Part 13

Másnap korán reggel indultunk. Már nagyon vártam ezt a kirándulást, mert általában mindig jól szokott sikeredni. Remélem hogy a mostani még az előzőket is felülmúlja.

Zayn reggel eljött hozzánk, hogy ne kelljen még elmenni érte. Nagyon figyelmes fiú anya szerint.

Fáradt tekintettel rám nézett és így szólt:

-Egész éjjel nem  aludtam.

-Miért? Nem tudtál?

-Halakat tanulmányoztam. Nem szeretnék apukádnál beégni.

-Mit meg nem teszel értem. Hihetetlen.

-Érted mindent. – közel hajolt hozzám és egy gyengéd csókot küldött az ajkamra.

Anya kijött a konyhából és menten üdvözölte Zayn-t.

-Szia Zayn! Nem is hallottam hogy megjöttél. Nagyon örülök hogy te is velünk tartasz. Remélem jól fogod érezni magad velünk.

-Szerintem nagyon jól fogunk mulatni, igaz Katy? –Zayn

-Így van. Ahogy mondod.

-Hoztam magammal sátrat meg hálózsákot is. –Zayn

-Az jó lesz. Nekünk úgy is csak egy sátrunk van. Gondolom nem akartok velünk aludni? –anya

-Attól kímélj meg! Apa horkolása még Niall-nél is rosszabb.

-Nem, Niall-nél nincs rosszabb. Erre fogadni merek. –Zayn

-Fogadunk? –kérdeztem kacérkodva

-Fogadjunk! De mibe? –kérdezte kíváncsi szemekkel

-Passz! Nincs ötletem.

-Nekem lenne egy.

-És mi az?

-Ha nyerek, velem alszol. Meztelenül. Ha veszítek, akkor én alszom meztelenül. Megegyeztünk?

-Meg! D előre szólok hogy nyerni fogok. Semmi esélyed. Apa horkolását és Niall-ét össze sem lehet hasonlítani.

-Na majd meglátjuk! –Zayn

-Gyertek indulunk! –apa kiabál immáron a kocsiból. Beszálltunk mind a négyen és nekivágtunk az útnak. Nem tartott tovább 2 és fél óránál. Az úton apa már beavatta Zayn-t a horgászás alapjaiba. Zayn egy pillanatra sem szalajtotta volna el apa egyik mondatát sem. Nagyon szeretné ha apa „áldását” adná ránk.

Megérkeztünk a kis tóhoz. Egy lélek sem volt ott. Csak mi leszünk. Sebaj. Így sokkal jobb lesz. Még mindig megvolt a monogramom a fába vésve. Immáron sokadszor vagyunk itt, de ezt még a legelső idelátogatásunkkor csináltam. Jó pár éve volt az már.

Mindenhol fenyő és tűlevelű fák illatosították a levegőt. A gyönyörű zöld fű csak úgy rikított a fák alatt. A víz kristály tiszta volt. Régebben amíg apa horgászott a haverjaival és a rokonokkal mi anyával bementünk a vízbe és lubickoltunk. Egyébként itt tanultam meg úszni. Szóval ez olyan második otthon szerűség nekünk.

-Nagyon szép hely. Csodás a kilátás! –Zayn

-Ugye? Én már milliószor láttam de még mindig olyan szép.

-Mi ez itt a fában? KS? Ezt te csináltad? –Zayn egyből észrevette a gyermekkori művemet a fa oldalában.

-Igen én. Még kiskoromban. Akkor amikor legelőször  voltunk itt.

-Várj egy pillanatot.

Zayn elővette a lakáskulcsát és valamit vésni kezdett a nevem alá a fába. Kérdeztem hogy mit csinál de ő csak az ujját a magasba tartva utalva arra hogy várjak, nem szólt semmit. Pár perc múlva elkészült a remekmű. KS+ZM= LOVE.

Ez volt a fába vésve. Zayn önelégült mosollyal odaállt mellém hogy messziről is megcsodálhassa a remekművét.

-Tetszik? –kérdezte kíváncsian

-Nagyon tetszik. Köszönöm. Aranyos vagy. –nagyon meghatódtam

-A lakáskulcs kissé elgörbült, de sebaj. – nevetve felmutatta a kissé göröngyös lakáskulcsot.

-Gyerekek! Ideje a sátrakat felállítani! –anya kiabált a távolból.

-Mindjárt megyünk! –kiabáltam vissza neki

A sátor állítás nekem soha nem volt gyerekjáték. Valahogy sosem tudtam hogy melyik az eleje és melyik a vége.  Zayn-nek ez nagyon ügyesen mert. Sokkal gyorsabban összerakta a sátrat, mint apa.

-És kész is van. Gyerekjáték. –mondta önelégülten

-Ügyes vagy! –én hátulról átkaroltam  őt és az államat a vállára helyeztem.

-Mivel sikeresen felállítottam a sátrat ezért nem jár nekem valami? –kérdezte kíváncsian

-Mégis mire gondolsz?

-Hát tudod, a sátorban….lehet ilyen-olyan dolgot csinálni….

-Például aludni?

-Lehet azt is de én nem pont ara gondoltam, hanem…

-Tudom mire gondoltál. Ne is folytasd.

-Akkor rendben van. Szóval megkapom az ajándékomat?

-Ma nem. Majd egyszer megkapod, de ma nem.

-Oké, rendben. Én tudok várni csak ne sokáig kelljen.

-Katy! Gyere segíteni! –anya kiabál a háttérből

-Egy pillanat, megkérdezem mit akar.

Anya azt akarta,hogy segítsek neki elkészíteni a tábortüzet. Itt fogjuk megsütni a halakat amit apa és Zayn kifog. Remélem Zayn jól áttanulmányozta a horgászati szakkönyveket az éjjel mert különben éhen halunk.

A tábortűz szolgálatra kész volt. Már csak a kaja hiányzott hozzá. Apa és Zayn már javában horgásztak. Odasétáltam hozzájuk a stégre.

-Na hogy álltok? este lesz kajánk? –belenéztem a kannákba. Zayn 5 nagy halat fogott apa pedig csak 2 kicsit.

-Jól horgászik a barátod. Szinte már profi. Nem tudom honnan tanult meg ilyen jól horgászni. Biztosan nagyon sok ideig tartott.

-Nem is gondolná hogy meddig. –Zayn halkan odasúgta

-Tessék? –apa

-Semmi. –Zayn

-Ügyesek vagytok mindketten. Aztán majd hozzátok a vacsorát.

Nemsokára meg is érkeztek a 2 vödör hallal. Végérvényesen Zayn 19 halat fogott. Apa 4et. Úgy látszik Zayn-nek minden simán megy amibe csak belekezd. Ez a vérében van.

-Azta mekkora tüzet raktatok. Mit akartok sütni? A halakat vagy engem? -Zayn

-Hát, még gondolkozunk rajta. –mondtam nevetve

-Katy menjetek el és szedjetek pár egyenes fát amin majd megsütjük a halakat addig én megpucolom őket. –anya

Nekivágtunk mi ketten Zayn-el a sűrű kerek erdőnek.

Volt ott mindenféle girbe-gurba fa, csak éppen egyenes nem , így még messzebbre mentünk a táborhelyünktől az erdő mélyére.

Már késő délután volt és az erdő egyre félelmetesebb arcát mutatta. Én pedig félek a sötétben. Remek.  Megláttam pár viszonylag egyenes fát. Hátranéztem, mert szólni akartam Zayn-nek hogy ne keressen tovább, én már megtaláltam a „kincset”. De Zayn sehol nem volt. Remek. Már megint azt csinálja velem, mint amikor elment a villany. Én teljesen beparáztam. Kiabálta,hogy Zayn,Zayn, de semmi válasz. Anyáéknak meg hiába kiabáltam volna, úgysem hallották volna meg mert már nagyon messze voltunk a táborhelyünktől. Magamra maradtam. Saccra fél órát ücsöröghettem egy sziklán ülve. Igaz , az erdőt úgy ismerem,mint a tenyeremet, de nem ezt a részét. Már teljesen az erdő mélyén voltunk. Teli ijesztő állathangokkal és falevél susogással. De Zayn sehol. Még mindig. Már aggódtam érte hogy hol lehet. Talán Ő is eltévedt volna? Hiszen most jár itt először.

Az ég színe sötét szürkésre változott. A rémület már teljesen eluralkodott rajtam. Fel-le járkáltam és mérgelődtem, hogy már mennyi ideje ide járunk de mégis eltévedek az erődben.

Zayn még mindig sehol. A telefonomon persze nincs térerő. Ez az én formám.

Még egy fél órát járkálhattam fel-le a sűrű lombok között. Egyszer csak halk lépteket hallottam magam mögött. Nem mertem hátra nézni, mert már elég sötét volt és a horror filmekben a főszereplő, ha hátra néz egy ijesztő szörnyeteget lát maga mögött. Én ezt az esetet el szerettem volna kerülni.

Egy idegen alak közeledett felém egy ismerős dallamot dúdolva:

-Baby you light up my world like nobody else….

Most már egy cseppet sem féltem. Úgyis tudtam hogy Zayn áll a hátam mögött. Felismertem a hangját és menten megfordultam.

-Zayn! Hol voltál? Kiabáltam neked te te nem válaszoltál.

-Kissé eltévedtem. Olyan nagy ez az erdő. De te jól vagy? Látom meg vagy rémülve…

-Eléggé megijesztettél hogy csak így eltűntél.

-Bocsi, nem akartam, de tényleg eltévedtem. Nekem minden fa egyforma és nem igazodok ki ezeken a zászlókon.

-Milyen zászlóról beszélsz?

-Hát ami a fákra van rárajzolva. Azok a színes csíkok…

-Azok nem zászlók te butus. Turista jelek . Látom nem sokat jártál erdőkben.

-Őszintén szólva nem sok alkalmam volt erdőkben sétálgatni.

-Visszamegyünk? Én már találtam pár darab viszonylag egyenes fát. Anyáék már biztosan aggódnak.

-Rendben mehetünk. De inkább fogd meg a kezem, nehogy megint eltévedjek.

Szorosan megfogtuk egymás kezét és úgy sétáltunk vissza a táborhelyünkre. Amikor visszaértünk, anya és apa már türelmetlenül várt minket.

-Hol voltatok ilyen sokáig? –anya

-Eltévedtünk. –Zayn

-Biztos? Nincs valami más dolog a háttérben? Zayn? –apa

-Nem apa. Nincs semmi. Szimplán csak eltévedtünk. De hoztunk fát.

-Igen Dave, nem történt semmi. Vigyáztam a lányodra.

-Igen, azt gondolom. Na gyerünk enni mert már éhen halok. –apa

-Remek ötlet! –Zayn

Megsütöttük a halakat és jó étvággyal elfogyasztottuk őket.

Az ég már korom fekete volt. Csak a tábortűz világította be a terepet, ahol voltunk. Körbeültük a tüzet és elkezdtünk beszélgetni. Apa kezdte a sort.

-Te Zayn. Hány éves is vagy pontosan? –apa

-19 múltam januárban.

-És milyen suliba jársz?

-Jelenleg magántanárnál tanulok a srácokkal együtt. Rendes sulira nincs időnk.

-Egyébként nagyon aranyosak voltatok az X Faktorban. Mindig szavaztam rátok. –anya

-Ó,köszönjük szépen. –Zayn meglepődve , ám örömmel megköszönte a szavazatokat.

-Meséltem már Katy gyermekkori sztorijairól? –anya

-Neee, anyaaa. Most fejezd be. Csend. –teljesen kiakadtam mert felhozta a „gyerekkori cikis sztorik” témát.

-Mondjad nyugodtan. Nagyon kíváncsi vagyok rá. –Zayn

-Te csak ne legyél kíváncsi! Anya, ne mondj semmit. –tiltakoztam

-De én kíváncsi vagyok rá.

-De ne legyél.

-Miért ne?

-Csak mert azt mondtam.

-Nem baj. Majd befogod a füled.

Úgy is tettem. Intettem anyának hogy mondhatja a kínos sztorikat. Beláttam,hogy Zayn egyszer úgy is megtudná,szóval mindegy. Befogtam a kezemmel a füleimet és csak az arc mimikáját néztem. Már fejből tudtam a sztorikat,hogy melyik következik. Első volt a hányós sztori a meccsen, a következő a meztelenkedés a fagyisnál a harmadik meg a „Katy, ne szórj homokot a kisfiú gatyájába” sztori. Zayn csupa vigyor volt az elején. De miután a homokozós sztorihoz érkeztünk, már könnyesre röhögte magát. De nem csak ő, hanem anya és apa is. Anya ahányszor elmondja, mindig nevetnek rajta. Pedig már ezer éves sztori mind. Nem tudom miért kell folyton felemlegetni. Anya szólt,hogy már elmondta őket. A fülemet szabaddá tettem és menten megkérdeztem Zayn-től:

-Most komolyan ezeket akartad hallani?

-Igen ezeket. Már akkor is sok hülyeséget csináltál. Nem változtál semmit.

-Kösz. Kedves vagy. –tudtam ám hogy csak viccelődik.

Tovább beszélgettünk, szerencsére most nem az én cikis sztorijaim voltak a téma. Beszélgettünk mindenféléről. Apa és Zayn már egészen jól szót értettek, sőt sok közös témát is találtak. Egyszer csak megcsörrent Zayn telefonja. Csak ennyit hallottam a beszélgetésből:

-Szia Liam! Aha. Most nem vagyok otthon. Katy-vel vagyok. Igen. Nem, nem voltam. Mond meg hogy most nem jó. Nem érek rá. Nem baj ugye hogy nem leszek ott? Rendben. Oké. Mondd meg neki hogy ne egyen annyit. Nem tudom hova tette Niall a villákat. Szia.

-Hova kellene menned? –kérdeztem komoly arccal

-Sehova. Már mindent lerendeztem.

-Nem haragszom meg ha el kell menned. Hív a kötelesség, tudom.

-Katy! Én nem megyek sehova.

-De hisz,most hívott Liam.

-Ha tudni akarod egy magazin interjút szeretett volna velünk. Én most nem leszek ott. Majd kitalálnak valami sztorit hogy hol voltam.

- Nem tehetsz ilyet velük!

-Kikkel?

-A srácokkal. Számítanak rád.

-Nem megyek sehova! Itt maradok veled.

-Dave, szerintem le kéne feküdnünk aludni. Nem gondolod? –anya és apa csendben eltették magukat holnapra

-De szerintem is. –apa

-Jó éjt! –anya

-Jó éjt! –Zayn

-De akkor is el kell menned, nehogy miattam kerülj bajba hogy nem mentél el. Az nem tudnám elviselni.

-De én  szívesebben vagyok veled mint mással.
-Én is szívesen vagyok veled és nem akarom hogy elmenj, de muszáj lesz.

-Katy! Te ennyire el akarsz küldeni? Mert ha igen,akkor megyek. Nem zavarok itt..

-Nem. Ne menj, kérlek.
-Akkor mégsem küldesz el?
-Én soha nem küldenélek el. Csak... - itt lefagytam. Egy hang sem jött ki a torkomon.

-Nyugodj meg!

-Nem nyugszom meg! –sírva elrohantam. Rohantam ahogy csak bírtam. A nagy sötétségben azt sem tudtam hol vagyok, csak rohantam előre. Zayn pedig utánam.

-Ne fuss el előlem! Állj meg!

De én csak rohantam tovább. Mi lesz ha több ilyen  interjút kihagy? Akkor kihagy még többet. Sokkal fontosabb interjúkat és fotózásokat is. És mindezt miattam. Ezt nem tudtam volna elviselni.

Már teljesen kifáradtam a rohanásban. Leültem a földre és sírtam tovább. Most már nem érdekelt hogy ki lát és ki nem. Ez már lényegtelen volt. Zayn nemsokára utolért. Ő is leült mellém a földre és így szólt:

-Muszáj ezt csinálnod velem? Tudod hogy érted bármit megtennék. Ha kellene a bandából is kilépnék vagy én nem is tudom mit csinálnék még…

-Pont ez a baj. – sírás közben megpróbáltam pár ép szót kinyögni. De csak tőmondatok sikeredtek.

-Miért lenne baj? Az a baj hogy szeretlek?

-Nem. Nem az a baj. Hanem az hogy te mennyi áldozatot hozol értem, de én meg semmit sem teszek érted és ez kiborít.

-Ne viccelj. Te már mindent megtettél értem. Megtanítottál szívből szeretni. Még sosem szerettem így senkit, mint téged. Csókolnálak minden percben, csak hogy lássák hogy az enyém vagy. Kell ennél több?

A szívhez szóló monológ után már csillapodott a sírásom. Már nem folyt Niagara a szememből. De megszólalni most nem tudtam. Egy árva szó sem jött ki a torkomon. A szívem össze volt szorulva és csak Zayn hatalmas barna szemeit tudtam bámulni. Ő közelebb jött hozzám és az ölébe ültetett úgy, hogy én felé voltam fordulva. A szemembe lógó hajtincset a fülem mögé fésülte az ujjával. Aztán teljesen magához húzott. Még fél centiméter távolság sem volt köztünk.

-Ne haragudj. –mondta boci szemekkel és AZZAL a nézéssel.

-Nincs miért haragudnom rád. Az hogy szeretsz és én is szeretlek, az nem bűn. Sőt…

-Na végre beláttad. Ígérem nem fogom elhanyagolni a rajongókat, de nekem mindig te leszel az első.

-Mondtam már mennyire sz….

Zayn nem hagyta hogy a mondatom végét elmondjam, már csókolt is. A csók gyengéd, de mégis szenvedélyes volt. Egyszerre éreztem magam a mennyben és a pokolban. Mennyben azért mert hihetetlen számomra,hogy ennyire lehet valakit szeretni, pokolban meg azért mert egy romantikus és cuki rosszfiúba vagyok szerelmes.