Part 53

Sziasztok :) Itt a folytatás :) Most kivételesen mellékelek hozzá képeket és videót is,hogy életszerűbb legyen, bár szerintem nem attól jó egy sztori,hogy folyton belinkelen milyen ruhában van éppen a főszereplő, de ez csak az én véleményem :)

Na, nem is untatlak titeket, inkább olvassatok és ha már elolvastátok akkor légyszi ÍRJATOK KOMMENTÁRT :D 

Köszi előre is:D

                                              Szandee×

- Szerintem menjünk vissza a szállodába, szerintem ott lesznek. –Bruno tanácsát jónak véltem, csak egy bibi volt.

- Hol van a szálloda?

- Szerintem fel kéne hívnunk a srácokat!

- Szerinted nem az volt az első dolgom? –Brunora figyeltem, aki már kissé ideges volt,de még mindig tartotta a jófiús színvonalát.

- Akkor fogalmam sincs! –erre leültem Fernando mellé, aki mellesleg nyálcsorgató bajnok lehetne.

Így ültünk körülbelül negyed órán át, csendben, ötlettelenül.  Egyszer csak Fernando már annyira el volt kábulva, hogy arccal az asztalra borult. Ez mind nem volt lényeges, csak az, amit utána láttunk. Itt nem a falon lévő nyálfoltra gondolok,hanem Fernando tarkóján lévő telefonszámra.

- Ez meg mi? Hogy került ez rá? –Bruno már teljesen abban a tudatban volt,hogy ez a Kész Átverés, majd felfigyelt a telefonszámra. Filc tollal volt ráírva, véleményem szerint nő írhatta.

- Hívjuk fel és megtudjuk!

---Katy---

Már egy  fél órája megérkeztünk a csajokkal a bárba, de még sehol semmi. Mondjuk az tény,hogy az egész bárt kizárólag nekünk foglalták le, így megkímélnek minket a kíváncsiskodóktól. Csupán 2 helyes pincérsrác leste minden kívánságunkat, mellesleg megjegyezném,hogy mind a kettőn fekete farmer és egy teljesen kigombolt fehér ing lobogott. Szerintem ez tuti Eleanor ötlete volt.

- Ez a 2 srác nekem nagyon bejön! –mondta Nicole.

- Igen, csak sajna mindünknek van barátja. –folytatta tovább Danielle.

- Igen, sajnos. –mondta Eleanor, erre minden elnevettük magunkat.

- Kértek még egy kis koktélt? –erre mindenki elkezdett mohón bólogatni. Mi, csajok nem vagyunk valami nagy piálógépek, de most az egyszer szeretnénk magunkat kicsit elengedni és szabadnak lenni. Főleg én, így utoljára.

- Pincér! –hangosan felkiáltott Eleanor, s egyből jött az egyik adonisz.

- Hozhatok valamit a hölgyeknek? –aranyosan ránk mosolygott, mindenkire szépen sorjában, majd végül El megszólalt:

- Mindenkinek ugyanezt, de duplán.

- Igen is. Kérdésed számomra parancs! –erre mindenki elkezdett hangosan Ó-zni. Végül is nem követünk el bűnt azzal,hogy flörtölünk a két pincér sráccal, csak a szemünket legeltetjük.

- Lányok, ami ma este fog történni, szóval, akármit is fogunk csinálni, nem mondjuk el a srácoknak rendben? –Nicole ötletét nagyra értékeltem,ugyanis ezeknek a kanos pasijainknak nem kell mindenről tudniuk. Ahogy mondani szokták, amiről nem tud, az nem fáj. Na erről az estéről semmit, sem fogunk elárulni, akármi is történjen.

- Benne vagyok!

- Erre igyunk. –Danielle felemelte a már ismét teli poharát, majd mindenki csatlakozott hozzá és egy közöset koccintottunk. Szerintem ebbe a koktélba valami erősebbet kevertek a szépfiúk, ugyanis jobban marta a torkomat, mint az előbbi pár pohár. Ha így folytatjuk, szerintem jobban be leszünk rúgva, mint a srácok. Habár kitudja,hogy ők mit csinálnak most, szerintem tuti sztriptízbárba mentek. Erre mernék fogadni.

- Tényleg lányok! Fogadjunk abban,hogy mit csinálhatnak most a srácok. Valamivel üssük el az időt, míg Chris ide nem ér.

- Én benne vagyok. Akkor kezdem én. Szerintem a srácok kaszinózni mentek. –Nicole kezdte a sort, szegénykének már alig pörgött a nyelve, na nem mintha én olyan józan lettem volna.

- Szerintem meg kocsmázni mentek valami ultraszuper helyre. –Danielle ötlete is elfogadható volt, de a pillantása már kevésbé. A szemei egyre jobban csillogtak, ami nem jelentett jót.

- Biztos,hogy nem. A srácokat szerintem Bruno elcsalta valami nagyon elit helyre. Szmokingban mentek, gondolkodjatok már.  –Eleanor bőven kifejtette a mondanivalóját, de nem nagyon tűnt valószínűnek,hogy a srácok pont valami elit helyre mennének a legénybúcsú napján.

- Én maradok a sztirtízbárnál. Tuti,hogy ott vannak.  –még be sem fejeztem a mondatomat, az ajtón máris Chris Brown lépett be, egymaga, kíséret nélkül.

- Sziasztok lányok! –hangosan felkiáltott, mi meg ami a kezünkben volt, menten eldobtuk és odarohantunk hozzá,mint valami idegesítő tinilányok.

- Szia Chris, már nagyon vártunk! –szokás szerint Eleanor volt az első aki felszólalt. Megjegyzem, Chris elég elegánsan volt felöltözve, zakó, ing, fekete nadrág. Amolyan Chris-es stílus. Nem mellékesen, nagyon szexin festett, így félrészegen meg még szexibben. Őszintén szólva teljesen elpirultam, mikor rám nézett és megnyalta a szája szélét ezzel a mondattal fűszerezve:

- Szóval te vagy Katy. Téged kell ma éjjel szórakoztatnom. Hm…könnyebb dolgom lesz a vártnál is. –erre mindenki ismételten elkezdett bökdösni, meg Húú, meg Ó-hangokat adtak ki.

- Mégis miben lennél benne? –Chris a két kezét a derekára tette, de hogy a pillanat még intenzívebb legyen, a zakóját is ledobta magáról az egyik székre. A perverz mosoly persze ott vigyorgott a képén.

- Mindenben! –Eleanor felelt helyettem Chris válaszára, de Chris tőlem szerette volna hallani a választ.

- Nyugi Eleanor, majd te is sorra kerülsz! –mintha olvastam volna El gondolataiban, pontosan azt gondolta magában,hogy: Úristen! Tudja a nevem! –mondjuk ezen nem lepődtem meg, Fernando gondolom alaposan beavatta mindenről.

- Hát, mivel barátom, azaz vőlegényem van, semmi olyanba nem mennék bele, ugye érted? –Chris erre a nevetve a fejét rázta, majd a táborhelyünkre invitált minket, ami jelen esetben egy lilás színű asztal volt. Ott leültünk és elkezdte magyarázni nekünk a dolgokat. Tök közvetlen volt és úgy beszélt velünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást és mi lennénk a legnagyobb barátok.

- Lányok! Nyugi, ne aggódjatok! Chris bácsi mindent megold! (mintha ezt már hallottam volna valahol) Beszéltem Fernandoval és ő elmondott mindent,hogy mit szabad és mit nem. Csak az itt a baj,hogy minden kiment a fejemből,amit mondott. –itt alattomosan és egyben aranyos tekintettel végigfürkészett minket.

- Nem baj Chris, majd elleszünk. –Nicole Chris vállára tette a kezét,és a helyzet úgy nézett ki,mintha épp vigasztalni próbálná őt, pedig egyáltalán nem. Nicole ezzel a kézmozdulattal jelezte,hogy benne van mindenben, ami nem minősül megcsalásnak.

- De majd ha már annyira részegek lennénk,hogy belemennénk egy két olyan dologba amit józanul semmiképp se tennénk meg, akkor légyszi szólj. –előre tisztáztam a dolgokat Chrisszel, aki mindent jól fogadott.

- Értem hölgyeim. A mai este a bulizásról és a szabadságról fog szólni. Legalábbis Katy részéről. Vagy a ti részetekről is? –erre mindenki hangos Igen-ezéssel egyetértett a dologgal.

Eltelt 1 óra és még viszonylag józanok voltunk. Már aki, mondjuk Danielle volt az első aki kidőlt, vagy hogy az ő szavaival éljek, csak egy kis szünetet tartott. Addig amíg Dan az egyik széken pihent, addig Chris előadta nekünk a Take You Down c. számát. Bár nem vagyok olyan perverz,mint a srácok, de most alaposan elkalandoztak a gondolataim, akárcsak a csajoknak itt mellettem. Bár Danielle még mindig ki volt dőlve, nem bírta ki és ő is odajött közénk, nézni a műsort. Amint Danielle odajött, mi is a műsor részévé váltunk. Chris logikusan, először engem pécézett ki magának. Ekkor már az ing hűlt helyét sem találtam rajta, csupán a tetkóval díszített izmos test volt előttem, ami egyre csak közeledett.  A többit ha lehet nem mesélem, az a Ti fantáziátokra bízom. Képzeljetek bele a helyzetembe. Egy székben ült és aki nem mellesleg a bálványod, ott van feletted és énekel neked. Nagyon tetszik nekem ez a helyzet, ezt muszáj Zaynnel is kipróbálnunk.

Az én műsorszámom Chrisszel már véget ért, most jönnek a többiek. A többiek műsorát már nem is figyeltem, ugyanis az agyam még máshol járt. Csak a számot ismertem fel,amit énekelt, ez most a Deuces volt. Még mindig tiszta libabőr voltam és hirtelenjében édes érzések csaptak belém, mint valami villám, de persze úgy,hogy az jó legyen. Csupán egy pillanatra zökkentem ki a nagy elmélkedésben, mikor a két pult mögött táncoló szépfiúra néztem, akik szintén beleélték magukat a pillanat hevébe. Nagyon viccesen mozogtak, de Chris nyomába sem értek. Hiába, ők pincérek, Chris meg profi.

Mindünk nagyon élvezte a rögtönzött koncertet és a többit is. Itt nem kell rosszra gondolni, a pia teljesen elpárolgott mindannyiunk fejéből ezek után. Teljesen újjáéledtünk és élveztük a mi kis haverunk társaságát.

( ez az a szám, amit Chris énekelt Katy-nek :) )

---Zayn---

- Ez meg mi? Hogy került ez rá? –Bruno már teljesen abban a tudatban volt,hogy ez a Kész Átverés, majd felfigyelt a telefonszámra. Filc tollal volt ráírva, véleményem szerint nő írhatta.

- Hívjuk fel és megtudjuk!

Bruno felhívta a számot és egy idegen női hang szólt bele a telefonba. A beszélgetés alapján nem sokat tudtam kiszűrni, csak annyit,hogy Bruno hangosan röhög valamit, aztán hirtelen leteszi.  Még ha hallottam is volna valamit, nem hiszem,hogy megjegyeztem volna,mivel az agyam egyenlő egy szivaccsal. Lyukacsos. Vagyis nem, elnézést. Olyan vagyok,mint Patrik, a csillag. Nem tud és nem ért semmit.

- Na mit mondott?

- A srácok meg vannak, egy csaj lakásán la.

- Hála az égnek. Akkor induljunk is értük. –már épp készültem volna felállni az asztaltól,mikor Bruno visszahúzott.

- Most meg mi van?

- Van egy kis gond. A csaj egy 1D őrült és csak akkor engedi el őket, ha adunk neki egy rögtönzött koncertet.

- Komolyan Bruno? Komolyan? Be vagyunk szívva,mint az állatok, miközben csak piáltunk. Ilyen állapotban még a Boci Boci Tarkát sem tudnám elénekelni.

- Ha vissza akarjuk kapni a srácokat, bizony énekelnetek kell.

- Véletlenül nem Bruno Mars rajongó?

- Hülye vagy? Szerinted megmondtam,hogy én ki vagyok? Nem hallottad,hogy elváltoztattam a hangom?

- Őszintén? Nem!

- Na szedd össze magad Casa Nova, hangszálakat beizzítani, megyünk!

- Mégis hova? –nem értettem,hogy hova ez a nagy sietség.

- Hát a csaj lakására.

- Honnan tudod a címét?

- Talán azért mert mondta!

- És te egyre megjegyezted?

- Ennyi dalszöveg után nekem egy ilyen utca meg házszám már meg sem kottyan.

- Ja jó. Akkor menjünk.

Nem idétlenkedtem tovább, el is indultunk, persze Fernando nélkül, majd Brunonak jutott eszébe a bejáratnál,hogy hárman voltunk, aztán visszamentünk a hétalvóért, aki ebből nem is vett észre semmit.

- Ezt a kis incidenst ne áruljuk el neki, jó? –Bruno vigyorogva rám nézett, majd egyet bólintottam. Fernando annyira ki volt dőlve, hogy még járni sem tudott, szóval ketten cipeltük a hátunkon. Nem is néztünk ki hülyén, 3 totál részeg pasi Las Vegas közepén taxit keresve.  Először nem is reménykedtem abban,hogy valamelyik taxi felvesz minket, de egy megállt. Egy ütött-kopott sárga rozsdás autó állt meg mellettünk egy nagy melák taxissal az élen.

- Hova lesz a fuvar? –itt Bruno megmondta a címet, majd beszálltunk a taxiba, helyesbítek, betuszkoltuk egymást. Az

Az agyamat teljesen üresnek éreztem. Most ha elkiáltanám magam, tuti visszhangozna minden.

A taxissal átbaktatunk egész Las Vegason, ha jól számoltam (mert talán számolni még tudok), 7 dugóba keveredtünk. Már majdnem hajnal volt, mire a csaj lakásához értünk. Bruno elég szép kis összeget adott a taxis bácsinak, mondván,csináltassa meg ezt a rozzant tragacsot.

- Igen, ez az a cím. –Bruno és én, Fernandoval a nyakunkban egy hatalmas tömbház elé érkeztünk. Emberi mozgás sehol, csak némi kutyaugatás hallatszott. Már kezdtek látszani a Napnak a sugarai,szóval már nincs sok időnk. A lányok 8-ra érkeznek vissza a szállodába és addigra nekünk is muszáj lesz, különben rájönnek,hogy csúnyán átvágtuk őket. Több szempontból is.

- 7. emelet, sok szerencsét! –Bruno Mars az egyik kezét a vállamra tette, majd önelégülten elmosolyodott.

- Te nem jösz?

- Dehogy megyek! Rólam nem tud semmit és ajánlom,hogy ne is tudjon. Meg amúgy is valakinek vigyáznia kell Fernandora.

Végül is ez igaz. Nem hagyhatjuk magára a kis álomszuszékot, muszáj lesz valakinek itt maradnia vele és mivel én a One Direction tagja vagyok, így Brunora hárul ez a megtisztelő feladat.

Lassan felbotorkáltam a 7. emeletre, ugyanis nem volt lift. Mondjuk nem is vagyok annyira szomorú, mert amilyen szerencsétlen vagyok, tuti megállna, vagy beszorulnék a liftbe. Így marad a lábbusz.

(to be continued…)