Part 16

Nem kellett sokat mennünk, már is odaértünk. Én csak bámultam felfelé a hatalmas épületre. Nem tudtam,hogy mi akar ez lenni. Nem volt olyan modern épület,sőt. Be volt nőve az oldala borostyánnal. Az épület tetején volt egy hatalmas erkély. Már úgy kapizsgáltam a dolgokat.

Zaynnek kézen fogva a hatalmas épület mögé mentünk. Ott volt egy jó magas csigalépcső. Az vezetett fel az erkélyre. Szerencsére az egész létesítmény eléggé eldugott helyen volt.

Felsétáltunk a lépcsőn, és ő még mindig fogta a kezemet. Egy másodpercre sem eresztette el. Állítása szerint azért,hogy le ne essek. Persze. Ismételten egy Mesemaci.

Végérvényesen felértünk a hatalmas,borostyánnal körbenőtt épület tetejére. Én csak ámultam és bámultam. Le volt terítve egy kis pokróc a földre és egy piknik kosár volt rajta. A kilátás egyszerűen mesebeli volt. Sokkal szebb,mint Londonban. Mivel szinte az egész napunk elment a stúdiómunkával,kissé már kezdett lemenni a Nap.

-Na tetszik? Innen csodásan lehet látni a naplementét. –mondta Zayn kicsit rekedtes és sejtelmes hangon.

-Gyöngyörű. Ilyen szépet még életemen nem láttam. –mondtam boldogan mosolyogva

-Reméltem hogy te értékelni fogod .A svéd naplemente kimondottan csodálatos.

-Igen az. Ennél szebbet nem tudom láttam-e valaha. Köszönöm hogy elhoztál ide. Aranyos vagy.

-Igen. Tudom. –mosolygott azzal a Zaynes mosolyával. Tudja hogy ezzel le tud venni a lábamról, és meg is teszi.

-És…Mi van a piknik kosárban? –kérdeztem kíváncsiskodva

-Üljünk le és nézzük meg.

Mind a ketten leültünk a pokrócra. Kinyitottam a fonott piknik kosarat és jó pár pizza szelet jött velem szembe. Na meg egy kis gyümölcslé.

-Hallod már! Ezt nem hiszem el. Pont a két kedvencem! Te tényleg olvasol a gondolataimban.

-Ugye megmondtam? –vágta rá pimasz arckifejezéssel

-Lehetetlen hogy mindent tudj rólam. Hiszen én se tudok mindent rólad. Na jó. Nem keveset tudok rólad. De akkor is.

-Ha már együtt vagyunk, akkor tudjak meg mindent rólad nem? –ismét egy Zaynes mosoly (ááách :$)

-És eddig hogy állsz? Mert én már ismerlek,mint tenyeremet. Az összes mondatodat be tudnám fejezni, az összes mozdulatodat ismerem, sőt még azt is tudom,hogy olykor-olykor mi jár a fejedben.

-Én is ismerlek mint a tenyeremet. De még valami hiányzik…

-És mi lenne az? Tudok a problémán segíteni?

-Az más fajta dolog, mint ahogy te gondolod. Nagyon más.

-Mire gondolsz konkrétan?

-Hát arra amire azt mondtad,hogy még várjunk vele. Gondolom tudod mire gondolok…

-Most már tudom. Hát,azzal még tényleg várnod kell egy kicsit. EGY KICSIT.

-Ez már tetszik. –az önelégültség csak úgy sugárzott az arcából

-Egyből gondoltam. De ismered a mondást: „ Lassan járj,tovább érsz.” –okoskodtam

-És te ismered ezt a mondást,hogy „Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra”?

-Jaj te! Mindig tudsz valami okosat mondani.

Ő csak aranyosan bólintott egyet. Jelezve,hogy együnk végre. Értettem a célzást.

-Sajtos pizza. Megőrülök érte! –mondtam belemerülve a pizza evésbe.

-Jaja.Sajpss pizz. – csak ennyit tudtam kivenni a szavaiból,mert már teletömte magát pizzával.

-Látom ma nem ettél nagyon sokat.

-Jaja. Még reggelit se. Egész végig korgott a gyomrom.

-Na jól van . Akkor most egyél nyugodtan. Már én is eléggé megéheztem.

Ismételten csak bólintott.

Már csak egy pizza szelet volt a kosárban.

-Mi lesz? Megosztjuk? –kérdezte, szemezve a pizzával

-edd meg nyugodtan. Látom milyen éhes vagy.

-Nem eszem meg előled. Én Úriember vagyok.

-Na ne röhögtess.

-Miért nem így van? –nevetett

-De.De nyugodtan megeheted.

-Figyelj. Megosztjuk. Én innen eszek, te meg innen. Rendben?

-Megegyeztünk.

Elkezdtük közösen enni az utolsó pizza szeletet . Zayn fogta és mind a ketten mindig egyszerre haraptunk. Már a közepe felé járhattunk,mikor egy utolsót harapott a pizzába. Gyorsan lenyelte és egy puszit adott a számra.

Én mostanában elég lassan reagálok dolgokra, de utána ezt mondtam:

-Még pimaszkodsz is?

-Nekem szabad!

Nem elég hogy cuki, de még pimasz is. Ez már nem igaz. Túl tökéletes. Túl…

Arra lettem figyelmes,hogy egyre közelebb jön hozzám. Közelebb és közelebb. Megfogta a derekamat és finoman lefektetett a puha pokrócra. Óvatosan, félig-meddig rám feküdt de úgy,hogy nekem az kényelmes legyen. A hajamat a fülem mögé tűrte és mélyen a szemembe nézett a boci szemeivel.

-Hogy lehet ilyen? –mondta teljesen komoly arccal

-Milyen? –én meg teljesen riadt arccal visszakérdeztem

-Ilyen gyönyörű. –a komoly arckifejezésből cukira váltott

-Hát köszönöm. Én meg már azt hittem hogy valami baj van.

-Ugyan! Mégis mi baj lenne? Itt vagyok a világ legszebb,legcsinosabb,legokosabb,legkedvesebb lányával és csak az enyém.

-Ne mondj már ilyeneket mert elpirulok.

-Nem baj. Neked az is jól áll.

-Neked meg jól áll a mosolyod. Imádom. Beleszerettem.

-Köszönöm a megtisztelő bókot fenség! –nevetett

-Nincs mit! Uram! –én is nevettem a dolgon

-Most hogy már Uram és Fenség vagyunk…..szóval…talán….

-Igen? Mit akarsz mondani? –persze pontosan tudtam mire gondol,mert most a huncut mosolyát vette elő

-Hát csak azt hogy a Fenségnek lenne kedve valamit csinálni?

-Mire gondol Uram?

-Hát olyanra amit….

-Amit?

-Mindegy. Nem lényeges. –kinevette saját magát hogy még egy tőmondatot se tudott összehozni,

-Mondtam már hogy milyen cuki vagy mikor zavarban vagy?

-Nem. Még nem mondtad és tudom hogy cuki vagyok ha zavarban vagyok.

-És még a múltkor rám mondtad hogy egoista vagyok! Na akkor ki is az egoista közülünk?

-Én. Mert mindig csak magamra gondolok.

-Na azért nem mindig.

-Csak akkor gondolok másra, mikor a közelemben vagy. Akkor csak rád tudok gondolni. Minden percben, minden másodpercben. Ilyenkor nem bírok magammal.

-Ez már nem új nekem.

Ő csak halkan nevetett. Ismét saját magán. Majd közel hajolt hozzám és megcsókolt. A csók forró, heves és pokoli jó volt. Eddig ez volt a legjobb és legszenvedélyesebb csókunk. Észveszejtő.

Majd arra lettem figyelmes,hogy a virágos blúzomat kezdi kigombolni. Én hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

-Te mit csinálsz? –kérdeztem félénken

-Miért? Minek látszik? –mosolygott rám

-Zayn ,én…még nem vagyok készen. Még próbálj meg várni egy kicsit.

-Nyugi! Tudom én hogy még nem akarod. És most én sem azt akarom.

A virágos blúzomat teljesen kigomboltam. Közel ölelt magához és elkezdte csókolgatni a nyakamat,majd ment lefelé. Én ezt mind hagytam. Sőt. Viszonzásképp én is ugyanezt megcsináltam vele.

-Húh! Nem tudtam hogy ilyen vadmacska vagy!Ilyennek még nem is láttalak Ez még új nekem. De meg tudnám szokni.

-Azt meghiszem! Legalább most már ilyennek is látsz. Vannak rejtett személyiségeim.

-Akkor mutass még néhányat! –mondta kacérkodva és ismét elkezdett csókolni,

Az időt jól elütöttük. A csókcsatákban mindig ő nyert. Mily meglepő.

Már este 10 körül lehetett. Gyönyörű szép fények világítottak be az egész várost. A magas épületről nézve meg egészen elképesztő volt.

Már kissé feltámadt a szél. Én a korláthoz mentem megcsodálni a gyönyörű fényeket. Zayn mögém jött és megfogta a két karomat, úgy mint a Titanicban a hajó orrában.

-Hunyd le a szemeidet! Most Titanicosat játszunk! –Zayn

Úgy lettem ahogy mondta. Lehunytam a szemeimet. A hajamat enyhén fújta a szél , s ő egy gyengéd csókot adott a nyakamra. Az egy csókból több is lett.

-Hé! Ez nem volt benne a Titanicban! –tiltakoztam, bár élveztem a helyzetet.

-Nem, nem volt benne. Ez egy különleges hajóút. Az utasokért Zayn kapitány felel. –halkan suttogta a fülembe

Most már kinyitottam a szemeimet. A táj még mindig ugyanolyan csodás volt. Főleg most. Hogy ő itt van közvetlenül mellettem. Varázslatos de elképesztő is egyben.

A csodálatos pillanatokat a telefonom csörgése zavarta meg. Liam hívott. Ezt fel kell vennem.

-Szia Liam. Mi újság?

-Szia. Figyelj! Bocsi hogy zavarlak titeket, de el kéne a segítség. A srácok matt részegek, én meg nem találom őket. Együtt indultak el, de felhívtam őket és 3 különböző szórakozóhelyet mondtak. Mind a 3 mást mondott. Fogalmam sincs hogy merre menjek, meg azt sem tudom hogy hol vannak ezek a helyek. Nem segítenétek?

-Paul nem ér rá? –próbáltam kibújni a feladat alól

-Sajnos nem. Meglátogatta a Stockholmban élő rokonait. Rám bízta a fiúkat. Gondoltam már felnőtt emberek, mehetnek ahova akarnak. De hát…

-Na jól van! Akkor megyünk! Segítünk! Hol vagy most?

-Én most a hotelben vagyok. Akkor gyertek ide. Innen aztán megyünk és felkutatjuk a srácokat.

-Oké. Szia. Megyünk is.

A romantikus randi félbeszakadt. Sajnos. Bár a fiúkat nem ártana megtalálni,még mielőtt tele lenne a részeg képeikkel a net.

Zayn kicsit dühös volt a srácokra,mert félbeszakították a randinkat. De aztán  sikerült megnyugtatnom.

-Ha te lerészegedtél volna akkor ők is segítettek volna nem? –kérdeztem komoly hangon

-Én sosem vagyok részeg. –tudatosan kijelentette

-Persze-persze. –legyintettem egyet

-Nézd! Én is sajnálom hogy vége lett a randinknak , de majd máskor bepótoljuk. Rendben? Megegyeztünk?

-Rendben. Gyere ölelj meg! Szeretethiányom van!

-Az előbb jókora „szeretetcsomagot” kaptál.

-De nekem az nem volt elég. Többet akarok.

Nem akartam reagálni a dologra,mert úgy is tudta volna hogy mi a válaszom. Inkább témát váltottam.

-Na gyere! Akkor menjünk! Már kitudja hol vannak a srácok! Paulnak is most kell eltűnnie….

-Jó menjünk! –mondta savanyú arccal

Nem nagyon örült neki,hogy megzavartak minket, de ez van. Ha segíteni kell Zayn mindenhol ott terem. Én Superman-em.

Elindultunk a hotelhez. Immáron taxival. Meg is érkeztünk pár perc alatt a hotelhez. Liam már ott várt minket a bejáratnál.

-Szia Liam! Itt is vagyunk! –mondtam

-Szia. Köszi. Rendesek vagytok, és Zayn…jövök neked eggyel. –Liam kacsintott egyet vidáman

-Még szép. –Zayn kissé duzzogva elfogadta a dolgot.

-Figyeljetek! Kiderítettem a 3 szórakozóhely nevét. Niall azt mondta hogy a Kék Pingvinben van, Louis azt hogy a Club 17th-ben és Harry azt mondta hogy a Ever Fever-ben van. Megkérdeztem mind a hármat és azt mondták,hogy mind a 3an egy helyen vannak. Tényleg egy helyen vannak, de melyikben azt nem tudom. Ebben kéne a segítség. Liam

-Figylej! Én elmegyek taxival az Ever Feverbe és ti meg majd mentek a másik kettőbe. Amelyikünk megtalálta őket, az felhívja a másik kettőt. Oké? –kérdeztem

-Ne menjek veled? –Zayn

-Nem kell. Nem vagyok kislány.

-Oké. Ahogy akarod. –Zayn

Mind a 3an elindultunk. Vicces,mert mind a 3an különböző irányba mentünk. Persze taxival. A legjobbat fogtam ki. Az Ever Fever pont a város másik végében van. Utazhatok eleget. Remek . Már csak abban reménykedtem,hogy nincsenek ott. Nehogy már nekem kelljen 3 részeg pasit hazacipelnem!

Egy jó háromnegyed óra alatt odaértem. Eközben Zayn hívott, hogy a Club 17th-ben nincsenek. Remek . Már csak Liamben reménykedtem.

Bementem a szórakozóhely bejáratán. Nem tehettem meg 1 métert, máris hallottam Louis hangját. Utána Harryét és Niallét. Remek. Pont én találtam meg őket. Ez az én formám. Már csak azt kell kitalálnom hogy hogyan csalom ki őket a discoból. Látszólag elég jól szórakoztak.

-Niall! Harry! Louis! Gyertek de! –ordibáltam.

Láttam hogy közelednek felém vigyorgó tekintettel. Harry kezében egy vodkás üveg volt. Üresen.

-Mi a pálya? –mondta Louis dülöngélve

-Vissza kell jönnötök velem! Gyorsan!

-Nem megyünk. Jó a buli. Gyere igyál te is. –Niall

-Nem iszok semmit. Azonnal gyertek. Paul nagyon mérges rátok. Azt mondja,ha most nem jöttök haza, holnap egész nap interjúkat kell adnotok. Egész nap….

-Mikor indulunk? –mondta Niall megszeppenve

-Most azonnal. Üljetek be a taxiba.

Így is tettek. Mind a 3an kómás fejjel behoppantak a taxi hátsó ülésére. A visszaút közben felhívtam Zaynt és Liamet,hogy megtaláltam őket. Zayn nem vette fel,ezért Liamet hívtam hogy mi van vele.

-Szia Liam! Megtaláltam a srácokat! Totál kész vannak. Viszem haza őket. Egyébként Zayn nem veszi a telefonját. Mi lehet vele?

-Nem akarlak elkeseríteni,de Zayn ott ragadt a Club 17th-ben pár haverjával. Ő is matt részeg. Elmentem érte, de nem hajlandó hazajönni. Nem jönnél ide és bírnád rá hogy hazamenjen?

-Atya Isten! Még ő is betintázott? Na mindegy. Megyek. Rohanok.

Ezzel le is tettem a telefont. Megkértem a taxist,hogy menjen egy kicsit gyorsabban. Kézzel lábbal mutogattam neki,mivel egy szót sem tudok svédül. Remélem megértette.

Egy kis idő elteltével megérkeztünk a másik klubba. Zayn tényleg itt volt. Pár haverjával koktéloztak és szkandereztek. Megparancsoltam a srácoknak,hogy maradjanak a kocsiban míg én bemegyek Zaynért.

Ismételten besétáltam a szórakozóhelyre. Itt még brutálisabb volt a hangulat,mint ahol Louisék voltak. Odaléptem Zayn mellé( aki éppen ült), csillogó szemekkel rám nézett majd átölelte a derekamat!

-Már úgy hiányoztál. Gyere, ülj ide mellém. –mutattatott a mellette lévő üres székre.

-Nem ülök le. Gyere vissza a hotelbe. Légy szíves . –mondtam teljesen komolyan. Ő mintha észre sem vette volna hogy szóltam hozzá, elkezdett rihegni-röhögni.

-Ő itt a csajom! Ugye milyen jó nő?

Én már tiszta ideg voltam. A haverjai ,akik szintén be voltak piálva, kidülledt szemekkel bámultak rám.

-Na jólvan! Most már elég! Gyere vissza a hotelbe! Légszíves már! –már teljesen kész voltam

-Mindjárt!- az ujját a magasba tartotta és elkezdett röhögni.

-Na jó. Te akartad. Én megyek. Itt hagylak. De arra ne számíts,hogy holnap megyünk is valahova.

-Na jó-jó. Nyugi. Megyek is. –ezt egyre meghallotta.

Nagy nehezen felállt, dülöngélve kicsit, de kisétáltunk a szórakozóhely ajtaján.

Most már minden beültünk a taxiba. Immáron Liam is előkerült. Ő a szórakozóhely másik bejáratánál várt minket, de aztán visszajött ide.

Mindnyájan visszamentünk a hotelhez. Liam és én nagy nehezen felcipeltük őket a lakosztályra. Kicsit olyan érzésem volt,mint amikor először buliztam belük. Csak akkor Harry lebilincselt. Szó szerint.

Minden lefeküdtek a kanapéra és úgy aludtak egymáson,mint a heringek.

Én és Liam is lefeküdtünk. Liammel egy szobában aludtunk, de külön ágyon.

Reggel én keltem fel leghamarabb. A srácok ugyanúgy alszanak, ahogy letettük őket. Most azért is felkeltem őket. Édes a bosszú.

-Felkelni! Ki az ágyból! Hasatokra süt a Nap!

Jó hangosan beszéltem hogy biztos legyek benne,hogy felkeltek.

Mindnyájan néztek rám,mintha nem láttak volna még fehér embert.

-Remélem jól kialudtátok a másnaposságot. Keljetek fel és szedjétek össze magatokat! Ugye nem akarjátok hogy a tegnap estét elmondja Paulnak ugye? –kicsit gonoszkodtam. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Úgy éreztem ennyi bőven kijár nekik.

Nem szóltak semmit, csak álmos fejjel feltápászkodtak a kanapéról és mindnyájan bementek a fürdőszobába.

Közben Liam is már felkelt.

-Jó reggelt! –Liam

-Jó reggelt! Jól aludtál?

-Nem. Szörnyű volt. Niall horkolását hallgattam egész éjjel. Komolyan mondom ritmusra horkol. Talán az I Want-ot is elhorkolta…azt hiszem…

-Én jól aludtam. Nem hallottam semmit.

-Jó neked. –mondta álmos fejjel

Liam is bement a fürdőszobába a többiekhez. Hogy onnan milyen gangzavar jött ki…Úristen. Úgy látszik mégsem olyan másnaposok ha ennyit tudnak röhögni. De most komolyan! Ezek együtt zuhanyoznak?

Nem telt el csak háromnegyed óra. Ők addig a fürdőszobában tartózkodtak. Majd aztán minden kijöttek onnan. Most már teljesen emberi külsejük volt. A másnaposság enyhe jelét sem mutatták. Nem tudom, lehet van valami titkos módszerük a másnaposságra. De valahogy nem akartam megtudni.

Mindenki leült a TV elé,mintha mi sem történt volna tegnap este. Csak Zayn jött oda hozzám. Megfogta a kezemet és átinvitált a másik szobába. Ott nyugodtabba légkör.

Mind a ketten leültünk a kanapéra. Én lazán felraktam a lábaimat. Zayn közelebb jött hozzám .

-Figyelj! Bocsi a tegnapiért! Csak tudod a haverokkal már ezer éve nem láttuk egymást. Ők is Bradfordiak voltak csak elköltöztek Stockholmba. Teljesen véletlenül botlottam beléjük. Természetesen meghívtak egy italra.

-Csak egyre?

-Na jó. Többre. De megértheted hogy nagyon rég nem láttam őket.

-Persze. Meg is értem. Nincs is ezzel semmi baj. Sőt még az sem zavart hogy be vagy csiccsentve. Ilyenkor cukin kezdesz el táncolni.

-Még táncoltam is? Uram Atyám! –foga a fejét

-Táncoltál hát. De milyen édesen.

-Én azt nem akartam volna látni. –nevetett

-Pedig nem volt rossz látvány. Még a pólódat is levetted.

-Tényleg? Ezekre nem is emlékszem.

-Persze. Már hogy is emlékeznél. EZ még a Club 17th-ben volt. Akkor amikor odamentem.

-Ja már értem…szóval még egyszer bocsi…

-Mondtam már hogy nem kell bocsánatot kérned. Nem történt semmi.

-Imádlak! –szorosan megölelt és egy puszit adott az arcomra.

-Ő.. ma délután interjúkra megyünk. De ha jól tudom csak kettőre. Utána meg este…csinálhatnánk valamit…szóval úgy értem hogy…érted

-Rendben! Majd kitalálunk valamit!

-Oké. Valaki a stábból meg majd körbevezet a városban…

-Remek. Amúgy mikor indultok?

-Ha minden jól megy akkor kb fél óra múlva. Délutánra meg más itt is vagyunk.

-Oké.

Az a fél óra gyorsan eltelt. Paul hívta őket és ők már mentek is az interjúkra. Nem nagyon volt kedvem megnézni a várost, inkább szundítottam egy kicsit a délután. A tegnapi hajsza kissé kifárasztott. Nem kellett sok idő hogy elaludjak.

-Hé! Katy! Fent vagy? –Zayn hangját hallottam álmomban. Majd ismét:

-Szerelmem fent vagy? –ez nem álom volt. Tényleg Zayn volt az.

-Már ennyi az idő? –az órára néztem fél hét volt. Jó sokat aludhattam.

-Nem akartalak felkelteni, olyan édesen aludtál.

-Cuki vagy.

-Hihi. Tudom. –mosolygott édesen

-A srácok hol vannak?

-Ma dolguk volt.

-És Paul? A stábtagok? Mindenkinek dolga volt?

-Ő..mondhatjuk úgy is. Csináltam neked egy kis meglepetést. Gyere utánam. Jaj még ne! Várj! – egy sötét kendőt kötött a szememre és lassan elvezetett valahová.

Hirtelen megállt,majd én is megálltam. Levette rólam a kendőt és a fürdőszobában találtam magam. Lágy gyertyafény világította be a fürdőszobát. Mindenhol gyertya és rózsaszirmok voltak. A kád teli volt habbal.

-Nahát! Ezt te csináltad? –meglepődtem, de tudtam hogy így van.

-Igen én. Tetszik?

-Nagyon. –egy gyengéd csókkal ajándékoztam meg.

-És? Belemegyünk?

-Mégis mibe? –kérdeztem értetlenkedve

-Hát a fürdőkádba. Nem gondoltad hogy dísznek csináltam.

-Nem, nem gondoltam. Belemehetünk.

Mögém állt, majd a felsőmet kezdte feljebb és feljebb húzni, mígnem teljesen lekerült rólam. Már a melltartómat is szerette volna levenni, de itt megállítottam.

-Fordulj el!

-Mégis miért!

-Fordulj el! –mutattam az ujjammal a forgás-mozdulatot.

A szemét forgatta,de végül elfordult. Én villámgyorsan lekaptam magamról mindent és bepattantam a fürdőkádba. Szerencsére sok hab volt benne, így mindenemet eltakarta.

Zayn már nem volt ennyire szégyenlős. Simán lekapta az alsógatyáját és bejött mellém a vízbe.

-Már értem hogy miért tűnt el mindenki olyan hirtelen.

Ő csak huncut módon mosolygott.

-Ismerem ezt a nézést. Tudom mire készülsz! –mosolyogtam

-És mire? Elárulod? –pimaszkodott

-Nem mondom el.

-És miért nem?

-Csak.

-Csak? Milyen válasz ez?

-Rendes.

-Miért van rendetlen is?

-Ne pimaszkodj! –egy kis habbal bekentem az orrát. Ő sem habozott és ugyanezt visszaadta. Nem késtem, majd a hajára kentem a könnyed habot.

-Ez már hadüzenet! A hajamat nem bánthatja senki! Ezt visszakapod!

Iramodott felém a fürdőkádban. (ami szerencsére elég nagy volt). Én a kád legszélébe húzódtam. Ő a két izmos kezét a kád 2 szélére helyezte és felém hajolt.

-Mi az utolsó kívánságod? –kérdezte akciófilm-főhős hangon

-Hogy legyen vizes az egész hajad!

Mivel ő keményen támaszkodott neki a kád két szélének,ezért könnyen leránthattam a kezét a vízbe. Ez neki hirtelen volt és teljesen elmerült a víz alatt.

-Nesze neked! –nevettem

Mikor feljött a víz alól tiszta hab volt a feje. Nagyon vicces volt. Letörölte magáról a jó nagy mennyiségű habot és csak nevetett.

-Te kerested magadnak a bajt!

Ő ugyanezt tette velem. Csakhogy én még levegőt sem vettem, annyira gyorsan történt az egész. Gyorsan feljöttem a víz alól és leszedtem magamról a tömérdek habot.

-Most már kvittek vagyunk! –bevágott egy pimasz mosolyt

Valahogy az imént történt víz alá nyomást már el is felejtettem. Csak Zaynt néztem. A lélegzetem megáll. Olyan szexi vizes hajjal…és a teste…húh…kicsit gyorsabban is szedtem a levegőt a kelleténél. Persze egy egyből feltűnt neki!

-Valami baj van? –kérdezte aggódó tekintettel

-Nem. Nincsen semmi baj. Sőt…

-Akkor miért szeded ilyen gyorsan a levegőt?

-Miattad.

-Miattam?

-Te olyan…olyan…húúú…észveszejtő vagy…teljesen elkábítottál…..

-Ó! Szóval olyan szexi lennék? –ismét pimaszkodott

-Ezt se én mondtam!

Mondanom sem kellett, máris csókolt. Szorosan magához húzott és én nem ellenkeztem. Forrón magához ölelt a csókok közben.

Egyre vadabbul kezdtek alakulni a dolgok és a csókok is egyre vadabban voltak.

-Katy! Én már nem bírom! Kellesz! Most!

-Én sem bírom már!

-Menjünk a hálószobába.

Gyorsan kiszálltunk a kádból és megtörölköztünk. Ő hamarabb megtörölközött és amikor még én javában törölköztem, felkapott és becipelt a hálószobába. Ott lefektetett az ágyra és a dolgokat ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak sokkal tovább jutottunk el. Zayn a csókcsatát félbeszakítva halkan a fülembe súgta:

-Biztos hogy ezt akarod?

-Biztos. Téged akarlak.

-Ahogy én is. De ne félj,vigyázok rád...

Valahogy éreztem,hogy egy percet sem fogok ma éjjel aludni.