Part 29

Az egész estét végig játszottuk. Én előre megmondtam nekik,hogy semmi esélyük. Úgy is nyerni fogok. Hát nem úgy lett? Nekem volt a legtöbb telkem. Szegény Harryt sajnáltam, mindig az én területeimre lépett rá. Fizetett mint a köles. Danielle egyébként elég jól felzárkózott mögöttem. Meg kell hagyni, tud játszani a csaj.

Az izgalmas játék után mindenki nyugovóra hajtotta fejét. Már aki. Az öt srác úgy aludt, mint a bunda. Jól kifáradtak a mai programban. Úgy látszik én álltam legjobban a sarat ( szó szerint is), mert én még mindig fent vagyok. Danielle is hamar elaludt, csak én és Eleanor maradtunk fent.

- Katy! Alszol! –kérdezte halkan Eleanor

- Nem alszom. Te sem?

- Én sem. Nem tudok. Louis állandóan mocorog. Szerintem álmodik. Nem akarom felébreszteni.

- Zayn meg itt horkol mellettem. Hallod?

- Hallom hát. De még valaki horkol. Azt hiszem Liam az. Szegény Dan. Csoda hogy elaludt.

- Egyetértek. Meg én amúgy sem vagyok fáradt. Egész jól bírtam a mai napot. Kár hogy nem jöttél. Nem tudod miből maradtál ki!

- Most már én is sajnálom!

- Te! Figyelj! Nem megyünk le beszélgetni? Hagyjuk aludni a srácokat, ne keltsük fel őket a piszmogásunkkal. –mondtam

- Egyetértek. Akkor menjünk! De csak óvatosan mert Louis fogja a kezem. Valahogy ki kellene szabadulnom.

- Oké, mássz ki valahogyan, addig én is kimászok. –mondtam

- Meg van! Kiszabadultam. Gyorsan menjünk le, míg fel nem kelnek. –suttogott Eleanor

- Oké, osonjunk.

Mind a ketten halkan leosontunk a konyhába. Ott meggyújtottunk egy gyertyát, mert nem akartuk feloltani a villanyt, nehogy felkeljenek a többiek. Leültünk a konyhában lévő kisebb kanapé-szerű dologra, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Na,most itt vagyunk ketten, most már nyugodtan elmondhatod a nagy béküléseteket Zaynnel. –kíváncsiskodott El.

- Jaj már. Az már régen volt.

- De akkor is hallani akarom. Légyszi! Mondd el! Elvégre barátnők vagyunk nem?

- Igen, de…

- Semmi de! Na lökjed!

- Szóval az úgy volt,hogy amikor visszamentem a házba, hogy összepakoljam a maradék cuccomat, benyitottam a hálószobába és Zayn ott ült a tükör előtt…félmeztelenül.

- Húha. Akkor már jól kezdődött.

- Azt nem mondhatnám. Elkezdtünk beszélgetni a Willes dologról, majd annyira kiakadtam,hogy elkezdtem sírni és olyanokat mondtam hogy „Nem bízol bennem? Pedig én sosem tennék ilyet veled” meg ilyenek.

- Aztán mi volt?

- Aztán úgy volt hogy lépésenként közeledett hozzám, majd megnézte a tetoválásomat. De az volt a durva,hogy közben egy szót sem szólt. Csak nézett rám azokkal a hatalmas barna szemekkel, én meg még jobban elkezdtem bőgni.

- Elhiszem. Nem lehetett valami könnyű.

- Nem volt az. De utána jött a lényeg. Megragadott és azt mondta hogy „Én már nem bírom…nélküled”. Na amikor ezt mondta, akkor már olvadoztam. Nem volt elég hogy félmeztelenül állt előttem és bámult azokkal a kölyökkutya szemekkel, de még magához is húzott. Húh.

- Utána mi történt? Nehogy most hagyd abba! Gyerünk! Mondjad tovább!

- Szóval pont úgy helyezkedtem el ,hogy az ágy volt mögöttem és Zayn előttem. Gondolhatod. Lassan, finoman lefektetett az ágyra és…

- És..?? Fejezd be a mondatot! Katy! Ne legyél zavarban!

- Jól van na. Akkor folytatom. Lassan, finoman lefektetett az ágyra és elkezdett szenvedélyesen csókolni. A pityergésem egyből elmúlt. Levette rólam a ruhákat és én meg levettem a nadrágját, utána pedig….

A mondatomat nem tudtam befejezni, mivel egy halk reccsenést hallottam a lépcső felől. Mind a ketten odanéztünk és láttuk Niall mindent eláruló arcát.

- Te jó ég Niall! Mit csinálsz itt ilyenkor? –Eleanor

- Csak lejöttem enni. Éhes vagyok. –mondta Niall kicsit megszeppenve

- És mióta vagy a lépcsőn? –kérdeztem gyanakvóan

- Éppen elég idő óta. –mondta Niall vigyorogva

- Mindent hallottál? –kérdeztem suttogva

- Nem mindent. Onnan hallottam hogy „Lassan, finoman lefektetett az ágyra és…” –Niall

- Úristen Niall! Nem mondták még hogy nem szép hallgatózni? Főleg ha két csaj beszélget a pasijáról. –mondtam kissé mérgesen

- Bocsi. –Niall egy egyszerű bocsival elintézte a dolgot majd lejött a lépcsőn.

- Niall! Ugye nem mondod el senkinek amit most hallottál? –kérdeztem idegesen

- Nem akarok ünneprontó lenni, de már mindenki tudja. Legalábbis mi, srácok. –mondta Niall tök lazán

- Mi? Zayn elmondta? Ez most komoly? –nem tudtam ehhez bővebben hozzászólni

- Nem akarta elmondani, de kiszedtük belőle.

- És mégis mikor?

- Amikor ti hárman hátramentetek traccspartizni. De el ne mondd Zaynnek mert kinyír engem. –Niall

- Dehogy mondom. Habár gondolhattam volna hogy tudtok a mi kis kibékülésünkről, mert valamikor már mondtátok hogy Zayn mindig elmond nektek mindent.

 - Igen, ez igaz. –Niall

- Igen, erre én is emlékszem. –Eleanor

- Na mindegy. De másnak ne adjátok tovább ha megkérhetlek erre. Senki kívülállónak. Épp elég nagy baj az hogy ti is tudtok róla. Na majd beszélek Zayn fejével, az biztos.

- De én nem mondtam semmit. Oké? –Niall

- Megegyeztünk!

Niall egy pillanatra megállt előttem, majd kiskutya szemekkel rám nézett. Meg sem kellett szólalnia, anélkül is tudom hogy mit akar.

- Sonkásat vagy sajtosat? –kérdeztem Nialltől

- Hm…Mindkettő.

- Gondoltam.

- Figyeljetek, én most már elteszem magam holnapra. Eléggé elfáradtam. –Eleanor

- Oké, menj csak nyugodtan. Én is nemsokára megyek, csak még szendvicset kell csinálnom,tudod.

Eleanor felment az emeletre aludni, én meg ott maradtam Niallel és egy félkész sonkás sajtot szendviccsel a konyhában, amit csak egy kis gyertyafény világított be. Komolyan mondom, nem valami egyszerű gyertya mellett szendvicset csinálni, de végül meglett. Niall jóízűen elfogyasztotta a szendvicsét, én meg felmentem az emeletre aludni.

Reggel amikor felkeltem már mindenki fel volt öltözve. Csak én voltam az egyetlen,aki nyugodtan aludt.

- Mi az? Hova mentek ilyen korán? –kérdeztem álmos hangon

- Fél 11 van. Ideje felkelned te éjjeli bagoly. –Louis

- Nem is voltam fent olyan sokáig, csak Niallnek csináltam kaját. –mentegettem magam

- Katy! Te még nem vagy kész? –Zayn éppen most érkezett fel az emeletre

- Hát nem látod? Még csicsikál. –Harry

- Aki éjjel legény, legyen nappal is. –Liam

- Liam! Fogd be! –rászóltam a vigyorgó Liamre

- Amúgy hova megyünk? Mire a nagy sietség? –kérdeztem még rekedtes, álmoskás hangon

- Nem szeretném innen bentről nézni a zuhogó esőt,bocsi. –Louis

- Innen nem messze van egy hatalmas nyári panzió és ott van egy hatalmas fedett medence. Oda megyünk. –Danielle

- Jaj srácok! Nekem nincs kedvem menni. Tegnap eleget fürödtem. Elég volt. Bocsi. –kijelentettem a nemtetszésemet

- Katy már! Miért nem jössz? Mi a problémád már megint? –Zayn

- Egyszerűen csak nem akarok menni. Ennyi. Nem értem mit kell ezen filózni.

- Ha nem akar jönni akkor hagyjuk. –Eleanor

- Hagyjatok. Kérlek. –mondtam más kissé erélyesebb hangon

- Valaki itt bal lábbal kelt fel! –Niall

- Nem keltem fel bal lábbal. Csak nem akarok menni. Olyan nehéz ezt megérteni?

- Katy! Légy szíves! Mi egy csapat vagyunk. te is közénk tartozol. –Louis

- Igen Katy! Csak egyet úszunk és utána hazajövünk! –Liam

- Hagyjátok! Rontsa csak el a hangulatot. –Zayn

- Most komolyan! Nem értitek meg hogy nem akarok menni? Nem érzem valami jól magam.

- Tipikus női praktika. Ha valamit csinálni kell akkor mindjárt jön a szokásos duma hogy „ Jaaj, fáj a fejem. Jaaj fáj a hasam.” Ismerem. Lány tesóim vannak. Nem dőlök be. –Zayn

- Én tényleg nem érzem jól magam. Ti mehettek nyugodtan. Nem akarok ünneprontó lenni.

- Már késő. –Zayn

- Zayn! Kérlek! –Zayn szemébe mondtam

- Na jól van! Nem akarok még jobban ideges lenni. Ha nem jön,akkor nem jön. Az ő baja.

- Hallottátok Zaynt! Menjetek! –mondtam és viszlátot intettem a többieknek,akik már lefelé tartottak a lépcsőn.

Zayn állt be a lefelé tartó libasor legvégére. Az utolsó pillanatban úgy volt hogy visszafordul, majd a fejét csóválva lassan lement a lépcsőn.

Hallottam,ahogyan a bejárati ajtó becsukódik és valami kulcsra zárja. Liamnél volt a kulcs, gondolom ő volt az. A nyaralóban volt egy pótkulcs vészhelyzet esetére, szóval közlekedés nem volt gond.

Remek. Ismét a saját hülyeségemből magamra maradtam. Sőt, még Zaynt is felidegesítettem. Ismét jelentéktelen hülyeségekkel. Ez is csak én lehetek. Millió lány lenne a helyemben. Óvnák-védenék Zaynt, de ahelyett hogy én is ezt tenném,folyamatosan megbántom. A vicces az,hogy tényleg hangyányi dolgokból elefántot csináltunk.

Itt maradtam egyedül a nyaralóban. Komolyan nem éreztem valami jól magam. Biztosan a tegnapi miatt. Kint lenni a szakadó esőben, plusz még én hülye meg is mártóztam a jéghideg jó habjaiban. Én sem vagyok normális.

A fejem nagyon fájt. Zaynnek igaza volt a fejfájással kapcsolatban. Csak nekem igazából is fájt a fejem. A torkomnak semmi baja,pedig a hideg fürdőzés után inkább annak kellene fájnia. De semmi. Csak a fejem. Remek. Nagyon kellemes érzés a fejfájás. Olyan,mintha ezernyi gombostűt szúrnának az agyamba. Csak az volt a baj hogy senkinek sem tudtam elpanaszolni a fájdalmaimat, mert mindenkit elüldöztem magam mellől.

Lementem a konyhába és leültem a puha, párnázott kanapéra a kandalló mellé. Elkezdtem sírni,pedig nem is akartam. A gondolat-naptáramban most nem volt beírva a sírás. Teljesen váratlanul ért. Megleptem saját magamat.

Azon gondolkoztam,hogy már megint hülyeséget csináltam. Velük kellett volna mennem. Tudom, hogy így kívülről nézve nem látszik nagy dolognak, ha egy összekovácsolt csapatból az egyik tag nem tart a többiekkel, de ezt átélni teljesen más volt.

A szívem hevesen dobogott és én egyre jobban kezdtem pityeregni. Sírtam a saját hülyeségemen. Eddig nem mondtam és nem is mutattam senkinek mennyire érzékeny vagyok. Ez is besorolható a fő gyenge pontjaim közé. Nagyon sokszor rám jön a sírhatnék teljesen váratlanul. Így volt ez most is.

Egyszer csak kulcscsörgésre lettem figyelmes. Észre vettem,hogy valaki ki akarja nyitni a bejárati ajtót. Az illetőnek sikerült is kinyitnia. Az ajtó kitárult, majd Zayn bújt elő az ajtó rejtekéből.

- Szia. –megkísérletezett egy halk köszönést.

- Szia. –én úgyszint viszonyoztam

- Figyelj! Tudom,hülyén viselkedtem és bocsánatot kérek. –mondta Zayn megbánóan

- Ne te kérj bocsánatot. Nekem kell. Én viselkedtem hülyén. Túlreagáltam a dolgokat. –mondtam

- Ugyan már! Na mindegy. Szerintem felejtsük el! Nincs nagy jelentősége. Ne vesszünk össze minden apróságon.

- Egyetértek.

Amint befejeztem a mondatomat, Zayn máris odaült mellém a kanapéra, majd átölelt.

- Te sírtál? –kérdezte meglepve

- Nem, nem sírtam.

- Látszik rajtad hogy sírtál. Nem kellett volna pityeregned ilyen marhaságon. Na gyere ide.

Zayn ismételtem megölelt, de most sokkal szenvedélyesebben,mint az előbb.

- Figyelj! Fent van papírzsepi, menjünk fel érte. –mondta teljesen higgadtan, kiegyensúlyozottan.

Nem tudom,hogy én miért kellek egy papírzsepi lehozásához, de vele mentem. Fogalmam sem volt hogy mire készül.

Amint odaértünk a lépcsőhöz, pár lépésre előtte megállt, majd finoman a falnak lökött. Nem is nevezhetnénk lökésnek, inkább csak a falnak irányított.

Elkezdte csókolgatni a nyakamat és elkezdte levenni rólam a kockás ingemet.

Most már értem. Hát azért kellettem én az állítólagos zsepi lehozáshoz…Mindent értek.

Én nem akadályoztam meg Őt semmiben. Hagytam hogy a dolgok történjenek a maguk módján.

Halkan a fülembe suttogta,hogy nagyon szeret. Én ezt egy széles mosollyal viszonyoztam.

Egyre jobban, vadabbul kezdett el csókolni, sőt már a híres-neves kockás ing is lekerült rólam.

Már Zayn kezében volt az ingem, de hirtelen nem is tudta hova tenni, majd csak egyszerűen ledobta a lépcső első fokára. De ez még semmi. Felkapott a karjaiba és felcipelt az emeletre. Lefektetett az ágyra ugyanúgy, ahogy a múltkori békülésünknél. Csak most nem feküdt rám, hanem támaszkodott. Én meg elkezdtem levenni róla a pólóját. A kísértet sikeres volt. Most már kicsit lejjebb merészkedtem, a nadrágját próbáltam levenni. Ismételten sikerrel jártam. Most Ő következik. Már éppen elkezdte volna rólam levenni a farmert, amikor kulcszörgés hallatszott lentről.

-Te jó ég! Visszajöttek! –szóltam ijedten, rémült arccal

- Az nem lehet. Azt mondták még ott lesznek egy darabig.

- Akkor ki nyitotta ki az ajtót?

A kulcscsörömpölés után hangokat hallottunk a földszintről. Először Niallt, majd utána Louist. Ezek tényleg hazajöttek. A francba!

- Hé, srácok! Ezt ki hagyta itt? –hallottam,hogy Harry iramodik a lépcső felé, de az első foknál megállt. Pont ott, ahova Zayn ledobta az ingemet. Ez tipikus Harry. Még be sem jöttek, de már egy gazdátlanul heverő női inget kiszúrt a lépcsőn.

- Ez Katyé. –Danielle

- Bizony ez Katy ingje. Bármikor felismerem. –Liam

- Ezek fent vannak! –Harry

- Egy elhagyatott ing a lépcsőn? Ez csak egyet jelenthet. –Louis

- Bizony-bizony. Zayn nem véletlenül jött el korábban. Most már értem miért. –Niall

- Csak most? Én már az elejétől fogva tudtam. –Liam

- Én felmegyek megnézem mit csinálnak! –Harry

- Harry ne menj! Még túl kicsi vagy ehhez. –Eleanor

- Haha. Nagyon vicces. –Harry

Most aztán tényleg megrémültem. Hallottam,hogy Harry iramodik fel a lépcsőn. Mi igyekeztünk kevésbé félreérthető helyzetet teremteni, de csak annyit tudtunk csinálni a pár másodperc alatt,hogy én gyorsan kiugrottam az ágyból és úgy tettem,mintha az elveszett ingemet keresném.

- Sziasztok! Hát ti meg mit csináltok? –kérdezte Harry vigyorogva. Azt az önelégült arcot látni kellett volna- Vigyorgott mint a tejbetök. Sőt, bónuszként még a szemöldökét is emelgette.

- Szia Harry! Nem láttad véletlenül az ingemet? Valahol elhagytam.

- De igen. Itt van a kezemben. –Harry odanyújtotta nekem a rég elvesztett kockás inget, majd gyorsan magamra kaptam.

- Szia Zayn! –Harry Zaynnek külön köszönt.

- Helló haver. Te meg mit csinálsz itt? –kérdezte Zayn tök nyugodtan.

- Inkább azt kérdezném,hogy te mit csinálsz. –Harry

- Én csak lepihentem. Álmos voltam.  –magyarázkodott Zayn

- És a ruháidat meg csak úgy ledobta a földre? –Harry ezt nem hagyhatta ki.

- Igen, mert már nagyon álmos voltam.

- Értem. Na jól van. Nem kínozlak tovább titeket. Fojtassátok csak nyugodtan amit abba hagytatok. –mosolyogott Harry

- Majd folytatjuk! –nem elég hogy Harry kíváncsiskodik, de még Zayn is rátesz egy lapáttal.

Harry röhögve lement a lépcsőn elújságolni a többieknek a látottakat. Pár másodperc múlva a többiek is elkezdtek röhögni. Remek. Már megint rajtunk. De csak minket szívatnak. Nem hogy Louist vagy Liamet szívatnák inkább.

- Készülj,hogy erről egy hétig beszélni fognak. –Zayn

- Köszi hogy megnyugtattál. –mondtam idegesen

- Ne húzd fel magad. Ez tipikus Harry. Vagy inkább tipikus srácok. Mindig ezt csinálják. De nem csak velünk. Louisval és Liammel ugyanezt művelik. Hidd el, tudnék mesélni szaftos sztorikat. Csak abba a szivatásokban én is benne voltam, és így kapom vissza.

- Nem vagytok normálisak.

- Lehet. –mosolygott Zayn

- Na figyelj, én lemegyek. Szembe nézek a dolgokkal.

-Oké, én is megyek.

- Így? Alsógatyában?

- Miért hogy? Már nem mindegy? Magyarázkodhatunk, úgysem fogják elhinni. Inkább mondjuk azt amit hallani akarnak. Akkor talán békén hagynak minket.

- Te tudod…

Mind a ketten lassan lesétáltunk a lépcsőn. Sok kíváncsi szem szegeződött ránk.

- Srácok! Most ne, jó? Nincs kedvem magyarázkodni. –mondtam

- Nem is kell. Mi már mindent tudunk. –Liam

- Ugye mondtam? –Zayn súgta a fülembe.

- Hagyunk titeket. Megértem hogy el vagytok fáradva. –Louis

- BooBear! –erélyesen rászóltam Loura

- Na jól van. Nem piszkálunk tovább. –Louis

- Köszönöm. –mondtam mérgesen

Mindenki ment a dolgára. Most kivételesen nem piszkáltak minket. De azért én kíváncsi vagyok a szaftos sztorikra, ahogy Zayn nevezte. Majd valamikor alaposan kifaggatom. Aztán lesz mivel visszavágnom a kíváncsiskodóknak.

Már este felé járhatott. Az eső csak esett. Nem akarta abbahagyni egy percre sem. Megint ott maradtunk a nyaralóban. Megint a Monopoly-zás fogalma merült fel a Louisban, de ma már senki nem akart.

- Srácok, ki kéne találni valamit. Ez az unatkozás már kikészít. –Liam

- Együnk! –Niall felszólalt

- Most ettünk. –Zayn

- Nem baj. Együnk megint. Addig sem unatkozunk. –Niall

- Valami egyéb ötlet? –Eleanor

- Most komolyan úgy érzem magam mint a kis óvodás aki nem tudja mit játsszon. –Danielle

- Nekem is olyan feelingem van. –Zayn

Láttam,hogy Harry nagyon töri a fejét valamin. Már most féke. Mi jöhet még? Összebilincselés, esőben sétálás majd patakban fürdés? Esetleg póker parti vagy fürdessük meg a lányokat parti? Harry ötletei ördögiek. Szó szerint. Mindig félek amikor felveszi a gondolkodó-pózt.

- Srácok! Megvan! –Harry a nagy gondolkozás után felkiáltott

- Mi van meg? –Niall

- Az ötlet. Már meg van mit csináljunk. –mondta Harry tök vidáman.

Mindenki rá figyelt. Végre valaki akinek van ötlete erre az unalmas, esős estére.

Part 28

Sok gyaloglás után végre odaértünk a tóhoz. Nem volt nagy tó, de elég tiszta volt. Leláttam az aljáig. Gondolom nem strandolni jöttünk ide. Habár én már azt is kinézem belőlük hogy esőben akarnak fürödni.

Most nem volt igazam. A tó mellett állt egy régi kunyhó. Lou és Zayn odamentek és a kis kunyhóból kivettek egy csónakot.

- Ezzel fogunk menni! –Zayn rámutatott a viszonylag még zöld, ütött-kopott csónakra.

- Felejtsétek el! Én ebbe a roncsra nem ülök bele. Nem szeretném eljátszani a Titanicot.

- Ne félj! Nem süllyed el. Ez a csónak mér sok mindent kibírt. –Zayn

- Nem is tudom…

- Na gyere már. Ne ázz itt egymagad az esőben. –Zayn

- Miért a csónakban nem áznék el?

- Ott nem! –mondta Zayn teljes határozottsággal

Nem szóltam semmit, csak bólintottam egyet. Zayn és Louis, Liam segítségével rátették a csónakot a vízre. Niall kihozta a kis kunyhóból az evezőket, majd mind a 6an beleültünk a 2 személyes csónakba. Az nem kifejezés hogy hogy féltem. Féltem hogy felborulunk. Louis még direkt is himbálóztatta a csónakot. Teljesen kész voltam. Szorosan magamhoz öleltem Zaynt, annyira féltem. Harry és Liam evezett. Harry evezőjének a vége hiányzott, szóval azt sem is mondhatjuk kimondottan evezőnek. Inkább egy hosszú seprűnyélre hasonlított.

Az eső csak nem akarta abbahagyni. Sőt, még jobban szakadt. Már pár villámot is láttunk az égen. Úgy véltem,hogy ma nagy vihar lesz. Mi megy itt ülünk nyugodtan ( már aki )a csónakban, a szakadó esőben. A srácoknak fel sem tűnt,hogy esik az eső, annyira bele voltak merülve a röhögésbe.

Én ott ültem Zayn mellett és fogtam a kezét. Egy másodpercre sem engedtem volna el. Amíg az 5 srác röhögött ott magának, addig én folyamatosan Zaynt figyeltem. Olyan…úristen….sexy volt vizes hajjal….és ahogy beletúrt a vizes hajába…na ott meghaltam. Kész. Vége. Nincs tovább.

Teljesen elolvadtam a látványától. Hogy lehet ilyen imádnivaló és jóképű valaki? Ez már illegális.

Liam észrevette,hogy mohón bámulom Zaynt, majd így szólt:

- Zayn! Katynek bejösz!

- Nem újdonság. –mosolygott rám Zayn

- Zayn igazítsd meg a hajad. Ott balra. A másik balra. –Liam

Liam nagyon jól tudta,hogy mi lesz a reakcióm. Idétlen mosolygás.

- Így már jó? –Zayn is elkezdett mosolyogni,mert tudta hogy miről van szó. Majd odafordult hozzám és így szólt:

- Jó lesz így a hajam? Nem lapult le nagyon? –direkt csinálta csak hogy húzza az agyam

-Zayn! Te meg akarsz ölni?

- Miért akarnálak?

Nem szóltam semmit csak egy szerény mosolyt lejtettem az orrom alatt.

Hirtelen egy nagy reccsenést hallottunk. Ez nem a ég morajlása volt. A csónak léket kapott.

- Úristen! Mi ez? –kiáltottam fel

- Á, semmi. Csak süllyedünk! –Liam

- Süllyedünk?? Mi??

- Gyorsan evezzetek hogy kiérjünk a partra! –Niall

Hát persze hogy a tó közepén voltunk! Miért is ne?

- Ne evezzetek! Úgy sem érünk ki időben! Így még több víz kerül a csónakba! –Zayn

- Én tudtam hogy ez lesz. Én hülye meg belementem! –panaszkodtam

- Mindenki tud úszni ugye? –Louis

- Mindenki. –Harry

- Akkor ki kell úsznunk! Más lehetőség nincs! –Lou

- Jaj Istenem! Ilyen nincs! –mondtam

- De sajnos van. –Zayn

Liam és Harry kidobták a csónakból az evezőket.

- Ki nézi meg először hogy milyen a víz? –Liam

Zayn felállt a csónakban és egy hátast dobott a vízbe.

- Te jó ég Zayn! A frászt hoztad rám. –mondtam ijedten

- Na? Milyen a víz? –Harry

- Nedves. –Zayn

- Jó, de amúgy milyen? –Harry

- Egész jó. Nem annyira hideg. –Zayn

- Akkor jó. –Harry

Harry is bevetette magát a vízbe.

- ÁÁ, az hideg! Átvertél engem! –Harry

- Ha ha. –mondta Zayn nevetve

- Vigyázzatoook! Jön Nialler!

Niall is beleugrott a vízbe. Már csak Lou,Liam és én maradtunk a csónakban. Egészen eddig. Lou megfogta Liam kezét és egyszerre ugrottak be a vízbe. Egyedül maradtam a süllyedő csónakban.

- Katy! Gyere ugorj te is! –Liam

Felálltam a már félig megtelt csónakban és a vizet kezdtem el bámulni.

- Milyen mély a víz?

- Nem tudom. Ez a tó közepe. Gondolom eléggé. –Harry

- Remek. Na mindegy.

Egy nagy lendületet vettem magamon és belevetettem magam a vízbe. Már olyan mindegy volt hogy vizes leszek-e mert a szakadó eső már eláztatott engem.

Kicsit megvicceltem a srácokat, mert ahogy beleugrottam a vízbe, átúsztam a még felszínen lévő csónak alatt a süllyedő roncs másik oldalára. A fiúk csak annyit láttak ebből,hogy egy hatalmasat csobbantam és eltűntem a víz felszínén. Közben és a csónak másik oldalán kíváncsian bámultam a rémült arcokat. Zayn volt az első aki lemerült a víz alá. Pár másodperc múlva feljött a víz alól,majd ismét lemerültek, de most mindenkivel az élen.

Szegénykéket már nem igazán akartam szívatni, ezért előbújtam a csónak háta mögül. Pontosan akkor bújtam elő, amikor épp feljöttek a felszínre.

Én csak idétlenül vigyorogtam, majd így szóltam:

- Bevettétek! Amatőrök!

- Te? De…hogy…te lemerültél….víz….csónak…és –Zayn kicsit összekavarodott.

- Te átvertél minket! –Liam

- Az volt a cél. –mondtam mosolyogva.

- Ezt nem úszod meg szárazon! –Zayn iramodott felém és lenyomott a víz alá.

Immáron feljöttem a víz felszínére és Zaynre néztem.

- Megérdemeltétek. Azt mondtátok hogy van esőkabát és azt mondtátok hogy nincs messze a tó. Ennyit megérdemeltetek. –magyaráztam a dolgot

- De akkor is. Tudod hogy megijedtem? –Zayn

- Zayn nem tudna élni nélküled. –Niall

- Igen, ez így van. A frászt hoztad rám. –Zayn

- És rám is. –Harry

- Mindenkire. –Liam

- Megértem,de akkor is megérdemeltétek. Ahogyan ezt is.

Elkezdtem szöktelni a fiúkat. Ők ugyanezt viszonozták, csak ők egyszerre. Mind az öten egyszerre.

A nagy vízi-csata után Liam megszólalt:

- Már eléggé lehűlt a levegő. Nem kéne kiúsznunk?

- Jó ötlet! –mondtam

- Akkor menjünk! –Louis

Mindnyájan kiúsztunk a partra. Nem tudtunk megszáradni,mivel az eső csak úgy zuhogott és a villámlás is egyre erősödött.

- Menjünk mielőtt belénk csap a villám. –Niall

Elindultunk a haza vezető úton. Nagyon sokat gyalogoltunk. Én az út felénél már Zayn hátára kapaszkodtam fel. Nem vette zokon, sőt kifejezetten örült neki.

Sokára visszaértünk a nyaralóba. Amint beléptünk az ajtón, megcsapott minket a sült krumpli és a csirke illata. Danielle és Eleanor tényleg nem vicceltek.

- Hát ti meg? Csak nem eláztatok? –gúnyolódott Danielle

- El is áztunk, sőt még fürödtünk is. –Liam

- Fürödtetek? Hol?-Eleanor rám nézett

- Hosszú, nagyon hosszú. Majd elmesélem, csak levetem a vizes ruhákat.

- Megyek, segítek! –Zayn

Mi ketten felmentünk a felső részre, nevezzük hálószobának.

Elkezdtem magamról levetni a vizes holmikat. A kabátot még csak sikerült levennem, de a többit bajosan. Annyira tapadt minden rám, mintha valami mágnes lennék. Zayn próbálta leszedni rólam a felsőmet, nem sok sikerrel. ( a többi srác lent próbálta leszedni magáról a ruhát) Kicsit érdekes lehetett, mert a többiek lent csak annyit hallhattak a próbálkozásainkból,hogy „Húzd lejjebb. De nem megy. Csináld erősebben. Feküdj le, megpróbálom úgy”. Félreérthető helyzet volt.

Nagy nehezen leszedtük a pólómat, de most következett a farmer nadrág, ami még jobban a bőrömhöz volt simulva. Ez a helyzet még félreérthetőbbnek hallatszott: „Nem bírom kiszedni. Toldd beljebb. Áúú az fájt. Próbáld meg gyorsabban!” A nadrág leszedés végén már mind a ketten halálra röhögtük magunkat. De még a többiek is röhögtek lent. De nem velünk, hanem rajtunk. Azon,hogy milyen hülyék vagyunk.

Most már minden ruha lekerült rólam, majd száraz ruhát kaptam magamra.

Zaynnek könnyű dolga volt, neki nem kellett megszenvednie a vizes ruhákkal, mert mire leszedtük az enyémeket, az övé már félig száraz volt. Ő is átöltözött, majd lementünk a többiekhez. A srácok már rég átöltöztek és már az asztalnál vártak minket.

- Csak hogy megvagytok! Már azt hittem sosem végeztek . –Liam

- Hidd el én is azt hittem. –mondtam

- A hangok alapján gondolom jól szórakoztatok .-Louis

- Haha. Nagyon vicces vagy. –mondtam Louisnak

- Együnk! –Niall

Mindnyájan elfogyasztottuk a vacsorát, amit El és Dan készített nekünk.

Vacsora után mindenki oda ült ahol talált helyet. Én a kandalló mellé ültem melegedni. Nem szerettem volna ismét megfázni.

- Na most már meséljétek el mi történt. –Eleanor

-Hát az úgy kezdődött,hogy a srácok azt mondták nekem hogy van esőkabát. De aztán kiderült, hogy a fiúkák füllentettek és egyetlen egy esőkabátunk sincsen. Aztán beleragadtam a sárba,közben bőrig áztam. Aztán felmentünk egy lesre az erdőben és ott…

Nem tudtam folytatni a monológomat, mert Lou befogta a számat.

- Felmentünk egy lesre és ott néztük az őzikéket. –Louis

Ezzel egy időben Liam az őzikék helyett nyuszikákat mondott. Elég cikin jött ki a két srácnak, mert mind a ketten mást mondtak. Aztán Liam kapcsolt és kijavította a mondat végét őzikékre. Csakhogy ez idő alatt Louis is kapcsolt és ő meg nyuszikákat mondott.

- Mit hazudtok? Kiscsibéket néztünk! –Niall megpróbálta megmenteni a helyzetet

- Szerintem az erdőben nincsenek kiscsibék. –Danielle
- Ó,tényleg. -Niall

Danielle és Eleanor már kicsit furcsállották a sok állatot az erdőben.

- Felmentünk egy lesre és ott Niall majdnem leesett. –végül is elmondtam a mondatomat. Persze kicsit átmásítva. Láttam Liam és Lou arcán a megkönnyebbülést. Mind a ketten bólintottak egyet köszönés képpen,hogy nem mártottam be őket.

- Niall! Ez igaz? –mondta Eleanor rémülten.

- I-Igen, igaz. –Niall szerencsére vette a lapot.

- Én mentettem meg őt a leeséstől. –Zayn

- Ó,Zayn! Te egy hős vagy. –Danielle

- Tudom. –ismét egy huncut mosoly

Én meg csak mosolyogtam és ráztam a fejem. Hogy létezik,hogy Zayn mindenből jól jön ki? Hm…

- Akkor folytatnám a sztorit ha nem baj. –mondtam

- Persze, folytasd csak nyugodtan. –Danielle

- Szóval ugye voltunk ott a lesen, ahol Niall majdnem leesett .Zaynnek hála nem. Utána a srácok kitalálták,hogy menjünk el valami tóhoz a szakadó esőben. De várj, azt mondták hogy nincs messze. Erre gyalogoltunk 3 kilométert. Ott aztán elővettek egy ütött-kopott csónakot. Nagy nehezen rászedtek,hogy üljek bele. Én hülye meg bele is ültem. Az eső egyre jobban kezdett zuhogni, sőt még villámlott is. De én hülye beleültem abba a csónakba, ami léket is kapott. Kievezni már nem volt idő, úgyhogy mindenki beleugrott a vízbe. Én ugrottam utoljára és egy kicsit megvicceltem a fiúkat.

- Kicsit? –Zayn

- Csöppet rájuk hoztam a frászt. Beleugrottam a vízbe és úgy tettem mintha elmerültem volna, de csak átúsztam a csónak alatt a másik oldalra. Azokat a rémült arcokat láttátok volna. Mindenki utánam eredt a víz alá, de nem húztam sokáig, előbukkantam a semmiből. Aztán persze megkaptam érte a magamét. Zayn lenyomott a víz alá, sőt még le is szökteltek engem. A szakadó esőben.

- Ki is kezdte a szöktelést? –Zayn

- Na jó, azt én kezdtem, de akkor is.  A többit meg már tudjátok.

- Akkor jó kis délutánotok volt. Kár hogy nem mentünk. Most már bánom. –Danielle

- Én is. Mi meg egész végig unatkoztunk. –Eleanor

- Ha velünk jöttetek volna egy percre sem gondoltatok volna az unatkozásra. –Liam

- Az biztos.

- Még szerencse hogy Katyt el lehet csábítani mindenhova. –Harry

- Na azért nem mindenhova. –mondtam

Az élménybeszámoló után körbe ültünk a földön, én persze a kandalló mellett melegedtem és szárítottam a még mindig csupa víz hajamat.

Louis elővett egy színes dobozt a kanapé mögül.

- Na ki akar Monopolyzni? –Louis

- Szerintem mindenki. –Liam

- Én benne vagyok. –mondtam

Ez a játék felidézi bennem a régi szép időket, mikor Sellel a fán lévő kuckónkban játszottunk ezzel a játékkal. Akkor is mindig nyertem, hát remélem most is nyerek. Meg van a trükköm hozzá.

Komolyan mondom tisztára a gyerekkoromat élem. Vagyis nem csak én, hanem mindenki. Mi mindnyájan teljes erőbedobással kezdtük játszani ezt a nosztalgia játékot. Mindenki nyerni szeretne. Hát ehhez még lesz egy két szavam.

Így ülünk mi, hatan, a szőnyegen, a kandalló mellett a nyár végén 9°C-ban, kint szakad az eső,Niall pedig éppen igyekszik megvenni egy vasút állomást.

Part 27

Egész éjjel kint feküdtünk és bámultuk az eget, majd hajnal felé bementünk aludni.

Reggel felkeltünk, majd jóízűen megreggeliztünk. Elterveztük,hogy ma nem csinálunk semmit. Az egész napot együtt szeretnénk tölteni. Kettesben. Csak Zayn és én. Senki más. Persze a mai programot füstbe ment tervnek is lehet nevezni, mivel ahogy leültünk a kanapéra, megcsörrent Zayn telefonja. Louis hívta. A beszélgetésből nem sok mindent tudtam kivenni, mivel Zayn mindig csak igennel és nemmel válaszolt. Halvány lila gőzöm nem volt hogy miről beszélgethetnek. Biztos valami disznóságon törik a fejüket, mint mindig.

Zayn és Lou elköszöntek egymástól. Én Zaynre néztem nagyra nyílt szemekkel. Meg sem kellett kérdeznem,hogy miért hívott Louis, máris mesélni kezdte a beszélgetésüket.

- Lou meghívott minket egy kis nyaralásra. A nyaralóba.

Unott tekintettel Zaynre pillantottam:

- A nyaralóba? Megint? Megint bele akartok lökni a vízbe?

- Nem, nem abba a nyaralóba. Louis családjának van egy nyaralója a hegyekben. Hétvégére meghívott mindenkit.

- Oké, de tudod a jövő héten már suli. Sajnos.

- Addigra hazajövünk. Ígérem. Na? Beleegyezel? Mehetünk? Jó buli lesz, hidd el. Mindenki ott lesz aki számít.

- Sel is?

- Sajnos őt még nem engedik el messzire. Ez a hely meg elég messze van.

 - Értem. De Niall sem jön?

- Ő jön! Ki nem hagyná.

- Értem..

- Szóval? Mit mondasz?

- Felőlem mehetünk.

- Remek! De készülj fel rá, hogy ez amolyan hegyi túra lesz. Még az X Factor után szoktunk ide jönni a srácokkal.

- Gondolom sok sztoritok van már.

- De még mennyi! –bevágott egy huncut vigyort

- Komolyan! Hány csajt csábítottál már oda hétvégére? –kíváncsi voltam hogyan fog reagálni

Zayn elkezdte számolgatni az ujján,hogy hány csajt sikerült megfűznie.

- Na? Mennyi?

- 9. Ha jól emlékszem. Habár Perrie és Rebecca csak látogatóban voltak itt…

- Perrie? Rebecca? Ki van még? Angela? Nina? Diana? Hm??

- Angela nincs. Diana és Nina volt.

Értelmetlenül ránéztem.

- Csak hülyülök. Még senki sem járt itt rajtunk és Lou családján kívül. Ez az titkos helyünk. Itt nem talál ránk senki. Még Eleanor és Dan sem járt itt. Nekik is új lesz.

- Értem. Így már mindjárt más.

- Legalábbis én nem vittem oda lányokat. Aztán kitudja hogy a többiek mit csináltak ott szabadidejükben…

- Harryről el tudom képzelni.

- Én is. –együtt nevettünk

- Ja és amúgy meg sem kérdeztem hogy mikor indulunk. Mit mondott Louis?

- Ebéd után indulunk. Paul odavisz minket kisbusszal.

- Rendben. Addig elkészülődök.

- Oké.

Zayn egy pillanatra megállt, majd kölyökkutya szemekkel nézett rám.

- Katy? Szerelmem..Kérdezhetek valamit? De ne legyél ideges!

- Na kérdezz!

- Csinálnál nekem szendvicset?

- Ez olyan Nialles volt. Tőle tanultad?

- Igen, de csinálsz nekem szendvicset? Tudod mennyire imádom. Niall is imádja de én jobban.

- Csinálok persze, nem gond….ti most szerepet cseréltetek Niallel? Amikor a buli volt Sel házában, láttam hogy a tükör előtt áll és a haját igazgatja. Te meg most szendvicset akarsz. Nekem ez furcsa.

- Ebben nincs semmi furcsaság. Éhes vagyok és pont. Tegnap délelőtt ettem utoljára.

- Jól van! Akkor csinálok pár szenyát.

- Köszi, édes vagy. –átkarolt és egy puszit adott a nyakamra.

Zaynnek csináltam 7 szendvicset, mind a hetet megette. Ismétlem, ez olyan Nialles volt.

Később aztán mind a ketten felmentünk a háló szobába pakolni. Komolyan mondom, annyi ruhával megyünk 3 napra,mint ha egy hónapra mennénk. Habár Zaynnek sok ruha kell. De ez nem meglepő.

Hallottam,hogy valaki dudál a ház előtt. Paul volt az, a kisbusszal. Már mindenki bent ült. Niall,Harry,Louis,Eleanor,Danielle és Liam. Már csak mi hiányoztunk. Beraktuk a csomagokat a busz aljába, majd felmentünk a többiekhez.

Mindenki egyszerre köszönt nekünk.

Mivel mi értünk fel a legkésőbb a buszra, azért csak elől volt hely. A többiek mind elfoglalták a hátsó sorokat. Mi Zaynnel leültünk az első sorba. Niall és Harry ült mögöttünk. A két jómadár.

- Katy? Ugye hoztál nekem szendvicset?! –Niall

Nem szóltam semmit, megfogtam a táskámat és elővarázsoltam belőle egy hatalmas sonkás-sajtos szendvicset.

- Köszi. –Niall mohón kapott a szendvics után.

- Azt mondtad hogy már elfogyott! –Zayn sértődött arcot vágott.

 - Muszáj volt eldugnom egyet. Tuti megetted volna.

- Meg bizony. De most már mindegy. Niall! Csak tudd,hogy most az én szendvicsemet eszed! –Zayn hátrafordult Harryékhez

- Akkor még nagyobb élvezettel fogom enni. –Niall

- Zayn! Zayn! –Harry bökdöste Zayn vállát

- Igen?

- Hozunk piát. Sokat!

Zayn Harryre nézett és a szemöldökét emelgette. Na te jó ég. Mi lesz itt?

Az út tényleg nagyon sokáig tartott. Közben már senki nem ült a helyén. Dan,El és én hátra mentünk a leghátsó ülésekhez, a pasikat meg ott hagytuk elől. Liam oda ült Zayn mellé, Lou pedig Harry ölébe ült. Ők így traccspartiztak, mi meg hátul pletykáltunk. Megbeszéltük,hogy milyen filmben milyen jó pasikat láttunk. Komolyan mondom, nagyon jó téma.

Végre odaértünk. Itt, a hegyekben már kicsit hidegebb volt az idő, de még így sem kellett szvettert felvenni. Minden leszálltunk a buszról, majd a srácok és Paul kipakolták a bőröndöket a busz aljából. Addig mi bementünk a nyaralóba. Tényleg úgy van ahogy Zayn elmondta. Nagyon pici, de nagyon szép. Az egész ház fa borítású, a közepén egy hatalmas kandallóval. Az ablakokon krémszínű függönyök és a mini konyhában pedig tölgyfa bútorzat. Felmentünk a létra-szerű lépcsőn a padlás részre. A földön matracok hevertek, egymás mellett. Pont mindenkinek jutott hely. Szerencsére Paul nem alszik velünk, ő megy vissza Londonba. Neki már nem is lett volna helye amúgy sem.

A srácok becipelték a csomagokat a nyaralóba. Mindenki elkezdett kipakolni. Kivétel nélkül. A pakolással elég gyorsan végeztünk, mert mindenki bekapcsolódott.

Sajnos nem olyan jó időt fogtunk ki, elég hideg és esős idő volt. Sebaj. A hangulat a lényeg. A suli is már hétfőtől következik,úgyhogy ez az utolsó nyári hétvégénk,amit együtt tölthetünk. Én már fősulira járnék,csak az a baj hogy év vesztes vagyok. Na de ez most sem lényeges. Nem akarok a suliról beszélni,hiszen még mindig tombol a nyár.

Mivel nem ebédelt még senki, ezért asztalhoz ültünk. Én és Danielle összedobtunk egy gyors spagettit. Azt látni kellett volna Niall hogy ette. Az egész arca tiszta maszat volt. Liam pedig tökéletesen meg tudta enni villával. Nyilván neki ebben van gyakorlata.

Elfogyasztottuk az ebédet,majd megbeszéltük a napi programot.

- Nem megyünk be az erdőbe? –Harry

- Nekem nincs sok kedvem hozzá. –mondtam

- Miért? –Harry

- Mert eltévednék. Volt már rá példa,ugye Zayn?

- Igen, volt. –Zayn nevetett

- Akkor mit csinálunk ma? –Eleanor

- Pihenjünk! Teli vagyok. –Niall

- Mi?? –Louis

- Mi? –Liam

- Gyerekek, ezt be kell írni a naptárba. Niall Horan degeszre ette magát. –Zayn

- Bizony bizony. történelmi pillanat .-Harry

- Na srácok! Most komolyan! Mit csinálunk ma? –Danielle

- Nem sok mindent tudunk csinálni ilyen esőben. Lou

Mindnyájan kinéztünk az ablakon és tényleg szakadt az eső.

- Ugyan már, ez csak egy kis víz. Attól még elmehetnénk túrázni. A sűrű lombok alatt úgysem esik az eső. –Niall

- Mondjuk e igaz. Az itteni erdőben nagyon sok fa van. Felőlem mehetünk. –Louis

- Most komolyan! Mi vagyok én? Indiana Jones? –kérdeztem

- Nem, te Bear Grylls vagy. –Zayn

- Mégj obb.

- Max kicsit elázunk. Nem lehet abból nagy baj. –Liam

- Max tüdőgyulladás… semmi extra. –tiltakoztam

- Akkor te esőkabátban jössz. –Harry

- Srácok, nekem sincs kedvem menni . –Danielle

- De szívem. Nem lesz semmi baj. –Liam

- Gyertek már csajok! Ne féljetek a vadontól . –Zayn

- Itt ki fél? Mert én nem. Csak egyszerűen nem akarok sárban tapicskolni. –mondtam

- Nem lesz sár. Annyira. –Louis

- Azt te honnan tudod? –Danielle

- Csak tudom. –Louis

- Hiába győzködtök, én akkor sem megyek. Ezt most megmondom. Ilyen hülye ötletet. Esőben túrázni indulni!- Eleanor

- Én sem megyek. –Danielle

- Jaj már! Olyan félősek vagytok! –Niall

- Nők! –Zayn

- Veled mi van,Katy? –Harry

- Hülye ötletnek tartom.

- Nehogy már csak öten menjünk! Lányok! Gyertek! Legalább te, Katy! –Liam

Látni kellett volna. Mind az öt srác kiskutya szemekkel nézett rám. Én voltam az utolsó esélyük. El és Dan egyből kijelentették,hogy nem mennek sehova ilyen időben. Nekem is ezt kellett volna tennem, de már késő volt.

Láttam rajtuk,hogy nagyon akarják hogy ott legyek. Én meg, amilyen vaj szívem van (LoL) nem tudtam ellenállni a kiskutya effektnek.

- Na jó. Meggyőztetek. De ha valami baj történik, akkor kitekerem a nyakatokat! Ezt most megmondom!

- Nyugi, nem lesz semmi baj. Gondoskodunk róla. –Louis

- Bátor vagy Katy! –Dan

- Nekem mondod?

- Akkor gyerünk. Öltözzünk fel. Hideg van kint. –Zayn

Most komolyan. Csak én lehetek olyan idióta aki belemegy ilyen hülye ötletbe. Menjünk túrázni ki az esőbe. Baromi jó ötlet. Ezt is csak Harry találhatta ki. Na de most már mindegy. Beleegyeztem. Én hülye. Kitudja mi vár kint rám. Mennyi vadállat mászkál majd az erdőben. Az is lehet hogy eltévedünk! Nincs kizárva. Sőt, semmi sincs kizárva. Minden megtörténhet. Én nagy barom vagyok hogy belementem ebbe az eszement ötletbe.

- Danielle és Eleanor. Mivel nem voltatok hajlandóak velünk jönni, ezért mikorra hazaérünk, meleg ételt szeretnénk látni az asztalon! –Niall

- Benne vagyok. Még mindig jobb bent főzőcskézni, mint kint az esőben sétálni. –Danielle

- Egyetértek. –Eleanor

- Én is itt maradhatok főzni! Segítek a lányoknak. –mondtam

- Olyan nincs! Velünk jössz! Megígérted! –Zayn

- Jól van na. Akkor megyek. –még egy utolsót próbálkoztam, hátha meggondolják magukat.

A híres One Direction és én elindultunk túrázni a szakadó esőben. Milyen hülyén hangzik. Főleg a túrázni a szakadó esőben. Épeszű ember nem áll neki ilyen útnak. De hát mi mások vagyunk.

Zayn azt mondta,hogy adnak nekem esőkabátot. Végül kiderült,hogy egyetlen esőkabátunk sincs. Remek. Ez az én formám.

Nekiindultunk az útnak. Louis vezetett minket és én közvetlen utána mentem. Ő már fejből tudta az utat. Szerencsére. A srácok meg jöttek mögöttem. Így sétáltunk mi, a szakadó esőben. Nagy hülyeség volt az is,hogy a fák alatt nem esik az eső. Sőt, a fákról még jobban csöpögött a víz. Komolyan mondom, ez az út rosszabb már nem lehet. Ja és a sarat meg sem említettem. Minden tiszta sár volt. Én egyszer bele is ragadtam egy méteres darabba. Liam húzott ki onnan. A kabátomból pedig önteni lehetett az esővizet ,annyira elázott. Zayn jól mondta. Úgy nézek ki mint Bear Grylls. Harry meg úgy nézett ki a lelapult hajával,mint Tarzan. A srácok ezen röhögtek egy órát, hogy ezt mondtam.

Már egy jó háromnegyed órája úton lehetünk, amikor megpillantottunk egy lest. Egész jó állapotban volt. Gyorsan felszaladtam a lesre az eső elől. habár már teljesen mindegy volt. Már totál eláztam,úgyhogy a dolog feleslegesnek bizonyult.

A srácok jöttek utánam.

- Ugye milyen szép a kilátás? –Liam

- Nagyon szép. Nem látok semmit a párás levegőtől és az esőtől. –panaszkodtam

- Nézz a dolgok mögé! –Zayn olyan átéléssel mondta ezt, mint az Oroszlánkirályban az az idegesítő majom. De komolyan így volt. A kezével a sűrű lombok felé mutatott és úgy mondta.

- Nézek a dolgok mögé, de nem látok semmit Louistól.

- Elnézést! Pardon! –Louis elállt az utamból. Még így sem láttam semmit csak fákat. Sok fát.

- Emlékeztek mit szoktunk itt csinálni? –Niall

- Psszt! Niall! –Liam

- Na mit szoktatok itt csinálni? Ki vele! Ha már eddig eljöttem, megérdemlek annyit hogy megtudjam.

- Ez igaz! –Zayn

- Akkor?

- Mondjad Niall! –Harry

- Régebben, a fák mögött, ahova Zayn mutatott és közben mondta hogy „Nézz a dolgok mögé”, ott leánytábor volt. Most már az egész épület elhagyatott, de régebben nagy bulik szoktak ott lenni. –Niall

- A lényeget mondd Niall! –Lou

- A lényeg az,hogy mi itt a lesen szoktunk leskelődni a lányok után. Főleg amikor bikiniben voltak. Az milyen jó volt. –Niall

- Bizony! Azok voltak ám a régi szép idők! –Zayn egy pillanatra elgondolkozott

- Ti teljesen dilisek vagytok!

- Tudjuk. –Niall, Liam és Harry egyszerre mondták.

- Louis! Emlékszel még arra tóra? Tudod hogy hol van? –Liam

- Persze. Hogyne tudnám. Nincs is olyan messze.

- Hova akartok cipelni már megint?

- Csak ide! Nincs messze! –Louis

- Aha persze! Már nem hiszek nektek!

- Most tényleg igazat mondunk! –Harry

 A tó egy kicsit sem volt messze. Max 3 km-re lehetett a lestől. Gyalog.