Part 36

Az egész éjjelt csendes lélegzetvételek közt töltöttem. Még véletlenül sem szerettem volna felébreszteni az akaratomon kívüli vendéglátóimat. A Hold fénye pontosan rám világított, csak a rácsos ablak zavart be a képbe. Komolyan mondom, nem volt valami nagy élvezet karton dobozokon szunyókálni. Habár itt szunyókálásról itt szó sem esett. Egy szemhunyásnyit, még annyit sem aludtam. Féltem,hogy ezek a vadállatok visszajönnek. Habár nem volt semmi okom az aggodalomra, mert még egyben vagyok. Még.

Csak a Holdat bámultam. A fejemet az oszlopnak nyomtam és csak bámultam előre. Olyan érzésem volt, mintha Zayn itt lenne velem és szorosan átölelne, és ez megnyugtatott. Megnyugtatott a gondolat,hogy egyszer talán még találkozok vele, feltéve ha addig nem nyírnak ki.

*eközben a hotelban a hatalmas teraszon*

Zayn az egyik napozóágyon ült és szintén a Holdat bámulta. Mélyen a nagy fehérségbe nézett és magában mondogatta,hogy „Jaj Katy! Ha most itt lennél velem. El sem tudnád képzelni hogy hogyan szeretnélek. Úgy, ahogyan még soha. Soha nem engednélek el sehova. Mindig mellettem lennél. Ó Katy! Szerelmem. Miért történik ez velünk? Minden egy másodpercen múlott. Ez a véletlen műve volt. Bárcsak tudnám,hogy jól vagy-e. Csókolnálak és szeretnélek. Mindent megtennék érted. Mindent megtennék azért hogy újra láthassalak.”

Már reggel volt. Körülbelül 9 óra lehetett becslésem szerint. Phil és Dave is már felébredtek.

- Te már ilyen korán fent vagy? –kérdezősködött Phil

- Nem is aludtam. –válaszoltam vissza halk hanglejtéssel.

- Megértem. A te helyedben én sem aludtam volna egy percet sem. –Dave

- 9 óra van. –Phil az órájára nézett. Akkor jól saccoltam.

- Már csak egy óra és mindent megtudunk. –Dave

- Milyen mindent? –erre a mondatra rendesen felfigyeltem.

- Hát szerintem te leszel a csali. Szerintem valamit tervez. Őszintén megmondom,hogy még mi sem tudjuk hogy mi jár abban a hatalmas kopasz fejében. –Phil

- Szerintem elvisz valahová és váltságdíjért cserébe visszaszolgáltad a barátodnak. –Dave

- Ebben van logika. A csávó teljesen le van égve és pénz kell neki hogy elszökhessen Mexikóba. Hát ez az! Ehhez kellett az egész cirkusz! Zseni vagy Dave. –Phil

- Ugye hogy? Addig fogva tart, míg a pasid át nem utalja neki a pénzt. –Dave

- Remek. –mondtam gúnyos hangon.

- Szóval már mi sacc/kb-ra megjósoltuk a jövődet. –Phil

- Hát remélem hogy nagyon rossz jósok vagytok. –mondtam

- Őszintén mi is reméljük. –Dave

- Egyébként az édesapámat is Davenek hívják. Tudom hogy ez most nem jön ide, de csak úgy szembe jutott. –mondtam.

- Ó, ez érdekes. A srácot aki megkötözött, ugyanígy hívják. Nem tudod hogy ki lehetett az? –nevetett Dave

- De tudom. Nagyon hasonlít rád. –mondtam.

* eközben a zsarnokoskodó fő maffia felhívta Zaynt a hotel vezetékes telefonján*

- Ha élve akarod látni a kis barátnődet, akkor pontban 10:10 perckor legyél a Hollywood utca sarkánál az egymillióval. Értve vagyok? – magyarázott a fő maffia.

- Értve. –válaszolt vissza Zayn.

- De ha szólni mersz a zsaruknak, akkor a kinyírom a te kis barátnődet.

- Nyugi nem szólok senkinek. Személyesen viszem oda a pénzt. –mondta Zayn

- Ügyes fiú vagy te. –ezzel lecsapta a kagylót.

- Gyorsan menjünk a bankba! Ki kell vennem a pénzt a banda közös számlájáról. –Zayn

- Te teljesen megőrültél? Ha odaadod neki a pénzt, Katyt még ugyanúgy megölheti. Nem nézel akciófilmeket? –Peter

- Ez igaz Zayn! Fel kéne hívni a zsarukat! –Jeff

- De azt mondta a…

- Tudom mit mondott. De szeretnéd még élve látni Katyt? –Peter

- Ez hülye kérdés volt. –Zayn

- Na látod. –Peter

- Igazatok van. Fel kell hívni a zsarukat. Gyorsan tárcsázd a számot. –Zayn

- Még pár perc és tíz óra. –mondtam

- A maffia mindig pontos. Pár perc múlva itt lesz érted, ha jól jósoltuk meg a tervét. –Dave

- Remélem nem lesz semmi bajod te lány. –Phil

- Reménykedek benne hogy megúszom élve. Ha meg megúszom akkor meg hónapokig pszichológushoz kell járnom hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Ugyanis a legveszélyesebb dolog 8 évesen történt velem. Kizuhantam a mozgó hintából. –mondtam

- Az kemény lehetett. –Dave

Láttam,hogy Phil arrébb hívja Davet,hogy négyszemközt tudjanak beszélni. Láttam rajta,hogy valami nincs rendben. Próbáltam a szájukról olvasni, de nem értettem semmit. Sőt, direkt úgy beszéltek,hogy ne értsek és ne halljak semmit. Aztán hirtelen Dave nagy lélegzetet vett, majd odajött hozzám.

- Te meg mit csinálsz? –kérdeztem Davetől, aki elkezdte kioldozni a kötelet a kezem és a lábam körül.

- Hát azt amit már régen meg kellett volna tennünk. Elengedünk. De aztán gyors legyél. Phil, addig mondd neki el a haza vezető utat. – Dave

Amíg Dave a kötéllel vacakolt, addig Phil elmondta az útvonalat, ahogyan visszajuthatok a hotelba. Valami Hollywood utcánál kell letérnem, ezt megjegyeztem.

Immáron teljesen szabad voltam. Dave megszabadított a szoros köteléktől a végtagjaimon.

- Hát ennyi volt. –Dave

- Veletek most mi lesz? –kérdeztem idegesen.

- Ne törődj velünk,mi majd elbánunk vele. –Phil.

- Inkább mentsd saját magad. –Dave

Hirtelen egy könnycsepp csordult le az arcomon. Az érzések eluralkodtak rajtam és magamhoz öleltem a két fogva tartómat, vagyis az akaratomon kívüli vendéglátóimat. Ők is viszonozták a barátias ölelésemet.

- Na de most már siess, csak percek vannak hátra. –Phil

- Örülünk,hogy megismerhettünk. –Dave

Épp már rohanni kezdtem az ajtó felé, de meg kellett állnom egy pillanatra.

- Köszönök mindent. –mondtam

- És mindent amit a pókerről mondtál, megjegyeztem ám. –Dave

Egy mosollyal reagáltam a mondatára.

- Siess! Menj már! –kiáltott rám Phil.

Gyorsan az eszemhez kaptam és már rohantam is. Rohantam arra, amerre Phil mondta. Minden szavára tisztán emlékszem. Ezt el kell mondanom a nagy rohanás közepette,hogy a pengeéles helyzetekben bizony nagyon jól fog az ember agya. Soha nem hittem volna hogy ennyi utcanevet és teret megjegyzek, de most így volt.

Sikerült kiérnem az épületből, de már messzebbre nem jutottam el. Láttam egy hatalmas fekete kocsit begördülni a raktár udvarába. Kiszállt belőle a két csicskás és a fő maffiózó. Én addig gyorsan az épület mögé bújtam. Az a baj,hogy pont elállta a ajtó az utamat és meg beragadtam a  raktár melletti kis bozótba.

Próbáltam kiszabadulni a sűrű sövény rabsága közül, de hiába. Eközben lövéseket hallottam. Itt meg kellett állnom egy pillanatra. A szívem olyan gyorsan vert, mint még soha, s a levegőt kapkodva vettem. Ugye nem az az amire gondolok? Ugye nem? Remélem hogy Dave és Phil jól vannak. Halk sírásba kezdtem, és nekidőltem a raktár oldalának. Eközben beszélgetést hallottam a teremből, ahol fogoly voltam.

- Nem voltak megbízhatók. –mondta az egyik csicskás.

- Nem baj,de azért a pénzért elmegyünk. Majd a kislány barátocskáját is elintézzük,hogy ne tudjon tanúskodni a bíróságon. –mondta a fő maffia.

Ez a mondat úgy cikázott át az agyamon, mint valami hideg hullám vagy ha villám csapott volna belém. Gondolkodás nélkül átbaktattam a sövényen, ami megjegyzem mélyen felsértette a kezemet, és elkezdtem rohanni. Rohantam az útvonalon, amit Phil mondott. Vissza kell mennem a hotelba és szólni Zaynnek,hogy mit tervez.

Csak rohantam ,rohantam és rohantam. Mentem amerre a szem el lát. Nem érdekelt hogy ki tart teljesen elmebeteg őrültnek, én csak mentem. Biztos voltam benne hogy megzsarolták Zaynt és váltságdíjat követeltek tőle. 100% hogy van valami találkozóhely féleség, csak nem tudom hogy hol.

Közben nézegettem jobbra-balra, hátha meglátom valahol a szerelmemet, de semmi.

Már úgy lihegtem,mint egy kutya. Minden lélegzetvétel kincsnek számított. Megálltam pihenni a Hollywood utca sarkán. Mit is mondja, elég elhagyatott és sikátorra hasonlító utca volt ez, ahhoz képest hogy miről van elnevezve.

Leültem egy régi épület tövébe megpihenni pár másodpercre. Ha nem pihentem volna meg akkor kinyírtam volna saját magamat itt és most a nagy rohanás után. Még életemben ennyit nem futottam.

Egyszer csak ismerős hangos hallottam. Valaki a nevemet kiabálja. Mindenfelé nézegettem, de sehol senki. Valaki hülyéskedik velem? Hirtelen megpillantottam Zaynt, egy másik elhagyatott épület mögül. Először azt hittem délibábot látok, de nem. Valóban Zayn volt az teljes személyében. Futni kezdtem felé és p is rohant hozzám. Középen összetalálkoztak az útjaink, ami egy szoros ölelésbe tömörült.

- Katy! Szerelmem! Jól vagy? Nem bántottak? –kérdezte idegesen Zayn.

- Jól vagyok, velem minden rendben, de sietnünk kell. Pár perc múlva utolérhetnek. Valami pénzről beszéltek és arról hogy megölnek, téged is.

- Rohadék szemetek! De ne aggódj, kihívtam a zsarukat. Látod azt a két kocsit? A pirosat és a zöldet? Abban zsaruk ülnek, csak civil ruhában.

- Akkor most mi lesz? –kérdeztem még lihegő hangon.

- Semmi. Elmenekülünk. A nem létező pénzt meg sem kapják, őket csak a zsaruk fogják várni. Mi addigra elhúzzuk innen a csíkot. –magyarázta Zayn.

- A francba! Ott jönnek! Fussunk! –mutattam a távolból  érkező ismerős fekete autóra.

Mind a ketten teljes erővel elkezdtünk rohanni, de hiába. Már utolértek. A civil ruhába öltözött zsaruk látták,hogy valami nincs rendben, ezért ők is előbújtak. Minden egyes rendőr előrántotta a pisztolyát. Érdekes és egyben félelmetes helyzet volt. Egy ördögi körben álltunk. Előttünk a maffiafőnök és két csicskása, a csicskások kezében pedig 1-1 lőfegyver. Mögöttünk pedig a zsaruk, körülbelül 4, a kezükben szintén fegyverekkel. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Darts tábla lennék. Mindenki lőni akar ránk. Na jó, a zsaruk nem.

- Ni csak ki van itt. Üdvözletem a rendőr barátaimnak. Már rég nem láttam magukat. –mondta nyugott tekintettel a maffia.

A zsaruk nem reagáltak a dologra. Úgy tettek,mintha meg sem hallották volna.

- Tegye le a fegyvert, vagy lövök! –mondta az egyik rendőr.

- Srácok, tegyétek le a stukkert. –mondta a fő maffia a csicskásainak. Ők lassan, de végül is végrehajtották a kívánt feladatot.

- Így jó. Most pedig lépjenek hátrébb. –mondta a zsaru.

Mi meg sem mertünk szólalni. Még levegőt is alig mertem venni, nem hogy még beszélni. Zayn szorosan fogta a kezemet. Már annyira szorította, hogy teljesen elzsibbadt a tenyerem. Csak néztük,ahogyan a maffiózók meghátrálnak, majd elkezdenek mosolyogni valamin. Fogalmam sem volt hogy mi olyan vicces ebben a helyzetben. Talán Stand Up Comedy-t néztek idejövet? Valószínűleg nem.

- Most pedig megkérem a túszokat,hogy jöjjenek ide hozzám, de háttal álljanak nekünk. –utasított az egyik rendőr.

Mi követtük a parancsát és megtettük amit kér.

- Ti hárman, menjetek oda és bilincseljétek meg a maffia brigádot. –utasította az egyik rendőr a másikat.

Az egyik zsaru megindult a maffiózók felé, de valami nem volt rendben.

Minden olyan gyorsan történt. Az egyik csicskás előrántotta a dugi fegyverét, majd azt ránk fogta. Éreztem,hogy nem viccel. Az a fegyver nem üres. Mintha megéreztem volna a dolgot, a hetedik érzékem megsúgta,hogy mikor fog lőni és hova. A zsaru előttünk és a többi zsaru a hátunk mögött álltak egy helyben. Az egyik maffia ember pedig lőtt.

Innentől semmi kép. Minden elsötétült. Csak hangos lövéseket hallottam magam körül. Fogalmam sem volt hogy mi történik körülöttem és azt sem tudtam hogy hol vagyok.

Nem láttam semmit, de a hangokat tisztán hallottam. Tisztán értettem hogy ki mit mondott. Hallottam,hogy Zayn hangosan a nevemet ordítja, majd azt is hallottam,hogy az egyik rendőr mondja a másiknak,hogy a bűnözők holttestét el kell szállítatni. Szép munka volt srácok. Véleményem szerint a zsaruk gyorsabbak voltak és elintézték őket.

*pár óra múlva*

Már kezd kitisztulni a kép. Újra látok, de még elég homályosan. Nem tudom miért, de fura fájdalmat éreztem a vállamnál.. A látásom már teljesen visszatért, de elég fáradtnak és álmosnak éreztem magam. Nem hallottam mást, csak valami pittyogást és halk beszédet. Aztán éreztem,hogy valami megfogja a kezemet. Végre a tapintás érzékem is visszajött. Ezt a kezet bárhol és bármikor felismerem. Ez az övé.

- Katy! Szerelmem! Ébren vagy? –kérdezte Zayn. Biztos voltam benne hogy Ő az.

Még nem tudtam megszólalni, csak körbenéztem magam körül. Zayn alakja tökéletesen kirajzolódott. A sötét haj és azok a hatalmas barna szemek, bárhol felismerem.

Egy kórházban találtam magam. Az a pittyogás meg nem volt más, mind a gépek, amire rá vannak kötve különböző kábelek és azok pedig rám.

- I-igen. –végül aztán nagy erőt vettem magamon és kinyöszörögtem egy halk igent.

- Hála az égnek, hogy nem esett nagyobb bajod. –mondta Zayn.

- Mi történt? –megpróbáltam minél érthetőbben elmondani a kérdésemet. Most úgy éreztem magam mintha a Másnaposok c. filmben lennék, olyan kómás voltam.

- Meglőttek. Az egyik idióta állat vállon lőtt. De nyugodj meg, nincsen semmi baj, már megoperáltak és eltávolították a golyót. –mondta Zayn.

- Akkor azt éreztem. –néztem a leragasztott és lefáslizott részre a vállamon.

- A szüleidnek  és a többieknek már szóltam. Mindenki jobbulást kívánt. Főleg anyukád.

- A maffiával mi lett?

- Azzal te ne törődj. Most már jó helyen vannak, így legalább a hellyel is spórolnak a börtönben.

- Értem. De hol van Dave és Phil.

- Kik? Ja igen, a fogva tartóid. Sajnos róluk még nem tudunk semmit.

- Remélem hogy az az állat nem ölte meg őket. -mondtam

- Reméljük. Na de most ne ezzel foglalkozz. Az orvosok azt mondták hogy pár óra múlva haza is mehetsz. Most még fáradtnak és levertnek érezheted magad, de ez még az altató hatása. A lövés következtében elvesztetted az eszméletedet. De már minden rendben van, nem kell aggódnod. –nyugtatott meg Zayn.

Még egy jó pár órát feküdtem a kórteremben, de Zayn mindvégig mellettem volt. El nem mozdult volna az ágyam mellől. Mindvégig ott őrzött engem.

Később aztán bejött a főorvos és elmondta hogy most el kellene kerülnöm a nehéz tárgyak emelését és a túlzott hajtást. Ez a kis kaland lelkileg is kifárasztott engem és sok alvásra van szükségem. Felírt néhány fájdalom csillapítót, hátha rosszabbodna a helyzet, de megesküdött rá, hogy ennél már nem lesz rosszabb. Szuvenírként odaadta a golyót, amit kioperált a vállamból. Én csak nevettem az egészen. Megígértem hogy viszek haza valamilyen kis ajándékot Hawaiiról, de nem egy golyóra számítottam. Na mindegy, ez is megteszi.

Megmosakodtam, felöltöztem, persze ezt mind Zayn segítségével, mert még egy hangyányit kómás voltam, majd elindultunk vissza a hotelba. Taxi vitt minket oda. Az autóban megkérdeztem Zayntől,hogy nem-e kell majd bemenni a rendőrségre vallomást tenni, de azt mondta hogy már mindent elintézett. Még szerencse, mert semmi kedvem és még erőm sem lett volna bemenni a kapitányságra.

Már egész Hawaii tudott a dologról és a szálloda előtt álló őrök személyesen kísértek fel minket a lakosztályunkba.

Már estefelé járhatott. Én az ágyban feküdtem és a híreket néztem. Minden a mi kis sztorinkkal volt tele. Mily meglepő.

Zayn éppen a konyhában tevékenykedett, azaz palacsintát sütött. Egész jól ment neki.

Egyszer csak valaki kopog az ajtón. Mivel Zayn megparancsolta,hogy nem hagyhatom el az ágyat az ő felügyelete nélkül, ezért neki kellett kinyitnia az ajtót. Ki más lehetett az, mint Bruno Mars.

- Szia Zayn! Hallottam a szörnyű hírt. Már Londonban is mindenki erről beszél. –Bruno levegővétel nélkül elkezdett dumálni, de úgy, hogy Zayn alig jutott szóhoz.

- Gyere, kerülj beljebb! –Zayn beinvitálta a lakosztályunkba Brunot.

- Szia Katy! Már jobban vagy? –érdeklődött az egészségi állapotom felől.

- Igen, már viszonylag rendben vagyok. Te mi járatban vagy erre? –kérdeztem.

- Gondoltam meglátogatlak és megkérdezem hogy hogy vagy. De ahogy látom egyben vagy.

- Hát nem sokon múlott a dolog.

- Hát igen, szörnyű lehetett. Beleképzelni sem tudom magamat a helyedbe. Amikor az eset történt akkor éppen Londonban tartózkodtam.

- Szóval te egy nap alatt bejárod a fél világot?

- Mondhatjuk úgy is. Dolgom volt ott. Tényleg. Zayn hova tűnt?

- Bent van a konyhában.

- Ha nem haragszol most magadra hagylak egy percre.

- Ugyan dehogy. Menj csak.

Bruno Mars nem habozott, bement Zaynhez a konyhába.

Nem tölthetett bent többet 2 percnél. Azt mondta,hogy nagyon sajnálja, de rohannia kell mert interjúja lesz. Mielőbbi gyógyulást kívánt nekem, majd kilépett az ajtón.

Eközben Zayn előlépett a gőzölgő, finom illatú palacsintákkal.

- Lekvárosat vagy csokisat? –kérdezte.

- Legyen mind a kettő. –vágtam rá.

Zayn megkente nekem a palacsintákat, majd magának is készített egyet. Jóízűen elfogyasztottuk az összeset. Egy darab sem maradt. Csöppet farkaséhes voltam .

- Nem hívjuk fel a srácokat? –kérdezte Zayn.

- Ez nagyon jó ötlet. De telefonon?

- Telefonon? Ugyan! Mire van a Skype?

- Igen, ez igaz. Akkor hívjuk fel őket.

Zayn odahozta a laptopját , bekapcsolta rajta a webkamerát , majd közösen felhívtuk a srácokat.

Milyen véletlen, mind a négyen együtt voltak. Milyen véletlen…

- Sziasztok srácok! –köszöntem mindenkinek.

- Szia Katy! Jól vagy? Nem történt nagyobb bajod? –Liam

- Hát a vállon lövést nagy bajnak lehet nevezni?

- Már minden rendben van, nincs semmi fertőzés meg ilyenek. Az orvosok jó munkát végeztek. –mondta Zayn a kamerába.

- Akkor jó. De nem féltél? Én biztos hogy féltem volna. –Niall

- Dehogynem féltem. Sőt, rettegtem. Aztán mégis itt vagyok. –mondtam

- Ez hihetetlen. Pont veletek történt ilyen. Felfoghatatlan. –Louis

- Nekem mondod? Kicsit se féltem mikor az a marha állat a fejemhez fogta a pisztolyt.

- Nem meséled el az egész sztorit? –Harry

- De ha nem akarod akkor nem kell. –Zayn

- De, elmesélem. Látod mennyire kíváncsiak. Katy-féle akciófilmről még úgysem hallottam soha.

- Hehe. Ez igaz. –Niall

- Na akkor minden úgy kezdődött… -elmeséltem nekik az egész sztorit minden apró részlettel együtt. Vigyáztam,hogy időrendben mondjak el mindent és hogy ne hagyjak ki semmi fontos jelenetet az én kis megtörtént eseményeken alapuló filmemből.

A mesemondás közben senki nem szólt egy szót sem. Mindenki engem figyelt, még Zayn is aki ott ült mellettem.

A történetet szőröstül-bőröstül elmondtam, mindent úgy ahogy volt. Tisztán emlékszem minden percére. Tényleg kicsit olyan feelingem volt mintha valami horror-akció-krimi-vígjátékot néztem volna. De ezt így, mind egyszerre.

A bő mesém végén Harry megszólalt:

- Szuvenírt nem hoztál?

- Harry, hogy lehetsz ilyen hülye? –Louis

- Miért? –Harry

- Hát bocsi, de nem volt időm az ajándékboltok után kajtatni. Csak ezt tudom megmutatni nektek. –mutattam Zaynnek,hogy hozza ide a golyót, amit az orvos úgy operált ki a vállamból. Zayn tudta,hogy mi lesz a srácok reakciója, ezért nem hagyhatta ki a dolgot.

- Tessék itt van. –átnyújtotta nekem a golyót.

A kamera felé fordítottam a tárgyat,hogy mindenki jól lássa.

- Ez az a golyó, amit az orvosok operáltak ki a vállamból. Azt meg őszintén megmondom, hogy nem is éreztem, mikor meglőttek. Akkor vár elvesztettem az eszméletemet. Hát, ez egy örök emlék marad Hawaiiról.

A négy srác arcát a kamerában látni kellett volna. 4 rémült fej akik tágra nyílt szemekkel bámultak engem.

- Te tudom ki vagy!  Superwoman! mutatott rám Harry a kamerán keresztül.

- Szerintem meg Chuck Norris női kiadásban. –Louis

- Kemény csaj vagy. Én biztos hogy elájultam volna már egy pisztoly láttán is. –Niall

- Ház már engem is az ájulás kerülgetett.

- Kis Terminátorom. –Zayn egy puszit adott a számra, erre a srácok hangos Óó-zásba kezdtek.

- Figyelj, ha legközelebb elrabolnak, akkor mutatok néhány nindzsa mozdulatot,hogy hogyan terítsd ki őket. –Niall

- Remélem hogy nem lesz legközelebb.

Part 35

Késő délután felmentünk a hotelszobára. Megbeszéltük,hogy este elmegyünk valami szórakozóhelyre. Hawaiion biztos elég széles a választék. Legalábbis reménykedtem benne.

Tanácstalanul álltam egy szál melltartóban az ágy előtt.

- Melyiket vegyem fel? A pirosat vagy a kéket? –mutattam a két ruhára, majd Zayn-re néztem.

- Hát ő… nem is tudom. Szerintem min a kettő jól állna rajtad.

- Hát kösz. Ezzel sokat segítettél.

- Nincs mit. –még vigyorogva pimaszkodott is velem.

Végül aztán a piros ruha mellett kötöttem ki. Valahogy ez jobban tetszett, csak a kék is bezavart a képbe.

Gyorsan felkaptam magamra a piros kis ruhácskámat és kisminkeltem magam. Annyira nem erősen, csak épp hogy meglátsszon. Ugyanis nem szokásom a sok festék. Sőt, Zayn nem is szereti ha egy lány agyon mázolja magát. Ezzel meg is volnánk.

- Indulhatunk? –kérdeztem vidáman.

- Szerelmem, én már fél órája az ajtóban állok. Szerintem mehetünk. –mondta, már kicsit unott arccal a sok várakozástól.

- Oké, akkor menjünk. –figyelembe se véve amit mondott, kisétáltam nyugodtan az ajtón.

Lementünk lifttel a földszintre, majd arisztokrata módon távoztunk a hotelból.

- Na akkor hova megyünk? –kérdeztem s közben figyeltem a gyönyörű szép fényeket. A szórakozóhelyekből kiszűrődő hangos zene teljesen elnyomta a morajló tenger hangját. Csak az volt a baj,hogy ezen a sétányon nagyon sok disco és bár volt, logikusan mindenhonnan más zene szólt. Ez már kezdett kicsit agyamra menni a séta során.

- Ez jó lesz nem? –mutattam rá egy egész jól kinéző kis discora.

- Nekem nyolc. Oda megyek ahova mondod.

Besétáltunk a clubba, ahol mindenki táncolt és jól érezte magát. De nem ám az amerikai tucat zenére, hanem az itteni muzsikára. Annyira benne volt a boogie a lábamban,hogy el kellett kezdenem táncolni. Hívtam Zaynt is, de azt mondta, hogy először lefoglal valami asztalt és rendel valamit. Én addig nem zavartattam magam. Keményen roptam a Hawaii muzsikára.

Már eltelt pár perc, de Zayn még mindig nem jött táncolni. Aztán észrevettem,hogy 2 pasassal beszélget a bárpultnál. Gondoltam odamegyek és bemutatkozok.

- Srácok, ő itt a barátnőm Katy! –Zayn

- Sziasztok! –köszöntem mind a két srácnak. (megjegyzem az egyiken pálmafás a másikon színes virágos ing volt)

- Szia Katy! Peter vagyok! Peter Akomi.

- Én meg Jeff Haruka.

Mind a kettővel kezet fogtam majd leültem közéjük az egyik bárszékre.

- Ide valósiak vagytok ugye? –tudom, kérdésem elég hülyén hangzott, de most csak ez jutott az eszembe.

- Igen, mind a ketten itt születtünk. Ez a szülőföldünk. –mondta Peter

- Nagy öröm titeket itt látni. A húgom nagy rajongód, Zayn. Te vagy a kedvence. –Jeff

- Ó, ez megtisztelő. Jó tudni hogy vannak Hawaiion is rajongóink. –mondta Zayn.

- Viccelsz? Itt külön oltárt állítottak nektek és még egy pár utcát is elneveztek rólatok. Külön-külön. –Jeff

- Hülyéskedsz? Akkor a Zayn utcába mindenképpen el kell mennünk! –nevetett Zayn.

- Meg persze a többibe is. Majd lefényképezzük a fiúknak a többit. Még úgy sem volt saját utcátok. –mondtam.

- Majd egyszer eljöhetnétek ide is koncertezni. –Peter

- A 2013-as turnéban Hawaii is benne van. Majd csak valamikor, egyszer ideérünk. –nevetett Zayn

- Látod ott azt a lánnyat? –Peter Akomi egy zöld ruhás nőre mutatott

- Ő a feleségem. mondta Peter.

- Már van családod? –kérdeztem.

- Igen, ő a mindenem, és a kisfiam aki most otthon van.Majd később bemutatlak titeket nekik.

- Köszi, az jó lenne. –Zayn

Hirtelen elcsendesült mindenki a szórakozóhelyen. 3 szmokingos kopasz fickó lépett be az ajtón. Az emberek meg sem mertek szólalni, de Peter nem vette figyelembe a síri csendet és halkan Zayn fülébe suttogta.

- Ő itt a Hawaii maffia. Igazából Itáliából érkezett, itt bújt el a zsaruk elől. Nagyon veszélyes alak, vigyázzatok vele. Ha lehet akkor kerüljétek el a társaságát. –Peter rémisztő monológja után Zayn egyből rám nézett. A szemével beszélt hozzám. Értettem minden egyes pislantását és fejbiccentését. Rövidre fogva a sztorit, azt mondta hogy húzzunk el innen de gyorsan. Ám láttuk,hogy egy fiatal párocska épp távozni készül és az ajtó felé iramodnak, de a maffia két csicskása az útjukat állták és finoman közölték velük hogy fáradjanak szépen vissza a helyükre.

- Na mi lesz? Milyen club ez hogy nem szól a zene? –kiáltott hangosan az Olaszországból szabadult Hawaii maffiavezér.

A pultos személyesen tekerte fel a hangerőt, de persze komor és ijedt arccal.

- A francba! –Zayn

- Sajnos itt vannak ilyenek. 1 hónapja jött a szigetre, azóta sakkban tartja az embereket. –Jeff

- És pont ide kellett jönnie? –Zaynen teljesen kivehető volt az idegesség és a rémültség.

- Meg kell várnunk, míg elmegy. –mondtam

- Igen, de az egy kicsit sokáig fog tartani. –Jeff

- Bocsi srácok, de nekem vissza kell mennem a feleségemhez hogy megnyugtassam. Sajnos senki se gondolta hogy a Keresztapa imitátor ma este a mi kis pálmaleveles kunyhónkat pécézi ki magának. –Peter

- Oké,menj csak nyugodtan. Megértem. –Zayn

- Mikor megy el ez a rémisztő alak? –kérdeztem Jefftől.

- Hát az jó kérdés. Mikor milyen kedve van. –válaszolta Jeff.

- Remélem ma nincs harapós hangulatban. –Zayn

- Azt nehéz így megmondani. Állítólag már falaki szólt az FBI-nak,hogy itt van. Remélem hamar észhez kapnak a fánkzabálók. –Jeff

Egyszer csak valaki a sétányon hangosan elkiáltsa magát,hogy „Itt vannak a zsaruk”. Erre a 2 maffiózó felállt, majd az egyik csicskás egy pisztolyt rántott elő a kabátzsebéből. Egy századmásodperc múlva a fegyvert tartó csicskás magához rántott és a fegyvert a fejemhez fogta. Köpni,nyelni nem tudtam. A vér teljesen meghűlt bennem. Kétségbeesett arccal a bárpult felé néztem Zaynre és Jeffre, akik arcán a rémület a tetőfokon volt. Főleg Zayn arcán. Láttam,hogy megindul felénk, de Jeff visszatartotta. Gondolom miért. Nagyon sajnálom hogy ezt kell látnia, hogy egy veszélyes maffiózó felém tart egy igazi fegyvert. Azt hittem,hogy ilyet csak tévében fogok látni.

- Ha valaki meg mer mukkanni, a lány halott. Értve vagyok? –mondta a fegyvert tartó nagydarab kopasz bűnöző.

Senki sem szólt egy szót sem. Nekem még egy gyenge hang sem jött ki a torkomon. Láttam,hogy Zayn dühében már alig bír magával, de szerencsére Jeff vissza tudta tartani. Majd Peter is odament a családjával a pulthoz, hogy megnyugtassák Zaynt. Értelmetlen volt.

A másik lábtörlő ember kinézett az ajtón és látta,hogy a rendőröknek nyomuk sincsen. Újra becsukta az ajtót, majd visszaállt a fő maffia mellé.

Egy idegen ember a terem másik feléből bekiabálta,hogy „ Az FBI tudja hogy itt vagytok. Idők kérdése és a rácsok között fogtok megrohadni szemetek”. Na több se kellett. A csicskás és a fő maffiózó is felállt és mérgesen kirohantak az épületből, a másik csicskással egyetemben, aki engem is kicibált, majd belökött egy hatalmas fekete autóba, ami már ott állt a bár előtt. Azt egy harmadik csicskás vezette.

- Ha megszólalsz kiscica akkor most rögtön kaphatsz egy szép nagy lyukat abba a csinos kis fejecskédbe! –mondta nekem a fegyvert tartó ember. Logikus,hogy utána meg sem nyikkantam. Az autóból láttam,ahogyan az emberek, az élen Zaynnel kifutnak a bár elé, de már nem tudták utolérni az autót ami mellesleg nem 100-al ment.

*eközben a bár előtt*

- Hova viszi Katyt ez a barom állat? –kiáltott Zayn a hatalmas tömegbe, hátha valaki tudja a választ. Nem mintha sok mindenki tudná,ki is az a Katy.

Jeff és Peter értette a dolgot, de ők sem tudták pontosan.

- Biztos foglyul ejti és addig nem láthatod viszont a barátnődet, míg le nem állítják az FBI-t. –magyarázta a dolgot Jeff, amíg Peter és a felesége nyugtatgatták Zaynt.

- Ez nem lehet igaz! Miért pont őt? –kiabált hangosan Zayn.

- Akárki lehetett volna. Ő volt a legközelebb. –Peter

Zayn még mindig tombolt. Az aggodalom és az idegesség totálisan eluralkodott rajta. Még a nyugtatgatások sem segítettek rajta. Peter és Jeff hiába próbálták beadni neki,hogy majd a zsaruk elintézik a maffiát, nem hitte el.

Mi meg már odaértünk a maffia-búvóhelyhez. Egész úton hallgattam és éberen figyeltem,hogy merre jöttünk. Hátha valahogy meg tudok szökni. Sosem gondoltam volna hogy ilyen történhet velem. Pont velem aki még az akció filmeket sem szereti. Na de ez most a legkevesebb. Nem csak Zayn félt, hanem én is. Reszkettem, mint a nyárfalevél. Megpróbáltam a leghalkabb, legészrevehetetlenebb módon sírni. Mondjuk ez sikerült is. Nem szerettem volna még nagyobb feltűnést kelteni, mert itt ül mellettem két nagy gorilla ember pisztollyal. Ezek bármire képesek.

Egy elhagyatott raktár-szerű épülethez értünk. Minden csendes volt. Ez ilyen kis csendes környék. Még egy átkozott bagoly huhogását sem hallottam se egy tücsök ciripelést. Síri csend volt.

A két hatalmas gorilla berángatott az épületbe és a fő maffia pedig jött utánunk.

Az épület tök üres volt. Konkrétan semmi sem volt benne. Csak egy hatalmas lépcső, fel az emeletre. A két godzilla és a főnök felcibáltak az emeletre, majd bementünk egy kis fehér ajtón.

A terem tele volt üres dobozokkal . Ja meg két sráccal.

- Ezt itt kötözzétek meg. –utasította az egyik csicskás az egyik fiatal srácot aki a teremben volt. A kedves srác hozzákötözött egy fa oszlophoz. A kezemet és a lábamat is megkötözte,nehogy még véletlenül is kiszabaduljak.

- Vigyázzatok a lányra hogy el ne szökjön. Még szükségünk van rá. –mondta a maffia vezér.

- Igen is uram. –mondta a másik srác. (úgy véltem,hogy ők is helybéliek lehetnek)

- Holnap délelőtt pontban 10 órakor itt leszek a lányért. De addigra itt legyen. Mert ha nem lesz itt, megkeresem a testvéreiteket! –fenyegetőzött a fejes.

- Itt lesz, Uram. –mondta az egyik srác.

- Rendben lesz. Ti ketten, Ti velem jöttök. –a maffia a két csicskására mutatott, majd mind a hárman kiléptek az ajtón.

Én kis szerencsétlen, egyedül maradtam két van idegen emberrablóval. Ők is a földön ültek, mint én. 2 sör és egy pakli póker kártya volt előttük. Meg sem mertem szólalni, csak csendben ültem és pityeregtem. Az ijedtségtől és a rémülettől. Láttam,hogy a két, szerintem helybéli fiatal srác elkezdtek sugdolózni. Szerintem rólam. Sőt, biztos voltam benne hogy rólam, mert láttam,hogy rám néztek, aztán egymásra.

- Mibe keveredtél bele kislány? Amúgy Phil vagyok. –én kisírt szemekkel és komor arccal ránéztem, de nem válaszoltam a kérdésére.

- Hagyd inkább. Nem látod hogy nem akar beszélni veled mert egy bunkó vagy. mondta a másik akinek a nevét még nem tudtam.

- Ugyan már Phil. Én meg Dave vagyok. Persze csak ha érdekel. –látta rajtam hogy elfordultam. Hát persze hogy egy cseppet sem érdekelt hogy kit hogy hívnak, engem csak az érdekelt,hogy mikor szabadulok már ki végre.

- Mi ám nem vagyunk emberrablók ahogy azt te gondolod. Úgyhogy ne tarts minket bűnözőnek. Minket megfenyegettek. Ez a barom állat. A maffia főnök. Ha nem segítünk neki, akkor megöli a testvéreinket. –magyarázta a dolgot Phil.

- Mi egyébként testvérek vagyunk. –Dave

- Nyugi, még nem öltünk meg senkit. Ez az első eset hogy ilyet csinálunk. Remélem hogy az utolsó is. Úgy hallottam hogy az FBI már úton van idefelé. –Phil

- Szerintem a csaj azért van itt. Hogy legyen egy biztosíték. Ha netán ide jönne az FBI, akkor tudjon a maffia mivel fenyegetőzni. –Dave

- Haver, ez lehet. A francba! Nem lennék a helyedben kislány. –Phil

- Amúgy mi a neved? –Dave

Reméltem hogy a két Wiz Khalifának öltözött srác igazat mond. Gondoltam holnap reggel 10-ig nem ülhetek itt egy szó nélkül. Nem bírnám ki. Megpróbálok kommunikálni velük.

- Katy vagyok. –mondtam halkan.

- Oké Katy. Szóval hogy keveredtél bele ebbe a dologba? –kérdezte Phil

- Sehogy. Csak egy bárban voltam a barátommal és ott raboltak el. Fegyvert fogott rám az a mocsok. –mondtam idegesen.

- Az sz@r ügy. –Dave

- Hát fogalmunk sincs hogy mi lesz. Mi is most vagyunk itt először. –mondta Phil.

- Szóval beálltatok a maffiába…-mondtam

- Nem volt más választásunk. Te mit választanál? A családodat vagy a méltóságodat? –kérdőre vont Dave

- Alap hogy a családomat, ez nem kérdés. –válaszoltam.

- Na látod. Nekünk csak egy választásunk volt. –Dave

- Kérlek, látom rajtatok hogy jó srácok vagytok. Engedjetek elmenni. –könyörögtem a két srácnak.

- Nem tehetjük. Mert akkor minket is megöl a testvéreinkkel együtt. –Phil

- Akkor engem öljön meg? –kérdeztem sírva.

- Mi nem ezt mondtuk. Mi csak azt hogy nem engedhetünk el. Az nem biztos hogy meg fog ölni. –Dave

- De jó, van 50%-om. –mondtam

- Inkább 60 ha jobban belegondolsz. Csak nem hívja a barátod a zsarukat. Mert akkor neked annyit. Egyből kicsinál. –Phil

- Ez megnyugtató. Egyszer jövök el Hawaiira nyaralni, de akkor is ki akar nyírni egy elmebeteg állat. Na ide sem jövök többet. Feltéve ha egyáltalán beszélhetek jövő időben. –mondtam

- Szorult helyzet, megértünk téged. –Phil

- De nyugi, mi nem fogunk se bántani, se megölni. –Dave

- Lekötelez. –mondtam

- Mi nem vagyunk az a fajták. –Dave

- Ennek vagyon örülök. –mondtam

Következett az ún. csendes pihenő. Csak csendben ültem a fa oszlopnak támaszkodva és figyeltem a holdat az ablakból. Milyen szerencse hogy éppen telihold volt. Figyeltem a szép kerek égitestet a sötét égbolton.

Phil és Dave a kedved fogva tartóim unalmukban belekezdtek egy póker partiba. Fél szemmel mindig a Holdat, fél szemmel pedig a lapjaikat és a játék technikájukat lestem. Ha már elraboltak és oda vagyok kötözve egy oszlophoz, tengernyi időm van. Várni arra,hogy valaki kiszabadít és várni arra hogy Zayn egyszer csak betoppan azon a kis fehér ajtón. Pechemre még a mobilom sem volt nálam. Semmi féle távközlési eszköz vagy valami, semmi. A táskám s bárban maradt. Benne volt mindenem.

Nem tehettem mást, csak várakoztam. A félelmem már csökkent, látva, hogy két veszélytelen alakkal vagyok egy helyiségben.

*eközben a hotelban*

Zayn, Peter és Jeff az asztalnál ülnek és gondolkoznak.

- Én felhívom a zsarukat. Már nem bírom ezt a várakozást. –idegeskedett Zayn

- Megőrültél? Fel ne hívd a zsarukat, mert akkor gondolkodás nélkül végeznek vele. –Peter

- Igen, az igaz. Hiszem fél órája hívott a maffia főnök. Azt mondta hogy nem lesz baja Katynek, ha nem hívjuk a zsarukat, se az FBI-t. –Jeff

- El sem hiszem hogy ez történik velünk. Ez valami vicc. Teljes képtelenség. Mondjátok hogy csak álmodom… -Zayn

- Sajnos Zayn, ez a valóság. De ez a rettegés mindennapos Hawaiion. Már egy hónapja. Amióta ez a szemét betette a lábát a szigetünkre. –Peter

- Még senki se lépett ellene?-Zayn

- Mindenki fél tőle. Úgy hallottam,hogy két srácok be is szerződtetett maga mellé. –Phil

- Igen, én ismerem is a srácokat. Phil és Dave. Megfenyegette őket a maffia, hogy ha nem állnak be közéjük akkor megölik az összes testvérüket. –Peter

- Ez szörnyű. –Zayn

- Körülbelül 99% hogy Katy velük van. Akkor nem eshet bántódása, jó srácok ezek. –Peter

- Hát remélem is. Mert ha egy haja szála is meggörbül, nem állok jót magamért. –Zayn

- Szerintem ne táncolj pengeélen, mert még megsérülsz. –Jeff

- Ez igaz! Ne nézz farkasszemet az Ördöggel. Soha. –Peter

Figyeltem a két srác játékát. Nem hagyhattam ki és beleszóltam a játék menetébe.

- Ezt nem így kellene. Ezt így tedd ki. –mondtam Davenek.

- Látom te nagy játékos vagy. –Dave

- Igaz az…voltam. –mondtam mély hanglejtéssel.

- Miért már nem vagy? –Phil

- A jelen helyzetben nem. –mondtam határozottan.

- Figyelj, ha ez a lap meg ez a lap így van, akkor ezt hogy kell? –Dave kérdezősködött.

Reflexből oda szerettem volna menni megnézni a lapjait, csak éppenséggel elfelejtettem hogy meg vagyok kötözve.

- Ja, bocs. –Dave odajött hozzám és megmutatta a lapjait én meg szépen lassan elmagyaráztam neki a dolgokat.

- Köszi, ez rendes tőled. –Dave megköszönte a segítségemet.

- Játszhatnál te is. –mondta Phil.

- Persze a fogoly még a két fogva tartó együtt pókerezik. Vicces is lenne. Meg most amúgy sincs kedvem. –mondtam.

- Megértjük. Hiányzik a barátod nem? –Dave

- De még hogyan! Istenem, bele sem merek gondolni hogy most mit csinálhat.

- Szerintem éppen a megmentésedre siet. –Phil

- Remélem nem. Nem szeretném hogy miattam megsérüljön.

- Mondjuk ebben van valami. –Dave

- Biztos hogy te is hiányzol neki. –Phil

- Lehet. –mosolyogtam ( megjegyzem, ez az első mosolyom az elrablásom óta)

- Különben lehet hogy ismeritek is.

- Miért ki Ő? –Dave

- Zayn Malik. –mondtam határozottan.

- Úristen! A One Directionből! Ezt nem hiszem el. –Dave

- Az összes lány tesónk nagy 1D rajongó. –Phil

- Vicces hogy a fogva tartóim is ismerik az 1D-t.

- Hogyne ismernénk. Mindenki mindenhol ismeri őket. –Phil

- De inkább ne úgy hívj minket hogy fogva tartó, hanem akaraton kívüli vendéglátók. –Dave

- Oké. Akkor ti most a vendéglátóim vagytok? –kérdeztem.

- Igen azok. Nem szeretem a bűnöző vagy a fogva tartó szavakat. –Dave

- Akkor vendéglátók. Megjegyeztem.

- Ha majd egyszer még az életben találkozunk, akkor kérnél a srácoktól autogramot a testvéreinknek? –Phil

- Na még ilyen vendégségben sem voltak. Az akaratomon kívüli vendéglátók autogramot kérnek az elrablott pasijától és bandatársaitól? –nevettem

- Tudom, elég hülyén hangzik. –Dave

- Az nem kifejezés. –mondtam

- Hát majd ha egyszer valahára hazajutok, épségben, akkor talán lehet róla szó. –mondtam.

- Gondolom már fél Hawaii tud az elrablásodról, és esetleg ha valami magazinnak nyilatkoznál, akkor majd mindenképp említs meg minket is. –Dave

- Ha addig nem leszünk dutyiban vagy nem szagoljuk alulról az ibolyát. –Phil

- Igen, ezt hozzá akartam tenni. –Dave.

- Most komolyan. Engem még életemben nem raboltak el, de ilyen szívélyes akaratomon kívüli vendéglátásban még nem volt részem. –nevettem

- Örülünk neki hogy így gondolod. –Dave

- Nekünk meg ez az első ilyen alkalom, hogy valakit fogva tartunk . –Phil

 - Nevezzük úgy inkább, hogy vigyázunk valakire. Nem szeretem a fogva tartó szót, sőt semmilyen gengszter dumát nem szeretek. –Dave

- Ahogy gondoljátok. –mondtam

Az elkövetkező időt csak tétlenkedéssel és az égbolt bámulásával töltöttem. A fiúk is már abbahagyták a pókerezést és lefeküdten aludni 2 külön kartonlapra. A szökés gondolta már ezerszer átcikázott az agyamon, de feleslegesnek véltem. A vastag kötélen át biztos nem tudnék kijutni, sőt semmi éles tárgy nincs nálam amivel esetleg meg tudnék lógni. Így hát marad a várakozás és a várakozás. Várom,hogy mit hoz a holnap,várom hogy mi fog történni velem. Istenem, de szeretném most tudni hogy hol van most  Zayn. Megnyugtatnám hogy semmi bajom ,és vele lennék. Vele lennék a forró ölelések közepette a szerető karjaiban.

Part 34

Zayn egyre idegesebb és idegesebb volt. Láttam rajta a szorongás enyhébb jeleit. Mivel én közvetlen mellette ültem a repülőn, ezért gyengéden megfogtam a kezét és a szemébe néztem.

- Szerelmem! Valami baj van? Látom rajtad hogy valami nincs rendben.

- Nincs semmi baj, csak kicsit hányingerem van az út miatt. Hawaii kicsit messze van Londontól. –magyarázta a dolgot.

- De hiszen Új-Zélandon is jártatok már! Az sincs a szomszédban.

- Igen tudom, de ott nem veled voltam.

- Miért mi van velem?

- Semmi. Mindegy. Ezt nem értenéd.

- Ha nem mondod el mit nem értenék akkor tényleg nem érteném.

- Hidd el semmi komoly. Csak az utazási láz miatt van.

- Te tudod. –ráhagytam a dolgot. Ha az utazási láz miatt van, akkor úgy van. Nem kételkedek a szavában.

- Figyelj, nem baj ha alszok egy kicsit? –kérdezte fáradt tekintettel.

- Dehogy baj. Aludj csak nyugodtan. Aludhatsz a vállamon. Tudom mennyire szereted.

- Egy angyal vagy. –egy csókkal meghálálta a segítőkészségemet.

Nem telt el 5 perc, máris elaludt a vállamon. Mivel nem volt kihez beszélnem, csak egy bajszos kínai férfi ült mögöttünk, én is nekiálltam aludni. Vagyis csak akartam. A kínai pasi ezerrel nyomatta a Call me maybe c. számot az IPhone-ján. Hátrafordultam,hogy halkítsa le egy kicsit, de elkezdett nekem kínaiul magyarázni. Mondom inkább annyiban hagyom a dolgot. Nem akarok vitatkozni senkivel.

Aludni nem tudtam, mert egy pop őrült kínai ült mögöttünk. Zaynt ez nem zavarta. Úgy aludt,mint a bunda. Még elég hosszú az út, ki kéne találnom valamit. Megvan. Odahívtam magamhoz az egyik légikisasszonyt és egy szendvicset kértem tőle. Legalább valamivel elütöm az időt. Habár a szendvics evés nekem nem több 2 percnél.

A stewardess meghozta a hatalmas sajtos szendvicsemet. Egyből Niall jutott az eszembe. Valahogy, amikor kaját észlelek, mindig Niallt látom magam előtt ahogy elkéri azt. Úgy látszik már belém rögződtek a dolgok a pár hónap alatt. Komolyan mondom már előre tudom hogy mit mondanak, hogy mit fognak csinálni. Annyi időt töltöttem a srácokkal,hogy szinte a gondolkodás módjukat is ismerem. Csak a gyerekcsínyeiket sosem tudom kiszúrni. Itt valahogy mindig kicseleznek engem.

Már mindent csináltam az eltelt idő alatt. Nézegettem az ablakon, számoltam,hogy a szöszi kis srácot hányszor kíséri el az anyukája wc-re, sőt már az előttünk ülő nénike magazinjába is beleolvastam. Szerencsére jó szemem van, így még messzebbről is láttam az írást. Nagyon uncsi cikk volt a burgonya ültetésről. Gondoltam inkább hanyagolom a dolgot, hiszen nem sűrűn szoktam krumplit ültetni.

Végül már csak az alvás maradt. Kizártam a fejemből mindent, még a mögöttünk lévő kínai pasast is aki éppen Nicki Minaj-tól a Super Bass-t hallgatta. Mellesleg megjegyzem,hogy a kínai csávókán Coldplay póló volt.

Végre elaludtam. Logikusan, a többi történésre a repülőn már nem emlékszem.

Pár óra múlva észrevettem,hogy Zayn felkelt. Felkeltem rá én is. Zayn kinézett az ablakon, majd hirtelen széles mosolyt vágott.

- Ez itt lenni a mesés Hawaii. Katy és Zayn ide érkezni.

- Cuki vagy amikor így i-zel. –mondtam mosolyogva.

- Te meg cuki vagy hogy megengedted hogy rajtad aludjak. –visszamosolygott rám.

- Ugyan már. Ez természetes.

Zayn ismét a mesés tájra vetett egy pillantást, majd ismét rám figyelt. Látod azt a szép hotelt? –mutatott egy hatalmas luxushotelre nem messze a tengertől.

- Ugye nem?

- Nem. Mi nem abban fogunk lakni. Mi abban! –mutatott egy még nagyobb luxus szállóra ami még közelebb volt a tengerhez.

- Úristen Zayn! Ezt nem mondod komolyan hogy ott fogunk lakni egy hétig!?

- De, mondom.

- Ezt nem hiszem el. Az a hotel akkora mint az utcánk.

- Bizony ám. De még milyen szép. Utánanéztem a neten. Minden szobában külön jacuzzi és szauna. Minibár és svédasztal. Sőt, minden szobához van egy külön akkora terasz, mint a házunk.

- Ez…ez…mesés. Gyönyörű helyre hoztál. –mondtam,majd szorosan magamhoz öleltem.

- Jó sokáig tartott a szervezés, de megérte.

- Na ki vele! Mióta szervezed ezt az egészet?

- Július közepe óta.

- Ö..ö…nem viccelsz? Július közepe óta? Akkor még alig ismertük egymást. Honnan tudtad hogy addigra összejövünk?

- Pontosan magam sem tudom hogy honnan tudtam.

- Úristen és ide hoztál ebbe a luxus hotelba? Ez egy álom. Nem hiszem a szememnek. (közben földet értünk)

- Érted mindent!

- Zayn! Én egy náddal összetákolt kunyhóban is ellaktam volna veled itt. A hely mindegy. A lényeg hogy veled lehessek.

- Szóval nem is fontos a luxushotel? Pedig mennyit kajtattam utána. Mind hiába.

- Én nem ezt mondtam. Nagyon szép a hotel és nagyra értékelem hogy így törődsz velem. De ha csak egy kis vityillóban töltöttük volna a hetet,akkor is mesésen éreztem volna magam. Veled…

*szólt a stewardess,hogy leszállhatunk, sikeresen földet értünk.*

Mindenki leszállt a gépről,mi is az élen. A reptéren ezernyi ember volt. Rengeteg embernek volt orchideából készült boa a nyakában. Nem kellett sok idő, oda lép hozzánk egy szép barnára lesült srác, majd mindkettőnk nyakába ugyanilyen boát tesz, egy Aloha-val megspékelve.

- Ugye mondtam hogy lesznek itt helyes pasik? –direkt azért mondtam ezt hogy húzzam az agyát.

- Mi? Ez? Ez a csoki mikulás? Ez neked helyes?

- Csak ugratlak. Tudtam hogy így fogsz reagálni.

Erre megcsikizte az oldalamat.

- Héé! Mindenki minket néz! –mondtam

- Nem baj. Nézzenek. –erre elkezdte csókolgatni a nyakamat a repülőtér kellős közepén.

- Nem kéne a hotelba mennünk? –mondtam

- Csak még egy csók és mehetünk. –tényleg csak egy csókot adott és már indultunk is.

Egy hatalmas fehér autó, érkezett értünk ami a szállodába vitt.

A szálloda előtt volt egy monumentális szökőkút. Nem hagyhattam ki, muszáj volt egy közös képet csinálnunk. Megkértem a sofőrt,hogy fényképezzen le minket. Úgy lettünk lefényképezve, hogy Zayn átkarolja a derekamat, majd én egy puszit adok az arcára. A sofőr mutatta, hogy kész a kép, majd beült a hófehér csodajárgányba és elszáguldott.

Mi pedig bementünk a hatalmas hotelba. Leírhatatlan hogy milyen szép volt. Minden márvánnyal és arannyal volt díszítve. Valahogy olyan Dubai feelingem volt a sok aranytól.

- Jó napot! 2 személyre foglaltattam szobát. –Zayn odament a recepciós pulthoz,majd szólt a nőnek.

- Ó, Mr. Malik. Nagyon örülünk hogy szerény hotelünket választották. Parancsoljon, itt vannak a kulcsok, a hordás pedig majd felviszi a csomagjaikat Uram.

- Köszönjük szépen. –udvariasan megköszöntük a szívélyes vendéglátást.

Furcsa volt, mert a csaj aki a recepciónál dolgozott, szerintem még nálam is fiatalabb volt, de mégis magázott minket. Akkor nem nem akármilyen szálloda lehet hogy még a vendégeket is magázzák.

Lassan elsétáltunk a liftig, majd abba be is szálltunk. A hordád meg majd utánunk hozza a csomagokat.

Végignéztem az érintőképernyős lift gombokon és nem hazudok, hogy valami 100 biztos volt belőle. Mi persze a leges legfelső emeleten fogunk lakni egy hétig. Oda az út lifttel kb 7 perc. Legalábbis az volt odaírva a legfelső gomb mellé. Hét perc? Akkor mennyi lehet gyalog? Bele sem merek gondolni .

- Mondtam már hogy imádom a lifteket? –mosolygott pimaszul.

- Én is imádom a lifteket. Olyan közösség kovácsoló ereje van. Nem gondolod?

- Mondhatjuk így is. De én máshogy fejezném ki magam.

- Na hogyan? Kíváncsi vagyok!

- A liftek összehozzák az embereket. Erre élő példa is van. –ekkor rám nézett.

- Biztos voltam benne hogy ezt fogod mondani.

- Hiszen ismersz!

Az egész felfele utat áthülyéskedtük. Mindig kibeszéltük azt a zenét, ami éppen a liftben szólt. Volt ott minden. Beatles,Coldplay, Nickelback, Rihanna,Wiz Khalifa és persze, kihagyhatatlanul a One Direction. De most nem a WMYB vagy a One Thing ment, hanem a Tell me a lie. Ez nagyon különleges hely lehet, ahol Tell me a lie-t adnak a liftben.

Végre felértünk a legfelső emeletre. Beléptünk a hatalmas tölgyfa ajtón a lakosztályunkba. Amint beléptem az ajtón, csoda fogadott. Mindenhol orchideák(ami mellesleg a kedvenc virágom) és mindenhol rózsaszirmok. Nem hittem a szememnek. Én még ilyen gyönyörű lakosztályban sosem voltam. De nem ez érdekelt most leginkább. Az első utam, orchidea boával a nyakamban a teraszra vezetett. Megálltam a terasz legszélén és gyönyörködtem a kilátásban. Nem túlzok ha azt mondom hogy még életemben ilyen szépet nem láttam. Éreztem a tenger sós illatát(az orchidea mellett ami már magában csodás), láttam a gyönyörű tengerkékszínű eget, sőt egy árva felhő sem zavarta meg a szikrázó Napot. Mindenhol pálmafák és homok. Komolyan, ilyet még álmodni sem mertem, nem hogy személyesen átélni.

- Na mi az? Miért rohantál így ki? –kérdezte Zayn az ajtóból.

Mutattam a kezemmel hogy jöjjön utánam. Ezt látni kell. Zayn nem is tett másképp, máris közeledett hozzám. Odaállt mellém, majd tágra nyílt pupillákkal figyelte ezt a mesés kilátást.

- Istenem de gyönyörű. –mondta sóhajtozva.

- El sem hiszem hogy egy hétig itt leszünk. –mondtam

- Pedig igaz. Nem mese. Nem ámulás és nem ámítás. –mondta

- Nézd azokat a sziklákat! Olyan mesések. –mutattam a hatalmas sziklákra a bal oldalon.

- Igen azok. De én mutatok neked még mesésebbet. –vigyorogva felkapott a karjaiba és becipelt a hálószobába.

Lassan és finoman leültetett az ágyra, ő pedig előttem állt.

- Mik a terveid velem? –kérdeztem huncut mosollyal.

- Mondjam vagy mutassam?

- Ilyenkor? Hiszen még csak most jöttünk meg…..inkább mutasd.

Ismét bevetette a Zaynes vigyorát, majd levette a felsőjét. Aztán finoman rám feküdt és elkezdett csókolgatni.

Már a halvány színekben pompázó ingemet is elkezdte kigombolni. Nem akadályoztam meg, mondván, indítsuk jól a hetet.

Az ingemtől most nem sikerült megszabadítania,mert valaki kopogott az ajtón.

- Biztos csak a szobapincér. –Zayn

- Biztos hogy nem. Inkább nyissuk ki. –mondtam

Zayn felállt, majd az ajtó felé iramodott. Én addig begomboltam a más félig kigombolt ingemet.

Ismerős hangot hallottam az ajtó felől.

- Szia haver! –Bruno Mars személyesen köszöntötte a barátomat.

- Szia! Micsoda meglepetés! Hát te? Itt? Gyere beljebb! –Zayn

- Hallottam hogy ide jöttök és gondoltam én is visszalátogatok a szülőföldemre. –Bruno

- Nagyon örülünk hogy itt vagy. Szóhoz sem jutok. –Zayn

- Szia Katy! Nagyon csini vagy–Bruno, vagy Peter, köszöntött engem is, sőt meg is dicsért.

- Szia és köszi. Örülök hogy újra látlak. Mi járatban errefelé? –kérdeztem az énekestől.

- Honvágyam volt. De őő…csak nem zavartam meg valamit? –látta hogy Zaynen nincs felső, rajtam meg az ing félre volt gombolva.

- Nem, semmi olyat nem zavartál meg. –mondtam

- Kis hazudós. –mondta Zayn nekem.

- Bocsi srácok, nem tudtam hogy mire készültök.

- Semmi gond. Foglalj helyet. Kérsz valamit inni? –Zayn

- Köszi, kedves vagy, de nem. Nemsokára megyek le a partra. Nem csatlakoztok hozzám?

- Végül is a mai napra még nincs programunk! –mondtam

- Persze,hogyne csatlakoznánk. Melyik partra mész? –Zayn

- Inkább találkozzunk ott, az étterem előtt(mutatott ki az ablakon az egyik kis étteremre) és majd megmutatom. Elég eldugott strand, nem hinném hogy odataláltok.

- Oké, mikor találkozzunk? –Zayn

- Egy óra múlva megfelel?

- Nekem jó. –mondtam

- Rendben van. Akkor egy óra múlva ott az étterem előtt. Várlak titeket. Most tényleg mennem kell. Még sok elintézni valóm van az egy óra alatt. –Bruno

- Oké, köszi a meghívást.

Elköszöntünk az énekestől, majd gyorsan eliramodott a lépcsőn, a következő lifthez.

- Jó fej srác ez a Bruno. –mondtam

- Igen az. Nagyon kedves hogy meghívott minket. De az előtt valamit félbe hagytunk. –mondta huncut mosollyal.

- Na és mit? Megmondod?

- Inkább megmutatom.

Ez az egy óra igazán eseménydús egy óra volt. Több szempontból is.

Mivel már tényleg eltelt az az egy óra, így el kellett indulnunk a megbeszélt helyre.

Bruno Mars már ott állt az étterem előtt, ami nem messze volt a parttól.

- Sziasztok! Csakhogy ideértetek. –mondta Bruno

- Bocsi a késésért. Közbe jött valami. –Zayn

- Jaja. Azt gondolom. –Bruno egy sokat sejtő vigyort vágott.

- Na hol van az a strand? –kérdeztem, de csak azért,hogy eltereljem a szót.

- Csak itt van nem messze. Gyertek velem, megmutatom.

Azt tettük amit ő mond. Mentünk utána.

A strand tényleg nem volt messze. Csak innen egy köpésnyire. Elég eldugott helyen volt, de mégis ezren voltak ott.

Minden ember szeme ránk szegeződött. Biztos ritkán látnak ilyet,hogy Bruno Mars,Zayn Malik és egy ismeretlen csaj együtt, Hawaiion. Ez még nekem is szokatlan volt.

- Nézzétek. Ott a pálmafa alatt van még hely. –mondta Bruno

- Te nem is tartasz velünk? –kérdeztem

- Bocsi, de most el kell rohannom. Este lesz fellépésem itt és még nem is szóltam a srácoknak. –mondta.

- Értem. Akkor jó szórakozást. –mondta Zayn

- Nektek is. –mondta Bruno, aki egy szempillantás alatt felszívódott.

- Szóval egyedül maradtunk. –Zayn

- Egyedül, plusz még 500 emberrel itt mellettünk akik folyamatosan minket figyelnek! –mondtam

- Majd levegőnek nézzük őket! –mondta mosolyogva.

- Mintha az olyan könnyű lenne. –mondtam.

- Gyere be velem a vízbe!

- Mi?

- Gyere be velem a vízbe.

- Jaj Zayn!

- Nincs semmi kifogás. Bele jössz a vízbe vagy én viszlek bele?

- Akkor inkább magamtól belemegyek. –levetettem magamról a kis farmer rövidnadrágot és a pántos felsőmet. Ott álltam én, a kis lila fürdőruhámban kb. 500 ember előtt. Ugyanis mindenki engem nézett. Fogalmam sincs mi van olyan érdekes rajtam.

Zayn már javában a habokban úszkált. Igen, úszkált,mivel már rég megtanult úszni. Én is csatlakoztam hozzá.

A tenger elég jó volt. Sőt, pont jó. Se nem hideg, se nem meleg. Éppen az arany középút. Csak azok a nagy hullámok ne lettek volna. Habár a szörfösöknek most  szerencséjük volt.

- Ugye milyen jó a víz? –kiabált Zayn a bója mögül.

- Nagyon jó. De te már megint hol vagy. Ott már mély a víz nem?

- Igen itt már elég mély.

- Várj, odaúszok hozzád.

Elkezdtem úszni Zayn felé. Nem kellett sokat erőlködnöm, mivel a hullám hozzá sodort. Kicentizve éppen a mellkasának ütköztem neki.

- Fuvarod volt? –kérdezte nevetve.

- Ja igen. De nyugi nem kellet megfizetnem. –mosolyogtam vissza rá.

- Itt már elég nagyon a hullámok, kapaszkodj belém!

Én hátulról a két karomat a nyaka körül finoman összekulcsoltam.

- Kapaszkodj! –kiáltott hangosan

Nem tudtam miért kellene még jobban kapaszkodnom,hiszen már elég rendesen rá vagyok csimpaszkodva, de azt tettem amit mondott. Még szorosabban magamhoz öleltem őt, szegényke éppen hogy kapott levegőt.

Aztán kijjebb úsztunk a part felé. Közös erőfeszítéssel persze. Már lábujjhegyen álltam a vízben, szóval már nagyjából leért a lábam.

- Gyere ússzunk át a másik part szakaszra. –mutatott rá a másik strandra. Vagyis strandnak nem is mondhatnánk, hanem inkább partnak. Ott egy lélek sem volt. Szerintem azt a part szakaszt nem is nyilvánították strandnak. Kicsit olyan elhagyatott volt, olyan mintha valami lakatlan sziget partjára csöppentünk volna.

Nem törődve a hatalmas hullámokkal, mind a ketten odaúsztunk. Itt már csak nyakig ért a víz és a hullámok sem voltak akkorák. Nagyon szépen lehetett látni a víz felszínen tündöklő Nap ragyogását. Itt nem zavarta meg a vizet egyetlen ember sem. Na jó, csak mi.

Zayn a semmiből ott termett mögöttem. Elkezdte cirógatni a derekamat, majd a hátamat. Éreztem hogy készül valamire. A keze egyre közelebb került a bikinim csomójához. Egy szempillantás alatt levette rólam a ruhadarabot.

- Te meg mit csinálsz? –kérdeztem megszeppenve, majd a víz alá bújtam.

- Levettem. Nincs rá szükség. –mondta teljes kiegyensúlyozottsággal.

- Dehogy nincs. Add vissza de gyorsan! Még valaki meglát!

- Ha kell, hát vedd el. –a magasba tartotta a bikini felsőmet.

Eltakarva magamat az egyik kezemmel a bikinim után nyúltam, de Zayn még magasabbra tette a lécet.

- Nem érem el!

- Az a te bajod! –erre eliramodott a bikinimmel a mély vízbe.

- Hallod már! Hova mész? Gyere vissza! –kiáltottam utána. Természetesen nem hallgatott rám és csak ment neki a hullámoknak.

- Én nem megyek utánad! –kiáltottam rá.

- Akkor nem  kapod vissza!

- De kérlek! Még valaki megláthat!

- Egy lélek sem jár erre. Mindenki a strandon van a szikla túloldalán.

- De akkor is. Add vissza kérlek!

- Nem! –ez így nyugodtan kijelentette.

- Na jó. Te akartad! –elkezdtem besétálni a mélyebb részekre Zayn irányába. Megpróbáltam a víz felszínen maradni és közben magamat is eltakarni. Aztán elérkezett a fordulópont. A víz már a fejem búbjáig ért és úsznom kellett. Zayn meg csak ott vigyorgott pár méterrel odébb. Nem hogy segített volna, csak állt egy helyben! Vagyis inkább lebegett a víz felszínen, egy helyben.

Odaértem hozzá, majd gyorsan belé kapaszkodtam. Kifulladtam e rövid táv során. Annyira erősek voltak a hullámok,hogy úgy éreztem csak egy helyben úszok.

- Kifáradtál? –kérdezte vigyorogva.

- Amint látod. De ha már ilyen hosszú távot megtettem, visszaadnád a bikini felsőmet?

- Nem is tudom. Még kérek gondolkodási időt. –vigyorgott.

- Na majd adok én neked gondolkodási időt. –egy mozdulattal lenyomtam a víz alá majd elvettem tőle a bikinimet  és gyorsan magamra kaptam a kis lila ruhadarabot.

Immáron „felöltözve” lebegtem a víz felszínén, de Zayn sehol. Elkezdtem nézegetni jobbra-balra, majd ismét jobbra-balra. De Zayn még mindig sehol.

- Zayn! Zayn! –elkezdtem kiabálni, de nem válaszolt senki. Kétségbeesésemben elkezdtem kiabálni segítségért, de nem hallotta senki. Egy hatalmas szikla takarta el a strandot és az én csöpp kis hangom elveszik a hullámok morajlásában.

Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valami megfogja a vállamat. Hátra néztem, és igen, Zayn volt ott.

- Te? Hogy kerültél mögém? Hiszen az előbb….

- Tudod, egyszer megvicceltél minket. Emlékszel? A csónakos sztori. Erre azt szokták mondani hogy kölcsön kenyér visszajár.

- Hogy te milyen egy….

- Milyen egy mi vagyok? Nem fejezted be a mondatot. –mondta még mindig azzal az önelégült vigyorral az arcán.

- Tudod hogy megijedtem? –bevágtam egy sértődött képet.

- Miért? Hiányoztam volna? –ugyanaz a mosoly.

- Az nem kifejezés. Ilyet ne csinálj többet, jó?

- Akkor gyere ide. Hadd öleljelek meg.

Odaléptem hozzá majd magához ölelt. Ezt most jól megkaptam. Ismét a saját csapdámba estem bele. A saját fegyveremmel visszavágtak.

Észre vettem hogy a keze ismét a bikinimhez közelít. Most nem jár túl az eszemen. Megelőztem és a kezét lefogva fenyegetően a szemébe néztem:

- Meg ne próbáld!