Part 36

Az egész éjjelt csendes lélegzetvételek közt töltöttem. Még véletlenül sem szerettem volna felébreszteni az akaratomon kívüli vendéglátóimat. A Hold fénye pontosan rám világított, csak a rácsos ablak zavart be a képbe. Komolyan mondom, nem volt valami nagy élvezet karton dobozokon szunyókálni. Habár itt szunyókálásról itt szó sem esett. Egy szemhunyásnyit, még annyit sem aludtam. Féltem,hogy ezek a vadállatok visszajönnek. Habár nem volt semmi okom az aggodalomra, mert még egyben vagyok. Még.

Csak a Holdat bámultam. A fejemet az oszlopnak nyomtam és csak bámultam előre. Olyan érzésem volt, mintha Zayn itt lenne velem és szorosan átölelne, és ez megnyugtatott. Megnyugtatott a gondolat,hogy egyszer talán még találkozok vele, feltéve ha addig nem nyírnak ki.

*eközben a hotelban a hatalmas teraszon*

Zayn az egyik napozóágyon ült és szintén a Holdat bámulta. Mélyen a nagy fehérségbe nézett és magában mondogatta,hogy „Jaj Katy! Ha most itt lennél velem. El sem tudnád képzelni hogy hogyan szeretnélek. Úgy, ahogyan még soha. Soha nem engednélek el sehova. Mindig mellettem lennél. Ó Katy! Szerelmem. Miért történik ez velünk? Minden egy másodpercen múlott. Ez a véletlen műve volt. Bárcsak tudnám,hogy jól vagy-e. Csókolnálak és szeretnélek. Mindent megtennék érted. Mindent megtennék azért hogy újra láthassalak.”

Már reggel volt. Körülbelül 9 óra lehetett becslésem szerint. Phil és Dave is már felébredtek.

- Te már ilyen korán fent vagy? –kérdezősködött Phil

- Nem is aludtam. –válaszoltam vissza halk hanglejtéssel.

- Megértem. A te helyedben én sem aludtam volna egy percet sem. –Dave

- 9 óra van. –Phil az órájára nézett. Akkor jól saccoltam.

- Már csak egy óra és mindent megtudunk. –Dave

- Milyen mindent? –erre a mondatra rendesen felfigyeltem.

- Hát szerintem te leszel a csali. Szerintem valamit tervez. Őszintén megmondom,hogy még mi sem tudjuk hogy mi jár abban a hatalmas kopasz fejében. –Phil

- Szerintem elvisz valahová és váltságdíjért cserébe visszaszolgáltad a barátodnak. –Dave

- Ebben van logika. A csávó teljesen le van égve és pénz kell neki hogy elszökhessen Mexikóba. Hát ez az! Ehhez kellett az egész cirkusz! Zseni vagy Dave. –Phil

- Ugye hogy? Addig fogva tart, míg a pasid át nem utalja neki a pénzt. –Dave

- Remek. –mondtam gúnyos hangon.

- Szóval már mi sacc/kb-ra megjósoltuk a jövődet. –Phil

- Hát remélem hogy nagyon rossz jósok vagytok. –mondtam

- Őszintén mi is reméljük. –Dave

- Egyébként az édesapámat is Davenek hívják. Tudom hogy ez most nem jön ide, de csak úgy szembe jutott. –mondtam.

- Ó, ez érdekes. A srácot aki megkötözött, ugyanígy hívják. Nem tudod hogy ki lehetett az? –nevetett Dave

- De tudom. Nagyon hasonlít rád. –mondtam.

* eközben a zsarnokoskodó fő maffia felhívta Zaynt a hotel vezetékes telefonján*

- Ha élve akarod látni a kis barátnődet, akkor pontban 10:10 perckor legyél a Hollywood utca sarkánál az egymillióval. Értve vagyok? – magyarázott a fő maffia.

- Értve. –válaszolt vissza Zayn.

- De ha szólni mersz a zsaruknak, akkor a kinyírom a te kis barátnődet.

- Nyugi nem szólok senkinek. Személyesen viszem oda a pénzt. –mondta Zayn

- Ügyes fiú vagy te. –ezzel lecsapta a kagylót.

- Gyorsan menjünk a bankba! Ki kell vennem a pénzt a banda közös számlájáról. –Zayn

- Te teljesen megőrültél? Ha odaadod neki a pénzt, Katyt még ugyanúgy megölheti. Nem nézel akciófilmeket? –Peter

- Ez igaz Zayn! Fel kéne hívni a zsarukat! –Jeff

- De azt mondta a…

- Tudom mit mondott. De szeretnéd még élve látni Katyt? –Peter

- Ez hülye kérdés volt. –Zayn

- Na látod. –Peter

- Igazatok van. Fel kell hívni a zsarukat. Gyorsan tárcsázd a számot. –Zayn

- Még pár perc és tíz óra. –mondtam

- A maffia mindig pontos. Pár perc múlva itt lesz érted, ha jól jósoltuk meg a tervét. –Dave

- Remélem nem lesz semmi bajod te lány. –Phil

- Reménykedek benne hogy megúszom élve. Ha meg megúszom akkor meg hónapokig pszichológushoz kell járnom hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Ugyanis a legveszélyesebb dolog 8 évesen történt velem. Kizuhantam a mozgó hintából. –mondtam

- Az kemény lehetett. –Dave

Láttam,hogy Phil arrébb hívja Davet,hogy négyszemközt tudjanak beszélni. Láttam rajta,hogy valami nincs rendben. Próbáltam a szájukról olvasni, de nem értettem semmit. Sőt, direkt úgy beszéltek,hogy ne értsek és ne halljak semmit. Aztán hirtelen Dave nagy lélegzetet vett, majd odajött hozzám.

- Te meg mit csinálsz? –kérdeztem Davetől, aki elkezdte kioldozni a kötelet a kezem és a lábam körül.

- Hát azt amit már régen meg kellett volna tennünk. Elengedünk. De aztán gyors legyél. Phil, addig mondd neki el a haza vezető utat. – Dave

Amíg Dave a kötéllel vacakolt, addig Phil elmondta az útvonalat, ahogyan visszajuthatok a hotelba. Valami Hollywood utcánál kell letérnem, ezt megjegyeztem.

Immáron teljesen szabad voltam. Dave megszabadított a szoros köteléktől a végtagjaimon.

- Hát ennyi volt. –Dave

- Veletek most mi lesz? –kérdeztem idegesen.

- Ne törődj velünk,mi majd elbánunk vele. –Phil.

- Inkább mentsd saját magad. –Dave

Hirtelen egy könnycsepp csordult le az arcomon. Az érzések eluralkodtak rajtam és magamhoz öleltem a két fogva tartómat, vagyis az akaratomon kívüli vendéglátóimat. Ők is viszonozták a barátias ölelésemet.

- Na de most már siess, csak percek vannak hátra. –Phil

- Örülünk,hogy megismerhettünk. –Dave

Épp már rohanni kezdtem az ajtó felé, de meg kellett állnom egy pillanatra.

- Köszönök mindent. –mondtam

- És mindent amit a pókerről mondtál, megjegyeztem ám. –Dave

Egy mosollyal reagáltam a mondatára.

- Siess! Menj már! –kiáltott rám Phil.

Gyorsan az eszemhez kaptam és már rohantam is. Rohantam arra, amerre Phil mondta. Minden szavára tisztán emlékszem. Ezt el kell mondanom a nagy rohanás közepette,hogy a pengeéles helyzetekben bizony nagyon jól fog az ember agya. Soha nem hittem volna hogy ennyi utcanevet és teret megjegyzek, de most így volt.

Sikerült kiérnem az épületből, de már messzebbre nem jutottam el. Láttam egy hatalmas fekete kocsit begördülni a raktár udvarába. Kiszállt belőle a két csicskás és a fő maffiózó. Én addig gyorsan az épület mögé bújtam. Az a baj,hogy pont elállta a ajtó az utamat és meg beragadtam a  raktár melletti kis bozótba.

Próbáltam kiszabadulni a sűrű sövény rabsága közül, de hiába. Eközben lövéseket hallottam. Itt meg kellett állnom egy pillanatra. A szívem olyan gyorsan vert, mint még soha, s a levegőt kapkodva vettem. Ugye nem az az amire gondolok? Ugye nem? Remélem hogy Dave és Phil jól vannak. Halk sírásba kezdtem, és nekidőltem a raktár oldalának. Eközben beszélgetést hallottam a teremből, ahol fogoly voltam.

- Nem voltak megbízhatók. –mondta az egyik csicskás.

- Nem baj,de azért a pénzért elmegyünk. Majd a kislány barátocskáját is elintézzük,hogy ne tudjon tanúskodni a bíróságon. –mondta a fő maffia.

Ez a mondat úgy cikázott át az agyamon, mint valami hideg hullám vagy ha villám csapott volna belém. Gondolkodás nélkül átbaktattam a sövényen, ami megjegyzem mélyen felsértette a kezemet, és elkezdtem rohanni. Rohantam az útvonalon, amit Phil mondott. Vissza kell mennem a hotelba és szólni Zaynnek,hogy mit tervez.

Csak rohantam ,rohantam és rohantam. Mentem amerre a szem el lát. Nem érdekelt hogy ki tart teljesen elmebeteg őrültnek, én csak mentem. Biztos voltam benne hogy megzsarolták Zaynt és váltságdíjat követeltek tőle. 100% hogy van valami találkozóhely féleség, csak nem tudom hogy hol.

Közben nézegettem jobbra-balra, hátha meglátom valahol a szerelmemet, de semmi.

Már úgy lihegtem,mint egy kutya. Minden lélegzetvétel kincsnek számított. Megálltam pihenni a Hollywood utca sarkán. Mit is mondja, elég elhagyatott és sikátorra hasonlító utca volt ez, ahhoz képest hogy miről van elnevezve.

Leültem egy régi épület tövébe megpihenni pár másodpercre. Ha nem pihentem volna meg akkor kinyírtam volna saját magamat itt és most a nagy rohanás után. Még életemben ennyit nem futottam.

Egyszer csak ismerős hangos hallottam. Valaki a nevemet kiabálja. Mindenfelé nézegettem, de sehol senki. Valaki hülyéskedik velem? Hirtelen megpillantottam Zaynt, egy másik elhagyatott épület mögül. Először azt hittem délibábot látok, de nem. Valóban Zayn volt az teljes személyében. Futni kezdtem felé és p is rohant hozzám. Középen összetalálkoztak az útjaink, ami egy szoros ölelésbe tömörült.

- Katy! Szerelmem! Jól vagy? Nem bántottak? –kérdezte idegesen Zayn.

- Jól vagyok, velem minden rendben, de sietnünk kell. Pár perc múlva utolérhetnek. Valami pénzről beszéltek és arról hogy megölnek, téged is.

- Rohadék szemetek! De ne aggódj, kihívtam a zsarukat. Látod azt a két kocsit? A pirosat és a zöldet? Abban zsaruk ülnek, csak civil ruhában.

- Akkor most mi lesz? –kérdeztem még lihegő hangon.

- Semmi. Elmenekülünk. A nem létező pénzt meg sem kapják, őket csak a zsaruk fogják várni. Mi addigra elhúzzuk innen a csíkot. –magyarázta Zayn.

- A francba! Ott jönnek! Fussunk! –mutattam a távolból  érkező ismerős fekete autóra.

Mind a ketten teljes erővel elkezdtünk rohanni, de hiába. Már utolértek. A civil ruhába öltözött zsaruk látták,hogy valami nincs rendben, ezért ők is előbújtak. Minden egyes rendőr előrántotta a pisztolyát. Érdekes és egyben félelmetes helyzet volt. Egy ördögi körben álltunk. Előttünk a maffiafőnök és két csicskása, a csicskások kezében pedig 1-1 lőfegyver. Mögöttünk pedig a zsaruk, körülbelül 4, a kezükben szintén fegyverekkel. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Darts tábla lennék. Mindenki lőni akar ránk. Na jó, a zsaruk nem.

- Ni csak ki van itt. Üdvözletem a rendőr barátaimnak. Már rég nem láttam magukat. –mondta nyugott tekintettel a maffia.

A zsaruk nem reagáltak a dologra. Úgy tettek,mintha meg sem hallották volna.

- Tegye le a fegyvert, vagy lövök! –mondta az egyik rendőr.

- Srácok, tegyétek le a stukkert. –mondta a fő maffia a csicskásainak. Ők lassan, de végül is végrehajtották a kívánt feladatot.

- Így jó. Most pedig lépjenek hátrébb. –mondta a zsaru.

Mi meg sem mertünk szólalni. Még levegőt is alig mertem venni, nem hogy még beszélni. Zayn szorosan fogta a kezemet. Már annyira szorította, hogy teljesen elzsibbadt a tenyerem. Csak néztük,ahogyan a maffiózók meghátrálnak, majd elkezdenek mosolyogni valamin. Fogalmam sem volt hogy mi olyan vicces ebben a helyzetben. Talán Stand Up Comedy-t néztek idejövet? Valószínűleg nem.

- Most pedig megkérem a túszokat,hogy jöjjenek ide hozzám, de háttal álljanak nekünk. –utasított az egyik rendőr.

Mi követtük a parancsát és megtettük amit kér.

- Ti hárman, menjetek oda és bilincseljétek meg a maffia brigádot. –utasította az egyik rendőr a másikat.

Az egyik zsaru megindult a maffiózók felé, de valami nem volt rendben.

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik csicskás előrántotta a dugi fegyverét, majd azt ránk fogta. Éreztem,hogy nem viccel. Az a fegyver nem üres. Mintha megéreztem volna a dolgot, a hetedik érzékem megsúgta,hogy mikor fog lőni és hova. A zsaru előttünk és a többi zsaru a hátunk mögött álltak egy helyben. Az egyik maffia ember pedig lőtt.

Innentől semmi kép. Minden elsötétült. Csak hangos lövéseket hallottam magam körül. Fogalmam sem volt hogy mi történik körülöttem és azt sem tudtam hogy hol vagyok.

Nem láttam semmit, de a hangokat tisztán hallottam. Tisztán értettem hogy ki mit mondott. Hallottam,hogy Zayn hangosan a nevemet ordítja, majd azt is hallottam,hogy az egyik rendőr mondja a másiknak,hogy a bűnözők holttestét el kell szállítatni. Szép munka volt srácok. Véleményem szerint a zsaruk gyorsabbak voltak és elintézték őket.

*pár óra múlva*

Már kezd kitisztulni a kép. Újra látok, de még elég homályosan. Nem tudom miért, de fura fájdalmat éreztem a vállamnál.. A látásom már teljesen visszatért, de elég fáradtnak és álmosnak éreztem magam. Nem hallottam mást, csak valami pittyogást és halk beszédet. Aztán éreztem,hogy valami megfogja a kezemet. Végre a tapintás érzékem is visszajött. Ezt a kezet bárhol és bármikor felismerem. Ez az övé.

- Katy! Szerelmem! Ébren vagy? –kérdezte Zayn. Biztos voltam benne hogy Ő az.

Még nem tudtam megszólalni, csak körbenéztem magam körül. Zayn alakja tökéletesen kirajzolódott. A sötét haj és azok a hatalmas barna szemek, bárhol felismerem.

Egy kórházban találtam magam. Az a pittyogás meg nem volt más, mind a gépek, amire rá vannak kötve különböző kábelek és azok pedig rám.

- I-igen. –végül aztán nagy erőt vettem magamon és kinyöszörögtem egy halk igent.

- Hála az égnek, hogy nem esett nagyobb bajod. –mondta Zayn.

- Mi történt? –megpróbáltam minél érthetőbben elmondani a kérdésemet. Most úgy éreztem magam mintha a Másnaposok c. filmben lennék, olyan kómás voltam.

- Meglőttek. Az egyik idióta állat vállon lőtt. De nyugodj meg, nincsen semmi baj, már megoperáltak és eltávolították a golyót. –mondta Zayn.

- Akkor azt éreztem. –néztem a leragasztott és lefáslizott részre a vállamon.

- A szüleidnek  és a többieknek már szóltam. Mindenki jobbulást kívánt. Főleg anyukád.

- A maffiával mi lett?

- Azzal te ne törődj. Most már jó helyen vannak, így legalább a hellyel is spórolnak a börtönben.

- Értem. De hol van Dave és Phil.

- Kik? Ja igen, a fogva tartóid. Sajnos róluk még nem tudunk semmit.

- Remélem hogy az az állat nem ölte meg őket. -mondtam

- Reméljük. Na de most ne ezzel foglalkozz. Az orvosok azt mondták hogy pár óra múlva haza is mehetsz. Most még fáradtnak és levertnek érezheted magad, de ez még az altató hatása. A lövés következtében elvesztetted az eszméletedet. De már minden rendben van, nem kell aggódnod. –nyugtatott meg Zayn.

Még egy jó pár órát feküdtem a kórteremben, de Zayn mindvégig mellettem volt. El nem mozdult volna az ágyam mellől. Mindvégig ott őrzött engem.

Később aztán bejött a főorvos és elmondta hogy most el kellene kerülnöm a nehéz tárgyak emelését és a túlzott hajtást. Ez a kis kaland lelkileg is kifárasztott engem és sok alvásra van szükségem. Felírt néhány fájdalom csillapítót, hátha rosszabbodna a helyzet, de megesküdött rá, hogy ennél már nem lesz rosszabb. Szuvenírként odaadta a golyót, amit kioperált a vállamból. Én csak nevettem az egészen. Megígértem hogy viszek haza valamilyen kis ajándékot Hawaiiról, de nem egy golyóra számítottam. Na mindegy, ez is megteszi.

Megmosakodtam, felöltöztem, persze ezt mind Zayn segítségével, mert még egy hangyányit kómás voltam, majd elindultunk vissza a hotelba. Taxi vitt minket oda. Az autóban megkérdeztem Zayntől,hogy nem-e kell majd bemenni a rendőrségre vallomást tenni, de azt mondta hogy már mindent elintézett. Még szerencse, mert semmi kedvem és még erőm sem lett volna bemenni a kapitányságra.

Már egész Hawaii tudott a dologról és a szálloda előtt álló őrök személyesen kísértek fel minket a lakosztályunkba.

Már estefelé járhatott. Én az ágyban feküdtem és a híreket néztem. Minden a mi kis sztorinkkal volt tele. Mily meglepő.

Zayn éppen a konyhában tevékenykedett, azaz palacsintát sütött. Egész jól ment neki.

Egyszer csak valaki kopog az ajtón. Mivel Zayn megparancsolta,hogy nem hagyhatom el az ágyat az ő felügyelete nélkül, ezért neki kellett kinyitnia az ajtót. Ki más lehetett az, mint Bruno Mars.

- Szia Zayn! Hallottam a szörnyű hírt. Már Londonban is mindenki erről beszél. –Bruno levegővétel nélkül elkezdett dumálni, de úgy, hogy Zayn alig jutott szóhoz.

- Gyere, kerülj beljebb! –Zayn beinvitálta a lakosztályunkba Brunot.

- Szia Katy! Már jobban vagy? –érdeklődött az egészségi állapotom felől.

- Igen, már viszonylag rendben vagyok. Te mi járatban vagy erre? –kérdeztem.

- Gondoltam meglátogatlak és megkérdezem hogy hogy vagy. De ahogy látom egyben vagy.

- Hát nem sokon múlott a dolog.

- Hát igen, szörnyű lehetett. Beleképzelni sem tudom magamat a helyedbe. Amikor az eset történt akkor éppen Londonban tartózkodtam.

- Szóval te egy nap alatt bejárod a fél világot?

- Mondhatjuk úgy is. Dolgom volt ott. Tényleg. Zayn hova tűnt?

- Bent van a konyhában.

- Ha nem haragszol most magadra hagylak egy percre.

- Ugyan dehogy. Menj csak.

Bruno Mars nem habozott, bement Zaynhez a konyhába.

Nem tölthetett bent többet 2 percnél. Azt mondta,hogy nagyon sajnálja, de rohannia kell mert interjúja lesz. Mielőbbi gyógyulást kívánt nekem, majd kilépett az ajtón.

Eközben Zayn előlépett a gőzölgő, finom illatú palacsintákkal.

- Lekvárosat vagy csokisat? –kérdezte.

- Legyen mind a kettő. –vágtam rá.

Zayn megkente nekem a palacsintákat, majd magának is készített egyet. Jóízűen elfogyasztottuk az összeset. Egy darab sem maradt. Csöppet farkaséhes voltam .

- Nem hívjuk fel a srácokat? –kérdezte Zayn.

- Ez nagyon jó ötlet. De telefonon?

- Telefonon? Ugyan! Mire van a Skype?

- Igen, ez igaz. Akkor hívjuk fel őket.

Zayn odahozta a laptopját , bekapcsolta rajta a webkamerát , majd közösen felhívtuk a srácokat.

Milyen véletlen, mind a négyen együtt voltak. Milyen véletlen…

- Sziasztok srácok! –köszöntem mindenkinek.

- Szia Katy! Jól vagy? Nem történt nagyobb bajod? –Liam

- Hát a vállon lövést nagy bajnak lehet nevezni?

- Már minden rendben van, nincs semmi fertőzés meg ilyenek. Az orvosok jó munkát végeztek. –mondta Zayn a kamerába.

- Akkor jó. De nem féltél? Én biztos hogy féltem volna. –Niall

- Dehogynem féltem. Sőt, rettegtem. Aztán mégis itt vagyok. –mondtam

- Ez hihetetlen. Pont veletek történt ilyen. Felfoghatatlan. –Louis

- Nekem mondod? Kicsit se féltem mikor az a marha állat a fejemhez fogta a pisztolyt.

- Nem meséled el az egész sztorit? –Harry

- De ha nem akarod akkor nem kell. –Zayn

- De, elmesélem. Látod mennyire kíváncsiak. Katy-féle akciófilmről még úgysem hallottam soha.

- Hehe. Ez igaz. –Niall

- Na akkor minden úgy kezdődött… -elmeséltem nekik az egész sztorit minden apró részlettel együtt. Vigyáztam,hogy időrendben mondjak el mindent és hogy ne hagyjak ki semmi fontos jelenetet az én kis megtörtént eseményeken alapuló filmemből.

A mesemondás közben senki nem szólt egy szót sem. Mindenki engem figyelt, még Zayn is aki ott ült mellettem.

A történetet szőröstül-bőröstül elmondtam, mindent úgy ahogy volt. Tisztán emlékszem minden percére. Tényleg kicsit olyan feelingem volt mintha valami horror-akció-krimi-vígjátékot néztem volna. De ezt így, mind egyszerre.

A bő mesém végén Harry megszólalt:

- Szuvenírt nem hoztál?

- Harry, hogy lehetsz ilyen hülye? –Louis

- Miért? –Harry

- Hát bocsi, de nem volt időm az ajándékboltok után kajtatni. Csak ezt tudom megmutatni nektek. –mutattam Zaynnek,hogy hozza ide a golyót, amit az orvos úgy operált ki a vállamból. Zayn tudta,hogy mi lesz a srácok reakciója, ezért nem hagyhatta ki a dolgot.

- Tessék itt van. –átnyújtotta nekem a golyót.

A kamera felé fordítottam a tárgyat,hogy mindenki jól lássa.

- Ez az a golyó, amit az orvosok operáltak ki a vállamból. Azt meg őszintén megmondom, hogy nem is éreztem, mikor meglőttek. Akkor vár elvesztettem az eszméletemet. Hát, ez egy örök emlék marad Hawaiiról.

A négy srác arcát a kamerában látni kellett volna. 4 rémült fej akik tágra nyílt szemekkel bámultak engem.

- Te tudom ki vagy!  Superwoman! mutatott rám Harry a kamerán keresztül.

- Szerintem meg Chuck Norris női kiadásban. –Louis

- Kemény csaj vagy. Én biztos hogy elájultam volna már egy pisztoly láttán is. –Niall

- Ház már engem is az ájulás kerülgetett.

- Kis Terminátorom. –Zayn egy puszit adott a számra, erre a srácok hangos Óó-zásba kezdtek.

- Figyelj, ha legközelebb elrabolnak, akkor mutatok néhány nindzsa mozdulatot,hogy hogyan terítsd ki őket. –Niall

- Remélem hogy nem lesz legközelebb.