Part 14

Az ég korom fekete volt, teli csillagokkal. Én ott ültem szorosan Zayn mellett. Egy jókora fának voltunk nekidőlve.  Nem szóltunk semmit csak csodáltuk a gyönyörű csillagokat. Az egyik jobban ragyogott, mint a másik. Leírhatatlan. Csak csendben ültünk és fogtuk egymás kezét. Zayn hátrahúzott, gondolom azt szerette volna hogy feküdjek le mellé a fűbe. Nem haboztam, úgy is tettem. Szorosan mellé feküdtem. Egy percre sem eresztette el a kezemet. Mindvégig fogta. Ránéztem Zaynre és a hatalmas szemeiben láttam a milliónyi csillag tükörképét. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Mohón bámultam őt, majd ő is rám vetette tekintetét. Az utolsó, még a fel nem száradt könnycseppet letörölte az arcomról, majd édes tekintettel rám mosolygott, és így szólt:

-Nem szeretnék több ilyet. Oké?

-Oké. Nem lesz több felesleges bőgés. Ígérem. Soha többé nem akadok ki ilyen hülyeségeken. Tudod hogy állom a szavam.

-Tudom és ezt szeretem benned. Mindig igazat mondasz.

-Nem mindig. –mondtam huncut mosollyal

-Mikor van az a nem mindig? Hm? Nekem fogsz hazudni? –alaposan kérdőre vont

-Ha nem muszáj, akkor nem. De a kegyes hazugságok beleférnek , ugye?

-Azok bele. Azokat el tudom viselni. Csak nem szeretem a hazug embereket. Egyből kiszúrom hogy ki füllent és ki nem. Ez olyan titkos képesség nálam. Persze a rajz mellett.

-Megnyugodhatsz, én nem szeretek hazudni. Sőt. Nem is tudok. Ha hazudok, mindig tüsszentenem kell. Nem tudom miért, de nálam így jött ki. Ez az én rejtett tehetségem. –nevettem

-Most hogy mind a kettőnknek lett titkos tehetsége, nem megyünk vissza a táborba? Kezd egy kicsit hideg lenni és én csak egy rövid ujjúban szaladtam utánad.

-Akkor menjünk gyorsan. Nem akarom hogy megbetegedj.

Felálltunk, leporoltuk egymást és visszasétáltunk a táborhelyünkre.

Valami furcsa hang ütötte meg a fülemet. Zayn is felfigyelt rá. Ez nem volt más,mint apa horkolása. Csendben visszaszöktünk a sátrunkba és onnan hallgattuk tovább a förtelmes szerenádot. Teljesen kétségbe voltam esve, mivel Zaynnek igaza volt. Apa horkolása Nialléhoz képest semmi. Zayn önelégült vigyorral az arcán rám nézett,majd a ruháimra. Jó alaposan szemügyre vett. Sajnos már nem bújhattam ki a fogadás alól mert én mindig állom a szavam. Ez volt a vesztem.

Zayn megnyerte a fogadást. Nagy bánatomra. Most aludhatok meztelenül. Hurrá (-.-) Esetleg még megpróbálom kibeszélni magam hogy hideg van, vagy valamit majd csak kitalálok.

-Ennyi! Nyertem! Na ki a király? Na ki az? Hát én! –mondta magasba emelt kezekkel

-Szállj le a földre. Nem aludhatok meztelenül. Hideg van. Még megfázom. Ugye nem akarod hogy beteg legyek?

-Pár napja felső nélkül aludtál velem kint a kertben. És lásd, nincs semmi bajod. Hiába próbálkozol, úgysem úszod meg. A fogadás az fogadás, és te azt mondtad hogy mindig állod a szavad.

-Ez így is van, de akkor is. –tiltakoztam

-Semmi de. A fogadás az fogadás. Le a ruhával! Most! –rámutatott a felsőmre és a nadrágomra.

-Szeretnéd mi?

-Viccelsz? Ez minden vágyam. Ezt már sokszor megálmodtam. De akkor én is ruha nélkül voltam és…

-Ne! Nem vagyok kíváncsi a perverz álmaidra. Na jó. Leveszem a levenni valót. De akkor bemegyek a sátorba. Majd szólok ha jöhetsz!

-Igen is kapitány! –mondta katonásan

Bementem a sátorba. Elkezdtem lassan levetni a ruháimat. Éppen a melltartómat vettem le, mikor Zayn hirtelen bedugta a fejét a sátorba:

-Na kész vagy? Mehetek?

-Nem jöhetsz! Menj ki! – a kabátommal takartam el magam.

Még nem is mondtam, de én nagyon szégyenlős vagyok. Mindenki előtt. Na jó. Zayn előtt más kevésbé.

Az összes ruha lekerült rólam. Két takaróba beburkolódzva ültem a sátorban.

-Kész vagyok! Bejöhetsz! –suttogtam halkan, nehogy anyáék felkeljenek.

-Na végre. Itt kint nagyon hideg van. –vacogva ő is befáradt mellém a sátorba

-Hé! Pokrócról nem volt szó!

-Akkor mégis miben aludjak?

-Mondtam már hogy meztelenül. Ez volt az egyesség.

-De az egyességben nem volt benne hogy nem takarózhatok be.

-Ez igaz. A francba! Erre nem is gondoltam. De akkor is. Már a barátnőm vagy. Még előttem is szégyenlősködsz? És mi lesz ha majd oda kerül a sor hogy….

-Nyugi! Majd mindennel eljön az ideje. Bírd ki addig. Létszi.

-Na jó. Kibírom. De ne várakoztass meg nagyon. –huncut vigyor

-Nem hiszem el hogy miről beszélgetünk. – a fejemhez kaptam

-És mégis miről? Egyszer úgy is be fog következni. Ez ellen nem lehet semmit tenni.

-Én nem is akarnék.

-Ó, szóval így. –ismét egy pimasz mosoly

-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. –jobbnak láttam csendben maradni.

Kicsit zavarba jöttem a téma hallatán. Igaz, már egy ideje együtt vagyunk, de nem szeretnénk elsietni semmit. Hagyjuk hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.

Már kissé álmos voltam. Zayn is így volt ezzel. Az ülő helyzetünket felváltottuk fekvőre. Lefeküdtünk egymás mellé. Láttam hogy a szeme sarkából engem figyel.

-Mi van olyan érdekes rajtam? – kérdeztem

-Hát…sok minden . Ilyenkor beindul a piszkosabbik fantáziám mikor rád nézek. Nem tehetek róla.

-Mi van, röntgen szemeid vannak?

-Eltaláltad. Átlátok mindenen. Még ezek a pokrócon is.

-Akkor jó lesz ha vigyázok az éjjel.

-Ezzel nem szállok vitába. –nevetett

-Mi van ma veled? Rád jött a kanosság vagy mi? –kérdőre vontam

-Úgy is mondhatjuk. Pasiból vagyok, nálam ez természetes. Csak nem szoktam kinyilvánítani.

-Ja értem. –nevettem

-Figyelj, most már tényleg aludjunk. Jó éjszakát, szép álmokat. –mondtam és egy gyengéd puszit nyomta az arcára.

-Jó éjt neked is. A szép álmok remélem meglesznek.

Körülbelül 6 óra volt. Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, amit azért állítottam be hogy időben felöltözhessek. Na meg azért hogy anyáék ne vegyék észre hogy meztelenül aludtam.

Zayn szerencsére nem kelt fel rá. Kiléptem a sátorból, immáron felöltözve és nekiláttam reggelit készíteni a családnak. Tojást sütöttem. Igen jól mondtam, tojást. Reggel 6kot nyílt tűzön egy tó mellett. Nem a hagyományos módon készítettem el az ételt, hanem olyan nagy korong-szerűségen sütöttem meg amit tegnap kölcsönbe kaptunk az erdésztől.

A tojások hamar elkészültek. A finom illatokra azonnal felkelt mindenki. Elsőnek anya, majd Zayn és végül de nem utolsó sorban apa is.

-Jó reggelt mindenkinek. –köszöntöttem a kis családomat

-Jó reggelt! –Zayn a szemét törölgette és ásított egy hatalmasat.

-Mi az Zayn? Nem jól aludtál? –anya

-De-de, csak rémálmom volt. Azt álmodtam hogy a tóból előmászott egy krokodil-szörnyeteg,akinek olyan volt a feje, mint Niallnek és megkérdezte tőlem hogy nincs-e nálam eperkompót. –Zayn

-Most komolyan ezt álmodtad? –kérdeztem nevetve

-Mondom! Nem hazudok! Nagyon rémisztő látvány volt Niallt krokodil-szörnynek látni. Megijedtem.

-Ó szegénykém. Ma akkor aludd ki magad. –anya

-Én sem aludtam valami jól. Kicsit náthás vagyok. Remélem nem ébresztett fel senkit a horkolásom. –apa

-De aggódj apa, nem ébresztettél fel senkit. Már hallottam hangosabb és szörnyűbb horkolást is, mint a tiéd.

Apa Zaynre nézett felemelt szemöldökkel.

-Nem. Nem Zayn volt az. Valaki más. Erre még jobban felemelte a szemöldökét

-Kislányom hol jártál te míg mi Liverpoolban voltunk? –apa

-Én sehol. Vagyis egypár helyen. Na jó elmondom. Niall horkolása volt az. Egyszer(na persze xD) hallottam őt horkolni.

-Hol hallottad?

-Apa ne kérdezősködj már! –csöppet felemeltem a hangomat

-Jó-jó! Nem szóltam. –apa a ét kezét maga elé emelte és vállat vont.

-Egyébként csináltam nektek reggelit. Már elkészítettem a tányérokat. Ott vannak az asztalon.

-Ügyes vagy! –Zayn hátulról átölelt és elől összekulcsolta a kezét. Az ajkát a vállamra helyezte. Nagyon jó volt érezni teste melegségét, mivel a mai reggel elég hidegre sikeredett. Én szorosan hozzásimultam. Olyan érzésem volt,hogy itt biztonságban vagyok. Nem bánthat senki és semmi. Csak az Ő védelmező karjai érintették testemet. Szerencsére anyáék elmentek tűzifát szedni (mivel a tegnapi után már nem bízták ránk a fa szedést) és nem látták a mi kis „turbékolásunkat” . Vagy ha látták volna, nem lettem volna zavarban. Elvégre már felnőtt vagyok és van barátom. Azt csinálok amit akarok. Ez a dolgok rendje.

Mindnyájan elfogyasztottuk a ötcsillagos reggelimet. Mindenkinek ízlett. Nemhiába, anyától és a nagyitól tanultam meg főzni.  A rendhagyó reggeli után elkezdtük összerakni a sátrakat.

Összepakoltunk és menten nekiláttunk az útnak. A kirándulásunk most elég rövidre sikeredett, mert apának dolgozni kellett mennie. Hiába. A munka nem vár.

Visszafelé megálltunk a Burger King-ben, mert Zayn megígérte Niallnek hogy visz neki egy hamburgert. Mostanában nagyon bonyolult dolog lett hamburgert venni, főleg ha a rajongók megrohamoznak. Már a szemem előtt látom: „ Zayn Malikot egy ismeretlen lánnyal látták a Burger Kingben”. Szinte biztos voltam benne hogy mire hazaérek tele lesz a twitter és a facebook is a képeinkkel. Még nem nagyon mutatkoztunk nyilvános helyen, de tudtuk,hogy egyszer bekövetkezik ez a nap is. Csak az a vicces hogy egy Burger Kingben. Körülbelül 50 sikítozó lány tömörült a gyorsétterembe. Mind képet és autogramot kért Zayntől. Én csak meghúzódtam a többi Directioner között. Nem akartam feltűnést kelteni. Ez mind hiába való volt. Zayn odahúzott maga mellé és bemutatott a lányoknak.

-Lányok Ő itt a barátnőm!

Én köpni nyelni nem tudtam. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogtam, majd második reakciónak kinyögtem egy halk „Sziasztok”-ot.

A lányok egész jól fogadták a dolgot. Nem szitkozódott senki és nem kezdett el bőgni senki. Remélem hogy ez a következőkben is így lesz. Az kicsit furcsa volt nekem hogy velem is szerettek volna képet csinálni. Ez kicsit korai volt még nekem, de Zayn odasúgta a fülembe halkan, hogy majd megszokom. Hát remélem is.

A „gyors” hamburger vásárlásunk nem tartott tovább 1 óránál. Anyáék ott ültek a kocsiban és vártak minket. Egy kerek, hosszú órán át.

Gyorsan odafutottunk a kocsihoz , de most Zayn ült a volán mögé. Nem szerettük volna, ha a rajongók követnek minket.

Egy 2 és fél óra alatt hazaértünk. Zayn leparkolt a házunk előtt, de előtte még apa megdicsérte,hogy milyen jól vezet.

A csomagokat segítette becipelni a házba. Leraktuk a hatalmas bőröndöket a konyha közepére.

Zayn is bejött a házba, de csak egy pillanatra.

-Holnapra van programod?

-Már hogy lenne? Természetes hogy nincs.

-Akkor most már van.

-Mi? –nem értettem mire céloz.

-Elviszlek az egyik stúdióba. Igaz, azt ígértem hogy a nyáron már nem lesz semmi munka, de a következő albumunk alapjait meg kell csinálni. A srácok is ott lesznek. Legalább te is megtudod hogy hogyan megy ez. Hidd el, jó móka lesz.

-Rendben. Jól hangzik. Hol van a stúdió?

-Svédországban.

-Mi? Svédország? MI???? –ahogy meghallottam az ország nevet, egyből tudtam hogy mit akar. Csak későn esett le.

-Jól hallottad. Svédország. Nem tartana 3 napnál tovább. Annyit kibírsz a szüleid nélkül ugye? –nevetett

-Hát…Nem is tudom mit mondjak. Most alaposan megleptél.

-Tudom,hisz ez volt a cél. Szóval? Velünk tartasz? Csak 3 nap az egész. Nem több.

-Én szívesen elmennék, de nem tudom hogy anyáék mit szólnának..

-Ezzel te ne törődj. Én már mindent megoldottam.

-Mi? Hogy? Le vagyok maradva…

-Tegnap este beszéltem a szüleiddel a svédországi kiruccanásról. Beleegyeztek. Úgy is tudják hogy profi testőrök vigyáznak ránk, szóval bajod nem eshet. Plusz még én is ott leszek, ha valami baj történne.

-Komolyan? Ezt nem hiszem el. Hiszen ez fantasztikus. Elmondhatatlanul örülök! –reflexből a nyakába ugrottam.

-Ma korán menj aludni. Holnap hosszú napunk lesz. Egy hivatalos körtúra a One Directionnel. Izgi lesz.

-Azt meghiszem.

-Figyelj én le is lépek hagylak téged pihenni, és szerintem és is dobok egy szunyát.

-Oké. Rendben.

Egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól.

Hirtelen azt sem tudtam hogy merre menjek. Annyi mindent be kell még pakolnom meg minden. Egyébként meg Svédországban soha életemben nem jártam. Az egyetlen ország a hazámon kívül ahova valaha is betettem a lábam az Írország.

Villámgyorsan kiürítettem a  bőröndöket és friss ruhákkal pakoltam tele. Már mindent előkészítettem a holnapi napra. Nagyon izgatott voltam. Repülőn már volt szerencsém ülni, úgyhogy az nem okoz gondot.

Már este 8kor lefürödtem és belebújtam az ágyba. Telefonról rámentem Facebookra és Twitterre. Igazam lett. Tényleg minden tele volt a ma készült képeket. Facebookon 147 levelet kaptam ez ügyben. Az ismerőseim sorra kérdezték hogy én-e vagyok a képeken. Úgy látszik ők felismertek. Twitteren pedig megnőtt a követőim száma kb. 500 taggal. Hihetetlen. Egyáltalán honnan tudják a nevemet? Habár, manapság már mit nem lehet kideríteni .

Nem bírtam magammal, fel kellett hívnom Selt és el kellett újságolnom neki a jó hírt és a tegnapi kirándulásunkat. Na meg délelőtti Burger Kinges sztorit. Ő figyelmesen végighallgatta a fecsegésemet. Egyszer sem vágott közbe. A monológom után ő is elmondta hogy mik történtek vele és Niallel. Úgy néz ki,hogy összejöttek. Már dúl a love. Turbékolnak a galambocskák. Itt nem csak én lettem szerelmes hanem Sel is. De azért ezt szögezzük le,hogy nekem köszönheti.

Még egy jó fél órát cseveghettünk, de utána megfogadtam Zayn tanácsát és indultam aludni. Reméltem hogy a következő 3 nap fergeteges lesz. Élményekkel teli napokra számítok ahogy a fiúkat ismerem. Nem hinném hogy unatkoznánk. Bár „utazási lázzal” aludtam el, mégis úgy aludtam,mint a bunda. Várva vártam a holnapi napot.

Part 13

Másnap korán reggel indultunk. Már nagyon vártam ezt a kirándulást, mert általában mindig jól szokott sikeredni. Remélem hogy a mostani még az előzőket is felülmúlja.

Zayn reggel eljött hozzánk, hogy ne kelljen még elmenni érte. Nagyon figyelmes fiú anya szerint.

Fáradt tekintettel rám nézett és így szólt:

-Egész éjjel nem  aludtam.

-Miért? Nem tudtál?

-Halakat tanulmányoztam. Nem szeretnék apukádnál beégni.

-Mit meg nem teszel értem. Hihetetlen.

-Érted mindent. – közel hajolt hozzám és egy gyengéd csókot küldött az ajkamra.

Anya kijött a konyhából és menten üdvözölte Zayn-t.

-Szia Zayn! Nem is hallottam hogy megjöttél. Nagyon örülök hogy te is velünk tartasz. Remélem jól fogod érezni magad velünk.

-Szerintem nagyon jól fogunk mulatni, igaz Katy? –Zayn

-Így van. Ahogy mondod.

-Hoztam magammal sátrat meg hálózsákot is. –Zayn

-Az jó lesz. Nekünk úgy is csak egy sátrunk van. Gondolom nem akartok velünk aludni? –anya

-Attól kímélj meg! Apa horkolása még Niall-nél is rosszabb.

-Nem, Niall-nél nincs rosszabb. Erre fogadni merek. –Zayn

-Fogadunk? –kérdeztem kacérkodva

-Fogadjunk! De mibe? –kérdezte kíváncsi szemekkel

-Passz! Nincs ötletem.

-Nekem lenne egy.

-És mi az?

-Ha nyerek, velem alszol. Meztelenül. Ha veszítek, akkor én alszom meztelenül. Megegyeztünk?

-Meg! D előre szólok hogy nyerni fogok. Semmi esélyed. Apa horkolását és Niall-ét össze sem lehet hasonlítani.

-Na majd meglátjuk! –Zayn

-Gyertek indulunk! –apa kiabál immáron a kocsiból. Beszálltunk mind a négyen és nekivágtunk az útnak. Nem tartott tovább 2 és fél óránál. Az úton apa már beavatta Zayn-t a horgászás alapjaiba. Zayn egy pillanatra sem szalajtotta volna el apa egyik mondatát sem. Nagyon szeretné ha apa „áldását” adná ránk.

Megérkeztünk a kis tóhoz. Egy lélek sem volt ott. Csak mi leszünk. Sebaj. Így sokkal jobb lesz. Még mindig megvolt a monogramom a fába vésve. Immáron sokadszor vagyunk itt, de ezt még a legelső idelátogatásunkkor csináltam. Jó pár éve volt az már.

Mindenhol fenyő és tűlevelű fák illatosították a levegőt. A gyönyörű zöld fű csak úgy rikított a fák alatt. A víz kristály tiszta volt. Régebben amíg apa horgászott a haverjaival és a rokonokkal mi anyával bementünk a vízbe és lubickoltunk. Egyébként itt tanultam meg úszni. Szóval ez olyan második otthon szerűség nekünk.

-Nagyon szép hely. Csodás a kilátás! –Zayn

-Ugye? Én már milliószor láttam de még mindig olyan szép.

-Mi ez itt a fában? KS? Ezt te csináltad? –Zayn egyből észrevette a gyermekkori művemet a fa oldalában.

-Igen én. Még kiskoromban. Akkor amikor legelőször  voltunk itt.

-Várj egy pillanatot.

Zayn elővette a lakáskulcsát és valamit vésni kezdett a nevem alá a fába. Kérdeztem hogy mit csinál de ő csak az ujját a magasba tartva utalva arra hogy várjak, nem szólt semmit. Pár perc múlva elkészült a remekmű. KS+ZM= LOVE.

Ez volt a fába vésve. Zayn önelégült mosollyal odaállt mellém hogy messziről is megcsodálhassa a remekművét.

-Tetszik? –kérdezte kíváncsian

-Nagyon tetszik. Köszönöm. Aranyos vagy. –nagyon meghatódtam

-A lakáskulcs kissé elgörbült, de sebaj. – nevetve felmutatta a kissé göröngyös lakáskulcsot.

-Gyerekek! Ideje a sátrakat felállítani! –anya kiabált a távolból.

-Mindjárt megyünk! –kiabáltam vissza neki

A sátor állítás nekem soha nem volt gyerekjáték. Valahogy sosem tudtam hogy melyik az eleje és melyik a vége.  Zayn-nek ez nagyon ügyesen mert. Sokkal gyorsabban összerakta a sátrat, mint apa.

-És kész is van. Gyerekjáték. –mondta önelégülten

-Ügyes vagy! –én hátulról átkaroltam  őt és az államat a vállára helyeztem.

-Mivel sikeresen felállítottam a sátrat ezért nem jár nekem valami? –kérdezte kíváncsian

-Mégis mire gondolsz?

-Hát tudod, a sátorban….lehet ilyen-olyan dolgot csinálni….

-Például aludni?

-Lehet azt is de én nem pont ara gondoltam, hanem…

-Tudom mire gondoltál. Ne is folytasd.

-Akkor rendben van. Szóval megkapom az ajándékomat?

-Ma nem. Majd egyszer megkapod, de ma nem.

-Oké, rendben. Én tudok várni csak ne sokáig kelljen.

-Katy! Gyere segíteni! –anya kiabál a háttérből

-Egy pillanat, megkérdezem mit akar.

Anya azt akarta,hogy segítsek neki elkészíteni a tábortüzet. Itt fogjuk megsütni a halakat amit apa és Zayn kifog. Remélem Zayn jól áttanulmányozta a horgászati szakkönyveket az éjjel mert különben éhen halunk.

A tábortűz szolgálatra kész volt. Már csak a kaja hiányzott hozzá. Apa és Zayn már javában horgásztak. Odasétáltam hozzájuk a stégre.

-Na hogy álltok? este lesz kajánk? –belenéztem a kannákba. Zayn 5 nagy halat fogott apa pedig csak 2 kicsit.

-Jól horgászik a barátod. Szinte már profi. Nem tudom honnan tanult meg ilyen jól horgászni. Biztosan nagyon sok ideig tartott.

-Nem is gondolná hogy meddig. –Zayn halkan odasúgta

-Tessék? –apa

-Semmi. –Zayn

-Ügyesek vagytok mindketten. Aztán majd hozzátok a vacsorát.

Nemsokára meg is érkeztek a 2 vödör hallal. Végérvényesen Zayn 19 halat fogott. Apa 4et. Úgy látszik Zayn-nek minden simán megy amibe csak belekezd. Ez a vérében van.

-Azta mekkora tüzet raktatok. Mit akartok sütni? A halakat vagy engem? -Zayn

-Hát, még gondolkozunk rajta. –mondtam nevetve

-Katy menjetek el és szedjetek pár egyenes fát amin majd megsütjük a halakat addig én megpucolom őket. –anya

Nekivágtunk mi ketten Zayn-el a sűrű kerek erdőnek.

Volt ott mindenféle girbe-gurba fa, csak éppen egyenes nem , így még messzebbre mentünk a táborhelyünktől az erdő mélyére.

Már késő délután volt és az erdő egyre félelmetesebb arcát mutatta. Én pedig félek a sötétben. Remek.  Megláttam pár viszonylag egyenes fát. Hátranéztem, mert szólni akartam Zayn-nek hogy ne keressen tovább, én már megtaláltam a „kincset”. De Zayn sehol nem volt. Remek. Már megint azt csinálja velem, mint amikor elment a villany. Én teljesen beparáztam. Kiabálta,hogy Zayn,Zayn, de semmi válasz. Anyáéknak meg hiába kiabáltam volna, úgysem hallották volna meg mert már nagyon messze voltunk a táborhelyünktől. Magamra maradtam. Saccra fél órát ücsöröghettem egy sziklán ülve. Igaz , az erdőt úgy ismerem,mint a tenyeremet, de nem ezt a részét. Már teljesen az erdő mélyén voltunk. Teli ijesztő állathangokkal és falevél susogással. De Zayn sehol. Még mindig. Már aggódtam érte hogy hol lehet. Talán Ő is eltévedt volna? Hiszen most jár itt először.

Az ég színe sötét szürkésre változott. A rémület már teljesen eluralkodott rajtam. Fel-le járkáltam és mérgelődtem, hogy már mennyi ideje ide járunk de mégis eltévedek az erődben.

Zayn még mindig sehol. A telefonomon persze nincs térerő. Ez az én formám.

Még egy fél órát járkálhattam fel-le a sűrű lombok között. Egyszer csak halk lépteket hallottam magam mögött. Nem mertem hátra nézni, mert már elég sötét volt és a horror filmekben a főszereplő, ha hátra néz egy ijesztő szörnyeteget lát maga mögött. Én ezt az esetet el szerettem volna kerülni.

Egy idegen alak közeledett felém egy ismerős dallamot dúdolva:

-Baby you light up my world like nobody else….

Most már egy cseppet sem féltem. Úgyis tudtam hogy Zayn áll a hátam mögött. Felismertem a hangját és menten megfordultam.

-Zayn! Hol voltál? Kiabáltam neked te te nem válaszoltál.

-Kissé eltévedtem. Olyan nagy ez az erdő. De te jól vagy? Látom meg vagy rémülve…

-Eléggé megijesztettél hogy csak így eltűntél.

-Bocsi, nem akartam, de tényleg eltévedtem. Nekem minden fa egyforma és nem igazodok ki ezeken a zászlókon.

-Milyen zászlóról beszélsz?

-Hát ami a fákra van rárajzolva. Azok a színes csíkok…

-Azok nem zászlók te butus. Turista jelek . Látom nem sokat jártál erdőkben.

-Őszintén szólva nem sok alkalmam volt erdőkben sétálgatni.

-Visszamegyünk? Én már találtam pár darab viszonylag egyenes fát. Anyáék már biztosan aggódnak.

-Rendben mehetünk. De inkább fogd meg a kezem, nehogy megint eltévedjek.

Szorosan megfogtuk egymás kezét és úgy sétáltunk vissza a táborhelyünkre. Amikor visszaértünk, anya és apa már türelmetlenül várt minket.

-Hol voltatok ilyen sokáig? –anya

-Eltévedtünk. –Zayn

-Biztos? Nincs valami más dolog a háttérben? Zayn? –apa

-Nem apa. Nincs semmi. Szimplán csak eltévedtünk. De hoztunk fát.

-Igen Dave, nem történt semmi. Vigyáztam a lányodra.

-Igen, azt gondolom. Na gyerünk enni mert már éhen halok. –apa

-Remek ötlet! –Zayn

Megsütöttük a halakat és jó étvággyal elfogyasztottuk őket.

Az ég már korom fekete volt. Csak a tábortűz világította be a terepet, ahol voltunk. Körbeültük a tüzet és elkezdtünk beszélgetni. Apa kezdte a sort.

-Te Zayn. Hány éves is vagy pontosan? –apa

-19 múltam januárban.

-És milyen suliba jársz?

-Jelenleg magántanárnál tanulok a srácokkal együtt. Rendes sulira nincs időnk.

-Egyébként nagyon aranyosak voltatok az X Faktorban. Mindig szavaztam rátok. –anya

-Ó,köszönjük szépen. –Zayn meglepődve , ám örömmel megköszönte a szavazatokat.

-Meséltem már Katy gyermekkori sztorijairól? –anya

-Neee, anyaaa. Most fejezd be. Csend. –teljesen kiakadtam mert felhozta a „gyerekkori cikis sztorik” témát.

-Mondjad nyugodtan. Nagyon kíváncsi vagyok rá. –Zayn

-Te csak ne legyél kíváncsi! Anya, ne mondj semmit. –tiltakoztam

-De én kíváncsi vagyok rá.

-De ne legyél.

-Miért ne?

-Csak mert azt mondtam.

-Nem baj. Majd befogod a füled.

Úgy is tettem. Intettem anyának hogy mondhatja a kínos sztorikat. Beláttam,hogy Zayn egyszer úgy is megtudná,szóval mindegy. Befogtam a kezemmel a füleimet és csak az arc mimikáját néztem. Már fejből tudtam a sztorikat,hogy melyik következik. Első volt a hányós sztori a meccsen, a következő a meztelenkedés a fagyisnál a harmadik meg a „Katy, ne szórj homokot a kisfiú gatyájába” sztori. Zayn csupa vigyor volt az elején. De miután a homokozós sztorihoz érkeztünk, már könnyesre röhögte magát. De nem csak ő, hanem anya és apa is. Anya ahányszor elmondja, mindig nevetnek rajta. Pedig már ezer éves sztori mind. Nem tudom miért kell folyton felemlegetni. Anya szólt,hogy már elmondta őket. A fülemet szabaddá tettem és menten megkérdeztem Zayn-től:

-Most komolyan ezeket akartad hallani?

-Igen ezeket. Már akkor is sok hülyeséget csináltál. Nem változtál semmit.

-Kösz. Kedves vagy. –tudtam ám hogy csak viccelődik.

Tovább beszélgettünk, szerencsére most nem az én cikis sztorijaim voltak a téma. Beszélgettünk mindenféléről. Apa és Zayn már egészen jól szót értettek, sőt sok közös témát is találtak. Egyszer csak megcsörrent Zayn telefonja. Csak ennyit hallottam a beszélgetésből:

-Szia Liam! Aha. Most nem vagyok otthon. Katy-vel vagyok. Igen. Nem, nem voltam. Mond meg hogy most nem jó. Nem érek rá. Nem baj ugye hogy nem leszek ott? Rendben. Oké. Mondd meg neki hogy ne egyen annyit. Nem tudom hova tette Niall a villákat. Szia.

-Hova kellene menned? –kérdeztem komoly arccal

-Sehova. Már mindent lerendeztem.

-Nem haragszom meg ha el kell menned. Hív a kötelesség, tudom.

-Katy! Én nem megyek sehova.

-De hisz,most hívott Liam.

-Ha tudni akarod egy magazin interjút szeretett volna velünk. Én most nem leszek ott. Majd kitalálnak valami sztorit hogy hol voltam.

- Nem tehetsz ilyet velük!

-Kikkel?

-A srácokkal. Számítanak rád.

-Nem megyek sehova! Itt maradok veled.

-Dave, szerintem le kéne feküdnünk aludni. Nem gondolod? –anya és apa csendben eltették magukat holnapra

-De szerintem is. –apa

-Jó éjt! –anya

-Jó éjt! –Zayn

-De akkor is el kell menned, nehogy miattam kerülj bajba hogy nem mentél el. Az nem tudnám elviselni.

-De én  szívesebben vagyok veled mint mással.
-Én is szívesen vagyok veled és nem akarom hogy elmenj, de muszáj lesz.

-Katy! Te ennyire el akarsz küldeni? Mert ha igen,akkor megyek. Nem zavarok itt..

-Nem. Ne menj, kérlek.
-Akkor mégsem küldesz el?
-Én soha nem küldenélek el. Csak... - itt lefagytam. Egy hang sem jött ki a torkomon.

-Nyugodj meg!

-Nem nyugszom meg! –sírva elrohantam. Rohantam ahogy csak bírtam. A nagy sötétségben azt sem tudtam hol vagyok, csak rohantam előre. Zayn pedig utánam.

-Ne fuss el előlem! Állj meg!

De én csak rohantam tovább. Mi lesz ha több ilyen  interjút kihagy? Akkor kihagy még többet. Sokkal fontosabb interjúkat és fotózásokat is. És mindezt miattam. Ezt nem tudtam volna elviselni.

Már teljesen kifáradtam a rohanásban. Leültem a földre és sírtam tovább. Most már nem érdekelt hogy ki lát és ki nem. Ez már lényegtelen volt. Zayn nemsokára utolért. Ő is leült mellém a földre és így szólt:

-Muszáj ezt csinálnod velem? Tudod hogy érted bármit megtennék. Ha kellene a bandából is kilépnék vagy én nem is tudom mit csinálnék még…

-Pont ez a baj. – sírás közben megpróbáltam pár ép szót kinyögni. De csak tőmondatok sikeredtek.

-Miért lenne baj? Az a baj hogy szeretlek?

-Nem. Nem az a baj. Hanem az hogy te mennyi áldozatot hozol értem, de én meg semmit sem teszek érted és ez kiborít.

-Ne viccelj. Te már mindent megtettél értem. Megtanítottál szívből szeretni. Még sosem szerettem így senkit, mint téged. Csókolnálak minden percben, csak hogy lássák hogy az enyém vagy. Kell ennél több?

A szívhez szóló monológ után már csillapodott a sírásom. Már nem folyt Niagara a szememből. De megszólalni most nem tudtam. Egy árva szó sem jött ki a torkomon. A szívem össze volt szorulva és csak Zayn hatalmas barna szemeit tudtam bámulni. Ő közelebb jött hozzám és az ölébe ültetett úgy, hogy én felé voltam fordulva. A szemembe lógó hajtincset a fülem mögé fésülte az ujjával. Aztán teljesen magához húzott. Még fél centiméter távolság sem volt köztünk.

-Ne haragudj. –mondta boci szemekkel és AZZAL a nézéssel.

-Nincs miért haragudnom rád. Az hogy szeretsz és én is szeretlek, az nem bűn. Sőt…

-Na végre beláttad. Ígérem nem fogom elhanyagolni a rajongókat, de nekem mindig te leszel az első.

-Mondtam már mennyire sz….

Zayn nem hagyta hogy a mondatom végét elmondjam, már csókolt is. A csók gyengéd, de mégis szenvedélyes volt. Egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban. Mennyben azért mert hihetetlen számomra,hogy ennyire lehet valakit szeretni, pokolban meg azért mert egy romantikus és cuki rosszfiúba vagyok szerelmes.

Part 12

Elénekeltünk még pár dalt. Azokat a számokat elénekelték nekem amiket én kértem. Ilyenek voltak például a Coldplay- Viva la vida, Beyoncé- Single ladies(ez nagyon vicces volt) és a kihagyhatatlan Mario- Let me love you. Az utóbbi számot úgy kértem,hogy csak Zayn énekelje. Nem is kellett volna kérnem, mert amikor Niall elkezdett gitározni a srácok csendben maradtak és csak Zayn énekelt.

A hangja nem csak eszméletlenül jó, hanem cuki, szexi… mindenféle szó eszembe jutott. Hihetetlen így élőben hallani. Voltam már 1D koncerten a plázában (ahol találkoztunk) de az más volt. Most szemtől szembe vagyunk egymással és minden apró hajlításával levesz a lábamról. A dal közben a szeme úgy csillogott mint a csillagok az égen. Tudom, hülye hasonlat, de tényleg így volt. Ahogy rám nézett AZZAL a pillantással. Elolvadtam. Látszott rajtam hogy már totál kész vagyok, de még rátett egy lapáttal: a magas hangoknál bevetette a „huncut mosolyát”. Most már kész. Káó. Nincs tovább. Vigyetek kórházba, szerelem mérgezésem van.

A dal után egy 5 másodperces csend következett, majd Harry megtörte a hallgatást.

- Na milyenek voltunk? Tudunk még mást is. Csak abban trágár kifejezések vannak és te még kiskorú vagy. –Harry

- Nagyon jók voltatok. Tényleg mindannyian .- már kezdtem magamhoz térni a gyönyörű szóló után.

-Kikérem magamnak. Már nem vagyok kiskorú még véletlenül se. –vágtam rá

-Igen Harry , ő már nem kiskorú. – Zayn megvédett

-Persze te az ő pártját fogod. De mi van a barátságunkkal Zayn? Már nem szeretsz? Nem jelentek neked semmit? –viccelődött Harry

-Jaj Harry! Tudod hogy szeretlek. Sőt nagyon szeretlek. –mondta Zayn hasonlóan vicces hanglejtéssel

-Ó, köszi haver. Tudtam hogy szeretsz! –Harry

-Öhm! Én mi vagyok? Utánpótlás, Zayn?

-Nem. Te vagy az első és egyetlen igaz szerelmem. – mondta cuki mosollyal

-Na azért. Én nem leszek második senkinél.

-Harry! Te ismét megcsalsz! –Louis

-Neked van barátnőd úgyhogy pofa be! –Harry

- Igen ott van Eleanor, de amikor ő nincs velem, itt vagy te nekem. –Louis

-Ó Boo Bear! Szeretlek! –Harry

-Én is szeretlek Hazza! –Lou

-Gyerünk Liam mi se maradjunk ki a sorból. Szeretlek! –Niall

-Én is szeretlek Niall. –Liam

-Most hogy mindenki szeret mindenkit nem kéne bemenni? Reggel 5 óra van.-mondtam

-Jó ötlet! Már eléggé álmos vagyok. Aludhatunk itt? Elalszunk a földön is. Most nincs kedvem haza menni. –Liam

-Persze aludhattok. Nyugodtan.

-Majd én alszok Louis-on. –Harry

-Rendben. Te úgy is puha vagy . -Louis

-Ez hangos volt? –Louis

-Hangos volt. – Liam

-Menjünk be mert kajával szeretnék álmodni és ahhoz sok alvás kell. –Niall

-Miért kell ahhoz sok alvás? –kérdeztem

-Sok alvás egyenlő sok álom. Sok álom egyenlő sok kaja. -Niall

-Aha értem. Érdekes. Na mindegy. Ahogy gondolod. –nevettem

Már éppen keltem volna fel, mikor Zayn megfogta a kezemet.

-Nem maradsz kint velem? Félek a sötétben. –Zayn

-De hát nincs is sötét.

-De az van! Nekem sötét van. Kell valaki aki vigyáz rám. –nevetett

-Na jól van! Mi inkább bemegyünk. Nem akarunk a szemtanúja lenni valami természetfilmnek. –Liam

-Nincs itt semmilyen természetfilm. –Zayn

-Mindegy, mi bemegyünk. Ha gondoljátok gyertek be. Ha nem úgy is jó. –Harry

A 4 srác bement a házba. Láttam hogy a szobámban ég a villany. Gondoltam biztos ott vannak. Reméltem hogy nem csinálnak semmi hülyeséget.

-Ketten maradtunk. –Zayn

-Jaja. Ketten.

-Nem fázol?

-Dehogynem. Azért is akartam bemenni.

-Gyere ide mellém itt nem fogsz fázni.

-Jobb ötletem van. Hátrébb van egy hintaágy és…

-Ne is folytasd. Menjünk!

Zayn azonnal , gondolkodás nélkül beleegyezett az ötletembe.

A tüzet eloltottuk és hátra mentünk a kertünk legvégébe. Ott 2 almafa közé fel volt függesztve egy hinta ágy. Még az előző lakók hagyták itt. Vittünk magunkkal plédet , belefeküdtünk és jól betakaróztunk. Ő szorosan átölelt. Éreztem teste melegségét és egyből nem fáztam. Igaza volt. Mellette tényleg nem fáztam.

-Na most már jobb? –kérdezte kíváncsian

-Igen sokkal jobb. –mondtam

-Akkor jó. Nem szeretném ha miattam fáznál meg.

-Milyen figyelmes vagy.

-Ha rólad van szó akkor igen.

-Miért máskor nem?

-Anyukám szerint ha nem a nyakamon lenne, a fejemet is elhagynám egyszer.

-Vicces anyukád van. Egyszer megismerném.

-Majd bemutatlak neki. Meg persze a tesóimnak is. Egyébként már tudnak rólad.

-Uuch. És mit szóltak?

-Semmit. Örülnek neki. Ők is megismernének szívesen. Valamelyik este el is mehetnénk Bradfordba. Már én is régen láttam őket és az ottani barátaimat is. Már nagyon hiányoznak.

-Miattam nem láthattad őket. Egész nyáron velem foglalkoztál. A barátaidat is elhanyagoltad miattam.

-Nem, ez nem igaz. Én így akartam. Jobban meg szerettelek volna ismerni. Minden úgy lett ahogy én akartam. Megkaptalak téged, ami felér ezerszeres látogatásnál.

-Akkor is a család a legfontosabb!

-Már te is a családom vagy. Ne akard letagadni, de az vagy.

Meg sem tudtam szólalni. Nagyon meghatódtam a szavak hallatán. Még jobban magamhoz húztam őt, de nem akartam hogy lássa hogy pityergek. Ez a gyenge pontom. A sírás. Nem szeretem ha engem látnak sírni. Ennél szerintem nincs megalázóbb. A sírás gyengeséget sugároz…és én most tényleg elgyengültem. De úgy, mint még soha. Mindig erősnek akartam látszani, és sikerült is. Egészen eddig.

-Te sírsz? –kérdezte kissé megrémülve

Én csak jobban elfordultam,hogy ne lássa a krokodil könnyeimet és hogy egy kis időt nyerjek letörölni az arcomról a Niagara vízesést.

-Te sírsz ugye? Mi a baj? Bántottak? Vagy én bántottalak? Mondj már valamit kérlek! –Zayn arcán a teljes rémület olvasható volt.

Nagy levegőt vettem és rekedtes és folyton megcsukló hangon így szóltam:

-Nem. Nem bántott senki. Főleg Te nem. Egyszerűen csak meghatódtam.

-Gyere ide. Megvigasztallak hogy ne sírj. Nem szeretem látni hogy sírsz.

-Hidd el én sem. Ha tudni akarod engem még sosem láttak sírni. Senki. Persze a szüleimen kívül. Senki. Még a barátaim sem. Egy lélek sem. Te vagy az első aki engem sírni lát.

Zayn egy pillanatra csendben maradt majd egyre szorosabban ölelt. Éreztem hogy egyre jobban húz magához, mígnem már teljesen a mellkasán feküdtem. Ő mosolygósan a könnyesre sírt szemeimbe nézett és így szólt:

-Most már ne sírj. Zayn „imádnivaló” Malik megvéd téged.

Én is elkezdtem mosolyogni.

-Én Superman-em.

Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Nem is, inkább lesmárolt. Nem engedett volna el maga mellől egy másodpercre sem. Éreztetni akarta velem hogy most már az ő tulajdona vagyok.

A csókcsatánk közepén felnéztem a szobám ablakára és 4 kíváncsi fejet láttam az ablakomban. A csókunkat félbeszakítottam , Zayn és látta hogy valami megzavart. Ő is felnézett z ablakra és látta, hogy a srácok ott kukucskálnak az ablakomban. Zayn csak egy udvarias kabbe-t mutatott a fiúknak akik gyorsan behúzták a függönyt.

-Nem szeretem ha leskelődnek, de sajnos ez a szokásuk.

-Szóval már sokszor leskelődtek? Hm?

-Ő…lebuktam. –nevetett. –Nem. Nem sokszor. Tényleg.

-Aha. Persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. De tudod mit? Ezért neked büntetés jár.

-És milyen büntetés? –kérdezte izgatottan

-Majd meglátod.

Elkezdtem csiklandozni. Tudtam hogy ő is ugyanolyan csikis, mint én. Nem kellett sok hozzá hogy forduljon a kocka. Most már Zayn volt felül. Lefogta a kezeimet hogy ne tudjam tovább csikizni őt.

-Támadunk? Támadunk? Ez nem igazságos. –mondta nevetve

-Te is egyszer ezt csináltad velem. Nem emlékszel?

-Nem én nem csináltam ilyet veled. Biztos rosszul emlékszel.

-Nem. Én jól emlékszem. A pasik felejtenek el mindent.

-Kikérem magamnak. –erősen tiltakozott

Még közelebb hajolt hozzám. Most nem csókolni akart. Pontosan én sem tudtam hogy mit.

Bánatomra éppen egy ing-szerű póló volt rajtam. Ő elkezdte a szájával kigombolni a gombokat.

-Te mit csinálsz? –kérdeztem értelmetlenül

-Azt mondják,hogy ruha nélkül jobban meg lehet csikizni a másikat.

-Ezt meg ki mondta?

-Azok az idegenek az ablakban, ott.

A fejével az ablakomra mutogatott, ahol ott voltak a srácok. Valószínűleg amíg én le voltam fogva addig a srácok tippeket adtak Zayn-nek. Gondolom mutogatással.

A függönyt hirtelen elhúzták és a villanyt leoltották.

Az ingemet elég ügyesen kigombolta. A kezeimet egy másodpercre sem engedte el mert tudta, úgy is ellenkeztem volna.

Az ingem már teljesen ki volt gombolva. Zayn huncut vigyorral rám nézett és csak mosolygott.

-Na most mit csináljak veled?

-Mondjuk engedj el.

-Nem, azt nem tehetem.

-Miért is nem?

-Csak mert azt mondtam.

-Minden úgy van ahogy te akarod?

-Igen. Minden.

-Nem is te lennél.

-Hát igen. Már jól kiismertél.

-Hát igen. Héé. Mit csinálsz?

Zayn a szájával elkezdte levenni rólam a már kigombolt inget. Sikerült is neki az ellenkezésem ellenére.

-Hmm…rózsaszín melltartó…. – a szemöldökét emelgette és az ajkait harapdálta.

Most már teljesen mindegy volt. Már nem ellenkeztem. Már látta a rózsaszín melltartómat. Hiába. Mindig eléri amit akar.

-Azt mondják a kávétól kisebb lesz a lányok melle. Látom te nem kávézol. –mosolygott huncut ódon

-Inkább ne szólalj meg! Az lesz a legjobb.

-Milyen furcsa hogy már elengedtem a kezedet de te nem akartál  kiszabadulni. Milyen furcsa…- Zayn az állát simogatta, úgy mit ha gondolkozna

-Nem, én csak…- próbáltam valamit kitalálni, de semmi nem jutott az eszembe.

-Persze-persze. –ismét bevágott egy huncut mosolyt

-Egyébként csak azért vettem le az ingedet , mert azt hallottam hogy meztelen testtel jobban felmelegíti az egyik ember a másikat.

-Persze-persze. Akkor te miért vagy ruhában?

-Ja erről el is feledkeztem.

Rajta is ing volt. Egy kockás. Elkezdte kigombolni. Immáron kézzel. Az ingét a földre dobta és meg csak kitágult pupillákkal figyeltem a csupasz testére. Már láttam őt felső nélkül, de nem reggel 6kor és nem 8°c-ban.

El nem hiszem hogy nem fázott. Mondjuk én sem fáztam. De ez már mellékes.

Szorosan mellém feküdt. Igaza volt Tényleg egy cseppet sem fáztam. Így aludtunk el. Egymás mellett félmeztelenül reggel 6kor 8 fokban egy hinta ágyon kint a kertben.

Nem aludhattunk 1 óránál többet. Körülbelül 7 v negyed 8 felé felkeltünk. Felosonunk a szobámba ahol a fiúk még javában aludtak. Nem hagyhattam ki és felébresztettem Zayn tippadóit.

-ÉBRESZTŐŐŐ!

-Haggyáááál! –Harry

-Nem hagylak. Aki éjjel legény, nappal is legyen az.

-Felkelni! De gyorsan! Katy szülei nemsokára hazaérnek és még ki kell takarítanunk a lakást. –Zayn

-Haggyál lógva! –Niall

-Nem. De most komolyan srácok. Létszi segítsetek.

-Jól van akkor. Gyerünk. Keljünk fel! –Louis

-Még szerencse hogy nem tudsz róla hogy mit csináltunk hajnalban a szobádban! –Liam

-Mi? Mit csináltatok??!

-Nem mondhatjuk el. –Louis

-Bökjétek ki! Most azonnal!

-Nem. Soha. Ez örök titok marad. Nem mondhatunk el mindent. Kell a magánélet. –Harry

-De nem az én szobámba. Na mondjátok már!

-Nem mondhatjuk. Ez bandatitok. –Niall

-Nem azt mondtátok hogy már én is a bandához tartozom?

-De, de nem kell mindent tudnod. - Liam

-Na mindegy. Niall egyszer úgy is elkotyogja.

-Emeljétek fel a seggeteket és gyertek takarítani. –Zayn

-Igen is uram! –Liam

Mindnyájan felkeltek és szorgosan nekiláttak a lakás takarításához. Anyáék hívtak hogy fél óra múlva érkeznek. Minek hívtak fel egyáltalán? Lehet azért mert tudták, hogy a srácok itt aludtak és hagytak időt takarítani. Rendes szülök.

A lakás csillogott-villogott. Anyáék nemsokára meg is érkeztek. A fiúk addigra leléptek, csak Zayn maradt itthon.

Megdicsértek minket hogy milyen szép rendet hagytunk magunk után. Persze. Jó vicc.

A szüleim elhívták Zaynt egy közös sátorozásra. Mi minden évben el szoktunk menni egy kis tó mellé. Ott töltünk egy éjszakát a szabad ég alatt. Ő gondolkodás nélkül igent mondott. Saját elmondása szerint meg szeretné jobban ismerni az após és anyósjelöltet. Én csak nevettem rajta. Remélem nem gondolta komolyan.

A srácokat és Sel-t is megkérdeztem hogy nem szeretnének-e velünk tartani, de senki sem ér rá. Louis Eleanorral lesz, Liam Danielle-el tölti a nyár hátralévő részét, Niall meg  Írországba és Harry…hát Harry szimplán csak nem ér rá. Véleménye szerint fel kell szednie egy csajt a nyár végére. Nem akar szingli lenni mert Niall is már Sel-el kavar. Vagy együtt vannak, vagy nem. Még én sem tudom pontosan. Már mindenfélét mondtak, ki hisz nekik?

Zayn a nyár többi részét velem tölti, aminek én örülök,mert vele lehetek, de amikor az anyukája fényképét nézegeti a pénztárcájában, meghasad a szívem. Mindig mondom neki hogy menjen el a családjához de ő mindig nemet mond. Hiába könyörgök neki, ő csak velem szeretne lenni. Mondjuk ez kölcsönös.

A sátorozást holnapra tervezzük, a pakolászást most hanyagoljuk.
 

Zayn és én elköszöntünk egymástól. Ezt az 1 hetet még ki kell használni a nyárból. Igaz nem sok, de legalább együtt lehetünk.

Zayn este felhívott:

-Szia te kis édes.

-Szia szerelmem!

-Holnap miket vigyek? Túlélő csomagot vagy golyóálló mellényt? Mert csak az egyik fér be a bőröndömbe.

-Minek neked a golyóálló mellény? –kérdeztem nevetve

-Apukád hátha bedurvul. Sosem lehet tudni. –nevetett

-Jaj te!

-Na de most komolyan mit vigyek? Mert fogalmam sincs!

-Magadat. A többit mi hozzuk.

-Ja,szóval neked elég vagyok én is.

-Nekem elég. Apának már kevésbé. Ja és egy kulisszatitok. Apa első kérdése az lesz hogy szeretsz-e horgászni. Mondj igent mert különben egész nap idegesíteni fog vele.

-Horgásztam már, de nem tartozik a kedvenceim közé. De érted képes vagyok megszeretni a horgászatot is ha azt kell.

-Mondtam már hogy szeretlek?

-Ma még nem.

-Akkor most mondom. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Jobban mindennél és mindenkinél.

-Olyan cuki vagy ilyenkor.

-Csak ilyenkor? Mindjárt sírni fogok.

-Na jó, nem csak ilyenkor. Nem mindenkor cuki vagy.

-Na azért. De te cukibb vagy nálam.

-Ebben van némi kétségem.

-Nekem nincs.

-Na jó figyelj le kell tennem mert anya hív, majd még beszélünk!

-Majd írok neked twitteren.

-Rendben. Fent leszek. Szia és szeretlek.

-Én is szeretlek. Nagy ölelés. Szia

Letettük a telefont ,mer anya hívott hogy segítsek neki készülődni a holnapi napra. Segítettem is.  Bepakoltunk a bőröndökbe meg amiket ilyenkor szokás.

Késő este pedig Zayn írt nekem twitteren.

-Szia baybee még nem alszol?

-Szia szerelmem. Még nem. Csak most jutottam géphez mert anyánk kellett segítenem.

-Ok. Mit csinálsz?

-Most jelenleg az ágyon fekszem.

-Nagyon izgi lehet. Da ha én ott lennék….

-Akkor mi lenne?

-Ne akard meg tudni.

-Hehe. Van néhány tippem.

-Nekem pedig van néhány ötletem.

-Pontosan mire gondolsz?

-Hét azt nem lehet ennyi idő alatt leírni.

-Miért olyan sok?

-Az nem kifejezés. Láttad hogy mit írtam ki?

-Még nem. Mindjárt megnézem.

Zayn ezt írta ki: A mai nap nagyon jó volt veled. Köszönöm. Szeretlek.  -a szívem egyre hevesebben vert.

-Jaj, most úgy megcsókolnálak!

-Én is. Én még mást is csinálnék veled.

-Te kis perverz mackóm! Én így szeretlek!

A beszélgetésünk jó pár óráig eltartott. Mindent megbeszéltünk. MINDENT. Zayn őszintén elmesélte az első benyomását rólam amikor találkoztunk a liftben.  Érdekes gondolatok. Ő sok olyan dolgot is észrevett akkor amit én nem. Például hogy milyen színű melltartó volt rajtam. Nekem már fogalmam nincs. De ő tudta. Fekete. Többet már nem is mertem kérdezni,hogy mi járhatott akkor a fejében. Végül is férfiből van , nem lepődtem meg.

Megbeszéltük még hogy mit lesz holnap és meséltem pár vicces sztorit a családi kirándulásainkkal kapcsolatban.

Nem lepődött meg,hogy én milyen őrültségeket csináltam kiskoromban. Azt mondta hogy én még most is ilyen őrült vagyok, és ezért is szeret.

Éjjel 2kor elköszöntünk egymástól twitteren, de előbb még egy új tweetet osztott meg a nagyvilággal:

„A holnapi napot nagyon várom. Csak meg kell keresnem az összes szakkönyvemet a horgászatról.”

Part 11

Az ismeretlen egyre közelebb jött hozzám. Még mindig semmi mozgás. Semmi hang, semmi beszéd. Majd egy fél másodperc múlva megszólalt a rejtélyes idegen:

-Szia Katy! –mondta halkan

-Szia. Ki vagy  és hogyan kerültél ide? –kérdeztem rémülten

-Nem ismersz meg? Josh vagyok! Tudod! A gyermekkori barátod! –mondta

-Mi? Hogy Josh? –először nem tudtam mit szólni a meglepődöttségtől majd  nagy erőt vettem magamon és így szóltam:

-Olyan rég nem láttalak! Mondjuk most sem látlak. – odamentem hozzá és átöleltem.

-Én is nagyon régen láttalak már. Mikor jártál utoljára Los Angelesben? Már nem is tudom. –mondta

-Hát már én sem. nagyon rég. Egyébként hogy kerülsz ide? Hogyhogy most jöttél? –kérdeztem kíváncsian

-Anyukád felhívta az enyémet és elújságolta hogy elköltöztetek. Pár napig úgy is még itt leszek,mert itt kaptam melót de már csak tényleg max 4-5 napot. Aztán megyek vissza LA-be. Gondoltam míg itt vagyok meglátogatlak titeket. – magyarázta a történetet és pedig figyelmesen hallgattam

-Hogy jöttél be? –kérdeztem

-Az ajtón. Miért hol gondoltad? –nevetett

-Az ajtó zárva volt nem?

-Nem . Az ajtó nyitva volt.

-A fenébe! Már megint nyitva hagytam. Rossz szokásom. Mindig elfeledkezem róla. Amúgy nem is hallottam hogy bejöttél.

-Halkan beosontam. Meglepetést akartam szerezni.

-Hát meglepődtem rendesen. –mondtam

-Amúgy csak nekem tűnt fel hogy sötétben beszélgetünk?

-Hidd el nekem is feltűnt. Elment az áram. Rosszul kötötték be a vezetéket. A srácok meg meglógtak valahova.

-Milyen srácok? –kérdezte

-Hát, őő…majd megismered őket. Persze csak ha elődugják az orrukat. Sel is itt van.

-Nahát! Sel-t is nagyon rég láttam már.

-Majd most fogod. –mondtam

Nagyon örültem hogy újra láthatom Josht. Ő olyan mint a testvérem. Mi hárman voltunk a legjobb barátok, Sel, Josh és én. Aztán ők elköltöztek és megszakadt a kapcsolat. Körülbelül már 5 éve nem láttam. Az nagyon hosszú idő.

Már csak az volt a kérdés hogy a fiúk és Sel hova tűntek?

Abbamaradt a félelmem, mivel akadt társaságom. Felszóltam az emeletre. ( nagyjából kitotóztam hogy hol lehet a lépcső)

-Srácok! Gyertek már le! Már nem félek. Nem tudtatok megijeszteni.

Ismét semmi hang. Sajnos nem tudtam hogy anya hova tette a zseblámpákat így csak találomra indultam neki a lépcsőnek immáron Josh-al.

Nagy nehezen felmentünk az emeletre. A szobámból halk zaj szűrődött ki. Kitapogattam a kilincset és benyitottam. Itt volt mindenki.

-Srácok? Miért lógtatok meg előlem? –kérdeztem

-Azt hittük hogy te is itt vagy velünk. Csak később jöttünk rá hogy lent hagytunk. –Niall

-Ó,köszi. Rendesek vagytok! És miért nem szóltatok vissza amikor szólogattalak benneteket?

-Nem hallottuk. –Harry

-Azt gondoltuk hamar visszajön az áram. –Sel

-Miért nem jöttetek le értem?

-Zayn egyszer megpróbálta de hanyatt vágódott a lépcsőn. Utána már senki nem merte megpróbálni.

-Úristen Zayn! Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Hol vagy? Gyere ide! –mondtam ( akkor az volt az a hang amit hallottam. Azt mondták nem hallottak és nem hitték azt hogy félek.)

-Rendben vagyok. Neked nincs semmi bajod? –kérdezte aggódóan

-Már hogy lenne! Nincs semmi bajom.

-Katy, életveszélyes a házatok. –Liam

-Ebben egyetértünk! –Louis – hallottam hogy Liam és Louis pacsit adott egymásnak.

Zayn immáron ideért hozzám. Szorosan átölelt. De úgy mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.

Észrevette,hogy egy alak áll mellettem.

-Ki van itt ? –Zayn

-Josh vagyok! –mondta

-Ki az a Josh? –kérdezte Zayn

-Zayn! Ő a gyerekkori barátom. Los Angelesben él csak már napra jött le Londonba. Megtudta hogy elköltöztünk és úgy gondolta hogy meglátogat. Nyitva volt az ajtó, úgy jött be.

-Hello Josh! – Zayn nyújtotta a kezét a nagy sötétségbe de végül tudtak kezet fogni.

- Ti most komolyan a One Direction vagytok? –kérdezte

-Ja. Azok vagyunk. –Louis

-Ez állati. Katy nem is mondtad!

-Talán azért mert au utóbbi 5 évben nem is beszéltünk.

-Ja. Igaz. –mondta

-Szia Josh! Gyere ölelj meg ! Már ezer éve nem láttalak! –Sel

-Szia Sel! Te is itt vagy?

Odamentek egymáshoz és megölelte egyik a másikat. Érdekes módon  mindenki tudta hogy ki hol van csak én nem. Úgy látszik rossz a koordinációm.

Zayn egy ideig csendben volt majd megszólalt:

-Amúgy honnan ismered Katy-t? –Zayn

-Én is liverpooli voltam és egy utcában laktunk. Aztán eléggé jóban lettünk! –Josh

-Hm.. szóval eléggé?! –Zayn-en már kitört a féltékenység

-Nem úgy ahogy gondolod. Csak barátok voltunk és azok is vagyunk. –mondta Josh

-Remek. –hallottam Zayn hangján hogy kissé ideges.

-Azt nem is mondtam hogy van barátom… -mondtam félénken Josh-nak

-Igazán? És ki a szerencsés? –kérdezte kíváncsian

-Én. –Zayn egyből rávágta.

-Igen. Zayn-el együtt járunk. Már több mint egy hónapja. – hencegtem

Zayn már kicsit idegesebb volt mert minél jobban szorította a kezemet. Olyan cuki amikor mérges. Ilyenkor nem enged el maga mellől.

-Nagyon örülök hogy végre találtál valakit magadnak! Már itt volt az ideje.  –mondta Josh

-És neked? Van barátnőd? –kérdeztem

-Nincs. –mondta

Zayn a „Nincs” hallatán még jobban kezdett magához húzni , csakhogy Josh nem fejezte be a mondatát.

-Barátnőm nincs. Feleségem van és egy fiam. Kevin. –mondta Josh.

Zayn a szónoklat hallatán teljesen ellazult. A feszült izmait kilazította és menten kedvesebb volt Josh-al.

-Gratulálok haver! Mennyi idős a kisfiatok? –mondta Zayn teljes lelkesedéssel.

-8 hónapos. – Josh

-Látom nem unatkoztál az elmúlt 5 év alatt. –mondtam

-Kevin a neve? Mindenképpen szeretném megismerni egyszer a fiadat!  -Louis

-Louis, azt mindjárt gondoltam hogy itt fennakadsz! - Niall

Egyszer csak minden kivilágosodott. Visszajött a villany. Úgy látszik még is jól kötötték be a kábelokat. Valahol máshol volt a hiba, nem nálunk.

Most már mindenki látott mindenkit. Josh tényleg sokat változott. Az akkori világosbarna haja helyett sötétbarna, majdnem fekete lett. Sokkal magasabb volt. Ő meg azt mondta hogy én is nagyon sokat változtam. Meg Sel is.

Mivel visszajött a villany, már le tudtunk menni az ebédlőbe. Közösen leültünk mind a két kanapéra.

-El sem hiszem hogy ti itt vagytok! Ha ezt a feleségem tudta volna. Ő nagy rajongótok. Mindig a ti számaitokat hallgatja. –Josh

-Majd egyszer megismerkednénk a családoddal. –Niall

-Igen, főleg Kevinnel. –Louis

-Mennyi ideig leszel még Londonban? –Sel

-Még maximum 3-4 napot. Véget ért a nyári munkaidőm. –Josh

-Hol dolgoztál? –Liam

-Úszómester voltam. Csak személyzetváltás lett. –Josh

-Ja értem. –Liam

-Figyeljetek? Nagy baj lenne ha kérnék tőletek autogramot a feleségemnek és egy közös képet rólatok? –Josh

-Dehogy! Nem baj. Sőt örülnénk neki! –Harry

-Álljunk ide a lépcső mellé. Automatára állítom a telefonomat. –Josh

-Mondjátok cheeese! –Harry

Nagyon jól sikerült a kép. Zayn nyuszi fület mutatott Liamnek , Louis pedig Hary-nek és Niall-nek. Ez egy tipikus 1D kép. Mindenki hülyül rajta.

-Srácok, már mennem is kell. A feleségem üzent! Sajnálom hogy csak ennyi ideig láthattalak titeket. Jó volt újra látni téged Katy és téged is Sel. Majd többször is találkozhatnánk! –Josh

-Rendben ez megoldható. –mondta Zayn vidáman

Josh elköszönt mindenkitől és elindult hazafelé.

-Jó arc a srác! –Niall

-Szerintem is. Szimpatikus. –Zayn

- Az előbb még nem így gondoltad. – mondtam

-Zayn-re rátört a féltékenységi roham! –Harry

-Nem voltam féltékeny. Kikérem magamnak! –Zayn

-Dehogynem! –Louis , Liam és Se mondták egyszerre.

-Na jól van egy kicsit. De Téged senki nem vehet el tőlem. Már az enyém vagy!  -Zayn

-Ó! Te kis aranyos! –odaléptem Zayn-hez és egy gyors csókot váltottunk.

A többiek meg hangos „HÚÚ”-zásba kezdtek.

-Amúgy mondjátok már el az igazat! Miért mentetek fel az emeletre?

-Ez az igazság. Azt hittük hogy te is itt vagy velünk! Sel azt mondta hogy mögötte jösz, de aztán kiderült hogy az Louis volt. –Niall

Odaálltam Louis mellé.

-Nem hinném hogy hasonlítunk egymásra ! –mosolyogtam

-Nem, tényleg nem hasonlítunk. –Louis

-Igen. Ti nem hasonlítotok. Katy-nek nagyobb mellei vannak mint Boo Bear-nek, -nevetett Harry

-Ez igaz. –Zayn

-WTF? –értetlenkedtem. Már megint én vagyok a téma.

-Nem folytassuk a játékot? Már van villany! –Liam

- Nekem már nincs kedvem. Boo Bear úgy is perverzségeket mondana nekem. –Harry

- Hazza baby. Neked semmi olyat. –Nevetett Lou.

Végül a beszélgetésnél döntöttünk. A fiúknak rengeteg történeteik vannak amiket még a nagyközönséggel nem osztottak meg. Most én és Sel voltunk a nagyközönség.

-Egyszer volt olyan hogy egy rajongó autogramot kért Harry-től a fenekére. Harry pedig szívesen vállalta, de aztán a lány barátja odajött és leteremtette Harry-t amiért fogdosta a lány hátsó felét. –Louis

-Azta mindenit! Őrült rajongók…-Sel

-Ez még semmi. Egyszer annyira lerészegedtünk a srácokkal hogy egy reptéren ébredtünk. Kivéve persze Liam-et. Paul vitt haza minket taxival.- Zayn

-Te ? Lenni? Mattrészeg? Ugyan már! –mondtam Zayn-nek

-Akkor nem láttad még igazából részegen! –Harry

- De egyszer láttam. Az is elég volt. –mondtam

- Egyébként Katy-nek is vannak durva sztorijai. – mondta Sel csak úgy a semmiből

-Hmm… Szóval druva sztorik? Hallani akarom! –Zayn

-Én is. –Louis

-Nem azt nem fogjátok. SOHA! –mondtam.

-Dehogynem! Öhömm! Kérem Hanemmondodmegöllek Styles-t és Hóhér Horan-r a bíróterembe. –Louis

-Haha. Mondom SOHA!

Zayn felénk fordította a fotelt, majd beleült a kezében egy tál popcornnal, majd így szólt:

-Kezdődjék a műsor!

Nem értettem hogy most ez mi akar lenni. Csak néztem jobbra balra, ránéztem Sel-re aki csak ült és vállat vont. Ő sem tudta hogy miről van szó.

Aztán Niall elkezdte azon a világhírű X Factor bemondó hangján:

-Nos, Katy Smith. Hajlandó ön elmondani nekünk az ún. durva sztorikat?

Én csak mosolyogtam. Most szórakoznak velem? Hát persze hogy nem mondom el életem legcikibb sztorijait.

-NEM!

-Nos,akkor kérjük a terembe Hanemmondodmegöllek Styles-t.

-Klassz név. Ezt most találtátok ki? – Még mindig nem vettem komolyan az egészet.

-Katy. Elmagyarázom. Niall és Harry ezt akkor szokták csinálni amikor valaki nem mond vagy nem akar elmondani valamit ami mi feltétlenül szeretnénk tudni.

-És hatásos?

-Kérdezd Liam-et! –Zayn megbökte Liam-et.

Ő meg teljesen komoly arccal:

-Igen. Ez így igaz. Megtudták a legféltettebb titkaimat! Hogy Justin Bieber rajongó vagyok!

-Ja. Tök izgi.- még mindig nem vettem komolyan őket

Harry „Hanemmondodmegöllek” Styles ördögi arcot vágott, majd így szólt hozzám:

-Katy! Én tudok valamit, amit te nem tudod hogy tudok rólad. – mondta teljesen Devil-es tekintettel

-Na mi az?- mondtam vigyorogva

- Emlékszel a gyermekkori karácsonyodra? – ismét ördögi vigyor

-Igen persze , emléksz…- itt hirtelen lefagytam. A hitetlen mosoly eltűnt az arcomról. Hirtelen beugrott : 1998. Szenteste. Katy és a sütisdoboz. Egyre kevesebb süti. Katy egyre rosszabbul van. Katy neee! Csak ne a fáraaaa!

Ezek a mondatok kísértettek a fejemben. Nagyon meg voltam rémülve. Vajon Harry ezt honnan tudja?

-Harry ezt te honnan tudod?

-Én mindent tudok. És ha nem akarod valaki megtudja, mondd el azokat a durva sztorikat.

-Jó rendben. Meggyőztetek.

Teljesen elfehéredtem. Ez volt életem legrosszabb karácsonya. Még most is érzem a számban a hatalmas doboz mézeskalácsot és már rosszul vagyok.

-Na akkor mesélj! Mi hallgatjuk! –Zayn

-Hát egyszer tornaóra után besétáltam a férfi zuhanyzóba. A srácok meg bezárták az ajtót. A tornatanár meg bejött, mert valaki okos amikor nem figyeltem oda kizárta az ajtót. Én meg azt hittem hogy be van zárva. Csak nézett rám nagy szemekkel hogy mit keresek és a pasi zuhanyzóban. Aztán valaki bekiabálja „Csak megvárta míg lezuhanyozunk és utána #&@”

A srácok könnyesre röhögték magukat.

-Azta mindenit! Jól kibabráltak veled! –Louis

-Na még mondj valamit!- Liam

-Még van egy az is elég ciki. Évzárókor a fiú akinek tetszettem lehúzta rólam a virágos szoknyámat és az egész igazgatóság előtt ott álltam egy szál bugyiban. Nagyon ciki volt.

-Ezt elhiszem. Mondjuk én is ott lettem volna. –Zayn

-Azt meghiszem.

-Ennyi volt a sztori? –Niall

-Miért nem elég? Nekem ezeket nagyon ciki volt elmondani is. Nem hogy még átélni! Amúgy Harry, most már elmondtam életem legféltettebb titkait, áruld el hogy honnan tudtad a karácsonyos sztorit?

-Sehonnan! –Harry

-Mi? Ez mond még egyszer!

-Sehonnan!

-Akkor hogy? Mi? Én ezt nem értem!

-Ezt nem is értheted. Mindenkinek volt valami cikis dolga a családi karácsonyokon. Ez a poén benne. Én nem tudom a sztorit, de az illető azt hiszi,hogy tudom és akkor inkább elmondja a többit,hogy ez ( a legcikibb) ne derüljön ki.

-Hogy te mekkora egy….

-Mekkora egy mi vagyok? –mosolygott Harry

-Hagyjuk! –jobbnak láttam inkább nem szólni

-Amúgy cuki lehettél abban a virágos szoknyában! –Zayn

-Köszi. –aranyosan rámosolyogtam

-Nem vagytok éhesek? Én éhes vagyok? Katy már mindent megettem! Van még valami? Pizza vagy valami? Mondtam már hogy éhes vagyok? –Niall

-Levegőt vegyél! Hát, már csak fagyasztott sütni való hús még van a hűtőben. De azt leghamarabb csak tábortűzön lehet elkészíteni.

-Kertetekben van fa? –Liam

-Van. Miért?

-Nem megyünk ki sütni?

-Hm.. Jó ötlet. Végül is minden van hozzá.

-Szerintem is jó ötlet. –Zayn szorosan átkarolt.

-Oké.Kiveszem a fagyasztóból a húst , addig ti menjetek ki a kertbe és rakjatok tüzet. azt hiszem van is ott valami tábortűz-hely. Majd nézzétek meg .

Előkészítettem a húsokat, ráraktam őket egy tányérra majd kivittem a kertbe. Ott egészen szokatlan látvány fogadott. Liam fát vág, Zayn botot farab amire majd rászúrjuk a húsokat, Louis sört kortyolgat és dirigál Liam-nek, Niall rakja össze a tüzelni való fát egy csoportba, amit Liam szétaprított, Harry pedig színek szerint rakja a szalvétákat.

Sajnos Sel már nem lehetett velünk,mivel haza kellett mennie. Így megint egyedül maradtam,mint lány.

-Ó! itt hozzák a vacsorám! –Niall megcsodálta a szépen elkészített húsokat.

Már körülbelül éjjel 3 és 4 óra között lehetett . Csak mi lehetünk olyan dilisek hogy éjjelek éjjelén kimegyünk az udvarra sütni. Az áramkimaradás, Josh látogatása és az én cikis sztorijaim után ez már meg sem kottyant.

-Harry te mi a fenét csinálsz? –kérdeztem értelmetlenül

-Színek szerint rakom a szalvétákat. Vagy minek látszik? –Harry

-Jólvan na csak kérdeztem.

-Készen vannak a botok. Tessék ez a tiéd.- Zayn odaadott nekem egy faragott botot, amibe egy I Love You felirat volt belevésve.

Megköszöntem neki egy csókkal.

-Ó, milyen romantikus! Na gyertek együnk! –Niall

Körbeültük a tábortüzet. Pokrócokon ültünk. Zayn húsa már lángolt. Totál szénné égett.

-Tessék! Itt az enyém! –felajánlottam neki az én adagomat

-De te akkor mit eszel? –Zayn

-Sütök másikat! Na vedd már el mert forróóóó! –majd elhajítottam a kezemből.

Zayn elfogadta az ajánlatomat.

Már mindenki készen volt a sütéssel. Niall valami nyolcat megevett. Hihetetlen. Hova megy az a sok kaja?

Teli hassal ültünk a tábortűz körül meghitt hangulatban. Egyszer csak Niall előkapta a gitárját a kertkapu mögül.

-Te mikor hoztad ezt ide? –kérdeztem

-Amikor jöttünk. Nem is vetted észre hogy ide tettem? –Niall

-Hogy őszintén mondjam,nem. De nem baj. Örülök neki hogy elhoztad.

Niall elkezdett játszani egy nagyon ismerős dallamot. A Forever young c. szám volt az. Niall elkezdte énekelni és a srácok is rögtök csatlakoztak hozzá. Én is csatlakoztam a szörnyű hangommal, de sebaj. Most nem ez volt a lényeg hanem az ,hogy együtt lehetek a legjobb barátaimmal a tábortűz körül és együtt énekelhetek velük. Nem, nem a One Directionnel énekeltem együtt, hanem 5 egyszerű sráccal akikkel szeretek együtt lenni.