Part 18

Nemsokára visszaérkeztünk a londoni repülőtérre. Amint kiszálltunk a magángépünkből menten megpillantottam anyáékat és Selt. Anya szokás szerint könnyes szemmel várt. A többiek mentek a dolgukra. Csak Zayn jött velem.

-Szia kicsim! Jól vagy? Jó volt az út? –anya szokás szerint elárasztott egy rakás kérdéssel.

-Sziasztok. Jól vagyok meg jó volt minden. –mondtam eléggé szűkszavúan

-Látom vigyáztál Katyre. Ügyes gyerek vagy te. –apa megütögette Zayn vállát, annak jeléül,hogy büszke rá.

-Igen Dave. Vigyáztam rá. –Zayn és én mosolyogva egymásra néztünk. Vigyázott rám, de még mennyire. Mind a ketten arra az éjszakára gondoltunk. Na ezt anyáék nem tudhatják meg. Soha.

-Jaj ölelj már meg! Olyan régen láttalak! –Sel

Annyira el voltam foglalva anyáék üdvözlésével,hogy Selről el is feledkeztem.

-Jaj szia! Te is nagyon hiányoztál. Majd bepótoljuk az elmulasztott időt ígérem.

-Oké rendben. Majd mesélj el mindent. Nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen az élet Svédországban.

-Nyugi. Elmondok mindent. –mosolyogtam

-Rendben van. Amúgy indulnunk kéne mert a taxi már kint vár ránk. –anya

Minden beültünk a többszemélyes taxiba.

Sikeresen hazaszállított minket a sofőr. Sajnos Selnek vissza kellett mennie a munkájába. Hozzá majd csak később megyek át,mikor már otthon lesz.

Anya beinvitálta Zaynt a konyhába. Megkínálta csokis muffinnal és teával. Engem bezzeg nem kínált meg semmivel. Csak annyit mondott hogy vigyem fel a csomagjaimat a szobámba. Úgy is tettem. Míg anyáék lent szórakoztatták Zaynt én addig felcipeltem a csomagjaimat az emeletre. Nagy nehezen felértem.

Most bezzeg nem akart senki sem segíteni. Persze. Ilyenkor mindenki lapul. Anyáék meg még elkényeztetik a barátomat. Ilyen nincs.

A csomagjaimat kissé mérgesen levágtam az ágyam mellé majd ismét lesétáltam a lépcsőn a konyha felé.

Anya már teljesen jóllakatta Zaynt. Szegénykém. Anya tényleg anyáskodó típus. Még ha nem is az ő fiáról van szó, de véleménye szerint Zaynt már a fiaként tekinti.

Én is odaültem az asztalhoz és betoltam pár muffint. Engem bezzeg nem kínálgatott most. Jelenleg Zayn kiszolgálásával volt elfoglalva. Apának meg el kellett rohannia üzleti megbeszélésre. Jellemző.

Egy jó fél óra kajálás és élménybeszámoló után Zayn a karórájára nézett majd a fejéhez kapott.

-Te jó ég! 1 óra múlva interjúnk lesz a srácokkal. Rohannom kell bocsi. –Egy gyors puszit adott, majd utána elrohant.

Én a mai estét pihengetéssel terveztem, de  aztán áthívtam magamhoz Selt,hogy aludjon nálunk. Úgyis már nagyon régen láttam és szerettem volna részletes élménybeszámolót tartani a svédországi utunkról.

Nem telhetett el fél óra, Sel már nyomban itt termett pizsamával és fogkefével a kezében.

Az első utunk a szobámba vezetett. Közösen széthúztuk az ágyamat és megágyaztunk. Kényelmesen helyet foglaltunk az ágy két szélén A Nagy beszélgetéshez készülődvén.

Először elkezdtem mesélni neki az oda utat. Ő ezt mind csendben végighallgatta. Majd elmondtam hogy milyen is volt egy igazi stúdióban lenni és hogy a dalok már készen is vannak. Majd következett a másnap. A buli ideje. Sel itt szétröhögte magát. Főleg akkor amikor elmutogattam Zayn Macarena-féle táncát, amit részegen táncolt. Ja meg Niallét is. Az is kihagyhatatlan volt. Sel itt duplán röhögött. Majd következett Az az este. Itt kicsit úgy kellett kicsikarnia belőlem az épkézláb mondatokat. Mindent tőmondatban mondtam el, annyira zavarban voltam. Végül aztán csak összehoztam valamit.

-Már éppen ideje volt. Már majdnem 2 hónapja jártok. –Sel

-Szerintem is. De hogy milyen jó volt vele…azt elképzelni sem tudod….

-Kérlek! Kímélj meg a részletektől. –nevetett. Majd én is nevettem. Jobbnak láttam inkább csendben maradni. Szokásomhoz híven.

A random pizsamapartit a körömfestés követett. Ez olyan csajos dolog. Minden pizsamaparti ilyen , így hát a miénk is legyen az.

Már mind a ketten pizsamában voltunk és egyszer csak arra lettünk figyelmesek,hogy valaki dobálja az ablakot. Anyáék nincsenek itthon, ezért kicsit megrémültem. Óvatosan elhúztam a függönyt és 2 alakot láttam az ablakom alatt állva. Nem láttam hogy kik lehetnek,mivel korom sötét volt. Majd egy kis idő múltán a röhögésből rájöttem. Niall és Zayn. Hát kik mások?

-Engedj be minket! Kizártuk magunkat a lakásból. –Zayn

-nekem van kulcsom a lakásodhoz. Odaadom ha kell. –próbáltam kimenteni őket a bajból.

-Nem nem kell. Már nem akarunk visszamenni. Nagyon sötét van idekint. –Zayn

-Persze persze. Na mindjárt lemegyek.

Úgy is tettem. Kinyitottam az ajtót és 2 vigyorgó arc jött velem szembe.

-Hogy kerültök ide? –kérdeztem

-Zayn kizárt minket. –Niall

Olyan képet vágtam,mint aki sejt valamit. Nem reagáltam Niall szavaira, csak letámadtam Zaynt. Mind a 2 zsebébe belenyúltam, és az egyikből sikerült kivennem a lakáskulcsot.

-Ez mi? –kérdeztem

-Őőő…lakáskulcs?? –Zayn

-Aha. Persze. Még hogy kizártátok magatokat. Kész vicc. Mondjátok meg! Honnan tudtátok hogy egyedül vagyunk?

-Találkoztunk a szüleiddel útközben. Gondoltuk kitalálunk valami sztorit hogy bejuthassunk. –Niall

-Rosszul hazudtok. –nevettem

-Na jól van. Rajta kaptál minket. De most komolyan. Csak látni akartunk titeket. –Zayn

-Többiek hol vannak?

-Ők nem jöttek. Vagyis jöttek volna, csak nem engedtük. –Zayn

-Miért is nem?

-Hát mert jobbnak láttuk ha csak négyen vagyunk. A 2 szerelmes párocska. –Niall

-Szóval már ti is?

-Miért nem tudtad? –Niall

-De, csak kíváncsi voltam hogy mit válaszolsz.

-Ravasz lány vagy te Katy. –Niall

-Nekem mondod? –Zayn

-Zayn! Csitt! –a mutatóujjamat az ajkamra helyeztem.

-Húú! Mibe nyúltam bele? –nevetett Niall

-Még semmibe. –Zayn

-Még! –Niall

-De perverzek vagytok. Ti ketten együtt rosszabbak vagytok, mint Harry egymaga. –nevettem

Mindnyájan felmentünk az emeletre. Sel még mindig ott várt minket a szobában. Szinte be sem tették a lábukat az ajtón, Niall máris egy csókkal köszöntötte Selt. Mi Zaynnel csak egy halk HÚÚ-zásba kezdtünk. Most már mi is és ők is együtt. Tökéletes párosítás. A két jó barátnő a 2 bandataggal.

-Nem baj ha ma itt alszunk? –Zayn

-Nem baj. Maradjatok csak nyugodtan.

-Kaja van? –Niall

-Igen van lent a konyhában.  Nézz körül . –mondtam

-Sel? Nem segítenél nekem? –Niall

-Miért kellek én a hűtő kinyitásához? –Sel

-Hátha beragad. Sosem lehet tudni.

Sel értette a célzást és mosolyogva, de szó nélkül ment Niall után le a sötét földszintre.

Zayn nem bírta ki és megragadta az alkalmat:

-Niall! Van nálad? Adjak? –Zayn

-Van nálam. –mondta Niall önelégült  vigyorral majd mind a ketten eltűntek a sötét lépcsőn.

-Mi van nálad? –kérdeztem

-Semmi. –mondta huncut vigyorral az arcán.

-Na mondd már meg! Kérlek!

-Katy! Ez férfi dolog. Te meg még kislány vagy. –pimaszkodott

-Kislány mi? 2 napja még nem neveztél kislánynak!

-Az teljesen más volt.

-Miben volt más?

-Semmiben. Jó! Inkább hagyjuk. –már teljesen elvörösödött. Jobban láttam annyiban hagyni a dolgot.

-Mit szólnál hozzá hogy amíg Sel és Niall lent van, mi….

-…betehetünk egy jó filmet….erre gondoltál?

-Nem pontosan. Én mást szerettem volna betenni….

-Mást? Akkor nem vígjátékot? Akkor mit? Akciófilmet? –totál eltereltem a szót.

-Ezt most direkt csinálod hogy húzd az agyam?

-Mit?

-Hát ezt. Teljesen elferdíted a témát.

-Miért? Én azt hittem a filmekre gondoltál.

-Persze. Én meg most jöttem le a felvédőről. –mondta pimasz vigyorral

-Miért nem?

-Hát nem.

-Akkor bocsi. Amúgy nem nézzük meg hogy ezek mit csinálnak ott lent? Elég csend van.

Amikor kimondtam azt hogy „csend van” ,nyomban hallottam Sel sikoltását.

-Te jó ég! Mit csinálnak ezek? –kérdeztem Zayntől

-Mit csináltok? –Zayn lekiáltott a lépcsőn.

-Niall lekapcsolta a villanyt és én meg félrenyomtam a tejszínhabot. –Sel

-Niall kapcsold már fel a villanyt. –kiabáltam én is lefelé

-Nem tudom hogy hol van a kapcsoló. Az előbb még itt volt. De most már nincs itt. –Niall

-Ne szivass Niall! Egy villanykapcsoló nem tud csak úgy elsétálni. –mondtam

-Úgy látszik ez megtette. A kis pimasz. –Niall

-Várj! Lemegyek. –mondtam

-Megyek veled én is. Ne hagyj egyedül. –Zayn

Mind a ketten lementünk a lépcsőn a villanykapcsolót keresni.

Valaki megfogott és megpörgetett. Véleményem szerint Niall. Így most már azt sem tudtam hogy a szoba melyik felében vagyok. Zayn pedig a lejövetelkor fent lekapcsolta a villanyt, így korom sötét volt az egész szobában. Pechemre a függönyök is be voltak húzva, így a Hold sem világította be a szobát.

-Ezt ti kiterveltétek! –mondtam

-Már én is rájöttem. Niall összekent tejszínhabbal. –Sel

-Most komolyan srácok! Olyanok vagytok mint a kisovisok. Azok játszanak szembekötősdit. –mondtam

-Ovisok vagyunk? Lehet! De még milyen ovisok. –egy másodperc sem kellett, Zayn megtalált és ugyanazt csinálta velem, mint Niall Sellel. Totál letejszínhabozott. Mindenem tiszta tejszínhab volt. Pechemre a hűtőt sem találtam meg hogy  visszaadhassam neki. Nem, én Niall kezéből kaptam ki a tejszínhabos dobozt és céloztam vele Zaynre. Legalábbis azt hiszem jó helyre céloztam.

-Te mit csinálsz? –Zayn.

Úgy látszik jó helyre ment a hab.

-Kölcsön kenyér visszajár. Kedvenc mondásom.

-Na várjál csak! –Zayn menten visszaszerezte a kezemből a dobozt. Én rohantam előre. Azt sem tudom hogy mi hol van, csak rohantam. Valaki a kezembe nyomott egy újabb tejszínhabos dobozt és így már egyelőek voltunk. Niall Selt spriccelte le a már kissé megolvadt tejszínhabbal, Zayn pedig engem.

A padló már tiszta csúszós volt. Éreztem hogy el fogok csúszni valahol a konyha közepén, de Zayn elkapott.

-Milyen udvaris vaaaaaaa…. –be sem tudtam fejezni a mondatomat máris lőtt a tejszínhab-bombákkal.

Már kénytelen voltam levenni a felsőmet,mert csupa tejszínhab volt mindenem.  A hűtőszekrényt is megtaláltam és szerencsére tudtam egy kis fényt juttatni a konyhába. Rémültem bámultam végig a pulton. Minden csupa hab volt. Szerencsére csak a konyha. Az ebédlőbe már nem jutottunk el.

Zayn látta hogy már látom hogy látok, ezért odarohant hozzám és becsapta a hűtőajtót.

Eközben Sel és Niall már a földön ültek és onnan bombázták egymást a tejszínhab ágyúkkal.

-Istenem! Még életemben nem pazaroltam el ennyi kaját, mint most. Mehetek gyónni. –Niall

Niall ez a mondata megütötte a fülemet. Én is leültem a földre és csak röhögtem. A hasamat fogtam már annyira röhögtem. De az még semmi. Amint elkezdtem nevetni, a többiek is elkezdtek. Kivétel nélkül. Már annyira röhögő görcsöt kaptam, hogy fel sem tudtam állni.

Na, nagy nehezen sikerült. Megindultam a villanykapcsoló felé. Immáron tudtam hol volt. Felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen világos fény kicsit bántotta a szememet.

Körbenéztem a konyhába. Hát körülbelül úgy nézett ki a konyha mint valami második világháborús csatamező. Csak sokkal rosszabb. Mindenütt tejszínhab és tejszínhabos doboz. Összeszámoltam, 14 darab dobozt ürítettünk ki. Fogalmam sem volt hogy ennyi tejszínt beszereztek anyáék. Remélem nem akart velük semmit csinálni.

Zayn megpillantott engem egy szál melltartóban majd bánkódva így szólt:

-Miért nem szóltál hogy  félmeztelenül vagy? –Zayn

-Miért kellett volna? –kérdeztem

-Hát nem lett volna rossz. –Zayn

-Jobb is hogy nem szóltál neki. Kínlódjon egy kicsit ő is, ha már én is kínlódok. –Niall

Mindenki értette a célzást. Sel már totál el volt pirulva. Zayn meg nem hogy lecsitítatta volna a kedélyeket, inkább belerúgott még egyet.

-Én már nem kínlódok. –ördögi vigyor

-Ezt nem hiszem el hogy ilyen perverzek vagytok. Nyugodjatok már le! –megpróbáltam mind a két srácok helyrerakni.

-Én nyugodt vagyok. –Zayn tovább pimaszkodott velem.

-Na jó mindegy. De itt rendet kéne rakni. Reggelre itt minden ragadni fog.

-Én feltörlöm a padlót. A fiúké a pult. Végül is ők voltak a kezdeményezők. –Sel

-De ti is benne voltatok. Ti is ugyanúgy kiveszitek a részetek mint mi. –Niall

-És azt ki mondta hogy mi nem vesszük ki a részünket? –kérdeztem

-Nem szóltam. –Niall feladta a velem vívott szópárbajt. Tudta hogy úgy is csak veszthet. Ellenem nem lehet nyerni. Na jó. Egy kivétel van. Az a bizonyos póker est. Azt az estet szeretném örökre elfelejteni.

Mindnyájan elkezdtük a takarítást. Egy bő háromnegyed óra alatt kész is lett minden. A konyha jobb lett mint újkorában. Csillogott-villogott az egész pult. Hála a srácoknak.

Már körülbelül éjjel 2 felé járhatott mikor készen lettünk mindennel. A csajos pizsamapartinak lőttek. Helyette ezzel a két lököttel bohóckodtunk. Most már elmondhatom hogy ami pizsibulinknak nincs párja. Ilyet még senki nem rendezett. Ez enyhén mondva is rendhagyó volt.

Mivel az ágyat már Sellel széthúztuk, nagyjából mindenkinek volt helye aludni. Vagyis mégsem. Én és Sel az ágyon, Zayn és Niall pedig a földön. Nagyon erősködtek hogy mi, lányok aludjunk az ágyon. Igazi Úriemberek. Szokás szerint.

Az alvás elalvás már kissé necces volt. Lényeg az,hogy nem aludtunk semmit.

Zayn és Niall egymás mellett feküdtek a földön. Nyomták a szokásos dumát.

-Zayn! Éhes vagyok! –Niall

-Dugulj már el Niall! –Zayn

-De éhes vagyok!

-Egyél meg engem!

-Nem vagyok kannibál.

-Szerencséd.

5 perc múlva…

-Zayn? –Niall

-Mivan? –Zayn

-Éhes vagyok! –Nial

-Nem laktál jól a sok tejszínhabbal?

-Nem. Éppen ellenkezőleg. Jobban megéheztem.

-Te! A lányok alszanak? –Zayn

-Nem tudom. Nézzük meg őket.

A paplan alatt oldalba böktem Sel hogy tegyen úgy,mintha aludna. Értette a célzást. Mind a ketten úgy tettünk mintha aludnánk. Niall közel hajolt hozzánk,hogy megnézze alszunk-e. Szerencsére nem vette észre hogy nem. Úgy látszik jók vagyunk mű alvásban.

-Alszanak! Tiszta! –Niall súgta halkan Zaynnek.

Hallottam,hogy elkezdnek sustorogni valamiről, és egy kicsit közelebb kúsztam,hogy jobban halljam őket…

Part 17

A jóslás beigazolódott. Tényleg nem aludtunk egy percet sem. Csak egymással voltunk elfoglalva.

Reggel, immáron teljesen éberen feküdtünk az ágyban.

-Nagyon jó volt veled. –súgtam halkan a fülébe. Ő erre mentem elmosolyodott.

-Nekem nincs okom panaszra. –mondta szintén halkan

-Most már ismerlek. 100%-ig. –mondta

-Miért eddig nem ismertél?

-De, de eddig csak 99,99%-ig. Most meg 100%.

Én nem szóltam semmit, csak szorosan magamhoz öleltem.

-Tudsz róla hogy már az én tulajdonom vagy? –mondta egy aranyos és huncut mosoly kíséretében.

-Nem még nem tudtam. De kösz hogy szóltál. –rámosolyogtam

-Most már végképp nem vehet el tőlem senki.

-Csak így kisajátítasz? Ez nem szép dolog.

-Na jó. Majd osztozok rajtad.

-Reméltem is.

-A francba! –Zayn hirtelen felugrott az ágyból.

-Mi a baj?

-A srácok nemsokára visszajönnek. 8-ig „béreltem” ki a hotelszobát nekünk. Háromnegyed nyolc van.

-Akkor gyorsan öltözzünk fel.

Úgy is tettük. Csak előtte gyorsan megágyaztam. Összepakoltunk a fürdőszobában is,hogy semmi nyomot ne hagyjunk magunk után.

Az a negyed óra nagyon gyorsan eltelt. A srácok már vissza is jöttek. Szerencsére a szobaajtó zárva volt,így kopogniuk kellett. Én gyorsan felkapcsoltam a TV-t ,miközben Zayn kinyitotta az ajtót.

-Jóreggelt gyerekek! Jól aludtatok? –Harry már egyből célzásokat tett

-Jóreggelt! –én csak benyögtem halkan a szokásos mondatot.

-Mi jót nézel? –kérdezte Louis

-Hát...meccset.

Louis a szemöldökét emelgette majd így szólt:

-És kik játszanak?

-Hát őőő Barca és őő Real Madrid. –habogtam össze-vissza. Azt sem tudtam hogy kik játszanak,mivel egy másodperccel ezelőtt kapcsoltam fel a TV-t.

-Ezt élőben adják? Mióta nézed? –Liam is odajött kérdezősködni

-Igen élőben. Már egy jó ideje nézem.

-És mennyi az állás? –Liam

Pechemre éppen egy replay-t mutattak és nem tudtam megnézni a meccs állását, így a hasamra ütöttem és mondtam egy számot.

-2:3. Real Madrid megnyeri.

-Érdekes, nem Louis? Tegnap mintha ugyanez a meccs ment volna a TV-ben. Akkor a Barca nyert 1:0-ra. Katy,Katy. Ez a tegnap esti meccs ismétlése. Ejj ejj. –Liam

Meg sem tudtam szólalni. Míg Lou és Liam rajtam kuncogtak én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ciki volt. Nagyon.

Szegény Zaynnek sem volt könnyebb dolga. Niall és Harry állandóan kérdezősködtek,hogy mit csináltunk tegnap.

Ők ketten folyton engem néztek. Az arckifejezésükből tisztán lejött a „tudom mit csináltatok az éjjel” motívum.

Harry lassan közeledett felém. Tudtam hogy valami akar mondani vagy csinálni. Ez a settenkedő nézés és ahogyan a két karját hátul összekulcsolta, ja meg az az ördögi vigyor az arcán…

Én ott ültem a kanapén, ő a hátam mögé jött és megfogta mindkét vállamat.

-Figyelj! Lehetek a keresztapa? –Harry

Én megfordultam és értetlenkedő arcot vágtam.

-Mit beszélsz?

-Azt kérdeztem hogy lehetek-e a keresztapa. –Harry

-Haggyad már! Én leszek a keresztapa. –Niall is odasettenkedett hozzám  Zayn mellől, mivel az előbb őt faggatta.

-Miről beszéltek? Nem értem. Beszéljetek értelmesen!

-És mi lesz? KisZayn vagy KisKaty? –Niall

-Ti teljesen betegek vagytok! –nevettem

-Hallod már! Ne izélj! Biztos védekeztek. –Louis is odajött. Majd Liam is.

-Katy! Mesélj már valamit! Mit csináltatok amíg mi meccset néztünk Paul szobájában? –Liam

-Semmit! –mondtam határozottan.

-Persze. Jó duma. –Niall

-Semmi olyat amit tudnotok kéne.

-Légyszi mond már el mi volt. Megöl a kíváncsiság. –Harry

-Hagyd már békén. Látod hogy nem mondja el. –Louis

-Srácok! Most komolyan … -hallottam Zayn mély hangját a háttérből. Elég vicces lehetett az ö szemszögéből látni   hogy 4 srác körbeveszi a kanapét ahol éppen ülök.

Zayn szavaira eloszlott a tömeg a kanapé körül. Végre. Már kezdett nagyon kínos lenni a dolog. Ezek ennyire kíváncsiak vagy mi?

Zayn intett a szemével a másik ebédlő felé. Értettem a célzást.

Mind a ketten bementünk a másik szobába, míg a többiek hangosan kuncogtak.

-Ezek most komolyan ennyire kíváncsiak? Ez nagyon ciki volt. Legalább valami sztorit kitalálhattunk volna.

-Most már mindegy. Végül is a mi dolgunk. Nem? –Zayn

-Ma indulunk haza? –kérdeztem

-Igen. Délután megyünk és késő este már otthon is leszünk.

-Pedig még meg sem néztem a várost!

-Komolyan még nem láttad? Akkor már meg van a mai program.

- De most tényleg. Nincs nagyon kedvem lófrálni a városban. Nem aludtam egy másodpercet sem az éjjel. –panaszkodtam

-És ki ennek az oka?

-Hát te. –mosolyogtam

-Na mondjuk ez igaz. –nevetett

-Na látod!

-De mos komolyan! Gyere el velem valahova. Nem kell sokat sétálnunk! Paul majd elvisz minket vagy majd valaki. Svédországban nincs minden nap az ember.

-Ez igaz!

-Na látod! –mind a ketten nevettünk.

-Na jó! Akkor menjünk. –beadtam a derekamat. Az elmúlt 3 nap alatt ismét…

-Nem baj ha a srácok is jönnek?

-Nem baj. Épp ellenkezőleg.

-Akkor rendben van. Menjünk ki és szóljunk nekik a mai programról.

Amint kiléptem az ajtó, át a másik szobába, Louis máris elkezte:

-Lebonyolítottatok még egy kört? –Lou

-Haha vicces vagy. –mondtam nagyon nem vicces hangon

-Nagyon nem vagyok vicces kedvemben. –kijelentettem

-Húú, bevadult a cica! –Harry

-Fogd be Harry! Én is tudnék egy pár dolgot mesélni a srácoknak rólad. Ugye nem akarod hogy megtudják hogy te…

-Vedd úgy hogy nem mondtam semmit. –Harry befogta a száját

Mivel én szoktam pátyolgatni a srácok lelkét, elég sok mindent elmondtak nekem a nőügyeikről meg sok egyéb teljesen más témáról. Sőt szoktak tanácsokat is kérni tőlem. Mindig is számíthattak és számítani is fognak a diszkréciómra. Csak valahogy el kellett hallgattatnom Harryt végre. Mivel a többi srácról is elég sok mindent tudok ők is elhallgattak. Én barom! Ezt kellett volna tettem már a legelején és megúsztam volna a tévés balhét.

Nemsokára el is kellett indulnunk a városnéző túrára, ha időben haza szeretnénk érni. Csak mi mentünk 6-an. Ja meg 2 testőr követett minket. Persze csak messziről. Hátha megrohamoz minket egy sereg lány. Nem is lett máshogy. Nem lehettünk meg 20 métert gyalog, máris egy nagy csoport csaj vette körbe a fiúkat. Mindenki autogramot vagy fényképet szeretett volna. Mindenki azt kiabálta hogy „Vegyél el”. Vicces volt. Egy jó negyed órát osztogatták az autogramokat, majd nagy nehezen tovább engedtek minket. Megálltunk egy ajándékboltban, mivel muszáj volt vennem valamit a szüleimnek és Selnek is. Jut szembe őt is már jó rég nem láttam. Majd ha hazamegyünk áthívom hogy aludjon nálunk és átbeszéljük az egész éjszakát.

Na szóval Selnek vettem egy I Love Sweeden-es pólót, mivel ez volt a vágya, anyának vettem egy Stockholm feliratos bögrét, apának meg a megparancsolt svéd sört. Immáron az ajándékok meg vannak.

-Nem ülünk be valahova? –Liam

-De lehet róla szó! Nézzétek ott van egy cukrászda! –Harry

-Menjünk odaaaa! –Niall

-Jól van! Megyünk! Nyugi! Fogsz enni! –Zayn

Bementünk a cukrászdába és odaléptünk a sütis pulthoz. Ott olyan édességek voltam amit én még életemben nem láttam vagy nem is hallottam róluk. Olyan cifra nevek voltak ott,hogy azt sem tudtam mit eszek, csak kinézetre választottam egyet. A többiek megmondták hogy milyen sütit akarnak és leültek egy asztalhoz. Engem meg ott hagytak a pultnál. Ők csak nyugodtan leültek (megjegyzem Zayn is) és nem próbáltak nekem segíteni a rendelésben. Ez szép. Nagy erőt vettem magamon majd megkérdeztem az eladót,hogy tud-e angolul. A fejét csóválta. Ezek szerint nem. Ez az én formám. Na mindegy. Elkezdtem mutogatni a süteményekre. Szerencsére ezt megértette. Niall édességével volt egy kis gond. Mivel ő egy különleges fagylaltpoharat kért. Szerencsére az eladó annyit tudott hogy ice cream. Mákom volt. Na most jött a neheze. Niall egy zöld esernyőt kért bele és tejszínhabot a tetejére. Itt a cream szót ismét megértette csak az esernyővel volt némi gond. Elkezdtem mutogatni mint a hülyegyerek. Egy fél percet activityztünk, mire megértette a pasi hogy mit akarok. Mindenki engem figyelt a cukrászdában. A fiúk meg  figyelmesen végigkísérték a rövid mesémet. Végül minden sikerült.

Zayn segített odavinni a süteményeket az asztalhoz. Végre én is leülhettem.

-Legközelebb ti kértek! –mérgelődtem

-Ezt tavaly megcsináltuk Liammel is. Akkor is vicces volt. Akkor Niall tengeralattjáró formájú tölcsérbe kért fagylaltot. Tejszínhabbal, likőrrel és egy szem meggyel a tetején. Úgyhogy neked szerencséd volt. –Harry

Liamra néztem aki már dőlt a nevetéstől. Elképzeltem magam előtt ahogy elmutogatja a tengeralattjárót meg a többit. Érdekes lehetett.

Mindnyájan megkezdtük elpusztítani az édességeket. Én egy tejszínhabos tortaszeletet kértem Zayn pedig egy gesztenyepürét. Zayn megkóstoltatta velem az ő édességét, majd én is megkóstoltattam vele az enyémet. Mind a kettőnknek jobban ízlett a másiké mint a sajátunk. Ez ilyenkor így szok lenni. A desszertezés végén Louis szólt,hogy egy kicsit tejszínhabos lett a szám. Már elkezdtem a táskámban kutakodni papír zsebkendő után de Zayn megoldotta a problémát egy csókkal. Az emberek körülöttünk elkezdtek tapsolni. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Titanic legvégén Rose álmában. Amikor Jack és Rose csókolóztak a hajón mindenki tapsolt körülöttük. Úgy látszik mindenki figyelemmel kísérte a mi kis délutáni sütizésünket. Még az eladó is tapsolt. Mi van itt? Még nem kérte meg a kezem..Még…

Még egy jó 2 órát ott ültünk a cukrászdában és beszélgettünk. Mint mindenki más. Kivéve azt,hogy folyamatosan bámultak minket az emberek. Úgy látszik még is felismerték a fiúkat. Habár hol nem?

Elég csend volt a cukrászdában amíg meg nem szólalt a rádióban a What Makes You Beautiful. Akkor az emberek( inkább úgy mondom hogy lányok) felálltak és randomra elkezdtek táncolni. Kérték a fiúkat h énekeljék el a dalt. Hát hogy is tehettek volna máshogy. A rádióval együtt énekelték a dalt. Mindenki lombolt az előbb még csendes kis cukrászdában.

A mini koncert után vissza kellett sietnünk a hotelhez. Paul már ott várt a bejáratnál a csomagokkal. Berakodtak helyettünk? Ez tetszik. De tényleg. Meg tudnám szokni.

Már indulnunk is kellett a reptérre. A 1D magánrepülője fél óra múlva indul. Azt addig el kell érnünk különben nem jutunk haza.

Szerencsére elértük a saját járatunkat. Minden ellenőrzés nélkül felengedtek a gépre. Percre pontosan érkeztünk, ezért már az ellenőrzésekre nem volt idő. Mindnyájan helyet foglaltunk. Mi ugyanúgy külön, Paulék meg mentek a turista géppel.

Én ugyanott ültem, Zayn mellett. Az ablaknál. Nagy szemekkel figyeltem az egyre kisebbedő svéd fővárost.

Ez a 3 nap felejthetetlen volt számomra. Persze több okból is. Zayn ezzel ugyanígy volt. Az egész úton a vállamon aludt. Sőt mindenki aludt rajtam kívül. Na jó. Nem mindenki. A pilóta nem, de ez logikus.

Én az ablak mellett ültem és Zayn már annyira rám volt dőlve hogy teljesen odanyomott a gép oldalához. De nem akartam megzavarni, hiszen annyira édesen alszik.

Egy kis idő múlva már kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Megpróbáltam kiszabadulni. Sikerrel. Átültem a Zayn melletti másik szabad ülésbe.

A repülőgépen teljes csend volt. Csak Niall most kivételesen halk horkolása hallatszott. Valami az eszembe jutott. Emlékszem,hogy Harry egyszer lefényképezte a fiúkat alvás közben és felrakta a Twitterre. Gondoltam most ugyanezt megcsinálom velük. Fogtam a telefonomat és mindegyiket egyesével lefotóztam. Legelőször Zayn, mivel ő volt a legközelebb hozzám. Édesen aludt. Mint mindig. Az arca egyik felét az ülés támlájának nyomta. A kezei meg szabadon lógtak. Klikk,és lám meg is van a kép. Most következnek a többiek. Niall az előtte lévő ülésre volt dőlve. Harry a lábait felrakva Louis vállán aludt. Louis úgyszintén. Liam teljesen egyszerű módon aludt el. Vagy mégsem? A feje Niall hátán volt, aki híd-szerűen aludt el. A lábait meg törökülésbe rakta. Komolyan mondom. Jobbnál jobb mozdulatok. Klikk,Klikk,Klikk,Klikk…mindegyikőjüket lefényképeztem.

Mind az 5 képet felraktam a Twitterre. Ők is megszívattak így hát én is megszívatom őket. Kölcsön kenyér visszajár.

Gyorsan visszabújtam Zayn mellé,hogy ne tudja meg hogy ellógtam mellőle. Szorosan átöleltem és magamhoz húztam. Nem kellett sok idő és ismét a vállamon aludt.

Part 16

Nem kellett sokat mennünk, már is odaértünk. Én csak bámultam felfelé a hatalmas épületre. Nem tudtam,hogy mi akar ez lenni. Nem volt olyan modern épület,sőt. Be volt nőve az oldala borostyánnal. Az épület tetején volt egy hatalmas erkély. Már úgy kapizsgáltam a dolgokat.

Zaynnek kézen fogva a hatalmas épület mögé mentünk. Ott volt egy jó magas csigalépcső. Az vezetett fel az erkélyre. Szerencsére az egész létesítmény eléggé eldugott helyen volt.

Felsétáltunk a lépcsőn, és ő még mindig fogta a kezemet. Egy másodpercre sem eresztette el. Állítása szerint azért,hogy le ne essek. Persze. Ismételten egy Mesemaci.

Végérvényesen felértünk a hatalmas,borostyánnal körbenőtt épület tetejére. Én csak ámultam és bámultam. Le volt terítve egy kis pokróc a földre és egy piknik kosár volt rajta. A kilátás egyszerűen mesebeli volt. Sokkal szebb,mint Londonban. Mivel szinte az egész napunk elment a stúdiómunkával,kissé már kezdett lemenni a Nap.

-Na tetszik? Innen csodásan lehet látni a naplementét. –mondta Zayn kicsit rekedtes és sejtelmes hangon.

-Gyöngyörű. Ilyen szépet még életemen nem láttam. –mondtam boldogan mosolyogva

-Reméltem hogy te értékelni fogod .A svéd naplemente kimondottan csodálatos.

-Igen az. Ennél szebbet nem tudom láttam-e valaha. Köszönöm hogy elhoztál ide. Aranyos vagy.

-Igen. Tudom. –mosolygott azzal a Zaynes mosolyával. Tudja hogy ezzel le tud venni a lábamról, és meg is teszi.

-És…Mi van a piknik kosárban? –kérdeztem kíváncsiskodva

-Üljünk le és nézzük meg.

Mind a ketten leültünk a pokrócra. Kinyitottam a fonott piknik kosarat és jó pár pizza szelet jött velem szembe. Na meg egy kis gyümölcslé.

-Hallod már! Ezt nem hiszem el. Pont a két kedvencem! Te tényleg olvasol a gondolataimban.

-Ugye megmondtam? –vágta rá pimasz arckifejezéssel

-Lehetetlen hogy mindent tudj rólam. Hiszen én se tudok mindent rólad. Na jó. Nem keveset tudok rólad. De akkor is.

-Ha már együtt vagyunk, akkor tudjak meg mindent rólad nem? –ismét egy Zaynes mosoly (ááách :$)

-És eddig hogy állsz? Mert én már ismerlek,mint tenyeremet. Az összes mondatodat be tudnám fejezni, az összes mozdulatodat ismerem, sőt még azt is tudom,hogy olykor-olykor mi jár a fejedben.

-Én is ismerlek mint a tenyeremet. De még valami hiányzik…

-És mi lenne az? Tudok a problémán segíteni?

-Az más fajta dolog, mint ahogy te gondolod. Nagyon más.

-Mire gondolsz konkrétan?

-Hát arra amire azt mondtad,hogy még várjunk vele. Gondolom tudod mire gondolok…

-Most már tudom. Hát,azzal még tényleg várnod kell egy kicsit. EGY KICSIT.

-Ez már tetszik. –az önelégültség csak úgy sugárzott az arcából

-Egyből gondoltam. De ismered a mondást: „ Lassan járj,tovább érsz.” –okoskodtam

-És te ismered ezt a mondást,hogy „Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra”?

-Jaj te! Mindig tudsz valami okosat mondani.

Ő csak aranyosan bólintott egyet. Jelezve,hogy együnk végre. Értettem a célzást.

-Sajtos pizza. Megőrülök érte! –mondtam belemerülve a pizza evésbe.

-Jaja.Sajpss pizz. – csak ennyit tudtam kivenni a szavaiból,mert már teletömte magát pizzával.

-Látom ma nem ettél nagyon sokat.

-Jaja. Még reggelit se. Egész végig korgott a gyomrom.

-Na jól van . Akkor most egyél nyugodtan. Már én is eléggé megéheztem.

Ismételten csak bólintott.

Már csak egy pizza szelet volt a kosárban.

-Mi lesz? Megosztjuk? –kérdezte, szemezve a pizzával

-edd meg nyugodtan. Látom milyen éhes vagy.

-Nem eszem meg előled. Én Úriember vagyok.

-Na ne röhögtess.

-Miért nem így van? –nevetett

-De.De nyugodtan megeheted.

-Figyelj. Megosztjuk. Én innen eszek, te meg innen. Rendben?

-Megegyeztünk.

Elkezdtük közösen enni az utolsó pizza szeletet . Zayn fogta és mind a ketten mindig egyszerre haraptunk. Már a közepe felé járhattunk,mikor egy utolsót harapott a pizzába. Gyorsan lenyelte és egy puszit adott a számra.

Én mostanában elég lassan reagálok dolgokra, de utána ezt mondtam:

-Még pimaszkodsz is?

-Nekem szabad!

Nem elég hogy cuki, de még pimasz is. Ez már nem igaz. Túl tökéletes. Túl…

Arra lettem figyelmes,hogy egyre közelebb jön hozzám. Közelebb és közelebb. Megfogta a derekamat és finoman lefektetett a puha pokrócra. Óvatosan, félig-meddig rám feküdt de úgy,hogy nekem az kényelmes legyen. A hajamat a fülem mögé tűrte és mélyen a szemembe nézett a boci szemeivel.

-Hogy lehet ilyen? –mondta teljesen komoly arccal

-Milyen? –én meg teljesen riadt arccal visszakérdeztem

-Ilyen gyönyörű. –a komoly arckifejezésből cukira váltott

-Hát köszönöm. Én meg már azt hittem hogy valami baj van.

-Ugyan! Mégis mi baj lenne? Itt vagyok a világ legszebb,legcsinosabb,legokosabb,legkedvesebb lányával és csak az enyém.

-Ne mondj már ilyeneket mert elpirulok.

-Nem baj. Neked az is jól áll.

-Neked meg jól áll a mosolyod. Imádom. Beleszerettem.

-Köszönöm a megtisztelő bókot fenség! –nevetett

-Nincs mit! Uram! –én is nevettem a dolgon

-Most hogy már Uram és Fenség vagyunk…..szóval…talán….

-Igen? Mit akarsz mondani? –persze pontosan tudtam mire gondol,mert most a huncut mosolyát vette elő

-Hát csak azt hogy a Fenségnek lenne kedve valamit csinálni?

-Mire gondol Uram?

-Hát olyanra amit….

-Amit?

-Mindegy. Nem lényeges. –kinevette saját magát hogy még egy tőmondatot se tudott összehozni,

-Mondtam már hogy milyen cuki vagy mikor zavarban vagy?

-Nem. Még nem mondtad és tudom hogy cuki vagyok ha zavarban vagyok.

-És még a múltkor rám mondtad hogy egoista vagyok! Na akkor ki is az egoista közülünk?

-Én. Mert mindig csak magamra gondolok.

-Na azért nem mindig.

-Csak akkor gondolok másra, mikor a közelemben vagy. Akkor csak rád tudok gondolni. Minden percben, minden másodpercben. Ilyenkor nem bírok magammal.

-Ez már nem új nekem.

Ő csak halkan nevetett. Ismét saját magán. Majd közel hajolt hozzám és megcsókolt. A csók forró, heves és pokoli jó volt. Eddig ez volt a legjobb és legszenvedélyesebb csókunk. Észveszejtő.

Majd arra lettem figyelmes,hogy a virágos blúzomat kezdi kigombolni. Én hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.

-Te mit csinálsz? –kérdeztem félénken

-Miért? Minek látszik? –mosolygott rám

-Zayn ,én…még nem vagyok készen. Még próbálj meg várni egy kicsit.

-Nyugi! Tudom én hogy még nem akarod. És most én sem azt akarom.

A virágos blúzomat teljesen kigomboltam. Közel ölelt magához és elkezdte csókolgatni a nyakamat,majd ment lefelé. Én ezt mind hagytam. Sőt. Viszonzásképp én is ugyanezt megcsináltam vele.

-Húh! Nem tudtam hogy ilyen vadmacska vagy!Ilyennek még nem is láttalak Ez még új nekem. De meg tudnám szokni.

-Azt meghiszem! Legalább most már ilyennek is látsz. Vannak rejtett személyiségeim.

-Akkor mutass még néhányat! –mondta kacérkodva és ismét elkezdett csókolni,

Az időt jól elütöttük. A csókcsatákban mindig ő nyert. Mily meglepő.

Már este 10 körül lehetett. Gyönyörű szép fények világítottak be az egész várost. A magas épületről nézve meg egészen elképesztő volt.

Már kissé feltámadt a szél. Én a korláthoz mentem megcsodálni a gyönyörű fényeket. Zayn mögém jött és megfogta a két karomat, úgy mint a Titanicban a hajó orrában.

-Hunyd le a szemeidet! Most Titanicosat játszunk! –Zayn

Úgy lettem ahogy mondta. Lehunytam a szemeimet. A hajamat enyhén fújta a szél , s ő egy gyengéd csókot adott a nyakamra. Az egy csókból több is lett.

-Hé! Ez nem volt benne a Titanicban! –tiltakoztam, bár élveztem a helyzetet.

-Nem, nem volt benne. Ez egy különleges hajóút. Az utasokért Zayn kapitány felel. –halkan suttogta a fülembe

Most már kinyitottam a szemeimet. A táj még mindig ugyanolyan csodás volt. Főleg most. Hogy ő itt van közvetlenül mellettem. Varázslatos de elképesztő is egyben.

A csodálatos pillanatokat a telefonom csörgése zavarta meg. Liam hívott. Ezt fel kell vennem.

-Szia Liam. Mi újság?

-Szia. Figyelj! Bocsi hogy zavarlak titeket, de el kéne a segítség. A srácok matt részegek, én meg nem találom őket. Együtt indultak el, de felhívtam őket és 3 különböző szórakozóhelyet mondtak. Mind a 3 mást mondott. Fogalmam sincs hogy merre menjek, meg azt sem tudom hogy hol vannak ezek a helyek. Nem segítenétek?

-Paul nem ér rá? –próbáltam kibújni a feladat alól

-Sajnos nem. Meglátogatta a Stockholmban élő rokonait. Rám bízta a fiúkat. Gondoltam már felnőtt emberek, mehetnek ahova akarnak. De hát…

-Na jól van! Akkor megyünk! Segítünk! Hol vagy most?

-Én most a hotelben vagyok. Akkor gyertek ide. Innen aztán megyünk és felkutatjuk a srácokat.

-Oké. Szia. Megyünk is.

A romantikus randi félbeszakadt. Sajnos. Bár a fiúkat nem ártana megtalálni,még mielőtt tele lenne a részeg képeikkel a net.

Zayn kicsit dühös volt a srácokra,mert félbeszakították a randinkat. De aztán  sikerült megnyugtatnom.

-Ha te lerészegedtél volna akkor ők is segítettek volna nem? –kérdeztem komoly hangon

-Én sosem vagyok részeg. –tudatosan kijelentette

-Persze-persze. –legyintettem egyet

-Nézd! Én is sajnálom hogy vége lett a randinknak , de majd máskor bepótoljuk. Rendben? Megegyeztünk?

-Rendben. Gyere ölelj meg! Szeretethiányom van!

-Az előbb jókora „szeretetcsomagot” kaptál.

-De nekem az nem volt elég. Többet akarok.

Nem akartam reagálni a dologra,mert úgy is tudta volna hogy mi a válaszom. Inkább témát váltottam.

-Na gyere! Akkor menjünk! Már kitudja hol vannak a srácok! Paulnak is most kell eltűnnie….

-Jó menjünk! –mondta savanyú arccal

Nem nagyon örült neki,hogy megzavartak minket, de ez van. Ha segíteni kell Zayn mindenhol ott terem. Én Superman-em.

Elindultunk a hotelhez. Immáron taxival. Meg is érkeztünk pár perc alatt a hotelhez. Liam már ott várt minket a bejáratnál.

-Szia Liam! Itt is vagyunk! –mondtam

-Szia. Köszi. Rendesek vagytok, és Zayn…jövök neked eggyel. –Liam kacsintott egyet vidáman

-Még szép. –Zayn kissé duzzogva elfogadta a dolgot.

-Figyeljetek! Kiderítettem a 3 szórakozóhely nevét. Niall azt mondta hogy a Kék Pingvinben van, Louis azt hogy a Club 17th-ben és Harry azt mondta hogy a Ever Fever-ben van. Megkérdeztem mind a hármat és azt mondták,hogy mind a 3an egy helyen vannak. Tényleg egy helyen vannak, de melyikben azt nem tudom. Ebben kéne a segítség. Liam

-Figylej! Én elmegyek taxival az Ever Feverbe és ti meg majd mentek a másik kettőbe. Amelyikünk megtalálta őket, az felhívja a másik kettőt. Oké? –kérdeztem

-Ne menjek veled? –Zayn

-Nem kell. Nem vagyok kislány.

-Oké. Ahogy akarod. –Zayn

Mind a 3an elindultunk. Vicces,mert mind a 3an különböző irányba mentünk. Persze taxival. A legjobbat fogtam ki. Az Ever Fever pont a város másik végében van. Utazhatok eleget. Remek . Már csak abban reménykedtem,hogy nincsenek ott. Nehogy már nekem kelljen 3 részeg pasit hazacipelnem!

Egy jó háromnegyed óra alatt odaértem. Eközben Zayn hívott, hogy a Club 17th-ben nincsenek. Remek . Már csak Liamben reménykedtem.

Bementem a szórakozóhely bejáratán. Nem tehettem meg 1 métert, máris hallottam Louis hangját. Utána Harryét és Niallét. Remek. Pont én találtam meg őket. Ez az én formám. Már csak azt kell kitalálnom hogy hogyan csalom ki őket a discoból. Látszólag elég jól szórakoztak.

-Niall! Harry! Louis! Gyertek de! –ordibáltam.

Láttam hogy közelednek felém vigyorgó tekintettel. Harry kezében egy vodkás üveg volt. Üresen.

-Mi a pálya? –mondta Louis dülöngélve

-Vissza kell jönnötök velem! Gyorsan!

-Nem megyünk. Jó a buli. Gyere igyál te is. –Niall

-Nem iszok semmit. Azonnal gyertek. Paul nagyon mérges rátok. Azt mondja,ha most nem jöttök haza, holnap egész nap interjúkat kell adnotok. Egész nap….

-Mikor indulunk? –mondta Niall megszeppenve

-Most azonnal. Üljetek be a taxiba.

Így is tettek. Mind a 3an kómás fejjel behoppantak a taxi hátsó ülésére. A visszaút közben felhívtam Zaynt és Liamet,hogy megtaláltam őket. Zayn nem vette fel,ezért Liamet hívtam hogy mi van vele.

-Szia Liam! Megtaláltam a srácokat! Totál kész vannak. Viszem haza őket. Egyébként Zayn nem veszi a telefonját. Mi lehet vele?

-Nem akarlak elkeseríteni,de Zayn ott ragadt a Club 17th-ben pár haverjával. Ő is matt részeg. Elmentem érte, de nem hajlandó hazajönni. Nem jönnél ide és bírnád rá hogy hazamenjen?

-Atya Isten! Még ő is betintázott? Na mindegy. Megyek. Rohanok.

Ezzel le is tettem a telefont. Megkértem a taxist,hogy menjen egy kicsit gyorsabban. Kézzel lábbal mutogattam neki,mivel egy szót sem tudok svédül. Remélem megértette.

Egy kis idő elteltével megérkeztünk a másik klubba. Zayn tényleg itt volt. Pár haverjával koktéloztak és szkandereztek. Megparancsoltam a srácoknak,hogy maradjanak a kocsiban míg én bemegyek Zaynért.

Ismételten besétáltam a szórakozóhelyre. Itt még brutálisabb volt a hangulat,mint ahol Louisék voltak. Odaléptem Zayn mellé( aki éppen ült), csillogó szemekkel rám nézett majd átölelte a derekamat!

-Már úgy hiányoztál. Gyere, ülj ide mellém. –mutattatott a mellette lévő üres székre.

-Nem ülök le. Gyere vissza a hotelbe. Légy szíves . –mondtam teljesen komolyan. Ő mintha észre sem vette volna hogy szóltam hozzá, elkezdett rihegni-röhögni.

-Ő itt a csajom! Ugye milyen jó nő?

Én már tiszta ideg voltam. A haverjai ,akik szintén be voltak piálva, kidülledt szemekkel bámultak rám.

-Na jólvan! Most már elég! Gyere vissza a hotelbe! Légszíves már! –már teljesen kész voltam

-Mindjárt!- az ujját a magasba tartotta és elkezdett röhögni.

-Na jó. Te akartad. Én megyek. Itt hagylak. De arra ne számíts,hogy holnap megyünk is valahova.

-Na jó-jó. Nyugi. Megyek is. –ezt egyre meghallotta.

Nagy nehezen felállt, dülöngélve kicsit, de kisétáltunk a szórakozóhely ajtaján.

Most már minden beültünk a taxiba. Immáron Liam is előkerült. Ő a szórakozóhely másik bejáratánál várt minket, de aztán visszajött ide.

Mindnyájan visszamentünk a hotelhez. Liam és én nagy nehezen felcipeltük őket a lakosztályra. Kicsit olyan érzésem volt,mint amikor először buliztam belük. Csak akkor Harry lebilincselt. Szó szerint.

Minden lefeküdtek a kanapéra és úgy aludtak egymáson,mint a heringek.

Én és Liam is lefeküdtünk. Liammel egy szobában aludtunk, de külön ágyon.

Reggel én keltem fel leghamarabb. A srácok ugyanúgy alszanak, ahogy letettük őket. Most azért is felkeltem őket. Édes a bosszú.

-Felkelni! Ki az ágyból! Hasatokra süt a Nap!

Jó hangosan beszéltem hogy biztos legyek benne,hogy felkeltek.

Mindnyájan néztek rám,mintha nem láttak volna még fehér embert.

-Remélem jól kialudtátok a másnaposságot. Keljetek fel és szedjétek össze magatokat! Ugye nem akarjátok hogy a tegnap estét elmondja Paulnak ugye? –kicsit gonoszkodtam. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Úgy éreztem ennyi bőven kijár nekik.

Nem szóltak semmit, csak álmos fejjel feltápászkodtak a kanapéról és mindnyájan bementek a fürdőszobába.

Közben Liam is már felkelt.

-Jó reggelt! –Liam

-Jó reggelt! Jól aludtál?

-Nem. Szörnyű volt. Niall horkolását hallgattam egész éjjel. Komolyan mondom ritmusra horkol. Talán az I Want-ot is elhorkolta…azt hiszem…

-Én jól aludtam. Nem hallottam semmit.

-Jó neked. –mondta álmos fejjel

Liam is bement a fürdőszobába a többiekhez. Hogy onnan milyen gangzavar jött ki…Úristen. Úgy látszik mégsem olyan másnaposok ha ennyit tudnak röhögni. De most komolyan! Ezek együtt zuhanyoznak?

Nem telt el csak háromnegyed óra. Ők addig a fürdőszobában tartózkodtak. Majd aztán minden kijöttek onnan. Most már teljesen emberi külsejük volt. A másnaposság enyhe jelét sem mutatták. Nem tudom, lehet van valami titkos módszerük a másnaposságra. De valahogy nem akartam megtudni.

Mindenki leült a TV elé,mintha mi sem történt volna tegnap este. Csak Zayn jött oda hozzám. Megfogta a kezemet és átinvitált a másik szobába. Ott nyugodtabba légkör.

Mind a ketten leültünk a kanapéra. Én lazán felraktam a lábaimat. Zayn közelebb jött hozzám .

-Figyelj! Bocsi a tegnapiért! Csak tudod a haverokkal már ezer éve nem láttuk egymást. Ők is Bradfordiak voltak csak elköltöztek Stockholmba. Teljesen véletlenül botlottam beléjük. Természetesen meghívtak egy italra.

-Csak egyre?

-Na jó. Többre. De megértheted hogy nagyon rég nem láttam őket.

-Persze. Meg is értem. Nincs is ezzel semmi baj. Sőt még az sem zavart hogy be vagy csiccsentve. Ilyenkor cukin kezdesz el táncolni.

-Még táncoltam is? Uram Atyám! –foga a fejét

-Táncoltál hát. De milyen édesen.

-Én azt nem akartam volna látni. –nevetett

-Pedig nem volt rossz látvány. Még a pólódat is levetted.

-Tényleg? Ezekre nem is emlékszem.

-Persze. Már hogy is emlékeznél. EZ még a Club 17th-ben volt. Akkor amikor odamentem.

-Ja már értem…szóval még egyszer bocsi…

-Mondtam már hogy nem kell bocsánatot kérned. Nem történt semmi.

-Imádlak! –szorosan megölelt és egy puszit adott az arcomra.

-Ő.. ma délután interjúkra megyünk. De ha jól tudom csak kettőre. Utána meg este…csinálhatnánk valamit…szóval úgy értem hogy…érted

-Rendben! Majd kitalálunk valamit!

-Oké. Valaki a stábból meg majd körbevezet a városban…

-Remek. Amúgy mikor indultok?

-Ha minden jól megy akkor kb fél óra múlva. Délutánra meg más itt is vagyunk.

-Oké.

Az a fél óra gyorsan eltelt. Paul hívta őket és ők már mentek is az interjúkra. Nem nagyon volt kedvem megnézni a várost, inkább szundítottam egy kicsit a délután. A tegnapi hajsza kissé kifárasztott. Nem kellett sok idő hogy elaludjak.

-Hé! Katy! Fent vagy? –Zayn hangját hallottam álmomban. Majd ismét:

-Szerelmem fent vagy? –ez nem álom volt. Tényleg Zayn volt az.

-Már ennyi az idő? –az órára néztem fél hét volt. Jó sokat aludhattam.

-Nem akartalak felkelteni, olyan édesen aludtál.

-Cuki vagy.

-Hihi. Tudom. –mosolygott édesen

-A srácok hol vannak?

-Ma dolguk volt.

-És Paul? A stábtagok? Mindenkinek dolga volt?

-Ő..mondhatjuk úgy is. Csináltam neked egy kis meglepetést. Gyere utánam. Jaj még ne! Várj! – egy sötét kendőt kötött a szememre és lassan elvezetett valahová.

Hirtelen megállt,majd én is megálltam. Levette rólam a kendőt és a fürdőszobában találtam magam. Lágy gyertyafény világította be a fürdőszobát. Mindenhol gyertya és rózsaszirmok voltak. A kád teli volt habbal.

-Nahát! Ezt te csináltad? –meglepődtem, de tudtam hogy így van.

-Igen én. Tetszik?

-Nagyon. –egy gyengéd csókkal ajándékoztam meg.

-És? Belemegyünk?

-Mégis mibe? –kérdeztem értetlenkedve

-Hát a fürdőkádba. Nem gondoltad hogy dísznek csináltam.

-Nem, nem gondoltam. Belemehetünk.

Mögém állt, majd a felsőmet kezdte feljebb és feljebb húzni, mígnem teljesen lekerült rólam. Már a melltartómat is szerette volna levenni, de itt megállítottam.

-Fordulj el!

-Mégis miért!

-Fordulj el! –mutattam az ujjammal a forgás-mozdulatot.

A szemét forgatta,de végül elfordult. Én villámgyorsan lekaptam magamról mindent és bepattantam a fürdőkádba. Szerencsére sok hab volt benne, így mindenemet eltakarta.

Zayn már nem volt ennyire szégyenlős. Simán lekapta az alsógatyáját és bejött mellém a vízbe.

-Már értem hogy miért tűnt el mindenki olyan hirtelen.

Ő csak huncut módon mosolygott.

-Ismerem ezt a nézést. Tudom mire készülsz! –mosolyogtam

-És mire? Elárulod? –pimaszkodott

-Nem mondom el.

-És miért nem?

-Csak.

-Csak? Milyen válasz ez?

-Rendes.

-Miért van rendetlen is?

-Ne pimaszkodj! –egy kis habbal bekentem az orrát. Ő sem habozott és ugyanezt visszaadta. Nem késtem, majd a hajára kentem a könnyed habot.

-Ez már hadüzenet! A hajamat nem bánthatja senki! Ezt visszakapod!

Iramodott felém a fürdőkádban. (ami szerencsére elég nagy volt). Én a kád legszélébe húzódtam. Ő a két izmos kezét a kád 2 szélére helyezte és felém hajolt.

-Mi az utolsó kívánságod? –kérdezte akciófilm-főhős hangon

-Hogy legyen vizes az egész hajad!

Mivel ő keményen támaszkodott neki a kád két szélének,ezért könnyen leránthattam a kezét a vízbe. Ez neki hirtelen volt és teljesen elmerült a víz alatt.

-Nesze neked! –nevettem

Mikor feljött a víz alól tiszta hab volt a feje. Nagyon vicces volt. Letörölte magáról a jó nagy mennyiségű habot és csak nevetett.

-Te kerested magadnak a bajt!

Ő ugyanezt tette velem. Csakhogy én még levegőt sem vettem, annyira gyorsan történt az egész. Gyorsan feljöttem a víz alól és leszedtem magamról a tömérdek habot.

-Most már kvittek vagyunk! –bevágott egy pimasz mosolyt

Valahogy az imént történt víz alá nyomást már el is felejtettem. Csak Zaynt néztem. A lélegzetem megáll. Olyan szexi vizes hajjal…és a teste…húh…kicsit gyorsabban is szedtem a levegőt a kelleténél. Persze egy egyből feltűnt neki!

-Valami baj van? –kérdezte aggódó tekintettel

-Nem. Nincsen semmi baj. Sőt…

-Akkor miért szeded ilyen gyorsan a levegőt?

-Miattad.

-Miattam?

-Te olyan…olyan…húúú…észveszejtő vagy…teljesen elkábítottál…..

-Ó! Szóval olyan szexi lennék? –ismét pimaszkodott

-Ezt se én mondtam!

Mondanom sem kellett, máris csókolt. Szorosan magához húzott és én nem ellenkeztem. Forrón magához ölelt a csókok közben.

Egyre vadabbul kezdtek alakulni a dolgok és a csókok is egyre vadabban voltak.

-Katy! Én már nem bírom! Kellesz! Most!

-Én sem bírom már!

-Menjünk a hálószobába.

Gyorsan kiszálltunk a kádból és megtörölköztünk. Ő hamarabb megtörölközött és amikor még én javában törölköztem, felkapott és becipelt a hálószobába. Ott lefektetett az ágyra és a dolgokat ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Csak sokkal tovább jutottunk el. Zayn a csókcsatát félbeszakítva halkan a fülembe súgta:

-Biztos hogy ezt akarod?

-Biztos. Téged akarlak.

-Ahogy én is. De ne félj,vigyázok rád...

Valahogy éreztem,hogy egy percet sem fogok ma éjjel aludni.