Part 50

Sziasztok! Hát itt az 50. rész is! Kicsit furcsa,hogy már csak 5 rész van hátra. Addig is szeretném megköszönni minden kedves olvasómnak az aktivitását és azt,hogy rendszeresen olvassák a blogomat/blogjaimat. Ez mindig nagy örömmel tölt el :) Remélem tetszeni fog majd a rész és a végén található kérdésre lehet tippelni komiban :) Kíváncsi vagyok,hogy eltaláljátok-e :) Megjegyezném,hogy nagyon szeretem a hosszú, bőven kifejtett kommentárokat :) De elég 1-2 sor is :D

Köszi és kellemes olvasást! 

Üdv. Szandee ×

Az együtt töltök perce a szerelmeddel felbecsülhetetlen. Vigyázz rám,mert sosem tudhatod mit hoz a jövő. Vegyük példának az autóbalesetet. Ha pár hete valaki azt mondja nekem,hogy együtt töltjük az éjszakát Zaynnel, tuti kiröhögöm. Nem viccből,komolyan beszélek. A váratlan meglepetések sokszor bonyodalmakat okoznak, de hát ettől színes az élet nem?

Ahogy mondtam, az éjszakát együtt töltöttük. Egyszerre volt mesés és varázslatos. A szaftosabb momentumokat nem részletezném inkább, az maradjon a mi titkunk.

Mellette biztonságban érzem magam, tudom,ha vele vagyok senki sem bánthat. A teste melegsége egyfajta megnyugvást kölcsönöz és lenyugtat. Képes vagyok órákon át az ölében feküdni, majd szótlanul merengni az élet nagy dolgain. Ilyenkor kizárom a külvilágot és csak rá koncentrálok…így volt ez tegnap este is. Alaposan egymásra koncentráltunk, sőt helyenként már túlzottan is. Na,de ebbe most ne menjünk bele, nem szeretném elővenni a perverzebbik énemet, elég ha neki az van.

Talán hajnal lehetett,mikor kinyitottam a szemeimet. Egyszerre voltam friss és fáradt. Ezt a két ellentétes érzést még sosem éreztem így együtt, pedig már ez nem az első alkalom volt,mikor mi,hát…hogy is mondjam…elengedtük magunkat, igen ez a legjobb szó rá. A halvány sárgás függönyön át néztem a felkelő Napot, ami még mesésebb érzést kölcsönzött ennek a percnek. Zayn még szokás szerint aludt,ugyanis neki nem erőssége a koránkelés. Ő még javában húzta a lóbőrt. Nem mertem még mozogni sem,különben felébresztettem volna, ugyanis félig-meddig a mellkasomon feküdt, szorosan nekem dörgölőzve. De,hogy őszinte legyek nem nagyon szerettem volna elszabadulni tőle, nekem így volt jó. Néztem,ahogy lassacskán szedi a levegőt és itt-ott megrezzennek a szempillái. Ó, azok a hatalmas pillák! Sosem fogok tudni betelni velük egyszerűen imádom, szeretem, dicsőítem. Ez az egyik szexepilje a sok más között. Ez az együttlét olyan volt,mintha az első lett volna, csak sokkal jobb. Na jó, tényleg nem szeretném részletezni, legyen elég annyi,hogy: jó volt és pont.

Kicsit sikerült visszaaludnom körülbelül reggel 7 óráig. Felkeltem és Zayn még mindig aludt. Akárhogyan is sajnáltam felkelteni őt, mégis muszáj volt megtennem,mivel ma indul vissza a gépünk Londonba. Ha szakítottunk volna, akkor is ma mennénk haza, de szerencsére nem így lett. A tegnapi esetet meg szeretném úgy elfelejteni,ahogy van. Szeretném kitörölni az emlékezetemből és örökre elfeledni. Majdnem megint egy hülyeséget csináltam, de szerencsére Zayn elállított. Azt meg kell hagyni, jó módszereket alkalmazott.

Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy elkezd mocorogni és lassan kinyitni a szemét. Végérvényesen nem is kellett felkeltenem, felkelt ő magától is.

- Jó reggelt! –köszöntöttem mosollyal az arcomon.

- Jó reggelt. –szegénykém még alig látott és szerintem azt sem tudja,hogy hol van most, de a lényeg,hogy mosolyog.

- Féltem,hogy nem talállak itt reggel. –na ezen a kijelentésén meglepődtem.

- Egy ilyen éjszaka után,hogy is mehettem volna el.

- Szóval jó volt? –jellemző. Még ki sem nyíltak a csipái, de már most nem bír magával. Az álmos mosolyt hirtelen felváltotta egy perverz mosoly.

- És ha igen? –én is kicsit pimaszkodtam vele, nehogy már csak ő csinálhasson ilyet.

- Akkor örülök. Ezek szerint jó munkát végeztem.

- Ne mondj már ilyeneket! –erre a paplan alá bújtam, és csak a két szeme látszott ki.

- Miért nincs igazam? Ha akarod megismételhetjük itt és most! Egy kis édesség így reggelre. Mit szólsz? –ez nem is ő lenne, ha nem mondta volna ezt. Valahogy vártam tőle és egy cseppet sem lepődtem meg.

- Nem lehet,ugyanis ma haza kell repülnünk emlékszel?

- Hú a francba tényleg. Nem baj, majd otthon bepótoljuk ugye? –most esett le,hogy mielőtt történt a baleset,mi szakítottunk és visszaköltöztem a szüleimhez. Nem volt jó ötlet.

- Azt akarod,hogy….vissza költözzek?

- Szerintem így lenne a legegyszerűbb mindkettőnknek.

- Egyetértek.

A rövid beszélgetésünk után mind a ketten felkeltünk a puha meleg ágyból és a fürdőszobát céloztuk meg. Viszonylag gyorsan elkészülődtünk, habár Zayn haja egy fél órával tovább tartott a kelleténél, mivel újra kellett csinálnia, mert nem tetszett neki. Végül aztán összepakoltunk és elindultunk taxival a repülőtér felé. Sajnos a magyar nevezetességek most kimaradtak, de  véleményem szerint ide még biztos visszatérünk, hiszen nagyon szép város. Bár nem sok mindent láttam belőle,de amit láttam az kifejezetten tetszett. Nekem sokkal jobban tetszett,mint anno Svédország, habár oda kellemesebb élmények fűznek, de ha valaha is visszatérünk ide, szerintem itt sokkal több jó dolog fog történni velünk.

Felszálltunk a repülőgépre és egyenest London felé vettünk az irányt. Simán becsekkoltunk, a többi meg ment a maga módján. A repülőutat végigaludtuk, s így észre sem vettük,olyan gyorsan elröppent az a röpke pár óra. Végül is semmi érdekes nem történt velünk az úton az alváson kívül. Na jó, egyszer odajött hozzánk egy ír vörös hajú kisfiú aki autogramot kért Zayntől aki persze örömmel teljesítette a kisfiú kérését. Sőt, még Zayn javasolta,hogy készítsenek közös képet, ehhez már a kissrác anyukája is kellett. Mellesleg a vörös hajú kis manót Ben-nek hívták. Nagyon aranyos és mosolygós teremtés. Sajnos a mostani kisgyerekek már nem játékautóval és babával nőnek fel,hanem IPhone-val, ami szerintem nem helyes, habár ez nem az én dolgom. Na mindegy is, nem ez a lényeg, csupán az,hogy nagyon megtetszett nekem ez a kissrác. Aztán, mielőtt bővebben beszélgethettünk volna, mind a ketten alaposan húztuk a lóbőrt. Mi tagadás, nem sokat aludtunk az éjszaka.

A repülőgép leszállt London egyik repülőterére, majd minden utas elhagyta a gépezetet. A szokásos unalmas teendők után mindenki a hatalmas váróterembe sietett. Véleményem szerint mindenki megfeledkezett rólunk és senki nem jött elénk ki, habár a lelkem mélyén hiszek abban,hogy legalább Fernando gondolt rám, vagyis ránk.

Na mit mondtam? Egy kreol bőrű, fekete hajú, mosolygós srácok pillantottam meg, aki egy hatalmas táblával parádézott egy asztal tetején. A táblán ez állt: A focimeccs még áll. És a tiéd? –na erre nem tudtam mit lépni. Mi történt Fernandóval? Ő nem volt ilyen perverz! Na várjunk csak, beszélek a fejével, csak jöjjön ide. Habár amint látom nem lett észre minket, csak mosolygott a nagyvilágba.

Oldalba böktem Zaynt aki szintén el volt bambulva, majd Fernandóra mutattam a hatalmas táblával a kezében. Kíváncsi voltam,hogy mit szól majd.

- Az enyém áll. –hát nem erre a válaszra számítottam az biztos. Habár, már megszokhattam volna. Csak egyszerűen elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Nem is ő lenne.

Végérvényesen odamentünk a táblát lóbáló személyhez aki az érkezésünket kitörő örömmel fogadta.

- Csak hogy itt vagytok! Már 4 órája itt ácsorgok az asztalon! Egy nénitől kaptam némi aprót. Szerintem eltévesztette a házszámot. –mondta a vigyori tekintetű piros pólós ember aki éppen lemászni készül az asztalról.

A hegymászás után első dolga volt odarohanni Zaynhez és szorosan megölelni. Annyira szorosan ölelte magához,hogy szegénykémből majd kinyomta a szuszt. Még egy halk aú-t is adott az áldozatunk.

- Te élsz? –Fernando érthetetlen viselkedését nem értem. Ő sosem tenné fel ezt a kérdést, ő azt kérdezné meg,hogy jól van-e vagy hogy mennyi idő míg begyógyulnak a sebek. Hiába, muszáj beszélnem a fejével, ugyanis én nem egy ilyen nagyszájú Fernandót ismertem meg,hanem egy visszahúzódó srácot aki mindenen aggódik.

- Ha nem engedsz el,már nem sokáig fogok. –mondta a levegő után kapkodó Zayn, aki csaknem megfojtott örömében ez a srác, aki úgy fest,mintha valamit beszedett volna.

- Nem megyünk már? Szeretnék végre hazamenni! –hangosan felkiáltottam,hogy mind a két jómadár hallja.

- De, mehetünk. Ja, téged elfelejtettelek megölelni,bocsi. –hát kösz. kedves vagy.  Mégis mi a franc van vele?

Elindultunk hazafelé a taxival. Fernando is jött velünk, segített kipakolni és a csomagokat hozni, ugyanis Zayn még nem emelhet nehezet. 

Végre hazaértünk, majd Zayn volt az első aki belépett a ház ajtaján , majd gyorsan felrohant az emeletre, gondolom a fürdőszobába. Nem is volt baj, legalább egy kicsit tudtunk beszélni.

- Fernando? Beszélhetnénk? –hirtelen a mosolygós arckifejezése komoly változott. Kissé meghökkentettem a saját magam komolyságával, szerintem ez lehet a hirtelen hangulatváltozás oka.

- Persze. Beszélhetünk.

- Mégis mi a franc történt veled? Te nem ilyen vagy! Ez a dolog a táblával és ez az állandó mosolygás. Jó, nem mondom hogy azelőtt nem szoktál mosolyogni, de nem ennyit. Komolyan kérdem, szedsz valamit? –erre a jómadarunk hangosan elnevette magát és az egyik kezével eltakarta a szemét amiből majdnem hogy dőlt a könny a röhögéstől. Ez most mi? Nem tudok kiigazodni rajta.

- Most min röhögsz?

- Semmi, csak….ez hihetetlen. Még hogy én drogozok? Jó vicc! Ha tudni akarod, a felhőtlen vidámságom oka egy hét kirándulás a srácokkal. Mi öten elmentünk egy pasis kirándulásra, míg ti a hotelban punnyadtatok. Persze akkor már tudtuk,hogy minden rendben van, ezért is szerveztük ezt a kis agykikapcsoló kirándulást ami egészen jól sikeredett. Egy hét ezekkel a marhákkal…király volt.  Nem, egyszerűen fenomenális volt.

- Mi volt jó abban az egy hétben? –hirtelen kíváncsi lettem. 5 pasi egy helyen 1 hétig?

- Hát, megesküdtünk,hogy nem mondjuk el senkinek. Max annyit mondhatok,hogy pia volt bőven. Kicsit elrontották a jófiús Imre lekváromat!

- Hogy midet?

- Imre lekvár. Érted… Imi-dzsem. Elrontották az imidzsemet.

- Jaj te és az agyzsibbasztó poénjaid!

- Nialltól tanultam ezt is.

- És még mit tanultál tőle?

- Ismered az én se viccet?

- Nem.

- Én se.

- Istenem. Meg sem lepődök.

- Hát ez az egy hét valami fantasztikus volt.

- Milyen egy hét? –eközben Zayn is megérkezett, majd hirtelen magam mellett találtam.

- A srácokkal el voltunk egy hétig kempingezni.

- Kempingezni? Ősszel?

- Ez másfajta kemping volt.

- Te tudsz valamit? –Zayn érdekes tekintettel rám nézett, majd én mind a két kezemet magam elé tartva tiltakoztam.

- Nem én.

- Majd elmesélem.

- Nekem miért nem meséled el?

- Ez kislányoknak nem való. Ez férfi dolog.  –érdekes, Zaynnek elmondja nekem meg nem? Most még jobban felkeltette a kíváncsiságomat, de most kicseszek vele, ugyanis most azt várja,hogy kérdezősködjek, mind egy kíváncsi kislány. Szívem szerint azt tenném de nem kedvezek neki.

- Jó. –egy egyszerűen hangzó szóval lezártam a témát.

Fernando Zaynnel volt a nappaliban, míg én kipakoltam a dolgokkal. Végül aztán eszembe jutott,hogy nekem a többi cuccom anyáéknál van. Ma már nincs kedvem visszamenni oda, majd holnap elintézem. Inkább megnézem,hogy ez a két pali mit művel a nappaliban.

- …és akkor ő hozza a piát és a többit. –a beszélgetésükből csupán egy részletet tudtam elcsípni, de sajnos ezzel a fél mondattal nem sok mindent tudtam kezdeni.

- Miről beszélgettek? –nem haboztam, rátértem a lényegre.

- A legénybúcsúról. –mondta Fernando.

- He? –nagy meglepődöttségemben még szavakat sem találtam.

- Az esküvőhöz legénybúcsú is kell nem?

- Esküvőhöz?

- Ja nem is mondtam? Tavaszra tervezzük az esküvőt. –Zayn most meglepett de rendesen.

- Tervezzük? –szerintem csak egyes számra gondolt.

- Persze ha te is benne vagy. Nélküled nem érne semmit. –itt mind a ketten elnevették magukat.

- Köszi,hogy szólsz. Amúgy igen, benne vagyok.

- Már nem akarsz hozzám jönni feleségül?

- De igen, csak meglepődtem,hogy ennyire elhatároztad magad.

- Én is csak most tudtam meg,hogy tavasszal lesz az esküvőnk, pontosan áprilisban.

- Mi ez ? Last minute akció? Tuti,hogy ti voltatok. Valld be! –ezzel Fernandóra néztem aki nem tagadta,hogy benne volt a keze a dologban. Pontosan nem csak neki, Harry,Liam,Danielle,Niall,Eleanor,Louis és a szüleim is benne voltak. Ezek szerint apa meggondolta magát. Ez még nagyobb öröm a számomra. Nem mondom, örülök a dolognak, csak furi,hogy mi tudjuk meg utoljára,hogy összeházasodunk.

- Őrültek vagytok! –ezt mindenkire értettem.

- Tudjuk. –ezt most úgy mondta,mintha a ez alap dolog lenne.

- A leányúbúcsúról nem beszéltetek?

- Az El és Dan reszortja, azt meghagytuk a csajoknak hadd intézzék ők. Ha jól tudom már meg is van a helyszín, de azt te döntöd el,hogy kiket hívsz meg!

- Remélem Bruno Mars ráér!

- Semmi olyan, Bruno hozzánk jön, már le fan fixálva. Hozzátok valaki mást „rendeltünk”. –na most alaposan megmozgatta a fantáziámat. A fejemben lévő képeskönyvben lapozgattam,hogy ki lehet az a valaki, akit Dan és El „leszerződtetett” a random leánybúcsúmra. Vajon ki lehet az? (LEHET KOMIBAN TIPPELNI :D)