Part 11

Az ismeretlen egyre közelebb jött hozzám. Még mindig semmi mozgás. Semmi hang, semmi beszéd. Majd egy fél másodperc múlva megszólalt a rejtélyes idegen:

-Szia Katy! –mondta halkan

-Szia. Ki vagy  és hogyan kerültél ide? –kérdeztem rémülten

-Nem ismersz meg? Josh vagyok! Tudod! A gyermekkori barátod! –mondta

-Mi? Hogy Josh? –először nem tudtam mit szólni a meglepődöttségtől majd  nagy erőt vettem magamon és így szóltam:

-Olyan rég nem láttalak! Mondjuk most sem látlak. – odamentem hozzá és átöleltem.

-Én is nagyon régen láttalak már. Mikor jártál utoljára Los Angelesben? Már nem is tudom. –mondta

-Hát már én sem. nagyon rég. Egyébként hogy kerülsz ide? Hogyhogy most jöttél? –kérdeztem kíváncsian

-Anyukád felhívta az enyémet és elújságolta hogy elköltöztetek. Pár napig úgy is még itt leszek,mert itt kaptam melót de már csak tényleg max 4-5 napot. Aztán megyek vissza LA-be. Gondoltam míg itt vagyok meglátogatlak titeket. – magyarázta a történetet és pedig figyelmesen hallgattam

-Hogy jöttél be? –kérdeztem

-Az ajtón. Miért hol gondoltad? –nevetett

-Az ajtó zárva volt nem?

-Nem . Az ajtó nyitva volt.

-A fenébe! Már megint nyitva hagytam. Rossz szokásom. Mindig elfeledkezem róla. Amúgy nem is hallottam hogy bejöttél.

-Halkan beosontam. Meglepetést akartam szerezni.

-Hát meglepődtem rendesen. –mondtam

-Amúgy csak nekem tűnt fel hogy sötétben beszélgetünk?

-Hidd el nekem is feltűnt. Elment az áram. Rosszul kötötték be a vezetéket. A srácok meg meglógtak valahova.

-Milyen srácok? –kérdezte

-Hát, őő…majd megismered őket. Persze csak ha elődugják az orrukat. Sel is itt van.

-Nahát! Sel-t is nagyon rég láttam már.

-Majd most fogod. –mondtam

Nagyon örültem hogy újra láthatom Josht. Ő olyan mint a testvérem. Mi hárman voltunk a legjobb barátok, Sel, Josh és én. Aztán ők elköltöztek és megszakadt a kapcsolat. Körülbelül már 5 éve nem láttam. Az nagyon hosszú idő.

Már csak az volt a kérdés hogy a fiúk és Sel hova tűntek?

Abbamaradt a félelmem, mivel akadt társaságom. Felszóltam az emeletre. ( nagyjából kitotóztam hogy hol lehet a lépcső)

-Srácok! Gyertek már le! Már nem félek. Nem tudtatok megijeszteni.

Ismét semmi hang. Sajnos nem tudtam hogy anya hova tette a zseblámpákat így csak találomra indultam neki a lépcsőnek immáron Josh-al.

Nagy nehezen felmentünk az emeletre. A szobámból halk zaj szűrődött ki. Kitapogattam a kilincset és benyitottam. Itt volt mindenki.

-Srácok? Miért lógtatok meg előlem? –kérdeztem

-Azt hittük hogy te is itt vagy velünk. Csak később jöttünk rá hogy lent hagytunk. –Niall

-Ó,köszi. Rendesek vagytok! És miért nem szóltatok vissza amikor szólogattalak benneteket?

-Nem hallottuk. –Harry

-Azt gondoltuk hamar visszajön az áram. –Sel

-Miért nem jöttetek le értem?

-Zayn egyszer megpróbálta de hanyatt vágódott a lépcsőn. Utána már senki nem merte megpróbálni.

-Úristen Zayn! Jól vagy? Nem esett semmi bajod? Hol vagy? Gyere ide! –mondtam ( akkor az volt az a hang amit hallottam. Azt mondták nem hallottak és nem hitték azt hogy félek.)

-Rendben vagyok. Neked nincs semmi bajod? –kérdezte aggódóan

-Már hogy lenne! Nincs semmi bajom.

-Katy, életveszélyes a házatok. –Liam

-Ebben egyetértünk! –Louis – hallottam hogy Liam és Louis pacsit adott egymásnak.

Zayn immáron ideért hozzám. Szorosan átölelt. De úgy mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.

Észrevette,hogy egy alak áll mellettem.

-Ki van itt ? –Zayn

-Josh vagyok! –mondta

-Ki az a Josh? –kérdezte Zayn

-Zayn! Ő a gyerekkori barátom. Los Angelesben él csak már napra jött le Londonba. Megtudta hogy elköltöztünk és úgy gondolta hogy meglátogat. Nyitva volt az ajtó, úgy jött be.

-Hello Josh! – Zayn nyújtotta a kezét a nagy sötétségbe de végül tudtak kezet fogni.

- Ti most komolyan a One Direction vagytok? –kérdezte

-Ja. Azok vagyunk. –Louis

-Ez állati. Katy nem is mondtad!

-Talán azért mert au utóbbi 5 évben nem is beszéltünk.

-Ja. Igaz. –mondta

-Szia Josh! Gyere ölelj meg ! Már ezer éve nem láttalak! –Sel

-Szia Sel! Te is itt vagy?

Odamentek egymáshoz és megölelte egyik a másikat. Érdekes módon  mindenki tudta hogy ki hol van csak én nem. Úgy látszik rossz a koordinációm.

Zayn egy ideig csendben volt majd megszólalt:

-Amúgy honnan ismered Katy-t? –Zayn

-Én is liverpooli voltam és egy utcában laktunk. Aztán eléggé jóban lettünk! –Josh

-Hm.. szóval eléggé?! –Zayn-en már kitört a féltékenység

-Nem úgy ahogy gondolod. Csak barátok voltunk és azok is vagyunk. –mondta Josh

-Remek. –hallottam Zayn hangján hogy kissé ideges.

-Azt nem is mondtam hogy van barátom… -mondtam félénken Josh-nak

-Igazán? És ki a szerencsés? –kérdezte kíváncsian

-Én. –Zayn egyből rávágta.

-Igen. Zayn-el együtt járunk. Már több mint egy hónapja. – hencegtem

Zayn már kicsit idegesebb volt mert minél jobban szorította a kezemet. Olyan cuki amikor mérges. Ilyenkor nem enged el maga mellől.

-Nagyon örülök hogy végre találtál valakit magadnak! Már itt volt az ideje.  –mondta Josh

-És neked? Van barátnőd? –kérdeztem

-Nincs. –mondta

Zayn a „Nincs” hallatán még jobban kezdett magához húzni , csakhogy Josh nem fejezte be a mondatát.

-Barátnőm nincs. Feleségem van és egy fiam. Kevin. –mondta Josh.

Zayn a szónoklat hallatán teljesen ellazult. A feszült izmait kilazította és menten kedvesebb volt Josh-al.

-Gratulálok haver! Mennyi idős a kisfiatok? –mondta Zayn teljes lelkesedéssel.

-8 hónapos. – Josh

-Látom nem unatkoztál az elmúlt 5 év alatt. –mondtam

-Kevin a neve? Mindenképpen szeretném megismerni egyszer a fiadat!  -Louis

-Louis, azt mindjárt gondoltam hogy itt fennakadsz! - Niall

Egyszer csak minden kivilágosodott. Visszajött a villany. Úgy látszik még is jól kötötték be a kábelokat. Valahol máshol volt a hiba, nem nálunk.

Most már mindenki látott mindenkit. Josh tényleg sokat változott. Az akkori világosbarna haja helyett sötétbarna, majdnem fekete lett. Sokkal magasabb volt. Ő meg azt mondta hogy én is nagyon sokat változtam. Meg Sel is.

Mivel visszajött a villany, már le tudtunk menni az ebédlőbe. Közösen leültünk mind a két kanapéra.

-El sem hiszem hogy ti itt vagytok! Ha ezt a feleségem tudta volna. Ő nagy rajongótok. Mindig a ti számaitokat hallgatja. –Josh

-Majd egyszer megismerkednénk a családoddal. –Niall

-Igen, főleg Kevinnel. –Louis

-Mennyi ideig leszel még Londonban? –Sel

-Még maximum 3-4 napot. Véget ért a nyári munkaidőm. –Josh

-Hol dolgoztál? –Liam

-Úszómester voltam. Csak személyzetváltás lett. –Josh

-Ja értem. –Liam

-Figyeljetek? Nagy baj lenne ha kérnék tőletek autogramot a feleségemnek és egy közös képet rólatok? –Josh

-Dehogy! Nem baj. Sőt örülnénk neki! –Harry

-Álljunk ide a lépcső mellé. Automatára állítom a telefonomat. –Josh

-Mondjátok cheeese! –Harry

Nagyon jól sikerült a kép. Zayn nyuszi fület mutatott Liamnek , Louis pedig Hary-nek és Niall-nek. Ez egy tipikus 1D kép. Mindenki hülyül rajta.

-Srácok, már mennem is kell. A feleségem üzent! Sajnálom hogy csak ennyi ideig láthattalak titeket. Jó volt újra látni téged Katy és téged is Sel. Majd többször is találkozhatnánk! –Josh

-Rendben ez megoldható. –mondta Zayn vidáman

Josh elköszönt mindenkitől és elindult hazafelé.

-Jó arc a srác! –Niall

-Szerintem is. Szimpatikus. –Zayn

- Az előbb még nem így gondoltad. – mondtam

-Zayn-re rátört a féltékenységi roham! –Harry

-Nem voltam féltékeny. Kikérem magamnak! –Zayn

-Dehogynem! –Louis , Liam és Se mondták egyszerre.

-Na jól van egy kicsit. De Téged senki nem vehet el tőlem. Már az enyém vagy!  -Zayn

-Ó! Te kis aranyos! –odaléptem Zayn-hez és egy gyors csókot váltottunk.

A többiek meg hangos „HÚÚ”-zásba kezdtek.

-Amúgy mondjátok már el az igazat! Miért mentetek fel az emeletre?

-Ez az igazság. Azt hittük hogy te is itt vagy velünk! Sel azt mondta hogy mögötte jösz, de aztán kiderült hogy az Louis volt. –Niall

Odaálltam Louis mellé.

-Nem hinném hogy hasonlítunk egymásra ! –mosolyogtam

-Nem, tényleg nem hasonlítunk. –Louis

-Igen. Ti nem hasonlítotok. Katy-nek nagyobb mellei vannak mint Boo Bear-nek, -nevetett Harry

-Ez igaz. –Zayn

-WTF? –értetlenkedtem. Már megint én vagyok a téma.

-Nem folytassuk a játékot? Már van villany! –Liam

- Nekem már nincs kedvem. Boo Bear úgy is perverzségeket mondana nekem. –Harry

- Hazza baby. Neked semmi olyat. –Nevetett Lou.

Végül a beszélgetésnél döntöttünk. A fiúknak rengeteg történeteik vannak amiket még a nagyközönséggel nem osztottak meg. Most én és Sel voltunk a nagyközönség.

-Egyszer volt olyan hogy egy rajongó autogramot kért Harry-től a fenekére. Harry pedig szívesen vállalta, de aztán a lány barátja odajött és leteremtette Harry-t amiért fogdosta a lány hátsó felét. –Louis

-Azta mindenit! Őrült rajongók…-Sel

-Ez még semmi. Egyszer annyira lerészegedtünk a srácokkal hogy egy reptéren ébredtünk. Kivéve persze Liam-et. Paul vitt haza minket taxival.- Zayn

-Te ? Lenni? Mattrészeg? Ugyan már! –mondtam Zayn-nek

-Akkor nem láttad még igazából részegen! –Harry

- De egyszer láttam. Az is elég volt. –mondtam

- Egyébként Katy-nek is vannak durva sztorijai. – mondta Sel csak úgy a semmiből

-Hmm… Szóval druva sztorik? Hallani akarom! –Zayn

-Én is. –Louis

-Nem azt nem fogjátok. SOHA! –mondtam.

-Dehogynem! Öhömm! Kérem Hanemmondodmegöllek Styles-t és Hóhér Horan-r a bíróterembe. –Louis

-Haha. Mondom SOHA!

Zayn felénk fordította a fotelt, majd beleült a kezében egy tál popcornnal, majd így szólt:

-Kezdődjék a műsor!

Nem értettem hogy most ez mi akar lenni. Csak néztem jobbra balra, ránéztem Sel-re aki csak ült és vállat vont. Ő sem tudta hogy miről van szó.

Aztán Niall elkezdte azon a világhírű X Factor bemondó hangján:

-Nos, Katy Smith. Hajlandó ön elmondani nekünk az ún. durva sztorikat?

Én csak mosolyogtam. Most szórakoznak velem? Hát persze hogy nem mondom el életem legcikibb sztorijait.

-NEM!

-Nos,akkor kérjük a terembe Hanemmondodmegöllek Styles-t.

-Klassz név. Ezt most találtátok ki? – Még mindig nem vettem komolyan az egészet.

-Katy. Elmagyarázom. Niall és Harry ezt akkor szokták csinálni amikor valaki nem mond vagy nem akar elmondani valamit ami mi feltétlenül szeretnénk tudni.

-És hatásos?

-Kérdezd Liam-et! –Zayn megbökte Liam-et.

Ő meg teljesen komoly arccal:

-Igen. Ez így igaz. Megtudták a legféltettebb titkaimat! Hogy Justin Bieber rajongó vagyok!

-Ja. Tök izgi.- még mindig nem vettem komolyan őket

Harry „Hanemmondodmegöllek” Styles ördögi arcot vágott, majd így szólt hozzám:

-Katy! Én tudok valamit, amit te nem tudod hogy tudok rólad. – mondta teljesen Devil-es tekintettel

-Na mi az?- mondtam vigyorogva

- Emlékszel a gyermekkori karácsonyodra? – ismét ördögi vigyor

-Igen persze , emléksz…- itt hirtelen lefagytam. A hitetlen mosoly eltűnt az arcomról. Hirtelen beugrott : 1998. Szenteste. Katy és a sütisdoboz. Egyre kevesebb süti. Katy egyre rosszabbul van. Katy neee! Csak ne a fáraaaa!

Ezek a mondatok kísértettek a fejemben. Nagyon meg voltam rémülve. Vajon Harry ezt honnan tudja?

-Harry ezt te honnan tudod?

-Én mindent tudok. És ha nem akarod valaki megtudja, mondd el azokat a durva sztorikat.

-Jó rendben. Meggyőztetek.

Teljesen elfehéredtem. Ez volt életem legrosszabb karácsonya. Még most is érzem a számban a hatalmas doboz mézeskalácsot és már rosszul vagyok.

-Na akkor mesélj! Mi hallgatjuk! –Zayn

-Hát egyszer tornaóra után besétáltam a férfi zuhanyzóba. A srácok meg bezárták az ajtót. A tornatanár meg bejött, mert valaki okos amikor nem figyeltem oda kizárta az ajtót. Én meg azt hittem hogy be van zárva. Csak nézett rám nagy szemekkel hogy mit keresek és a pasi zuhanyzóban. Aztán valaki bekiabálja „Csak megvárta míg lezuhanyozunk és utána #&@”

A srácok könnyesre röhögték magukat.

-Azta mindenit! Jól kibabráltak veled! –Louis

-Na még mondj valamit!- Liam

-Még van egy az is elég ciki. Évzárókor a fiú akinek tetszettem lehúzta rólam a virágos szoknyámat és az egész igazgatóság előtt ott álltam egy szál bugyiban. Nagyon ciki volt.

-Ezt elhiszem. Mondjuk én is ott lettem volna. –Zayn

-Azt meghiszem.

-Ennyi volt a sztori? –Niall

-Miért nem elég? Nekem ezeket nagyon ciki volt elmondani is. Nem hogy még átélni! Amúgy Harry, most már elmondtam életem legféltettebb titkait, áruld el hogy honnan tudtad a karácsonyos sztorit?

-Sehonnan! –Harry

-Mi? Ez mond még egyszer!

-Sehonnan!

-Akkor hogy? Mi? Én ezt nem értem!

-Ezt nem is értheted. Mindenkinek volt valami cikis dolga a családi karácsonyokon. Ez a poén benne. Én nem tudom a sztorit, de az illető azt hiszi,hogy tudom és akkor inkább elmondja a többit,hogy ez ( a legcikibb) ne derüljön ki.

-Hogy te mekkora egy….

-Mekkora egy mi vagyok? –mosolygott Harry

-Hagyjuk! –jobbnak láttam inkább nem szólni

-Amúgy cuki lehettél abban a virágos szoknyában! –Zayn

-Köszi. –aranyosan rámosolyogtam

-Nem vagytok éhesek? Én éhes vagyok? Katy már mindent megettem! Van még valami? Pizza vagy valami? Mondtam már hogy éhes vagyok? –Niall

-Levegőt vegyél! Hát, már csak fagyasztott sütni való hús még van a hűtőben. De azt leghamarabb csak tábortűzön lehet elkészíteni.

-Kertetekben van fa? –Liam

-Van. Miért?

-Nem megyünk ki sütni?

-Hm.. Jó ötlet. Végül is minden van hozzá.

-Szerintem is jó ötlet. –Zayn szorosan átkarolt.

-Oké.Kiveszem a fagyasztóból a húst , addig ti menjetek ki a kertbe és rakjatok tüzet. azt hiszem van is ott valami tábortűz-hely. Majd nézzétek meg .

Előkészítettem a húsokat, ráraktam őket egy tányérra majd kivittem a kertbe. Ott egészen szokatlan látvány fogadott. Liam fát vág, Zayn botot farab amire majd rászúrjuk a húsokat, Louis sört kortyolgat és dirigál Liam-nek, Niall rakja össze a tüzelni való fát egy csoportba, amit Liam szétaprított, Harry pedig színek szerint rakja a szalvétákat.

Sajnos Sel már nem lehetett velünk,mivel haza kellett mennie. Így megint egyedül maradtam,mint lány.

-Ó! itt hozzák a vacsorám! –Niall megcsodálta a szépen elkészített húsokat.

Már körülbelül éjjel 3 és 4 óra között lehetett . Csak mi lehetünk olyan dilisek hogy éjjelek éjjelén kimegyünk az udvarra sütni. Az áramkimaradás, Josh látogatása és az én cikis sztorijaim után ez már meg sem kottyant.

-Harry te mi a fenét csinálsz? –kérdeztem értelmetlenül

-Színek szerint rakom a szalvétákat. Vagy minek látszik? –Harry

-Jólvan na csak kérdeztem.

-Készen vannak a botok. Tessék ez a tiéd.- Zayn odaadott nekem egy faragott botot, amibe egy I Love You felirat volt belevésve.

Megköszöntem neki egy csókkal.

-Ó, milyen romantikus! Na gyertek együnk! –Niall

Körbeültük a tábortüzet. Pokrócokon ültünk. Zayn húsa már lángolt. Totál szénné égett.

-Tessék! Itt az enyém! –felajánlottam neki az én adagomat

-De te akkor mit eszel? –Zayn

-Sütök másikat! Na vedd már el mert forróóóó! –majd elhajítottam a kezemből.

Zayn elfogadta az ajánlatomat.

Már mindenki készen volt a sütéssel. Niall valami nyolcat megevett. Hihetetlen. Hova megy az a sok kaja?

Teli hassal ültünk a tábortűz körül meghitt hangulatban. Egyszer csak Niall előkapta a gitárját a kertkapu mögül.

-Te mikor hoztad ezt ide? –kérdeztem

-Amikor jöttünk. Nem is vetted észre hogy ide tettem? –Niall

-Hogy őszintén mondjam,nem. De nem baj. Örülök neki hogy elhoztad.

Niall elkezdett játszani egy nagyon ismerős dallamot. A Forever young c. szám volt az. Niall elkezdte énekelni és a srácok is rögtök csatlakoztak hozzá. Én is csatlakoztam a szörnyű hangommal, de sebaj. Most nem ez volt a lényeg hanem az ,hogy együtt lehetek a legjobb barátaimmal a tábortűz körül és együtt énekelhetek velük. Nem, nem a One Directionnel énekeltem együtt, hanem 5 egyszerű sráccal akikkel szeretek együtt lenni.