre. Nagy nehezen felértem.

Most bezzeg nem akart senki sem segíteni. Persze. Ilyenkor mindenki lapul. Anyáék meg még elkényeztetik a barátomat. Ilyen nincs.

A csomagjaimat kissé mérgesen levágtam az ágyam mellé majd ismét lesétáltam a lépcsőn a konyha felé.

Anya már teljesen jóllakatta Zaynt. Szegénykém. Anya tényleg anyáskodó típus. Még ha nem is az ő fiáról van szó, de véleménye szerint Zaynt már a fiaként tekinti.

Én is odaültem az asztalhoz és betoltam pár muffint. Engem bezzeg nem kínálgatott most. Jelenleg Zayn kiszolgálásával volt elfoglalva. Apának meg el kellett rohannia üzleti megbeszélésre. Jellemző.

Egy jó fél óra kajálás és élménybeszámoló után Zayn a karórájára nézett majd a fejéhez kapott.

-Te jó ég! 1 óra múlva interjúnk lesz a srácokkal. Rohannom kell bocsi. –Egy gyors puszit adott, majd utána elrohant.

Én a mai estét pihengetéssel terveztem, de  aztán áthívtam magamhoz Selt,hogy aludjon nálunk. Úgyis már nagyon régen láttam és szerettem volna részletes élménybeszámolót tartani a svédországi utunkról.

Nem telhetett el fél óra, Sel már nyomban itt termett pizsamával és fogkefével a kezében.

Az első utunk a szobámba vezetett. Közösen széthúztuk az ágyamat és megágyaztunk. Kényelmesen helyet foglaltunk az ágy két szélén A Nagy beszélgetéshez készülődvén.

Először elkezdtem mesélni neki az oda utat. Ő ezt mind csendben végighallgatta. Majd elmondtam hogy milyen is volt egy igazi stúdióban lenni és hogy a dalok már készen is vannak. Majd következett a másnap. A buli ideje. Sel itt szétröhögte magát. Főleg akkor amikor elmutogattam Zayn Macarena-féle táncát, amit részegen táncolt. Ja meg Niallét is. Az is kihagyhatatlan volt. Sel itt duplán röhögött. Majd következett Az az este. Itt kicsit úgy kellett kicsikarnia belőlem az épkézláb mondatokat. Mindent tőmondatban mondtam el, annyira zavarban voltam. Végül aztán csak összehoztam valamit.

-Már éppen ideje volt. Már majdnem 2 hónapja jártok. –Sel

-Szerintem is. De hogy milyen jó volt vele…azt elképzelni sem tudod….

-Kérlek! Kímélj meg a részletektől. –nevetett. Majd én is nevettem. Jobbnak láttam inkább csendben maradni. Szokásomhoz híven.

A random pizsamapartit a körömfestés követett. Ez olyan csajos dolog. Minden pizsamaparti ilyen , így hát a miénk is legyen az.

Már mind a ketten pizsamában voltunk és egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valaki dobálja az ablakot. Anyáék nincsenek itthon, ezért kicsit megrémültem. Óvatosan elhúztam a függönyt és 2 alakot láttam az ablakom alatt állva. Nem láttam hogy kik lehetnek,mivel korom sötét volt. Majd egy kis idő múltán a röhögésből rájöttem. Niall és Zayn. Hát kik mások?

-Engedj be minket! Kizártuk magunkat a lakásból. –Zayn

-nekem van kulcsom a lakásodhoz. Odaadom ha kell. –próbáltam kimenteni őket a bajból.

-Nem nem kell. Már nem akarunk visszamenni. Nagyon sötét van idekint. –Zayn

-Persze persze. Na mindjárt lemegyek.

Úgy is tettem. Kinyitottam az ajtót és 2 vigyorgó arc jött velem szembe.

-Hogy kerültök ide? –kérdeztem

-Zayn kizárt minket. –Niall

Olyan képet vágtam,mint aki sejt valamit. Nem reagáltam Niall szavaira, csak letámadtam Zaynt. Mind a 2 zsebébe belenyúltam, és az egyikből sikerült kivennem a lakáskulcsot.

-Ez mi? –kérdeztem

-Őőő…lakáskulcs?? –Zayn

-Aha. Persze. Még hogy kizártátok magatokat. Kész vicc. Mondjátok meg! Honnan tudtátok hogy egyedül vagyunk?

-Találkoztunk a szüleiddel útközben. Gondoltuk kitalálunk valami sztorit hogy bejuthassunk. –Niall

-Rosszul hazudtok. –nevettem

-Na jól van. Rajta kaptál minket. De most komolyan. Csak látni akartunk titeket. –Zayn

-Többiek hol vannak?

-Ők nem jöttek. Vagyis jöttek volna, csak nem engedtük. –Zayn

-Miért is nem?

-Hát mert jobbnak láttuk ha csak négyen vagyunk. A 2 szerelmes párocska. –Niall

-Szóval már ti is?

-Miért nem tudtad? –Niall

-De, csak kíváncsi voltam hogy mit válaszolsz.

-Ravasz lány vagy te Katy. –Niall

-Nekem mondod? –Zayn

-Zayn! Csitt! –a mutatóujjamat az ajkamra helyeztem.

-Húú! Mibe nyúltam bele? –nevetett Niall

-Még semmibe. –Zayn

-Még! –Niall

-De perverzek vagytok. Ti ketten együtt rosszabbak vagytok, mint Harry egymaga. –nevettem

Mindnyájan felmentünk az emeletre. Sel még mindig ott várt minket a szobában. Szinte be sem tették a lábukat az ajtón, Niall máris egy csókkal köszöntötte Selt. Mi Zaynnel csak egy halk HÚÚ-zásba kezdtünk. Most már mi is és ők is együtt. Tökéletes párosítás. A két jó barátnő a 2 bandataggal.

-Nem baj ha ma itt alszunk? –Zayn

-Nem baj. Maradjatok csak nyugodtan.

-Kaja van? –Niall

-Igen van lent a konyhában.  Nézz körül . –mondtam

-Sel? Nem segítenél nekem? –Niall

-Miért kellek én a hűtő kinyitásához? –Sel

-Hátha beragad. Sosem lehet tudni.

Sel értette a célzást és mosolyogva, de szó nélkül ment Niall után le a sötét földszintre.

Zayn nem bírta ki és megragadta az alkalmat:

-Niall! Van nálad? Adjak? –Zayn

-Van nálam. –mondta Niall önelégült  vigyorral majd mind a ketten eltűntek a sötét lépcsőn.

-Mi van nálad? –kérdeztem

-Semmi. –mondta huncut vigyorral az arcán.

-Na mondd már meg! Kérlek!

-Katy! Ez férfi dolog. Te meg még kislány vagy. –pimaszkodott

-Kislány mi? 2 napja még nem neveztél kislánynak!

-Az teljesen más volt.

-Miben volt más?

-Semmiben. Jó! Inkább hagyjuk. –már teljesen elvörösödött. Jobban láttam annyiban hagyni a dolgot.

-Mit szólnál hozzá hogy amíg Sel és Niall lent van, mi….

-…betehetünk egy jó filmet….erre gondoltál?

-Nem pontosan. Én mást szerettem volna betenni….

-Mást? Akkor nem vígjátékot? Akkor mit? Akciófilmet? –totál eltereltem a szót.

-Ezt most direkt csinálod hogy húzd az agyam?

-Mit?

-Hát ezt. Teljesen elferdíted a témát.

-Miért? Én azt hittem a filmekre gondoltál.

-Persze. Én meg most jöttem le a felvédőről. –mondta pimasz vigyorral

-Miért nem?

-Hát nem.

-Akkor bocsi. Amúgy nem nézzük meg hogy ezek mit csinálnak ott lent? Elég csend van.

Amikor kimondtam azt hogy „csend van” ,nyomban hallottam Sel sikoltását.

-Te jó ég! Mit csinálnak ezek? –kérdeztem Zayntől

-Mit csináltok? –Zayn lekiáltott a lépcsőn.

-Niall lekapcsolta a villanyt és én meg félrenyomtam a tejszínhabot. –Sel

-Niall kapcsold már fel a villanyt. –kiabáltam én is lefelé

-Nem tudom hogy hol van a kapcsoló. Az előbb még itt volt. De most már nincs itt. –Niall

-Ne szivass Niall! Egy villanykapcsoló nem tud csak úgy elsétálni. –mondtam

-Úgy látszik ez megtette. A kis pimasz. –Niall

-Várj! Lemegyek. –mondtam

-Megyek veled én is. Ne hagyj egyedül. –Zayn

Mind a ketten lementünk a lépcsőn a villanykapcsolót keresni.

Valaki megfogott és megpörgetett. Véleményem szerint Niall. Így most már azt sem tudtam hogy a szoba melyik felében vagyok. Zayn pedig a lejövetelkor fent lekapcsolta a villanyt, így korom sötét volt az egész szobában. Pechemre a függönyök is be voltak húzva, így a Hold sem világította be a szobát.

-Ezt ti kiterveltétek! –mondtam

-Már én is rájöttem. Niall összekent tejszínhabbal. –Sel

-Most komolyan srácok! Olyanok vagytok mint a kisovisok. Azok játszanak szembekötősdit. –mondtam

-Ovisok vagyunk? Lehet! De még milyen ovisok. –egy másodperc sem kellett, Zayn megtalált és ugyanazt csinálta velem, mint Niall Sellel. Totál letejszínhabozott. Mindenem tiszta tejszínhab volt. Pechemre a hűtőt sem találtam meg hogy  visszaadhassam neki. Nem, én Niall kezéből kaptam ki a tejszínhabos dobozt és céloztam vele Zaynre. Legalábbis azt hiszem jó helyre céloztam.

-Te mit csinálsz? –Zayn.

Úgy látszik jó helyre ment a hab.

-Kölcsön kenyér visszajár. Kedvenc mondásom.

-Na várjál csak! –Zayn menten visszaszerezte a kezemből a dobozt. Én rohantam előre. Azt sem tudom hogy mi hol van, csak rohantam. Valaki a kezembe nyomott egy újabb tejszínhabos dobozt és így már egyelőek voltunk. Niall Selt spriccelte le a már kissé megolvadt tejszínhabbal, Zayn pedig engem.

A padló már tiszta csúszós volt. Éreztem hogy el fogok csúszni valahol a konyha közepén, de Zayn elkapott.

-Milyen udvaris vaaaaaaa…. –be sem tudtam fejezni a mondatomat máris lőtt a tejszínhab-bombákkal.

Már kénytelen voltam levenni a felsőmet,mert csupa tejszínhab volt mindenem.  A hűtőszekrényt is megtaláltam és szerencsére tudtam egy kis fényt juttatni a konyhába. Rémültem bámultam végig a pulton. Minden csupa hab volt. Szerencsére csak a konyha. Az ebédlőbe már nem jutottunk el.

Zayn látta hogy már látom hogy látok, ezért odarohant hozzám és becsapta a hűtőajtót.

Eközben Sel és Niall már a földön ültek és onnan bombázták egymást a tejszínhab ágyúkkal.

-Istenem! Még életemben nem pazaroltam el ennyi kaját, mint most. Mehetek gyónni. –Niall

Niall ez a mondata megütötte a fülemet. Én is leültem a földre és csak röhögtem. A hasamat fogtam már annyira röhögtem. De az még semmi. Amint elkezdtem nevetni, a többiek is elkezdtek. Kivétel nélkül. Már annyira röhögő görcsöt kaptam, hogy fel sem tudtam állni.

Na, nagy nehezen sikerült. Megindultam a villanykapcsoló felé. Immáron tudtam hol volt. Felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen világos fény kicsit bántotta a szememet.

Körbenéztem a konyhába. Hát körülbelül úgy nézett ki a konyha mint valami második világháborús csatamező. Csak sokkal rosszabb. Mindenütt tejszínhab és tejszínhabos doboz. Összeszámoltam, 14 darab dobozt ürítettünk ki. Fogalmam sem volt hogy ennyi tejszínt beszereztek anyáék. Remélem nem akart velük semmit csinálni.

Zayn megpillantott engem egy szál melltartóban majd bánkódva így szólt:

-Miért nem szóltál hogy  félmeztelenül vagy? –Zayn

-Miért kellett volna? –kérdeztem

-Hát nem lett volna rossz. –Zayn

-Jobb is hogy nem szóltál neki. Kínlódjon egy kicsit ő is, ha már én is kínlódok. –Niall

Mindenki értette a célzást. Sel már totál el volt pirulva. Zayn meg nem hogy lecsitítatta volna a kedélyeket, inkább belerúgott még egyet.

-Én már nem kínlódok. –ördögi vigyor

-Ezt nem hiszem el hogy ilyen perverzek vagytok. Nyugodjatok már le! –megpróbáltam mind a két srácok helyrerakni.

-Én nyugodt vagyok. –Zayn tovább pimaszkodott velem.

-Na jó mindegy. De itt rendet kéne rakni. Reggelre itt minden ragadni fog.

-Én feltörlöm a padlót. A fiúké a pult. Végül is ők voltak a kezdeményezők. –Sel

-De ti is benne voltatok. Ti is ugyanúgy kiveszitek a részetek mint mi. –Niall

-És azt ki mondta hogy mi nem vesszük ki a részünket? –kérdeztem

-Nem szóltam. –Niall feladta a velem vívott szópárbajt. Tudta hogy úgy is csak veszthet. Ellenem nem lehet nyerni. Na jó. Egy kivétel van. Az a bizonyos póker est. Azt az estet szeretném örökre elfelejteni.

Mindnyájan elkezdtük a takarítást. Egy bő háromnegyed óra alatt kész is lett minden. A konyha jobb lett mint újkorában. Csillogott-villogott az egész pult. Hála a srácoknak.

Már körülbelül éjjel 2 felé járhatott mikor készen lettünk mindennel. A csajos pizsamapartinak lőttek. Helyette ezzel a két lököttel bohóckodtunk. Most már elmondhatom hogy ami pizsibulinknak nincs párja. Ilyet még senki nem rendezett. Ez enyhén mondva is rendhagyó volt.

Mivel az ágyat már Sellel széthúztuk, nagyjából mindenkinek volt helye aludni. Vagyis mégsem. Én és Sel az ágyon, Zayn és Niall pedig a földön. Nagyon erősködtek hogy mi, lányok aludjunk az ágyon. Igazi Úriemberek. Szokás szerint.

Az alvás elalvás már kissé necces volt. Lényeg az,hogy nem aludtunk semmit.

Zayn és Niall egymás mellett feküdtek a földön. Nyomták a szokásos dumát.

-Zayn! Éhes vagyok! –Niall

-Dugulj már el Niall! –Zayn

-De éhes vagyok!

-Egyél meg engem!

-Nem vagyok kannibál.

-Szerencséd.

5 perc múlva…

-Zayn? –Niall

-Mivan? –Zayn

-Éhes vagyok! –Nial

-Nem laktál jól a sok tejszínhabbal?

-Nem. Éppen ellenkezőleg. Jobban megéheztem.

-Te! A lányok alszanak? –Zayn

-Nem tudom. Nézzük meg őket.

A paplan alatt oldalba böktem Sel hogy tegyen úgy,mintha aludna. Értette a célzást. Mind a ketten úgy tettünk mintha aludnánk. Niall közel hajolt hozzánk,hogy megnézze alszunk-e. Szerencsére nem vette észre hogy nem. Úgy látszik jók vagyunk mű alvásban.

-Alszanak! Tiszta! –Niall súgta halkan Zaynnek.

Hallottam,hogy elkezdnek sustorogni valamiről, és egy kicsit közelebb kúsztam,hogy jobban halljam őket…