Part 52

 Sziasztok kedves olvasók :)

Hát igen, ezek már az utolsó részek, de hát (mindig hangoztatom), hogy egyszer mindennek vége. Ez a rész kicsit...hát,hogy is mondjam? Érdekesre sikeredett :) Ez a legény-leánybúcsú első része volt, a többi majd csak a következő fejezetben lesz, amit próbálok minél előbb hozni. Nem szeretnék sokat késni a részekkel, le szeretném bonyolítani őket minél hamarabb.

Előre is elnézést kérek azoktól, akik az alkoholizálás ellen vannak, de ez csak az én beteg agyam szüleménye :D A való életben ilyen soha nem fordulna elő....legalábbis remélem :D

Na, de nem untatlak titeket, olvassátok el és légyszi DOBJATOK PÁR KOMIT, hiszen ezek már az utolsó részek és többször már nem lesz alkalmatok itt véleményt nyilvánítani! Előre is köszönöm :)

Remélem tetszeni fog, de ha mégse, hát így jártál :D Nem ám, ha tényleg nem tetszik, akkor bocsi, mert valamit nagyon elrontottam :)

Még 1x köszi:D

Üdv.:          Szandee ×   

 

Mindnyájan izgatottak voltunk az este miatt, de mindenki közül Harry és Louis vitték a prímet. Szerintem sokkal jobban izgultak ők,mint mi ketten Zaynnel együttvéve. Egy másodpercre sem hagyták volna el egymás közelségét, mindenhova együtt mentek. Szerintem készülnek valami disznóságra. Ezt nem abból szűrtem le,hogy a hátam mögött összesúgtak, á, abszolút nem. Mindenki tök nyugodt volt, sőt Niall a biztonság kedvéért befalt 4 tányér sajtos makarónit, biztos ami biztos. Liam és Zayn csendben ültek a másik szobában a srácokkal egyetemben. Még csak fél 7 van, de már agyban az éjszakára készülnek. Én teljes mértékben megbízom Zaynben,tudom,hogy nem fog hülyeséget csinálni, főleg nem az esküvőnk előtt 1 nappal. Remélem ,hogy azért nem elevenítik meg a Másnaposok c. filmet, (ami mellesleg a kedvenc filmem), habár kitudja, mert a délután nagyon be voltak húzódva a pasi-szobába,de nem feltétlenül a filmet nézték, vagyis nem tudom. A pasi agy számomra egy megérthetetlen dolog. Még ránk, nőkre mondják,hogy nem értik a logikánkat, hát ebben az esetben én ugyanezt mondanám el a másik szobában lévő hímnemű, eléggé felizgult egyedeinkről. Így igaz, a srácok már nem bírnak magukkal. Olyanok,mint egy ovis kisgyerek, akiért késve érkezett az anyukája. Legfőképp Fernando és Niall. Ők ketten várják a legjobban a dolgot, persze Louis és Harry után. Liam és Zayn teljesen higgadtan, nyugodtan ülnek a kanapén és elmélyülnek a saját gondolatvilágukban.

Nálunk, csajoknál teljesen más a helyzet. Mi mindent előre megbeszélünk és megvitatjuk az este kérdéses momentumait. Gondolok itt a ruhaválasztásra. Női szemmel ez volt a legnehezebb dolog. Szerencsére az esküvői ruhám és a koszorúslány ruhák már rég el lettek intézve, szóval ez a gond már letudva. Mellesleg megjegyzem,hogy természetesen Eleanor és Danielle lesznek a koszorúslányaim. Szívem szerint Nicole-t is hívtam volna magammal, fel is tettem neki a kérdést, de ő inkább tartózkodott, szerinte a legjobb barátnőket kell először szerződtetni, majd csak utána következnek az újoncok. Mondjuk ebben van némi igazság, sőt úgy van minden, ahogy Nicole azt szépen elszavalta.

Anyáékat és a többi meghívott vendéget a szobánk közelébe sem engedtük, nem szerettük volna,ha a szülők beleszólnak a dolgokba, ma a magunk urai leszünk. Ezt lehet szó szerint is érteni. Zayn családja és testvérei is a szállodában tartózkodnak, de úgy beszéltük meg,hogy az esküvőig nem találkozunk senkivel, csak a haverokkal, azaz Niall,Liam,Harry,Louis,Danielle,Eleanor,Nicole és Fernando. Még Pault nem visszük magunkkal, taxival megyünk,amint mondtam, a város 2 különböző, legmesszebbi pontjára. Nem mondom, ügyesen kitervelték a srácok, de szerintem így lesz a legjobb. Annak meg végképp örülök,hogy levették a vállunkról a szervezés terhét, mondhatni úgy is,hogy a sült galamb a szánkba repült. (Itt hivatalosan is elnézést kérek Kevintől! Kevin the pigeon! Forever! )

Végül mindenkinek sikerült ruhát találnia és a srácok is készen állnak, mehet a menet. A két szoba közti kis helyiségbe tömörültünk, pont úgy,mint anno az osztálykirándulásokon. Látnotok kellett volna, a srácok flegma arckifejezéssel a nyakkendőjüket illetve a csokornyakkendőjüket igazgatták. Még most sem értem,hogy miért szmokingban mennek el szórakozni, de ha jobban belegondolok, nem biztos,hogy akarom tudni. Mi lányok, szimpla koktélruhába bújtunk, nem vittük túlzásba a dolgokat.

- Csinik vagytok csajok! –Niall volt az első aki megdicsért mindnyájunkat, majd utána következtek a többiek.

- Ahogy mondod. Nagyon dögösek vagytok! –Fernando követte a sort. Jellemző, a két szingli. Mi, párkapcsolatban élő emberek, mi mindnyájan megtaláltuk a párunkat, majd elköszöntünk a szívünk választottjától.  A szemem sarkából Niallt és Fernandot figyeltem, ahogyan egymás nyakába borulnak és elkezdenek ölelkezni:

- Szeretlek tesó!

- Én is szeretlek haver. –ezt a jelenetet le kellett volna fotózni, annyira vicces volt. Mindenki hangos röhögésbe kezdett, majd végérvényesen elbúcsúztunk a szeretteinktől.

Már indultunk volna az ajtó felé (mivel nekünk egy fél órával hamarabb kezdődik a buli), mikor Zayn megragadta a kezemet és visszarántott.

- De aztán óvatosan ám! Fernandonak meg van Chris száma, úgyhogy csak okosan! Ja, és kerüljétek a Flamingo és a Koval utcákat!

- Nyugi vigyázni fogunk Chrisszel ,nem fogjuk hagyni,hogy elcsavarja a fejünket.  Ja és messziről elkerüljük azokat az utcákat. Ezentúl is Nyugodj Békében Tupac!

- Katy, mennünk kell. Már megjött a taxi. –Nicole kiáltott hangosan a folyosó végéről. Muszáj volt elindulnom a lányok után, nem szerettem volna lekésni a saját leánybúcsúmat.

Amint kiléptem az ajtón, hangos éljenezést és hurrázást hallottam a srácok részéről. Nem hagyhattam ki, gyorsan visszaléptem és ahogyan betettem a lábamat a küszöbön,mindenki csendben maradt. Utána szó nélkül ismét becsuktam magam után az ajtót, majd végérvényesen elindultam a csajok után.

|Figyelem! Ezt a blogot nem szoktam 2 szemszögből írni, csupán Katy szemszögéből. Most megszakítom ezt a szokásomat, mivel a jelenlegi helyzetet csak így lehet megoldani.  :) –a szerk. |

---Zayn szemszöge---

A szépséges menyasszonyom és a barátai végre elhúztak, így miénk a pálya. Remélem,hogy nem fognak semmi hülyeséget csinálni, habár teljes mértékben megbízom Katyben. Talán neki kellene aggódnia miattam, ugyanis ma jól felöntünk a garatra, nem törődve azzal,hogy holnap lesz az esküvő. Brunonak van egy titkos ellenszere másnaposság ellen, szóval ez megoldva. Már csak ezeket a kibaszottul kényelmetlen szmokingokat kell levennünk. Vicces,hogy a csajok bevették,hogy valami előkelő helyre megyünk. Hát ez nem így lesz, ugyanis itt maradunk a szállodában és itt fogunk piálni a teraszon, azaz a legfelső emeleten.

- Öcsém, már azt hittem sosem mennek el. –Liam haverom gyorsan lekapta magáról a szmokingot, ami alatt egy fürdőgatya rejtőzött. De nem csak Liamnek, hanem mindenkinek. Ez volt az elterelő hadművelet, így nem fognak sejteni semmit. Fordított logika, ilyen nem csak a nőknél van. Őszintén szólva az egész Fernando ötlete volt, mi meg jóhiszeműen belementünk.

Mindenki egy fürdőgatyára vetkőzött, majd mint valami őrültek, félmeztelenül kirohantunk a folyosón, majd lifttel fel a teraszra, amit Bruno kivételesen nekünk bérelt ki. Szerintem már ott vár minket fűszoknyában és gitárral a kezében. Persze a rokonokról is gondoskodni kellett,hogy ők sem sejtsenek meg semmit, szóval míg ők a hallban vacsoráznak, mi a legfelső emeleten kipróbáljuk az élet örömeit.

- El sem hiszem,hogy a családtagjaink lent,mi meg fent. Kész röhej. Azt hitték,hogy valami úrivacsorára megyünk, miközben itt vagyunk fent és jól bebaszunk! –szólalt fel Niall a liftben. Kicsit érdekes helyzet volt,6 fürdőgatyás pasi a liftben? Kicsit vicces helyzet volt.

Végül aztán felértünk a teraszra, ahol Bruno vigyorogva ült egy gumifotelban a medencében ringatózva egy Jägermeister társaságában.

- Ez ám az élet! –mondtam a vigyorgó haverunknak, majd egyből belevetettem magam a medencébe, persze úgy,hogy a hawaii ficsúr ott a gumifotellal fel ne dőljön,hiszen egy egész üveg Jäger volt a kezében és ahogy a mondás is szól: „Vigyázz a gumifoteles énekesekre Jäger-el a kezükben” –mondjuk ezt én találtam ki az ugrás közben, de nem lényeg.

A többiek is követték a példámat, mindenki dobott egy seggest vagy egy fejest a kellemesen langyos vízbe.  Mindnyájan odaúsztunk a gumifoteles napszemüveges csávó köré, gyorsan kikaptam azt a „csodát” a kezéből, majd úgy ahogy van, felborítottuk a hawaiit a fotellal együtt.

- Köszi srácok! –amikor Bruno feljött a víz alól nem volt dühös, habár nem is lehetett volna oka rá, ugyanis csak hülyéskedtünk. Ez egy enyhe bemelegítés volt az estébe.

- Srácok, igyunk! –Harold volt az első, aki a piát kikapta a kezemből, majd a medence széléhez evickélt, ahol kis poharak voltak előkészítve a számunkra. Mindenki körém gyülekezett,hiszen úgymond én voltam az ünnepelt.

- Bruno, először is elnézés,hogy nem köszöntünk:szia. –Louis belekezdett a mondanivalójába, majd Niall barátunk folytatta.

- Igyunk az ifjú párra, vagy,hogy legyen olyan édes és zamatos az életetek,mint ez a 56 gyógynövényből álló csoda. –Fernando tósztja egész klassz lett, megköszöntem a szép szavakat, összekoccintottunk, majd jól a pohár fenekére néztünk!

Mindenki jóízűen elégedett volt a finomsággal, pont olyan hangokat adtunk ki, mint a Fanta reklámban a csávó: Inni Fanta, élni Bamboocha. Na jó, mi azért nem mentünk el ilyen messzire,hogy ismeretlen szavakat használjunk, de 1 pohár után még nem is vártunk ilyet.

Hirtelen megjelent 3 pincér csaj, nem mondom jófélék, főleg az a vörös. Szívesen elvinném egy körre, ha nem holnap lenne az esküvőm. Mégis mi a francokat beszélek én? Barátnőm van, akit szeretek…de talán nem olyan nagy bűn az,hogy kerek seggeket stírölünk a medencéből. Végül is csak az szemünk a bűnös,mi nem vagyunk azok.

- Odass, micsoda kebel-kavalkád! –Niall és Fernando a nyálukat csorgatva álltak a medencében (egy helyben), és figyelték a 3 pincér csajt, akik szerintem valami egzotikus országból érkeztek, mert nem néztek ki falfehér londoninak.

- Nagyon csipázom a kiscsajokat, de ők hogy kerültek ide? Na, nem mintha bajom lenne velük. –próbáltam udvariasan rátapintani a lényegre,de véleményem szerint valaki ideszervezte őket.

- Én voltam, ők az ismerőseim. –mondta Bruno, aki a medence falának volt nekidőlve és éppen Liammel beszélgetett.

- Köszi haver, Isten vagy!

- Tudom! –a szerénynek mondható Bruno Marstól egy nem éppen szerény választ kaptam, amihez persze semmi ellenvetésem.

- Na kanos-man-ok, legurítunk még egy kupicával? –ismét Harry tette fel a kérdést, persze kaptunk rajta, de most már a pincér lányok öntötték nekünk a jóféle dolgokat.

|Fél óra múlva…|

- Hozzad már Hazza! –Louis a medence szélén ülve utasította Harryt,hogy hozzon egy adaggal abból az orosz vodkából. Ismét mindenki körbekóstolta a már sokadik fajta nyalánkságot. Ez az orosz vodka alaposan fejbevágott, azt sem tudom már,hogy fiú vagyok-e vagy lány. Minden testrészem szó szerint zsibbadt és a csajokat is már halványabban látom, egyszerűbbre fogva a szót marhára bebasztunk e fél óra alatt. De csak most jött az igazi bemelegítés, Niall a felfújható gumi-delfinnel érdekes mozdulatokat lejtett, de már nem láttam pontosan, csak annyit hallottam,hogy Louis és Bruno hangosan üvöltenek:

- Nyomjad neki! Mutasd meg,hogy ki a király! –Lou és Peter, vagy Bruno szavaira lettem figyelmes, majd Niall hangos nyögéseire.

- Ez az bébi, csináld! –most komolyan Niall egy delfinnel hál? Ezek szerint igen, bár a látásom már teljesen homályos volt és csak hangokat hallottam, de véleményem szerint azt csinálja.

Hirtelen azon kaptam magam,hogy még egy Jäger-t legurítottam, de onnan semmi. Se kép, se hang. A srácokat még egy pillanatig láttam meg hallottam is, ahogyan hangosan vihorásznak, megjegyzem velem együtt, de onnan semmi.

Pár óra múlva egy idegen helyen ébredtem. A fejem elmondhatatlanul fájt és még hányingerem is volt. A szemeim teljesen leragadtak,mintha pillanatragasztóval lettek volna összeragasztva a szempilláim. Végül aztán nagy nehezen kinyitottam mind a két, piától kábult szememet, majd felismertem a helyet,ahova kerültem. Egy Bowling pálya kellős közepén voltam. Emberek sehol, csak az én „Van itt valaki?” –kiáltásaim visszhangzottak a hatalmas teremben. Végül aztán egy középkorú figura jelent meg takarító cuccokat tolva valami talicska-szerű valamin.

- Jó napot uram, nem tudja véletlenül,hogy hol vagyok?

- Már este van  fiam, el vagy tévedve. Nem emlékszel? Ide jöttél az 6 barátoddal együtt, majd ők valahogy felszívódtak. Valami legénybúcsúról beszéltek, de aztán mind a 6 felszívódott. –a bajszos úr szavai hallatán kis félelem fogott el. Ugye nem? Kérlek Istenem,mond,hogy nem követtünk el hülyeséget!

- Nem tudja hova mentek?

- Nem én. Meg amúgy is már bezárt a pálya, szóval neked is el kéne menned.

Nagy nehezen felálltam, de észrevettem,hogy nincs rajtam ing. Mi a fene? Mielőtt megkérdezhettem volna az úrtól,hogy mégis mi akar ez lenni, menten felszívódott. Ez az a tipikus emberi mentalitás. Ha segítség kell, mindenki eltűnik.

Kisétáltam a Bowling-pályáról, majd egyenesen ki az épületből. Las Vegas fényei irritálóan villódzottak előttem, sőt olyan volt, mintha minden egyes Hupikék Törpnek lenne a fején egy bányász-sisak. Persze a duplája,mert mindenből kettőt láttam.

Elkezdtem a zsebeimben kotorászni, szerencsémre a telefonom meg volt és teljesen fel volt töltve. Az első ember akit felhívtam az Bruno volt, mivel ő ivott a legkevesebbet közülünk. Megvártam míg párat csörög, de semmi. Nem veszi fel. Remek. Itt állok egy szál farmerben, ami mellesleg nem tudom hogy került rám,mivel mi a srácokkal fürdőgatyában voltunk, de ha jobban belegondolok, nem is nagyon akarom tudni. Csak egy valamit akarok, megtudni,hogy hol vagyok és megkeresni a srácokat.

Elindultam az út mentén, de senki sem figyelt fel rám, gondolom itt ez mindennapos dolog, hogy a pasik félmeztelenül róják a várost. Bementem a legelső kocsmába a pulthoz, majd megkérdeztem,hogy hol is vagyok pontosan. A nő valami érdekes utcanevet mondott, amivel nem jutottam előrébb. Kétségbeesettségemben körbenéztem a kocsmában, majd akaratomon kívül is megpillantottam Fernando-t és Bruno-t. Ők felöltözve ültek az asztalnál, de megjegyzem,hogy Fernando a falnak volt dőlve és be volt csukva a szeme. Gyorsan odarohantam hozzájuk, s amint megláttak, mentem felcsillant a szemük.

- Hát ti mit kerestek itt? –kérdeztem a két sráctól.

- Zayn, őszintén mondom,hogy fogalmam sincs. –Bruno komoly arccal, de annál csillogóbb szemekkel figyelt, miközben Fernandora mutatott, aki teljesen ki volt dőlve.

- Amúgy te hogy kerülsz ide?

- Ugyanúgy,ahogy te. Fogalmam sincs. Egy Bowling pálya közepén ébredtem. Ennyit tudok.

- Az még jó, mi egy sztriptízbárban ébredtünk ezzel a piálógéppel.

- Ó szegények.

- Mi lett a pólóddal?

- Nem tudom, de nem szeretném megtudni. Amúgy viccesen néz ki az a karmolás a nyakadon.

- Haha, nagyon vicces. Nem tudom,hogy ki csinálta és azt sem tudom,hogy hogy került ide. Semmit sem tudok.

- Nyugi, majd minden meglesz, csak meg kell keresnünk a srácokat.

- Szerintem menjünk vissza a szállodába, szerintem ott lesznek. –Bruno tanácsát jónak véltem, csak egy bibi volt.

- Hol van a szálloda?

|A következő részben kiderül,hogy hol vannak a többiek és Katy leánybúcsúját is leírom. Ebbe a részbe csak ennyi fért bele. |