Part 14

Az ég korom fekete volt, teli csillagokkal. Én ott ültem szorosan Zayn mellett. Egy jókora fának voltunk nekidőlve.  Nem szóltunk semmit csak csodáltuk a gyönyörű csillagokat. Az egyik jobban ragyogott, mint a másik. Leírhatatlan. Csak csendben ültünk és fogtuk egymás kezét. Zayn hátrahúzott, gondolom azt szerette volna hogy feküdjek le mellé a fűbe. Nem haboztam, úgy is tettem. Szorosan mellé feküdtem. Egy percre sem eresztette el a kezemet. Mindvégig fogta. Ránéztem Zaynre és a hatalmas szemeiben láttam a milliónyi csillag tükörképét. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Mohón bámultam őt, majd ő is rám vetette tekintetét. Az utolsó, még a fel nem száradt könnycseppet letörölte az arcomról, majd édes tekintettel rám mosolygott, és így szólt:

-Nem szeretnék több ilyet. Oké?

-Oké. Nem lesz több felesleges bőgés. Ígérem. Soha többé nem akadok ki ilyen hülyeségeken. Tudod hogy állom a szavam.

-Tudom és ezt szeretem benned. Mindig igazat mondasz.

-Nem mindig. –mondtam huncut mosollyal

-Mikor van az a nem mindig? Hm? Nekem fogsz hazudni? –alaposan kérdőre vont

-Ha nem muszáj, akkor nem. De a kegyes hazugságok beleférnek , ugye?

-Azok bele. Azokat el tudom viselni. Csak nem szeretem a hazug embereket. Egyből kiszúrom hogy ki füllent és ki nem. Ez olyan titkos képesség nálam. Persze a rajz mellett.

-Megnyugodhatsz, én nem szeretek hazudni. Sőt. Nem is tudok. Ha hazudok, mindig tüsszentenem kell. Nem tudom miért, de nálam így jött ki. Ez az én rejtett tehetségem. –nevettem

-Most hogy mind a kettőnknek lett titkos tehetsége, nem megyünk vissza a táborba? Kezd egy kicsit hideg lenni és én csak egy rövid ujjúban szaladtam utánad.

-Akkor menjünk gyorsan. Nem akarom hogy megbetegedj.

Felálltunk, leporoltuk egymást és visszasétáltunk a táborhelyünkre.

Valami furcsa hang ütötte meg a fülemet. Zayn is felfigyelt rá. Ez nem volt más,mint apa horkolása. Csendben visszaszöktünk a sátrunkba és onnan hallgattuk tovább a förtelmes szerenádot. Teljesen kétségbe voltam esve, mivel Zaynnek igaza volt. Apa horkolása Nialléhoz képest semmi. Zayn önelégült vigyorral az arcán rám nézett,majd a ruháimra. Jó alaposan szemügyre vett. Sajnos már nem bújhattam ki a fogadás alól mert én mindig állom a szavam. Ez volt a vesztem.

Zayn megnyerte a fogadást. Nagy bánatomra. Most aludhatok meztelenül. Hurrá (-.-) Esetleg még megpróbálom kibeszélni magam hogy hideg van, vagy valamit majd csak kitalálok.

-Ennyi! Nyertem! Na ki a király? Na ki az? Hát én! –mondta magasba emelt kezekkel

-Szállj le a földre. Nem aludhatok meztelenül. Hideg van. Még megfázom. Ugye nem akarod hogy beteg legyek?

-Pár napja felső nélkül aludtál velem kint a kertben. És lásd, nincs semmi bajod. Hiába próbálkozol, úgysem úszod meg. A fogadás az fogadás, és te azt mondtad hogy mindig állod a szavad.

-Ez így is van, de akkor is. –tiltakoztam

-Semmi de. A fogadás az fogadás. Le a ruhával! Most! –rámutatott a felsőmre és a nadrágomra.

-Szeretnéd mi?

-Viccelsz? Ez minden vágyam. Ezt már sokszor megálmodtam. De akkor én is ruha nélkül voltam és…

-Ne! Nem vagyok kíváncsi a perverz álmaidra. Na jó. Leveszem a levenni valót. De akkor bemegyek a sátorba. Majd szólok ha jöhetsz!

-Igen is kapitány! –mondta katonásan

Bementem a sátorba. Elkezdtem lassan levetni a ruháimat. Éppen a melltartómat vettem le, mikor Zayn hirtelen bedugta a fejét a sátorba:

-Na kész vagy? Mehetek?

-Nem jöhetsz! Menj ki! – a kabátommal takartam el magam.

Még nem is mondtam, de én nagyon szégyenlős vagyok. Mindenki előtt. Na jó. Zayn előtt más kevésbé.

Az összes ruha lekerült rólam. Két takaróba beburkolódzva ültem a sátorban.

-Kész vagyok! Bejöhetsz! –suttogtam halkan, nehogy anyáék felkeljenek.

-Na végre. Itt kint nagyon hideg van. –vacogva ő is befáradt mellém a sátorba

-Hé! Pokrócról nem volt szó!

-Akkor mégis miben aludjak?

-Mondtam már hogy meztelenül. Ez volt az egyesség.

-De az egyességben nem volt benne hogy nem takarózhatok be.

-Ez igaz. A francba! Erre nem is gondoltam. De akkor is. Már a barátnőm vagy. Még előttem is szégyenlősködsz? És mi lesz ha majd oda kerül a sor hogy….

-Nyugi! Majd mindennel eljön az ideje. Bírd ki addig. Létszi.

-Na jó. Kibírom. De ne várakoztass meg nagyon. –huncut vigyor

-Nem hiszem el hogy miről beszélgetünk. – a fejemhez kaptam

-És mégis miről? Egyszer úgy is be fog következni. Ez ellen nem lehet semmit tenni.

-Én nem is akarnék.

-Ó, szóval így. –ismét egy pimasz mosoly

-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. –jobbnak láttam csendben maradni.

Kicsit zavarba jöttem a téma hallatán. Igaz, már egy ideje együtt vagyunk, de nem szeretnénk elsietni semmit. Hagyjuk hogy a dolgok maguktól megtörténjenek.

Már kissé álmos voltam. Zayn is így volt ezzel. Az ülő helyzetünket felváltottuk fekvőre. Lefeküdtünk egymás mellé. Láttam hogy a szeme sarkából engem figyel.

-Mi van olyan érdekes rajtam? – kérdeztem

-Hát…sok minden . Ilyenkor beindul a piszkosabbik fantáziám mikor rád nézek. Nem tehetek róla.

-Mi van, röntgen szemeid vannak?

-Eltaláltad. Átlátok mindenen. Még ezek a pokrócon is.

-Akkor jó lesz ha vigyázok az éjjel.

-Ezzel nem szállok vitába. –nevetett

-Mi van ma veled? Rád jött a kanosság vagy mi? –kérdőre vontam

-Úgy is mondhatjuk. Pasiból vagyok, nálam ez természetes. Csak nem szoktam kinyilvánítani.

-Ja értem. –nevettem

-Figyelj, most már tényleg aludjunk. Jó éjszakát, szép álmokat. –mondtam és egy gyengéd puszit nyomta az arcára.

-Jó éjt neked is. A szép álmok remélem meglesznek.

Körülbelül 6 óra volt. Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, amit azért állítottam be hogy időben felöltözhessek. Na meg azért hogy anyáék ne vegyék észre hogy meztelenül aludtam.

Zayn szerencsére nem kelt fel rá. Kiléptem a sátorból, immáron felöltözve és nekiláttam reggelit készíteni a családnak. Tojást sütöttem. Igen jól mondtam, tojást. Reggel 6kot nyílt tűzön egy tó mellett. Nem a hagyományos módon készítettem el az ételt, hanem olyan nagy korong-szerűségen sütöttem meg amit tegnap kölcsönbe kaptunk az erdésztől.

A tojások hamar elkészültek. A finom illatokra azonnal felkelt mindenki. Elsőnek anya, majd Zayn és végül de nem utolsó sorban apa is.

-Jó reggelt mindenkinek. –köszöntöttem a kis családomat

-Jó reggelt! –Zayn a szemét törölgette és ásított egy hatalmasat.

-Mi az Zayn? Nem jól aludtál? –anya

-De-de, csak rémálmom volt. Azt álmodtam hogy a tóból előmászott egy krokodil-szörnyeteg,akinek olyan volt a feje, mint Niallnek és megkérdezte tőlem hogy nincs-e nálam eperkompót. –Zayn

-Most komolyan ezt álmodtad? –kérdeztem nevetve

-Mondom! Nem hazudok! Nagyon rémisztő látvány volt Niallt krokodil-szörnynek látni. Megijedtem.

-Ó szegénykém. Ma akkor aludd ki magad. –anya

-Én sem aludtam valami jól. Kicsit náthás vagyok. Remélem nem ébresztett fel senkit a horkolásom. –apa

-De aggódj apa, nem ébresztettél fel senkit. Már hallottam hangosabb és szörnyűbb horkolást is, mint a tiéd.

Apa Zaynre nézett felemelt szemöldökkel.

-Nem. Nem Zayn volt az. Valaki más. Erre még jobban felemelte a szemöldökét

-Kislányom hol jártál te míg mi Liverpoolban voltunk? –apa

-Én sehol. Vagyis egypár helyen. Na jó elmondom. Niall horkolása volt az. Egyszer(na persze xD) hallottam őt horkolni.

-Hol hallottad?

-Apa ne kérdezősködj már! –csöppet felemeltem a hangomat

-Jó-jó! Nem szóltam. –apa a ét kezét maga elé emelte és vállat vont.

-Egyébként csináltam nektek reggelit. Már elkészítettem a tányérokat. Ott vannak az asztalon.

-Ügyes vagy! –Zayn hátulról átölelt és elől összekulcsolta a kezét. Az ajkát a vállamra helyezte. Nagyon jó volt érezni teste melegségét, mivel a mai reggel elég hidegre sikeredett. Én szorosan hozzásimultam. Olyan érzésem volt,hogy itt biztonságban vagyok. Nem bánthat senki és semmi. Csak az Ő védelmező karjai érintették testemet. Szerencsére anyáék elmentek tűzifát szedni (mivel a tegnapi után már nem bízták ránk a fa szedést) és nem látták a mi kis „turbékolásunkat” . Vagy ha látták volna, nem lettem volna zavarban. Elvégre már felnőtt vagyok és van barátom. Azt csinálok amit akarok. Ez a dolgok rendje.

Mindnyájan elfogyasztottuk a ötcsillagos reggelimet. Mindenkinek ízlett. Nemhiába, anyától és a nagyitól tanultam meg főzni.  A rendhagyó reggeli után elkezdtük összerakni a sátrakat.

Összepakoltunk és menten nekiláttunk az útnak. A kirándulásunk most elég rövidre sikeredett, mert apának dolgozni kellett mennie. Hiába. A munka nem vár.

Visszafelé megálltunk a Burger King-ben, mert Zayn megígérte Niallnek hogy visz neki egy hamburgert. Mostanában nagyon bonyolult dolog lett hamburgert venni, főleg ha a rajongók megrohamoznak. Már a szemem előtt látom: „ Zayn Malikot egy ismeretlen lánnyal látták a Burger Kingben”. Szinte biztos voltam benne hogy mire hazaérek tele lesz a twitter és a facebook is a képeinkkel. Még nem nagyon mutatkoztunk nyilvános helyen, de tudtuk,hogy egyszer bekövetkezik ez a nap is. Csak az a vicces hogy egy Burger Kingben. Körülbelül 50 sikítozó lány tömörült a gyorsétterembe. Mind képet és autogramot kért Zayntől. Én csak meghúzódtam a többi Directioner között. Nem akartam feltűnést kelteni. Ez mind hiába való volt. Zayn odahúzott maga mellé és bemutatott a lányoknak.

-Lányok Ő itt a barátnőm!

Én köpni nyelni nem tudtam. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogtam, majd második reakciónak kinyögtem egy halk „Sziasztok”-ot.

A lányok egész jól fogadták a dolgot. Nem szitkozódott senki és nem kezdett el bőgni senki. Remélem hogy ez a következőkben is így lesz. Az kicsit furcsa volt nekem hogy velem is szerettek volna képet csinálni. Ez kicsit korai volt még nekem, de Zayn odasúgta a fülembe halkan, hogy majd megszokom. Hát remélem is.

A „gyors” hamburger vásárlásunk nem tartott tovább 1 óránál. Anyáék ott ültek a kocsiban és vártak minket. Egy kerek, hosszú órán át.

Gyorsan odafutottunk a kocsihoz , de most Zayn ült a volán mögé. Nem szerettük volna, ha a rajongók követnek minket.

Egy 2 és fél óra alatt hazaértünk. Zayn leparkolt a házunk előtt, de előtte még apa megdicsérte,hogy milyen jól vezet.

A csomagokat segítette becipelni a házba. Leraktuk a hatalmas bőröndöket a konyha közepére.

Zayn is bejött a házba, de csak egy pillanatra.

-Holnapra van programod?

-Már hogy lenne? Természetes hogy nincs.

-Akkor most már van.

-Mi? –nem értettem mire céloz.

-Elviszlek az egyik stúdióba. Igaz, azt ígértem hogy a nyáron már nem lesz semmi munka, de a következő albumunk alapjait meg kell csinálni. A srácok is ott lesznek. Legalább te is megtudod hogy hogyan megy ez. Hidd el, jó móka lesz.

-Rendben. Jól hangzik. Hol van a stúdió?

-Svédországban.

-Mi? Svédország? MI???? –ahogy meghallottam az ország nevet, egyből tudtam hogy mit akar. Csak későn esett le.

-Jól hallottad. Svédország. Nem tartana 3 napnál tovább. Annyit kibírsz a szüleid nélkül ugye? –nevetett

-Hát…Nem is tudom mit mondjak. Most alaposan megleptél.

-Tudom,hisz ez volt a cél. Szóval? Velünk tartasz? Csak 3 nap az egész. Nem több.

-Én szívesen elmennék, de nem tudom hogy anyáék mit szólnának..

-Ezzel te ne törődj. Én már mindent megoldottam.

-Mi? Hogy? Le vagyok maradva…

-Tegnap este beszéltem a szüleiddel a svédországi kiruccanásról. Beleegyeztek. Úgy is tudják hogy profi testőrök vigyáznak ránk, szóval bajod nem eshet. Plusz még én is ott leszek, ha valami baj történne.

-Komolyan? Ezt nem hiszem el. Hiszen ez fantasztikus. Elmondhatatlanul örülök! –reflexből a nyakába ugrottam.

-Ma korán menj aludni. Holnap hosszú napunk lesz. Egy hivatalos körtúra a One Directionnel. Izgi lesz.

-Azt meghiszem.

-Figyelj én le is lépek hagylak téged pihenni, és szerintem és is dobok egy szunyát.

-Oké. Rendben.

Egy hosszú csókkal elköszöntünk egymástól.

Hirtelen azt sem tudtam hogy merre menjek. Annyi mindent be kell még pakolnom meg minden. Egyébként meg Svédországban soha életemben nem jártam. Az egyetlen ország a hazámon kívül ahova valaha is betettem a lábam az Írország.

Villámgyorsan kiürítettem a  bőröndöket és friss ruhákkal pakoltam tele. Már mindent előkészítettem a holnapi napra. Nagyon izgatott voltam. Repülőn már volt szerencsém ülni, úgyhogy az nem okoz gondot.

Már este 8kor lefürödtem és belebújtam az ágyba. Telefonról rámentem Facebookra és Twitterre. Igazam lett. Tényleg minden tele volt a ma készült képeket. Facebookon 147 levelet kaptam ez ügyben. Az ismerőseim sorra kérdezték hogy én-e vagyok a képeken. Úgy látszik ők felismertek. Twitteren pedig megnőtt a követőim száma kb. 500 taggal. Hihetetlen. Egyáltalán honnan tudják a nevemet? Habár, manapság már mit nem lehet kideríteni .

Nem bírtam magammal, fel kellett hívnom Selt és el kellett újságolnom neki a jó hírt és a tegnapi kirándulásunkat. Na meg délelőtti Burger Kinges sztorit. Ő figyelmesen végighallgatta a fecsegésemet. Egyszer sem vágott közbe. A monológom után ő is elmondta hogy mik történtek vele és Niallel. Úgy néz ki,hogy összejöttek. Már dúl a love. Turbékolnak a galambocskák. Itt nem csak én lettem szerelmes hanem Sel is. De azért ezt szögezzük le,hogy nekem köszönheti.

Még egy jó fél órát cseveghettünk, de utána megfogadtam Zayn tanácsát és indultam aludni. Reméltem hogy a következő 3 nap fergeteges lesz. Élményekkel teli napokra számítok ahogy a fiúkat ismerem. Nem hinném hogy unatkoznánk. Bár „utazási lázzal” aludtam el, mégis úgy aludtam,mint a bunda. Várva vártam a holnapi napot.