Part 19

Már teljesen az ágy szélén voltam. Igyekeztem minél gyorsabban és minél halkabban a legszélére érni. Sel még fent volt. Ő is követett engem. Ő már egy kicsit ügyetlenebb volt, de szerencsére nem vették észre. Most már mind a ketten az ágy széléről hallgatóztunk. Hallgattuk a fiúk piszmogását, akik a földön feküdtek egy matracon.

-Ezt komolyan gondoltad? –Niall

-Persze hogy komolyan. Én nem viccelek az ilyennel. –Zayn

-Haver, te tudod. A te felelősséged.

-Tudom. Tisztában vagyok vele. Vállalom a kockázatot.

-Merész vagy.

Az agyam össze-vissza gondolt mindenfélét. Fogalmam sem volt hogy miről beszélnek. Zayn vállalja kockázatot? Milyen kockázatot?

Aztán tovább folytatták az eszmecserét.

-Figyelj. Muszáj lesz megkérdeznem tőle. Ha igent mond akkor minden rendben lesz. –Zayn

-De ha nemet mond? Akkor mi lesz? –Niall

-Nem tudom. De nem szeretném megtudni. Félek a gondolattól is.

-De még csak most költöztek ide. Nem korai még? –Niall

Most már teljes volt a képzavar. A legszívesebben kifaggattam volna mindkettőt. Csak sajnos nem tehettem mert akkor mind a ketten bukunk Sellel. Így kénytelenek voltunk tovább hallgatni a beszélgetésüket.

-Abba belegondoltál hogy elszakadna a családjától? –Niall

-Ez volt az első gondolatom. De az életnek úgy is ez a rendje nem? –Zayn

Már nem bírtam magammal. Az aggodalom, az idegesség és a kíváncsiság eluralkodott rajtam. Még soha életemben nem voltam ilyen kíváncsi,mint most. Leírhatatlan dolog. Ilyet még semmikor sem éreztem.

Minden elcsendesült. Már a srácok sem beszélgettek. Minden apró horkantás és lélegzetvétel meghallatszott a szobában. Ezért is próbáltam minél halkabban szuszogni. Ez nagyon nehezen ment az idegességtől. Tudtam hogy úgysem fog hagyni a kíváncsiság nyugodtan pihenni. Tisztában voltam vele hogy egész éjjel fent leszek. Ismét. De most komolyan. Amióta megismertem a srácokat azóta nem volt egy normális éjjelem sem. Nem is nagy baj. Délután úgy is mindig kialszom magam.

Most sem lett másképp. Az egész éjjelt Zayn titokzatos arckifejezése bámulásával töltöttem. Megpróbáltam kiolvasni belőle hogy mit gondol vagy hogy mit álmodik. Nem jutottam semmire. Az arcáról semmit az ég világon nem tudtam leolvasni. Mélyen elrejtette előlem a gondolatait. Habár ez nem újdonság. Zaynt mindig is úgy emlegetik hogy ő a legtitokzatosabb a bandában. Sosem lehet tudni éppen mire gondol. Mondjuk én legtöbbször tudom, de ez most más.

Az egész éjjelt forgolódással töltöttem, míg reggel nem lett. Akkor aludhattam egy kemény fél órát.

Nem szerettem volna felébreszteni senkit sem, ezért halkan kiosontam a szobámból, le a konyhába. Mezítláb mentem, nehogy zajt csapjak.

A konyhába leérvén anyáékat nem láttam sehol. Igaz,hiszen mondtál hogy nem lesznek itthon.

Az első dolgom a hűtőszekrényhez vezetett. Tudtam,hogy ha felkelnek az első kérdésük az lesz hogy mi a kaja. Legalábbis Niallé biztosan.

Juharszirupos palacsintát csináltam. Megkóstoltam egy darabot, az egész finom lett. Nem hibába, jó „szakácsok” tanítottak engem. Amíg a gondolataimban magamat dicsértem,hogy milyen jó palacsintát csináltam, valaki átkarolta a derekamat és az állát a vállamra helyezte, majd egy csókot adott a nyakamra. Zayn volt az. Egy szál alsógatyában.

-Jó reggelt baby! Te máris főzőcskézel? –Zayn

-Jó reggelt! Gondoltam úgy is éhesek lesztek.

-És milyen jól eltaláltad. Farkas éhes vagyok. Meg tudnék enni egy egész lovat.

-Remélem azért a palacsinta is megteszi.

-Meg hát. Főleg ha te készítetted.

Egy őszinte mosollyal megköszöntem a dicséretet. Úgy látszik ez ilyen nap. Mindenki engem dicsér.

Nem sok idő kellet, Niall és Sel egyszerre jöttek le a lépcsőn. Nem is kellett látnom őket. Hallottam hogy Niall Shuffle-lépésekkel jön le a lépcsőn. A Party Rock Anthem ritmusára. Ezt a hangot bárhonnan felismerem.

-Jó reggelt mindenkinek! –köszöntöttem a hétalvókat

-Kajaa! –Niall elsőnek a palacsintás tálra kukkantott, majd utána kívánt jó reggelt. Olyan volt,mintha mi itt se lennénk, csak ő lenne a konyhában és a tál.

-Ezt nekem csináltad? –Niall

-Nektek…Nekünk..

-Kóstold meg! Isteni finom! –Zayn kacsingatott rám

-Haver. A palacsintát nem lehet megkóstolni. Azt enni kell. –Niall

-Nem szóltam. –Zayn

-Tényleg isteni finom lett. –Sel

A reggelit testvériesen elosztottuk egymás között. Niall evett 9et, mi 2-2t. Ez tényleg testvéries osztozkodás.

A reggeli közben folyamatosan figyeltem Zaynt. Még mindig az esti beszélgetésük  járt a fejemben. Vajon meg megmerjem-e kérdezni tőle hogy mi az a nagy dolog? Vagy egyáltalán azt sem tudom hogy meg akarom-e tudni.

A reggeli mosogatást most Sel végezte el, utána ők elhúzták a csíkot. Állítólag Niall elviszi Sel-t Írországba, bemutatni a szüleinek és a családjának. Jókor szólnak. Pontosabban a legjobbkor találta ki. Most mi lesz velem? Sel nélkül? Habár ő is kibírta valahogy nélkülem. Volt aki megvigasztalja.

Nagy erőt vettem magamon és odaálltam Zayn elé.

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled. Komoly dologról.

Nem kellett egy századmásodperc sem, máris figyelemmel követett.

-Tegnap este hallottam a beszélgetéseteket Niallel. Nem akartam szólni, de kíváncsi lennék a dolog témájára ha nem gond.

-Te hallottál minket? De hiszen ti aludtatok! Megnéztük! Niall megbizonyosodott róla. Ezt nem hiszem el. –Zayn kissé ideges lett

-Sajnálom. Tényleg. Véletlenül hallottam meg és nem akartam beleszólni. Szóval? Elmondod? Egyszer úgy is megtudom akár jó, akár rossz.

-Ha ennyire tudni akarod. Arról beszéltünk,hogy…na szóval hogy…azt….szeretném…hogy…te…költözz oda hozzám. Tudom ez még nagyon gyors, de én várok. Adok gondolkodási időt. Nem kell semmit elsietned. Időd mint a tenger.

Ez az ajánlat úgy kellett nekem,mint egy vödör hideg víz. Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ez az ajánlat…nem hiszem el. Szinte nem is kapcsolt rögtön az agyam, csak pár másodpercére rá mikor kimondta nagy nehezen a mondanivalóját.

-Hát én nem is tudom. Most megleptél. Én nem tudom. Nem korai még?

-Lehet hogy neked még korai, de nekem már nem. Én készen állok rá.

-De itt van a családom és a barátaim. Nem költözhetek csak úgy Bradfordba.

-Ki mondta hogy da megyünk? A saját házamra gondoltam.

-Mi? Saját ház? De hiszen neked lakásod van.

-Nem, már nincs. A lakást is megtartottam, de mellé vettem egy otthonos kis házat. De nyugi, nincs messze innen. Londonban van. Csak pár utcányira arrébb. Akkor láthatnád a szüleidet és a nagynénidéket amikor csak akarod. Én nem akadályoználak meg benne.

-Zayn! Ehhez nekem még idő kell. Nagyon hirtelen jött. Én meg már azt hittem hogy valami rossz van a háttérben.

-Mégis milyen rossz?

-Hát nem tudom. Tegnap éjjel sok minden kavargott a fejemben. Szinte mindenre gondoltam, csak erre nem. Ez valahogy kimaradt.

-Értem. Szóval…van valami halovány válasz vagy valami hasonló? –kérdezte kíváncsian

-Figyelj! Még nem tudom. Túl nagy falat ez nekem.

-Én majd akkor segítek legyűrni azt a falatot, ahogy te nevezted.

-De nem érted. Most megyek új suliba meg minden. Most költöztünk új házba és….nem tudom….időt kérek

-Én tudok várni. Akármeddig. Majd ha tudod a választ akkor az első legyek akinek szólsz! Megegyeztünk?

-Megegyeztünk!

-Na gyere ide. Látom kicsit megrémítettelek. Nem akartam, sajnálom. –az egyik karomat gyengéden megfogta és magához húzott. Egy hatalmas és jó hosszú ölelést kaptam tőle.

-El kell mondanom anyáéknak! –mondtam

-Anyukádék már mindenről tudnak.

-Mi? Te már megint a hátam mögött intézkedsz? Nem szép dolog…

-Tudom és sajnálom, de először szerettem volna a szüleiddel egyeztetni hogy egyáltalán fel merjem-e tenni a kérdést neked. Tudod, én elővigyázatos vagyok.

-Ja igen. Azt már megtapasztaltam. –mosolyogtam.

Be sem fejeztük a beszélgetésünket, máris kulcszörgést hallottam a folyosó felől. Csak anyáék lehettek azok. Ahogy beértek az ajtón, máris letámadtam őket A Nagy kérdéssel. Én ugyanis szívesen lennék Zaynnel. Ez lenne a legfőbb vágyam. Csak nem tudom hogy mit szólnak majd hozzá a szüleim hogy 19 évesen elmegyek itthonról. Főleg hogy most költöztünk ide és még egy normális éjszakát nem aludtam itt. Mindig volt valami zűr,gubanc vagy kaland. Bár ezt az utóbbi időben már megszoktam.

Na szóval feltettem a kérdést anyáéknak akik persze már tudtak mindenről  Zaynnek hála. Egyre igent mondtak. Ez furcsa. A szülők nem azt akarják hogy a gyerekük minél tovább legyen velük? Na az én szüleim nem ilyenek. Ők kivételek. Engem már érett felnőttként kezelnek, nem úgy mint egy kisgyereket. Bár én mindig apuci kicsi lánya és anyuci kicsi szeme fénye maradok. Ez nem változik soha.

Ahogy kimondták az igen szót mentem jobb kedvre derültem. Ennyire bíznak bennem hogy elengednek? Igaz, hiszen nem cigarettázok, nem drogozok, italt is csak bulikkor iszok, azt is csak mértékkel. Szóval rólam elmondható hogy egy igazi jókislány vagyok. Na mondjuk ez egy kicsit túlzás. Azért annyira nem.

Úgy látszik a külön lakáshoz már elég érett vagyok.

Egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk Zayn,anya,apa és én. Körbeültük a konyhaasztalt és kiterítettük a kártyáinkat.

Anya és apa ezernyi kérdést feltett Zaynnek, persze mindre őszintén válaszolt. Mindenféle apróságot megkérdeztek velünk kapcsolatban. Sőt még azt is megkérdezték hogy miből fogunk megélni? Habár anyáék fognak segíteni anyagilag és a továbbtanulásban, de ez nem mehet mindig így. Úgy egyeztünk meg,hogy a suli mellett kisebb munkákat elvállalok. A többit meg közösen Zaynnel. Ez is kipipálva. Már minden ki van pipálva. Minden jó alaposan átbeszéltünk, még a legcikibb részleteket is. Kénytelenek voltunk mindent elmondani( na jó, nem mindent).

Ha esetleg arra kerülte sor, hogy a srácok világ körüli turnéra mennek, akkor visszaköltözök arra az időre anyáékhoz. Az ő ajtajuk mindig nyitva áll előttem.

Nagyon szerencsés vagyok,hogy ilyen szüleim vannak. Más szülők még a gondolatától is irtóznak ha a gyermekük kirepül a kalitkából. De az én szüleim teljesen mások. Ők megértők. Mindig is azt tartották szem előtt hogy mi jó nekem. És nekem most ez lenne a legjobb. A legjobb dolog ami valaha is történt az életemben a nagy találkozás óta.

Zaynnek már indulnia kellett, de mielőtt elment, csak ennyit mondott:

-Holnap 7-re pakolj össze mindennel. Költözünk.

Nem is kommentálhattam az eseményeket, ő mentem becsukta az ajtót. Nem hagyta hogy szóhoz jussak. Hátha valami negatív dolgot akarok mondani.

Most annyira boldog vagyok hogy az le sem tudom írni. Végre együtt lehetünk. Szó szerint. Nem kell folyton egymáshoz járkálni. Együtt kelünk és együtt fekszünk. Mindent együtt csinálunk. Legalábbis a nyár végéig. Utána mér egy kicsivel neccesebb lesz a dolog ,mivel őszre terveznek egy turnét. Szerencsére most nem világ körülit, csak Európa pár országát látogatják meg. Akkor nem lesz mellettem. De majd valahogy kibírom. Majd max tanácsokat kérek Eleanortól és Danielletől. Ők már profik ebben. Legalábbis gondolom.

Az éjjel ismételten(mily meglepő) nem aludtam semmit. A cuccaim ott sorakoztak dobozokban a szobám ajtaja mögött.

Reggel villámgyorsan elkészülődtem és elbúcsúztam a még teljesen használatlan szobámtól. Vicces dolog, de Liverpoolból Londonba a nagynénémékhez költöztem, majd onnan egy saját lakásba, majd onnan egy családi házba fogok. Az egész gyermekkoromat egy helyben éltem le, és ez még egy kicsit furcsa nekem. De nem bánom a dolgot.

Apa segített lehordani a dobozokat a konyhába,majd onnan a ház elé. Zayn már ott várt engem egy hatalmas fekete furgonnal. Az összes csomagom szerencsére belefért a kocsiba. Könnyes búcsút vettem a szüleimtől. Úgy bőgtem mint még soha. Tudtam hogy csak 2 utcányira arrébb megyek, de akkor is . Ez teljesen már, mint amikor Svédországba repültünk.

Beültem a fekete furgonba és könnyes szemmel integettem a világ legjobb és legodaadóbb szüleinek.

Körülbelül 1 és fél perc volt az út. Nagyon komoly mennyiség. Megálltunk egy hatalmas ház előtt. Fehéres-krémszínű burkolat fedte kívülről, barnás-pirosas cserepek, hatalmas ablakok és egy hatalmas park. Ez lenne az új lakóhelyem?

Zaynre néztem aki csak vigyorogva bólogatott, jelezve hogy jó címre jöttünk.

Kiszálltam a furgonból Zaynnel együtt és megálltunk az újdonsült házunk bejáratánál.

-Mostantól itt fogunk lakni. Te meg én. Együtt. Minket már semmi és senki nem választhat el. Ezt megígérem.

Én nem tudtam szólni egy szót sem a meghatottságtól, csak halkan pityeregtem örömömben. Zayn átölelt engem a ház hatalmas kapuja előtt amire az volt írva ezüst díszítéssel: Zayn Javadd Malik és Katy Rose Smith.