Part 35

Késő délután felmentünk a hotelszobára. Megbeszéltük,hogy este elmegyünk valami szórakozóhelyre. Hawaiion biztos elég széles a választék. Legalábbis reménykedtem benne.

Tanácstalanul álltam egy szál melltartóban az ágy előtt.

- Melyiket vegyem fel? A pirosat vagy a kéket? –mutattam a két ruhára, majd Zayn-re néztem.

- Hát ő… nem is tudom. Szerintem min a kettő jól állna rajtad.

- Hát kösz. Ezzel sokat segítettél.

- Nincs mit. –még vigyorogva pimaszkodott is velem.

Végül aztán a piros ruha mellett kötöttem ki. Valahogy ez jobban tetszett, csak a kék is bezavart a képbe.

Gyorsan felkaptam magamra a piros kis ruhácskámat és kisminkeltem magam. Annyira nem erősen, csak épp hogy meglátsszon. Ugyanis nem szokásom a sok festék. Sőt, Zayn nem is szereti ha egy lány agyon mázolja magát. Ezzel meg is volnánk.

- Indulhatunk? –kérdeztem vidáman.

- Szerelmem, én már fél órája az ajtóban állok. Szerintem mehetünk. –mondta, már kicsit unott arccal a sok várakozástól.

- Oké, akkor menjünk. –figyelembe se véve amit mondott, kisétáltam nyugodtan az ajtón.

Lementünk lifttel a földszintre, majd arisztokrata módon távoztunk a hotelból.

- Na akkor hova megyünk? –kérdeztem s közben figyeltem a gyönyörű szép fényeket. A szórakozóhelyekből kiszűrődő hangos zene teljesen elnyomta a morajló tenger hangját. Csak az volt a baj,hogy ezen a sétányon nagyon sok disco és bár volt, logikusan mindenhonnan más zene szólt. Ez már kezdett kicsit agyamra menni a séta során.

- Ez jó lesz nem? –mutattam rá egy egész jól kinéző kis discora.

- Nekem nyolc. Oda megyek ahova mondod.

Besétáltunk a clubba, ahol mindenki táncolt és jól érezte magát. De nem ám az amerikai tucat zenére, hanem az itteni muzsikára. Annyira benne volt a boogie a lábamban,hogy el kellett kezdenem táncolni. Hívtam Zaynt is, de azt mondta, hogy először lefoglal valami asztalt és rendel valamit. Én addig nem zavartattam magam. Keményen roptam a Hawaii muzsikára.

Már eltelt pár perc, de Zayn még mindig nem jött táncolni. Aztán észrevettem,hogy 2 pasassal beszélget a bárpultnál. Gondoltam odamegyek és bemutatkozok.

- Srácok, ő itt a barátnőm Katy! –Zayn

- Sziasztok! –köszöntem mind a két srácnak. (megjegyzem az egyiken pálmafás a másikon színes virágos ing volt)

- Szia Katy! Peter vagyok! Peter Akomi.

- Én meg Jeff Haruka.

Mind a kettővel kezet fogtam majd leültem közéjük az egyik bárszékre.

- Ide valósiak vagytok ugye? –tudom, kérdésem elég hülyén hangzott, de most csak ez jutott az eszembe.

- Igen, mind a ketten itt születtünk. Ez a szülőföldünk. –mondta Peter

- Nagy öröm titeket itt látni. A húgom nagy rajongód, Zayn. Te vagy a kedvence. –Jeff

- Ó, ez megtisztelő. Jó tudni hogy vannak Hawaiion is rajongóink. –mondta Zayn.

- Viccelsz? Itt külön oltárt állítottak nektek és még egy pár utcát is elneveztek rólatok. Külön-külön. –Jeff

- Hülyéskedsz? Akkor a Zayn utcába mindenképpen el kell mennünk! –nevetett Zayn.

- Meg persze a többibe is. Majd lefényképezzük a fiúknak a többit. Még úgy sem volt saját utcátok. –mondtam.

- Majd egyszer eljöhetnétek ide is koncertezni. –Peter

- A 2013-as turnéban Hawaii is benne van. Majd csak valamikor, egyszer ideérünk. –nevetett Zayn

- Látod ott azt a lánnyat? –Peter Akomi egy zöld ruhás nőre mutatott

- Ő a feleségem. mondta Peter.

- Már van családod? –kérdeztem.

- Igen, ő a mindenem, és a kisfiam aki most otthon van.Majd később bemutatlak titeket nekik.

- Köszi, az jó lenne. –Zayn

Hirtelen elcsendesült mindenki a szórakozóhelyen. 3 szmokingos kopasz fickó lépett be az ajtón. Az emberek meg sem mertek szólalni, de Peter nem vette figyelembe a síri csendet és halkan Zayn fülébe suttogta.

- Ő itt a Hawaii maffia. Igazából Itáliából érkezett, itt bújt el a zsaruk elől. Nagyon veszélyes alak, vigyázzatok vele. Ha lehet akkor kerüljétek el a társaságát. –Peter rémisztő monológja után Zayn egyből rám nézett. A szemével beszélt hozzám. Értettem minden egyes pislantását és fejbiccentését. Rövidre fogva a sztorit, azt mondta hogy húzzunk el innen de gyorsan. Ám láttuk,hogy egy fiatal párocska épp távozni készül és az ajtó felé iramodnak, de a maffia két csicskása az útjukat állták és finoman közölték velük hogy fáradjanak szépen vissza a helyükre.

- Na mi lesz? Milyen club ez hogy nem szól a zene? –kiáltott hangosan az Olaszországból szabadult Hawaii maffiavezér.

A pultos személyesen tekerte fel a hangerőt, de persze komor és ijedt arccal.

- A francba! –Zayn

- Sajnos itt vannak ilyenek. 1 hónapja jött a szigetre, azóta sakkban tartja az embereket. –Jeff

- És pont ide kellett jönnie? –Zaynen teljesen kivehető volt az idegesség és a rémültség.

- Meg kell várnunk, míg elmegy. –mondtam

- Igen, de az egy kicsit sokáig fog tartani. –Jeff

- Bocsi srácok, de nekem vissza kell mennem a feleségemhez hogy megnyugtassam. Sajnos senki se gondolta hogy a Keresztapa imitátor ma este a mi kis pálmaleveles kunyhónkat pécézi ki magának. –Peter

- Oké,menj csak nyugodtan. Megértem. –Zayn

- Mikor megy el ez a rémisztő alak? –kérdeztem Jefftől.

- Hát az jó kérdés. Mikor milyen kedve van. –válaszolta Jeff.

- Remélem ma nincs harapós hangulatban. –Zayn

- Azt nehéz így megmondani. Állítólag már falaki szólt az FBI-nak,hogy itt van. Remélem hamar észhez kapnak a fánkzabálók. –Jeff

Egyszer csak valaki a sétányon hangosan elkiáltsa magát,hogy „Itt vannak a zsaruk”. Erre a 2 maffiózó felállt, majd az egyik csicskás egy pisztolyt rántott elő a kabátzsebéből. Egy századmásodperc múlva a fegyvert tartó csicskás magához rántott és a fegyvert a fejemhez fogta. Köpni,nyelni nem tudtam. A vér teljesen meghűlt bennem. Kétségbeesett arccal a bárpult felé néztem Zaynre és Jeffre, akik arcán a rémület a tetőfokon volt. Főleg Zayn arcán. Láttam,hogy megindul felénk, de Jeff visszatartotta. Gondolom miért. Nagyon sajnálom hogy ezt kell látnia, hogy egy veszélyes maffiózó felém tart egy igazi fegyvert. Azt hittem,hogy ilyet csak tévében fogok látni.

- Ha valaki meg mer mukkanni, a lány halott. Értve vagyok? –mondta a fegyvert tartó nagydarab kopasz bűnöző.

Senki sem szólt egy szót sem. Nekem még egy gyenge hang sem jött ki a torkomon. Láttam,hogy Zayn dühében már alig bír magával, de szerencsére Jeff vissza tudta tartani. Majd Peter is odament a családjával a pulthoz, hogy megnyugtassák Zaynt. Értelmetlen volt.

A másik lábtörlő ember kinézett az ajtón és látta,hogy a rendőröknek nyomuk sincsen. Újra becsukta az ajtót, majd visszaállt a fő maffia mellé.

Egy idegen ember a terem másik feléből bekiabálta,hogy „ Az FBI tudja hogy itt vagytok. Idők kérdése és a rácsok között fogtok megrohadni szemetek”. Na több se kellett. A csicskás és a fő maffiózó is felállt és mérgesen kirohantak az épületből, a másik csicskással egyetemben, aki engem is kicibált, majd belökött egy hatalmas fekete autóba, ami már ott állt a bár előtt. Azt egy harmadik csicskás vezette.

- Ha megszólalsz kiscica akkor most rögtön kaphatsz egy szép nagy lyukat abba a csinos kis fejecskédbe! –mondta nekem a fegyvert tartó ember. Logikus,hogy utána meg sem nyikkantam. Az autóból láttam,ahogyan az emberek, az élen Zaynnel kifutnak a bár elé, de már nem tudták utolérni az autót ami mellesleg nem 100-al ment.

*eközben a bár előtt*

- Hova viszi Katyt ez a barom állat? –kiáltott Zayn a hatalmas tömegbe, hátha valaki tudja a választ. Nem mintha sok mindenki tudná,ki is az a Katy.

Jeff és Peter értette a dolgot, de ők sem tudták pontosan.

- Biztos foglyul ejti és addig nem láthatod viszont a barátnődet, míg le nem állítják az FBI-t. –magyarázta a dolgot Jeff, amíg Peter és a felesége nyugtatgatták Zaynt.

- Ez nem lehet igaz! Miért pont őt? –kiabált hangosan Zayn.

- Akárki lehetett volna. Ő volt a legközelebb. –Peter

Zayn még mindig tombolt. Az aggodalom és az idegesség totálisan eluralkodott rajta. Még a nyugtatgatások sem segítettek rajta. Peter és Jeff hiába próbálták beadni neki,hogy majd a zsaruk elintézik a maffiát, nem hitte el.

Mi meg már odaértünk a maffia-búvóhelyhez. Egész úton hallgattam és éberen figyeltem,hogy merre jöttünk. Hátha valahogy meg tudok szökni. Sosem gondoltam volna hogy ilyen történhet velem. Pont velem aki még az akció filmeket sem szereti. Na de ez most a legkevesebb. Nem csak Zayn félt, hanem én is. Reszkettem, mint a nyárfalevél. Megpróbáltam a leghalkabb, legészrevehetetlenebb módon sírni. Mondjuk ez sikerült is. Nem szerettem volna még nagyobb feltűnést kelteni, mert itt ül mellettem két nagy gorilla ember pisztollyal. Ezek bármire képesek.

Egy elhagyatott raktár-szerű épülethez értünk. Minden csendes volt. Ez ilyen kis csendes környék. Még egy átkozott bagoly huhogását sem hallottam se egy tücsök ciripelést. Síri csend volt.

A két hatalmas gorilla berángatott az épületbe és a fő maffia pedig jött utánunk.

Az épület tök üres volt. Konkrétan semmi sem volt benne. Csak egy hatalmas lépcső, fel az emeletre. A két godzilla és a főnök felcibáltak az emeletre, majd bementünk egy kis fehér ajtón.

A terem tele volt üres dobozokkal . Ja meg két sráccal.

- Ezt itt kötözzétek meg. –utasította az egyik csicskás az egyik fiatal srácot aki a teremben volt. A kedves srác hozzákötözött egy fa oszlophoz. A kezemet és a lábamat is megkötözte,nehogy még véletlenül is kiszabaduljak.

- Vigyázzatok a lányra hogy el ne szökjön. Még szükségünk van rá. –mondta a maffia vezér.

- Igen is uram. –mondta a másik srác. (úgy véltem,hogy ők is helybéliek lehetnek)

- Holnap délelőtt pontban 10 órakor itt leszek a lányért. De addigra itt legyen. Mert ha nem lesz itt, megkeresem a testvéreiteket! –fenyegetőzött a fejes.

- Itt lesz, Uram. –mondta az egyik srác.

- Rendben lesz. Ti ketten, Ti velem jöttök. –a maffia a két csicskására mutatott, majd mind a hárman kiléptek az ajtón.

Én kis szerencsétlen, egyedül maradtam két van idegen emberrablóval. Ők is a földön ültek, mint én. 2 sör és egy pakli póker kártya volt előttük. Meg sem mertem szólalni, csak csendben ültem és pityeregtem. Az ijedtségtől és a rémülettől. Láttam,hogy a két, szerintem helybéli fiatal srác elkezdtek sugdolózni. Szerintem rólam. Sőt, biztos voltam benne hogy rólam, mert láttam,hogy rám néztek, aztán egymásra.

- Mibe keveredtél bele kislány? Amúgy Phil vagyok. –én kisírt szemekkel és komor arccal ránéztem, de nem válaszoltam a kérdésére.

- Hagyd inkább. Nem látod hogy nem akar beszélni veled mert egy bunkó vagy. mondta a másik akinek a nevét még nem tudtam.

- Ugyan már Phil. Én meg Dave vagyok. Persze csak ha érdekel. –látta rajtam hogy elfordultam. Hát persze hogy egy cseppet sem érdekelt hogy kit hogy hívnak, engem csak az érdekelt,hogy mikor szabadulok már ki végre.

- Mi ám nem vagyunk emberrablók ahogy azt te gondolod. Úgyhogy ne tarts minket bűnözőnek. Minket megfenyegettek. Ez a barom állat. A maffia főnök. Ha nem segítünk neki, akkor megöli a testvéreinket. –magyarázta a dolgot Phil.

- Mi egyébként testvérek vagyunk. –Dave

- Nyugi, még nem öltünk meg senkit. Ez az első eset hogy ilyet csinálunk. Remélem hogy az utolsó is. Úgy hallottam hogy az FBI már úton van idefelé. –Phil

- Szerintem a csaj azért van itt. Hogy legyen egy biztosíték. Ha netán ide jönne az FBI, akkor tudjon a maffia mivel fenyegetőzni. –Dave

- Haver, ez lehet. A francba! Nem lennék a helyedben kislány. –Phil

- Amúgy mi a neved? –Dave

Reméltem hogy a két Wiz Khalifának öltözött srác igazat mond. Gondoltam holnap reggel 10-ig nem ülhetek itt egy szó nélkül. Nem bírnám ki. Megpróbálok kommunikálni velük.

- Katy vagyok. –mondtam halkan.

- Oké Katy. Szóval hogy keveredtél bele ebbe a dologba? –kérdezte Phil

- Sehogy. Csak egy bárban voltam a barátommal és ott raboltak el. Fegyvert fogott rám az a mocsok. –mondtam idegesen.

- Az sz@r ügy. –Dave

- Hát fogalmunk sincs hogy mi lesz. Mi is most vagyunk itt először. –mondta Phil.

- Szóval beálltatok a maffiába…-mondtam

- Nem volt más választásunk. Te mit választanál? A családodat vagy a méltóságodat? –kérdőre vont Dave

- Alap hogy a családomat, ez nem kérdés. –válaszoltam.

- Na látod. Nekünk csak egy választásunk volt. –Dave

- Kérlek, látom rajtatok hogy jó srácok vagytok. Engedjetek elmenni. –könyörögtem a két srácnak.

- Nem tehetjük. Mert akkor minket is megöl a testvéreinkkel együtt. –Phil

- Akkor engem öljön meg? –kérdeztem sírva.

- Mi nem ezt mondtuk. Mi csak azt hogy nem engedhetünk el. Az nem biztos hogy meg fog ölni. –Dave

- De jó, van 50%-om. –mondtam

- Inkább 60 ha jobban belegondolsz. Csak nem hívja a barátod a zsarukat. Mert akkor neked annyit. Egyből kicsinál. –Phil

- Ez megnyugtató. Egyszer jövök el Hawaiira nyaralni, de akkor is ki akar nyírni egy elmebeteg állat. Na ide sem jövök többet. Feltéve ha egyáltalán beszélhetek jövő időben. –mondtam

- Szorult helyzet, megértünk téged. –Phil

- De nyugi, mi nem fogunk se bántani, se megölni. –Dave

- Lekötelez. –mondtam

- Mi nem vagyunk az a fajták. –Dave

- Ennek vagyon örülök. –mondtam

Következett az ún. csendes pihenő. Csak csendben ültem a fa oszlopnak támaszkodva és figyeltem a holdat az ablakból. Milyen szerencse hogy éppen telihold volt. Figyeltem a szép kerek égitestet a sötét égbolton.

Phil és Dave a kedved fogva tartóim unalmukban belekezdtek egy póker partiba. Fél szemmel mindig a Holdat, fél szemmel pedig a lapjaikat és a játék technikájukat lestem. Ha már elraboltak és oda vagyok kötözve egy oszlophoz, tengernyi időm van. Várni arra,hogy valaki kiszabadít és várni arra hogy Zayn egyszer csak betoppan azon a kis fehér ajtón. Pechemre még a mobilom sem volt nálam. Semmi féle távközlési eszköz vagy valami, semmi. A táskám s bárban maradt. Benne volt mindenem.

Nem tehettem mást, csak várakoztam. A félelmem már csökkent, látva, hogy két veszélytelen alakkal vagyok egy helyiségben.

*eközben a hotelban*

Zayn, Peter és Jeff az asztalnál ülnek és gondolkoznak.

- Én felhívom a zsarukat. Már nem bírom ezt a várakozást. –idegeskedett Zayn

- Megőrültél? Fel ne hívd a zsarukat, mert akkor gondolkodás nélkül végeznek vele. –Peter

- Igen, az igaz. Hiszem fél órája hívott a maffia főnök. Azt mondta hogy nem lesz baja Katynek, ha nem hívjuk a zsarukat, se az FBI-t. –Jeff

- El sem hiszem hogy ez történik velünk. Ez valami vicc. Teljes képtelenség. Mondjátok hogy csak álmodom… -Zayn

- Sajnos Zayn, ez a valóság. De ez a rettegés mindennapos Hawaiion. Már egy hónapja. Amióta ez a szemét betette a lábát a szigetünkre. –Peter

- Még senki se lépett ellene?-Zayn

- Mindenki fél tőle. Úgy hallottam,hogy két srácok be is szerződtetett maga mellé. –Phil

- Igen, én ismerem is a srácokat. Phil és Dave. Megfenyegette őket a maffia, hogy ha nem állnak be közéjük akkor megölik az összes testvérüket. –Peter

- Ez szörnyű. –Zayn

- Körülbelül 99% hogy Katy velük van. Akkor nem eshet bántódása, jó srácok ezek. –Peter

- Hát remélem is. Mert ha egy haja szála is meggörbül, nem állok jót magamért. –Zayn

- Szerintem ne táncolj pengeélen, mert még megsérülsz. –Jeff

- Ez igaz! Ne nézz farkasszemet az Ördöggel. Soha. –Peter

Figyeltem a két srác játékát. Nem hagyhattam ki és beleszóltam a játék menetébe.

- Ezt nem így kellene. Ezt így tedd ki. –mondtam Davenek.

- Látom te nagy játékos vagy. –Dave

- Igaz az…voltam. –mondtam mély hanglejtéssel.

- Miért már nem vagy? –Phil

- A jelen helyzetben nem. –mondtam határozottan.

- Figyelj, ha ez a lap meg ez a lap így van, akkor ezt hogy kell? –Dave kérdezősködött.

Reflexből oda szerettem volna menni megnézni a lapjait, csak éppenséggel elfelejtettem hogy meg vagyok kötözve.

- Ja, bocs. –Dave odajött hozzám és megmutatta a lapjait én meg szépen lassan elmagyaráztam neki a dolgokat.

- Köszi, ez rendes tőled. –Dave megköszönte a segítségemet.

- Játszhatnál te is. –mondta Phil.

- Persze a fogoly még a két fogva tartó együtt pókerezik. Vicces is lenne. Meg most amúgy sincs kedvem. –mondtam.

- Megértjük. Hiányzik a barátod nem? –Dave

- De még hogyan! Istenem, bele sem merek gondolni hogy most mit csinálhat.

- Szerintem éppen a megmentésedre siet. –Phil

- Remélem nem. Nem szeretném hogy miattam megsérüljön.

- Mondjuk ebben van valami. –Dave

- Biztos hogy te is hiányzol neki. –Phil

- Lehet. –mosolyogtam ( megjegyzem, ez az első mosolyom az elrablásom óta)

- Különben lehet hogy ismeritek is.

- Miért ki Ő? –Dave

- Zayn Malik. –mondtam határozottan.

- Úristen! A One Directionből! Ezt nem hiszem el. –Dave

- Az összes lány tesónk nagy 1D rajongó. –Phil

- Vicces hogy a fogva tartóim is ismerik az 1D-t.

- Hogyne ismernénk. Mindenki mindenhol ismeri őket. –Phil

- De inkább ne úgy hívj minket hogy fogva tartó, hanem akaraton kívüli vendéglátók. –Dave

- Oké. Akkor ti most a vendéglátóim vagytok? –kérdeztem.

- Igen azok. Nem szeretem a bűnöző vagy a fogva tartó szavakat. –Dave

- Akkor vendéglátók. Megjegyeztem.

- Ha majd egyszer még az életben találkozunk, akkor kérnél a srácoktól autogramot a testvéreinknek? –Phil

- Na még ilyen vendégségben sem voltak. Az akaratomon kívüli vendéglátók autogramot kérnek az elrablott pasijától és bandatársaitól? –nevettem

- Tudom, elég hülyén hangzik. –Dave

- Az nem kifejezés. –mondtam

- Hát majd ha egyszer valahára hazajutok, épségben, akkor talán lehet róla szó. –mondtam.

- Gondolom már fél Hawaii tud az elrablásodról, és esetleg ha valami magazinnak nyilatkoznál, akkor majd mindenképp említs meg minket is. –Dave

- Ha addig nem leszünk dutyiban vagy nem szagoljuk alulról az ibolyát. –Phil

- Igen, ezt hozzá akartam tenni. –Dave.

- Most komolyan. Engem még életemben nem raboltak el, de ilyen szívélyes akaratomon kívüli vendéglátásban még nem volt részem. –nevettem

- Örülünk neki hogy így gondolod. –Dave

- Nekünk meg ez az első ilyen alkalom, hogy valakit fogva tartunk . –Phil

 - Nevezzük úgy inkább, hogy vigyázunk valakire. Nem szeretem a fogva tartó szót, sőt semmilyen gengszter dumát nem szeretek. –Dave

- Ahogy gondoljátok. –mondtam

Az elkövetkező időt csak tétlenkedéssel és az égbolt bámulásával töltöttem. A fiúk is már abbahagyták a pókerezést és lefeküdten aludni 2 külön kartonlapra. A szökés gondolta már ezerszer átcikázott az agyamon, de feleslegesnek véltem. A vastag kötélen át biztos nem tudnék kijutni, sőt semmi éles tárgy nincs nálam amivel esetleg meg tudnék lógni. Így hát marad a várakozás és a várakozás. Várom,hogy mit hoz a holnap,várom hogy mi fog történni velem. Istenem, de szeretném most tudni hogy hol van most  Zayn. Megnyugtatnám hogy semmi bajom ,és vele lennék. Vele lennék a forró ölelések közepette a szerető karjaiban.