Part 44

Ahogy ismerem Zaynt, szerintem valami őrült helyre visz. Habár mit is vártam volna tőle? Gyorsan összekaptam magam majd az ajtó felé szedtük a lábunkat. Zayn nagyon izgatott volt egészen a kocsiig. Amint beültünk a kocsiba, minden szorongás és idegesség elszállt belőle és csak kajánul vigyorgott. Nekem nem tiszta a dolog. Hova is megyünk most? Azt mondta hogy ne kérdezősködjek, így hát nem fogok, de akkor is. Már előre félek, tudom hogy valami fog történni aminek nem nagyon fogok örülni. Mint általában.

Egy jó fél óra kocsikázás után a tett színhelyére értünk, akarom mondani a pláza parkolójába. Bőszen bámultam ki az ablakon, majd utána Zaynre vetettem tekintetemet.

- Mit keresünk itt? –kérdeztem értelmetlen tekintettel és egy kis szorongással.

- Majd meglátod. Mondtam hogy ne kérdezősködj. –teljes nyugodtsággal válaszolt a kérdésemre.

- Na jó. Te nyertél. –rá hagytam a dolgot és engedtem,hogy a dolgok történjenek a maguk módján.

Kiszálltunk a kocsiból, majd figyelemfelkeltés nélkül bementünk a plázába. Már ez furcsa volt nekem, mivel ha akármilyen közösségi területre megyünk, mindig megállítanak minket a rajongók egy közös kép erejéig. Most ez elmaradt. Lelkiismeret furdalás nélkül besétálhattunk a hatalmas üvegajtón a még hatalmasabb épületbe. Zayn szorosan fogta a kezemet és húzott magával. Vagyis nem is kellett annyira húznia, mentem én magamtól is. Mondjuk úgy,hogy ő irányított. (Mily meglepő.)

Megálltunk a monumentális szökőkút előtt, majd odajött hozzánk egy fekete bőrdzsekis, napszemüveges, baseball sapkás alak,aki valami fehér dobozt átnyújtott a barátomnak.

- Ez meg mi? –kérdeztem reflexből.

- Majd mindjárt megtudod. –válaszolta még mindig azzal a nyugodtsággal az arcán. Komolyan mondom ez idegesített a legjobban, ez a képére fagyott nyugodtság.

Egyre jobban a lift felé haladtunk. Igen, az a lift. A hely, ahol először találkoztunk. A hely, ahol egy menekülő, fekete hajú srác becsapódott mellém.

Egyre jobban közelítettünk a lift felé mígnem elértük a célunkat. Mind a ketten földbe gyökerezett lábakkal álltunk a lift előtt és vártuk, míg szabad lesz. Zayn az egyik kezével az én kezemet fogta, míg a másikkal a fehér dobozt szorongatta. Ő sem szólt semmit, meg én sem. Csak álltunk egymás mellett, mint két iskolába készülő diák.

Csengett egyet a lift, a szokásos irritáló hangjával, jelezvén, hogy üres. Most már nyugodtan beszállhatunk. Zayn lehívta a liftet a földszintre, de még mindig csendben voltunk. Egészen addig míg meg nem érkezett az előbb megnevezett tárgy, majd síri csendben beszálltunk a személyszállító gépezetbe.

Amint beszálltunk, előtörtek a régi emlékek. Ahogyan Zayn becsapódott ide mellém és ahogy odaadtam neki az egyik taco-mat. Felejthetetlen. Ahogyan behunytam a szemem, az akkori önmagunkat láttam amint éppen beszélgetünk a földön ülve és röhögünk. Míg én a visszaemlékezés tengerében elvesztem, addig Zayn a plafont bámulta és úgy látszott,hogy számol valamit. Nem értettem hogy mit és azt sem tudtam hova megyünk.

Egyszer csak fura zajokat hallottam fölöttünk, majd megállt a lift. Egyből Zaynre néztem akinek az arcán ott pihent a pimasz vigyor.

- Ez most mi akar lenni?

- Meglepetés! –hangosan felkiáltott.

- Ugye nem azt akarod mondani,hogy direkt állítattad meg a liftet?

- Dehogynem! –vigyori tekintettel rám nézett.

- Zayn ez nem jó vicc, ugye tudod? –kissé megszeppenve rámeredtem.

- Nem is viccnek szántam. Boldog szülinapot! –hirtelen átnyújtotta nekem azt a fehér dobozt, amit egész eddig bőszen szorongatott.

- Tudom kicsit megkésve, de csak mára készült el. –elvettem tőle a fehér dobozt és elkezdtem kicsomagolni azt. Egy világoskék borítású könyvet rejtett a csomag. Mit sem sejtően Zaynre néztem aki szintén rám nézett, majd a könyvre, jelezvén,hogy nézzek bele. Hát jó. Kinyitottam a kék könyvecskét és saját magunkat láttam. Pontosabban azt a képet, amit Harry készített, mikor egyszer nálunk aludtak. Nagy betűkkel a kép fölé volt írva:

„Az összes kalandom veled”

Nagyon megörültem a dolognak és Zayn nyakába ugrottam. Igaz, még csak az első oldalt volt szerencsém megnézni, de már az tetszett. Nem is adhatott volna jobb ajándékot. Ez tökéletes és személyre szóló. Ezt vártam tőle. Tökéletesen eltalálta az ízlésemet, mint mindig.

- Nagyon szépen köszönöm szerelmem! Nagyon tetszik!

- Reméltem,hogy tetszeni fog. Liam fényképezőjéből vannak a képek. Minden kis kiruccanásunk meg lett örökítve.

Elkezdtem tovább lapozgatni a könyvet és jobbnál jobb képek következtek. A legjobb a póker parti-s kép volt. A srácok gatyában. Felejthetetlen. Aztán jött a közös filmezéses képek. Na azokon sokat röhögtem. Kénytelen voltam  leülni a földre Zayn mellé és ott folytatni tovább az album nézegetést. Nem is az a tipikus fényképalbum volt, mert minden képhez volt valami vicces megjegyzés írva. Például itt: „ Harry ezt nem gondoltuk volna. Felcsaptál rendőrnek?” –ezen a képen Harry volt, aki az ujján pörgette a bilincset, amit sikeresen ránk helyezett.

Annyi jó kép készült rólunk a közelmúltban,hogy az valami csodás. Jobbnál jobb képek kerültek elő, főleg olyanok amikről nem is tudtam. Zayn most alaposan meglepett. Jó helyet választott az ünnepléshez. Más pasik vacsorázni viszik a barátnőiket, de Zayn más. Zayn abban a liftben ünnepli velem a szülinapomat, amiben legelőször találkoztunk. Ez sokkal jobb,mint akármilyen flancos vendéglő. Sokkal meghittebb és barátságosabb. Főleg,hogy vele lehetek.

Még egy ideig nézegettük a képeket, majd Zayn felhívott valakit azzal a címszóval,hogy most már mehet a lift. Szinte biztos voltam benne,hogy ő tervelte ezt ki. Kíváncsi vagyok,hogy ki a cinkos társa. Na erre, mindjárt sor kerül,mert a lift elindult. Érdekes módon lefelé. Fura, mivel mi fölfelé indultunk meg minden…na mindegy, nem lényeges.

Amint kiléptünk a liftből, Fernando vigyori tekintete csapta meg az arcomat. Egy munkaruhába öltözött férfi mellett állt, fülig érő szájjal.

- Na sikerült? –Fernando ahelyett,hogy felém fordult volna, egyenest Zayn felé nézett.

- Sikerült. Köszi haver.

Nem szóltam semmit, csak a fejemet csóváltam és nevettem.

Van nekem egy perverz,de romantikus pasim aki szeret engem, van egy segítőkész, de minden lében kanál barátom, aki a perverz pasimnak segít. Bármennyire is lassú felfogású az agyam, ennyit még én is meg tudtam érteni.

Még egy jó fél órát beszélgettünk a lift előtt, majd utána hazamentünk.

Ma egy nyugis estét terveztünk Zaynnel, beteszünk valami filmet, popcorn, kóla…Elennénk egy darabig.  Zayn már ki is választott egy filmet, valami drogos mackóról szól(Ted). Én addig felmentem a hálószobába és átöltöztem. Felkaptam magamra egy kis fekete shortot és egy szürke feliratos felsőt. A hajamat kontyba tettem és úgy mentem le a nappaliba. A kávézóasztalon már minden elő volt készítve, a popcorn, a kóla és a film. Már csak Zayn hiányzik. Leültem a kanapéra amin most kifejezetten sok puha párna díszelgett-gondolom Zayn gondoskodott a kényelemről is. Egyszer csak fura hangokat hallottam az előszoba felől. Zayn felszívódott és én meg nem tudom hogy kik lehetnek ott. Betörő biztos nem, ugyanis fényes nappal van. Habár a mai világban már minden előfordul. Lassan és halkan odaosontam az előszoba ajtóhoz. A hangok még mindig nem csillapodtak, egészen eddig. Most csend következett. Túlságosan is csend volt.  Abban a pillanatban,mikor elhallgattak az idegenek, benyitottam az előszobába és meglepő látvány fogadott.  Sel és Zayn…csókolóztak. Észrevettek,hogy bejöttem és mind a ketten felém fordították a fejüket. A szokásos módon elbőgtem magam. Már megint.

- Basszus! Katy ez nem az aminek látszik! –Zayn próbálta kimagyarázni a dolgot, de ezen nem volt mit magyarázni.

- De, ez az aminek látszik! –Sel ördögien gúnyos mosolyával rám mosolygott. Legszívesebben megfojtottam volna, de ez nem az én stílusom. Én nem vagyok ilyen kegyetlen. Habár szívem szerint rá vetettem volna magam és jól megtéptem volna azt az agyonvasalt loboncot a fején.

 - Katy! Kérlek! Engedd,hogy megmagyarázzam. Ez a némber rám vetette magát és én nem tudtam mit csinálni vele. – magyarázta sajnálkozva Zayn.

- Ne higgy neki, ő vetette rám magát. –hogy nekem még jobban fájjon, az állítólagos legjobb barátnőm még egy tőrt belém döfött.

- Ezt nem gondoltam volna…-sírva felrohantam az emeletre, persze Zayn jött utánam.

- Katy! Szerelmem! Engedd,hogy megmagyarázzam.

- Ezen nincs mit megmagyarázni. Még nekem volt lelkiismeret furdalásom egy majdnem csók miatt, miközben te a legnagyobb ellenségemmel hetyegsz. Szép, mondhatom. –elővettem az ágy alól a bőröndömet és ami ruhát találtam, mindet belesöpörtem a hatalmas bőröndbe.

- Katy ne menj el, kérlek! –Zayn megbánóan rám nézett, de nem hatott meg. Megcsalt. Még hagyján,hogy megcsalt, de pont Sellel? Nem, én ezt nem bírom ki.

Gyorsan végeztem a pakolással, minden egyéb cuccomat is a bőröndbe söpörtem, majd elindultam lefelé a lécsőn, mikor Zayn visszatartásképpen megfogta a karomat.

- Kérlek ne menj el! Én szeretlek Katy!

- Ha ennyire szeretnél, nem csókolóztál volna más lányokkal. Főleg nem vele. Kérlek, engedj elmenni.

- Dehogy engedlek.

- Azt mondtam engedj el. –mondtam lassan, mély hanglejtéssel, majd sikerült kiszabadulnom a fogságából.

Zayn a végére már elengedett, de egész végig kísérgetett,mint valami rossz házőrző. Felkaptam a szokásos tornacipőmet, majd megindultam a bejárati ajtó felé. Sel még mindig ott állt az ajtóban, ördögi mosollyal az arcán.

Rá vetettem lenéző, undorodó tekintetemet, majd szó nélkül távozni szerettem volna. Ám bár ez nem sikerült, Sel megállított az ajtónál.

- Tudni akarod miért utállak ennyire? Tudni akarod? –a szívem mélyén nem érdekelt, teljesen hidegen hagy ez az undorító nőszemély, de az agyam mást gondol. Most már teljesen mindegy, végre megtudom az igazságot és kiböki végre,hogy mit ártottam neki.

- Na mondjad! Kíváncsi vagyok! –mondtam flegmán és lenézően.

- Mindig neked volt a jó és minden szép neked jutott. A srácok is sokkal jobban kedveltek téged, mint engem. Ha tudni akarod, nekem mindig is Zayn tetszett. Belül emésztettem magam,hogy a tiéd lett, nem az enyém. Niallel csak érdekből jártam. Szegénykém fülig belém zúgott, de hát nem tehetek róla. Ellenállhatatlan vagyok. Nekem mindig is Zayn kellett. De te elvetted tőlem. Mindent elvettél tőlem, gondoltam megbosszulom. Örömmel jelentem,hogy sikerült. –ezt mind vigyorral a képén adta elő. Én meg csak lestem,mint a moziban. Eközben persze Zayn mindvégig mögöttem állt. Sosem hittem volna hogy Selnek is bejön Zayn. Nem is mondta és nem is látszott rajta. Még jobban sajnálom Niallt, mint magamat. Szegény sráccal csúnyán elbánt. Nem érdemli meg Niallt.

Végül is aztán nem törődve senkivel és semmivel, fogtam magam és elrohantam a bőröndömmel együtt. Szerencsémre pont erre járt egy taxi, így nem volt nehéz dolgom a közlekedéssel.

Visszaköltözök anyáékhoz. Nincs más választásom. A szívem hevesen kalapál és még a lélegzetvétel is nehéz. A szemem előtt ott van Sel és Zayn, miközben…áhh. Nagyot csalódtam benne, akárcsak Selben. De Zaynben még nagyobbat. Nem érdemli meg,hogy sírjak érte. Erősnek kell lennem és elfogadni a helyzetet. Egyszer tudtam,hogy úgy is ez lesz.

- Hölgyem mi a baj? Már ha megkérdezhetem. –a középkorú taxis érdeklődött,hogy miért sírok. Megpróbáltam összeszedni magam és felszólaltam.

- Nagyon hosszú történet. –mondtam szipogva.

- Biztos vagyok benne,hogy egy fiú van a dologban. Tudom én milyen az. 4 lányom van. Nap mint nap átélem. –magyarázta a taxis.

- Legalább valaki együtt érez velem. –mondtam.

Végül is a taxis hazaszállított engem az igazi otthonomba és még fizetnem sem kellett. Ingyen fuvar az összetört szívű szétbőgött képű csajnak. Remélem,hogy anyáék itthon vannak, mert ha nem, fogalmam sincs hova mehetnék. A srácokhoz biztos nem. Zayn ott keresne elsőnek, mivel már volt erre példa.  Nagyon remélem,hogy itthon vannak. A kulcsomat elhagytam valahol, szóval egyedül nem tudok bejutni.

Becsengettem, de nem nyitott senki ajtót. Becsengettem még egyszer, majd halk lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Anya széles mosollyal és öleléssel fogadott és csak később esett le neki,hogy miért állok az ajtóban bőröndökkel.

- Mi történt kicsim? –kérdezte anya aggódóan.

- Zayn… -csak ennyit tudtam mondani, majd akaratomon kívüli sírásba kezdtem, majd anya vállára borultam.

- Nyugodj meg kincsem! Nálunk maradhatsz. Sőt, nagyon örülnénk neki ha itt maradnál.

Nem kellett kétszer szólnia, máris elfogadtam az ajánlatot egy bólintással. Anya segített becipelni a dolgaimat a nappaliba. Apa szokás szerint meccset nézett és bele volt merülve a játékosok szidásába és a bíró lehülyézésébe.

- Szia apa. –köszöntem halkan a fotelban ülő édesapámnak. A hangos tévé ellenére egyből meghallotta a halk köszönésemet, mert azonnal felém kapta a fejét.

- Szia kicsim. Mi történt? Te sírtál? –igen apa, jó észrevétel.

- Igazad volt. –mondtam még mindig krokodil könnyeket eresztve.

- Mivel kapcsolatban?

- Zayn.

- Én tudtam,hogy ez lesz. Én előre megmondtam. Látod, most okultál a hibádból. Nem szabad összejönnöd rosszfiúkkal, mert azok mindig összetörik a szívedet.

- Ez így igaz. –mondta anya sejtelmes hangon, majd összefont kézzel, nagy szemekkel apára meredt,akinek a pillantásán tisztán kiolvasható volt a „Az már régen volt” mondat.

- Itt maradsz nálunk? –mondta apa örömmel a hangjában.

- Ha minden igaz, igen. –mondtam halkan, visszafogva a folyton gyötrő sírásrohamot.

- Segítek felcipelni a dolgaidat a szobádba. –mondta anya, majd a lépcső felé intett a fejével, jelezvén,hogy hagyjuk aput meccset nézni.

Beléptem a régi szobámba és még ugyanúgy volt ahogy hagytam. A régi ágyam, a bútorok és a One Direction-ös poszterek a falon. Azokat legszívesebben a hátam közepére kívánnám. Főleg a Zayneseket.

- Itt maradjak veled? –kérdezte anya azzal az aggódó félmosolyával.

- Nem kell, köszi. Elleszek én itt. –mondtam, majd a bőröndökre mutattam.

- Rendben van. De ha bármi kell vagy éhes vagy akkor feltétlenül szólj! –Igen is kapitány. Na jó,ez gyenge poén volt.

- Rendben anya. Köszi. –még mielőtt kiment volna, jó szorosan megölelt és egy puszit adott az arcomra.

Végül is most már egyedül maradtam, az első dolgom volt kipakolni a ruháimat. Nem sok ruhát hoztam, éppen annyit,hogy pár napra elég. Nem hinném,hogy visszamegyek oda,nem lennék képes rá.  Ott minden rá emlékeztet.

Elkezdtem kipakolni a ruhákat, mikor megtaláltam köztük a könyvet, amit ma Zayntől kaptam. Egy pillanatra megálltam a ruhapakolással, majd elkezdtem lapozgatni a kék borítós művet. Görcsbe szorult a gyomrom mikor megláttam a képeket. Nem tudtam tovább nézni. Levágtam a földre, majd egy nagy mély levegőt vettem. Ez mind a múlt.

A kis kitérő után tovább folytattam a pakolászást, mígnem teljesen kész voltam mindennel. Egy kicsit ledőltem az ágyamra pihenni. Nem aludtam, csak feküdtem és a tetoválásomat néztem és azon gondolkoztam, hogy most mit kezdjek vele. Semmi ötletem nincs. Egyenlőre így marad. Egyenlőre…

Felültem az ágyra, majd körbenéztem a szobámban. Igaz, nem sokat tartózkodtam itt, mert amint ideköltöznünk, én tovább költöztem, de akkor is sok szép emlék fűződik ehhez a szobához. Itt kihangsúlyoznám az emlék szót. Még mindig nem értem,hogy Zayn hogyan tehetett ilyet velem. Megcsalt a volt  legjobb barátnőmmel. Hát remek, csak gratulálni tudok neki. Tudom,hogy sokan hülyének néznek majd,hogy egy csókon így kiakadok, mert sokaknak a csók nem számít megcsalásnak. Nekem bizony nagyon is számít. A csók az ember életében olyan, mint az ajtó. Kopogtatás az emeleten,hogy a földszint szabad-e. Jó, most elég rossz időt választottam a viccelődésre, de ez van. Nekem még egy apró csók is fontos. Véleményem szerint az már megcsalás. Habár bocsánatos bűn, nem mindenki bocsát meg a másiknak.

Nagyban bele vagyok merülve a depis gondolataimba, mikor megcsörrent a telefonom. Első tippem Zayn volt. Ha most fogadtam volna, biztos elbukom, mivel Niall hívott fel. A srácokkal semmi bajom, így nyugodtan felvehetem a telefonom.

- Szia Katy.

- Szia Niall.

- Katy, figyelj. Tudom,hogy mi történt köztetek, de nem minden úgy van,ahogy te gondolod. –magyarázta Niall.

- Tudom, ezt már ő is mondta. De nem érdekel. –válaszoltam vissza komor hangon.

- Pedig kéne. Figyelj, Zayn szeret téged.

- Akkor miért nem ő hívott fel.

- Miért felvetted volna?

- Nem.

- Akkor meg? Női logika, nem értem. Na mindegy. Szóval Zayn tényleg szeret téged és nem akar elveszíteni. Ő nem akarta azt a csókot higgy nekem.

- Niall, én már nem tudom,hogy mit higgyek. Össze vagyok zavarodva. Szerintem mind a kettőnknek jobb lesz ha külön utakon folytatjuk tovább.

- Most komolyan te lány! Kiakadsz egy ilyen kis csókon? Ez nem jelentett semmit Zaynnek.

- Még jobb. Ha egy csók nem jelent neki semmit akkor én feleslegesen áldoztam fel magam.

- Figyelj, én nem foglak győzködni, csak tudni akartam hogy jól vagy-e. Látom viszonylag egyben vagy. Vagyis hallom.

- Inkább én kérdezek. Veled mi van? Beszéltél Sellel?

- Azzal a ribanccal? Dehogy! Isten ments! Inkább a halál.

- Hát tudod, most egyetértek. Remélem azért találsz végre valami normális lányt.

- Hát én is. Majd segítesz keresni ugye? –nevetett.

- Majd igen .-én is folytattam a nevetést.

- Végre nevetsz. Ez már jó hír.

- Kívülről semmi bajom, nem látszik semmi rajtam, de belülről mardos a bűntudat. Pedig nem nekem kelllene bűntudatomnak lennie, hanem neki.

- Hidd el neki is az van.  Miattad.  Zayn nem követett el bűnt, csak rosszkor volt rossz helyen.

- Figyelj, ezt a beszélgetést hanyagoljuk. ha nem baj. Majd még hívlak. Reméljük azért tartjuk még a kapcsolatot.

- Miért ne tartanánk? Hiszen barátok vagyunk nemde?

- De, azok vagyunk.

Végül aztán még kis beszélgetés után mind a ketten letettük a telefont. Hallottam a háttérből férfi hangokat, szerintem Zayn is ott volt a közelben. Biztos szólt Niallnek,hogy hívjon fel mert tudta,hogy neki úgy sem venném fel. Ha így gondolkodott, helyesen tette. Zayn alaposan leírta magát a szememben. Már nem tudnék bízni benne. Ma lehet,hogy csak egy csók,holnap lehet hogy már más.  Mindegy is, most már külön utakon járunk, bármi is történjen. Hiszem,hogy akármennyire is fáj, így jobb lesz mindkettőnknek.

Part 43

Mindenki engem figyelt ahogyan lassan kicammogok az ajtó felé.  Még mindig biztosak voltak benne hogy Niall pizzát rendelt. Pontosan én sem tudom miért mert tele van a hűtő kajával.

Lassan, komótosan kinyitottam az ajtót, ki tudja mire számíthatok. Lehet hogy egy vizet spriccelő bohóccal kerülök szembe aki éppenséggel egy habos tortát készül az arcomba nyomni. Teljesen kinyitottam az ajtót majd Sel alakja tárult elém.

- Te meg mit akarsz itt? –kérdeztem mogorván majd mélyen a szemébe néztem.

- Jöttelek meglepni. Mégis minek látszik? –gúnyosan felnevetett majd végignézett rajtam a gyilkos szemeivel.

- Mégis mi a francot bámulsz? Nem láttál még fehér embert?

- Te sosem öltözködtél így. Úgy látszik már ebben is megváltoztál. Ez a piros ruha förtelmesen áll rajtad.

- Nem kértem a véleményedet. –még végig sem mondtam a mondatomat amikor fogta magát és engedély nélkül berohant a házunkba a buli kellős közepére. Gyorsan becsuktam az ajtót majd utána rohantam. Mégis hogy képzeli ezt? Szó nélkül beront a házunkba? Ez már azért pofátlanság!

- Sziasztok emberek! Sel megérkezett. –elkiáltotta magát majd beiramodott az embertömeg kellős közepére.

- Téged senki nem hívott. –Niall nem hagyhatta annyiban a dolgot és beszólt neki.

- Nem is kellett. Jöttem én magamtól is nem kell ide a meghívó.

- Azonnal tűnj el innen! –Zayn idegességében kicsit ráförmedt.

- Igen! Húzz el innen! –még Harry is rátett egy lapáttal.

- Mi a fenének jöttél ide? –mondtam idegesen szorongva és közben Zayn mellé kellett állnom.

- A kis eljegyzésetekről szeretnék beszélni! –gonoszkodni akar velem az már biztos. Mit talál már ki megint?

- Arról nincs mit beszélni. –vágtam vissza. Közben mindenki minket figyelt. Egy lélegzetvétel, még annyi sem hallatszott a tömeg zajából. Mindenki megszeppenve bámult minket és várták hogy mi sül ki a dologból.

- De van! Zayn, jól gondold meg hogy kit veszel el mert ez a nő csak a pénzedre hajt. Ezt  saját maga mondta nekem. Én csak figyelmeztetni akarlak. Ez a nőszemély csak kihasználna téged a végsőkig.

Nem hittem a fülemnek. Nem hittem el hogy mit hallok. Ez nem lehet igaz. Még így is be akar feketíteni mindenki előtt? Én ezt már nem bírom.

Ijedtemben Zaynre néztem aki közvetlen mellettem állt figyeltem az arcát hogy mit reagál a dologra. Remélem nem hisz neki. Nem szabad hinnie ennek a némbernek!

Zayn elkezdte harapdálni az ajkait majd így szólt Selhez:

- Tűnj el! –a szemét lehunyva az ajtó felé mutatott. Sel önelégült vigyorral az arcán távozott a házból. Amint kilépett a szobából menten Zayn felé fordultam.

- Ugye nem hiszel neki? Mondd hogy nem! –egészen közel léptem hozzá hogy minden kis arc mozdulatát észre tudjam venni.

- Dehogy hiszek neki szerelmem. Mégis hogy képzeled? Tudom hogy Sel milyen, nem kell bemutatni. –Zayn magához ölelt majd úgy mondta ezeket a vigasztaló szavakat.

- Ez igaz. Nem kell bemutatni. –Niall

- Ilyen hazug lotyót még életemben nem láttam. –Nicole

- Akkor nem tudod miket csinált szegény Katyvel. –Liam

- Szörnyű egy ember. –Eleanor

- Nyugi mi tudjuk az igazságot. Ismerünk mint a rossz pénzt. –nevetett Danielle

- Köszi srácok! –mondtam szomorúan Zayn háta mögül.

A bulinak már semmi értelme nem volt Sel elvágta a hangulatot. Én ezt nem így terveztem. Azt hittem reggelig mulatunk majd, de hát nem sikerült. Egy ilyen idióta ribanc miatt annyi a szülinapomnak!

Lassan elfogytak a vendéget, mígnem csak ketten maradtunk. Zayn körbenézett a nappaliban majd így szólt:

- Majd holnap eltakarítunk mindent most inkább pihenjünk.

Én nem ellenkeztem inkább támogattam az ötletet. Egy ilyen este után se kedvem se erőm takarítani. Azt majd holnap.

Zaynnel ketten leültünk a kanapéra , vagyis én feküdtem és a plafont bámultam.

- Nagyon csini voltál ma. –kicsit bókolt nekem,hátha jobb kedvem lesz.

Én csak egy mosollyal válaszoltam a dologra.

- Végre mosolyogsz! Ezt már szeretem! – erre még jobban elkezdtem mosolyogni.

Nem hagyta abba a nevettetést, elkezdett csiklandozni. Most már dőltem a röhögéstől. Nem titok nagyon csikis vagyok.

 Mivel én feküdtem, nem volt nehéz dolga. Finoman fölém hajolt majd mélyen a szemembe nézett.

- Mire készülsz? –kérdeztem titokzatos hanglejtéssel.

Biztos voltam benne hogy készül valamire. Nem haboztam, felerőlködtem magam és megfordítottam az arányokat. Most ő került padlóra én pedig fölé. Erősen tartottam a kezét nehogy kiszabaduljon. Habár simán megtehette volna mert az én erőm és az ő ereje között van némi különbség. De nem tette. Inkább hagyta hogy alárendelt legyen.

- Ugye te is hányszor csináltad ezt velem! Nem igaz?

Nem válaszolt, inkább élvezte a dolgot.

- Látom te még élvezed is.

- Ennyire látszik? –felnevetett.

- Ja ennyire. Ennyire gyenge vagy hogy kifog rajtad egy csaj? –tudtam hogy nem, de direkt is húztam az agyát vele.

- Na ezt figyeld! –komolyan vette a dolgot és egy szempillantás alatt ismét maga alá gyűrt.

- Ez nem igazság! Te erősebb vagy! –felkiáltottam.

- Még jó. –nevetett

- Ennyire azért ne élvezd a dolgot. –nevettem

- Miért is ne? Nekem nagyon tetszik ez a játék.

- Nekem is. –halkan a fülébe súgtam erre ő elkezdte csókolgatni a nyakamat. Tudtam hogy mik a szándékai és inkább tiltakoztam.

- Ne, ma ne.

- Nyugi, nem azt akarom. –amikor kimondta az előbb említett mondatot, mintha egy kő esett le volna a szívemről. Ugyanarra gondoltunk és ugyanazt akarjuk. Ez már félelmetes.

Egyszer csak vadul elkezdtünk csókolózni. Ő sem fogta vissza magát ás én sem.

Ugyan én még sosem csókolóztam Zaynen kívül mással, de még mindig istenien csókol. Nem viszi túlzásba, csak éppen annyit amennyit kell. 

Nagyban vadul smárolunk a kanapén mikor fájást éreztem a hasam alól. Zayn ijedten utánam kapott de nem tudta hogy mi ez az egész.

- Mi a baj? Rosszul vagy? –kérdezte ijedten.

- Nagyon fáj és hányingerem van. Zayn segíts!

Szegénykének jobbat nem is mondhattam volna. Segítsen? Miben? Ebben bizony nem tud.

- Ugye ez nem az amire gondolok?! Volt már máskor is hányingered?

- Tegnap volt egy kicsit. –mondtam majd elkezdtem gyorsan szedni a levegőt hogy enyhítsem a fájdalmat.

- Beviszlek a kórházba.

- De már ittál.

- És az kit érdekel? Ha menni kell hát menni kell. Fel tudsz állni?

- Talán. –nagy nehezen feltápászkodtam Zayn segítségével és kisétáltunk az ajtón.  Lassan és óvatosan beültem a kocsiba, nehogy még kidobjam a taccsot.

Zayn beindította a kocsit és jó alaposan beletaposott a gázba. Csak rendőrrel ne találkozzunk. Az egész zötykölődős úton hányingerem volt és most már szédültem is. Fogalmam sincs hogy mi lehet ez. Remélem nem az amire Zayn gondolt. Nem, az nem lehet.

Egy jó fél óra alatt beértünk a kórházba. Szerencsére a doki még ügyeletben volt így azonnal tudott fogadni.

*eközben a váróteremben*

Zayn sorban felhívta a srácokat hogy mi történt velem.  A legemlékezetesebb telefonbeszélgetés Harry és Zayn között volt.

- Mondtam vagy mondtam? –Harry

- De nem biztos hogy az. Lehet vaklárma. –Zayn

- Haver te sosem vigyázol. –Harry

- Én mindig vigyázok. Mondom hogy lehet hogy nem az.

- Hányinger, rosszullét, has alatti fájások? Ezt mivel magyaráznád?

- Rossz hamburgert evett.

- Nagyon vicces. Szerintem meg terhes. Zayn, öreg haver, lehet hogy apa leszel.

- Figyelj még nem gondolok semmire amíg Katy magától el nem mondja.

- Szerintem biztos hogy terhes.

- Még semmi sem biztos.

- Haver legközelebb tartok neked egy kiselőadást a biztonságos szexről. –Harry

- Nem kell köszi. Én mindig vigyázok.

Zayn fel alá mászkált a folyosón és a telefonját szorongatta a kezében. Teljes kétségbeesés és megilletődés foglalt helyet az arcán. Szegénykém azt sem tudta mitévő legyen. 

10 perc múlva kijöttem a dokitól majd odaálltam Zayn elé és a szemébe néztem.

- Vaklárma! –széles mosollyal közöltem vele a dolgot. Zayn cseppet sem örült a dolognak, inkább szomorkás volt.

- Kár. –mondta fancsali képpel.

- Kár?

- Igen, kár. Mindig is szerettem volna egy kis Zaynt.

- Majd egyszer. –rávágtam lazán.

- A kisasszonyt erős lelki sokk érte az utóbbi időben az okozhatta a fájásokat. Mindent elmesélt hogy miken ment keresztül és mondtam hogy itt van a kutya elásva. A kisasszonyt kímélni kellene az ilyen lelki összeomlástól és hasonlóktól. Jobb lenne ha egy ideig nem menne iskolába, mondjuk 2 hétig. Annyi pihenés épp elég neki. Teljesen le kell nyugodnia a szervezetének különben gondok is lehetnek. Ha esetleg rosszabbodna az állapota vagy visszaesne akkor nyugodtan hívjanak fel. Írtam neki egy fejfájás csillapítót de szerintem nem lesz rá szükség. Vagy ha mégis akkor egy nap kétszer vegyen be belőle.

- Köszönjük doktor úr.

Zayn és én nyugodtan kisétáltunk a kórházból majd még nyugisabban beültünk a kocsiba.

- Azt hittem apa leszek. –mondta Zayn sóhajtozva.

- Még lehetsz de nem most. Még túl fiatal vagyok az anyaságra.

- Tudom. Sajnos. Én már most készen állnék a baba-projectnek.

- Azt egyből gondoltam. –nevettem

Most már valamennyivel lassabbra vette az iramot és körülbelül háromnegyed óra alatt hazaértünk. Szerencsére az úton egy zsaru sem állított meg minket mert az fix hogy elvették volna Zayn jogsiját.

Amint hazaértünk mind a ketten bedobódtunk az ágyba és ruhástul elaludtunk. Egy ilyen nap után nem csoda hogy fáradt az ember.

Másnap reggel elég fitten keltem fel. Egy gyors reggeli zuhany majd egy gyors reggeli és irány az iskola. Aztán persze eszembe jutott hogy az orvos kiírt két hétre, szóval 2 hétig itthon fogok sziesztázni. Komolyan mondom mintha nyár lenne. Csak az időjárás nem nyári. Talán a higanyszál el sem éri a 10 fokot annyira hideg van kint. Érdekes én ezt tegnap észre sem vette pedig tegnap ugyanilyen hideg volt.

Zayn már nem volt itthon, de hagyott egy levelet ezzel a szöveggel:

     Szia szerelmem. El kellett rohannom a srácokkal ma interjúnk lesz. Ha minden rendben lesz veled akkor délután elviszlek valahova. Öltözz fel jó melegen. Szeretlek  

                                                                                               Zayn x

Mégis hova akar vinni? Annyit gondolkoztam rajta de végül  mindig csak egy dolog jutott az eszembe. Semmi. Nem tudom hogy már megont mit talált ki a fiúk segítségével de az biztos hogy valami őrültség lesz.

Az egész délelőttök henyéléssel töltöttem ahogyan azt az orvos előírta hogy aztán délután formában tudjak lenni akárhová is megyünk.

Family Guy-t néztem egész délelőtt majd könnyesre röhögtem magam. Érdekes, ma már semmi bajom. Nem fáj semmim és még a hangulatom is javult. Már nem is gondolok a Sel-es ügyre, az már a múlté. Többet nem fogok foglalkozni az ilyen gondokkal és bajokkal. Tényleg kicsit sok volt a negatívum az elmúlt napokban de ennek már vége. Nagyon boldog vagyok a szerelmemmel akit mellesleg imádok. Már csak az esküvő hiányzik. Nagyon szeretnék egy igazi esküvőt. Lehet hogy még fiatalok vagyunk de mi értelme van várni? Ha szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett akkor minek várni éveket? Az esküvő egy nagyon fontos lépés az ember életében. Én mondjuk nem verném olyan nagy dobra és az biztos hogy titokban tartanánk mert ha a média szagot kap, abból nem enged. Én egy kisebb fajta esküvőt képzeltem el és csak a legközelebbi barátokat, rokonokat hívnám meg. Nem vagyok nagyravágyó,én a kisebb esküvővel is beérem. Nem is a méret a lényeg hanem a hangulat. Na jólvan, ez a mondat elég hülyén hangzott :D

Dél után Zayn is hazaért az interjúról. Még be sem tette a lábát az ajtón már mindjárt így fogadott:

- Még nem vagy kész? Az meg hogy lehet?

- Azt hittem hogy később kösz.

- Akkor gyorsan készülődj mert indulnunk kell.

- Mégis hova?

- Tudod a szabályt! Ne kérdezősködj! 

|Ezt most nulla ihletből írtam és szerintem nagyon összecsapott és unalmas lett. Nézzétek el nekem ezt a baklövésemet és ígérem hogy a következő részek jobbak lesznek :) Szandee × |

Part 42

Zayn leguggolt mellém a tortával a kezében. Megjegyzem, a torta marcipán bevonatos volt és egy hatalmas felirat díszelgett rajta:

  „Az 5 törpétől Hófehérkének ”

Én csak néztem mint a moziban majd nagyokat sóhajtottam és a fejemet ráztam.

- Hát ezt jól kiterveltétek. –mosolyogtam.

- És tetszik? –Zayn

- Az nem kifejezés. Nagyon örülök hogy gondoltatok rám.

- Most pedig énekeljük el közösen a Boldog Szülinapot! –Liam

- Boldog Szülinapot, Boldog Szülinapot, Boldog Szülinapot Katy, Boldog Szülinapoooot! –kórusban lenyomtak egy mini koncertet a tiszteletemre én meg már a könnyemmel küszködtem, majd sorra megöleltem a srácokat akik még személyesen is Boldog Szülinapot kívántak.

- Még ilyet legalább százszor. –Louis

- A mindenségit neki, hát Boldog Szülinapot! –Harry

- Egy verssel készültem, de sajnos otthon hagytam, de azért Boldog Szülinapot. –Liam

- Remélem szereted a vaníliás tortát, mert ha nem akkor nekem adhatod. –Niall

- Ezt már vártam tőled. –nevettem.

A legvégére már csak Zayn maradt. A torta az égő gyertyával még mindig a kezében volt, s közben engem figyelt. Lassú léptekkel közeledtem felé s  ő egyre jobban kezdett el mosolyogni.

- Kívánj valamit! –az őszinte mosolyával a szemembe nézett, én meg az övébe. Az ő szemében saját magamat láttam, erre elmosolyodtam. Az egész arcát beborította a szikrázó gyertya fénye és melege.  Össze kellett szednem magam, mert még elkezdek itt pityeregni, ami nem lett volna jó.

- Mit is kívánhatnék? Mindenem meg van. Már csak 1 valami hiányzik. –Zaynre mosolyogtam, aki tudta hogy mire gondolok majd ő is visszamosolygott rám. Aztán vettem egy nagy levegőt, majd elfújtam azt az egy, de annál fényesebb gyertyát.

- Mit kívántál? –kíváncsiskodott Niall.

- Az titok. –mondtam

- Ha elárulja nem fok teljesülni és azt meg nem akarjuk. –Zayn

- Igaz, igaz. –Niall

- Ezt a tortát amúgy mi, saját kezűleg csináltuk. –Louis

- Meg fogok halni? –kérdeztem nevetve.

- Harry csinálta a marcipánt, szóval lehet. –mondta Liam teljes beleéléssel. Vette a lapot.

- Kell egy kísérleti alany. –Zayn

- Lehetek én? Lehetek én? –Niall elsőnek jelentkezett a feladatra, persze ebben biztos voltam.

- Lehetsz. –mondta Zayn.

- Szerintem Katyé legyen az első szelet, hiszen ő az ünnepelt. –Louis

- Ez igaz. –Harry

- De akkor fel kéne kapcsolni a villanyt mert így nem fogunk látni semmit sem. –Liam

- Szerintem az nem is lenne baj. –nevetett Zayn.

- Én kimegyek a konyhába és hozok be egy kést. –Louis

Louis kisétált a konyhába, megjegyzem korom sötétben, ugyanis a gyertya ami előzőleg bevilágította a szobát, azt a gyertyát én már elfújtam.

Jó pár perc múlva Louisnak is sikerült visszatérnie a konyhából.  Hörögő és mormogó hangokat adott ki és egy nagy kést szorongatott a kezében.

- Itt van a félelmetes Tomminator ,a sorozatgyilkos. Senki sem menekül. Ha ha ha. –mormogta Louis rekedtes és mély hangon.

Minket nem nagyon ijesztett meg a keresztapa- hanghatásokkal, mi csak egy helyben álltunk és nagy szemekkel néztünk Louira. Megjegyzem, ekkor még mindig nem volt feloltva a villany.

- Ne már, azt hittem hogy megijedtek majd. –mondta Louis.

- Nem ijedtünk meg. –Zayn

- Na jól van, vágjuk fel a tortát. –Niall

- Egyetértek. –Harry

Immáron Liam feloltotta a villanyt és mindent láttunk. Mindenki elkezdte majszolni a torta szeletet amit épp kapott. A fiúk igazán kitettek magukért, ez a torta fenséges volt. Mennyit dolgozhattak vele!

Mindenki jóízűen elfogyasztotta a torta adagját, majd lefeküdtünk aludni. Igaz, szülinapom volt, de holnap iskola van és ki kell aludnom magamat. Azzal a mondattal búcsúztam el tőlük,hogy „Holnap majd mindent bepótolunk”.

Másnap amikorra felkeltem, mindenki felszívódott. Egyedül csak Zayn feküdt mellettem, aki ki volt dőlve úgy horkolt. Álmoskásan eltakarítottam a tegnapi, azaz a mai maradékokat és a morzsákat a földről majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Egy háromnegyed óra múlva már kész is voltam a szokásos reggeli tevékenységeimmel és elindultam az iskolába. Őszintén szólva egy cseppet sem volt kedvem ma suliba menni, szívesebben maradtam volna otthon, de hát sajnos már nincs nyár, s így kötelességeim vannak.

Nyugodt lelkiismerettel besétáltam az osztályba. Mintha nem is léteznék, mindenki átnézett rajtam, szokás szerint. Egyedül Fernando figyelt fel rám.

- Szia te szülinapos! –fülig érő mosollyal köszöntött a barna bőrű, fekete hajú aranyos srác innen mellőlem.

Leültem mellé ő erre szorosan átölelt és így szólt:

- Boldog Szülinapot kívánok a legjobb és legkedvesebb haveromnak.

- Én meg örömmel megköszönöm a legjobb, legkedvesebb haveromnak.

Végeztünk a baráti ölelkezéssel, majd Fernando lehajolt és kivett valamit a táskájából.

- Ez meg mi?

- Ajándék, tőlem, neked. –átnyújtott egy kis dobozkát ami egy fehér szalaggal volt átkötve. Kíváncsian kinyitottam a bűvös kis dobozt, hadd lám mi rejlik benne.

Még a lélegzetem is megállt. Egy pár meseszép fülbevaló díszelgett benne.

- Köszönöm szépen. –egy gyors öleléssel háláltam meg ezt az ajándékát.

- Tetszik?

- Nagyon szép. Már hallom is ahogy mondja hogy Vegyél fel vegyél fel. –nevettem.

- Ezt Spanyolországból hozattam. Ott minden lány ilyet hord.

- Komolyan? Hűha. Akkor nem akármilyen fülbevaló ez.

- De nem ám. Varázsereje van.

- Mégis mit tud?

- Ha az igaz szerelmed hozzáér, ha a füleden van, akkor ez a kis kristály benne elkezd fényleni. Nem hazudok, ez tényleg így van. Ha nem hiszel nekem nyugodtan utánanézhetsz a neten.

- Nyugi, hiszek neked. –megfogtam a két gyönyörű szép fülbevalót, ami jellegzetes spanyol motívumokkal van ellátva, majd betettem a fülembe.

- Várj, itt nem jó. –Fernando megigazította a már a fülemben lévő szépséget.

- Látod? Nálam nem fénylett. –nevetett

- Haha. –mondtam gúnyolódva.

Amikorra megszólaltam volna, pont akkor jött be a tanár, majd mindenki felállt a helyéről.

Az egész délelőttöm dögunalmasan telt. Később aztán az osztálytársaim fele,pontosabban a férfi része megköszöntött, de a lányok nem is szóltak hozzám. Látszott rajtuk a sárga irigység. Biztosan azért mert Zaynnel járok. Valahogy a lányok nem nagyon kedvelnek az osztályból, de a fiúkkal jól elvagyok.

Ismételten az első voltam aki elhagyta az iskola épületét, majd rohantam haza.

Otthon minden ugyanúgy volt ahogy hagytam, semmi változás. Úgy látszik nem akarnak meglepetés bulit szervezni nekem. Nem is baj, a szülinapomat inkább kettesben szeretném Zaynnel tölteni. Az lenne a legnagyobb ajándék a számomra. Megjegyzem, senki sem volt itthon.

A mai nap nagyon kifárasztott úgy, mint az éjszaka is hiszen alig aludtam. A szemeim csaknem lecsukódtak s már nem bírtam a lábamon állni. Egy mozdulattal a kanapéba vágtam magam, mint valami hal, de aztán átgondoltam a dolgot és hát mégsem aludhatok el ruhástól. Pár perc henyélés után felkecmeregtem a kanapé puha párnái közül majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Komolyan mondom olyan voltam mint valami részeg holdkóros. Jobbra- balra dülöngéltem a fáradtságtól. Meghiszem azt hogy voltak már nehezebb napjaim de most kivételesen fáradt voltam. Lehet hogy az idő is tehet róla mert az ég teljesen beborult és már érezni lehetett az eső illatát a levegőben.

Felbandukoltam a fürdőszobába majd csiga lassúsággal levetettem magamról a ruhákat s beleültem egy jó forró kád vízbe. Nagyon kellemes érzés az amikor az izmaid ellazulnak és megfeledkezel minden gondodról és bajodról, még a születésed napján is. Ezt a pillanatot már csak egy valami tudná fokozni. Egy jó óra pancsizás után rájöttem a dolgok nyitjára. A nappaliban van eper illatú fürdősó. Annyit gondolkoztam a dolgon hogy kénytelen voltam felállni és kiszállni a kádból. Gyorsan magamra tekertem egy kis méretű törülközőt és lesiettem a nappaliba. Vigyáznom kellett hogy el ne csússzak a parkettán a vizes lábaimmal. A nappaliban korom sötét uralkodott. Nem láttam el az orrom hegyéig. Próbáltam megkeresni a villanykapcsolót, mikor hirtelenjében magától felkapcsolódott a villany.  Rengetek fej bámult engem hatalmasra nyílt szemekkel, MEGLEPETÉS-t kiáltva. Mindenki itt volt aki számított. Zayn, Liam, Niall, Harry, Louis, Eleanor, Danielle, Harry újdonsült barátnője Nicole, Fernando, Anthony, Danny és Tom. Hirtelen még azt sem vettem észre hogy Niall és Danny egy BOLDOG SZÜLINAPOT KATY táblát tart a magasba. A szoba tetőtől talpig buli lázban égett. Én is égtem, de rendesen.

- Ti meg mit csináltok itt? –próbáltam pár szót kipréselni magamból, nagy nehezen sikerült is. A lábam persze gyökeret eresztett és egy tapottat sem tudtam moccanni.

- Azt hittük hogy ruhában vagy. –Niall

- Nekem így is bejön. –Anthony és Danny egy haveri pacsit adtak egymásnak majd hangosan felnevettek.

- Katy? Te így? –Danielle

- Figyelj, nekem is megfelel. –Tom.

- Boldog Szülinapot! –Zayn próbálta eloszlatni a bámuló tömeget. Ezek szerint sikerült is neki, mivel felkapcsolták a zenét és mindenki ment a maga dolgára.

- Szerelmem te meg mi a fenét csinálsz? –Zayn odajött hozzám aki nem értette ezt az egész törülközős dolgot.

- Nem tudtam hogy itthon vagy. Azaz vagytok. Egy kis időre a kádban voltam majd lejöttem volna a fürdősóért. De aztán ti fogadtatok. –már épkézláb mondatok is elhagyták a számat de még mindig meg voltam rémülve. Aztán Louis és Eleanor jöttek oda hozzám gratulálni.

- Boldog Szülinapot Katy! –Louis direkt is át akart ölelni, csakhogy mind a két kezemmel szorosan fogtam a törülközőmet.

- Köszönöm szépen! –visszavágásnak csak egy puszit adtam neki.

- Boldog Szülinapot! –Eleanor nem szemétkedett velem, ő átölelt maga, nem kellett visszaölelnem.

- Átadjuk most az ajándékot? –Louis

- Szerintem most! –Eleanor

- Katy, fogadd tőlünk sok szeretettel. –mondta Louis azzal a letörölhetetlen huncut vigyorral.

- Köszönöm szépen, nem kellett volna.

- Akkor visszük is vissza a boltba…csak vicceltem. –Louis kikapta a kezemből a dobozt, majd ismét odaadta.

- Nézd el neki, ma ilyen vicces kedvében van. –magyarázta Eleanor.

- Gondolom. Nem baj ha csak később nézem meg? Per pillanat ez most nem menne.

- Rendben van. –Eleanor.

Jött egy másik pár aki megköszöntene engem, személy szerint Liam és Danielle.

- Boldog Szülinapot barátném. –mondta Danielle és átölelt.

- Ismét Boldog Születésnapot. –Liam és átölelt.

- Ezt neked hoztuk. –ismét egy titokzatos dobozt nyújtott át Danielle,de ne nekem,hanem Zaynnek ugyanis én el voltam még mindig foglalva a törülközőmmel ami folyton le akar csusszanni rólam.

- Nem baj ha később nézem meg? –mondtam félénken.

- Dehogy. Még ráérsz. –mondta Liam mosolyogva.

Még mindig egy helyben álltam a lépcső előtt, Zayn pedig mellettem volt. Egyfajta londiner állást töltött be most mellettem mivel nem az én kezembe adták az ajándékokat hanem neki. Jelen pillanatban ez volt a legtisztább.

Újabb ismerős arcok érkeztek a tiszteletemre. Niall, Anthony,Tom és Danny voltak azok. Mind a négyen röhögtek mint az állat.

- Jó ruhád van Hamupipőke. –röhögött Tom.

-  Jöttünk megnézni téged. Hát mit is mondjak, jó részt láttunk belőled. –Danny

- Jól megnőttél kislány. Amikor legutoljára láttalak még ott volt a tojáshéj a fenekeden. –nevetett Anthony

- Rosszul láttad. –mondtam vissza.

- Katy, boldog szülinapot. Ezt a kis ajándékot közösen vettük neked. Remélem tetszik.

- Vagy robban vagy kaja van benne. –mondtam vicceskedve.

- Hát vagy ez vagy az. –Niall

- Nagyon aranyosak vagytok srácok. –mindenkinek adtam 1-1 puszit az arcára majd visszamentek a többiekhez.

Még mindig nem voltam túl mindenkin, még Harryék itt vannak.

- Katy legelőször is ő itt Nicole Harris, a barátnőm. –Harry bemutatott egy fekete hajú zöld szemű aranyos csajt.

- Igaz, még nem ismerjük egymást, de remélem hogy hamar összebarátkozunk. –mondta Nicole.

- Én is. –visszamosolyogtam az aranyosan vigyorgó lányra.

- Egyébként boldog Szülinapot. –Harry

- Igen, Isten éltessen. –Nicole.

Mind a kettőjüktől külön ajándékot kaptam, állításuk szerint nem tudták eldönteni hogy melyiket adják oda így hát megkaptam mind a kettőt. Akármi is legyen az.

Már csak egy személy maradt ki a sorból, Fernando. A fekete hajú srác az orra alatt mosolyogva odajött hozzám. Látszott rajta hogy nagyon viccesnek találta ezt a helyzetet és az egész meglepit.

- Boldog Szülinapot. Azt hiszem jobb ha nem kommentálok semmit.

-  Egyetértek.

- Az ajándékomat már odaadtam, szóval üres kézzel jöttem.

- Oké és köszi mégegyszer.

Fernando még mosolygott egyet rám majd odasúgott valamit Zaynnek aki szintén elkezdett mosolyogni. Nagyon érdekelt a dolog de tudtam hogy úgy sem árulják el. Csodálom a pasikat hogy van bennük olyan összetartás és bizalom hogy nem árulják be a másikat. Bezzeg a csajoknál ez nincs mindig így.

- Végre vége. –halkan Zayn fülébe súgtam aki alig látszott ki a sok ajándéktáska és ajándékdoboz mögül.

- Egyetértek. Még egy szatyor és végem. –nevetett

- Fel kell mennem az emeletre magamra kapni valamit. –mondtam

- Menj csak nyugodta, az ajándékaidat biztonságba helyezem a nappali szekrénybe.

- Rendben van.

Felszaladtam a hálószobába és gyorsan magamra kaptam egy tűzpiros koktélruhát, majd hipergyorsan kisminkeltem magam és még a hajamat is volt időm megcsinálni. Vagyis azt Eleanor és Nicole csinálták meg. Meg kell hagyni Nicole nagyon ért a divathoz, mondjuk ez meg is látszik rajta. Elég rendes lánynak néz ki, Harry jót választott.

Immáron mindennel kész voltam, a sminkkel és a ruhával is. A zene elég hangosan szólt, habár nem törött ki egy ablaküveg sem szerencsére. Nem mondhatnánk a szülinapi zsúromat vad bulinak, inkább egy baráti összejövetelhez hasonlítanám. A srácok kitettek magukért mert pont eltalálták az ízlésemet. Én nem nagyon rajongok az ilyen összehányós verekedős vad bulira, inkább az ilyen szolidabb de annál jobb hangulatú partikra. Nem is beszélve a díszítésről. Egy óra alatt hogy tudtak ilyen mesés díszletet összehozni? Mindenütt pálmafák és déli gyümölcsök díszítették a hatalmas nappalit és a függönyön illetve a falon szintén pálmalevelek lógta, sőt még a szőnyeget is kicserélték olyan homok színűre. Komolyan mondom olyan érzés volt azon a szőnyegen lépkedni mintha igazi homok lenne. Fogalmam sincs hogy kinek az ötlete volt ez a tengerparti parti, de az fix hogy nagyon bejön. De nem csak nekem hanem mindenkinek. Mindenki felhőtlenül mulatott egészen addig amíg le nem jöttem a lépcsőn a magassarkúban és a tűzpiros ruhámban.

- Tyűha. –Niall

- Azta. –Liam

- Hej teringette ebugattát. –Louis

- Nem ismerek rád. –Danny

- De én sem. –Anthony

- Gyönyörű vagy. –sóhajtozott Zayn

- Szép munkát végeztünk. Igaz Eleanor? –Nicole.

- Bizony ám. Mesterek vagyunk. –Eleanor

- Így mindjárt másabb mint törülközőben nem? –mondtam szégyenlősködve.

- Ki táncol elsőnek az ünnepelttel? –Danielle hangosan elkiáltotta magát s egyszerre az összes hím nemű lény keze a magasba eredt.

- Szerintem Zayné legyen ez a megtiszteltetés. –Nicole

Zaynt nem is kellett noszogatni egy ezredmásodperc sem telt el, máris ott volt mellettem.

- Szabad egy táncra hölgyem? –úriemberesen lehajolt előttem majd a kezét nyújtotta.

- Még szép. –mit is mondhattam volna? Felesleges volt megkérdeznie.

- Srácok, zene? –Zayn Anthony és Harry felé figyelt, akik a mai nap zene felelősei voltak. Bekapcsolták az Already gone c. számot Kelly Clarksontól. Amint mi elkezdtünk táncolni a többiek is csatlakoztak. Zayn velem táncolt, Harry Nicoleval, Liam Daniellel, Louis Eleanorral, Az 5 szingli pasi meg megfogta egymás kezét és kör táncot jártak mint az oviban.

A tánc közben Zayn mindkét kezét a derekam köré kulcsolta, az én kezeim pedig a nyaka köré fonódtak. Lassú léptekkel közeledett felém, látszott rajta hogy valamit mondani akar. Így is volt. A fülemhez hajolt majd halkan súgott nekem valamit.

- A szüleidnek ma dolgozniuk kellett úgyhogy ma nem lehetnek itt.

- Tudom, már írtak SMS-t.

- Rendben van, de majd holnap átjönnek.

- Apa is?

- Még apukád is. Anyukádnak nagyon sokat kellett győzködnie, de tényleg átjön.

- Végre. Hátha megenyhült.

- Nem hiszem. Nem úgy tűnik.

- Ha nem adja az áldását ránk mi akkor is összeházasodunk majd ugye?

- Hát persze. Még kérned sem kell. Ha akarod itt és most elveszlek.

- Na! Ne viccelődj! Rendes esküvőt akarok.

- Gondoltam. Nők…

- Mi van a nőkkel?

- Ez az esküvős dolog…egy férfinak ez emberkínzás. A habos-babos torta, a fehér galambok, a virágokat dobáló koszorúslányok…horrorfilmbe illő.

- Férfiak…  -visszavágtam a jól bevált trükkel. –Ti csak a legénybúcsút szeretitek.

- És az esküvő utáni részt. –folytatta a mondatomat.

- Miért mi van akkor?

- Nászút, nászéjszaka…rémlik?

- Hogy ez eszembe se jutott. Esetleg mi lenne ha azt mondanám hogy nem akarok nászútra menni?

- Akkor elrabolnálak. Ennyi férfiúi kínszenvedés után, mint egy esküvő, kijár a pihenés.

- Tudom, csak vicceltem. Egyébként nem kell rendes esküvő ha nem akarsz.

- Dehogynem, akarok. Csak a szervezésből inkább hagyj ki. Én nem értek hozzá hogy milyen szalvéta milyen terítőhöz illik.

- Abból majd kimaradsz, az úgyis a nők dolga.

- Nm gondoltad meg magad? Biztos hogy hozzám akarsz jönni?

- Ez nem kérdés! Viszont nekem lenne egy kérdésem.

- Na mondd! Kíváncsi vagyok.

- A legénybúcsút ugye nem Las Vegasban akarjátok tartani?

- De! Miért mi a baj?

- Hát nem tudom te is láttad a filmet…

- Nyugi nem fogyasztunk majd semmilyen káros anyagot. Legalábbis tudatunkban biztos nem.

- Ez megnyugtató. –nevettem

Egyszer csak megszólalt a csengő. Mindenki megállt majd jobbra-balra figyelt.

- Ki rendelt pizzát? –Harry

Mindenki Niallre nézett aki mindent tagadott.

- Becsszó, nem én voltam.

- Akkor ki? –Harry

tényleg ki lehet az? Hiszen már mindenki itt van aki számít, nem várunk vendégeket, anyáék is csak holnap jönnek. Elindultam az ajtó felé hogy megnézzem ki az…