Part 12

Elénekeltünk még pár dalt. Azokat a számokat elénekelték nekem amiket én kértem. Ilyenek voltak például a Coldplay- Viva la vida, Beyoncé- Single ladies(ez nagyon vicces volt) és a kihagyhatatlan Mario- Let me love you. Az utóbbi számot úgy kértem,hogy csak Zayn énekelje. Nem is kellett volna kérnem, mert amikor Niall elkezdett gitározni a srácok csendben maradtak és csak Zayn énekelt.

A hangja nem csak eszméletlenül jó, hanem cuki, szexi… mindenféle szó eszembe jutott. Hihetetlen így élőben hallani. Voltam már 1D koncerten a plázában (ahol találkoztunk) de az más volt. Most szemtől szembe vagyunk egymással és minden apró hajlításával levesz a lábamról. A dal közben a szeme úgy csillogott mint a csillagok az égen. Tudom, hülye hasonlat, de tényleg így volt. Ahogy rám nézett AZZAL a pillantással. Elolvadtam. Látszott rajtam hogy már totál kész vagyok, de még rátett egy lapáttal: a magas hangoknál bevetette a „huncut mosolyát”. Most már kész. Káó. Nincs tovább. Vigyetek kórházba, szerelem mérgezésem van.

A dal után egy 5 másodperces csend következett, majd Harry megtörte a hallgatást.

- Na milyenek voltunk? Tudunk még mást is. Csak abban trágár kifejezések vannak és te még kiskorú vagy. –Harry

- Nagyon jók voltatok. Tényleg mindannyian .- már kezdtem magamhoz térni a gyönyörű szóló után.

-Kikérem magamnak. Már nem vagyok kiskorú még véletlenül se. –vágtam rá

-Igen Harry , ő már nem kiskorú. – Zayn megvédett

-Persze te az ő pártját fogod. De mi van a barátságunkkal Zayn? Már nem szeretsz? Nem jelentek neked semmit? –viccelődött Harry

-Jaj Harry! Tudod hogy szeretlek. Sőt nagyon szeretlek. –mondta Zayn hasonlóan vicces hanglejtéssel

-Ó, köszi haver. Tudtam hogy szeretsz! –Harry

-Öhm! Én mi vagyok? Utánpótlás, Zayn?

-Nem. Te vagy az első és egyetlen igaz szerelmem. – mondta cuki mosollyal

-Na azért. Én nem leszek második senkinél.

-Harry! Te ismét megcsalsz! –Louis

-Neked van barátnőd úgyhogy pofa be! –Harry

- Igen ott van Eleanor, de amikor ő nincs velem, itt vagy te nekem. –Louis

-Ó Boo Bear! Szeretlek! –Harry

-Én is szeretlek Hazza! –Lou

-Gyerünk Liam mi se maradjunk ki a sorból. Szeretlek! –Niall

-Én is szeretlek Niall. –Liam

-Most hogy mindenki szeret mindenkit nem kéne bemenni? Reggel 5 óra van.-mondtam

-Jó ötlet! Már eléggé álmos vagyok. Aludhatunk itt? Elalszunk a földön is. Most nincs kedvem haza menni. –Liam

-Persze aludhattok. Nyugodtan.

-Majd én alszok Louis-on. –Harry

-Rendben. Te úgy is puha vagy . -Louis

-Ez hangos volt? –Louis

-Hangos volt. – Liam

-Menjünk be mert kajával szeretnék álmodni és ahhoz sok alvás kell. –Niall

-Miért kell ahhoz sok alvás? –kérdeztem

-Sok alvás egyenlő sok álom. Sok álom egyenlő sok kaja. -Niall

-Aha értem. Érdekes. Na mindegy. Ahogy gondolod. –nevettem

Már éppen keltem volna fel, mikor Zayn megfogta a kezemet.

-Nem maradsz kint velem? Félek a sötétben. –Zayn

-De hát nincs is sötét.

-De az van! Nekem sötét van. Kell valaki aki vigyáz rám. –nevetett

-Na jól van! Mi inkább bemegyünk. Nem akarunk a szemtanúja lenni valami természetfilmnek. –Liam

-Nincs itt semmilyen természetfilm. –Zayn

-Mindegy, mi bemegyünk. Ha gondoljátok gyertek be. Ha nem úgy is jó. –Harry

A 4 srác bement a házba. Láttam hogy a szobámban ég a villany. Gondoltam biztos ott vannak. Reméltem hogy nem csinálnak semmi hülyeséget.

-Ketten maradtunk. –Zayn

-Jaja. Ketten.

-Nem fázol?

-Dehogynem. Azért is akartam bemenni.

-Gyere ide mellém itt nem fogsz fázni.

-Jobb ötletem van. Hátrébb van egy hintaágy és…

-Ne is folytasd. Menjünk!

Zayn azonnal , gondolkodás nélkül beleegyezett az ötletembe.

A tüzet eloltottuk és hátra mentünk a kertünk legvégébe. Ott 2 almafa közé fel volt függesztve egy hinta ágy. Még az előző lakók hagyták itt. Vittünk magunkkal plédet , belefeküdtünk és jól betakaróztunk. Ő szorosan átölelt. Éreztem teste melegségét és egyből nem fáztam. Igaza volt. Mellette tényleg nem fáztam.

-Na most már jobb? –kérdezte kíváncsian

-Igen sokkal jobb. –mondtam

-Akkor jó. Nem szeretném ha miattam fáznál meg.

-Milyen figyelmes vagy.

-Ha rólad van szó akkor igen.

-Miért máskor nem?

-Anyukám szerint ha nem a nyakamon lenne, a fejemet is elhagynám egyszer.

-Vicces anyukád van. Egyszer megismerném.

-Majd bemutatlak neki. Meg persze a tesóimnak is. Egyébként már tudnak rólad.

-Uuch. És mit szóltak?

-Semmit. Örülnek neki. Ők is megismernének szívesen. Valamelyik este el is mehetnénk Bradfordba. Már én is régen láttam őket és az ottani barátaimat is. Már nagyon hiányoznak.

-Miattam nem láthattad őket. Egész nyáron velem foglalkoztál. A barátaidat is elhanyagoltad miattam.

-Nem, ez nem igaz. Én így akartam. Jobban meg szerettelek volna ismerni. Minden úgy lett ahogy én akartam. Megkaptalak téged, ami felér ezerszeres látogatásnál.

-Akkor is a család a legfontosabb!

-Már te is a családom vagy. Ne akard letagadni, de az vagy.

Meg sem tudtam szólalni. Nagyon meghatódtam a szavak hallatán. Még jobban magamhoz húztam őt, de nem akartam hogy lássa hogy pityergek. Ez a gyenge pontom. A sírás. Nem szeretem ha engem látnak sírni. Ennél szerintem nincs megalázóbb. A sírás gyengeséget sugároz…és én most tényleg elgyengültem. De úgy, mint még soha. Mindig erősnek akartam látszani, és sikerült is. Egészen eddig.

-Te sírsz? –kérdezte kissé megrémülve

Én csak jobban elfordultam,hogy ne lássa a krokodil könnyeimet és hogy egy kis időt nyerjek letörölni az arcomról a Niagara vízesést.

-Te sírsz ugye? Mi a baj? Bántottak? Vagy én bántottalak? Mondj már valamit kérlek! –Zayn arcán a teljes rémület olvasható volt.

Nagy levegőt vettem és rekedtes és folyton megcsukló hangon így szóltam:

-Nem. Nem bántott senki. Főleg Te nem. Egyszerűen csak meghatódtam.

-Gyere ide. Megvigasztallak hogy ne sírj. Nem szeretem látni hogy sírsz.

-Hidd el én sem. Ha tudni akarod engem még sosem láttak sírni. Senki. Persze a szüleimen kívül. Senki. Még a barátaim sem. Egy lélek sem. Te vagy az első aki engem sírni lát.

Zayn egy pillanatra csendben maradt majd egyre szorosabban ölelt. Éreztem hogy egyre jobban húz magához, mígnem már teljesen a mellkasán feküdtem. Ő mosolygósan a könnyesre sírt szemeimbe nézett és így szólt:

-Most már ne sírj. Zayn „imádnivaló” Malik megvéd téged.

Én is elkezdtem mosolyogni.

-Én Superman-em.

Közel hajolt hozzám és megcsókolt. Nem is, inkább lesmárolt. Nem engedett volna el maga mellől egy másodpercre sem. Éreztetni akarta velem hogy most már az ő tulajdona vagyok.

A csókcsatánk közepén felnéztem a szobám ablakára és 4 kíváncsi fejet láttam az ablakomban. A csókunkat félbeszakítottam , Zayn és látta hogy valami megzavart. Ő is felnézett z ablakra és látta, hogy a srácok ott kukucskálnak az ablakomban. Zayn csak egy udvarias kabbe-t mutatott a fiúknak akik gyorsan behúzták a függönyt.

-Nem szeretem ha leskelődnek, de sajnos ez a szokásuk.

-Szóval már sokszor leskelődtek? Hm?

-Ő…lebuktam. –nevetett. –Nem. Nem sokszor. Tényleg.

-Aha. Persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. De tudod mit? Ezért neked büntetés jár.

-És milyen büntetés? –kérdezte izgatottan

-Majd meglátod.

Elkezdtem csiklandozni. Tudtam hogy ő is ugyanolyan csikis, mint én. Nem kellett sok hozzá hogy forduljon a kocka. Most már Zayn volt felül. Lefogta a kezeimet hogy ne tudjam tovább csikizni őt.

-Támadunk? Támadunk? Ez nem igazságos. –mondta nevetve

-Te is egyszer ezt csináltad velem. Nem emlékszel?

-Nem én nem csináltam ilyet veled. Biztos rosszul emlékszel.

-Nem. Én jól emlékszem. A pasik felejtenek el mindent.

-Kikérem magamnak. –erősen tiltakozott

Még közelebb hajolt hozzám. Most nem csókolni akart. Pontosan én sem tudtam hogy mit.

Bánatomra éppen egy ing-szerű póló volt rajtam. Ő elkezdte a szájával kigombolni a gombokat.

-Te mit csinálsz? –kérdeztem értelmetlenül

-Azt mondják,hogy ruha nélkül jobban meg lehet csikizni a másikat.

-Ezt meg ki mondta?

-Azok az idegenek az ablakban, ott.

A fejével az ablakomra mutogatott, ahol ott voltak a srácok. Valószínűleg amíg én le voltam fogva addig a srácok tippeket adtak Zayn-nek. Gondolom mutogatással.

A függönyt hirtelen elhúzták és a villanyt leoltották.

Az ingemet elég ügyesen kigombolta. A kezeimet egy másodpercre sem engedte el mert tudta, úgy is ellenkeztem volna.

Az ingem már teljesen ki volt gombolva. Zayn huncut vigyorral rám nézett és csak mosolygott.

-Na most mit csináljak veled?

-Mondjuk engedj el.

-Nem, azt nem tehetem.

-Miért is nem?

-Csak mert azt mondtam.

-Minden úgy van ahogy te akarod?

-Igen. Minden.

-Nem is te lennél.

-Hát igen. Már jól kiismertél.

-Hát igen. Héé. Mit csinálsz?

Zayn a szájával elkezdte levenni rólam a már kigombolt inget. Sikerült is neki az ellenkezésem ellenére.

-Hmm…rózsaszín melltartó…. – a szemöldökét emelgette és az ajkait harapdálta.

Most már teljesen mindegy volt. Már nem ellenkeztem. Már látta a rózsaszín melltartómat. Hiába. Mindig eléri amit akar.

-Azt mondják a kávétól kisebb lesz a lányok melle. Látom te nem kávézol. –mosolygott huncut ódon

-Inkább ne szólalj meg! Az lesz a legjobb.

-Milyen furcsa hogy már elengedtem a kezedet de te nem akartál  kiszabadulni. Milyen furcsa…- Zayn az állát simogatta, úgy mit ha gondolkozna

-Nem, én csak…- próbáltam valamit kitalálni, de semmi nem jutott az eszembe.

-Persze-persze. –ismét bevágott egy huncut mosolyt

-Egyébként csak azért vettem le az ingedet , mert azt hallottam hogy meztelen testtel jobban felmelegíti az egyik ember a másikat.

-Persze-persze. Akkor te miért vagy ruhában?

-Ja erről el is feledkeztem.

Rajta is ing volt. Egy kockás. Elkezdte kigombolni. Immáron kézzel. Az ingét a földre dobta és meg csak kitágult pupillákkal figyeltem a csupasz testére. Már láttam őt felső nélkül, de nem reggel 6kor és nem 8°c-ban.

El nem hiszem hogy nem fázott. Mondjuk én sem fáztam. De ez már mellékes.

Szorosan mellém feküdt. Igaza volt Tényleg egy cseppet sem fáztam. Így aludtunk el. Egymás mellett félmeztelenül reggel 6kor 8 fokban egy hinta ágyon kint a kertben.

Nem aludhattunk 1 óránál többet. Körülbelül 7 v negyed 8 felé felkeltünk. Felosonunk a szobámba ahol a fiúk még javában aludtak. Nem hagyhattam ki és felébresztettem Zayn tippadóit.

-ÉBRESZTŐŐŐ!

-Haggyáááál! –Harry

-Nem hagylak. Aki éjjel legény, nappal is legyen az.

-Felkelni! De gyorsan! Katy szülei nemsokára hazaérnek és még ki kell takarítanunk a lakást. –Zayn

-Haggyál lógva! –Niall

-Nem. De most komolyan srácok. Létszi segítsetek.

-Jól van akkor. Gyerünk. Keljünk fel! –Louis

-Még szerencse hogy nem tudsz róla hogy mit csináltunk hajnalban a szobádban! –Liam

-Mi? Mit csináltatok??!

-Nem mondhatjuk el. –Louis

-Bökjétek ki! Most azonnal!

-Nem. Soha. Ez örök titok marad. Nem mondhatunk el mindent. Kell a magánélet. –Harry

-De nem az én szobámba. Na mondjátok már!

-Nem mondhatjuk. Ez bandatitok. –Niall

-Nem azt mondtátok hogy már én is a bandához tartozom?

-De, de nem kell mindent tudnod. - Liam

-Na mindegy. Niall egyszer úgy is elkotyogja.

-Emeljétek fel a seggeteket és gyertek takarítani. –Zayn

-Igen is uram! –Liam

Mindnyájan felkeltek és szorgosan nekiláttak a lakás takarításához. Anyáék hívtak hogy fél óra múlva érkeznek. Minek hívtak fel egyáltalán? Lehet azért mert tudták, hogy a srácok itt aludtak és hagytak időt takarítani. Rendes szülök.

A lakás csillogott-villogott. Anyáék nemsokára meg is érkeztek. A fiúk addigra leléptek, csak Zayn maradt itthon.

Megdicsértek minket hogy milyen szép rendet hagytunk magunk után. Persze. Jó vicc.

A szüleim elhívták Zaynt egy közös sátorozásra. Mi minden évben el szoktunk menni egy kis tó mellé. Ott töltünk egy éjszakát a szabad ég alatt. Ő gondolkodás nélkül igent mondott. Saját elmondása szerint meg szeretné jobban ismerni az após és anyósjelöltet. Én csak nevettem rajta. Remélem nem gondolta komolyan.

A srácokat és Sel-t is megkérdeztem hogy nem szeretnének-e velünk tartani, de senki sem ér rá. Louis Eleanorral lesz, Liam Danielle-el tölti a nyár hátralévő részét, Niall meg  Írországba és Harry…hát Harry szimplán csak nem ér rá. Véleménye szerint fel kell szednie egy csajt a nyár végére. Nem akar szingli lenni mert Niall is már Sel-el kavar. Vagy együtt vannak, vagy nem. Még én sem tudom pontosan. Már mindenfélét mondtak, ki hisz nekik?

Zayn a nyár többi részét velem tölti, aminek én örülök,mert vele lehetek, de amikor az anyukája fényképét nézegeti a pénztárcájában, meghasad a szívem. Mindig mondom neki hogy menjen el a családjához de ő mindig nemet mond. Hiába könyörgök neki, ő csak velem szeretne lenni. Mondjuk ez kölcsönös.

A sátorozást holnapra tervezzük, a pakolászást most hanyagoljuk.
 

Zayn és én elköszöntünk egymástól. Ezt az 1 hetet még ki kell használni a nyárból. Igaz nem sok, de legalább együtt lehetünk.

Zayn este felhívott:

-Szia te kis édes.

-Szia szerelmem!

-Holnap miket vigyek? Túlélő csomagot vagy golyóálló mellényt? Mert csak az egyik fér be a bőröndömbe.

-Minek neked a golyóálló mellény? –kérdeztem nevetve

-Apukád hátha bedurvul. Sosem lehet tudni. –nevetett

-Jaj te!

-Na de most komolyan mit vigyek? Mert fogalmam sincs!

-Magadat. A többit mi hozzuk.

-Ja,szóval neked elég vagyok én is.

-Nekem elég. Apának már kevésbé. Ja és egy kulisszatitok. Apa első kérdése az lesz hogy szeretsz-e horgászni. Mondj igent mert különben egész nap idegesíteni fog vele.

-Horgásztam már, de nem tartozik a kedvenceim közé. De érted képes vagyok megszeretni a horgászatot is ha azt kell.

-Mondtam már hogy szeretlek?

-Ma még nem.

-Akkor most mondom. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Jobban mindennél és mindenkinél.

-Olyan cuki vagy ilyenkor.

-Csak ilyenkor? Mindjárt sírni fogok.

-Na jó, nem csak ilyenkor. Nem mindenkor cuki vagy.

-Na azért. De te cukibb vagy nálam.

-Ebben van némi kétségem.

-Nekem nincs.

-Na jó figyelj le kell tennem mert anya hív, majd még beszélünk!

-Majd írok neked twitteren.

-Rendben. Fent leszek. Szia és szeretlek.

-Én is szeretlek. Nagy ölelés. Szia

Letettük a telefont ,mer anya hívott hogy segítsek neki készülődni a holnapi napra. Segítettem is.  Bepakoltunk a bőröndökbe meg amiket ilyenkor szokás.

Késő este pedig Zayn írt nekem twitteren.

-Szia baybee még nem alszol?

-Szia szerelmem. Még nem. Csak most jutottam géphez mert anyánk kellett segítenem.

-Ok. Mit csinálsz?

-Most jelenleg az ágyon fekszem.

-Nagyon izgi lehet. Da ha én ott lennék….

-Akkor mi lenne?

-Ne akard meg tudni.

-Hehe. Van néhány tippem.

-Nekem pedig van néhány ötletem.

-Pontosan mire gondolsz?

-Hét azt nem lehet ennyi idő alatt leírni.

-Miért olyan sok?

-Az nem kifejezés. Láttad hogy mit írtam ki?

-Még nem. Mindjárt megnézem.

Zayn ezt írta ki: A mai nap nagyon jó volt veled. Köszönöm. Szeretlek.  -a szívem egyre hevesebben vert.

-Jaj, most úgy megcsókolnálak!

-Én is. Én még mást is csinálnék veled.

-Te kis perverz mackóm! Én így szeretlek!

A beszélgetésünk jó pár óráig eltartott. Mindent megbeszéltünk. MINDENT. Zayn őszintén elmesélte az első benyomását rólam amikor találkoztunk a liftben.  Érdekes gondolatok. Ő sok olyan dolgot is észrevett akkor amit én nem. Például hogy milyen színű melltartó volt rajtam. Nekem már fogalmam nincs. De ő tudta. Fekete. Többet már nem is mertem kérdezni,hogy mi járhatott akkor a fejében. Végül is férfiből van , nem lepődtem meg.

Megbeszéltük még hogy mit lesz holnap és meséltem pár vicces sztorit a családi kirándulásainkkal kapcsolatban.

Nem lepődött meg,hogy én milyen őrültségeket csináltam kiskoromban. Azt mondta hogy én még most is ilyen őrült vagyok, és ezért is szeret.

Éjjel 2kor elköszöntünk egymástól twitteren, de előbb még egy új tweetet osztott meg a nagyvilággal:

„A holnapi napot nagyon várom. Csak meg kell keresnem az összes szakkönyvemet a horgászatról.”