Part 48

 Sziasztok kedves, blogom olvasói :) Mostantól gyakrabban jelentkezem az új részekkel, mivel a másik blogomat szüneteltetem egy darabig.( Bővebben itt --> http://onedirection-zap.blogspot.hu/ ) 

Ez a blog 55 részes lesz...egyenlőre...aztán kitudja,hogy mit hoz a jövő, de még semmi sem biztos :) Remélem tetszik majd a rész és ha már elolvastátok kérlek dobjatok meg 1-1 komival :) 

Köszönettel: Szandee ×

Patricia is ugyanolyan izgatott volt,mint én. A kórház bejárata előtt álltunk a srácokkal és az egész stábbal. Szerencsére sikerült titokban tartani a hihetetlenül jó hírt, így kivételesen rajongó mentesen bejuthattunk a kórházba.

Úgy rohantam,ahogy csak bírtam. Én és Patricia vezettük a hosszú, kígyózó sort, mögöttünk közvetlen Yaser volt és utána következtek a fiúk. Mindenki eszeveszettül rohant, kerestük az új kórtermet ahova Zaynt átvitték. Szerencsére  találkoztunk egy nővérrel, aki útba igazított minket, majd rohantunk tovább. Kicsit sem volt furcsa 20-30 őrülten szaladgáló ember a kórház kellős közepén, de,hogy őszinte legyek, az érdekelt engem most legkevésbé,hogy ki mit gondol a mis malőrünkről.

Kis keresgélés után végül megtaláltuk azt az ominózus kórtermet, ahol a szerelmem van. Be szerettem volna nyitni, nem törődve azzal,hogy ki van bent és ki sem, de nem volt szerencsém, zárva volt. Orvosok sehol, így hát kénytelen volt leülni az egész kis brigád a 4-4 férőhelyes padra. Nekem eszembe sem jutott leülni vagy akármi mást csinálni, csak azon járt az eszem,hogy mikor láthatom újra a szerelmemet. El nem tudom képzelni,hogy jól van, legalábbis már túl van az életveszélyen.  A tegnap éjszakai kis kiruccanásomról tudtommal nem tudott senki és ha rajtam múlik, soha sem fog tudni senki. Ez a kettőnk titka, csak én tudok róla és Zayn. Vagy csak én…azt nem tudom pontosan.

Egy jó órát várakoztunk a szűk folyosón, majd  egy középkorú doki jött ki a kórteremből.  Hirtelen mindenki felkapta a fejét, velem az élen. Még Patriciát is leelőzve odarohantam az orvoshoz.

- Jó napot Doktor úr, Zayn jobban van? –kérdeztem a fehér köpenyes bajszos alaktól itt előttem.

- Maga a hozzátartozója?

- Igen,a barátnője vagyok.

- Rendben van, hát a fiatalember túl van az életveszélyen, de még nem elég erős,hogy teljesen felépüljön, arra még idő kell. A tüdejével és a belső szerveivel már semmi gond nincs, csupán a lábát fájdította, de szerencsére nincs eltörve,csupán meghúzódott. De ez most a legkevesebb. Szóval egyszerűbbre fogva a szót, a barátja jól van, de még nem hagyhatja el a kórházat.

- Köszönöm doktor úr. –megköszöntem a magyar, de angolul beszélő orvos biztató szavait, majd a többiek felé fordultam,hogy elmondjam a jó hírt, de felesleges volt,mivel mindenki mindent hallott, legalábbis az arckifejezésük ezt mutatta. Így hát értelmetlennek gondoltam elújságolni a hírt, majd visszafordultam az orvos felé.

- Bemehetünk hozzá?

- Hát nem tartom jó ötletnek,hogy csoportosan bemenjenek, csak egyesével közelíthetik meg a kórtermet, de kérem,hogy 2 embernél több ne menjen be hozzá és ha lehet ne nagyon fárasszák ki, jelenleg sok pihenésre lesz szüksége.

- Értem doktor úr és még egyszer köszönünk mindent, azt is,hogy megmentette a szerelmemet.

- Ugyan már, az nem rajtam múlt. Köszönje meg a barátjának. –na most lefagytam. Se kép, se hang. Az orvos, aki mellesleg más orvos volt, mint tegnap, befordult a sarkon, 2 nővérkével egyetemben. Én meg csak ott álltam,mint akinek gyökeret eresztett a lába. Hogy mi? Ugye csak viccelt? Kizárt hogy hall…..nem hinném ho….biztos hogy ne… - az agyamban csupán fél mondatok cikáztak és arra a hajnali „beszélgetésre” gondoltam. Ez kész csoda!

Mindenki boldog volt, a srácok öröm táncot járta, sőt Niall még el is sírta magát. Mindenki mindenkivel ölelkezett, egészen addig, amíg el nem jött az idő,hogy megválasszuk,ki megy be először Zaynhez. Elsőnek mindenki rám nézett, még Zayn szülei is.

- Hogy én? –kérdeztem meglepetten.

- Miért, ki más? Te tartottad benne és bennünk is a telket. –Harry megszólalt a sor végéből, ma jelre kecmergett az embertömegen keresztül.

- Harrynek igaza van, ez téged illet. –Louis és Liam is csatlakozott.

- Biztos? –még jobban körbenéztem és láttam az örömmel telt mosolyokat és csillogó szemeket.

- Tuti biztos. –Yaser és Patricia megerősítették a fiúk kérését. Ezek szerint én lehetek az első aki bemegy hozzá.

- Aztán másodiknak Patricia megy be. –mondta Niall, aki még kicsit még szipogott az előbbi sírás hatásaként.

A játék eldőlt. Én megyek be elsőnek! Egyszerre voltam boldog és egyszerre féltem. Mi van, ha Zayn látni sem akar és még jobban felidegesíti magát ha meglát engem? Folyamatosan kusza gondolatok járták át az agyamat és még ezekben az örömteli pillanatokban is a legrosszabbra tudtam gondolni.

Bekopogtam abba a bizonyos kórterembe és egy ápoló nyitotta ki az ajtót. Sajnos ő nem tudott angolul, de kézzel-lábban elmutogattam neki,hogy mit is akarok, hát nagy nehezen megértette, majd aztán beengedett.

Először egy kis terembe léptem be,ahol egy kis fehér szekrény volt és 2 hatalmas ajtó. Az egyiken az állt,hogy belépni tilos,gondolom innen jött ki a nővér, így hát nekem csak a másik ajtó maradt. Feltételezem,hogy Zayn abban a kórteremben van. Nagy erőt vettem magamon és a kilincs felé nyúltam. Jó alaposan át kellett gondolnom a dolgokat,hogy megtegyem-e, mert lehet,hogy a látogatásommal Zaynt ismét nagy bajba sodrom és azt nem akarom. De amilyen kíváncsi és makacs vagyok, nem tudtam kibírni, megmarkoltam a kilincset és benyitottam Zayn szobájába.

Lassú léptekkel közeledtem felé és próbáltam úgy tenni,hogy még a szuszogásom sem hallatsszon.  Levegőt visszatartva elsétáltam egészen az ágyáig, majd ott leültem a látogatás céljából odahelyezett székre.

A géphangok már csak enyhén hallatszottak, sőt, elnyomta a gépzajt a kívülről érkező madárcsicsergés, még így ősszel is. A mai napon minden madár kibújt a fészkéből, vagy elnapolták az Afrikába való nyaralásukat. Ez a nap tavasz volt a számomra, a megújulás és az új élet kezdete.

Tovább már nem bírtam visszatartani a lélegzetemet, így más normál ember módjára szedtem a levegőt.  Megköszörültem a torkomat, majd halkan elkezdem szólítgatni őt.

- Zayn!? Fent vagy? –semmi válasz, megpróbáltam még egyszer.

- Zayn! Fent vagy? –hirtelen a semmiből, megfogta a kezemet, enyhén megszorította, majd lassan, pianóba kinyitotta mindkét hatalmas barna szemét.

- Köszönöm,hogy nem hagytál magamra! –lassan, nyöszörögve, de teljesen érthetően mondta mindezt. Hirtelen felgyorsult a szívverésem és úgy éreztem magam,mint aki a sok ezer éves jégkorszak után egy kockába fagyva megtalálják, majd felolvasztják. A hangjától libabőrös lettem.

- Én sosem hagynálak magadra, ugye tudod?

- Igen tudom. Amúgy mindent hallottam, amit mondtál nekem, míg komában voltam. Próbáltam válaszolni, de a testem nem engedte. Már úgy volt, hogy feladom,nem küzdök tovább, de amikor te bejöttél ide, minden megváltozott. –a lassú beszéd ellenére minden szavát kristály tisztán értettem és az a mély hang,amin beszélt, egyszerre öntött el boldogsággal és szomorúsággal.

- Tudtam,hogy megcsinálod!

- Hidd el, én ebben sokáig nem voltam biztos. Már teljesen beletörődtem,hogy vége, nem tudok csinálni semmit. Neked köszönhetem,hogy még mindig itt vagyok és,hogy még élek. Katy, ha te nem lennél.

- Shhhhh , ne mondj ilyet, én tudtam,hogy megcsinálod!

- Apropó, üzenem Fernandónak,hogy készülhet, mert szétverjük a seggét a srácokkal és rengeteg gólt rúgunk. –hirtelen a kínos bizonytalanságom a semmibe veszett és teljesen, száz százalékosan boldog lettem. Zayn arcán kiviruló természetes, kisfiús, utánozhatatlan mosoly megmelengette a szívemet.  Ez az igazi Zayn!

- Rendben átadom neki. Amúgy mindenki itt van az ajtó előtt. Sajnos csak ketten jöhetünk be, a másik Patricia lesz.

- Remek. Úgy sem láttam őt már egy jó ideje. Ja és Katy….

- Igen? –a hirtelen hangnemváltoztatás után valami rosszat feltételeztem,hát be is igazolódott.

- Én és Sel…

- Nem kell mondanod semmit! Én tudom az igazságot és az elég. Sel egy gonosz dög, aki csak ártani akar nekünk, elsősorban nekem. Ezzel ne is foglalkozz, felejtsük el,úgy ahogy van.

- Végre tisztán látsz!

- Sajnos eddig vak voltam, de már tudok mindent. Magamtól rájöttem mindenre, nem kellett senki segítsége.

- Ügyes vagy! –egy halvány de annál erőteljesebb mosolyt vetett rám.

- Nagyon csini vagy ma! Az ingedet most rögtön kigombolnám…. –még csak most lett túl az életveszélyen, de már az én ingemmel van elfoglalva. Jellemző.

- Na,na. Az még odébb van, először gyógyulj meg teljesen!

- Ha minél hamarabb meggyógyulok, akkor előbb kigombolhatom az ingedet?

- Ahogy mondod! –rámosolyogtam a régi, jól bevált Katy-féle mosolyommal.

- Akkor ez gyors gyógyulási folyamat lesz.

- Inkább lassan, de biztosan.

Sajnos nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, mert a nővérke jó,hogy nem kiküldött a kórteremből és elköszönni sem volt időm tőle. Csupán egy légpuszira maradt pár másodpercem.

Kint mindenki már tűkön ülve várták a fejleményeket.

- Na hogy van Zayn?

- Minden rendben vele?

- Még mindig kómában van?

- Beszélt hozzád?

- Mikor engedik ki?

- Mikor gyógyul meg teljesen?

Mindenki feltette a felém intézett kérdését, csupán a volt a baj,hogy egyszerre.

- Egyszerre csak egy! –hangosan elkiáltottam magam, de  ekkor már Patricia nem volt itt, mivel már bent volt Zaynnél.

Mindenkinek elmeséltem a beszélgetésünket, szóról szóra, de próbáltam úgy elmesélni,hogy ne tudja meg senki,hogy én a tudtuk nélkül belógtam a kórházba. Ezt a részt kicsit elferdítettem, de a többi az mind igaz volt. A srácok az inges résznél nevetve a fejüket rázták és olyanokat mondtak,hogy „Ejnye Zayn” , „Még most is perverzkedik”, meg,hogy „Ő sosem változik meg”. Mondjuk ezek mind igazak is voltak.

Patricia is volt bent nála pár percet, majd őt is kiküldte a bunkó nővér, és mivel nem maradhattunk bent ennyien a kórházban, így mindenkinek haza kellett mennie, nekünk személy szerint a szállodába. Nem volt szívem Zaynt itt hagyni, de most nem tehettem mást, felesleges lett volna itt maradnom, csak megakadályoztam volna a gyógyulásban.

Mindenki ment a maga útjára, mi meg a szállodába. A srácok és én ismét egy lakosztályba tömörültünk, míg Zayn szülei és a stábtagok lementek az étkezőbe falatozni valamit.

- Srácok, én ezt nem hiszem el. Ennyi rossz után mégis van valami jó. –magyarázta Liam aki a kanapén punnyadva bámulta a csillagokat a hatalmas üvegablakon keresztül.

- Nem tudom mi lett volna, ha… -Niall elkezdte a mondatét, amit Harry fejezett be.

- De mégsem lett.

- Mivan? Én azt akartam mondani,hogy nem tudom mi lett volna, ha nem eszem meg azt a pulykás szendvicset az automatából. Szerintem akkor most én feküdnék kórházban és nem Zayn. –erre én,aki közvetlen Niall mellett ültem, finoman bele boxoltam a vállába.

- Jól van na. –erre vállat volt.

- Ja amúgy készülhettek egy focimeccsre, ugyanis Fernando kihívott titeket. Annyit már tudok,hogy Zayn lesz a csapatkapitány.

- Erről nem is tudtam… -Harry.

- Leszek én a kapus! Én akarok kapus lenni, hadd lehessek én a kapus! –Niall a magasba emelte a kezeit,hogy ne legyen elég hallani őt, de még látni is kelljen.

- Felőlem oké,de addigra meg kell gyógyulni a lábamnak. –Louis

- Nem is mostani időpontra céloztam.

- Akkor rendben.

- Holnap mikor megyünk be Zaynhez? –Harry kérdezett és én válaszoltam.

- Csak este mehetünk be hozzá. Legalábbis azt mondta Patricia.

- Akkor oké. –Harry

7 perc beszélgetés után mindannyian kidőltünk és elaludtunk,ott ahol éppen voltunk. Én és Niall a kanapén (nekünk még szerencsénk volt), Liam a konyhapulton aludt el, Harry a szőnyegen és Louis…Louis kapta a legjobb helyet, mert ő a szoba közepén lévő hatalmas üres kocka kinézetű tárgyban aludt el. Nem tudtam eldönteni,hogy mi is lehet az, így hát megegyeztünk abban,hogy Louis egy hatalmas virágcserépben szunyókált.

Az fél éjjelt viszonylag zavartalanul végigaludtuk, csupán egyszer riadtam fel, pont amikor Niall manguszta hangokat kezdett kiadni. De mondjuk arra nem csak én, hanem mindenki felébredt, csupán Niall aludta az igazak álmát. Mindnyájan be voltunk takarva kék színű pokróccal, gondolom Patricia járhatott itt az éjjel folyamán, de Niall mangusztára hasonlító hörögése mindannyiunkat felriasztotta.

- Haver hadd már abba! Én aludni szeretnék. –panaszkodott Harry, de persze Niall eből semmit sem hallott.

- Niall nyugodjál’ már le! –Liam is bekapcsolódott.

- Hallod magad? Mint egy elléshez készülő tehén aki éppen Macarena-t énekel. –Louis ezt nem találta el.

- Mondom,hogy ez manguszta! –végül én is bekapcsolódtam a vitába.

- De ez nem manguszta! –véleményem szerint Harry ezt nem jól ítéli meg. Szerintem ez tuti manguszta.

- De ez manguszta!

- Miért hallottál mér élőben mangusztát? –kérdezett Harry

- Nem, de tévében láttam.

- Katynek igaza van, ez tényleg manguszta. –Liam és Louis az én pártomat fogta és „3 az 1 ellen” játékot játszottuk az éjszaka másik felében.