Part 29

Az egész estét végig játszottuk. Én előre megmondtam nekik,hogy semmi esélyük. Úgy is nyerni fogok. Hát nem úgy lett? Nekem volt a legtöbb telkem. Szegény Harryt sajnáltam, mindig az én területeimre lépett rá. Fizetett mint a köles. Danielle egyébként elég jól felzárkózott mögöttem. Meg kell hagyni, tud játszani a csaj.

Az izgalmas játék után mindenki nyugovóra hajtotta fejét. Már aki. Az öt srác úgy aludt, mint a bunda. Jól kifáradtak a mai programban. Úgy látszik én álltam legjobban a sarat ( szó szerint is), mert én még mindig fent vagyok. Danielle is hamar elaludt, csak én és Eleanor maradtunk fent.

- Katy! Alszol! –kérdezte halkan Eleanor

- Nem alszom. Te sem?

- Én sem. Nem tudok. Louis állandóan mocorog. Szerintem álmodik. Nem akarom felébreszteni.

- Zayn meg itt horkol mellettem. Hallod?

- Hallom hát. De még valaki horkol. Azt hiszem Liam az. Szegény Dan. Csoda hogy elaludt.

- Egyetértek. Meg én amúgy sem vagyok fáradt. Egész jól bírtam a mai napot. Kár hogy nem jöttél. Nem tudod miből maradtál ki!

- Most már én is sajnálom!

- Te! Figyelj! Nem megyünk le beszélgetni? Hagyjuk aludni a srácokat, ne keltsük fel őket a piszmogásunkkal. –mondtam

- Egyetértek. Akkor menjünk! De csak óvatosan mert Louis fogja a kezem. Valahogy ki kellene szabadulnom.

- Oké, mássz ki valahogyan, addig én is kimászok. –mondtam

- Meg van! Kiszabadultam. Gyorsan menjünk le, míg fel nem kelnek. –suttogott Eleanor

- Oké, osonjunk.

Mind a ketten halkan leosontunk a konyhába. Ott meggyújtottunk egy gyertyát, mert nem akartuk feloltani a villanyt, nehogy felkeljenek a többiek. Leültünk a konyhában lévő kisebb kanapé-szerű dologra, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Na,most itt vagyunk ketten, most már nyugodtan elmondhatod a nagy béküléseteket Zaynnel. –kíváncsiskodott El.

- Jaj már. Az már régen volt.

- De akkor is hallani akarom. Légyszi! Mondd el! Elvégre barátnők vagyunk nem?

- Igen, de…

- Semmi de! Na lökjed!

- Szóval az úgy volt,hogy amikor visszamentem a házba, hogy összepakoljam a maradék cuccomat, benyitottam a hálószobába és Zayn ott ült a tükör előtt…félmeztelenül.

- Húha. Akkor már jól kezdődött.

- Azt nem mondhatnám. Elkezdtünk beszélgetni a Willes dologról, majd annyira kiakadtam,hogy elkezdtem sírni és olyanokat mondtam hogy „Nem bízol bennem? Pedig én sosem tennék ilyet veled” meg ilyenek.

- Aztán mi volt?

- Aztán úgy volt hogy lépésenként közeledett hozzám, majd megnézte a tetoválásomat. De az volt a durva,hogy közben egy szót sem szólt. Csak nézett rám azokkal a hatalmas barna szemekkel, én meg még jobban elkezdtem bőgni.

- Elhiszem. Nem lehetett valami könnyű.

- Nem volt az. De utána jött a lényeg. Megragadott és azt mondta hogy „Én már nem bírom…nélküled”. Na amikor ezt mondta, akkor már olvadoztam. Nem volt elég hogy félmeztelenül állt előttem és bámult azokkal a kölyökkutya szemekkel, de még magához is húzott. Húh.

- Utána mi történt? Nehogy most hagyd abba! Gyerünk! Mondjad tovább!

- Szóval pont úgy helyezkedtem el ,hogy az ágy volt mögöttem és Zayn előttem. Gondolhatod. Lassan, finoman lefektetett az ágyra és…

- És..?? Fejezd be a mondatot! Katy! Ne legyél zavarban!

- Jól van na. Akkor folytatom. Lassan, finoman lefektetett az ágyra és elkezdett szenvedélyesen csókolni. A pityergésem egyből elmúlt. Levette rólam a ruhákat és én meg levettem a nadrágját, utána pedig….

A mondatomat nem tudtam befejezni, mivel egy halk reccsenést hallottam a lépcső felől. Mind a ketten odanéztünk és láttuk Niall mindent eláruló arcát.

- Te jó ég Niall! Mit csinálsz itt ilyenkor? –Eleanor

- Csak lejöttem enni. Éhes vagyok. –mondta Niall kicsit megszeppenve

- És mióta vagy a lépcsőn? –kérdeztem gyanakvóan

- Éppen elég idő óta. –mondta Niall vigyorogva

- Mindent hallottál? –kérdeztem suttogva

- Nem mindent. Onnan hallottam hogy „Lassan, finoman lefektetett az ágyra és…” –Niall

- Úristen Niall! Nem mondták még hogy nem szép hallgatózni? Főleg ha két csaj beszélget a pasijáról. –mondtam kissé mérgesen

- Bocsi. –Niall egy egyszerű bocsival elintézte a dolgot majd lejött a lépcsőn.

- Niall! Ugye nem mondod el senkinek amit most hallottál? –kérdeztem idegesen

- Nem akarok ünneprontó lenni, de már mindenki tudja. Legalábbis mi, srácok. –mondta Niall tök lazán

- Mi? Zayn elmondta? Ez most komoly? –nem tudtam ehhez bővebben hozzászólni

- Nem akarta elmondani, de kiszedtük belőle.

- És mégis mikor?

- Amikor ti hárman hátramentetek traccspartizni. De el ne mondd Zaynnek mert kinyír engem. –Niall

- Dehogy mondom. Habár gondolhattam volna hogy tudtok a mi kis kibékülésünkről, mert valamikor már mondtátok hogy Zayn mindig elmond nektek mindent.

 - Igen, ez igaz. –Niall

- Igen, erre én is emlékszem. –Eleanor

- Na mindegy. De másnak ne adjátok tovább ha megkérhetlek erre. Senki kívülállónak. Épp elég nagy baj az hogy ti is tudtok róla. Na majd beszélek Zayn fejével, az biztos.

- De én nem mondtam semmit. Oké? –Niall

- Megegyeztünk!

Niall egy pillanatra megállt előttem, majd kiskutya szemekkel rám nézett. Meg sem kellett szólalnia, anélkül is tudom hogy mit akar.

- Sonkásat vagy sajtosat? –kérdeztem Nialltől

- Hm…Mindkettő.

- Gondoltam.

- Figyeljetek, én most már elteszem magam holnapra. Eléggé elfáradtam. –Eleanor

- Oké, menj csak nyugodtan. Én is nemsokára megyek, csak még szendvicset kell csinálnom,tudod.

Eleanor felment az emeletre aludni, én meg ott maradtam Niallel és egy félkész sonkás sajtot szendviccsel a konyhában, amit csak egy kis gyertyafény világított be. Komolyan mondom, nem valami egyszerű gyertya mellett szendvicset csinálni, de végül meglett. Niall jóízűen elfogyasztotta a szendvicsét, én meg felmentem az emeletre aludni.

Reggel amikor felkeltem már mindenki fel volt öltözve. Csak én voltam az egyetlen,aki nyugodtan aludt.

- Mi az? Hova mentek ilyen korán? –kérdeztem álmos hangon

- Fél 11 van. Ideje felkelned te éjjeli bagoly. –Louis

- Nem is voltam fent olyan sokáig, csak Niallnek csináltam kaját. –mentegettem magam

- Katy! Te még nem vagy kész? –Zayn éppen most érkezett fel az emeletre

- Hát nem látod? Még csicsikál. –Harry

- Aki éjjel legény, legyen nappal is. –Liam

- Liam! Fogd be! –rászóltam a vigyorgó Liamre

- Amúgy hova megyünk? Mire a nagy sietség? –kérdeztem még rekedtes, álmoskás hangon

- Nem szeretném innen bentről nézni a zuhogó esőt,bocsi. –Louis

- Innen nem messze van egy hatalmas nyári panzió és ott van egy hatalmas fedett medence. Oda megyünk. –Danielle

- Jaj srácok! Nekem nincs kedvem menni. Tegnap eleget fürödtem. Elég volt. Bocsi. –kijelentettem a nemtetszésemet

- Katy már! Miért nem jössz? Mi a problémád már megint? –Zayn

- Egyszerűen csak nem akarok menni. Ennyi. Nem értem mit kell ezen filózni.

- Ha nem akar jönni akkor hagyjuk. –Eleanor

- Hagyjatok. Kérlek. –mondtam más kissé erélyesebb hangon

- Valaki itt bal lábbal kelt fel! –Niall

- Nem keltem fel bal lábbal. Csak nem akarok menni. Olyan nehéz ezt megérteni?

- Katy! Légy szíves! Mi egy csapat vagyunk. te is közénk tartozol. –Louis

- Igen Katy! Csak egyet úszunk és utána hazajövünk! –Liam

- Hagyjátok! Rontsa csak el a hangulatot. –Zayn

- Most komolyan! Nem értitek meg hogy nem akarok menni? Nem érzem valami jól magam.

- Tipikus női praktika. Ha valamit csinálni kell akkor mindjárt jön a szokásos duma hogy „ Jaaj, fáj a fejem. Jaaj fáj a hasam.” Ismerem. Lány tesóim vannak. Nem dőlök be. –Zayn

- Én tényleg nem érzem jól magam. Ti mehettek nyugodtan. Nem akarok ünneprontó lenni.

- Már késő. –Zayn

- Zayn! Kérlek! –Zayn szemébe mondtam

- Na jól van! Nem akarok még jobban ideges lenni. Ha nem jön,akkor nem jön. Az ő baja.

- Hallottátok Zaynt! Menjetek! –mondtam és viszlátot intettem a többieknek,akik már lefelé tartottak a lépcsőn.

Zayn állt be a lefelé tartó libasor legvégére. Az utolsó pillanatban úgy volt hogy visszafordul, majd a fejét csóválva lassan lement a lépcsőn.

Hallottam,ahogyan a bejárati ajtó becsukódik és valami kulcsra zárja. Liamnél volt a kulcs, gondolom ő volt az. A nyaralóban volt egy pótkulcs vészhelyzet esetére, szóval közlekedés nem volt gond.

Remek. Ismét a saját hülyeségemből magamra maradtam. Sőt, még Zaynt is felidegesítettem. Ismét jelentéktelen hülyeségekkel. Ez is csak én lehetek. Millió lány lenne a helyemben. Óvnák-védenék Zaynt, de ahelyett hogy én is ezt tenném,folyamatosan megbántom. A vicces az,hogy tényleg hangyányi dolgokból elefántot csináltunk.

Itt maradtam egyedül a nyaralóban. Komolyan nem éreztem valami jól magam. Biztosan a tegnapi miatt. Kint lenni a szakadó esőben, plusz még én hülye meg is mártóztam a jéghideg jó habjaiban. Én sem vagyok normális.

A fejem nagyon fájt. Zaynnek igaza volt a fejfájással kapcsolatban. Csak nekem igazából is fájt a fejem. A torkomnak semmi baja,pedig a hideg fürdőzés után inkább annak kellene fájnia. De semmi. Csak a fejem. Remek. Nagyon kellemes érzés a fejfájás. Olyan,mintha ezernyi gombostűt szúrnának az agyamba. Csak az volt a baj hogy senkinek sem tudtam elpanaszolni a fájdalmaimat, mert mindenkit elüldöztem magam mellől.

Lementem a konyhába és leültem a puha, párnázott kanapéra a kandalló mellé. Elkezdtem sírni,pedig nem is akartam. A gondolat-naptáramban most nem volt beírva a sírás. Teljesen váratlanul ért. Megleptem saját magamat.

Azon gondolkoztam,hogy már megint hülyeséget csináltam. Velük kellett volna mennem. Tudom, hogy így kívülről nézve nem látszik nagy dolognak, ha egy összekovácsolt csapatból az egyik tag nem tart a többiekkel, de ezt átélni teljesen más volt.

A szívem hevesen dobogott és én egyre jobban kezdtem pityeregni. Sírtam a saját hülyeségemen. Eddig nem mondtam és nem is mutattam senkinek mennyire érzékeny vagyok. Ez is besorolható a fő gyenge pontjaim közé. Nagyon sokszor rám jön a sírhatnék teljesen váratlanul. Így volt ez most is.

Egyszer csak kulcscsörgésre lettem figyelmes. Észre vettem,hogy valaki ki akarja nyitni a bejárati ajtót. Az illetőnek sikerült is kinyitnia. Az ajtó kitárult, majd Zayn bújt elő az ajtó rejtekéből.

- Szia. –megkísérletezett egy halk köszönést.

- Szia. –én úgyszint viszonyoztam

- Figyelj! Tudom,hülyén viselkedtem és bocsánatot kérek. –mondta Zayn megbánóan

- Ne te kérj bocsánatot. Nekem kell. Én viselkedtem hülyén. Túlreagáltam a dolgokat. –mondtam

- Ugyan már! Na mindegy. Szerintem felejtsük el! Nincs nagy jelentősége. Ne vesszünk össze minden apróságon.

- Egyetértek.

Amint befejeztem a mondatomat, Zayn máris odaült mellém a kanapéra, majd átölelt.

- Te sírtál? –kérdezte meglepve

- Nem, nem sírtam.

- Látszik rajtad hogy sírtál. Nem kellett volna pityeregned ilyen marhaságon. Na gyere ide.

Zayn ismételtem megölelt, de most sokkal szenvedélyesebben,mint az előbb.

- Figyelj! Fent van papírzsepi, menjünk fel érte. –mondta teljesen higgadtan, kiegyensúlyozottan.

Nem tudom,hogy én miért kellek egy papírzsepi lehozásához, de vele mentem. Fogalmam sem volt hogy mire készül.

Amint odaértünk a lépcsőhöz, pár lépésre előtte megállt, majd finoman a falnak lökött. Nem is nevezhetnénk lökésnek, inkább csak a falnak irányított.

Elkezdte csókolgatni a nyakamat és elkezdte levenni rólam a kockás ingemet.

Most már értem. Hát azért kellettem én az állítólagos zsepi lehozáshoz…Mindent értek.

Én nem akadályoztam meg Őt semmiben. Hagytam hogy a dolgok történjenek a maguk módján.

Halkan a fülembe suttogta,hogy nagyon szeret. Én ezt egy széles mosollyal viszonyoztam.

Egyre jobban, vadabbul kezdett el csókolni, sőt már a híres-neves kockás ing is lekerült rólam.

Már Zayn kezében volt az ingem, de hirtelen nem is tudta hova tenni, majd csak egyszerűen ledobta a lépcső első fokára. De ez még semmi. Felkapott a karjaiba és felcipelt az emeletre. Lefektetett az ágyra ugyanúgy, ahogy a múltkori békülésünknél. Csak most nem feküdt rám, hanem támaszkodott. Én meg elkezdtem levenni róla a pólóját. A kísértet sikeres volt. Most már kicsit lejjebb merészkedtem, a nadrágját próbáltam levenni. Ismételten sikerrel jártam. Most Ő következik. Már éppen elkezdte volna rólam levenni a farmert, amikor kulcszörgés hallatszott lentről.

-Te jó ég! Visszajöttek! –szóltam ijedten, rémült arccal

- Az nem lehet. Azt mondták még ott lesznek egy darabig.

- Akkor ki nyitotta ki az ajtót?

A kulcscsörömpölés után hangokat hallottunk a földszintről. Először Niallt, majd utána Louist. Ezek tényleg hazajöttek. A francba!

- Hé, srácok! Ezt ki hagyta itt? –hallottam,hogy Harry iramodik a lépcső felé, de az első foknál megállt. Pont ott, ahova Zayn ledobta az ingemet. Ez tipikus Harry. Még be sem jöttek, de már egy gazdátlanul heverő női inget kiszúrt a lépcsőn.

- Ez Katyé. –Danielle

- Bizony ez Katy ingje. Bármikor felismerem. –Liam

- Ezek fent vannak! –Harry

- Egy elhagyatott ing a lépcsőn? Ez csak egyet jelenthet. –Louis

- Bizony-bizony. Zayn nem véletlenül jött el korábban. Most már értem miért. –Niall

- Csak most? Én már az elejétől fogva tudtam. –Liam

- Én felmegyek megnézem mit csinálnak! –Harry

- Harry ne menj! Még túl kicsi vagy ehhez. –Eleanor

- Haha. Nagyon vicces. –Harry

Most aztán tényleg megrémültem. Hallottam,hogy Harry iramodik fel a lépcsőn. Mi igyekeztünk kevésbé félreérthető helyzetet teremteni, de csak annyit tudtunk csinálni a pár másodperc alatt,hogy én gyorsan kiugrottam az ágyból és úgy tettem,mintha az elveszett ingemet keresném.

- Sziasztok! Hát ti meg mit csináltok? –kérdezte Harry vigyorogva. Azt az önelégült arcot látni kellett volna- Vigyorgott mint a tejbetök. Sőt, bónuszként még a szemöldökét is emelgette.

- Szia Harry! Nem láttad véletlenül az ingemet? Valahol elhagytam.

- De igen. Itt van a kezemben. –Harry odanyújtotta nekem a rég elvesztett kockás inget, majd gyorsan magamra kaptam.

- Szia Zayn! –Harry Zaynnek külön köszönt.

- Helló haver. Te meg mit csinálsz itt? –kérdezte Zayn tök nyugodtan.

- Inkább azt kérdezném,hogy te mit csinálsz. –Harry

- Én csak lepihentem. Álmos voltam.  –magyarázkodott Zayn

- És a ruháidat meg csak úgy ledobta a földre? –Harry ezt nem hagyhatta ki.

- Igen, mert már nagyon álmos voltam.

- Értem. Na jól van. Nem kínozlak tovább titeket. Fojtassátok csak nyugodtan amit abba hagytatok. –mosolyogott Harry

- Majd folytatjuk! –nem elég hogy Harry kíváncsiskodik, de még Zayn is rátesz egy lapáttal.

Harry röhögve lement a lépcsőn elújságolni a többieknek a látottakat. Pár másodperc múlva a többiek is elkezdtek röhögni. Remek. Már megint rajtunk. De csak minket szívatnak. Nem hogy Louist vagy Liamet szívatnák inkább.

- Készülj,hogy erről egy hétig beszélni fognak. –Zayn

- Köszi hogy megnyugtattál. –mondtam idegesen

- Ne húzd fel magad. Ez tipikus Harry. Vagy inkább tipikus srácok. Mindig ezt csinálják. De nem csak velünk. Louisval és Liammel ugyanezt művelik. Hidd el, tudnék mesélni szaftos sztorikat. Csak abba a szivatásokban én is benne voltam, és így kapom vissza.

- Nem vagytok normálisak.

- Lehet. –mosolygott Zayn

- Na figyelj, én lemegyek. Szembe nézek a dolgokkal.

-Oké, én is megyek.

- Így? Alsógatyában?

- Miért hogy? Már nem mindegy? Magyarázkodhatunk, úgysem fogják elhinni. Inkább mondjuk azt amit hallani akarnak. Akkor talán békén hagynak minket.

- Te tudod…

Mind a ketten lassan lesétáltunk a lépcsőn. Sok kíváncsi szem szegeződött ránk.

- Srácok! Most ne, jó? Nincs kedvem magyarázkodni. –mondtam

- Nem is kell. Mi már mindent tudunk. –Liam

- Ugye mondtam? –Zayn súgta a fülembe.

- Hagyunk titeket. Megértem hogy el vagytok fáradva. –Louis

- BooBear! –erélyesen rászóltam Loura

- Na jól van. Nem piszkálunk tovább. –Louis

- Köszönöm. –mondtam mérgesen

Mindenki ment a dolgára. Most kivételesen nem piszkáltak minket. De azért én kíváncsi vagyok a szaftos sztorikra, ahogy Zayn nevezte. Majd valamikor alaposan kifaggatom. Aztán lesz mivel visszavágnom a kíváncsiskodóknak.

Már este felé járhatott. Az eső csak esett. Nem akarta abbahagyni egy percre sem. Megint ott maradtunk a nyaralóban. Megint a Monopoly-zás fogalma merült fel a Louisban, de ma már senki nem akart.

- Srácok, ki kéne találni valamit. Ez az unatkozás már kikészít. –Liam

- Együnk! –Niall felszólalt

- Most ettünk. –Zayn

- Nem baj. Együnk megint. Addig sem unatkozunk. –Niall

- Valami egyéb ötlet? –Eleanor

- Most komolyan úgy érzem magam mint a kis óvodás aki nem tudja mit játsszon. –Danielle

- Nekem is olyan feelingem van. –Zayn

Láttam,hogy Harry nagyon töri a fejét valamin. Már most féke. Mi jöhet még? Összebilincselés, esőben sétálás majd patakban fürdés? Esetleg póker parti vagy fürdessük meg a lányokat parti? Harry ötletei ördögiek. Szó szerint. Mindig félek amikor felveszi a gondolkodó-pózt.

- Srácok! Megvan! –Harry a nagy gondolkozás után felkiáltott

- Mi van meg? –Niall

- Az ötlet. Már meg van mit csináljunk. –mondta Harry tök vidáman.

Mindenki rá figyelt. Végre valaki akinek van ötlete erre az unalmas, esős estére.