Part 17

A jóslás beigazolódott. Tényleg nem aludtunk egy percet sem. Csak egymással voltunk elfoglalva.

Reggel, immáron teljesen éberen feküdtünk az ágyban.

-Nagyon jó volt veled. –súgtam halkan a fülébe. Ő erre mentem elmosolyodott.

-Nekem nincs okom panaszra. –mondta szintén halkan

-Most már ismerlek. 100%-ig. –mondta

-Miért eddig nem ismertél?

-De, de eddig csak 99,99%-ig. Most meg 100%.

Én nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem.

-Tudsz róla hogy már az én tulajdonom vagy? –mondta egy aranyos és huncut mosoly kíséretében.

-Nem még nem tudtam. De kösz hogy szóltál. –rámosolyogtam

-Most már végképp nem vehet el tőlem senki.

-Csak így kisajátítasz? Ez nem szép dolog.

-Na jó. Majd osztozok rajtad.

-Reméltem is.

-A francba! –Zayn hirtelen felugrott az ágyból.

-Mi a baj?

-A srácok nemsokára visszajönnek. 8-ig „béreltem” ki a hotelszobát nekünk. Háromnegyed nyolc van.

-Akkor gyorsan öltözzünk fel.

Úgy is tettük. Csak előtte gyorsan megágyaztam. Összepakoltunk a fürdőszobában is,hogy semmi nyomot ne hagyjunk magunk után.

Az a negyed óra nagyon gyorsan eltelt. A srácok már vissza is jöttek. Szerencsére a szobaajtó zárva volt,így kopogniuk kellett. Én gyorsan felkapcsoltam a TV-t ,miközben Zayn kinyitotta az ajtót.

-Jóreggelt gyerekek! Jól aludtatok? –Harry már egyből célzásokat tett

-Jóreggelt! –én csak benyögtem halkan a szokásos mondatot.

-Mi jót nézel? –kérdezte Louis

-Hát...meccset.

Louis a szemöldökét emelgette majd így szólt:

-És kik játszanak?

-Hát őőő Barca és őő Real Madrid. –habogtam össze-vissza. Azt sem tudtam hogy kik játszanak,mivel egy másodperccel ezelőtt kapcsoltam fel a TV-t.

-Ezt élőben adják? Mióta nézed? –Liam is odajött kérdezősködni

-Igen élőben. Már egy jó ideje nézem.

-És mennyi az állás? –Liam

Pechemre éppen egy replay-t mutattak és nem tudtam megnézni a meccs állását, így a hasamra ütöttem és mondtam egy számot.

-2:3. Real Madrid megnyeri.

-Érdekes, nem Louis? Tegnap mintha ugyanez a meccs ment volna a TV-ben. Akkor a Barca nyert 1:0-ra. Katy,Katy. Ez a tegnap esti meccs ismétlése. Ejj ejj. –Liam

Meg sem tudtam szólalni. Míg Lou és Liam rajtam kuncogtak én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ciki volt. Nagyon.

Szegény Zaynnek sem volt könnyebb dolga. Niall és Harry állandóan kérdezősködtek,hogy mit csináltunk tegnap.

Ők ketten folyton engem néztek. Az arckifejezésükből tisztán lejött a „tudom mit csináltatok az éjjel” motívum.

Harry lassan közeledett felém. Tudtam hogy valami akar mondani vagy csinálni. Ez a settenkedő nézés és ahogyan a két karját hátul összekulcsolta, ja meg az az ördögi vigyor az arcán…

Én ott ültem a kanapén, ő a hátam mögé jött és megfogta mindkét vállamat.

-Figyelj! Lehetek a keresztapa? –Harry

Én megfordultam és értetlenkedő arcot vágtam.

-Mit beszélsz?

-Azt kérdeztem hogy lehetek-e a keresztapa. –Harry

-Haggyad már! Én leszek a keresztapa. –Niall is odasettenkedett hozzám  Zayn mellől, mivel az előbb őt faggatta.

-Miről beszéltek? Nem értem. Beszéljetek értelmesen!

-És mi lesz? KisZayn vagy KisKaty? –Niall

-Ti teljesen betegek vagytok! –nevettem

-Hallod már! Ne izélj! Biztos védekeztek. –Louis is odajött. Majd Liam is.

-Katy! Mesélj már valamit! Mit csináltatok amíg mi meccset néztünk Paul szobájában? –Liam

-Semmit! –mondtam határozottan.

-Persze. Jó duma. –Niall

-Semmi olyat amit tudnotok kéne.

-Légyszi mond már el mi volt. Megöl a kíváncsiság. –Harry

-Hagyd már békén. Látod hogy nem mondja el. –Louis

-Srácok! Most komolyan … -hallottam Zayn mély hangját a háttérből. Elég vicces lehetett az ö szemszögéből látni   hogy 4 srác körbeveszi a kanapét ahol éppen ülök.

Zayn szavaira eloszlott a tömeg a kanapé körül. Végre. Már kezdett nagyon kínos lenni a dolog. Ezek ennyire kíváncsiak vagy mi?

Zayn intett a szemével a másik ebédlő felé. Értettem a célzást.

Mind a ketten bementünk a másik szobába, míg a többiek hangosan kuncogtak.

-Ezek most komolyan ennyire kíváncsiak? Ez nagyon ciki volt. Legalább valami sztorit kitalálhattunk volna.

-Most már mindegy. Végül is a mi dolgunk. Nem? –Zayn

-Ma indulunk haza? –kérdeztem

-Igen. Délután megyünk és késő este már otthon is leszünk.

-Pedig még meg sem néztem a várost!

-Komolyan még nem láttad? Akkor már meg van a mai program.

- De most tényleg. Nincs nagyon kedvem lófrálni a városban. Nem aludtam egy másodpercet sem az éjjel. –panaszkodtam

-És ki ennek az oka?

-Hát te. –mosolyogtam

-Na mondjuk ez igaz. –nevetett

-Na látod!

-De mos komolyan! Gyere el velem valahova. Nem kell sokat sétálnunk! Paul majd elvisz minket vagy majd valaki. Svédországban nincs minden nap az ember.

-Ez igaz!

-Na látod! –mind a ketten nevettünk.

-Na jó! Akkor menjünk. –beadtam a derekamat. Az elmúlt 3 nap alatt ismét…

-Nem baj ha a srácok is jönnek?

-Nem baj. Épp ellenkezőleg.

-Akkor rendben van. Menjünk ki és szóljunk nekik a mai programról.

Amint kiléptem az ajtó, át a másik szobába, Louis máris elkezte:

-Lebonyolítottatok még egy kört? –Lou

-Haha vicces vagy. –mondtam nagyon nem vicces hangon

-Nagyon nem vagyok vicces kedvemben. –kijelentettem

-Húú, bevadult a cica! –Harry

-Fogd be Harry! Én is tudnék egy pár dolgot mesélni a srácoknak rólad. Ugye nem akarod hogy megtudják hogy te…

-Vedd úgy hogy nem mondtam semmit. –Harry befogta a száját

Mivel én szoktam pátyolgatni a srácok lelkét, elég sok mindent elmondtak nekem a nőügyeikről meg sok egyéb teljesen más témáról. Sőt szoktak tanácsokat is kérni tőlem. Mindig is számíthattak és számítani is fognak a diszkréciómra. Csak valahogy el kellett hallgattatnom Harryt végre. Mivel a többi srácról is elég sok mindent tudok ők is elhallgattak. Én barom! Ezt kellett volna tettem már a legelején és megúsztam volna a tévés balhét.

Nemsokára el is kellett indulnunk a városnéző túrára, ha időben haza szeretnénk érni. Csak mi mentünk 6-an. Ja meg 2 testőr követett minket. Persze csak messziről. Hátha megrohamoz minket egy sereg lány. Nem is lett máshogy. Nem lehettünk meg 20 métert gyalog, máris egy nagy csoport csaj vette körbe a fiúkat. Mindenki autogramot vagy fényképet szeretett volna. Mindenki azt kiabálta hogy „Vegyél el”. Vicces volt. Egy jó negyed órát osztogatták az autogramokat, majd nagy nehezen tovább engedtek minket. Megálltunk egy ajándékboltban, mivel muszáj volt vennem valamit a szüleimnek és Selnek is. Jut szembe őt is már jó rég nem láttam. Majd ha hazamegyünk áthívom hogy aludjon nálunk és átbeszéljük az egész éjszakát.

Na szóval Selnek vettem egy I Love Sweeden-es pólót, mivel ez volt a vágya, anyának vettem egy Stockholm feliratos bögrét, apának meg a megparancsolt svéd sört. Immáron az ajándékok meg vannak.

-Nem ülünk be valahova? –Liam

-De lehet róla szó! Nézzétek ott van egy cukrászda! –Harry

-Menjünk odaaaa! –Niall

-Jól van! Megyünk! Nyugi! Fogsz enni! –Zayn

Bementünk a cukrászdába és odaléptünk a sütis pulthoz. Ott olyan édességek voltam amit én még életemben nem láttam vagy nem is hallottam róluk. Olyan cifra nevek voltak ott,hogy azt sem tudtam mit eszek, csak kinézetre választottam egyet. A többiek megmondták hogy milyen sütit akarnak és leültek egy asztalhoz. Engem meg ott hagytak a pultnál. Ők csak nyugodtan leültek (megjegyzem Zayn is) és nem próbáltak nekem segíteni a rendelésben. Ez szép. Nagy erőt vettem magamon majd megkérdeztem az eladót,hogy tud-e angolul. A fejét csóválta. Ezek szerint nem. Ez az én formám. Na mindegy. Elkezdtem mutogatni a süteményekre. Szerencsére ezt megértette. Niall édességével volt egy kis gond. Mivel ő egy különleges fagylaltpoharat kért. Szerencsére az eladó annyit tudott hogy ice cream. Mákom volt. Na most jött a neheze. Niall egy zöld esernyőt kért bele és tejszínhabot a tetejére. Itt a cream szót ismét megértette csak az esernyővel volt némi gond. Elkezdtem mutogatni mint a hülyegyerek. Egy fél percet activityztünk, mire megértette a pasi hogy mit akarok. Mindenki engem figyelt a cukrászdában. A fiúk meg  figyelmesen végigkísérték a rövid mesémet. Végül minden sikerült.

Zayn segített odavinni a süteményeket az asztalhoz. Végre én is leülhettem.

-Legközelebb ti kértek! –mérgelődtem

-Ezt tavaly megcsináltuk Liammel is. Akkor is vicces volt. Akkor Niall tengeralattjáró formájú tölcsérbe kért fagylaltot. Tejszínhabbal, likőrrel és egy szem meggyel a tetején. Úgyhogy neked szerencséd volt. –Harry

Liamra néztem aki már dőlt a nevetéstől. Elképzeltem magam előtt ahogy elmutogatja a tengeralattjárót meg a többit. Érdekes lehetett.

Mindnyájan megkezdtük elpusztítani az édességeket. Én egy tejszínhabos tortaszeletet kértem Zayn pedig egy gesztenyepürét. Zayn megkóstoltatta velem az ő édességét, majd én is megkóstoltattam vele az enyémet. Mind a kettőnknek jobban ízlett a másiké mint a sajátunk. Ez ilyenkor így szok lenni. A desszertezés végén Louis szólt,hogy egy kicsit tejszínhabos lett a szám. Már elkezdtem a táskámban kutakodni papír zsebkendő után de Zayn megoldotta a problémát egy csókkal. Az emberek körülöttünk elkezdtek tapsolni. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Titanic legvégén Rose álmában. Amikor Jack és Rose csókolóztak a hajón mindenki tapsolt körülöttük. Úgy látszik mindenki figyelemmel kísérte a mi kis délutáni sütizésünket. Még az eladó is tapsolt. Mi van itt? Még nem kérte meg a kezem..Még…

Még egy jó 2 órát ott ültünk a cukrászdában és beszélgettünk. Mint mindenki más. Kivéve azt,hogy folyamatosan bámultak minket az emberek. Úgy látszik még is felismerték a fiúkat. Habár hol nem?

Elég csend volt a cukrászdában amíg meg nem szólalt a rádióban a What Makes You Beautiful. Akkor az emberek( inkább úgy mondom hogy lányok) felálltak és randomra elkezdtek táncolni. Kérték a fiúkat h énekeljék el a dalt. Hát hogy is tehettek volna máshogy. A rádióval együtt énekelték a dalt. Mindenki lombolt az előbb még csendes kis cukrászdában.

A mini koncert után vissza kellett sietnünk a hotelhez. Paul már ott várt a bejáratnál a csomagokkal. Berakodtak helyettünk? Ez tetszik. De tényleg. Meg tudnám szokni.

Már indulnunk is kellett a reptérre. A 1D magánrepülője fél óra múlva indul. Azt addig el kell érnünk különben nem jutunk haza.

Szerencsére elértük a saját járatunkat. Minden ellenőrzés nélkül felengedtek a gépre. Percre pontosan érkeztünk, ezért már az ellenőrzésekre nem volt idő. Mindnyájan helyet foglaltunk. Mi ugyanúgy külön, Paulék meg mentek a turista géppel.

Én ugyanott ültem, Zayn mellett. Az ablaknál. Nagy szemekkel figyeltem az egyre kisebbedő svéd fővárost.

Ez a 3 nap felejthetetlen volt számomra. Persze több okból is. Zayn ezzel ugyanígy volt. Az egész úton a vállamon aludt. Sőt mindenki aludt rajtam kívül. Na jó. Nem mindenki. A pilóta nem, de ez logikus.

Én az ablak mellett ültem és Zayn már annyira rám volt dőlve hogy teljesen odanyomott a gép oldalához. De nem akartam megzavarni, hiszen annyira édesen alszik.

Egy kis idő múlva már kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Megpróbáltam kiszabadulni. Sikerrel. Átültem a Zayn melletti másik szabad ülésbe.

A repülőgépen teljes csend volt. Csak Niall most kivételesen halk horkolása hallatszott. Valami az eszembe jutott. Emlékszem,hogy Harry egyszer lefényképezte a fiúkat alvás közben és felrakta a Twitterre. Gondoltam most ugyanezt megcsinálom velük. Fogtam a telefonomat és mindegyiket egyesével lefotóztam. Legelőször Zayn, mivel ő volt a legközelebb hozzám. Édesen aludt. Mint mindig. Az arca egyik felét az ülés támlájának nyomta. A kezei meg szabadon lógtak. Klikk,és lám meg is van a kép. Most következnek a többiek. Niall az előtte lévő ülésre volt dőlve. Harry a lábait felrakva Louis vállán aludt. Louis úgyszintén. Liam teljesen egyszerű módon aludt el. Vagy mégsem? A feje Niall hátán volt, aki híd-szerűen aludt el. A lábait meg törökülésbe rakta. Komolyan mondom. Jobbnál jobb mozdulatok. Klikk,Klikk,Klikk,Klikk…mindegyikőjüket lefényképeztem.

Mind az 5 képet felraktam a Twitterre. Ők is megszívattak így hát én is megszívatom őket. Kölcsön kenyér visszajár.

Gyorsan visszabújtam Zayn mellé,hogy ne tudja meg hogy ellógtam mellőle. Szorosan átöleltem és magamhoz húztam. Nem kellett sok idő és ismét a vállamon aludt.