Part 49

Sziasztok emberkék :) Próbáltam korábban hozni a rész, hát így sikerült :) Remélem azért tetszik majd. Tudom,hogy mostanában már nem hozok jó részeket, de már tényleg szeretném befejezni ezt a blogot (ami 55 részes lesz), mivel szerintem már brutálisan ellaposodott,pedig ezt szerettem volna elkerülni. Nem bántódom meg,ha bővebben is kifejtitek a véleményeteket erről a részről vagy akár az egész blogról. Nagyon kíváncsi vagyok,hogy még valakinek tetszik-e amit csinálok és nem csak kedvességből írjátok,hogy "Nagyon jól írsz,gyorsan kövit." Hogy őszinte legyen én már korántsem érzem olyan jónak a blogot,mint az elején és ezt végre kimondtam. Remélem azét írtok 1-2 komit is :)

Üdv. Szandee × 

Reggel aztán eszméletlen boldogsággal keltünk fel. Harry már javában telefonált, véleményem szerint Nicole-val, mivel elég vidámnak és rejtélyesnek tűnt a hangja. A többi srác csak később kelt fel, körülbelül délelőtt 11 órakor. Én már javában körbejártam majdnem az egész épületet kaja után kutatva, ugyanis nem 5 csillagos szállodában szálltunk meg, így itt nincs minibár. Hogy őszinte legyek,nem is nagyon bánom, mert nem azért jöttem ide,hogy degeszre egyem magam mindenféle földi jóval. Most sokkal fontosabb dolgok is várnak ránk, nem csak a kajálás, mondjuk ezt Niallnak el kéne magyarázni.

4 hét telt el azóta,hogy itt vagyunk. Liam karja rendben van, Louis bokája és Niall keze is, nem beszélve Harry összetörött lelkéről. Zaynről annyit,hogy teljesen felépült és már semmi baja. Vidám és mosolygós, mint mindig.

A srácok visszarepültek Londonba, illetve Niall elment meglátogatni a családját Írországba, úgyhogy csak mi ketten maradtunk, édes kettesben egy üres hotelszobában…

- Szerelmem! Lehet egy kérésem hozzád? –már előre tudtam,hogy mit akar,minden áldott nap eljátssza ezt velem. Kiélvezi a helyzetet,hogy beteg, vagyis papíron még igen, de amúgy már semmi baja. Fekszik az ágyban sajtos perecet ropogtatva és úgy tesz,mintha a halálos ágyán lenne. Élvezi,hogy azt teszem amit mondd, mert ha ellenkezni próbálok, mindig azzal jön,hogy „Az orvos azt mondta,hogy pihenjek sokat és hogy mindent megkapjak”. Ez a srác sosem nő fel, ő mindig is Pán Péter marad.

- Na mondjad! –véleményem szerint eper fagyi poharat kér fehér csokival leöntve belga keserű csoki darabkákkal, tejszínhabbal és egy szem gumicukorral a tetején.

- Megmasszíroznád a hátam? Tudod, még nagyon fáj. –a fagyi nem jött be.

- Most nincs kedvem, bocsi. –próbáltam gyorsan elintézni a dolgot, hogy ne kelljen eleget tennem a dolognak.

- Kérlek, kérlek. Hiszen az orvos megmondta,hogy minden szükségletet ki kell elégíteni. –mondtam vagy mondtam?

- Igen, de nem ilyet. Már elég jól vagy ahhoz,hogy végre felkelj az ágyból.

- De még köhögök is látod? Köhh – Köhh. –na ez a műköhögés már mindennek a teteje volt.

- Rendben, megmasszírozlak, csak hagyj már békén.

- Tudtam,hogy meggondolod magad.

- Sajnos nincs más választásom. –erre megfogtam egy doboz mentolos kenőcsöt és az ágy felé iramodtam vele. Ha már masszíroznom kell, legalább csináljam jól.

Zayn felült az ágyra és egy szempillantás alatt levarázsolta magáról a szürke, feliratos felsőjét. Bármilyen hihetetlen, de amint leveszi a felsőjét, elkezdek úgy viselkedni,mint egy őrült tinilány. Hiába az együtt töltött idő, még mindig élnek bennem a Directioner fonalak. Persze visszafogtam magam,hiszen már voltunk együtt meg minden, és egy forgó mozdulatot csináltam a mutatóujjammal, jelezvén,hogy forduljon hasra. Menten hasra vágta magát, én meg direkt rá vetettem magam, de próbáltam úgy,hogy ne vegye észre a hirtelen jött támadást.

- Aú, ez fájt. –mondta hisztizve, de én erre csak vállat vontam.

Kényelembe helyeztem magam a dereka és a feneke közötti részen,amit egész puhának gondoltam. Belemártottam fél tenyeremet a hűsítő mentolos krémbe, majd,mint egy hideg zuhany, a hátára kentem a jéghidegnek érzékelhető krémet.

- Megőrültél? –hangosan felkiáltott és közben meg is rezzent kicsit. Na erre nem számított őnagysága.

- Te akartad,hogy megmasszírozzalak nem?

- De igen, de ne ilyen hirtelen. Szépen lassan, komótosan.

- Te már csak tudod. –erre elnevette magát. jellemző.

Elkezdtem lassacskán masszírozni,de a hangok alapján nagyon jól csináltam.

- Gyerünk bébi, csináld! Igen!

- Befejezted?

- Igen is hölgyem! –katonásan a magasba próbálta nyújtani a kezét, de ez nem annyira sikerült. Legalább a feeling megvolt.

- Már itt volt az ideje. Pár hete még a halálos ágyadon voltál és már most nem bírsz magaddal?

- Angyalom tudod, én férfiből vagyok. –most nem tudtam,hogy mire akar kilyukadni.

- Igen? És?

- Vannak bizonyos dolgok amik szükségesek egy férfi életében.

- Mint például az eperfagyi?

- Példának nem rossz, de én másra gondoltam. –nem láttam az arcát, mivel háttal volt nekem, de a hangokból ítélve megint elővette a jó öreg perverz mosolyát. Remek, visszatértünk a kezdetekhez.

- Várjunk csak! Ezt már egyszer eljátszottad velem.

- És még mennyiszer el fogom!

- Zayn, Zayn. Sajnálattal közlöm,hogy nincs minden ingyen. Van amiért meg kell dolgoznod.

- A valíliás kekszért mióta kell dolgoznom? Ott van az asztalon! –Mivan?

- Míg én itt papolok neked, te addig a vaníliás kekszre gondolsz?

- Miért, te mire gondoltál?

- Hát én is arra,csak hogy tudd! –még véletlenül sem a vaníliás kekszre gondoltam. Én hülye, hagytam magam átverni.

- Oké. –ezt úgy mondta,hogy közben (véleményem szerint) vigyorgott és az é betűt hosszan elhúzta. Most már teljesen biztos vagyok benne,hogy nem a vaníliás kekszre gondolt, csak ezt akarja nekem beadn.

A továbbiakban teljes kiegyensúlyozottsággal és nyugodtsággal masszíroztam tovább. Ő is csendben volt és én is csendben voltam, csupán néha érdekes hangokat adott ki, de véleményem szerint direkt.

- Kész vagyok! –felemeltem a krémes kezemet és a közelemben lévő törülközőben megtöröltem azt.

- Akkor most én jövök. –erre én értetlenül ránéztem és felemeltem az egyik szemöldökömet.

- Mármint a masszírozásban. Most én foglak téged meg.....masszírozni. –a megmasszírozni szó közben pár másodperces hatásszünetet tartott. Jellemző.

- Rendben. Nagyon örülök,hogy benőtt a fejed lágya és rájöttél,hogy amit adnak, azt viszonozni szokás.

- Nagyon vicces vagy. –fancsali képet vágott egy műröhögés kíséretében. Pár másodperc múlva aztán jó alaposan körbevizslatott azokkal a hatalmas barna szemekkel.

- Vetkőzz! –végül is ezen nem lepődtem meg, masszírozni sosem szoknak ruhában. Hülyén is néznénk ki.

Levettem a felsőmet és egy szál melltartóban ültem az ágyon vele szemben. (megjegyzem, még mindig nem volt hajlandó visszavenni magára a pólóját-ami nem is baj)

- Ezt is! –a melltartótól is megszabadultam, de pont úgy,hogy ne lásson semmit. Ennyire azért nem kényeztetem el.

Ő is hasonló módon,mit én, a derekam és a fenekem közti részre ült. Kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből, mert szerintem készül valamire.

Hogy az ő szavaival éljek, lassan és komótosan kezdett bele a dologba. Nem sietett sehova, precízen megmozgatta minden, hátamon lévő izmot. Keze perzselően hatott a bőrömre, tiszta libabőr lettem, mikor hozzám ért.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Mondjad! Tudom,hogy valami baj van!

- Nincs semmi baj, csak egyszerűen...inkább hagyjuk.

- Katy Kérlek!

- Jó! Elmondom! Már tele van a hócipőm a fenyegető üzenetekkel és a rosszindulatú pletykákkal. Minden rajongód utál, pedig az elején még nem éreztem. Amint kezdtünk jobban összejönni, annál jobban kezdtek megutálni. Nem mondtam senkinek, de már nem egy halálos fenyegetést kaptam és már számtalanszor megállítottak az utcán, nem jóindulatból. Persze erről senki sem tud, nem mondtam el senkinek. Reménykedtem benne,hogy majd minden rendbe jön és mindig azon voltam,hogy majd megunják, de nem.

- El kellett volna mondanod, legalább nekem. Igaz, nem sokat tudtam volna segíteni, de legalább tehettem volna valamit ez ügyben. Én ezt nem tudtam. Sosem gondoltam volna,hogy ilyen problémával küszködsz.

- Zayn, én nem tudom meddig bírom még!

- Mire célzol?

- Nem tudom,hogy ezt végig tudom-e majd csinálni. Én nem vagyok elég erős ehhez. –végeredményben Zayn felé fordultam, majd a takarót gyorsan magamra húztam.

- Ugye nem azt akarod mondani?

- Nem tudom Zayn! Én teljesen szívemből szeretlek, de én ezt már nem bírom! Ez mostanában tűnt fel. Tele van az internet a rólam szóló hamis pletykákkal és kamu szerkesztett képekkel. Mindenki azt várja,hogy valami hülyeséget csináljak és akkor le tudnak csapni rám. Ez nekem nem megy,Zayn.

- Majd én segítek neked ebben! Szólok a rajongóimnak,hogy hagyjanak téged békén.

- Nézd csak meg Danielle-t és Liam-et. A kapcsolatuk romokban hever, és pusztán az utálkozó rajongók miatt. Eleanorról és Louisról nem is beszélve. Mind a ketten küzdenek, de meddig? Egyszer mindenkinek elfogy a türelme.

- Ha a szerelmedért bármire képes vagy, akkor ez nem okoz akadályt.

- Zayn! Komolyan beszélek! Érezteted magad már úgy,hogy bementél egy pékségbe és a hátad mögött elmondtak téged mindenféle sarkon álló nőszemélynek? Érezted már azt,hogy valaki megállított az utcán és szépen a képebe mondta a véleményét? Mert én már éreztem.

- Volna egy kérdésem: Szeretsz te engem egyáltalán? –na ez meglepett. Erre nem számítottam.

- Ez nem kérdés. Jobban szeretlek mindennél és mindenkinél.

-  Akkor nem értem az egészet.

- Na látod, pont ez a baj. Hiába mondtam volna el, úgysem értetted volna meg,mivel még nem élted át. Tudom,hogy nektek is akad pár olyan rajongótok aki nem énekel dicshimnuszt az érkezésetekkor, de ez nem ugyanaz. Nektek egy évben talán 1-2 ilyen eset van, nekem naponta. Már töröltem a Facebookomat és a Twitteremet is. Hidd el nem volt könnyű.

- Én ezt értem, de hova akarsz kilyukadni? 

- Zayn én szeretlek és bármi történjen, én mindig is szeretni foglak.

- Katy mi ez a búcsúzkodás?

- Már korábban is el akartam mondani, de most jött el az alkalom.

- Mégis mit? Remélem,hogy nem arra gondolsz amire én.

- Nem tudom,hogy te mire gondolsz, de én arra,hogy jó lenne ha... –itt megakadt a lélegzetem. Nem voltam benne biztos,hogy ki tudom mondani a mondatot. Egy cseppet sem voltam biztos magamban.

- ...ha egy kis szünetet tartanánk.

- Úgy érted szakítsunk? Csak ugratsz ugye?  Kérlek,mondd,hogy csak vicceltél. Mondd,hogy csak viccnek szántad az egészet.

- Nem vicceltem.

- Képes lennél emiatt szakítani velem?

- Tudtam,hogy nem érted meg.

- Ha korábban elmondtad volna, megértettem volna.

- Nem hinném Zayn.

- De nem lehet csak így vége. Én szeretlek.

- Zayn én is szeretlek és ez sosem múlik el, bármi történjen is a jövőben. A baleset után már fontolgattam,hogy meg kell tennem, mert a dolgok elfajultak. Már nem bírom kezelni a helyzetet.

- Komolyan gondolod? Itt fekszünk egy ágyban félmeztelenül és ahelyett,hogy mást csinálnánk, te szakítasz velem?

- Tudom, nem a legjobb alkalom, de már muszáj volt kiadnom magamból, különben megőrülök. El nem tudnád képzelni,hogy mi zajlik le az én fejemben. Nem akármilyen életet élek, de ezt nem jó értelemben mondom. Folyton rettegnem kell,hogy ki mond le az utcán és hogy milyen új rémhír terjeng rólam a neten. Az elején még nem foglalkoztam az ilyesfajta dolgokkal, de mostanában már túllőttek a célon.

- Kérlek ne, ne is folytasd! – hirtelen rám vetette magát, majd elkezdett forrón ölelni és csókolni.

- Zayn ne! Ne csináld! –a testem hiába tiltakozott az édes csókok ellen, az agyam mást mondott. Csak el szerettem volna hitetni magammal,hogy én ezt nem akarom, közben ez nem így van. Mindennél jobban akartam őt, akartam,hogy szeressen. Csapdába kerültem, mivel az agyam erősebb volt a testemnél. Teljesen elgyengültem és kiszolgáltatottá váltam. Most az agyam irányított, ami azt parancsolta,hogy engedjem őt szeretni.

A forró csókok átváltottak valami egészen mássá. A szerelem erősebb volt és legyőzte a büszkeséget. Szó szerint lefordítva ismét átadtuk magunkat a testi vonzalom örömének, magyarra lefordítva pedig a maci becsalt a málnásba, ha akartam,ha nem. Jelen esetben akartam, de még mennyire.

Zayn-en érződött a bizonyítási készség, szerette volna kimutatni,hogy ő bizony még mindig ugyanúgy szeret, mint amikor először találkoztunk. Az szerelem volt első látásra volt, ami csak a mesékben létezik, vagyis már a való világban is.

Már nem egyszer voltunk együtt, de ilyen szenvedélyesen még sosem szeretkeztünk, mint most. Ez felülmúlta az összes többit. Úgy éreztem magam,mint aki újjászületett és a Paradicsomban találta magát.

Én nem így terveztem a szakítást, de ez lett a vége. Képtelen vagyok elhagyni őt, azt nem bírnám ki. Inkább elviselem a napi lelki-bántalmakat, csak hogy vele maradhassak.

Most már hivatalosan is beigazolódott:  A szerelem nem ismer határt.