Part 37

A hosszú beszélgetés után mind a ketten lefeküdtünk aludni. Ez a 2 nap tényleg nagyon fárasztó volt mind a kettőnknek. Bevettem az orvos által előírt gyógyszeremet és már húztam is a lóbőrt. Zayn ugyanígy tett. Ez a hajsza még őt is kifárasztotta. Olyan élményekkel gazdagodtunk e napok alatt, mint még soha.

Reggel aztán elég korán felkeltem, de Zayn még javában szundikált. Nem szerettem volna felkelteni, ezért lassan felkecmeregtem az ágyból és kisétáltam a hatalmas erkélyre. Odamentem a legszélére, ahonnan még mesésebb a kilátás. Gondoltam Zayn már úgysem fog akarni itt maradni ezek után, úgyhogy most utoljára csodálhatom meg a gyönyörű napfelkeltét. Közben az egész ügy kavargott a fejemben. Egy átlag ember hogy keveredhet bele ilyenbe? Miért pont én? Azt hittem hogy ilyen csak a mesékben van, legalábbis eddig. Azt vettem észre magamon,hogy az incidens után sokkal érzékenyebb lettem bizonyos dolgokra. Vagy inkább úgy mondanám,hogy szinte mindenre. Kétszer is meggondolom, hogy mit teszek vagy inkább meg sem teszem.

Mély és komor gondolatok terjengtek a fejemben. Még mindig a miért és a hogyan szóra kerestem a választ, de nem kötöttem ki sehol. Erre nincs válasz. Megtörtént és kész.

Később aztán Zayn is felkelt utánam. Látta hogy kint vagyok az erkélyen, odajött hozzám, majd hátulról átkarolt és az ajkát mélyen az érintetlen, sérületlen vállamba nyomta.

- Jó reggelt szerelmem! Ilyen korán fent vagy? Minden rendben?

- Igen, minden oké. Jól vagyok.

- Ma már haza akarnál menni? Mert ha úgy van akkor haza mehetünk.

- Én szívem szerint maradnék. Olyan gyönyörű itt. –mondtam, majd a csodás napfelkeltére mutattam.

- Nem fog folyton eszedbe jutni a dolog ha itt maradunk? –kérdezte aggódó tekintettel.

- Ha nem beszélünk róla akkor nem. Hiszen tudod mit mondott az orvos. Friss levegő és szabadság. Ez kell nekem, na meg a gyógyszerek. Ha ez mind megvan, hamar lábra állok.

- Akkor maradunk. –mosolygott rám.

Látta rajtam hogy örülök a dolognak, de mégis valami bánt. Ez így is volt. Egy tövis megmaradt bennem.

- Mi a baj? –kérdezte aggódva.

- Semmi. –vágtam rá nemes egyszerűséggel. Persze ő egyből kiszúrja ha hazudok.

- Most komolyan! Mi a baj? Látom rajtad hogy valami nincs rendben? Visszamehetünk Londonba ha akarod. Ez a baj?

- Nem, dehogy. Egészen más.

- Akkor? Megosztanád velem?

- Phil és Dave.

- Ja, a fogva tartóid.

- Nem tudnék együtt élni azzal a tudattal, hogy 2 ártatlan ember miattam halt meg.

- De nem voltak azok olyan ártatlanok hiszen fogva tartottak.

- De csak azért mert kényszerítette őket az a barom állat. Te nem tetted volna meg a testvéreidért?

- Dehogynem, igazad van. Csak nem esett bajuk.

- Bízok benne. –amint kimondtam, Zayn szorosan magához ölelt, de úgy hogy a sebem ne fájjon. Mert hogy is mondjam, a golyó helye még iszonyatosan fájt. Az volt a szerencsém,hogy olyan helyen lőtt meg, hogy nem okozott maradandó károsodást.

Az egész napot pihenéssel és TV nézéssel töltöttem, ezt mint Zayn parancsára. Olyan volt, mint egy kis házi tündér. Csak csettintettem egyet és ő már ugrott is. Na de nem szó szerint ám. Mindig megkérdezte hogy kérek-e valamit vagy hogy miben tud segíteni. Gondoltam magamban, hogy a távirányító gombjait egyedül még csak-csak meg tudom nyomni. De ő akkor is erősködött. Valami 17 fajta itteni gyümölcsből készített nekem salátát. Hogy is mondjam…mennyei volt. Ilyen finomat még életemben nem ettem.

- Nagyon aranyos vagy hogy így törődsz velem.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Ennyit megérdemelsz.

- Ő, Uram. Kérnék szépen egy Coca Colát jégkockákkal és egy szelet citrommal. –kíváncsi voltam,hogy tényleg ennyire szeret hogy bármit megtesz értem, vagy csak mondja.

- Igenis Hölgyem! A kólája 2 és fél perc múlva kész lesz. –erre felvett egy pincér pózt, megfogta a láthatatlan tálcáját és bement a konyhába.

Én csak feküdtem a hatalmas ágyban és boldog voltam. Boldog, hogy ilyen barátom van. Akármit megtesz értem, habár ez kölcsönös. Én is megtennék mindent érte. Nem hagynám,hogy egy rossz pillanata is legyen.

Szóval csak ültem az ágyban egy fehér hosszú ruhában, ugyanis elfelejtettem pizsamát hozni.

 Nekitámaszkodtam az ágy támlájának és vártam a citromos-jeges kólámat.

Úgy volt, ahogy Zayn mondta. 2 és fél perc múlva már hozta is a rendelésemet, egy ismert pincér mozdulattal átadta nekem az italt, majd belekortyoltam.

- Hm, nagyon kitett magáért az Úr. –megdicsértem a citromos kóláját.

- Ó, örülök hogy ízlett. Köszönöm szépen. –Zayn

Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot. Zayn letette az üres poharamat a kávézó asztalra, majd odaült mellém.

- Most pedig a szép hercegnőnek aludnia kell. –közben a szemembe lógó hajamat a fülem mögé tűrte.

- Miért is?

- Mert a hercegnők ilyenkor már alszanak. Akarja a kisasszony hogy felolvassak neki egy esti mesét?

- Milyen mesék vannak a tarsolyában, uram?

- Hát, van olyan mese, Piroska és a Farkas, Hófehérke…

- Csak ezek a klasszikusok vannak?

- Nem, van más is. Ismerek egy olyan mesét, ahol a mesélő megkérte szépen az kis hercegnőt, ahogy aludjon szépen.

- Érdekes, én azt a mesét nem ismerem.

- Akarja a kiskegyed hogy elmeséljem? Egyszer volt hol nem volt…

- Jaj ne. Inkább a kis hercegnő aludni megy.

- Remek ötlet.

Megigazgattam a paplanomat, majd így szóltam:

- Jó éjszakát Zayn! Szeretlek!

- Én is szeretlek! –majd egy csókkal elbúcsúztunk egymástól.

- Te nem jössz aludni? –kérdeztem.

- Majd én egy kicsit később. De te csak aludj nyugodtan.

Végül is tényleg nagyon álmos voltam. Átfordultam a másik oldalamra, pont az üvegablak felé. Láttam, hogy Zayn kimegy a teraszra, pont arra a helyre, ahol én szoktam nézegetni a tájat. Ő már azt hitte hogy alszom, de én még éberen figyeltem őt. Egész végig édesen mosolygott, pontosan én sem tudom hogy miért.

Később aztán odatolt egy széket a korláthoz, majd leült és úgy figyelte az alvó Hawaiit. Szívesen odamentem volna hozzá, de amire észhez kaptam, már elaludtam. A többi eseményre más nem emlékszem.

Reggel aztán a tenger morajlására ébredtem. Körbenéztem, de ez még véletlenül sem a mi lakosztályunk volt Egy hintaágyban ébredtem, ami két pálmafának volt neki kötve, a homokos tengerparton. Azt volt az első kérdésem magamnak, hogy hogyan kerültem ide? Miért aludtam volna én a tenger mellett és főleg miért egy hintaágyban?

Ezernyi kérdés keringett a fejemben. Vajon hogyan kerültem ide? Hol van Zayn? Őt sem láttam sehol. Nem volt a tengerparton semmi és senki, csak én és a hintaágy. Felkeltem a még sajogó vállammal és lemásztam a hintaágyról.

Elkezdtem jobbra-balra nézelődni hogy vajon hol is vagyok. Nem láttam magam előtt semmit, csak az égszínkék kristálytiszta tengert. Elkezdtem a tenger felé menni, de még magam sem tudom hogy miért. Megálltam ott, ahol a hullámok mossák a partot, s megvártam, míg a tenger a lábamat nem érinti. Nem foglalkozva avval,hogy hogyan is kerültem ide, beletettem a lábamat a langyoskás tengerbe. Tényleg nagyon jó volt a víz. Beljebb nem mentem, csak bokáig. Nem akartam,hogy a hófehér ruhám vizes legyen. Tudom kicsit hülyén hangzik, de így van.

Na most vagyok bajban. Hogy jutok haza? Egyáltalán hol vagyok? Nem mertem még elindulni sem, mert féltem hogy eltévedek. Márpedig én hajalmos vagyok rá.

Egyszer csak hallottam, hogy valaki közelít. Közelít valaki egy gitárral, mert egy gitár hangját hallottam, ebben teljesen biztos vagyok. Megfordultam, de nem hittem a szememnek. Ők voltak azok. Zayn, Niall,Liam, Louis és Harry. Megjegyzem,Niall kezében egy gitár volt. Egyszerre voltam megszeppent és meglepett. Mindenkin fekete nadrág volt fehér inggel és nyakkendővel. Zayn nyakkendő nélkül képviseltette magát. Rajta az ing lazán, félig kigomboltan volt, olyan Zaynesen.  Még szóhoz sem tudtam jutni, mert Niall rögtön elkezdte a gitározást, a srácok pedig énekkel csatlakoztak Niallhez.

 -It's a beautiful night, We're looking for something dumb to do. Hey baby,  I think I wanna marry you. –Zayn, Bruno Marstól a Marry You-t énekelte, a fiúk pedig mögötte vokáloztak.

A lábam az úgy ahogy van, gyökeret eresztett. Még pislogni sem tudtam a meglepettségtől. Csak ott álltam, az éneklő srácok előtt, meghatódottan.

Zayn egyre közeledett hozzám. Teljesen beleélte magát az éneklésbe, a többiek meg segítettek neki.

Leesett a tantusz. Mindent értek.

Zayn a szám végén letérdelt előttem, majd a Zaynes mosolyával a szembe nézett és a zsebéből elővett egy kis fehér, selyem dobozt. Kinyitotta, és egy gyémánttal díszített gyűrű volt benne. A fiúk addig hátrahúzódtak, hogy onnan figyeljék az eseményeket.

- Katy Smith! Hajlandó lennél velem leélni az életedet egészségben, betegségben amíg a halál el nem választ? –Zayn teljes beleéléssel mondta ezt mind az arcán még mindig az a letörölhetetlen huncut kisfiús mosollyal.

Mit is mondhatnék erre? Kihagynám ezt a ritka lehetőséget? LEHETETLEN!

- Igen! –halkan suttogtam, de mosollyal az arcomon.

- Hogy mondtad? Azt mondtad hogy igen? Srácok, igent mondott! –Zayn azonnal felugrott örömében és engem is felemelt,majd pördültünk egyet, úgy ölelt meg.

- Szeretlek! –mondta, majd hevesen megcsókolt. Meg sem várta,hogy én is kimondjam a „szeretlek” szót, már csókolt is. A srácok a háttérben elkezdtek tapsolni és örvendezni. Harry és Louis nem hagyhatta ki, máris elkezdték a szokásos dumájukat:

- Na majd aztán ügyesek legyetek főleg te Zayn, mert szeretnénk egy hatodik One Direction tagot. –Harry

- Lehetőleg fiú legyen. –Louis

A párbeszédjük után egy pacsit adtak egymásnak nevetve.

Ezt mind fél szemmel láttam csak, mert Zaynnel voltam elfoglalva. Még mindig ölelt és csókolt engem. Amikorra abbahagyta volna, magamhoz rántottam, mondván,hogy most én jövök.

A srácok már kis is bontották a pezsgőt, mellesleg fogalmam sem volt hogy honnan szedték, de ez most mindegy is volt. Elkezdtek koccintgatni egymással, amíg mi szintén egymással voltunk.

Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam köré tekerte az  övét.

- Ezt mind értem tetted? Még a srácokat is elhívtad miattam? –kérdeztem örömmel telve.

- Érted mindent. Amúgy tegnap a kóládba egy enyhe altatót raktam,hogy hamar elaludj, mivel a srácok az éjjel érkeztek és nem akartam hogy felkeltsenek. Ő is a mi lakosztályunkban aludtak, csak te nem vetted észre.

- Látom minden egyes részletet kiterveltetek. Akkor azért vigyorogtál úgy tegnap este.

- Hát igen. Már akkor is csak a leánykérés járt a fejemben, na meg te.

- Olyan édes vagy. Amúgy honnan tudtad hogy igent mondok? –kérdeztem.

- Nem tudtam, de bíztam benne.

- Nagyon ügyes voltál,voltatok.

- Hát, ezt az utolsó utáni pillanatban rittyentettük össze. Bocsi hogy nem saját számot énekeltünk, de már nem volt időnk összedobni egy újat. Biztos felkeltél volna a hangos éneklésre és a gitárszóra.

- Ugyan. Nekem úgy ahogy volt, minden tetszett. Minden tökéletes volt. Pont ilyenről álmodtam.

- Akkor most teljesítettem az álmodat?

- Nem csak az egyiket. –ismét szájon csókoltam, ő pedig visszacsókolt.

- Na turbékoló gerlice pár, ha majd abbahagytátok az enyelgést, akkor jó lenne visszamenni a hotelba. –Liam

- Mi lesz a hotelban? –kérdeztem.

- Az legyen meglepetés. –Zayn

- Nagyon titokzatos vagy…

- Éppen ezért szerettél belém,nem igaz?

Én egy mosollyal válaszoltam a kérdésére.

Visszasétáltunk a hotelba, ami pont a tengerparttól pár méterre volt. Simán hazataláltam volna. De jó hogy nem tettem!

- Hova tudtad elrejteni ez a gyönyörű gyűrűt? –kérdeztem Zayntől.

- Hát, ezt ne nekem köszönd, hanem Bruno Marsnak. Igaz, én választottam, de ő hozta el a boltból. Ugyanis én nem értem rá.

- De kis huncut vagy! –mondtam

- Hallod cuncimókus? –Louis

- Hallod te vajkrémes tejszínes csokidarabkás karamellizált cukros palacsinta. –Niall

- Nyugi srácok! –Zayn

- Amúgy gratulálunk! –Harry

- Köszi szépen. –Zayn

- Ugye hogy a legénybúcsún Las Vegasba megyünk!?? –Niall

- Lehet róla szó. –Zayn

- Igeeen! –Louis és Harry lepacsiztak.

Közben visszaértünk a hotelba. A két biztonsági őr úgy vigyorgott tám, mint valami vadalma. Nem értettem miért.

Odamentünk a recepciós pulthoz, majd pár üveg pezsgőt rendeltünk fel a lakosztályunkba. Még a recepciós csak is széles mosollyal fogadott. Mi van itt mindenki tudott a leánykérésről csak én nem?

Lifttel felmentünk a lakosztályunkba, ami talpig fehérbe volt beöltöztetve. Szó szerint, minden fehér volt.

- Hú az annyát milyen szép! –Niall

- Tényleg mesés. –Liam

- Niall nézd! Csoki szökőkút! –Louis mutatott a hatalmas szökőkútra, ami a szoba közepén állt egy hatalmas fehér asztalon. Értelem szerint fehér csoki volt benne.

- Szia szerelmem! –Niall megtámadta a szökőkutat és a gyümölcsöket sorra nyomkálta bele.

- Ezt mind te rendelted? –kérdeztem Zayntől.

- Nem én. Komolyan nem én. Nem is tudtam róla. Srácok ti voltatok? –Zayn kérdezte a többiektől.

- Nem, nem mi. –Liam

- Komolyan nem mi. –Louis

- Akkor ki? –kérdeztem

- Mi! –hirtelen Eleanor,Danielle és Sel lépett elő a másik szobából.

- Micsoda meglepetés! –Zayn

Liam egyből odarohant Daniellehez , Louis Eleanorhoz, Niall pedig Selhez, én meg Zany mellett álltam, szegény Harry egyedül maradt a szoba közepén.

- Én is szeretlek titeket srácok! –Harry

- Na gyere már ide! –mondtam és odahívtam magunkhoz!

- Ti? Itt? Hogyan? –Liam

- Hát, Zayn felhívott és elmondta mire készül, gondoltuk nem maradhatunk ki belőle. –Sel

- Akkor mégis te voltál! –mondtam Zaynnek.

- Én csak szóltam nekik, de nem tudtam hogy képesek Hawaiira eljönni. –Zayn

- Pedig képesek vagyunk. –Danielle

- De még mennyire. –Eleanor.

- Gyertek ide csajok! Már nagyon hiányoztatok! –egy közös ölelésre invitáltam a többieket.

Végül is min négyen, csajok, elkezdtük ölelgetni egymást.

Danielle egy kicsit szorosabban ölelt meg a kelleténél, és picit elkezdett fájni a sebem, de semmi gond nem történt.

- Ó, bocsánat. Elfelejtettem hogy mi történt. –Danielle

- Reménykedem benne hogy én is egyhamar el tudom felejteni. –mondtam

- Sajnálom! De most nem beszéljünk erről. Nagyon hiányoztatok már. Annyi ideje nem láttuk már egymást. –Sel

- Hát ja. Már honvágyam volt a baráti társaság miatt. –Zayn

- Te is hiányoztál te kis hülye. –Eleanor, Danielle és Sel egyszerre ölelték meg Zaynt.

- Tudjátok lányok hogy a legénybúcsún Las Vegasba megyünk? –Liam

- Mi? Vegas? Mi? Ti? Együtt? Na ne! –Sel

- De-de. Irány Vegas. –Niall

- Ugye nem akarjátok eljátszani ismét a Másnaposokat? –Eleanor

- Dehogynem! –Harry és Louis egymásra pillantottak.

- Se! –mondta Danielle

- Nem baj, legalább Zayn még az utolsó napot kiélvezi. –mondtam.

- És mikor is lesz pontosan az esküvő? –Sel

- Hát…fogalmam sincs! –mondtam

- Majd valamikor. Ráérünk nem? –Zayn

- De,persze. Ráérünk. –mondtam.

- Az nem jó. Nem baj, majd akkor tartunk egy elő legénybúcsút. –Liam

- Benne vagyok. –Zayn

- Mondjuk ma? –Harry

- Teljesen megőrültetek? –Danielle

- Mi már őrültek is voltunk. –Louis

- Nem gondoljátok komolyan! –Sel

- Dehogynem! –Niall

- Srácok? Egy elő legénybúcsú Hawaiion? –Zayn

- Menjünk! –Harry

- Csajok, majd holnap jövünk! Addig ti maradjatok itt és vigyázzatok Katyre, ja meg Selre is a bordája miatt. –Zayn

- Jó szórakozást! Aztán nehogy megöljetek valakit! –mondtam

- Nyugi, nem fogunk. -Zayn

Egy puszival/csókkal elköszönt mindenki a partnerétől, majd a srácok felszívódtak.

- Ezek be fognak tintázni rendesen! –Danielle

- Nem baj, egyszer van legénybúcsú. –mondtam.

- De Katy! Ez csak az elő legénybúcsú. –Sel.

- Jaj, bocsánatot kérek. Akkor kétszer. –mondtam.

- Ha már a pasik itt hagytak minket, legalább akkor bulizzunk mi is. Ha nem is isszuk le magunkat disznó módjára, de majd jó alaposan kirúgunk a hámból. –Eleanor.

- Sajna én még nem ihatok. Gyógyszereket szedek. –mondtam.

- Nem baj, itt nem a pián a lényeg, hanem a hangulaton. –Danielle

- Így van. Csak egyszerűen érezzük jól magunkat! –Sel.

- Akkor csajok? Bulizunk? –kérdeztem.

- Bulizunk hát! –Eleanor odament a hangfalakhoz és rácsatlakoztatta az IPhone-ját. A hangerőn egy cseppet sem spórolt.

Eközben a srácok megtudták,hogy most nyílt itt egy Las Vegas Baby nevű bár, az első dolguk volt bemenni oda…

To be continued…