Part 34

Zayn egyre idegesebb és idegesebb volt. Láttam rajta a szorongás enyhébb jeleit. Mivel én közvetlen mellette ültem a repülőn, ezért gyengéden megfogtam a kezét és a szemébe néztem.

- Szerelmem! Valami baj van? Látom rajtad hogy valami nincs rendben.

- Nincs semmi baj, csak kicsit hányingerem van az út miatt. Hawaii kicsit messze van Londontól. –magyarázta a dolgot.

- De hiszen Új-Zélandon is jártatok már! Az sincs a szomszédban.

- Igen tudom, de ott nem veled voltam.

- Miért mi van velem?

- Semmi. Mindegy. Ezt nem értenéd.

- Ha nem mondod el mit nem értenék akkor tényleg nem érteném.

- Hidd el semmi komoly. Csak az utazási láz miatt van.

- Te tudod. –ráhagytam a dolgot. Ha az utazási láz miatt van, akkor úgy van. Nem kételkedek a szavában.

- Figyelj, nem baj ha alszok egy kicsit? –kérdezte fáradt tekintettel.

- Dehogy baj. Aludj csak nyugodtan. Aludhatsz a vállamon. Tudom mennyire szereted.

- Egy angyal vagy. –egy csókkal meghálálta a segítőkészségemet.

Nem telt el 5 perc, máris elaludt a vállamon. Mivel nem volt kihez beszélnem, csak egy bajszos kínai férfi ült mögöttünk, én is nekiálltam aludni. Vagyis csak akartam. A kínai pasi ezerrel nyomatta a Call me maybe c. számot az IPhone-ján. Hátrafordultam,hogy halkítsa le egy kicsit, de elkezdett nekem kínaiul magyarázni. Mondom inkább annyiban hagyom a dolgot. Nem akarok vitatkozni senkivel.

Aludni nem tudtam, mert egy pop őrült kínai ült mögöttünk. Zaynt ez nem zavarta. Úgy aludt,mint a bunda. Még elég hosszú az út, ki kéne találnom valamit. Megvan. Odahívtam magamhoz az egyik légikisasszonyt és egy szendvicset kértem tőle. Legalább valamivel elütöm az időt. Habár a szendvics evés nekem nem több 2 percnél.

A stewardess meghozta a hatalmas sajtos szendvicsemet. Egyből Niall jutott az eszembe. Valahogy, amikor kaját észlelek, mindig Niallt látom magam előtt ahogy elkéri azt. Úgy látszik már belém rögződtek a dolgok a pár hónap alatt. Komolyan mondom már előre tudom hogy mit mondanak, hogy mit fognak csinálni. Annyi időt töltöttem a srácokkal,hogy szinte a gondolkodás módjukat is ismerem. Csak a gyerekcsínyeiket sosem tudom kiszúrni. Itt valahogy mindig kicseleznek engem.

Már mindent csináltam az eltelt idő alatt. Nézegettem az ablakon, számoltam,hogy a szöszi kis srácot hányszor kíséri el az anyukája wc-re, sőt már az előttünk ülő nénike magazinjába is beleolvastam. Szerencsére jó szemem van, így még messzebbről is láttam az írást. Nagyon uncsi cikk volt a burgonya ültetésről. Gondoltam inkább hanyagolom a dolgot, hiszen nem sűrűn szoktam krumplit ültetni.

Végül már csak az alvás maradt. Kizártam a fejemből mindent, még a mögöttünk lévő kínai pasast is aki éppen Nicki Minaj-tól a Super Bass-t hallgatta. Mellesleg megjegyzem,hogy a kínai csávókán Coldplay póló volt.

Végre elaludtam. Logikusan, a többi történésre a repülőn már nem emlékszem.

Pár óra múlva észrevettem,hogy Zayn felkelt. Felkeltem rá én is. Zayn kinézett az ablakon, majd hirtelen széles mosolyt vágott.

- Ez itt lenni a mesés Hawaii. Katy és Zayn ide érkezni.

- Cuki vagy amikor így i-zel. –mondtam mosolyogva.

- Te meg cuki vagy hogy megengedted hogy rajtad aludjak. –visszamosolygott rám.

- Ugyan már. Ez természetes.

Zayn ismét a mesés tájra vetett egy pillantást, majd ismét rám figyelt. Látod azt a szép hotelt? –mutatott egy hatalmas luxushotelre nem messze a tengertől.

- Ugye nem?

- Nem. Mi nem abban fogunk lakni. Mi abban! –mutatott egy még nagyobb luxus szállóra ami még közelebb volt a tengerhez.

- Úristen Zayn! Ezt nem mondod komolyan hogy ott fogunk lakni egy hétig!?

- De, mondom.

- Ezt nem hiszem el. Az a hotel akkora mint az utcánk.

- Bizony ám. De még milyen szép. Utánanéztem a neten. Minden szobában külön jacuzzi és szauna. Minibár és svédasztal. Sőt, minden szobához van egy külön akkora terasz, mint a házunk.

- Ez…ez…mesés. Gyönyörű helyre hoztál. –mondtam,majd szorosan magamhoz öleltem.

- Jó sokáig tartott a szervezés, de megérte.

- Na ki vele! Mióta szervezed ezt az egészet?

- Július közepe óta.

- Ö..ö…nem viccelsz? Július közepe óta? Akkor még alig ismertük egymást. Honnan tudtad hogy addigra összejövünk?

- Pontosan magam sem tudom hogy honnan tudtam.

- Úristen és ide hoztál ebbe a luxus hotelba? Ez egy álom. Nem hiszem a szememnek. (közben földet értünk)

- Érted mindent!

- Zayn! Én egy náddal összetákolt kunyhóban is ellaktam volna veled itt. A hely mindegy. A lényeg hogy veled lehessek.

- Szóval nem is fontos a luxushotel? Pedig mennyit kajtattam utána. Mind hiába.

- Én nem ezt mondtam. Nagyon szép a hotel és nagyra értékelem hogy így törődsz velem. De ha csak egy kis vityillóban töltöttük volna a hetet,akkor is mesésen éreztem volna magam. Veled…

*szólt a stewardess,hogy leszállhatunk, sikeresen földet értünk.*

Mindenki leszállt a gépről,mi is az élen. A reptéren ezernyi ember volt. Rengeteg embernek volt orchideából készült boa a nyakában. Nem kellett sok idő, oda lép hozzánk egy szép barnára lesült srác, majd mindkettőnk nyakába ugyanilyen boát tesz, egy Aloha-val megspékelve.

- Ugye mondtam hogy lesznek itt helyes pasik? –direkt azért mondtam ezt hogy húzzam az agyát.

- Mi? Ez? Ez a csoki mikulás? Ez neked helyes?

- Csak ugratlak. Tudtam hogy így fogsz reagálni.

Erre megcsikizte az oldalamat.

- Héé! Mindenki minket néz! –mondtam

- Nem baj. Nézzenek. –erre elkezdte csókolgatni a nyakamat a repülőtér kellős közepén.

- Nem kéne a hotelba mennünk? –mondtam

- Csak még egy csók és mehetünk. –tényleg csak egy csókot adott és már indultunk is.

Egy hatalmas fehér autó, érkezett értünk ami a szállodába vitt.

A szálloda előtt volt egy monumentális szökőkút. Nem hagyhattam ki, muszáj volt egy közös képet csinálnunk. Megkértem a sofőrt,hogy fényképezzen le minket. Úgy lettünk lefényképezve, hogy Zayn átkarolja a derekamat, majd én egy puszit adok az arcára. A sofőr mutatta, hogy kész a kép, majd beült a hófehér csodajárgányba és elszáguldott.

Mi pedig bementünk a hatalmas hotelba. Leírhatatlan hogy milyen szép volt. Minden márvánnyal és arannyal volt díszítve. Valahogy olyan Dubai feelingem volt a sok aranytól.

- Jó napot! 2 személyre foglaltattam szobát. –Zayn odament a recepciós pulthoz,majd szólt a nőnek.

- Ó, Mr. Malik. Nagyon örülünk hogy szerény hotelünket választották. Parancsoljon, itt vannak a kulcsok, a hordás pedig majd felviszi a csomagjaikat Uram.

- Köszönjük szépen. –udvariasan megköszöntük a szívélyes vendéglátást.

Furcsa volt, mert a csaj aki a recepciónál dolgozott, szerintem még nálam is fiatalabb volt, de mégis magázott minket. Akkor nem nem akármilyen szálloda lehet hogy még a vendégeket is magázzák.

Lassan elsétáltunk a liftig, majd abba be is szálltunk. A hordád meg majd utánunk hozza a csomagokat.

Végignéztem az érintőképernyős lift gombokon és nem hazudok, hogy valami 100 biztos volt belőle. Mi persze a leges legfelső emeleten fogunk lakni egy hétig. Oda az út lifttel kb 7 perc. Legalábbis az volt odaírva a legfelső gomb mellé. Hét perc? Akkor mennyi lehet gyalog? Bele sem merek gondolni .

- Mondtam már hogy imádom a lifteket? –mosolygott pimaszul.

- Én is imádom a lifteket. Olyan közösség kovácsoló ereje van. Nem gondolod?

- Mondhatjuk így is. De én máshogy fejezném ki magam.

- Na hogyan? Kíváncsi vagyok!

- A liftek összehozzák az embereket. Erre élő példa is van. –ekkor rám nézett.

- Biztos voltam benne hogy ezt fogod mondani.

- Hiszen ismersz!

Az egész felfele utat áthülyéskedtük. Mindig kibeszéltük azt a zenét, ami éppen a liftben szólt. Volt ott minden. Beatles,Coldplay, Nickelback, Rihanna,Wiz Khalifa és persze, kihagyhatatlanul a One Direction. De most nem a WMYB vagy a One Thing ment, hanem a Tell me a lie. Ez nagyon különleges hely lehet, ahol Tell me a lie-t adnak a liftben.

Végre felértünk a legfelső emeletre. Beléptünk a hatalmas tölgyfa ajtón a lakosztályunkba. Amint beléptem az ajtón, csoda fogadott. Mindenhol orchideák(ami mellesleg a kedvenc virágom) és mindenhol rózsaszirmok. Nem hittem a szememnek. Én még ilyen gyönyörű lakosztályban sosem voltam. De nem ez érdekelt most leginkább. Az első utam, orchidea boával a nyakamban a teraszra vezetett. Megálltam a terasz legszélén és gyönyörködtem a kilátásban. Nem túlzok ha azt mondom hogy még életemben ilyen szépet nem láttam. Éreztem a tenger sós illatát(az orchidea mellett ami már magában csodás), láttam a gyönyörű tengerkékszínű eget, sőt egy árva felhő sem zavarta meg a szikrázó Napot. Mindenhol pálmafák és homok. Komolyan, ilyet még álmodni sem mertem, nem hogy személyesen átélni.

- Na mi az? Miért rohantál így ki? –kérdezte Zayn az ajtóból.

Mutattam a kezemmel hogy jöjjön utánam. Ezt látni kell. Zayn nem is tett másképp, máris közeledett hozzám. Odaállt mellém, majd tágra nyílt pupillákkal figyelte ezt a mesés kilátást.

- Istenem de gyönyörű. –mondta sóhajtozva.

- El sem hiszem hogy egy hétig itt leszünk. –mondtam

- Pedig igaz. Nem mese. Nem ámulás és nem ámítás. –mondta

- Nézd azokat a sziklákat! Olyan mesések. –mutattam a hatalmas sziklákra a bal oldalon.

- Igen azok. De én mutatok neked még mesésebbet. –vigyorogva felkapott a karjaiba és becipelt a hálószobába.

Lassan és finoman leültetett az ágyra, ő pedig előttem állt.

- Mik a terveid velem? –kérdeztem huncut mosollyal.

- Mondjam vagy mutassam?

- Ilyenkor? Hiszen még csak most jöttünk meg…..inkább mutasd.

Ismét bevetette a Zaynes vigyorát, majd levette a felsőjét. Aztán finoman rám feküdt és elkezdett csókolgatni.

Már a halvány színekben pompázó ingemet is elkezdte kigombolni. Nem akadályoztam meg, mondván, indítsuk jól a hetet.

Az ingemtől most nem sikerült megszabadítania,mert valaki kopogott az ajtón.

- Biztos csak a szobapincér. –Zayn

- Biztos hogy nem. Inkább nyissuk ki. –mondtam

Zayn felállt, majd az ajtó felé iramodott. Én addig begomboltam a más félig kigombolt ingemet.

Ismerős hangot hallottam az ajtó felől.

- Szia haver! –Bruno Mars személyesen köszöntötte a barátomat.

- Szia! Micsoda meglepetés! Hát te? Itt? Gyere beljebb! –Zayn

- Hallottam hogy ide jöttök és gondoltam én is visszalátogatok a szülőföldemre. –Bruno

- Nagyon örülünk hogy itt vagy. Szóhoz sem jutok. –Zayn

- Szia Katy! Nagyon csini vagy–Bruno, vagy Peter, köszöntött engem is, sőt meg is dicsért.

- Szia és köszi. Örülök hogy újra látlak. Mi járatban errefelé? –kérdeztem az énekestől.

- Honvágyam volt. De őő…csak nem zavartam meg valamit? –látta hogy Zaynen nincs felső, rajtam meg az ing félre volt gombolva.

- Nem, semmi olyat nem zavartál meg. –mondtam

- Kis hazudós. –mondta Zayn nekem.

- Bocsi srácok, nem tudtam hogy mire készültök.

- Semmi gond. Foglalj helyet. Kérsz valamit inni? –Zayn

- Köszi, kedves vagy, de nem. Nemsokára megyek le a partra. Nem csatlakoztok hozzám?

- Végül is a mai napra még nincs programunk! –mondtam

- Persze,hogyne csatlakoznánk. Melyik partra mész? –Zayn

- Inkább találkozzunk ott, az étterem előtt(mutatott ki az ablakon az egyik kis étteremre) és majd megmutatom. Elég eldugott strand, nem hinném hogy odataláltok.

- Oké, mikor találkozzunk? –Zayn

- Egy óra múlva megfelel?

- Nekem jó. –mondtam

- Rendben van. Akkor egy óra múlva ott az étterem előtt. Várlak titeket. Most tényleg mennem kell. Még sok elintézni valóm van az egy óra alatt. –Bruno

- Oké, köszi a meghívást.

Elköszöntünk az énekestől, majd gyorsan eliramodott a lépcsőn, a következő lifthez.

- Jó fej srác ez a Bruno. –mondtam

- Igen az. Nagyon kedves hogy meghívott minket. De az előtt valamit félbe hagytunk. –mondta huncut mosollyal.

- Na és mit? Megmondod?

- Inkább megmutatom.

Ez az egy óra igazán eseménydús egy óra volt. Több szempontból is.

Mivel már tényleg eltelt az az egy óra, így el kellett indulnunk a megbeszélt helyre.

Bruno Mars már ott állt az étterem előtt, ami nem messze volt a parttól.

- Sziasztok! Csakhogy ideértetek. –mondta Bruno

- Bocsi a késésért. Közbe jött valami. –Zayn

- Jaja. Azt gondolom. –Bruno egy sokat sejtő vigyort vágott.

- Na hol van az a strand? –kérdeztem, de csak azért,hogy eltereljem a szót.

- Csak itt van nem messze. Gyertek velem, megmutatom.

Azt tettük amit ő mond. Mentünk utána.

A strand tényleg nem volt messze. Csak innen egy köpésnyire. Elég eldugott helyen volt, de mégis ezren voltak ott.

Minden ember szeme ránk szegeződött. Biztos ritkán látnak ilyet,hogy Bruno Mars,Zayn Malik és egy ismeretlen csaj együtt, Hawaiion. Ez még nekem is szokatlan volt.

- Nézzétek. Ott a pálmafa alatt van még hely. –mondta Bruno

- Te nem is tartasz velünk? –kérdeztem

- Bocsi, de most el kell rohannom. Este lesz fellépésem itt és még nem is szóltam a srácoknak. –mondta.

- Értem. Akkor jó szórakozást. –mondta Zayn

- Nektek is. –mondta Bruno, aki egy szempillantás alatt felszívódott.

- Szóval egyedül maradtunk. –Zayn

- Egyedül, plusz még 500 emberrel itt mellettünk akik folyamatosan minket figyelnek! –mondtam

- Majd levegőnek nézzük őket! –mondta mosolyogva.

- Mintha az olyan könnyű lenne. –mondtam.

- Gyere be velem a vízbe!

- Mi?

- Gyere be velem a vízbe.

- Jaj Zayn!

- Nincs semmi kifogás. Bele jössz a vízbe vagy én viszlek bele?

- Akkor inkább magamtól belemegyek. –levetettem magamról a kis farmer rövidnadrágot és a pántos felsőmet. Ott álltam én, a kis lila fürdőruhámban kb. 500 ember előtt. Ugyanis mindenki engem nézett. Fogalmam sincs mi van olyan érdekes rajtam.

Zayn már javában a habokban úszkált. Igen, úszkált,mivel már rég megtanult úszni. Én is csatlakoztam hozzá.

A tenger elég jó volt. Sőt, pont jó. Se nem hideg, se nem meleg. Éppen az arany középút. Csak azok a nagy hullámok ne lettek volna. Habár a szörfösöknek most  szerencséjük volt.

- Ugye milyen jó a víz? –kiabált Zayn a bója mögül.

- Nagyon jó. De te már megint hol vagy. Ott már mély a víz nem?

- Igen itt már elég mély.

- Várj, odaúszok hozzád.

Elkezdtem úszni Zayn felé. Nem kellett sokat erőlködnöm, mivel a hullám hozzá sodort. Kicentizve éppen a mellkasának ütköztem neki.

- Fuvarod volt? –kérdezte nevetve.

- Ja igen. De nyugi nem kellet megfizetnem. –mosolyogtam vissza rá.

- Itt már elég nagyon a hullámok, kapaszkodj belém!

Én hátulról a két karomat a nyaka körül finoman összekulcsoltam.

- Kapaszkodj! –kiáltott hangosan

Nem tudtam miért kellene még jobban kapaszkodnom,hiszen már elég rendesen rá vagyok csimpaszkodva, de azt tettem amit mondott. Még szorosabban magamhoz öleltem őt, szegényke éppen hogy kapott levegőt.

Aztán kijjebb úsztunk a part felé. Közös erőfeszítéssel persze. Már lábujjhegyen álltam a vízben, szóval már nagyjából leért a lábam.

- Gyere ússzunk át a másik part szakaszra. –mutatott rá a másik strandra. Vagyis strandnak nem is mondhatnánk, hanem inkább partnak. Ott egy lélek sem volt. Szerintem azt a part szakaszt nem is nyilvánították strandnak. Kicsit olyan elhagyatott volt, olyan mintha valami lakatlan sziget partjára csöppentünk volna.

Nem törődve a hatalmas hullámokkal, mind a ketten odaúsztunk. Itt már csak nyakig ért a víz és a hullámok sem voltak akkorák. Nagyon szépen lehetett látni a víz felszínen tündöklő Nap ragyogását. Itt nem zavarta meg a vizet egyetlen ember sem. Na jó, csak mi.

Zayn a semmiből ott termett mögöttem. Elkezdte cirógatni a derekamat, majd a hátamat. Éreztem hogy készül valamire. A keze egyre közelebb került a bikinim csomójához. Egy szempillantás alatt levette rólam a ruhadarabot.

- Te meg mit csinálsz? –kérdeztem megszeppenve, majd a víz alá bújtam.

- Levettem. Nincs rá szükség. –mondta teljes kiegyensúlyozottsággal.

- Dehogy nincs. Add vissza de gyorsan! Még valaki meglát!

- Ha kell, hát vedd el. –a magasba tartotta a bikini felsőmet.

Eltakarva magamat az egyik kezemmel a bikinim után nyúltam, de Zayn még magasabbra tette a lécet.

- Nem érem el!

- Az a te bajod! –erre eliramodott a bikinimmel a mély vízbe.

- Hallod már! Hova mész? Gyere vissza! –kiáltottam utána. Természetesen nem hallgatott rám és csak ment neki a hullámoknak.

- Én nem megyek utánad! –kiáltottam rá.

- Akkor nem  kapod vissza!

- De kérlek! Még valaki megláthat!

- Egy lélek sem jár erre. Mindenki a strandon van a szikla túloldalán.

- De akkor is. Add vissza kérlek!

- Nem! –ez így nyugodtan kijelentette.

- Na jó. Te akartad! –elkezdtem besétálni a mélyebb részekre Zayn irányába. Megpróbáltam a víz felszínen maradni és közben magamat is eltakarni. Aztán elérkezett a fordulópont. A víz már a fejem búbjáig ért és úsznom kellett. Zayn meg csak ott vigyorgott pár méterrel odébb. Nem hogy segített volna, csak állt egy helyben! Vagyis inkább lebegett a víz felszínen, egy helyben.

Odaértem hozzá, majd gyorsan belé kapaszkodtam. Kifulladtam e rövid táv során. Annyira erősek voltak a hullámok,hogy úgy éreztem csak egy helyben úszok.

- Kifáradtál? –kérdezte vigyorogva.

- Amint látod. De ha már ilyen hosszú távot megtettem, visszaadnád a bikini felsőmet?

- Nem is tudom. Még kérek gondolkodási időt. –vigyorgott.

- Na majd adok én neked gondolkodási időt. –egy mozdulattal lenyomtam a víz alá majd elvettem tőle a bikinimet  és gyorsan magamra kaptam a kis lila ruhadarabot.

Immáron „felöltözve” lebegtem a víz felszínén, de Zayn sehol. Elkezdtem nézegetni jobbra-balra, majd ismét jobbra-balra. De Zayn még mindig sehol.

- Zayn! Zayn! –elkezdtem kiabálni, de nem válaszolt senki. Kétségbeesésemben elkezdtem kiabálni segítségért, de nem hallotta senki. Egy hatalmas szikla takarta el a strandot és az én csöpp kis hangom elveszik a hullámok morajlásában.

Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy valami megfogja a vállamat. Hátra néztem, és igen, Zayn volt ott.

- Te? Hogy kerültél mögém? Hiszen az előbb….

- Tudod, egyszer megvicceltél minket. Emlékszel? A csónakos sztori. Erre azt szokták mondani hogy kölcsön kenyér visszajár.

- Hogy te milyen egy….

- Milyen egy mi vagyok? Nem fejezted be a mondatot. –mondta még mindig azzal az önelégült vigyorral az arcán.

- Tudod hogy megijedtem? –bevágtam egy sértődött képet.

- Miért? Hiányoztam volna? –ugyanaz a mosoly.

- Az nem kifejezés. Ilyet ne csinálj többet, jó?

- Akkor gyere ide. Hadd öleljelek meg.

Odaléptem hozzá majd magához ölelt. Ezt most jól megkaptam. Ismét a saját csapdámba estem bele. A saját fegyveremmel visszavágtak.

Észre vettem hogy a keze ismét a bikinimhez közelít. Most nem jár túl az eszemen. Megelőztem és a kezét lefogva fenyegetően a szemébe néztem:

- Meg ne próbáld!