Part 45

 Ez a rész egy kicsit lehangolóra és szomorkásra sikeredett, de ez nem lesz mindig így. Habár, most még nem lövöm el a poént :) Remélem azért tetszik még így is,hogy nem lett olyan vidám és örömteli. Ezt csak gyorsan összedobtam, de azért remélem,hogy valakinek azért tetszik majd :) Tudom,hogy későn hoztam ezt a részt is, de őszintén mondom,hogy nincs sok szabadidőm. :|

Na mindegy, remélem azért elnyeri a tetszéseteket :) Nem lehet mindig minden vidám és jaj de jó, kellenek az ilyen részek is :)

(u.i.: bocsi,hogy ilyen rövid lett, most csak ennyit bírtam) :S

Üdv. Szandee ×

Szomorkásan feküdtem az ágyamon és nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy átvertek, megvezettek, játszadoztak velem. Jó,lehet hogy nem a szó szoros értelmében, de van benne némi igazság.  Nem mondhatnám,hogy egy rinyálós ribanc vagyok aki csak magával törődik, de akkor is. Nekem egy csók is sokat számít. Úgy látszik, neki ez csak szórakozás, hobbi, sport. Ezért is, jobb lesz mindenkinek,ha külön leszünk.

Lementem a konyhába enni valamit. Nagy mélységemben még a kaja szó is kitörlődött a fejemből. Valamilyen energia utánpótlást kellene a szervezetembe juttatnom, mert ez így nem mehet tovább. Hallottam apa hangos üvöltését a nappaliból, véleményem szerint kikapnak. Anya jelenleg nem tudom hol van, most csak én vagyok egyedül a konyhában. Összedobtam gyorsan egy Niall-féle szendvicset és lassan,ám jóízűen elfogyasztottam a sajtos-sonkás falatokat. Pont amikorra lenyeltem az utolsó falatot is, megszólalt a csengő. Eközben anya megjelent a konyhában egy öntözőkannával a kezében és elkezdte locsolgatni az ablakban lévő virágokat.

- Várunk valakit? –kérdeztem anyától kíváncsian.

- Tudtommal nem várunk senkit. Apád munkatársa fog jönni, de csak holnap.

- Akkor bizony ki kéne nyitnom az ajtóz. –mondtam sóhajtozva és a bejárati ajtóra néztem. Fogadni mernék,hogy tudom ki áll az ajtó mögött. Kétségtelenül az én drága ex barátom jött bocsánatot kérni. Akkor én azt az ajtót ki nem nyitom! Erre még egyet csöngetett az ajtóban álló rejtélyes idegen. Apa hangosan kiáltott a nappaliból,hogy Nyissa más ki valaki. Ez a valaki én lennék. Anya el van foglalva a virágaival, apa meccset néz, csak én maradtam.

Lassan odacammogtam az ajtóhoz és már készítettem is a lenéző tekintetemet a kéretlen vendégünknek. Ám most tévedtem. Nem az állt az ajtóban akire számítottam. A nem szívesen látott vendég helyett egy fekete hajú, kreol bőrű srác fogadott a folyton mosolygó arcával.

- Te….te hogyan találtál ide? –értetlenkedve, ámde meglepetten néztem Fernandóra.

- Meg vannak a kapcsolataim. Hallottam a dologról. Sajnálom! –szó nélkül megölelt az ajtóban. Meglepődöttségemben nem is tudtam mit mondja, csupán betessékeltem a házunkba.

- Szóval itt laktál régen? –kérdezte halkan, majd körbenézett a házban.

- Igen, de nem sok ideig. Amint Londonba költöztünk, máris átcuccoltam hozzá. –mondtam lehangoltan.

- Értem.

Bementünk a konyhába, Fernandót be szerettem volna mutatni anyunak.

- Anya, ő itt Fernandó, a legjobb barátom.

- Szia Fernandó. Mondanám,hogy Katy sokat mesélt rólad, de nem sűrűn találkoztunk, szóval…örülök,hogy megismerhettelek.

- Nem különben!

- Apát is meg szeretnéd ismerni? –kérdeztem a mellettem álló fekete hajú sráctól.

- De még mennyire. – válaszolta vidáman.

- Akkor gyere velem.

Beinvitáltam a nappaliba ahol éppen félidő volt. Bemutattam apának a legjobb barátomat, de apa nem szólt semmit. Póker arccal bámulta Fernandót, majd feltette a kérdést:

- Szereted a focit, fiam?

- Ez nem kérdés: Imádom!

- Üdvözöllek a családban. –a póker arcot hirtelen felváltotta a büszke mosoly. Apa összeütötte a két tenyerét, jelezvén,hogy csípi Fernandót.

Egy rövid football-beszélgetés után felmentünk a szobámba, majd leültem az ágyamra. Egy kis nézegetés után Fernando is helyet foglalt mellettem.

- Ne búsulj! Majd minden rendbe jön! –próbált engem nyugtatgatni, de semmi értelme nem volt. Ugyanolyan szontyolodott és szomorkás voltam,mint eddig.

- Már semmi sem jön rendbe. Mindennek annyi. Végeztem Zaynnel. –próbáltam kiegyensúlyozottnak tűnni, de véleményem szerintem ebből csak a negatívum jött át.

- Szerintem meg minden megoldódik! Ismerem Zaynt! Tudom,hogy most mi jár a fejében.

- Mégis mi?

- Megbánás. Tiszta megbánás. Nagyon sajnálja a történteket. Hihetnél neki. –ezt most úgy,mondta, mintha az ő oldalán lenne.

- Én már nem tudok hinni neki, Fernando. Nagyon nehéz engem megbántani, de annál nehezebb kiengesztelni. Sőt, sokszor lehetetlen.

- Ugyan már! Ne legyél ennyire makacs! Minden helyrejön majd.

- Mondtam már,hogy nem fog és nem is érdekel. Ezt a fejezetet lezártam az életemben. Nem tűröm,hogy kinevessenek vagy gúnyt űzzenek belőlem.

- Látom nem engedsz a saját gondolataidtól.

- Hát nem és nem is fogok. Ezt te is jól jegyezd meg.

Egy pillanatra Fernando csendben maradt. Látszott rajta,hogy valamin gondolkodik.

- Kérdezhetek valamit? De őszintén válaszolj! –összeszedte az agyában található összes megválaszolatlan kérdést és véleményem szerint most mindet rám akarja zúdítani.

- Kérdezz! –vágtam rá flegmán.

- Szereted Őt?

- Mi? –próbáltam úgy tenni, mintha nem érteném a kérdést, miközben pontosan értettem.

- Szereted Zaynt??! –megkérdezte újból.

Nem válaszoltam senki, csak elfordultam tőle. Szerintem értette a dolgot.

- Ezek szerint igen. Akkor meg mi a fészkes fenéért kínzod még mindig?

- Még hogy én? Ő csalt meg engem!

- De nem ő akarta a csókot. –próbálta elmagyarázni a dolgokat, mint egy kis óvodásnak, de én tisztán értettem mindent.

- Én már nem hiszek semmit! Nem hiszek semmiben és senkiben!

- Hát jó, te akartad! –Fernando szemében félelmet és idegességet láttam. Éreztem,hogy készül valamire. Egyre közelebb és közelebb jött hozzám, és meg nem értettem az egészet. Ez most mit akar? Én már nem értek semmit komolyan. Egyszer csak rám vetette magát, úgy,hogy hátradőltem az ágyon, ő meg rám. A két kezemet lefogta, majd teljesen közel hajolt hozzám és megcsókolt. Megcsókolt? Inkább lesmárolt. Próbáltam elkapni onnan a fejemet, de nem voltam elég erős. Egyszerűen nem hagyott még levegőhöz jutni sem, annyira szorított. Végül aztán nagy nehezen elengedett, én meg reflexből levágtam neki egy szép taslit!

- Mi a fene volt ez? Mégis mi ütött beléd? –kérdeztem mérgesen, miközben ő a hatalmas ütésem helyét simogatta.

- Úgy ütsz,mint egy lány!

- Ne tereld el a szót! Még is mi a franc akart ez lenni? –kérdeztem még idegesebben.

- Ez egy csók volt. Vagy minek látszott? –láttam az arcán az önelégült vigyort és a felemelt szemöldököket.

- Tudod hogy értem!

- Végül is ez semmi sem volt. Te nem akartad a csókot, csak én, szóval ez nem minősül megcsalásnak! –tehát itt van a kutya elásva! Fernando meg akart leckéztetni. Ugyanazt megcsinálta velem, mint Sel Zaynnel.  Persze még mindig nem adtam igazat neki, csak a saját fejem után mentem.

- Ne csinálj hülyét belőlem, kérlek!

- Én nem csinálok hülyét belőled, ez az igazság amit ne nagyon jól tudsz, csak nem akarod bevallani magadnak. Pedig én tudom,hogy igazam van.

- Nincs igazad! –még mindig tiltakoztam.

- Kat, tudom,hogy igazam van és ne vitatkozz velem!

Akármennyire is nehéz volt belátnom, igaza volt. Igaza volt egész végig. Túlreagáltam a dolgokat Zaynnel. Úgy táncoltam, ahogy Sel fütyült. Én barom!

- Igazad van!

- Hogy mi? Ezt mond még egyszer!

- Igazad van. –mondtam még egyszer halkan.

- Hangosabban!

- Igazad van! –hangosan elkiáltottam magam,hogy mindenki hallja.

- Ez a beszéd! –erre Fernando nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.

- Nagyon jó barát vagy!

- Nem kell mondanod, tudom! –erre elnevette magát.

- Te kis egoista, be fog repedni a plafon a nagy egódtól. –végre én is elnevettem magam.

- Haha vicces. Amúgy szerintem beszélj Zaynnel! Ne kínozd tovább, nem érdemli meg.

- Ígérem, még ma beszélek vele.

- Ez a beszéd! –egy puszit adott a homlokomra majd felállt az ágyamról.

- Már mész is?

- Jönnek az unokatesómék! Hozzák az egész pereputtyot.

- Ja értem. Hát, jó szórakozást!

- Nem tudom,hogy mennyire lesz jó nyolc 7 év alatti kislány mellett, de azért köszi.

Köszönt, majd csendben kiment az ajtómon.

Ennyire hülye nem lehettem! Nem láttam a dühtől és a csalódottságtól. Nem láttam az igazi, őszinte gesztusokat és cselekedeteket. Csak a rosszindulat és a megvetés beszélt belőlem, de mára már tisztán látok, hála Fernandónak. A kis afférja után teljes mértékben észhez tértem és már rohantam is Zaynhez. Jobb szerettem volna személyesen elmondani amit el kell mondanom. A telefon számomra most tabu. Gyorsan összekaptam magam, fogtam egy taxit és elindultam vissza, az otthonomba.

Szerencsém volt, Zayn pont a ház előtt volt, valamit babrált a postaládával.  Egy szempillantás alatt kiszálltam a taxiból, megfizettem a fuvart, majd odarohantam Zaynhez. Először még póker arcot vágtam,gondoltam így még nagyobb lesz a meglepetés.

Végül odaértem az előbb megnevezett személy mellé akinek szintén póker arca volt. Semmit, még egyszer mondom, semmit nem lehetett leolvasni az arcáról.

- Szia, én…-már elkezdtem volna a mondókámat, de ő félbeszakított.

- Ne mondj semmit! Nem akarok tőled hallani semmit. –mondta ezt mély megvető hanggal és komor arccal.

- De én…-már megint félbeszakított. Nem jutottam szóhoz.

- Nem érdekel miért jöttél ide, vagy milyen szemrehányást akarsz tenni. Már semmi sem érdekel. Holnap turnézni megyünk a srácokkal. Világ körüli turnéra megyünk. Szóval gondoltam,hogy örülni fogsz,hogy elmegyek.  Nem kell többet engem szidnod és átkoznod, sőt nem is kell látnod. Én nagyon jól megleszek ott, ahova megyek. Ha érdekel, Közép-Európába megyünk és ha gondolod, nézz utána milyen országok vannak ott. Majd küldök neked képeslapot. –ez a legszívfájdítóbb és leglenézőbb hangnemben mondta. Úgy látszik ő már lemondott rólam. Túl lépett rajtam és most elmegy. Elmegy jó messzire és nagyon sok időre. Fogalmam sincs,hogy most mit csináljak.

Még mielőtt csinálhattam volna valamit, szó nélkül bement a házba, én meg ott maradtam egyedül a piros postaláda mellett. Ezt nem hiszem el! Elmegy és nem is akar látni. Nem is akar hallani felőlem. Már erő nem volt benne,hogy utána menjek és elmondjam neki,hogy megbántam az összes rosszat amit mondtam, de már késő volt. Most már végképp elvesztettem. Sírva elindultam a elindultam hazafelé. Az emberek megbámultak az utcán, de nem sűrűn érdekelt. Most csak egy valami érdekelt: Zayn.

Hazaértem, majd sírva felszaladtam a szobámba. Anya szólt valamit, de már nem hallgattam meg. Magamra zártam az ajtót, majd levágódtam az ágyra és hangosan elkezdtem bömbölni. Komolyan, mint egy tinifilmben. Most már semmi kedvem nem volt visszafogni magam, bőgtem ahogy csak bírtam. Nem érdekelt senki és semmi.

Ez volt életem legnagyobb baklövése. A saját hülyeségemből elvesztettem azt, akit e világon legjobban szerettem. Zayn tudni sem akar rólam. Mondjuk ezt megértem. Későn érkezett a segítség és későn jutott el az agyamig,hogy mennyire egy hülye picsa voltam. Ekkora hibát még életemben nem követtem el. Ekkorát tényleg nem…

Másnap reggel kisírt, karikás szemekkel ébredtem fel, olyan délelőtt 11 óra körül. Az első dolgom az volt,hogy kizártam az ajtót, majd lementem a földszintre. Az első utam a konyhába vezetett. Kinyitottam a hűtőt, majd vissza is csuktam. Most végképp nincs kedvem enni. Anyáék meg szokás szerint nincsenek itthon, szóval egyedül maradtam. Már megint.

Átcammogtam a nappaliba, majd leültem a kanapéra. Odahajoltam a kávézó asztalhoz a távirányítóért, majd felkapcsoltam a tévét. Remek, pont a híradó ment. Na kíváncsi vagyok, hogy hol találtak hullát, ki ölte meg az anyósét, mit mondott ma Obama vagy hány panda bébi született az állatkertben. Csalódnom kellett, mert most egyikről sem esett szó. Na jó, a panda bébik benne voltak a híradóban.

Néztem az unalmasabbnál unalmasabb híreket, majd hirtelen felkaptam a fejem:

 Baleset történt az xy autópályán egy közép-európai országban, Magyarországon. Egy részeg autós belehajtott egy szabályosan közlekedő buszba. A buszon értesüléseink szerint a One Direction angol fiúbanda és a stáb utazott. Halásos baleset nem történt, de az egyik bandatagot sürgősen kórházba kellett szállítani. A többi bandatag és a több tagú stáb megúszta az ütközést, sértetlenül. A szerencsétlenül járt 19 éves Zayn Malik, jelenleg is kórházban fekszik és az életéért küzd. A többi tag: Niall Horan, Harry Styles, Louis Tomlinson illetve Liam Payne sértetlenül megúszták a balesetet.

Amikor ezt a bemondónő elmondta, azt hittem frászt kapok! Remélem,hogy csak viccelnek! Kérlek Istenem, mondd,hogy csak viccelnek velem! Csak szívatni akarnak engem a srácok! Csak meg akarnak leckéztetni! Nem is történt semmi baj! –próbáltam magamat megvigasztalni, persze sikertelenül. Előtört belőlem a hisztérikus sírás. Alig kaptam levegőt, és a szívem is dübörögve kalapált. Kit akarok átverni? A srácok balesetet szenvedtek! A srácok, az én srácaim. Ez nem lehet igaz, szerintem csak képzelődöm. Ez nem igaz!

Teljes hisztirohamot kaptam, majd bőgve felszaladtam a mobilomért és felhívtam Fernandót. Sajnos már ő is értesült a dolgokról.

- Azonnal oda kell utaznom. –mondtam kiabálva és bőgve egyszerre.

- Azt sem tudjuk,hogy hol van az az ország!

- Kit érdekel? Fernando kérlek! Foglalj repülőjegyet! Még ma! Most azonnal. –erélyesen ráparancsoltam a barátomra.

- Oké, oké csak nyugodj meg. Megértem,hogy most feldúlt vagy.

- Én!? Á, nem. Nem is vagyok feldúlt. A szerelmem az életéért küzd egy idegen országban. Miért is lennék ideges?

- Oké, de nem hiszem,hogy mára tudunk jegyet szerezni.

- Akkor vigyél ki a reptérre. Most azonnal gyere értem.

- De akkor sem tudunk jegyet szerezni!

- Csak gyere értem, most! A többit majd elintézem.

Ezzel letettem a telefonom és eszeveszetten felrohantam a szobámba, felöltöztem és már készen is voltam az indulásra. Remélem,hogy Fernando időben ideér!

Istenem, add,hogy a szerelmemnek ne essen semmi baja! Azt nem élném túl!