Part 15

Másnap reggel nyomban szó nélkül kipattantam az ágyból. Suli idő alatt mindig anyának kellett keltegetni engem. Ez most teljesen más helyzet volt. Ma nem suliba megyek, hanem Svédországba. A kettő között van némi különbség.

Elég korán kellett kelnem, 6-kor, mert aztán fél nyolckor indul a gép Svédországba. Már nagyon izgatott voltam az út miatt.

Apának még reggel is volt némi kétsége az út felől, de aztán mondtam neki hogy a testőrök mindenhova fognak követni minket, szóval nem eshet bajunk. ( Ezt még én sem gondoltam komolyan.)

Háromnegyed 7kor megérkezett a kocsi értem. Paul vezette. Elbúcsúztam a szüleimtől. Anya szokás szerint pityeregni kezdett,hogy elmegy az „ő kicsi lánya”. Apa azzal a feltétellel elengedett, ha hozok neki svéd sört. Gondolkodás nélkül beleegyeztem az ajánlatba.

Paul már dudált, hogy menjek már végre. Most már tényleg búcsút vettem a szüleimtől és beültem a kocsiba Paul mellé. Azt mondta,hogy a fiúk már a reptéren vannak és várnak engem. Szerettem volna ha Eleanor vagy Danielle is eljön velünk, de ez most nem jött össze. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hát engem hívtak. Pontosabban Zayn hívott.

Nemsokára odaértünk a reptérre. Az előcsarnokban már ott álltak a srácok. Széles vigyorral vártak engem.

-Szia baby! Látom megvagy még. –Zayn

-Sziasztok! Ja igen. Megvagyok. És már nagyon izgatottan várom az utat. Még sosem jártam Svédországban. Izgi lesz.

-Az nem kifejezés. –Liam

-Csak mi megyünk?

-Nem. Jön még Paul, a menedzserünk és még néhányan. De ők külön gépen utaznak mert már a miénken nem volt hely. –Louis

-Ja értem. Ott majd úgy is találkozunk velük.

-Így van Katy! Amúgy jól nézel ki. Csini vagy. –Harry megdicsérte a virágos szettemet.

-Köszi. –Zaynre néztem aki kissé féltékeny arcot vágott, de tudta hogy Harry direkt csak szivatni akarja.

-Menjünk már. Meg kell kaparintanom az összes mogyorót míg mielőtt eleszik előlem. –Niall

-Niall te csak a kajára tudsz gondolni?

-Nem csak a kajára. Az evésre is.

Én csak a fejemet fogtam. OMG! Ezekkel a lököttekkel fogok eltölteni 3 egész napot? Már alig várom!

„ A járat Stockholmba 10 perc múlva indul. Kérem fáradjanak az 1es kapuhoz.”

-Nem megyünk? Már csak 10 percünk van! –kérdeztem

-Mi nem ezzel a géppel megyünk. –Liam

-Hanem melyikkel?

-Látod azt az angol zászlós gépet ott kint? –Zayn a hatalmas ablakra mutatott. Tényleg ott volt egy angol zászlós gép.

-Mi azzal fogunk utazni. –Zayn

-Most komolyan? Van saját magán gépetek? Ez elképesztő. Akkor Paulék hogyhogy másik géppel utaznak?

-Ők később jönnek. Még van egy kis dolguk. –Harry

-Elképesztő. –Csak ámultam és bámultam a magán gépet amire nemsokára felszállunk.

Én még első osztályon sem utaztam, nem hogy magángéppel. Ilyen nincs. Lőjetek le!

Egy kisbusz vitt ki minket a repülőnkhöz. Amikor a magángép ajtajába léptem a szívverésem felgyorsult. Amikor bent körülnéztem már úgy kalapált, mint amikor délben ütik a harangot. Csak sokkal gyorsabban.

-Nyugi! Inkább ülj le! Nem akarom hogy már az elején elájulj! –Zayn felajánlotta a mellette lévő ülőhelyet.

Mi Zaynnel a gép leghátuljában voltunk, a többiek az elejében. Érdekes megoldás, de nekem nagyon tetszik. Sőt…

Végre felszálltunk. Mivel én már repültem, igaz csak egyszer, de tudom milyen érzés amikor felszáll a gép. Tiszta adrenalin löket.

Zayn teljesen nyugodtan ült a kényelmes ülésben. Elővette a Blackberry telefonját és felment a twitterre. Nem hagyta hogy elolvassam hogy mit ír. Én folyton leskelődtem de ő eltakarta a szöveget a kezével. Nem bírtam magammal ezért én is felmentem telefonról a twitterre. Zayn ezt írta ki:

„Irány Svédország. Spoiler: Készül a második lemezünk! Yeeep. Itt ülök a repülőn VELE. Tudom hogy úgy is felmegy a telójáról és megnézi hogy mit írtam ki. Mondtam vagy mondtam? Ugye hogy megnézted? :) x”

Én csak irultam-pirultam. Jobbra-balra döntöttem a fejemet,hogy minden irányból elolvassam a tweetet. Nem tudom hogy miért volt szükség erre, de jól esett. Ahogyan a forró ölelés is amit tőle kaptam.

-Olyan aranyos vagy!

-Hihi! Tudom. Várj! Tudom mit válaszolnál: Nem is te lennél!

-Te olvasol a gondolataimban?

-Úgy is mondhatjuk.

-Akkor most mit olvasol ki belőle?

-Azt hogy milyen szépek a szemeim és hogy milyen szexi vagyok és hogy mindjárt megcsókoljuk egymást.

-Helyes válasz.

Közel hajoltunk egymáshoz és gyengéden megcsókolt. Közben finoman megfogta az arcomat. Éreztem , már olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a szempillája csikizte az arcomat. De ő nem szerette volna hogy vége legyen a rendhagyó csókunknak. Egyre hevesebbre váltott. Mondhatjuk úgy is hogy lesmárolt. Igen, tényleg így volt.

-Húúú mi folyik ott hátul? –Niall elölről kiabál hozzánk.

-Semmi! –szóltam vissza.

-Én nem A semmit láttam. –Niall

-Rosszul láttad. –nevettem

-Még csak most szálltunk fel a gépre, mi lesz még veletek még 3 napig? Összezárva? Egyedül? –Louis

-Azt ne akard megtudni! –Zayn

Én csendben voltam, majd vetettem Zaynre egy pillantást:

-Mi az? –Zayn kérdezte értetlenkedve.

-Semmi! –legyintettem egyet. Inkább annyiban hagyom a dolgot. Legyen ahogy  akarja.

Jól elvoltunk a gépen az idő alatt míg oda nem értünk. Zayn a fülhallgatója egyik végét a fülembe helyezte.

-Milyen zenét kérsz? Dj Malik mindent vállal! – széles mosollyal az arcán rám vetette tekintetét.

-Hát nem is tudom. Inkább lepj meg! –rábíztam a zeneválasztást.

-Rendben. Te akartad.

Elkezdett zenéket kutatni a Blackberry-jén.

-Meg is van! –az első szám Kid Cudi- Don’t trust me c. átdolgozása volt.A második Usher-Climax c. slágere. A harmadik pedig a Calvin Harris ft. Ne-yo –Lets go! c. száma. Ezt a hármat ő „DJ-zte” össze. A többi meg ment magától a zenelejátszón. Én a vállára dőltem és úgy hallgattam tovább a zenéket.

Nem kellett olyan sok idő és meg is érkeztünk Stockholmba. A repülőtéren sok ezer Directioner tombolt. Együtt énekelték a One thing-et. Én csak lapultam Zayn mellett. A rajongókat kordonokkal és testőrökkel tartották távol a srácoktól. Több tucat újságíró és paparazzi követett minket. Az első kérdésük ez volt, így futtában: „Zayn, hogy ismerkedtetek meg? Honnan ismered Katy Smith-t?”

Szerencsére egyikre sem válaszolt. Mit is mondhatott volna. Hát, egy liftben ismerkedtünk meg ahova be voltunk zárva…Kicsit érdekes lett volna.

Sikeresen kijutottunk a reptérről. Egy hatalmas ezüst színű várt minket a kijáratnál. Paul is már ott volt. Én azt hittem hogy később jönnek. Na mindegy. Paul utasított hogy gyorsan üljünk be a kocsiba. Ezt meg is tettük. Egy hotel felé vettük az irányt.

Az utcán az emberek mindenhol I Love 1D-s pólókat viseltek és a nevüket kiabálták. Nekem ez még új. Nagyon új. Zayn az út közben azt mondta,hogy majd megszokom. Hát remélem is.

Odaértünk a hotelhez, a sofőr leparkolta a kocsit. Ismét Paul utasítására rohanni kellett be az ajtón. Szerencsére ott minden rajongó mentes volt. Amúgy nekem nincs semmi bajom a rajongókkal, nagyon is kedvelem őket. Csak az még új nekem. Majd egyszer csak megszokom.

A recepciós üdvözölt minket és egy közös fényképet kért tőlük, aztán felkísért minket a szobába. Mi minden egy lakosztályt kaptunk, persze külön szobával.

Niall első dolga a hűtőszekrényhez vezetett. Kivett belőle egy fahéjas tortaszeletet.

-Ezt most én megeszem! –úgy nézett ránk, mintha mi is pályáznánk az ő sütijére. Rémisztő.

A többiek kimentek az erkélyre. A hotel előtt több száz rajongó sikoltozott és én jobbnak láttam bent maradni Niallel.

Én ott ültem Niall mellett egy széken, erre Zayn bejött, megfogta a kezem és kiinvitált a többiekhez. Nem akartam akadékoskodni. Beleegyeztem. Immáron én is kint voltam a hatalmas erkélyen.

Ahogy megláttak engem a rajongók, azt kezdték el ordibálni hogy „Katy! Zayn is mine, but i love you” .

Nagyon kedvesen voltak. Nem is számítottam más fogadtatásra. Nem kezdett felém senki semmi ocsmányságot ordibálni és ezt nagyra értékeltem.

Immáron Niall is kifáradt hozzánk, kezében egy hangos bemondóval.

Zayn menten kikapta a kezéből a tárgyat és beszélni kezdett:

-Szeretünk Svédország! Ti vagytok a legjobbak! –Zayn

Majd egy kis gondolkodás után ismét nekilátott egy rövid monológnak:

-Ő itt a barátnőm. Katy. Nagyon szeretem őt. Remélem hogy ti is megszeretitek. Már ő is a bandához tartozik. –Zayn

A rajongók egy hangok YES-t kiabáltak.

Nagyon örültem neki,hogy így befogadtak.

Aztán Paul szólt,hogy indulnunk kell a stúdióba, ezzel a mondattal:

-Az idő pénz. Gyertek! –Paul

Mindnyájan elindultunk. Ismételten az ezüst színű kocsival mentünk a stúdió felé, ami nem messze volt a hoteltől.

Megérkeztünk. Amikor beléptünk a stúdió ajtaján a srácok menten üdvözölni kezdték a stábtagokat. Úgy, mint a rég nem látott barátok. Mert azok is voltak. Zayn bemutatott mindenkinek. Nem voltak olyan sokan, mert a srácok egy zártkörű lemezfelvételt szerettek volna. Csak azok voltak ott,akik éppen kellenek. Hangmérnök..stb…

A srácok elkezdtek hosszan beszélgetni a „főnökkel”, majd odajöttek hozzám. (Immáron a menedzserükkel beszélt a „főnök”.)

-Voltál már valaha stúdióban? –Liam

-Sajnos még nem volt szerencsém.

-Akkor most megmutatjuk neked hogy mi a szitu itt. –Louis

-Az dalok már megvannak. Már csak jó ötletek kellenének. –Harry

-Nekem van egy pár ötletem. –Niall

-Jaj Niall! Az nem ötlet,hogy a dalok közben állathangok legyenek. –Zayn

-Miért? Szerintem állat lenne. Lehetne az album neve: Állati Direction. –Niall

-Te teljesen hülye vagy! –Harry

-Most jösz rá? –Liam

-Srácok gyertek! –szólította őket a menedzser

-Megyünk!

Én ott maradtam egymagam a stúdió üvegfal másik részében. Figyeltem őket, ahogy dumálnak. Tök lazák voltak. Rihegtek-röhögtek össze vissza. Ez biztos nagy beszélgetés lehetett a zenéről.

Tényleg nem a zenéről beszélgettek. Egyszerre arra lettem figyelmes,hogy mindenki rám figyelt az üvegablak mögül. Minden éles pillantás rám szegeződött. Én meg zavaromban csak ennyit tudtam kinyögni:

-Mit csináltam? –idétlenkedtem

Átjöttek hozzám,mert nem hallották mit mondtam. Szerencsére.

-Mit mondtál? Nem hallottuk. –Niall

-Csak azt hogy mikor kezdtek már énekelni. Nagyon szeretnélek hallani titeket és a dalokat is.

-Majd mindjárt fogod. –Zayn

-Mindjárt belekezdünk. Te addig maradj itt. Innen nézhetsz bennünket. Mind a 12 számot felvesszük. Már minden megvan hozzá. Az ötletek is. Épp az előbb beszéltünk néhányat. –Louis

-Igen azt láttam. –nevettem

-Srácok! Kezdünk! –egy idegen hang szólt az üvegfalon túlról.

A srácok először skáláztak. Mondjuk azt skálázásnak nem hívnám, inkább azt játszották,hogy ki tud jobban röhögve énekelni. Zayn nyert. Milyen meglepő.

Belekezdtek az első dalba. Harry kezdte, utána következett Niall, majd a refrént Zayn és Louis énekelte. Azt mondták ez teljesen más album lesz, mint az Up all night. Sokkal jobb. Mondjuk nem tudom hogy fogják ezt felülmúlni.

Már a nyolcadik számnál tartottak,mikor Zayn egy szívecskét mutatott a két kezével. Én ezt viszonyoztam. Olyan cuki,hogy a dal közben is rám gondol. Utána folyton csak engem figyelt. Figyelte hogy mit csinálok, vagy hogy éppen kivel beszélgetek. A tizenkettedik számnál Zayn szólóján teljesen elámultam. Tökéletes,tiszta és… szexi volt. Most csak ezek a szavak jutottak az eszembe. Látta rajtam,hogy nagyon tetszett nekem a szólója és elkezdett mosolyogni. Az dal végéig engem figyelt és mosolyogva énekelt. Elképesztő látvány volt. A fellegekben jártam. Tudtam,hogy Zaynnek cuki mosolya van, de hogy ennyire. Erre nem készültem fel. Nagyon nem.

Már az egész albumot befejezték. A többi már nem az ő dolguk. Gond nélkül felénekelték az összes számot. Mondjuk egy kicsit sokáig tartott. De sebaj. Legalább több ideig figyelhettem őt.

-Na milyenek voltunk? –Harry

Immáron kijöttem a stúdió másik részéből.

-Fenomenális. Zseniális. Észveszejtő…. mondjam még?

-Ne,mert akkor egész nap itt lennénk. –Zayn

-És Zayn ezt nem akarja. –Liam

-Miért nem? Gyorsan végeznék a felsorolással. –nevettem

-Nekünk még ma van dolgunk. –Zayn

-Igen? És mi? –kérdeztem kíváncsian

-Majd meglátod. Mi már tudunk róla. Tetszeni fog. –Louis

-Csakugyan? Akkor nem kérdezek többet. Legyen meglepetés.

-És megtanulta. –Zayn

-Ugyan mit tanultam meg?

-Hogy ne kérdezz vissza randi ügyekben. Megtanultad végre. Eddig mindig kíváncsiskodtál.

-Mostantól nem fogok.

-Az jó lesz. –nevetett

-Most hogy készek vagyunk, nem megyünk el valahová? Paul azt mondta hogy a mai nap már szabad lesz. Azt csinálunk amit akarunk! –Harry

-Menjünk partizni! –Niall

-Sehogyse! Nem! Én nem megyek! Harry ilyenkor közveszélyes! Nem! Nem akarok bilincset! NEEEEM! –tiltakoztam

-Nyugi. Te úgy sem érsz rá ma. –Harry

-Mert?

-Mert elmegyünk valahova. –Zayn

-Most? Azt hittem hogy este…

-igen most. Miért van valami kifogásod ellene?

-Nem nincs. Felőlem most is mehetünk.

-Akkor rendben. Figyu srácok, mondjátok meg Paulnak hogy elmentünk. Ne küldjön utánunk senkit! Oke? Megmondjátok neki? –Zayn

-Persze. Számíthatsz ránk! –Liam

Kimentünk mi ketten a stúdió ajtaján. Ő fogta a kezem. Azt mondta,hogy gyalog megyünk. Innen nincs messze a hely ahová akar vinni. Én mindent úgy tettem ahogy mondott. Mivel életemben nem jártam Stockholmban, azt sem tudom merre van balra. Én csak mentem, mellette, kézen fogva és vártam hogy mikor érünk már oda. Már ha tudom hol van az az ODA….

Part 14

Az ég korom fekete volt, teli csillagokkal. Én ott ültem szorosan Zayn mellett. Egy jókora fának voltunk nekidőlve.  Nem szóltunk semmit csak csodáltuk a gyönyörű csillagokat. Az egyik jobban ragyogott, mint a másik. Leírhatatlan. Csak csendben ültünk és fogtuk egymás kezét. Zayn hátrahúzott, gondolom azt szerette volna hogy feküdjek le mellé a fűbe. Nem haboztam, úgy is tettem. Szorosan mellé feküdtem. Egy percre sem eresztette el a kezemet. Mindvégig fogta. Ránéztem Zaynre és a hatalmas szemeiben láttam a milliónyi csillag tükörképét. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Mohón bámultam őt, majd ő is rám vetette tekintetét. Az utolsó, még a fel nem száradt könnycseppet letörölte az arcomról, majd édes tekintettel rám mosolygott, és így szólt:

-Nem szeretnék több ilyet. Oké?

-Oké. Nem lesz több felesleges bőgés. Ígérem. Soha többé nem akadok ki ilyen hülyeségeken. Tudod hogy állom a szavam.

-Tudom és ezt szeretem benned. Mindig igazat mondasz.

-Nem mindig. –mondtam huncut mosollyal

-Mikor van az a nem mindig? Hm? Nekem fogsz hazudni? –alaposan kérdőre vont

-Ha nem muszáj, akkor nem. De a kegyes hazugságok beleférnek , ugye?

-Azok bele. Azokat el tudom viselni. Csak nem szeretem a hazug embereket. Egyből kiszúrom hogy ki füllent és ki nem. Ez olyan titkos képesség nálam. Persze a rajz mellett.

-Megnyugodhatsz, én nem szeretek hazudni. Sőt. Nem is tudok. Ha hazudok, mindig tüsszentenem kell. Nem tudom miért, de nálam így jött ki. Ez az én rejtett tehetségem. –nevettem

-Most hogy mind a kettőnknek lett titkos tehetsége, nem megyünk vissza a táborba? Kezd egy kicsit hideg lenni és én csak egy rövid ujjúban szaladtam utánad.

-Akkor menjünk gyorsan. Nem akarom hogy megbetegedj.

Felálltunk, leporoltuk egymást és visszasétáltunk a táborhelyünkre.

Valami furcsa hang ütötte meg a fülemet. Zayn is felfigyelt rá. Ez nem volt más,mint apa horkolása. Csendben visszaszöktünk a sátrunkba és onnan hallgattuk tovább a förtelmes szerenádot. Teljesen kétségbe voltam esve, mivel Zaynnek igaza volt. Apa horkolása Nialléhoz képest semmi. Zayn önelégült vigyorral az arcán rám nézett,majd a ruháimra. Jó alaposan szemügyre vett. Sajnos már nem bújhattam ki a fogadás alól mert én mindig állom a szavam. Ez volt a vesztem.

Zayn megnyerte a fogadást. Nagy bánatomra. Most aludhatok meztelenül. Hurrá (-.-) Esetleg még megpróbálom kibeszélni magam hogy hideg van, vagy valamit majd csak kitalálok.

-Ennyi! Nyertem! Na ki a király? Na ki az? Hát én! –mondta magasba emelt kezekkel

-Szállj le a földre. Nem aludhatok meztelenül. Hideg van. Még megfázom. Ugye nem akarod hogy beteg legyek?

-Pár napja felső nélkül aludtál velem kint a kertben. És lásd, nincs semmi bajod. Hiába próbálkozol, úgysem úszod meg. A fogadás az fogadás, és te azt mondtad hogy mindig állod a szavad.

-Ez így is van, de akkor is. –tiltakoztam

-Semmi de. A fogadás az fogadás. Le a ruhával! Most! –rámutatott a felsőmre és a nadrágomra.

-Szeretnéd mi?

-Viccelsz? Ez minden vágyam. Ezt már sokszor megálmodtam. De akkor én is ruha nélkül voltam és…

-Ne! Nem vagyok kíváncsi a perverz álmaidra. Na jó. Leveszem a levenni valót. De akkor bemegyek a sátorba. Majd szólok ha jöhetsz!

-Igen is kapitány! –mondta katonásan

Bementem a sátorba. Elkezdtem lassan levetni a ruháimat. Éppen a melltartómat vettem le, mikor Zayn hirtelen bedugta a fejét a sátorba:

-Na kész vagy? Mehetek?

-Nem jöhetsz! Menj ki! – a kabátommal takartam el magam.

Még nem is mondtam, de én nagyon szégyenlős vagyok. Mindenki előtt. Na jó. Zayn előtt más kevésbé.

Az összes ruha lekerült rólam. Két takaróba beburkolódzva ültem a sátorban.

-Kész vagyok! Bejöhetsz! –suttogtam halkan, nehogy anyáék felkeljenek.

-Na végre. Itt kint nagyon hideg van. –vacogva ő is befáradt mellém a sátorba

-Hé! Pokrócról nem volt szó!

-Akkor mégis miben aludjak?

-Mondtam már hogy meztelenül. Ez volt az egyesség.

-De az egyességben nem volt benne hogy nem takarózhatok be.

-Ez igaz. A francba! Erre nem is gondoltam. De akkor is. Már a barátnőm vagy. Még előttem is szégyenlősködsz? És mi lesz ha majd oda kerül a sor hogy….

-Nyugi! Majd mindennel eljön az ideje. Bírd ki addig. Létszi.

-Na jó. Kibírom. De ne várakoztass meg nagyon. –huncut vigyor

-Nem hiszem el hogy miről beszélgetünk. – a fejemhez kaptam

-És mégis miről? Egyszer úgy is be fog következni. Ez ellen nem lehet semmit tenni.

-Én nem is akarnék.

-Ó, szóval így. –ismét egy pimasz mosoly

-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. –jobbnak láttam csendben maradni.

Kicsit zavarba jöttem a téma hallatán. Igaz, már egy ideje együtt vagyunk, de nem szeretnénk elsietni semmit. Hagyjuk hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.

Már kissé álmos voltam. Zayn is így volt ezzel. Az ülő helyzetünket felváltottuk fekvőre. Lefeküdtünk egymás mellé. Láttam hogy a szeme sarkából engem figyel.

-Mi van olyan érdekes rajtam? – kérdeztem

-Hát…sok minden . Ilyenkor beindul a piszkosabbik fantáziám mikor rád nézek. Nem tehetek róla.

-Mi van, röntgen szemeid vannak?

-Eltaláltad. Átlátok mindenen. Még ezek a pokrócon is.

-Akkor jó lesz ha vigyázok az éjjel.

-Ezzel nem szállok vitába. –nevetett

-Mi van ma veled? Rád jött a kanosság vagy mi? –kérdőre vontam

-Úgy is mondhatjuk. Pasiból vagyok, nálam ez természetes. Csak nem szoktam kinyilvánítani.

-Ja értem. –nevettem

-Figyelj, most már tényleg aludjunk. Jó éjszakát, szép álmokat. –mondtam és egy gyengéd puszit nyomta az arcára.

-Jó éjt neked is. A szép álmok remélem meglesznek.

Körülbelül 6 óra volt. Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, amit azért állítottam be hogy időben felöltözhessek. Na meg azért hogy anyáék ne vegyék észre hogy meztelenül aludtam.

Zayn szerencsére nem kelt fel rá. Kiléptem a sátorból, immáron felöltözve és nekiláttam reggelit készíteni a családnak. Tojást sütöttem. Igen jól mondtam, tojást. Reggel 6kot nyílt tűzön egy tó mellett. Nem a hagyományos módon készítettem el az ételt, hanem olyan nagy korong-szerűségen sütöttem meg amit tegnap kölcsönbe kaptunk az erdésztől.

A tojások hamar elkészültek. A finom illatokra azonnal felkelt mindenki. Elsőnek anya, majd Zayn és végül de nem utolsó sorban apa is.

-Jó reggelt mindenkinek. –köszöntöttem a kis családomat

-Jó reggelt! –Zayn a szemét törölgette és ásított egy hatalmasat.

-Mi az Zayn? Nem jól aludtál? –anya

-De-de, csak rémálmom volt. Azt álmodtam hogy a tóból előmászott egy krokodil-szörnyeteg,akinek olyan volt a feje, mint Niallnek és megkérdezte tőlem hogy nincs-e nálam eperkompót. –Zayn

-Most komolyan ezt álmodtad? –kérdeztem nevetve

-Mondom! Nem hazudok! Nagyon rémisztő látvány volt Niallt krokodil-szörnynek látni. Megijedtem.

-Ó szegénykém. Ma akkor aludd ki magad. –anya

-Én sem aludtam valami jól. Kicsit náthás vagyok. Remélem nem ébresztett fel senkit a horkolásom. –apa

-De aggódj apa, nem ébresztettél fel senkit. Már hallottam hangosabb és szörnyűbb horkolást is, mint a tiéd.

Apa Zaynre nézett felemelt szemöldökkel.

-Nem. Nem Zayn volt az. Valaki más. Erre még jobban felemelte a szemöldökét

-Kislányom hol jártál te míg mi Liverpoolban voltunk? –apa

-Én sehol. Vagyis egypár helyen. Na jó elmondom. Niall horkolása volt az. Egyszer(na persze xD) hallottam őt horkolni.

-Hol hallottad?

-Apa ne kérdezősködj már! –csöppet felemeltem a hangomat

-Jó-jó! Nem szóltam. –apa a ét kezét maga elé emelte és vállat vont.

-Egyébként csináltam nektek reggelit. Már elkészítettem a tányérokat. Ott vannak az asztalon.

-Ügyes vagy! –Zayn hátulról átölelt és elől összekulcsolta a kezét. Az ajkát a vállamra helyezte. Nagyon jó volt érezni teste melegségét, mivel a mai reggel elég hidegre sikeredett. Én szorosan hozzásimultam. Olyan érzésem volt,hogy itt biztonságban vagyok. Nem bánthat senki és semmi. Csak az Ő védelmező karjai érintették testemet. Szerencsére anyáék elmentek tűzifát szedni (mivel a tegnapi után már nem bízták ránk a fa szedést) és nem látták a mi kis „turbékolásunkat” . Vagy ha látták volna, nem lettem volna zavarban. Elvégre már felnőtt vagyok és van barátom. Azt csinálok amit akarok. Ez a dolgok rendje.

Mindnyájan elfogyasztottuk a ötcsillagos reggelimet. Mindenkinek ízlett. Nemhiába, anyától és a nagyitól tanultam meg főzni.  A rendhagyó reggeli után elkezdtük összerakni a sátrakat.

Összepakoltunk és menten nekiláttunk az útnak. A kirándulásunk most elég rövidre sikeredett, mert apának dolgozni kellett mennie. Hiába. A munka nem vár.

Visszafelé megálltunk a Burger King-ben, mert Zayn megígérte Niallnek hogy visz neki egy hamburgert. Mostanában nagyon bonyolult dolog lett hamburgert venni, főleg ha a rajongók megrohamoznak. Már a szemem előtt látom: „ Zayn Malikot egy ismeretlen lánnyal látták a Burger Kingben”. Szinte biztos voltam benne hogy mire hazaérek tele lesz a twitter és a facebook is a képeinkkel. Még nem nagyon mutatkoztunk nyilvános helyen, de tudtuk,hogy egyszer bekövetkezik ez a nap is. Csak az a vicces hogy egy Burger Kingben. Körülbelül 50 sikítozó lány tömörült a gyorsétterembe. Mind képet és autogramot kért Zayntől. Én csak meghúzódtam a többi Directioner között. Nem akartam feltűnést kelteni. Ez mind hiába való volt. Zayn odahúzott maga mellé és bemutatott a lányoknak.

-Lányok Ő itt a barátnőm!

Én köpni nyelni nem tudtam. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogtam, majd második reakciónak kinyögtem egy halk „Sziasztok”-ot.

A lányok egész jól fogadták a dolgot. Nem szitkozódott senki és nem kezdett el bőgni senki. Remélem hogy ez a következőkben is így lesz. Az kicsit furcsa volt nekem hogy velem is szerettek volna képet csinálni. Ez kicsit korai volt még nekem, de Zayn odasúgta a fülembe halkan, hogy majd megszokom. Hát remélem is.

A „gyors” hamburger vásárlásunk nem tartott tovább 1 óránál. Anyáék ott ültek a kocsiban és vártak minket. Egy kerek, hosszú órán át.

Gyorsan odafutottunk a kocsihoz , de most Zayn ült a volán mögé. Nem szerettük volna, ha a rajongók követnek minket.

Egy 2 és fél óra alatt hazaértünk. Zayn leparkolt a házunk előtt, de előtte még apa megdicsérte,hogy milyen jól vezet.

A csomagokat segítette becipelni a házba. Leraktuk a hatalmas bőröndöket a konyha közepére.

Zayn is bejött a házba, de csak egy pillanatra.

-Holnapra van programod?

-Már hogy lenne? Természetes hogy nincs.

-Akkor most már van.

-Mi? –nem értettem mire céloz.

-Elviszlek az egyik stúdióba. Igaz, azt ígértem hogy a nyáron már nem lesz semmi munka, de a következő albumunk alapjait meg kell csinálni. A srácok is ott lesznek. Legalább te is megtudod hogy hogyan megy ez. Hidd el, jó móka lesz.

-Rendben. Jól hangzik. Hol van a stúdió?

-Svédországban.

-Mi? Svédország? MI???? –ahogy meghallottam az ország nevet, egyből tudtam hogy mit akar. Csak későn esett le.

-Jól hallottad. Svédország. Nem tartana 3 napnál tovább. Annyit kibírsz a szüleid nélkül ugye? –nevetett

-Hát…Nem is tudom mit mondjak. Most alaposan megleptél.

-Tudom,hisz ez volt a cél. Szóval? Velünk tartasz? Csak 3 nap az egész. Nem több.

-Én szívesen elmennék, de nem tudom hogy anyáék mit szólnának..

-Ezzel te ne törődj. Én már mindent megoldottam.

-Mi? Hogy? Le vagyok maradva…

-Tegnap este beszéltem a szüleiddel a svédországi kiruccanásról. Beleegyeztek. Úgy is tudják hogy profi testőrök vigyáznak ránk, szóval bajod nem eshet. Plusz még én is ott leszek, ha valami baj történne.

-Komolyan? Ezt nem hiszem el. Hiszen ez fantasztikus. Elmondhatatlanul örülök! –reflexből a nyakába ugrottam.

-Ma korán menj aludni. Holnap hosszú napunk lesz. Egy hivatalos körtúra a One Directionnel. Izgi lesz.

-Azt meghiszem.

-Figyelj én le is lépek hagylak téged pihenni, és szerintem és is dobok egy szunyát.

-Oké. Rendben.

Egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól.

Hirtelen azt sem tudtam hogy merre menjek. Annyi mindent be kell még pakolnom meg minden. Egyébként meg Svédországban soha életemben nem jártam. Az egyetlen ország a hazámon kívül ahova valaha is betettem a lábam az Írország.

Villámgyorsan kiürítettem a  bőröndöket és friss ruhákkal pakoltam tele. Már mindent előkészítettem a holnapi napra. Nagyon izgatott voltam. Repülőn már volt szerencsém ülni, úgyhogy az nem okoz gondot.

Már este 8kor lefürödtem és belebújtam az ágyba. Telefonról rámentem Facebookra és Twitterre. Igazam lett. Tényleg minden tele volt a ma készült képeket. Facebookon 147 levelet kaptam ez ügyben. Az ismerőseim sorra kérdezték hogy én-e vagyok a képeken. Úgy látszik ők felismertek. Twitteren pedig megnőtt a követőim száma kb. 500 taggal. Hihetetlen. Egyáltalán honnan tudják a nevemet? Habár, manapság már mit nem lehet kideríteni .

Nem bírtam magammal, fel kellett hívnom Selt és el kellett újságolnom neki a jó hírt és a tegnapi kirándulásunkat. Na meg délelőtti Burger Kinges sztorit. Ő figyelmesen végighallgatta a fecsegésemet. Egyszer sem vágott közbe. A monológom után ő is elmondta hogy mik történtek vele és Niallel. Úgy néz ki,hogy összejöttek. Már dúl a love. Turbékolnak a galambocskák. Itt nem csak én lettem szerelmes hanem Sel is. De azért ezt szögezzük le,hogy nekem köszönheti.

Még egy jó fél órát cseveghettünk, de utána megfogadtam Zayn tanácsát és indultam aludni. Reméltem hogy a következő 3 nap fergeteges lesz. Élményekkel teli napokra számítok ahogy a fiúkat ismerem. Nem hinném hogy unatkoznánk. Bár „utazási lázzal” aludtam el, mégis úgy aludtam,mint a bunda. Várva vártam a holnapi napot.

Part 13

Másnap korán reggel indultunk. Már nagyon vártam ezt a kirándulást, mert általában mindig jól szokott sikeredni. Remélem hogy a mostani még az előzőket is felülmúlja.

Zayn reggel eljött hozzánk, hogy ne kelljen még elmenni érte. Nagyon figyelmes fiú anya szerint.

Fáradt tekintettel rám nézett és így szólt:

-Egész éjjel nem  aludtam.

-Miért? Nem tudtál?

-Halakat tanulmányoztam. Nem szeretnék apukádnál beégni.

-Mit meg nem teszel értem. Hihetetlen.

-Érted mindent. – közel hajolt hozzám és egy gyengéd csókot küldött az ajkamra.

Anya kijött a konyhából és menten üdvözölte Zayn-t.

-Szia Zayn! Nem is hallottam hogy megjöttél. Nagyon örülök hogy te is velünk tartasz. Remélem jól fogod érezni magad velünk.

-Szerintem nagyon jól fogunk mulatni, igaz Katy? –Zayn

-Így van. Ahogy mondod.

-Hoztam magammal sátrat meg hálózsákot is. –Zayn

-Az jó lesz. Nekünk úgy is csak egy sátrunk van. Gondolom nem akartok velünk aludni? –anya

-Attól kímélj meg! Apa horkolása még Niall-nél is rosszabb.

-Nem, Niall-nél nincs rosszabb. Erre fogadni merek. –Zayn

-Fogadunk? –kérdeztem kacérkodva

-Fogadjunk! De mibe? –kérdezte kíváncsi szemekkel

-Passz! Nincs ötletem.

-Nekem lenne egy.

-És mi az?

-Ha nyerek, velem alszol. Meztelenül. Ha veszítek, akkor én alszom meztelenül. Megegyeztünk?

-Meg! D előre szólok hogy nyerni fogok. Semmi esélyed. Apa horkolását és Niall-ét össze sem lehet hasonlítani.

-Na majd meglátjuk! –Zayn

-Gyertek indulunk! –apa kiabál immáron a kocsiból. Beszálltunk mind a négyen és nekivágtunk az útnak. Nem tartott tovább 2 és fél óránál. Az úton apa már beavatta Zayn-t a horgászás alapjaiba. Zayn egy pillanatra sem szalajtotta volna el apa egyik mondatát sem. Nagyon szeretné ha apa „áldását” adná ránk.

Megérkeztünk a kis tóhoz. Egy lélek sem volt ott. Csak mi leszünk. Sebaj. Így sokkal jobb lesz. Még mindig megvolt a monogramom a fába vésve. Immáron sokadszor vagyunk itt, de ezt még a legelső idelátogatásunkkor csináltam. Jó pár éve volt az már.

Mindenhol fenyő és tűlevelű fák illatosították a levegőt. A gyönyörű zöld fű csak úgy rikított a fák alatt. A víz kristály tiszta volt. Régebben amíg apa horgászott a haverjaival és a rokonokkal mi anyával bementünk a vízbe és lubickoltunk. Egyébként itt tanultam meg úszni. Szóval ez olyan második otthon szerűség nekünk.

-Nagyon szép hely. Csodás a kilátás! –Zayn

-Ugye? Én már milliószor láttam de még mindig olyan szép.

-Mi ez itt a fában? KS? Ezt te csináltad? –Zayn egyből észrevette a gyermekkori művemet a fa oldalában.

-Igen én. Még kiskoromban. Akkor amikor legelőször  voltunk itt.

-Várj egy pillanatot.

Zayn elővette a lakáskulcsát és valamit vésni kezdett a nevem alá a fába. Kérdeztem hogy mit csinál de ő csak az ujját a magasba tartva utalva arra hogy várjak, nem szólt semmit. Pár perc múlva elkészült a remekmű. KS+ZM= LOVE.

Ez volt a fába vésve. Zayn önelégült mosollyal odaállt mellém hogy messziről is megcsodálhassa a remekművét.

-Tetszik? –kérdezte kíváncsian

-Nagyon tetszik. Köszönöm. Aranyos vagy. –nagyon meghatódtam

-A lakáskulcs kissé elgörbült, de sebaj. – nevetve felmutatta a kissé göröngyös lakáskulcsot.

-Gyerekek! Ideje a sátrakat felállítani! –anya kiabált a távolból.

-Mindjárt megyünk! –kiabáltam vissza neki

A sátor állítás nekem soha nem volt gyerekjáték. Valahogy sosem tudtam hogy melyik az eleje és melyik a vége.  Zayn-nek ez nagyon ügyesen mert. Sokkal gyorsabban összerakta a sátrat, mint apa.

-És kész is van. Gyerekjáték. –mondta önelégülten

-Ügyes vagy! –én hátulról átkaroltam  őt és az államat a vállára helyeztem.

-Mivel sikeresen felállítottam a sátrat ezért nem jár nekem valami? –kérdezte kíváncsian

-Mégis mire gondolsz?

-Hát tudod, a sátorban….lehet ilyen-olyan dolgot csinálni….

-Például aludni?

-Lehet azt is de én nem pont ara gondoltam, hanem…

-Tudom mire gondoltál. Ne is folytasd.

-Akkor rendben van. Szóval megkapom az ajándékomat?

-Ma nem. Majd egyszer megkapod, de ma nem.

-Oké, rendben. Én tudok várni csak ne sokáig kelljen.

-Katy! Gyere segíteni! –anya kiabál a háttérből

-Egy pillanat, megkérdezem mit akar.

Anya azt akarta,hogy segítsek neki elkészíteni a tábortüzet. Itt fogjuk megsütni a halakat amit apa és Zayn kifog. Remélem Zayn jól áttanulmányozta a horgászati szakkönyveket az éjjel mert különben éhen halunk.

A tábortűz szolgálatra kész volt. Már csak a kaja hiányzott hozzá. Apa és Zayn már javában horgásztak. Odasétáltam hozzájuk a stégre.

-Na hogy álltok? este lesz kajánk? –belenéztem a kannákba. Zayn 5 nagy halat fogott apa pedig csak 2 kicsit.

-Jól horgászik a barátod. Szinte már profi. Nem tudom honnan tanult meg ilyen jól horgászni. Biztosan nagyon sok ideig tartott.

-Nem is gondolná hogy meddig. –Zayn halkan odasúgta

-Tessék? –apa

-Semmi. –Zayn

-Ügyesek vagytok mindketten. Aztán majd hozzátok a vacsorát.

Nemsokára meg is érkeztek a 2 vödör hallal. Végérvényesen Zayn 19 halat fogott. Apa 4et. Úgy látszik Zayn-nek minden simán megy amibe csak belekezd. Ez a vérében van.

-Azta mekkora tüzet raktatok. Mit akartok sütni? A halakat vagy engem? -Zayn

-Hát, még gondolkozunk rajta. –mondtam nevetve

-Katy menjetek el és szedjetek pár egyenes fát amin majd megsütjük a halakat addig én megpucolom őket. –anya

Nekivágtunk mi ketten Zayn-el a sűrű kerek erdőnek.

Volt ott mindenféle girbe-gurba fa, csak éppen egyenes nem , így még messzebbre mentünk a táborhelyünktől az erdő mélyére.

Már késő délután volt és az erdő egyre félelmetesebb arcát mutatta. Én pedig félek a sötétben. Remek.  Megláttam pár viszonylag egyenes fát. Hátranéztem, mert szólni akartam Zayn-nek hogy ne keressen tovább, én már megtaláltam a „kincset”. De Zayn sehol nem volt. Remek. Már megint azt csinálja velem, mint amikor elment a villany. Én teljesen beparáztam. Kiabálta,hogy Zayn,Zayn, de semmi válasz. Anyáéknak meg hiába kiabáltam volna, úgysem hallották volna meg mert már nagyon messze voltunk a táborhelyünktől. Magamra maradtam. Saccra fél órát ücsöröghettem egy sziklán ülve. Igaz , az erdőt úgy ismerem,mint a tenyeremet, de nem ezt a részét. Már teljesen az erdő mélyén voltunk. Teli ijesztő állathangokkal és falevél susogással. De Zayn sehol. Még mindig. Már aggódtam érte hogy hol lehet. Talán Ő is eltévedt volna? Hiszen most jár itt először.

Az ég színe sötét szürkésre változott. A rémület már teljesen eluralkodott rajtam. Fel-le járkáltam és mérgelődtem, hogy már mennyi ideje ide járunk de mégis eltévedek az erődben.

Zayn még mindig sehol. A telefonomon persze nincs térerő. Ez az én formám.

Még egy fél órát járkálhattam fel-le a sűrű lombok között. Egyszer csak halk lépteket hallottam magam mögött. Nem mertem hátra nézni, mert már elég sötét volt és a horror filmekben a főszereplő, ha hátra néz egy ijesztő szörnyeteget lát maga mögött. Én ezt az esetet el szerettem volna kerülni.

Egy idegen alak közeledett felém egy ismerős dallamot dúdolva:

-Baby you light up my world like nobody else….

Most már egy cseppet sem féltem. Úgyis tudtam hogy Zayn áll a hátam mögött. Felismertem a hangját és menten megfordultam.

-Zayn! Hol voltál? Kiabáltam neked te te nem válaszoltál.

-Kissé eltévedtem. Olyan nagy ez az erdő. De te jól vagy? Látom meg vagy rémülve…

-Eléggé megijesztettél hogy csak így eltűntél.

-Bocsi, nem akartam, de tényleg eltévedtem. Nekem minden fa egyforma és nem igazodok ki ezeken a zászlókon.

-Milyen zászlóról beszélsz?

-Hát ami a fákra van rárajzolva. Azok a színes csíkok…

-Azok nem zászlók te butus. Turista jelek . Látom nem sokat jártál erdőkben.

-Őszintén szólva nem sok alkalmam volt erdőkben sétálgatni.

-Visszamegyünk? Én már találtam pár darab viszonylag egyenes fát. Anyáék már biztosan aggódnak.

-Rendben mehetünk. De inkább fogd meg a kezem, nehogy megint eltévedjek.

Szorosan megfogtuk egymás kezét és úgy sétáltunk vissza a táborhelyünkre. Amikor visszaértünk, anya és apa már türelmetlenül várt minket.

-Hol voltatok ilyen sokáig? –anya

-Eltévedtünk. –Zayn

-Biztos? Nincs valami más dolog a háttérben? Zayn? –apa

-Nem apa. Nincs semmi. Szimplán csak eltévedtünk. De hoztunk fát.

-Igen Dave, nem történt semmi. Vigyáztam a lányodra.

-Igen, azt gondolom. Na gyerünk enni mert már éhen halok. –apa

-Remek ötlet! –Zayn

Megsütöttük a halakat és jó étvággyal elfogyasztottuk őket.

Az ég már korom fekete volt. Csak a tábortűz világította be a terepet, ahol voltunk. Körbeültük a tüzet és elkezdtünk beszélgetni. Apa kezdte a sort.

-Te Zayn. Hány éves is vagy pontosan? –apa

-19 múltam januárban.

-És milyen suliba jársz?

-Jelenleg magántanárnál tanulok a srácokkal együtt. Rendes sulira nincs időnk.

-Egyébként nagyon aranyosak voltatok az X Faktorban. Mindig szavaztam rátok. –anya

-Ó,köszönjük szépen. –Zayn meglepődve , ám örömmel megköszönte a szavazatokat.

-Meséltem már Katy gyermekkori sztorijairól? –anya

-Neee, anyaaa. Most fejezd be. Csend. –teljesen kiakadtam mert felhozta a „gyerekkori cikis sztorik” témát.

-Mondjad nyugodtan. Nagyon kíváncsi vagyok rá. –Zayn

-Te csak ne legyél kíváncsi! Anya, ne mondj semmit. –tiltakoztam

-De én kíváncsi vagyok rá.

-De ne legyél.

-Miért ne?

-Csak mert azt mondtam.

-Nem baj. Majd befogod a füled.

Úgy is tettem. Intettem anyának hogy mondhatja a kínos sztorikat. Beláttam,hogy Zayn egyszer úgy is megtudná,szóval mindegy. Befogtam a kezemmel a füleimet és csak az arc mimikáját néztem. Már fejből tudtam a sztorikat,hogy melyik következik. Első volt a hányós sztori a meccsen, a következő a meztelenkedés a fagyisnál a harmadik meg a „Katy, ne szórj homokot a kisfiú gatyájába” sztori. Zayn csupa vigyor volt az elején. De miután a homokozós sztorihoz érkeztünk, már könnyesre röhögte magát. De nem csak ő, hanem anya és apa is. Anya ahányszor elmondja, mindig nevetnek rajta. Pedig már ezer éves sztori mind. Nem tudom miért kell folyton felemlegetni. Anya szólt,hogy már elmondta őket. A fülemet szabaddá tettem és menten megkérdeztem Zayn-től:

-Most komolyan ezeket akartad hallani?

-Igen ezeket. Már akkor is sok hülyeséget csináltál. Nem változtál semmit.

-Kösz. Kedves vagy. –tudtam ám hogy csak viccelődik.

Tovább beszélgettünk, szerencsére most nem az én cikis sztorijaim voltak a téma. Beszélgettünk mindenféléről. Apa és Zayn már egészen jól szót értettek, sőt sok közös témát is találtak. Egyszer csak megcsörrent Zayn telefonja. Csak ennyit hallottam a beszélgetésből:

-Szia Liam! Aha. Most nem vagyok otthon. Katy-vel vagyok. Igen. Nem, nem voltam. Mond meg hogy most nem jó. Nem érek rá. Nem baj ugye hogy nem leszek ott? Rendben. Oké. Mondd meg neki hogy ne egyen annyit. Nem tudom hova tette Niall a villákat. Szia.

-Hova kellene menned? –kérdeztem komoly arccal

-Sehova. Már mindent lerendeztem.

-Nem haragszom meg ha el kell menned. Hív a kötelesség, tudom.

-Katy! Én nem megyek sehova.

-De hisz,most hívott Liam.

-Ha tudni akarod egy magazin interjút szeretett volna velünk. Én most nem leszek ott. Majd kitalálnak valami sztorit hogy hol voltam.

- Nem tehetsz ilyet velük!

-Kikkel?

-A srácokkal. Számítanak rád.

-Nem megyek sehova! Itt maradok veled.

-Dave, szerintem le kéne feküdnünk aludni. Nem gondolod? –anya és apa csendben eltették magukat holnapra

-De szerintem is. –apa

-Jó éjt! –anya

-Jó éjt! –Zayn

-De akkor is el kell menned, nehogy miattam kerülj bajba hogy nem mentél el. Az nem tudnám elviselni.

-De én  szívesebben vagyok veled mint mással.
-Én is szívesen vagyok veled és nem akarom hogy elmenj, de muszáj lesz.

-Katy! Te ennyire el akarsz küldeni? Mert ha igen,akkor megyek. Nem zavarok itt..

-Nem. Ne menj, kérlek.
-Akkor mégsem küldesz el?
-Én soha nem küldenélek el. Csak... - itt lefagytam. Egy hang sem jött ki a torkomon.

-Nyugodj meg!

-Nem nyugszom meg! –sírva elrohantam. Rohantam ahogy csak bírtam. A nagy sötétségben azt sem tudtam hol vagyok, csak rohantam előre. Zayn pedig utánam.

-Ne fuss el előlem! Állj meg!

De én csak rohantam tovább. Mi lesz ha több ilyen  interjút kihagy? Akkor kihagy még többet. Sokkal fontosabb interjúkat és fotózásokat is. És mindezt miattam. Ezt nem tudtam volna elviselni.

Már teljesen kifáradtam a rohanásban. Leültem a földre és sírtam tovább. Most már nem érdekelt hogy ki lát és ki nem. Ez már lényegtelen volt. Zayn nemsokára utolért. Ő is leült mellém a földre és így szólt:

-Muszáj ezt csinálnod velem? Tudod hogy érted bármit megtennék. Ha kellene a bandából is kilépnék vagy én nem is tudom mit csinálnék még…

-Pont ez a baj. – sírás közben megpróbáltam pár ép szót kinyögni. De csak tőmondatok sikeredtek.

-Miért lenne baj? Az a baj hogy szeretlek?

-Nem. Nem az a baj. Hanem az hogy te mennyi áldozatot hozol értem, de én meg semmit sem teszek érted és ez kiborít.

-Ne viccelj. Te már mindent megtettél értem. Megtanítottál szívből szeretni. Még sosem szerettem így senkit, mint téged. Csókolnálak minden percben, csak hogy lássák hogy az enyém vagy. Kell ennél több?

A szívhez szóló monológ után már csillapodott a sírásom. Már nem folyt Niagara a szememből. De megszólalni most nem tudtam. Egy árva szó sem jött ki a torkomon. A szívem össze volt szorulva és csak Zayn hatalmas barna szemeit tudtam bámulni. Ő közelebb jött hozzám és az ölébe ültetett úgy, hogy én felé voltam fordulva. A szemembe lógó hajtincset a fülem mögé fésülte az ujjával. Aztán teljesen magához húzott. Még fél centiméter távolság sem volt köztünk.

-Ne haragudj. –mondta boci szemekkel és AZZAL a nézéssel.

-Nincs miért haragudnom rád. Az hogy szeretsz és én is szeretlek, az nem bűn. Sőt…

-Na végre beláttad. Ígérem nem fogom elhanyagolni a rajongókat, de nekem mindig te leszel az első.

-Mondtam már mennyire sz….

Zayn nem hagyta hogy a mondatom végét elmondjam, már csókolt is. A csók gyengéd, de mégis szenvedélyes volt. Egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban. Mennyben azért mert hihetetlen számomra,hogy ennyire lehet valakit szeretni, pokolban meg azért mert egy romantikus és cuki rosszfiúba vagyok szerelmes.

Part 12

Elénekeltünk még pár dalt. Azokat a számokat elénekelték nekem amiket én kértem. Ilyenek voltak például a Coldplay- Viva la vida, Beyoncé- Single ladies(ez nagyon vicces volt) és a kihagyhatatlan Mario- Let me love you. Az utóbbi számot úgy kértem,hogy csak Zayn énekelje. Nem is kellett volna kérnem, mert amikor Niall elkezdett gitározni a srácok csendben maradtak és csak Zayn énekelt.

A hangja nem csak eszméletlenül jó, hanem cuki, szexi… mindenféle szó eszembe jutott. Hihetetlen így élőben hallani. Voltam már 1D koncerten a plázában (ahol találkoztunk) de az más volt. Most szemtől szembe vagyunk egymással és minden apró hajlításával levesz a lábamról. A dal közben a szeme úgy csillogott mint a csillagok az égen. Tudom, hülye hasonlat, de tényleg így volt. Ahogy rám nézett AZZAL a pillantással. Elolvadtam. Látszott rajtam hogy már totál kész vagyok, de még rátett egy lapáttal: a magas hangoknál bevetette a „huncut mosolyát”. Most már kész. Káó. Nincs tovább. Vigyetek kórházba, szerelem mérgezésem van.

A dal után egy 5 másodperces csend következett, majd Harry megtörte a hallgatást.

- Na milyenek voltunk? Tudunk még mást is. Csak abban trágár kifejezések vannak és te még kiskorú vagy. –Harry

- Nagyon jók voltatok. Tényleg mindannyian .- már kezdtem magamhoz térni a gyönyörű szóló után.

-Kikérem magamnak. Már nem vagyok kiskorú még véletlenül se. –vágtam rá

-Igen Harry , ő már nem kiskorú. – Zayn megvédett

-Persze te az ő pártját fogod. De mi van a barátságunkkal Zayn? Már nem szeretsz? Nem jelentek neked semmit? –viccelődött Harry

-Jaj Harry! Tudod hogy szeretlek. Sőt nagyon szeretlek. –mondta Zayn hasonlóan vicces hanglejtéssel

-Ó, köszi haver. Tudtam hogy szeretsz! –Harry

-Öhm! Én mi vagyok? Utánpótlás, Zayn?

-Nem. Te vagy az első és egyetlen igaz szerelmem. – mondta cuki mosollyal

-Na azért. Én nem leszek második senkinél.

-Harry! Te ismét megcsalsz! –Louis

-Neked van barátnőd úgyhogy pofa be! –Harry

- Igen ott van Eleanor, de amikor ő nincs velem, itt vagy te nekem. –Louis

-Ó Boo Bear! Szeretlek! –Harry

-Én is szeretlek Hazza! –Lou

-Gyerünk Liam mi se maradjunk ki a sorból. Szeretlek! –Niall

-Én is szeretlek Niall. –Liam

-Most hogy mindenki szeret mindenkit nem kéne bemenni? Reggel 5 óra van.-mondtam

-Jó ötlet! Már eléggé álmos vagyok. Aludhatunk itt? Elalszunk a földön is. Most nincs kedvem haza menni. –Liam

-Persze aludhattok. Nyugodtan.

-Majd én alszok Louis-on. –Harry

-Rendben. Te úgy is puha vagy . -Louis

-Ez hangos volt? –Louis

-Hangos volt. – Liam

-Menjünk be mert kajával szeretnék álmodni és ahhoz sok alvás kell. –Niall

-Miért kell ahhoz sok alvás? –kérdeztem

-Sok alvás egyenlő sok álom. Sok álom egyenlő sok kaja. -Niall

-Aha értem. Érdekes. Na mindegy. Ahogy gondolod. –nevettem

Már éppen keltem volna fel, mikor Zayn megfogta a kezemet.

-Nem maradsz kint velem? Félek a sötétben. –Zayn

-De hát nincs is sötét.

-De az van! Nekem sötét van. Kell valaki aki vigyáz rám. –nevetett

-Na jól van! Mi inkább bemegyünk. Nem akarunk a szemtanúja lenni valami természetfilmnek. –Liam

-Nincs itt semmilyen természetfilm. –Zayn

-Mindegy, mi bemegyünk. Ha gondoljátok gyertek be. Ha nem úgy is jó. –Harry

A 4 srác bement a házba. Láttam hogy a szobámban ég a villany. Gondoltam biztos ott vannak. Reméltem hogy nem csinálnak semmi hülyeséget.

-Ketten maradtunk. –Zayn

-Jaja. Ketten.

-Nem fázol?

-Dehogynem. Azért is akartam bemenni.

-Gyere ide mellém itt nem fogsz fázni.

-Jobb ötletem van. Hátrébb van egy hintaágy és…

-Ne is folytasd. Menjünk!

Zayn azonnal , gondolkodás nélkül beleegyezett az ötletembe.

A tüzet eloltottuk és hátra mentünk a kertünk legvégébe. Ott 2 almafa közé fel volt függesztve egy hinta ágy. Még az előző lakók hagyták itt. Vittünk magunkkal plédet , belefeküdtünk és jól betakaróztunk. Ő szorosan átölelt. Éreztem teste melegségét és egyből nem fáztam. Igaza volt. Mellette tényleg nem fáztam.

-Na most már jobb? –kérdezte kíváncsian

-Igen sokkal jobb. –mondtam

-Akkor jó. Nem szeretném ha miattam fáznál meg.

-Milyen figyelmes vagy.

-Ha rólad van szó akkor igen.

-Miért máskor nem?

-Anyukám szerint ha nem a nyakamon lenne, a fejemet is elhagynám egyszer.

-Vicces anyukád van. Egyszer megismerném.

-Majd bemutatlak neki. Meg persze a tesóimnak is. Egyébként már tudnak rólad.

-Uuch. És mit szóltak?

-Semmit. Örülnek neki. Ők is megismernének szívesen. Valamelyik este el is mehetnénk Bradfordba. Már én is régen láttam őket és az ottani barátaimat is. Már nagyon hiányoznak.

-Miattam nem láthattad őket. Egész nyáron velem foglalkoztál. A barátaidat is elhanyagoltad miattam.

-Nem, ez nem igaz. Én így akartam. Jobban meg szerettelek volna ismerni. Minden úgy lett ahogy én akartam. Megkaptalak téged, ami felér ezerszeres látogatásnál.

-Akkor is a család a legfontosabb!

-Már te is a családom vagy. Ne akard letagadni, de az vagy.

Meg sem tudtam szólalni. Nagyon meghatódtam a szavak hallatán. Még jobban magamhoz húztam őt, de nem akartam hogy lássa hogy pityergek. Ez a gyenge pontom. A sírás. Nem szeretem ha engem látnak sírni. Ennél szerintem nincs megalázóbb. A sírás gyengeséget sugároz…és én most tényleg elgyengültem. De úgy, mint még soha. Mindig erősnek akartam látszani, és sikerült is. Egészen eddig.

-Te sírsz? –kérdezte kissé megrémülve

Én csak jobban elfordultam,hogy ne lássa a krokodil könnyeimet és hogy egy kis időt nyerjek letörölni az arcomról a Niagara vízesést.

-Te sírsz ugye? Mi a baj? Bántottak? Vagy én bántottalak? Mondj már valamit kérlek! –Zayn arcán a teljes rémület olvasható volt.

Nagy levegőt vettem és rekedtes és folyton megcsukló hangon így szóltam:

-Nem. Nem bántott senki. Főleg Te nem. Egyszerűen csak meghatódtam.

-Gyere ide. Megvigasztallak hogy ne sírj. Nem szeretem látni hogy sírsz.

-Hidd el én sem. Ha tudni akarod engem még sosem láttak sírni. Senki. Persze a szüleimen kívül. Senki. Még a barátaim sem. Egy lélek sem. Te vagy az első aki engem sírni lát.

Zayn egy pillanatra csendben maradt majd egyre szorosabban ölelt. Éreztem hogy egyre jobban húz magához, mígnem már teljesen a mellkasán feküdtem. Ő mosolygósan a könnyesre sírt szemeimbe nézett és így szólt:

-Most már ne sírj. Zayn „imádnivaló” Malik megvéd téged.

Én is elkezdtem mosolyogni.

-Én Superman-em.

Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Nem is, inkább lesmárolt. Nem engedett volna el maga mellől egy másodpercre sem. Éreztetni akarta velem hogy most már az ő tulajdona vagyok.

A csókcsatánk közepén felnéztem a szobám ablakára és 4 kíváncsi fejet láttam az ablakomban. A csókunkat félbeszakítottam , Zayn és látta hogy valami megzavart. Ő is felnézett z ablakra és látta, hogy a srácok ott kukucskálnak az ablakomban. Zayn csak egy udvarias kabbe-t mutatott a fiúknak akik gyorsan behúzták a függönyt.

-Nem szeretem ha leskelődnek, de sajnos ez a szokásuk.

-Szóval már sokszor leskelődtek? Hm?

-Ő…lebuktam. –nevetett. –Nem. Nem sokszor. Tényleg.

-Aha. Persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. De tudod mit? Ezért neked büntetés jár.

-És milyen büntetés? –kérdezte izgatottan

-Majd meglátod.

Elkezdtem csiklandozni. Tudtam hogy ő is ugyanolyan csikis, mint én. Nem kellett sok hozzá hogy forduljon a kocka. Most már Zayn volt felül. Lefogta a kezeimet hogy ne tudjam tovább csikizni őt.

-Támadunk? Támadunk? Ez nem igazságos. –mondta nevetve

-Te is egyszer ezt csináltad velem. Nem emlékszel?

-Nem én nem csináltam ilyet veled. Biztos rosszul emlékszel.

-Nem. Én jól emlékszem. A pasik felejtenek el mindent.

-Kikérem magamnak. –erősen tiltakozott

Még közelebb hajolt hozzám. Most nem csókolni akart. Pontosan én sem tudtam hogy mit.

Bánatomra éppen egy ing-szerű póló volt rajtam. Ő elkezdte a szájával kigombolni a gombokat.

-Te mit csinálsz? –kérdeztem értelmetlenül

-Azt mondják,hogy ruha nélkül jobban meg lehet csikizni a másikat.

-Ezt meg ki mondta?

-Azok az idegenek az ablakban, ott.

A fejével az ablakomra mutogatott, ahol ott voltak a srácok. Valószínűleg amíg én le voltam fogva addig a srácok tippeket adtak Zayn-nek. Gondolom mutogatással.

A függönyt hirtelen elhúzták és a villanyt leoltották.

Az ingemet elég ügyesen kigombolta. A kezeimet egy másodpercre sem engedte el mert tudta, úgy is ellenkeztem volna.

Az ingem már teljesen ki volt gombolva. Zayn huncut vigyorral rám nézett és csak mosolygott.

-Na most mit csináljak veled?

-Mondjuk engedj el.

-Nem, azt nem tehetem.

-Miért is nem?

-Csak mert azt mondtam.

-Minden úgy van ahogy te akarod?

-Igen. Minden.

-Nem is te lennél.

-Hát igen. Már jól kiismertél.

-Hát igen. Héé. Mit csinálsz?

Zayn a szájával elkezdte levenni rólam a már kigombolt inget. Sikerült is neki az ellenkezésem ellenére.

-Hmm…rózsaszín melltartó…. – a szemöldökét emelgette és az ajkait harapdálta.

Most már teljesen mindegy volt. Már nem ellenkeztem. Már látta a rózsaszín melltartómat. Hiába. Mindig eléri amit akar.

-Azt mondják a kávétól kisebb lesz a lányok melle. Látom te nem kávézol. –mosolygott huncut ódon

-Inkább ne szólalj meg! Az lesz a legjobb.

-Milyen furcsa hogy már elengedtem a kezedet de te nem akartál  kiszabadulni. Milyen furcsa…- Zayn az állát simogatta, úgy mit ha gondolkozna

-Nem, én csak…- próbáltam valamit kitalálni, de semmi nem jutott az eszembe.

-Persze-persze. –ismét bevágott egy huncut mosolyt

-Egyébként csak azért vettem le az ingedet , mert azt hallottam hogy meztelen testtel jobban felmelegíti az egyik ember a másikat.

-Persze-persze. Akkor te miért vagy ruhában?

-Ja erről el is feledkeztem.

Rajta is ing volt. Egy kockás. Elkezdte kigombolni. Immáron kézzel. Az ingét a földre dobta és meg csak kitágult pupillákkal figyeltem a csupasz testére. Már láttam őt felső nélkül, de nem reggel 6kor és nem 8°c-ban.

El nem hiszem hogy nem fázott. Mondjuk én sem fáztam. De ez már mellékes.

Szorosan mellém feküdt. Igaza volt Tényleg egy cseppet sem fáztam. Így aludtunk el. Egymás mellett félmeztelenül reggel 6kor 8 fokban egy hinta ágyon kint a kertben.

Nem aludhattunk 1 óránál többet. Körülbelül 7 v negyed 8 felé felkeltünk. Felosonunk a szobámba ahol a fiúk még javában aludtak. Nem hagyhattam ki és felébresztettem Zayn tippadóit.

-ÉBRESZTŐŐŐ!

-Haggyáááál! –Harry

-Nem hagylak. Aki éjjel legény, nappal is legyen az.

-Felkelni! De gyorsan! Katy szülei nemsokára hazaérnek és még ki kell takarítanunk a lakást. –Zayn

-Haggyál lógva! –Niall

-Nem. De most komolyan srácok. Létszi segítsetek.

-Jól van akkor. Gyerünk. Keljünk fel! –Louis

-Még szerencse hogy nem tudsz róla hogy mit csináltunk hajnalban a szobádban! –Liam

-Mi? Mit csináltatok??!

-Nem mondhatjuk el. –Louis

-Bökjétek ki! Most azonnal!

-Nem. Soha. Ez örök titok marad. Nem mondhatunk el mindent. Kell a magánélet. –Harry

-De nem az én szobámba. Na mondjátok már!

-Nem mondhatjuk. Ez bandatitok. –Niall

-Nem azt mondtátok hogy már én is a bandához tartozom?

-De, de nem kell mindent tudnod. - Liam

-Na mindegy. Niall egyszer úgy is elkotyogja.

-Emeljétek fel a seggeteket és gyertek takarítani. –Zayn

-Igen is uram! –Liam

Mindnyájan felkeltek és szorgosan nekiláttak a lakás takarításához. Anyáék hívtak hogy fél óra múlva érkeznek. Minek hívtak fel egyáltalán? Lehet azért mert tudták, hogy a srácok itt aludtak és hagytak időt takarítani. Rendes szülök.

A lakás csillogott-villogott. Anyáék nemsokára meg is érkeztek. A fiúk addigra leléptek, csak Zayn maradt itthon.

Megdicsértek minket hogy milyen szép rendet hagytunk magunk után. Persze. Jó vicc.

A szüleim elhívták Zaynt egy közös sátorozásra. Mi minden évben el szoktunk menni egy kis tó mellé. Ott töltünk egy éjszakát a szabad ég alatt. Ő gondolkodás nélkül igent mondott. Saját elmondása szerint meg szeretné jobban ismerni az após és anyósjelöltet. Én csak nevettem rajta. Remélem nem gondolta komolyan.

A srácokat és Sel-t is megkérdeztem hogy nem szeretnének-e velünk tartani, de senki sem ér rá. Louis Eleanorral lesz, Liam Danielle-el tölti a nyár hátralévő részét, Niall meg  Írországba és Harry…hát Harry szimplán csak nem ér rá. Véleménye szerint fel kell szednie egy csajt a nyár végére. Nem akar szingli lenni mert Niall is már Sel-el kavar. Vagy együtt vannak, vagy nem. Még én sem tudom pontosan. Már mindenfélét mondtak, ki hisz nekik?

Zayn a nyár többi részét velem tölti, aminek én örülök,mert vele lehetek, de amikor az anyukája fényképét nézegeti a pénztárcájában, meghasad a szívem. Mindig mondom neki hogy menjen el a családjához de ő mindig nemet mond. Hiába könyörgök neki, ő csak velem szeretne lenni. Mondjuk ez kölcsönös.

A sátorozást holnapra tervezzük, a pakolászást most hanyagoljuk.
 

Zayn és én elköszöntünk egymástól. Ezt az 1 hetet még ki kell használni a nyárból. Igaz nem sok, de legalább együtt lehetünk.

Zayn este felhívott:

-Szia te kis édes.

-Szia szerelmem!

-Holnap miket vigyek? Túlélő csomagot vagy golyóálló mellényt? Mert csak az egyik fér be a bőröndömbe.

-Minek neked a golyóálló mellény? –kérdeztem nevetve

-Apukád hátha bedurvul. Sosem lehet tudni. –nevetett

-Jaj te!

-Na de most komolyan mit vigyek? Mert fogalmam sincs!

-Magadat. A többit mi hozzuk.

-Ja,szóval neked elég vagyok én is.

-Nekem elég. Apának már kevésbé. Ja és egy kulisszatitok. Apa első kérdése az lesz hogy szeretsz-e horgászni. Mondj igent mert különben egész nap idegesíteni fog vele.

-Horgásztam már, de nem tartozik a kedvenceim közé. De érted képes vagyok megszeretni a horgászatot is ha azt kell.

-Mondtam már hogy szeretlek?

-Ma még nem.

-Akkor most mondom. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Jobban mindennél és mindenkinél.

-Olyan cuki vagy ilyenkor.

-Csak ilyenkor? Mindjárt sírni fogok.

-Na jó, nem csak ilyenkor. Nem mindenkor cuki vagy.

-Na azért. De te cukibb vagy nálam.

-Ebben van némi kétségem.

-Nekem nincs.

-Na jó figyelj le kell tennem mert anya hív, majd még beszélünk!

-Majd írok neked twitteren.

-Rendben. Fent leszek. Szia és szeretlek.

-Én is szeretlek. Nagy ölelés. Szia

Letettük a telefont ,mer anya hívott hogy segítsek neki készülődni a holnapi napra. Segítettem is.  Bepakoltunk a bőröndökbe meg amiket ilyenkor szokás.

Késő este pedig Zayn írt nekem twitteren.

-Szia baybee még nem alszol?

-Szia szerelmem. Még nem. Csak most jutottam géphez mert anyánk kellett segítenem.

-Ok. Mit csinálsz?

-Most jelenleg az ágyon fekszem.

-Nagyon izgi lehet. Da ha én ott lennék….

-Akkor mi lenne?

-Ne akard meg tudni.

-Hehe. Van néhány tippem.

-Nekem pedig van néhány ötletem.

-Pontosan mire gondolsz?

-Hét azt nem lehet ennyi idő alatt leírni.

-Miért olyan sok?

-Az nem kifejezés. Láttad hogy mit írtam ki?

-Még nem. Mindjárt megnézem.

Zayn ezt írta ki: A mai nap nagyon jó volt veled. Köszönöm. Szeretlek.  -a szívem egyre hevesebben vert.

-Jaj, most úgy megcsókolnálak!

-Én is. Én még mást is csinálnék veled.

-Te kis perverz mackóm! Én így szeretlek!

A beszélgetésünk jó pár óráig eltartott. Mindent megbeszéltünk. MINDENT. Zayn őszintén elmesélte az első benyomását rólam amikor találkoztunk a liftben.  Érdekes gondolatok. Ő sok olyan dolgot is észrevett akkor amit én nem. Például hogy milyen színű melltartó volt rajtam. Nekem már fogalmam nincs. De ő tudta. Fekete. Többet már nem is mertem kérdezni,hogy mi járhatott akkor a fejében. Végül is férfiből van , nem lepődtem meg.

Megbeszéltük még hogy mit lesz holnap és meséltem pár vicces sztorit a családi kirándulásainkkal kapcsolatban.

Nem lepődött meg,hogy én milyen őrültségeket csináltam kiskoromban. Azt mondta hogy én még most is ilyen őrült vagyok, és ezért is szeret.

Éjjel 2kor elköszöntünk egymástól twitteren, de előbb még egy új tweetet osztott meg a nagyvilággal:

„A holnapi napot nagyon várom. Csak meg kell keresnem az összes szakkönyvemet a horgászatról.”