Part 20

A ház hatalmas volt. Ezernyi ablakkal és ezernyi díszfával a kertben. Mesebeli. Bementünk a hatalmas fa ajtós bejáraton. Az előszoba is óriási volt, de még a nappali is. Észveszejtő. A konyha modern módra volt berendezve kiváló ízléssel. Persze,hiszen  Zayn választott minden egyes bútordarabot és ő álmodott meg mindent itt. Itt minden az ő ötlete. Azért is ilyen csodálatos ez a ház. Már full be van rendezve. Már csak az én dolgaim hiányoznak.

Ha jól számoltam 3 hálószoba egy hatalmas nappali, 2 fürdőszoba, 1 dolgozószoba, 1 konyha és egy hatalmas beltéri medencénk van. Még elmondani is sok, nemhogy még látni…Be kell valljam, Zayn szép munkát végzett. Csak azt nem tudom hogy mikor csinálta ezt az egészen, hiszen egész nyáron velem volt. Nagyon rejtélyes, de éppen ezt szeretem annyira benne.

Felmentünk a hálószobába. Zayn először a kezével eltakarta a szemeimet, hogy meglepetés legyen, majd kis idő után elvette onnan.

-Ez..ez…gyönyörű…hallod….nem találok szavakat…itt fogunk aludni? Komolyan?

-Igen itt. Ugye hogy milyen szép?

-Szép? A szép nem elég. Ez briliáns, elegáns és…na jó. Több szó nem jut szembe.

-Mit szólnál,ha ma felavatnánk ezt a franciaágyat? –mondta titokzatosan mély hangon

-Ma nem lehet. Szeretné meghívni anyáékat,hogy megmutassam hova költöztem. Ez volt a feltétel. Emlékszel?

-A feltétel, tényleg. Kár. Majd máskor bepótoljuk. Elvégre már együtt alszunk.

-Ahogy mondod.

Még megnéztük a többi szobát is és kipakoltam a hozott holmimat. Szerettünk volna tartani egy kis házavató bulit és meghívni mindenkit aki számít. Anya, apa,Niall,Louis,Liam,Harry,Sel,Eleanor,Danielle, valamint Anthony, Tom és Danny. A legnagyobb parti arcok. Úgy terveztük,hogy anyáékat majd hamarabb hazaküldjük,hogy nyugodtan bulizhassunk, bár ahogy ismerem a szüleimet, szó nélkül el fognak menni. Tudják hogy ilyenkor mit kell. Rendes szülők.

Meghívtunk mindenkit. Szerencsére mindenki elfogadta a meghívást. Remélem,hogy ez jó házavató buli lesz. Amíg Zayn elkészítette az asztalokat, addig én összedobtam pár szendvicset, gyümölcssalátás és pár hidegtálat. Már most otthonosan mozgok a konyhában. Úgy látszik gyorsan tanulok.

Nem is telhetett el egy óra, a vendégek már megérkeztek. Elsőnek Anthony,Danny ,Tom és Sel. Ők egyszerre érkeztek.

-Sziasztok ! Gyertek beljebb! –úgy tessékeltem be őket, mintha valami komoly háziasszony lennék.

-Húha! Zayn kitett magáért! –Sel

-Nekem mondod? Itt minden az ő műve.

-Ügyes a srác. De ezt már tudtuk. –Tom

-Ugye lesz kártyaparti? Vagy pókerparti? –Anthony

-Hát nem tudom. A múltkori óta nagyon nem pókereztem. Na majd meglátjuk. A hangulattól függ.

-Ha én itt vagyok csak jó lehet a hangulat. –Danny

-Ant,Dan,Tom! Öreg haverok. Ezer éve nem láttalak titeket. –Zayn odajött hozzánk

-Csövi haver. Nem volt az ezer év  csak pár hónap. Vagy még annyi se.  –Tom

-Látom most már komolyan becsajoztál. Mi lett a régi Zaynnel? Látom Katy rendesen megnevelt. –Anthony

-Nem. Én ugyanaz maradtam. Csak most az a különbség hogy már nem egyedül vagyok. Most már nem mehetek ki veletek éjjel vodkázni. –Zayn

-Ezt meg ki mondta?? –meglepődtem. –Nehogy már! Én nem tiltalak el az ilyenektől, jól tudod.

-Jó, ne akadj ki. Csak vicceltem. –Zayn

-Hűha. A barátnőből máris feleség lesz? –Tom

-Kitudja mit hoz a jövő! –Zayn zsebre tett kézzel huncut módon rám nézett.

-Én inkább megyek és megnézem hogy mi a helyzet a konyhában. Sel, velem tartasz?

-Persze. Megyek. Rohanok. –Sel

Próbáltam kibújni a téma alól. Zaynnel kicsit elszaladt a ló. Saját áz és még ez is? Ez már túl sok egyszerre. Remélem hogy csak viccelt.

Nem telt el pár perc,máris megérkeztek a srácok, Eleanorral és Daniellel.

-Szép ház Zayn! Itt aztán jól lehet nyomni a party-hardot. –Niall

-Egyetértek. Gyertek beljebb. Hű csajok! Milyen csinosak vagytok. –Zayn

-Köszönjük. Katy hol van? –Eleanor

-A konyhában van Sellel. Menjetek be hozzá. Már várt titeket. –Zayn

-Rendben. –Danielle

-Hallod te BradfordBadBoi ! Marha jó lett a házatok. Amúgy nemsokára mi is összeköltözünk Daniellel. –Liam

-Az jó hír. Gratula. –Zayn

-Köszi szépen.  –Liam

-Van medence is? – Harry

-Perszehogy. Majd később csobbanunk. Csak még meg kell várni Katy szüleit. –Zayn

-Értem. Akkor majd később. –Harry

-Most komolyan Zayn! Kinek az ötlete volt ez a förtelmes kék függöny? –Louis

-Az enyém. Miért? Mi a gondod vele? –kérdezte sértődött hangon.

-Hát csak az hogy nagyon szép. –Louis

-Na azért. –Zayn

-Gyertek. Dannyék már itt vannak. –Zayn

Az összes pasi egybe tömörült az ebédlőbe a dohányzó asztal köré. Egyik sem ült le, mindenki állva dumált a másikkal.  Nem értem a pasik logikáját. Túl magas.

Eközben mi a konyhában ügyeskedtünk illetve ismerkedtünk.

-Lányok, ő itt Sel, a legjobb barátnőm.

-Szia Sel! –Eleanor

-Szia Sel. – Danielle

-Sziasztok. Katy már sokat mesélt rólatok. –Sel

-Reméljük csak jót. –El

-Rólatok lehet rosszat mondani? Hiszen olyan szépek vagytok mindketten. –Sel

-Köszi a bókot. Te is nagyon szép vagy. –Danielle

-Köszi. De nem annyira mint ti. –Sel

-Na jól van. Elég már a köszöngetésből. Kezdjünk  neki a szendvicskészítésnek, mert így nem lesz velünk semmi. –mondtam

-Segíthetünk? –Danielle

-Lehet köszi. Ketten sosem végeztünk volna.

Mi, csajok elkészítettük a szendvicseket,a hidegtálakat és a koktélokat. Addig a pasik kint röhögcséltek össze-vissza.

Zayn bejött a konyhába a telefonommal a kezében, mondván hogy anya keres.

Beszéltem anyával. Azt mondta hogy sajnálja, de ma nem tudnak eljönni. El kellett menniük egy üzleti útra. Vissza Liverpoolba, de csak 1 napra. Én meg azt mondtam rá hogy majd máskor bepótoljuk. Nem csüggedtem sokat. Hiszen ez inkább olyan bulizós este lesz a haverokkal, a szülők meg majd később jönnek, de akkor már csak 4en legyünk.

Mi csajok, kicipeltük a kajákat az ebédlő asztalra. Mindent szépen,sorban kiraktunk. Niall volt az első aki először leült az asztalhoz. Ő kezdett neki legelőször a falatozásnak is. Később mi is csatlakoztunk.

Mindenki jóízűen falatozott, majd a vacsora után felkapcsoltuk a zenét és elkezdtünk táncolni. Mindenki frankón ropta. Azt el kell hogy mondjam,hogy Anthony egy tánc-zseni. Még embert nem láttam így táncolni. A Party rock anthem-re úgy táncolt,mint a klipben a profi táncosok. Csak sokkal jobban. De az e lényeg,hogy Anthony nem táncos, max csak bulikban szokott ráncolni. Egyszerűen eszméletlen a gyerek. A többiekről nem is beszélve.

Most éppen Michael-Jackson Thriller c. számát Dj-zte Zayn. Ezt komolyan mondom látni kellett volna. Mindenki azokkal a tipikus Jacko-s mozdulatokkal táncolt. Még a lányok is. Ők mutattak a legjobban. Egymás mellett 3 csaj ugyanúgy táncol. Nekem nem volt időm velük táncolni, mivel a kevésbé vad táncoknál folyton felkértek. De Zayn nem. Ő csak csinálta a zenét. Nem hiszem el hogy az a zene nem megy magától. Szerintem csak el szerette volna kerülni a táncolást. Pedig a legelső bulin, ahol voltunk, ott elég rendesen táncolt. Csak az a különbség, hogy ott már eléggé be volt piálva. Itt még teljesen józan. Úgy látszik kell egy kis bemelegítés a tánchoz.

Már egy jó 20 perce egyfolytában táncoltunk, már mindenki mindenkivel. Harry odament Zaynhez ,hogy jöjjön már ő is ropni. Zayn levette a fejéről a fejhallgatót és elhagyta a DJ pultot. Odasétált az ebédlő asztalhoz, megfogta a még érintetlen vodkás poharát és fenékig megitta. Kicsit megrázta a fejét, majd Harryvel az élen odajött közénk táncolni. Úgy látszik az alkohol adja Zayn önbizalmát a tánchoz. Ezzel nincsen semmi baj, csak ne vigye túlzásba.

Zayn először bevetett egy cool robot táncot. Aztán jött a többi. A hangulat fergeteges lett, amint Zayn bekapcsolódott a táncba. Nem mondom hogy az előtt nem volt jó , de  most a tuti.

Letáncoltunk jó néhány táncot, majd következett egy lassú szám. Rihanna-Stupid in love c. számára mindenki megkereste a párját. Én Zaynnel, Louis Eleanorral,Liam Daniellel,Niall Sellel, Harry Anthonyval, Danny pedig Tommal táncolt. Mindenkinek megvolt a párja. Már az utolsó kettő páros kicsit furcsa.

A szám elején még azon nevettünk ahogy Harry és Anthony hülyéskednek egymással. A száma közepe tájékán meg már minden és mindenki elcsendesült. Csak RIhanna énekelt.

Zayn mindvégig a szememet nézte, én pedig az övét. Ijesztő hogy mennyi mindent ki tudtam olvasni a szeméből. Azok a hatalmas barna szemek mindent elárultak. Mindent. Szerintem Zayn is ugyanígy gondolhatta, mert amikor éppen arra az éjszakára gondoltam, elmosolyodott. Félelmetes ,hogyan olvas a gondolataimban.

A szám végén minden különnemű pár csókot adott egymásnak. Minket is beleértve. Kíváncsiak voltunk,hogy Harry Anthonyval és Danny Tommal mit fog csinálni. De nem történt semmi, csak férfiasan megölelték egymást és megköszönték egymásnak a romantikus táncot.

Rihanna után már mindenki leült. Kicsit kifáradtunk a táncolásban. Az asztal ismét megtelt jó arcokkal. Mindenki a poharát emelgette. De nem köszöntőt akartak mondani, hanem azért emelgették,mert üres. Legalábbis a pasik. Mert pasiból itt ma több van. Ebből jó nem sülhet ki. Emlékszem amikor hasonlóan voltunk a nyaralóban, akkor a medencében végeztük. Sajnálatos módon az új házunkban is van medence. Ha már kicsit betintáznak, nem fognak semmi hülyeséget csinálni. Nagyon remélem.

-Nem pókerezünk? –Harry

-Nem! –kijelentettem határozottan

-De miért nem? Ja már tudom. Azért a múltkori miatt. Tudod hogy úgy is nyernénk. –Harry

-Nem azért. Csak most nincs kedvem. Már eléggé piásak vagytok és nem szeretnék a medencében kikötni.

-Én sem. Úgyhogy akármit is terveztek, verjétek ki a fejetekből. –Danielle

-Nyugi szivi. Nem csinálunk semmit. –Liam

-Hát te nem is fogsz, hiszen nem ihatsz. –Danielle

-Éppen azért. –Liam

-Louis te mit csinálsz ott Harryvel? –Eleanor

-Semmit. Beleejtettem a jégkockát a gatyájába és megpróbálom kiszedni. –mondta Louis már eléggé kómás fejjel. Mint mindig, ők a csapat piásai. Ők a felbujtók.

-Szerintem nem a jégkockát keresi. –Tom

-Szerintem sem. Valami egészen mást. –Danny

-Sel! Nem jössz ki egy kicsit? –Niall

-Miért? –Sel

-Csak úgy. Beszélgetni. –Niall

-Oké rendben. Addig legalább nem iszol. –Sel

-Jó is hogy mondod. –Niall felemelte a poharát és az ismeretlen alkohol kíséretében sétált ki Sellel a gangra.

-Ezek mentek valamit csinálni az tuti! –Zayn

-Ne kombinálj már Zayn! Meg ha valamit is csinálnak az az ő dolguk. –Danielle

-De ne az én házamban. Khm.Khm. Mi házunkban. Még nincs felszentelve. –Zayn

Mindenki értette a célzást. Én meg csak irultam-pirultam össze-vissza.

-Haver pedig fel kéne szentelni, ahogy te fogalmaztál. –Anthony

-Igen Zayn. Ideje lenne. Habár a szállodás ügy után… -Liam

-Liam! Csend! –kiáltottam

-Mi a baj? Csak nem zavarban vagy? –Harry

-Nem vagyok zavarban.

-Csak nem ideges vagy? –Danny

-Nem vagyok ideges. Hagyjatok.

-Tényleg Katy! Mi volt. Meséld már el! –Eleanor

-Igen Katy! Hallani akarjuk! –Danielle

Mindenki rám figyelt, hátha mondok valamit. Na arra várhatnak.

-Már ti is? Ilyen nincs! Mindenki összeesküdött ellenem vagy mi? Akármi is történt, az a mi dolgunk. Igaz,Zayn?

-Jaja! Mi dolgunk. –mondta Zayn. Kicsit lejjebb ereszkedett a székről és az egyik kezét az én székemre tette.

-Inkább te maradj csendben!

-Mit szóltam? –Zayn

-Még semmit. De ha szólnál valamit…

-Nyugi. Csendben maradok.

Olyan izé már hogy mindenki velünk van elfoglalva. Miért nem nyaggatják inkább Selt és Niallt? Ők sokkal később jöttek össze mint mi. Róluk lehetne beszélni. Már kicsit zavart hogy mindenki rólunk beszél, azért Louis mondata közepébe vágtam és témát váltottam.

-Mit szólnátok hozzá ha csinálnánk valamit? –jobb ötlet nem jutott eszembe.

Mindenki hangos HÚÚ-zásba kezdett. Megőrülök. Mindenki mindig csak a rosszra gondol. Nem értem…

-Felőlem csinálhatunk valamit. –Niall (immáron Niall és Sel visszaérkezett az ebédlőbe)

-Valami ötlet javaslat? –Eleanor

-Póker! –Anthony és Harry egyszerre

-Szó sem lehet róla. Valami mást. Mindegy, csak ne póker.

-Játsszunk olyan,hogy ki tudja hamarabb a medencébe dobni a lányokat. –Liam

-Nem Liam! Semmi ilyesmi! Nem akarok vizes lenni. –Sel

-De majd megszáradnál. –Niall

-Nem baj. Akkor sem akarok vizes lenni. –Sel

-Nők! –Niall és Louis egyszerre

-Akkor mit? –Tom

-Nekem nincs ötletem.  Vagyis lenne, de a lányok nem egyeznének bele.  –Tom

-Miért? Mibe nem egyeznénk bele? –én

-Sztriptízelés a fiúknak. –Tom

-Igen Tom! Eltaláltad! Nem egyeznénk bele. Szó sem lehet róla. Valami ép ötlet? De gyorsan! Addig amíg nem lesztek totál részegek.

-Harry és Louis már azok. –Zayn

-Szokás szerint. –Eleanor

Láttam Zaynen  hogy nagyon gondolkozik valamin. A szemöldökét összeráncolta és az állát simogatta. Tipikus Zayn mozdulatok. Tudtam,hogy valami nagyon viccesen töri az fejét. Mint általában. Egyre jobban figyeltem a mozdulatait, és egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy abbamarad a fejtörő gondolkodás. Majd így szólt:

-Figyeljetek! Támadt egy ötletem! Mit szólnátok ha…

SZERINTETEK HOGY FOLYTATHATJA ZAYN A MONDATOT? HA VAN VALAMI ÖTLETETEK,AKKOR ÍRJÁTOK MEG KOMMENTBEN :D

Part 19

Már teljesen az ágy szélén voltam. Igyekeztem minél gyorsabban és minél halkabban a legszélére érni. Sel még fent volt. Ő is követett engem. Ő már egy kicsit ügyetlenebb volt, de szerencsére nem vették észre. Most már mind a ketten az ágy széléről hallgatóztunk. Hallgattuk a fiúk piszmogását, akik a földön feküdtek egy matracon.

-Ezt komolyan gondoltad? –Niall

-Persze hogy komolyan. Én nem viccelek az ilyennel. –Zayn

-Haver, te tudod. A te felelősséged.

-Tudom. Tisztában vagyok vele. Vállalom a kockázatot.

-Merész vagy.

Az agyam össze-vissza gondolt mindenfélét. Fogalmam sem volt hogy miről beszélnek. Zayn vállalja kockázatot? Milyen kockázatot?

Aztán tovább folytatták az eszmecserét.

-Figyelj. Muszáj lesz megkérdeznem tőle. Ha igent mond akkor minden rendben lesz. –Zayn

-De ha nemet mond? Akkor mi lesz? –Niall

-Nem tudom. De nem szeretném megtudni. Félek a gondolattól is.

-De még csak most költöztek ide. Nem korai még? –Niall

Most már teljes volt a képzavar. A legszívesebben kifaggattam volna mindkettőt. Csak sajnos nem tehettem mert akkor mind a ketten bukunk Sellel. Így kénytelenek voltunk tovább hallgatni a beszélgetésüket.

-Abba belegondoltál hogy elszakadna a családjától? –Niall

-Ez volt az első gondolatom. De az életnek úgy is ez a rendje nem? –Zayn

Már nem bírtam magammal. Az aggodalom, az idegesség és a kíváncsiság eluralkodott rajtam. Még soha életemben nem voltam ilyen kíváncsi,mint most. Leírhatatlan dolog. Ilyet még semmikor sem éreztem.

Minden elcsendesült. Már a srácok sem beszélgettek. Minden apró horkantás és lélegzetvétel meghallatszott a szobában. Ezért is próbáltam minél halkabban szuszogni. Ez nagyon nehezen ment az idegességtől. Tudtam hogy úgysem fog hagyni a kíváncsiság nyugodtan pihenni. Tisztában voltam vele hogy egész éjjel fent leszek. Ismét. De most komolyan. Amióta megismertem a srácokat azóta nem volt egy normális éjjelem sem. Nem is nagy baj. Délután úgy is mindig kialszom magam.

Most sem lett másképp. Az egész éjjelt Zayn titokzatos arckifejezése bámulásával töltöttem. Megpróbáltam kiolvasni belőle hogy mit gondol vagy hogy mit álmodik. Nem jutottam semmire. Az arcáról semmit az ég világon nem tudtam leolvasni. Mélyen elrejtette előlem a gondolatait. Habár ez nem újdonság. Zaynt mindig is úgy emlegetik hogy ő a legtitokzatosabb a bandában. Sosem lehet tudni éppen mire gondol. Mondjuk én legtöbbször tudom, de ez most más.

Az egész éjjelt forgolódással töltöttem, míg reggel nem lett. Akkor aludhattam egy kemény fél órát.

Nem szerettem volna felébreszteni senkit sem, ezért halkan kiosontam a szobámból, le a konyhába. Mezítláb mentem, nehogy zajt csapjak.

A konyhába leérvén anyáékat nem láttam sehol. Igaz,hiszen mondtál hogy nem lesznek itthon.

Az első dolgom a hűtőszekrényhez vezetett. Tudtam,hogy ha felkelnek az első kérdésük az lesz hogy mi a kaja. Legalábbis Niallé biztosan.

Juharszirupos palacsintát csináltam. Megkóstoltam egy darabot, az egész finom lett. Nem hibába, jó „szakácsok” tanítottak engem. Amíg a gondolataimban magamat dicsértem,hogy milyen jó palacsintát csináltam, valaki átkarolta a derekamat és az állát a vállamra helyezte, majd egy csókot adott a nyakamra. Zayn volt az. Egy szál alsógatyában.

-Jó reggelt baby! Te máris főzőcskézel? –Zayn

-Jó reggelt! Gondoltam úgy is éhesek lesztek.

-És milyen jól eltaláltad. Farkas éhes vagyok. Meg tudnék enni egy egész lovat.

-Remélem azért a palacsinta is megteszi.

-Meg hát. Főleg ha te készítetted.

Egy őszinte mosollyal megköszöntem a dicséretet. Úgy látszik ez ilyen nap. Mindenki engem dicsér.

Nem sok idő kellet, Niall és Sel egyszerre jöttek le a lépcsőn. Nem is kellett látnom őket. Hallottam hogy Niall Shuffle-lépésekkel jön le a lépcsőn. A Party Rock Anthem ritmusára. Ezt a hangot bárhonnan felismerem.

-Jó reggelt mindenkinek! –köszöntöttem a hétalvókat

-Kajaa! –Niall elsőnek a palacsintás tálra kukkantott, majd utána kívánt jó reggelt. Olyan volt,mintha mi itt se lennénk, csak ő lenne a konyhában és a tál.

-Ezt nekem csináltad? –Niall

-Nektek…Nekünk..

-Kóstold meg! Isteni finom! –Zayn kacsingatott rám

-Haver. A palacsintát nem lehet megkóstolni. Azt enni kell. –Niall

-Nem szóltam. –Zayn

-Tényleg isteni finom lett. –Sel

A reggelit testvériesen elosztottuk egymás között. Niall evett 9et, mi 2-2t. Ez tényleg testvéries osztozkodás.

A reggeli közben folyamatosan figyeltem Zaynt. Még mindig az esti beszélgetésük  járt a fejemben. Vajon meg megmerjem-e kérdezni tőle hogy mi az a nagy dolog? Vagy egyáltalán azt sem tudom hogy meg akarom-e tudni.

A reggeli mosogatást most Sel végezte el, utána ők elhúzták a csíkot. Állítólag Niall elviszi Sel-t Írországba, bemutatni a szüleinek és a családjának. Jókor szólnak. Pontosabban a legjobbkor találta ki. Most mi lesz velem? Sel nélkül? Habár ő is kibírta valahogy nélkülem. Volt aki megvigasztalja.

Nagy erőt vettem magamon és odaálltam Zayn elé.

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled. Komoly dologról.

Nem kellett egy századmásodperc sem, máris figyelemmel követett.

-Tegnap este hallottam a beszélgetéseteket Niallel. Nem akartam szólni, de kíváncsi lennék a dolog témájára ha nem gond.

-Te hallottál minket? De hiszen ti aludtatok! Megnéztük! Niall megbizonyosodott róla. Ezt nem hiszem el. –Zayn kissé ideges lett

-Sajnálom. Tényleg. Véletlenül hallottam meg és nem akartam beleszólni. Szóval? Elmondod? Egyszer úgy is megtudom akár jó, akár rossz.

-Ha ennyire tudni akarod. Arról beszéltünk,hogy…na szóval hogy…azt….szeretném…hogy…te…költözz oda hozzám. Tudom ez még nagyon gyors, de én várok. Adok gondolkodási időt. Nem kell semmit elsietned. Időd mint a tenger.

Ez az ajánlat úgy kellett nekem,mint egy vödör hideg víz. Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ez az ajánlat…nem hiszem el. Szinte nem is kapcsolt rögtön az agyam, csak pár másodpercére rá mikor kimondta nagy nehezen a mondanivalóját.

-Hát én nem is tudom. Most megleptél. Én nem tudom. Nem korai még?

-Lehet hogy neked még korai, de nekem már nem. Én készen állok rá.

-De itt van a családom és a barátaim. Nem költözhetek csak úgy Bradfordba.

-Ki mondta hogy da megyünk? A saját házamra gondoltam.

-Mi? Saját ház? De hiszen neked lakásod van.

-Nem, már nincs. A lakást is megtartottam, de mellé vettem egy otthonos kis házat. De nyugi, nincs messze innen. Londonban van. Csak pár utcányira arrébb. Akkor láthatnád a szüleidet és a nagynénidéket amikor csak akarod. Én nem akadályoználak meg benne.

-Zayn! Ehhez nekem még idő kell. Nagyon hirtelen jött. Én meg már azt hittem hogy valami rossz van a háttérben.

-Mégis milyen rossz?

-Hát nem tudom. Tegnap éjjel sok minden kavargott a fejemben. Szinte mindenre gondoltam, csak erre nem. Ez valahogy kimaradt.

-Értem. Szóval…van valami halovány válasz vagy valami hasonló? –kérdezte kíváncsian

-Figyelj! Még nem tudom. Túl nagy falat ez nekem.

-Én majd akkor segítek legyűrni azt a falatot, ahogy te nevezted.

-De nem érted. Most megyek új suliba meg minden. Most költöztünk új házba és….nem tudom….időt kérek

-Én tudok várni. Akármeddig. Majd ha tudod a választ akkor az első legyek akinek szólsz! Megegyeztünk?

-Megegyeztünk!

-Na gyere ide. Látom kicsit megrémítettelek. Nem akartam, sajnálom. –az egyik karomat gyengéden megfogta és magához húzott. Egy hatalmas és jó hosszú ölelést kaptam tőle.

-El kell mondanom anyáéknak! –mondtam

-Anyukádék már mindenről tudnak.

-Mi? Te már megint a hátam mögött intézkedsz? Nem szép dolog…

-Tudom és sajnálom, de először szerettem volna a szüleiddel egyeztetni hogy egyáltalán fel merjem-e tenni a kérdést neked. Tudod, én elővigyázatos vagyok.

-Ja igen. Azt már megtapasztaltam. –mosolyogtam.

Be sem fejeztük a beszélgetésünket, máris kulcszörgést hallottam a folyosó felől. Csak anyáék lehettek azok. Ahogy beértek az ajtón, máris letámadtam őket A Nagy kérdéssel. Én ugyanis szívesen lennék Zaynnel. Ez lenne a legfőbb vágyam. Csak nem tudom hogy mit szólnak majd hozzá a szüleim hogy 19 évesen elmegyek itthonról. Főleg hogy most költöztünk ide és még egy normális éjszakát nem aludtam itt. Mindig volt valami zűr,gubanc vagy kaland. Bár ezt az utóbbi időben már megszoktam.

Na szóval feltettem a kérdést anyáéknak akik persze már tudtak mindenről  Zaynnek hála. Egyre igent mondtak. Ez furcsa. A szülők nem azt akarják hogy a gyerekük minél tovább legyen velük? Na az én szüleim nem ilyenek. Ők kivételek. Engem már érett felnőttként kezelnek, nem úgy mint egy kisgyereket. Bár én mindig apuci kicsi lánya és anyuci kicsi szeme fénye maradok. Ez nem változik soha.

Ahogy kimondták az igen szót mentem jobb kedvre derültem. Ennyire bíznak bennem hogy elengednek? Igaz, hiszen nem cigarettázok, nem drogozok, italt is csak bulikkor iszok, azt is csak mértékkel. Szóval rólam elmondható hogy egy igazi jókislány vagyok. Na mondjuk ez egy kicsit túlzás. Azért annyira nem.

Úgy látszik a külön lakáshoz már elég érett vagyok.

Egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk Zayn,anya,apa és én. Körbeültük a konyhaasztalt és kiterítettük a kártyáinkat.

Anya és apa ezernyi kérdést feltett Zaynnek, persze mindre őszintén válaszolt. Mindenféle apróságot megkérdeztek velünk kapcsolatban. Sőt még azt is megkérdezték hogy miből fogunk megélni? Habár anyáék fognak segíteni anyagilag és a továbbtanulásban, de ez nem mehet mindig így. Úgy egyeztünk meg,hogy a suli mellett kisebb munkákat elvállalok. A többit meg közösen Zaynnel. Ez is kipipálva. Már minden ki van pipálva. Minden jó alaposan átbeszéltünk, még a legcikibb részleteket is. Kénytelenek voltunk mindent elmondani( na jó, nem mindent).

Ha esetleg arra kerülte sor, hogy a srácok világ körüli turnéra mennek, akkor visszaköltözök arra az időre anyáékhoz. Az ő ajtajuk mindig nyitva áll előttem.

Nagyon szerencsés vagyok,hogy ilyen szüleim vannak. Más szülők még a gondolatától is irtóznak ha a gyermekük kirepül a kalitkából. De az én szüleim teljesen mások. Ők megértők. Mindig is azt tartották szem előtt hogy mi jó nekem. És nekem most ez lenne a legjobb. A legjobb dolog ami valaha is történt az életemben a nagy találkozás óta.

Zaynnek már indulnia kellett, de mielőtt elment, csak ennyit mondott:

-Holnap 7-re pakolj össze mindennel. Költözünk.

Nem is kommentálhattam az eseményeket, ő mentem becsukta az ajtót. Nem hagyta hogy szóhoz jussak. Hátha valami negatív dolgot akarok mondani.

Most annyira boldog vagyok hogy az le sem tudom írni. Végre együtt lehetünk. Szó szerint. Nem kell folyton egymáshoz járkálni. Együtt kelünk és együtt fekszünk. Mindent együtt csinálunk. Legalábbis a nyár végéig. Utána mér egy kicsivel neccesebb lesz a dolog ,mivel őszre terveznek egy turnét. Szerencsére most nem világ körülit, csak Európa pár országát látogatják meg. Akkor nem lesz mellettem. De majd valahogy kibírom. Majd max tanácsokat kérek Eleanortól és Danielletől. Ők már profik ebben. Legalábbis gondolom.

Az éjjel ismételten(mily meglepő) nem aludtam semmit. A cuccaim ott sorakoztak dobozokban a szobám ajtaja mögött.

Reggel villámgyorsan elkészülődtem és elbúcsúztam a még teljesen használatlan szobámtól. Vicces dolog, de Liverpoolból Londonba a nagynénémékhez költöztem, majd onnan egy saját lakásba, majd onnan egy családi házba fogok. Az egész gyermekkoromat egy helyben éltem le, és ez még egy kicsit furcsa nekem. De nem bánom a dolgot.

Apa segített lehordani a dobozokat a konyhába,majd onnan a ház elé. Zayn már ott várt engem egy hatalmas fekete furgonnal. Az összes csomagom szerencsére belefért a kocsiba. Könnyes búcsút vettem a szüleimtől. Úgy bőgtem mint még soha. Tudtam hogy csak 2 utcányira arrébb megyek, de akkor is . Ez teljesen már, mint amikor Svédországba repültünk.

Beültem a fekete furgonba és könnyes szemmel integettem a világ legjobb és legodaadóbb szüleinek.

Körülbelül 1 és fél perc volt az út. Nagyon komoly mennyiség. Megálltunk egy hatalmas ház előtt. Fehéres-krémszínű burkolat fedte kívülről, barnás-pirosas cserepek, hatalmas ablakok és egy hatalmas park. Ez lenne az új lakóhelyem?

Zaynre néztem aki csak vigyorogva bólogatott, jelezve hogy jó címre jöttünk.

Kiszálltam a furgonból Zaynnel együtt és megálltunk az újdonsült házunk bejáratánál.

-Mostantól itt fogunk lakni. Te meg én. Együtt. Minket már semmi és senki nem választhat el. Ezt megígérem.

Én nem tudtam szólni egy szót sem a meghatottságtól, csak halkan pityeregtem örömömben. Zayn átölelt engem a ház hatalmas kapuja előtt amire az volt írva ezüst díszítéssel: Zayn Javadd Malik és Katy Rose Smith.

Part 18

Nemsokára visszaérkeztünk a londoni repülőtérre. Amint kiszálltunk a magángépünkből menten megpillantottam anyáékat és Selt. Anya szokás szerint könnyes szemmel várt. A többiek mentek a dolgukra. Csak Zayn jött velem.

-Szia kicsim! Jól vagy? Jó volt az út? –anya szokás szerint elárasztott egy rakás kérdéssel.

-Sziasztok. Jól vagyok meg jó volt minden. –mondtam eléggé szűkszavúan

-Látom vigyáztál Katyre. Ügyes gyerek vagy te. –apa megütögette Zayn vállát, annak jeléül,hogy büszke rá.

-Igen Dave. Vigyáztam rá. –Zayn és én mosolyogva egymásra néztünk. Vigyázott rám, de még mennyire. Mind a ketten arra az éjszakára gondoltunk. Na ezt anyáék nem tudhatják meg. Soha.

-Jaj ölelj már meg! Olyan régen láttalak! –Sel

Annyira el voltam foglalva anyáék üdvözlésével,hogy Selről el is feledkeztem.

-Jaj szia! Te is nagyon hiányoztál. Majd bepótoljuk az elmulasztott időt ígérem.

-Oké rendben. Majd mesélj el mindent. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen az élet Svédországban.

-Nyugi. Elmondok mindent. –mosolyogtam

-Rendben van. Amúgy indulnunk kéne mert a taxi már kint vár ránk. –anya

Minden beültünk a többszemélyes taxiba.

Sikeresen hazaszállított minket a sofőr. Sajnos Selnek vissza kellett mennie a munkájába. Hozzá majd csak később megyek át,mikor már otthon lesz.

Anya beinvitálta Zaynt a konyhába. Megkínálta csokis muffinnal és teával. Engem bezzeg nem kínált meg semmivel. Csak annyit mondott hogy vigyem fel a csomagjaimat a szobámba. Úgy is tettem. Míg anyáék lent szórakoztatták Zaynt én addig felcipeltem a csomagjaimat az emeletre. Nagy nehezen felértem.

Most bezzeg nem akart senki sem segíteni. Persze. Ilyenkor mindenki lapul. Anyáék meg még elkényeztetik a barátomat. Ilyen nincs.

A csomagjaimat kissé mérgesen levágtam az ágyam mellé majd ismét lesétáltam a lépcsőn a konyha felé.

Anya már teljesen jóllakatta Zaynt. Szegénykém. Anya tényleg anyáskodó típus. Még ha nem is az ő fiáról van szó, de véleménye szerint Zaynt már a fiaként tekinti.

Én is odaültem az asztalhoz és betoltam pár muffint. Engem bezzeg nem kínálgatott most. Jelenleg Zayn kiszolgálásával volt elfoglalva. Apának meg el kellett rohannia üzleti megbeszélésre. Jellemző.

Egy jó fél óra kajálás és élménybeszámoló után Zayn a karórájára nézett majd a fejéhez kapott.

-Te jó ég! 1 óra múlva interjúnk lesz a srácokkal. Rohannom kell bocsi. –Egy gyors puszit adott, majd utána elrohant.

Én a mai estét pihengetéssel terveztem, de  aztán áthívtam magamhoz Selt,hogy aludjon nálunk. Úgyis már nagyon régen láttam és szerettem volna részletes élménybeszámolót tartani a svédországi utunkról.

Nem telhetett el fél óra, Sel már nyomban itt termett pizsamával és fogkefével a kezében.

Az első utunk a szobámba vezetett. Közösen széthúztuk az ágyamat és megágyaztunk. Kényelmesen helyet foglaltunk az ágy két szélén A Nagy beszélgetéshez készülődvén.

Először elkezdtem mesélni neki az oda utat. Ő ezt mind csendben végighallgatta. Majd elmondtam hogy milyen is volt egy igazi stúdióban lenni és hogy a dalok már készen is vannak. Majd következett a másnap. A buli ideje. Sel itt szétröhögte magát. Főleg akkor amikor elmutogattam Zayn Macarena-féle táncát, amit részegen táncolt. Ja meg Niallét is. Az is kihagyhatatlan volt. Sel itt duplán röhögött. Majd következett Az az este. Itt kicsit úgy kellett kicsikarnia belőlem az épkézláb mondatokat. Mindent tőmondatban mondtam el, annyira zavarban voltam. Végül aztán csak összehoztam valamit.

-Már éppen ideje volt. Már majdnem 2 hónapja jártok. –Sel

-Szerintem is. De hogy milyen jó volt vele…azt elképzelni sem tudod….

-Kérlek! Kímélj meg a részletektől. –nevetett. Majd én is nevettem. Jobbnak láttam inkább csendben maradni. Szokásomhoz híven.

A random pizsamapartit a körömfestés követett. Ez olyan csajos dolog. Minden pizsamaparti ilyen , így hát a miénk is legyen az.

Már mind a ketten pizsamában voltunk és egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valaki dobálja az ablakot. Anyáék nincsenek itthon, ezért kicsit megrémültem. Óvatosan elhúztam a függönyt és 2 alakot láttam az ablakom alatt állva. Nem láttam hogy kik lehetnek,mivel korom sötét volt. Majd egy kis idő múltán a röhögésből rájöttem. Niall és Zayn. Hát kik mások?

-Engedj be minket! Kizártuk magunkat a lakásból. –Zayn

-nekem van kulcsom a lakásodhoz. Odaadom ha kell. –próbáltam kimenteni őket a bajból.

-Nem nem kell. Már nem akarunk visszamenni. Nagyon sötét van idekint. –Zayn

-Persze persze. Na mindjárt lemegyek.

Úgy is tettem. Kinyitottam az ajtót és 2 vigyorgó arc jött velem szembe.

-Hogy kerültök ide? –kérdeztem

-Zayn kizárt minket. –Niall

Olyan képet vágtam,mint aki sejt valamit. Nem reagáltam Niall szavaira, csak letámadtam Zaynt. Mind a 2 zsebébe belenyúltam, és az egyikből sikerült kivennem a lakáskulcsot.

-Ez mi? –kérdeztem

-Őőő…lakáskulcs?? –Zayn

-Aha. Persze. Még hogy kizártátok magatokat. Kész vicc. Mondjátok meg! Honnan tudtátok hogy egyedül vagyunk?

-Találkoztunk a szüleiddel útközben. Gondoltuk kitalálunk valami sztorit hogy bejuthassunk. –Niall

-Rosszul hazudtok. –nevettem

-Na jól van. Rajta kaptál minket. De most komolyan. Csak látni akartunk titeket. –Zayn

-Többiek hol vannak?

-Ők nem jöttek. Vagyis jöttek volna, csak nem engedtük. –Zayn

-Miért is nem?

-Hát mert jobbnak láttuk ha csak négyen vagyunk. A 2 szerelmes párocska. –Niall

-Szóval már ti is?

-Miért nem tudtad? –Niall

-De, csak kíváncsi voltam hogy mit válaszolsz.

-Ravasz lány vagy te Katy. –Niall

-Nekem mondod? –Zayn

-Zayn! Csitt! –a mutatóujjamat az ajkamra helyeztem.

-Húú! Mibe nyúltam bele? –nevetett Niall

-Még semmibe. –Zayn

-Még! –Niall

-De perverzek vagytok. Ti ketten együtt rosszabbak vagytok, mint Harry egymaga. –nevettem

Mindnyájan felmentünk az emeletre. Sel még mindig ott várt minket a szobában. Szinte be sem tették a lábukat az ajtón, Niall máris egy csókkal köszöntötte Selt. Mi Zaynnel csak egy halk HÚÚ-zásba kezdtünk. Most már mi is és ők is együtt. Tökéletes párosítás. A két jó barátnő a 2 bandataggal.

-Nem baj ha ma itt alszunk? –Zayn

-Nem baj. Maradjatok csak nyugodtan.

-Kaja van? –Niall

-Igen van lent a konyhában.  Nézz körül . –mondtam

-Sel? Nem segítenél nekem? –Niall

-Miért kellek én a hűtő kinyitásához? –Sel

-Hátha beragad. Sosem lehet tudni.

Sel értette a célzást és mosolyogva, de szó nélkül ment Niall után le a sötét földszintre.

Zayn nem bírta ki és megragadta az alkalmat:

-Niall! Van nálad? Adjak? –Zayn

-Van nálam. –mondta Niall önelégült  vigyorral majd mind a ketten eltűntek a sötét lépcsőn.

-Mi van nálad? –kérdeztem

-Semmi. –mondta huncut vigyorral az arcán.

-Na mondd már meg! Kérlek!

-Katy! Ez férfi dolog. Te meg még kislány vagy. –pimaszkodott

-Kislány mi? 2 napja még nem neveztél kislánynak!

-Az teljesen más volt.

-Miben volt más?

-Semmiben. Jó! Inkább hagyjuk. –már teljesen elvörösödött. Jobban láttam annyiban hagyni a dolgot.

-Mit szólnál hozzá hogy amíg Sel és Niall lent van, mi….

-…betehetünk egy jó filmet….erre gondoltál?

-Nem pontosan. Én mást szerettem volna betenni….

-Mást? Akkor nem vígjátékot? Akkor mit? Akciófilmet? –totál eltereltem a szót.

-Ezt most direkt csinálod hogy húzd az agyam?

-Mit?

-Hát ezt. Teljesen elferdíted a témát.

-Miért? Én azt hittem a filmekre gondoltál.

-Persze. Én meg most jöttem le a felvédőről. –mondta pimasz vigyorral

-Miért nem?

-Hát nem.

-Akkor bocsi. Amúgy nem nézzük meg hogy ezek mit csinálnak ott lent? Elég csend van.

Amikor kimondtam azt hogy „csend van” ,nyomban hallottam Sel sikoltását.

-Te jó ég! Mit csinálnak ezek? –kérdeztem Zayntől

-Mit csináltok? –Zayn lekiáltott a lépcsőn.

-Niall lekapcsolta a villanyt és én meg félrenyomtam a tejszínhabot. –Sel

-Niall kapcsold már fel a villanyt. –kiabáltam én is lefelé

-Nem tudom hogy hol van a kapcsoló. Az előbb még itt volt. De most már nincs itt. –Niall

-Ne szivass Niall! Egy villanykapcsoló nem tud csak úgy elsétálni. –mondtam

-Úgy látszik ez megtette. A kis pimasz. –Niall

-Várj! Lemegyek. –mondtam

-Megyek veled én is. Ne hagyj egyedül. –Zayn

Mind a ketten lementünk a lépcsőn a villanykapcsolót keresni.

Valaki megfogott és megpörgetett. Véleményem szerint Niall. Így most már azt sem tudtam hogy a szoba melyik felében vagyok. Zayn pedig a lejövetelkor fent lekapcsolta a villanyt, így korom sötét volt az egész szobában. Pechemre a függönyök is be voltak húzva, így a Hold sem világította be a szobát.

-Ezt ti kiterveltétek! –mondtam

-Már én is rájöttem. Niall összekent tejszínhabbal. –Sel

-Most komolyan srácok! Olyanok vagytok mint a kisovisok. Azok játszanak szembekötősdit. –mondtam

-Ovisok vagyunk? Lehet! De még milyen ovisok. –egy másodperc sem kellett, Zayn megtalált és ugyanazt csinálta velem, mint Niall Sellel. Totál letejszínhabozott. Mindenem tiszta tejszínhab volt. Pechemre a hűtőt sem találtam meg hogy  visszaadhassam neki. Nem, én Niall kezéből kaptam ki a tejszínhabos dobozt és céloztam vele Zaynre. Legalábbis azt hiszem jó helyre céloztam.

-Te mit csinálsz? –Zayn.

Úgy látszik jó helyre ment a hab.

-Kölcsön kenyér visszajár. Kedvenc mondásom.

-Na várjál csak! –Zayn menten visszaszerezte a kezemből a dobozt. Én rohantam előre. Azt sem tudom hogy mi hol van, csak rohantam. Valaki a kezembe nyomott egy újabb tejszínhabos dobozt és így már egyelőek voltunk. Niall Selt spriccelte le a már kissé megolvadt tejszínhabbal, Zayn pedig engem.

A padló már tiszta csúszós volt. Éreztem hogy el fogok csúszni valahol a konyha közepén, de Zayn elkapott.

-Milyen udvaris vaaaaaaa…. –be sem tudtam fejezni a mondatomat máris lőtt a tejszínhab-bombákkal.

Már kénytelen voltam levenni a felsőmet,mert csupa tejszínhab volt mindenem.  A hűtőszekrényt is megtaláltam és szerencsére tudtam egy kis fényt juttatni a konyhába. Rémültem bámultam végig a pulton. Minden csupa hab volt. Szerencsére csak a konyha. Az ebédlőbe már nem jutottunk el.

Zayn látta hogy már látom hogy látok, ezért odarohant hozzám és becsapta a hűtőajtót.

Eközben Sel és Niall már a földön ültek és onnan bombázták egymást a tejszínhab ágyúkkal.

-Istenem! Még életemben nem pazaroltam el ennyi kaját, mint most. Mehetek gyónni. –Niall

Niall ez a mondata megütötte a fülemet. Én is leültem a földre és csak röhögtem. A hasamat fogtam már annyira röhögtem. De az még semmi. Amint elkezdtem nevetni, a többiek is elkezdtek. Kivétel nélkül. Már annyira röhögő görcsöt kaptam, hogy fel sem tudtam állni.

Na, nagy nehezen sikerült. Megindultam a villanykapcsoló felé. Immáron tudtam hol volt. Felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen világos fény kicsit bántotta a szememet.

Körbenéztem a konyhába. Hát körülbelül úgy nézett ki a konyha mint valami második világháborús csatamező. Csak sokkal rosszabb. Mindenütt tejszínhab és tejszínhabos doboz. Összeszámoltam, 14 darab dobozt ürítettünk ki. Fogalmam sem volt hogy ennyi tejszínt beszereztek anyáék. Remélem nem akart velük semmit csinálni.

Zayn megpillantott engem egy szál melltartóban majd bánkódva így szólt:

-Miért nem szóltál hogy  félmeztelenül vagy? –Zayn

-Miért kellett volna? –kérdeztem

-Hát nem lett volna rossz. –Zayn

-Jobb is hogy nem szóltál neki. Kínlódjon egy kicsit ő is, ha már én is kínlódok. –Niall

Mindenki értette a célzást. Sel már totál el volt pirulva. Zayn meg nem hogy lecsitítatta volna a kedélyeket, inkább belerúgott még egyet.

-Én már nem kínlódok. –ördögi vigyor

-Ezt nem hiszem el hogy ilyen perverzek vagytok. Nyugodjatok már le! –megpróbáltam mind a két srácok helyrerakni.

-Én nyugodt vagyok. –Zayn tovább pimaszkodott velem.

-Na jó mindegy. De itt rendet kéne rakni. Reggelre itt minden ragadni fog.

-Én feltörlöm a padlót. A fiúké a pult. Végül is ők voltak a kezdeményezők. –Sel

-De ti is benne voltatok. Ti is ugyanúgy kiveszitek a részetek mint mi. –Niall

-És azt ki mondta hogy mi nem vesszük ki a részünket? –kérdeztem

-Nem szóltam. –Niall feladta a velem vívott szópárbajt. Tudta hogy úgy is csak veszthet. Ellenem nem lehet nyerni. Na jó. Egy kivétel van. Az a bizonyos póker est. Azt az estet szeretném örökre elfelejteni.

Mindnyájan elkezdtük a takarítást. Egy bő háromnegyed óra alatt kész is lett minden. A konyha jobb lett mint újkorában. Csillogott-villogott az egész pult. Hála a srácoknak.

Már körülbelül éjjel 2 felé járhatott mikor készen lettünk mindennel. A csajos pizsamapartinak lőttek. Helyette ezzel a két lököttel bohóckodtunk. Most már elmondhatom hogy ami pizsibulinknak nincs párja. Ilyet még senki nem rendezett. Ez enyhén mondva is rendhagyó volt.

Mivel az ágyat már Sellel széthúztuk, nagyjából mindenkinek volt helye aludni. Vagyis mégsem. Én és Sel az ágyon, Zayn és Niall pedig a földön. Nagyon erősködtek hogy mi, lányok aludjunk az ágyon. Igazi Úriemberek. Szokás szerint.

Az alvás elalvás már kissé necces volt. Lényeg az,hogy nem aludtunk semmit.

Zayn és Niall egymás mellett feküdtek a földön. Nyomták a szokásos dumát.

-Zayn! Éhes vagyok! –Niall

-Dugulj már el Niall! –Zayn

-De éhes vagyok!

-Egyél meg engem!

-Nem vagyok kannibál.

-Szerencséd.

5 perc múlva…

-Zayn? –Niall

-Mivan? –Zayn

-Éhes vagyok! –Nial

-Nem laktál jól a sok tejszínhabbal?

-Nem. Éppen ellenkezőleg. Jobban megéheztem.

-Te! A lányok alszanak? –Zayn

-Nem tudom. Nézzük meg őket.

A paplan alatt oldalba böktem Sel hogy tegyen úgy,mintha aludna. Értette a célzást. Mind a ketten úgy tettünk mintha aludnánk. Niall közel hajolt hozzánk,hogy megnézze alszunk-e. Szerencsére nem vette észre hogy nem. Úgy látszik jók vagyunk mű alvásban.

-Alszanak! Tiszta! –Niall súgta halkan Zaynnek.

Hallottam,hogy elkezdnek sustorogni valamiről, és egy kicsit közelebb kúsztam,hogy jobban halljam őket…

Part 17

A jóslás beigazolódott. Tényleg nem aludtunk egy percet sem. Csak egymással voltunk elfoglalva.

Reggel, immáron teljesen éberen feküdtünk az ágyban.

-Nagyon jó volt veled. –súgtam halkan a fülébe. Ő erre mentem elmosolyodott.

-Nekem nincs okom panaszra. –mondta szintén halkan

-Most már ismerlek. 100%-ig. –mondta

-Miért eddig nem ismertél?

-De, de eddig csak 99,99%-ig. Most meg 100%.

Én nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem.

-Tudsz róla hogy már az én tulajdonom vagy? –mondta egy aranyos és huncut mosoly kíséretében.

-Nem még nem tudtam. De kösz hogy szóltál. –rámosolyogtam

-Most már végképp nem vehet el tőlem senki.

-Csak így kisajátítasz? Ez nem szép dolog.

-Na jó. Majd osztozok rajtad.

-Reméltem is.

-A francba! –Zayn hirtelen felugrott az ágyból.

-Mi a baj?

-A srácok nemsokára visszajönnek. 8-ig „béreltem” ki a hotelszobát nekünk. Háromnegyed nyolc van.

-Akkor gyorsan öltözzünk fel.

Úgy is tettük. Csak előtte gyorsan megágyaztam. Összepakoltunk a fürdőszobában is,hogy semmi nyomot ne hagyjunk magunk után.

Az a negyed óra nagyon gyorsan eltelt. A srácok már vissza is jöttek. Szerencsére a szobaajtó zárva volt,így kopogniuk kellett. Én gyorsan felkapcsoltam a TV-t ,miközben Zayn kinyitotta az ajtót.

-Jóreggelt gyerekek! Jól aludtatok? –Harry már egyből célzásokat tett

-Jóreggelt! –én csak benyögtem halkan a szokásos mondatot.

-Mi jót nézel? –kérdezte Louis

-Hát...meccset.

Louis a szemöldökét emelgette majd így szólt:

-És kik játszanak?

-Hát őőő Barca és őő Real Madrid. –habogtam össze-vissza. Azt sem tudtam hogy kik játszanak,mivel egy másodperccel ezelőtt kapcsoltam fel a TV-t.

-Ezt élőben adják? Mióta nézed? –Liam is odajött kérdezősködni

-Igen élőben. Már egy jó ideje nézem.

-És mennyi az állás? –Liam

Pechemre éppen egy replay-t mutattak és nem tudtam megnézni a meccs állását, így a hasamra ütöttem és mondtam egy számot.

-2:3. Real Madrid megnyeri.

-Érdekes, nem Louis? Tegnap mintha ugyanez a meccs ment volna a TV-ben. Akkor a Barca nyert 1:0-ra. Katy,Katy. Ez a tegnap esti meccs ismétlése. Ejj ejj. –Liam

Meg sem tudtam szólalni. Míg Lou és Liam rajtam kuncogtak én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ciki volt. Nagyon.

Szegény Zaynnek sem volt könnyebb dolga. Niall és Harry állandóan kérdezősködtek,hogy mit csináltunk tegnap.

Ők ketten folyton engem néztek. Az arckifejezésükből tisztán lejött a „tudom mit csináltatok az éjjel” motívum.

Harry lassan közeledett felém. Tudtam hogy valami akar mondani vagy csinálni. Ez a settenkedő nézés és ahogyan a két karját hátul összekulcsolta, ja meg az az ördögi vigyor az arcán…

Én ott ültem a kanapén, ő a hátam mögé jött és megfogta mindkét vállamat.

-Figyelj! Lehetek a keresztapa? –Harry

Én megfordultam és értetlenkedő arcot vágtam.

-Mit beszélsz?

-Azt kérdeztem hogy lehetek-e a keresztapa. –Harry

-Haggyad már! Én leszek a keresztapa. –Niall is odasettenkedett hozzám  Zayn mellől, mivel az előbb őt faggatta.

-Miről beszéltek? Nem értem. Beszéljetek értelmesen!

-És mi lesz? KisZayn vagy KisKaty? –Niall

-Ti teljesen betegek vagytok! –nevettem

-Hallod már! Ne izélj! Biztos védekeztek. –Louis is odajött. Majd Liam is.

-Katy! Mesélj már valamit! Mit csináltatok amíg mi meccset néztünk Paul szobájában? –Liam

-Semmit! –mondtam határozottan.

-Persze. Jó duma. –Niall

-Semmi olyat amit tudnotok kéne.

-Légyszi mond már el mi volt. Megöl a kíváncsiság. –Harry

-Hagyd már békén. Látod hogy nem mondja el. –Louis

-Srácok! Most komolyan … -hallottam Zayn mély hangját a háttérből. Elég vicces lehetett az ö szemszögéből látni   hogy 4 srác körbeveszi a kanapét ahol éppen ülök.

Zayn szavaira eloszlott a tömeg a kanapé körül. Végre. Már kezdett nagyon kínos lenni a dolog. Ezek ennyire kíváncsiak vagy mi?

Zayn intett a szemével a másik ebédlő felé. Értettem a célzást.

Mind a ketten bementünk a másik szobába, míg a többiek hangosan kuncogtak.

-Ezek most komolyan ennyire kíváncsiak? Ez nagyon ciki volt. Legalább valami sztorit kitalálhattunk volna.

-Most már mindegy. Végül is a mi dolgunk. Nem? –Zayn

-Ma indulunk haza? –kérdeztem

-Igen. Délután megyünk és késő este már otthon is leszünk.

-Pedig még meg sem néztem a várost!

-Komolyan még nem láttad? Akkor már meg van a mai program.

- De most tényleg. Nincs nagyon kedvem lófrálni a városban. Nem aludtam egy másodpercet sem az éjjel. –panaszkodtam

-És ki ennek az oka?

-Hát te. –mosolyogtam

-Na mondjuk ez igaz. –nevetett

-Na látod!

-De mos komolyan! Gyere el velem valahova. Nem kell sokat sétálnunk! Paul majd elvisz minket vagy majd valaki. Svédországban nincs minden nap az ember.

-Ez igaz!

-Na látod! –mind a ketten nevettünk.

-Na jó! Akkor menjünk. –beadtam a derekamat. Az elmúlt 3 nap alatt ismét…

-Nem baj ha a srácok is jönnek?

-Nem baj. Épp ellenkezőleg.

-Akkor rendben van. Menjünk ki és szóljunk nekik a mai programról.

Amint kiléptem az ajtó, át a másik szobába, Louis máris elkezte:

-Lebonyolítottatok még egy kört? –Lou

-Haha vicces vagy. –mondtam nagyon nem vicces hangon

-Nagyon nem vagyok vicces kedvemben. –kijelentettem

-Húú, bevadult a cica! –Harry

-Fogd be Harry! Én is tudnék egy pár dolgot mesélni a srácoknak rólad. Ugye nem akarod hogy megtudják hogy te…

-Vedd úgy hogy nem mondtam semmit. –Harry befogta a száját

Mivel én szoktam pátyolgatni a srácok lelkét, elég sok mindent elmondtak nekem a nőügyeikről meg sok egyéb teljesen más témáról. Sőt szoktak tanácsokat is kérni tőlem. Mindig is számíthattak és számítani is fognak a diszkréciómra. Csak valahogy el kellett hallgattatnom Harryt végre. Mivel a többi srácról is elég sok mindent tudok ők is elhallgattak. Én barom! Ezt kellett volna tettem már a legelején és megúsztam volna a tévés balhét.

Nemsokára el is kellett indulnunk a városnéző túrára, ha időben haza szeretnénk érni. Csak mi mentünk 6-an. Ja meg 2 testőr követett minket. Persze csak messziről. Hátha megrohamoz minket egy sereg lány. Nem is lett máshogy. Nem lehettünk meg 20 métert gyalog, máris egy nagy csoport csaj vette körbe a fiúkat. Mindenki autogramot vagy fényképet szeretett volna. Mindenki azt kiabálta hogy „Vegyél el”. Vicces volt. Egy jó negyed órát osztogatták az autogramokat, majd nagy nehezen tovább engedtek minket. Megálltunk egy ajándékboltban, mivel muszáj volt vennem valamit a szüleimnek és Selnek is. Jut szembe őt is már jó rég nem láttam. Majd ha hazamegyünk áthívom hogy aludjon nálunk és átbeszéljük az egész éjszakát.

Na szóval Selnek vettem egy I Love Sweeden-es pólót, mivel ez volt a vágya, anyának vettem egy Stockholm feliratos bögrét, apának meg a megparancsolt svéd sört. Immáron az ajándékok meg vannak.

-Nem ülünk be valahova? –Liam

-De lehet róla szó! Nézzétek ott van egy cukrászda! –Harry

-Menjünk odaaaa! –Niall

-Jól van! Megyünk! Nyugi! Fogsz enni! –Zayn

Bementünk a cukrászdába és odaléptünk a sütis pulthoz. Ott olyan édességek voltam amit én még életemben nem láttam vagy nem is hallottam róluk. Olyan cifra nevek voltak ott,hogy azt sem tudtam mit eszek, csak kinézetre választottam egyet. A többiek megmondták hogy milyen sütit akarnak és leültek egy asztalhoz. Engem meg ott hagytak a pultnál. Ők csak nyugodtan leültek (megjegyzem Zayn is) és nem próbáltak nekem segíteni a rendelésben. Ez szép. Nagy erőt vettem magamon majd megkérdeztem az eladót,hogy tud-e angolul. A fejét csóválta. Ezek szerint nem. Ez az én formám. Na mindegy. Elkezdtem mutogatni a süteményekre. Szerencsére ezt megértette. Niall édességével volt egy kis gond. Mivel ő egy különleges fagylaltpoharat kért. Szerencsére az eladó annyit tudott hogy ice cream. Mákom volt. Na most jött a neheze. Niall egy zöld esernyőt kért bele és tejszínhabot a tetejére. Itt a cream szót ismét megértette csak az esernyővel volt némi gond. Elkezdtem mutogatni mint a hülyegyerek. Egy fél percet activityztünk, mire megértette a pasi hogy mit akarok. Mindenki engem figyelt a cukrászdában. A fiúk meg  figyelmesen végigkísérték a rövid mesémet. Végül minden sikerült.

Zayn segített odavinni a süteményeket az asztalhoz. Végre én is leülhettem.

-Legközelebb ti kértek! –mérgelődtem

-Ezt tavaly megcsináltuk Liammel is. Akkor is vicces volt. Akkor Niall tengeralattjáró formájú tölcsérbe kért fagylaltot. Tejszínhabbal, likőrrel és egy szem meggyel a tetején. Úgyhogy neked szerencséd volt. –Harry

Liamra néztem aki már dőlt a nevetéstől. Elképzeltem magam előtt ahogy elmutogatja a tengeralattjárót meg a többit. Érdekes lehetett.

Mindnyájan megkezdtük elpusztítani az édességeket. Én egy tejszínhabos tortaszeletet kértem Zayn pedig egy gesztenyepürét. Zayn megkóstoltatta velem az ő édességét, majd én is megkóstoltattam vele az enyémet. Mind a kettőnknek jobban ízlett a másiké mint a sajátunk. Ez ilyenkor így szok lenni. A desszertezés végén Louis szólt,hogy egy kicsit tejszínhabos lett a szám. Már elkezdtem a táskámban kutakodni papír zsebkendő után de Zayn megoldotta a problémát egy csókkal. Az emberek körülöttünk elkezdtek tapsolni. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Titanic legvégén Rose álmában. Amikor Jack és Rose csókolóztak a hajón mindenki tapsolt körülöttük. Úgy látszik mindenki figyelemmel kísérte a mi kis délutáni sütizésünket. Még az eladó is tapsolt. Mi van itt? Még nem kérte meg a kezem..Még…

Még egy jó 2 órát ott ültünk a cukrászdában és beszélgettünk. Mint mindenki más. Kivéve azt,hogy folyamatosan bámultak minket az emberek. Úgy látszik még is felismerték a fiúkat. Habár hol nem?

Elég csend volt a cukrászdában amíg meg nem szólalt a rádióban a What Makes You Beautiful. Akkor az emberek( inkább úgy mondom hogy lányok) felálltak és randomra elkezdtek táncolni. Kérték a fiúkat h énekeljék el a dalt. Hát hogy is tehettek volna máshogy. A rádióval együtt énekelték a dalt. Mindenki lombolt az előbb még csendes kis cukrászdában.

A mini koncert után vissza kellett sietnünk a hotelhez. Paul már ott várt a bejáratnál a csomagokkal. Berakodtak helyettünk? Ez tetszik. De tényleg. Meg tudnám szokni.

Már indulnunk is kellett a reptérre. A 1D magánrepülője fél óra múlva indul. Azt addig el kell érnünk különben nem jutunk haza.

Szerencsére elértük a saját járatunkat. Minden ellenőrzés nélkül felengedtek a gépre. Percre pontosan érkeztünk, ezért már az ellenőrzésekre nem volt idő. Mindnyájan helyet foglaltunk. Mi ugyanúgy külön, Paulék meg mentek a turista géppel.

Én ugyanott ültem, Zayn mellett. Az ablaknál. Nagy szemekkel figyeltem az egyre kisebbedő svéd fővárost.

Ez a 3 nap felejthetetlen volt számomra. Persze több okból is. Zayn ezzel ugyanígy volt. Az egész úton a vállamon aludt. Sőt mindenki aludt rajtam kívül. Na jó. Nem mindenki. A pilóta nem, de ez logikus.

Én az ablak mellett ültem és Zayn már annyira rám volt dőlve hogy teljesen odanyomott a gép oldalához. De nem akartam megzavarni, hiszen annyira édesen alszik.

Egy kis idő múlva már kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Megpróbáltam kiszabadulni. Sikerrel. Átültem a Zayn melletti másik szabad ülésbe.

A repülőgépen teljes csend volt. Csak Niall most kivételesen halk horkolása hallatszott. Valami az eszembe jutott. Emlékszem,hogy Harry egyszer lefényképezte a fiúkat alvás közben és felrakta a Twitterre. Gondoltam most ugyanezt megcsinálom velük. Fogtam a telefonomat és mindegyiket egyesével lefotóztam. Legelőször Zayn, mivel ő volt a legközelebb hozzám. Édesen aludt. Mint mindig. Az arca egyik felét az ülés támlájának nyomta. A kezei meg szabadon lógtak. Klikk,és lám meg is van a kép. Most következnek a többiek. Niall az előtte lévő ülésre volt dőlve. Harry a lábait felrakva Louis vállán aludt. Louis úgyszintén. Liam teljesen egyszerű módon aludt el. Vagy mégsem? A feje Niall hátán volt, aki híd-szerűen aludt el. A lábait meg törökülésbe rakta. Komolyan mondom. Jobbnál jobb mozdulatok. Klikk,Klikk,Klikk,Klikk…mindegyikőjüket lefényképeztem.

Mind az 5 képet felraktam a Twitterre. Ők is megszívattak így hát én is megszívatom őket. Kölcsön kenyér visszajár.

Gyorsan visszabújtam Zayn mellé,hogy ne tudja meg hogy ellógtam mellőle. Szorosan átöleltem és magamhoz húztam. Nem kellett sok idő és ismét a vállamon aludt.