Part 44

Ahogy ismerem Zaynt, szerintem valami őrült helyre visz. Habár mit is vártam volna tőle? Gyorsan összekaptam magam majd az ajtó felé szedtük a lábunkat. Zayn nagyon izgatott volt egészen a kocsiig. Amint beültünk a kocsiba, minden szorongás és idegesség elszállt belőle és csak kajánul vigyorgott. Nekem nem tiszta a dolog. Hova is megyünk most? Azt mondta hogy ne kérdezősködjek, így hát nem fogok, de akkor is. Már előre félek, tudom hogy valami fog történni aminek nem nagyon fogok örülni. Mint általában.

Egy jó fél óra kocsikázás után a tett színhelyére értünk, akarom mondani a pláza parkolójába. Bőszen bámultam ki az ablakon, majd utána Zaynre vetettem tekintetemet.

- Mit keresünk itt? –kérdeztem értelmetlen tekintettel és egy kis szorongással.

- Majd meglátod. Mondtam hogy ne kérdezősködj. –teljes nyugodtsággal válaszolt a kérdésemre.

- Na jó. Te nyertél. –rá hagytam a dolgot és engedtem,hogy a dolgok történjenek a maguk módján.

Kiszálltunk a kocsiból, majd figyelemfelkeltés nélkül bementünk a plázába. Már ez furcsa volt nekem, mivel ha akármilyen közösségi területre megyünk, mindig megállítanak minket a rajongók egy közös kép erejéig. Most ez elmaradt. Lelkiismeret furdalás nélkül besétálhattunk a hatalmas üvegajtón a még hatalmasabb épületbe. Zayn szorosan fogta a kezemet és húzott magával. Vagyis nem is kellett annyira húznia, mentem én magamtól is. Mondjuk úgy,hogy ő irányított. (Mily meglepő.)

Megálltunk a monumentális szökőkút előtt, majd odajött hozzánk egy fekete bőrdzsekis, napszemüveges, baseball sapkás alak,aki valami fehér dobozt átnyújtott a barátomnak.

- Ez meg mi? –kérdeztem reflexből.

- Majd mindjárt megtudod. –válaszolta még mindig azzal a nyugodtsággal az arcán. Komolyan mondom ez idegesített a legjobban, ez a képére fagyott nyugodtság.

Egyre jobban a lift felé haladtunk. Igen, az a lift. A hely, ahol először találkoztunk. A hely, ahol egy menekülő, fekete hajú srác becsapódott mellém.

Egyre jobban közelítettünk a lift felé mígnem elértük a célunkat. Mind a ketten földbe gyökerezett lábakkal álltunk a lift előtt és vártuk, míg szabad lesz. Zayn az egyik kezével az én kezemet fogta, míg a másikkal a fehér dobozt szorongatta. Ő sem szólt semmit, meg én sem. Csak álltunk egymás mellett, mint két iskolába készülő diák.

Csengett egyet a lift, a szokásos irritáló hangjával, jelezvén, hogy üres. Most már nyugodtan beszállhatunk. Zayn lehívta a liftet a földszintre, de még mindig csendben voltunk. Egészen addig míg meg nem érkezett az előbb megnevezett tárgy, majd síri csendben beszálltunk a személyszállító gépezetbe.

Amint beszálltunk, előtörtek a régi emlékek. Ahogyan Zayn becsapódott ide mellém és ahogy odaadtam neki az egyik taco-mat. Felejthetetlen. Ahogyan behunytam a szemem, az akkori önmagunkat láttam amint éppen beszélgetünk a földön ülve és röhögünk. Míg én a visszaemlékezés tengerében elvesztem, addig Zayn a plafont bámulta és úgy látszott,hogy számol valamit. Nem értettem hogy mit és azt sem tudtam hova megyünk.

Egyszer csak fura zajokat hallottam fölöttünk, majd megállt a lift. Egyből Zaynre néztem akinek az arcán ott pihent a pimasz vigyor.

- Ez most mi akar lenni?

- Meglepetés! –hangosan felkiáltott.

- Ugye nem azt akarod mondani,hogy direkt állítattad meg a liftet?

- Dehogynem! –vigyori tekintettel rám nézett.

- Zayn ez nem jó vicc, ugye tudod? –kissé megszeppenve rámeredtem.

- Nem is viccnek szántam. Boldog szülinapot! –hirtelen átnyújtotta nekem azt a fehér dobozt, amit egész eddig bőszen szorongatott.

- Tudom kicsit megkésve, de csak mára készült el. –elvettem tőle a fehér dobozt és elkezdtem kicsomagolni azt. Egy világoskék borítású könyvet rejtett a csomag. Mit sem sejtően Zaynre néztem aki szintén rám nézett, majd a könyvre, jelezvén,hogy nézzek bele. Hát jó. Kinyitottam a kék könyvecskét és saját magunkat láttam. Pontosabban azt a képet, amit Harry készített, mikor egyszer nálunk aludtak. Nagy betűkkel a kép fölé volt írva:

„Az összes kalandom veled”

Nagyon megörültem a dolognak és Zayn nyakába ugrottam. Igaz, még csak az első oldalt volt szerencsém megnézni, de már az tetszett. Nem is adhatott volna jobb ajándékot. Ez tökéletes és személyre szóló. Ezt vártam tőle. Tökéletesen eltalálta az ízlésemet, mint mindig.

- Nagyon szépen köszönöm szerelmem! Nagyon tetszik!

- Reméltem,hogy tetszeni fog. Liam fényképezőjéből vannak a képek. Minden kis kiruccanásunk meg lett örökítve.

Elkezdtem tovább lapozgatni a könyvet és jobbnál jobb képek következtek. A legjobb a póker parti-s kép volt. A srácok gatyában. Felejthetetlen. Aztán jött a közös filmezéses képek. Na azokon sokat röhögtem. Kénytelen voltam  leülni a földre Zayn mellé és ott folytatni tovább az album nézegetést. Nem is az a tipikus fényképalbum volt, mert minden képhez volt valami vicces megjegyzés írva. Például itt: „ Harry ezt nem gondoltuk volna. Felcsaptál rendőrnek?” –ezen a képen Harry volt, aki az ujján pörgette a bilincset, amit sikeresen ránk helyezett.

Annyi jó kép készült rólunk a közelmúltban,hogy az valami csodás. Jobbnál jobb képek kerültek elő, főleg olyanok amikről nem is tudtam. Zayn most alaposan meglepett. Jó helyet választott az ünnepléshez. Más pasik vacsorázni viszik a barátnőiket, de Zayn más. Zayn abban a liftben ünnepli velem a szülinapomat, amiben legelőször találkoztunk. Ez sokkal jobb,mint akármilyen flancos vendéglő. Sokkal meghittebb és barátságosabb. Főleg,hogy vele lehetek.

Még egy ideig nézegettük a képeket, majd Zayn felhívott valakit azzal a címszóval,hogy most már mehet a lift. Szinte biztos voltam benne,hogy ő tervelte ezt ki. Kíváncsi vagyok,hogy ki a cinkos társa. Na erre, mindjárt sor kerül,mert a lift elindult. Érdekes módon lefelé. Fura, mivel mi fölfelé indultunk meg minden…na mindegy, nem lényeges.

Amint kiléptünk a liftből, Fernando vigyori tekintete csapta meg az arcomat. Egy munkaruhába öltözött férfi mellett állt, fülig érő szájjal.

- Na sikerült? –Fernando ahelyett,hogy felém fordult volna, egyenest Zayn felé nézett.

- Sikerült. Köszi haver.

Nem szóltam semmit, csak a fejemet csóváltam és nevettem.

Van nekem egy perverz,de romantikus pasim aki szeret engem, van egy segítőkész, de minden lében kanál barátom, aki a perverz pasimnak segít. Bármennyire is lassú felfogású az agyam, ennyit még én is meg tudtam érteni.

Még egy jó fél órát beszélgettünk a lift előtt, majd utána hazamentünk.

Ma egy nyugis estét terveztünk Zaynnel, beteszünk valami filmet, popcorn, kóla…Elennénk egy darabig.  Zayn már ki is választott egy filmet, valami drogos mackóról szól(Ted). Én addig felmentem a hálószobába és átöltöztem. Felkaptam magamra egy kis fekete shortot és egy szürke feliratos felsőt. A hajamat kontyba tettem és úgy mentem le a nappaliba. A kávézóasztalon már minden elő volt készítve, a popcorn, a kóla és a film. Már csak Zayn hiányzik. Leültem a kanapéra amin most kifejezetten sok puha párna díszelgett-gondolom Zayn gondoskodott a kényelemről is. Egyszer csak fura hangokat hallottam az előszoba felől. Zayn felszívódott és én meg nem tudom hogy kik lehetnek ott. Betörő biztos nem, ugyanis fényes nappal van. Habár a mai világban már minden előfordul. Lassan és halkan odaosontam az előszoba ajtóhoz. A hangok még mindig nem csillapodtak, egészen eddig. Most csend következett. Túlságosan is csend volt.  Abban a pillanatban,mikor elhallgattak az idegenek, benyitottam az előszobába és meglepő látvány fogadott.  Sel és Zayn…csókolóztak. Észrevettek,hogy bejöttem és mind a ketten felém fordították a fejüket. A szokásos módon elbőgtem magam. Már megint.

- Basszus! Katy ez nem az aminek látszik! –Zayn próbálta kimagyarázni a dolgot, de ezen nem volt mit magyarázni.

- De, ez az aminek látszik! –Sel ördögien gúnyos mosolyával rám mosolygott. Legszívesebben megfojtottam volna, de ez nem az én stílusom. Én nem vagyok ilyen kegyetlen. Habár szívem szerint rá vetettem volna magam és jól megtéptem volna azt az agyonvasalt loboncot a fején.

 - Katy! Kérlek! Engedd,hogy megmagyarázzam. Ez a némber rám vetette magát és én nem tudtam mit csinálni vele. – magyarázta sajnálkozva Zayn.

- Ne higgy neki, ő vetette rám magát. –hogy nekem még jobban fájjon, az állítólagos legjobb barátnőm még egy tőrt belém döfött.

- Ezt nem gondoltam volna…-sírva felrohantam az emeletre, persze Zayn jött utánam.

- Katy! Szerelmem! Engedd,hogy megmagyarázzam.

- Ezen nincs mit megmagyarázni. Még nekem volt lelkiismeret furdalásom egy majdnem csók miatt, miközben te a legnagyobb ellenségemmel hetyegsz. Szép, mondhatom. –elővettem az ágy alól a bőröndömet és ami ruhát találtam, mindet belesöpörtem a hatalmas bőröndbe.

- Katy ne menj el, kérlek! –Zayn megbánóan rám nézett, de nem hatott meg. Megcsalt. Még hagyján,hogy megcsalt, de pont Sellel? Nem, én ezt nem bírom ki.

Gyorsan végeztem a pakolással, minden egyéb cuccomat is a bőröndbe söpörtem, majd elindultam lefelé a lécsőn, mikor Zayn visszatartásképpen megfogta a karomat.

- Kérlek ne menj el! Én szeretlek Katy!

- Ha ennyire szeretnél, nem csókolóztál volna más lányokkal. Főleg nem vele. Kérlek, engedj elmenni.

- Dehogy engedlek.

- Azt mondtam engedj el. –mondtam lassan, mély hanglejtéssel, majd sikerült kiszabadulnom a fogságából.

Zayn a végére már elengedett, de egész végig kísérgetett,mint valami rossz házőrző. Felkaptam a szokásos tornacipőmet, majd megindultam a bejárati ajtó felé. Sel még mindig ott állt az ajtóban, ördögi mosollyal az arcán.

Rá vetettem lenéző, undorodó tekintetemet, majd szó nélkül távozni szerettem volna. Ám bár ez nem sikerült, Sel megállított az ajtónál.

- Tudni akarod miért utállak ennyire? Tudni akarod? –a szívem mélyén nem érdekelt, teljesen hidegen hagy ez az undorító nőszemély, de az agyam mást gondol. Most már teljesen mindegy, végre megtudom az igazságot és kiböki végre,hogy mit ártottam neki.

- Na mondjad! Kíváncsi vagyok! –mondtam flegmán és lenézően.

- Mindig neked volt a jó és minden szép neked jutott. A srácok is sokkal jobban kedveltek téged, mint engem. Ha tudni akarod, nekem mindig is Zayn tetszett. Belül emésztettem magam,hogy a tiéd lett, nem az enyém. Niallel csak érdekből jártam. Szegénykém fülig belém zúgott, de hát nem tehetek róla. Ellenállhatatlan vagyok. Nekem mindig is Zayn kellett. De te elvetted tőlem. Mindent elvettél tőlem, gondoltam megbosszulom. Örömmel jelentem,hogy sikerült. –ezt mind vigyorral a képén adta elő. Én meg csak lestem,mint a moziban. Eközben persze Zayn mindvégig mögöttem állt. Sosem hittem volna hogy Selnek is bejön Zayn. Nem is mondta és nem is látszott rajta. Még jobban sajnálom Niallt, mint magamat. Szegény sráccal csúnyán elbánt. Nem érdemli meg Niallt.

Végül is aztán nem törődve senkivel és semmivel, fogtam magam és elrohantam a bőröndömmel együtt. Szerencsémre pont erre járt egy taxi, így nem volt nehéz dolgom a közlekedéssel.

Visszaköltözök anyáékhoz. Nincs más választásom. A szívem hevesen kalapál és még a lélegzetvétel is nehéz. A szemem előtt ott van Sel és Zayn, miközben…áhh. Nagyot csalódtam benne, akárcsak Selben. De Zaynben még nagyobbat. Nem érdemli meg,hogy sírjak érte. Erősnek kell lennem és elfogadni a helyzetet. Egyszer tudtam,hogy úgy is ez lesz.

- Hölgyem mi a baj? Már ha megkérdezhetem. –a középkorú taxis érdeklődött,hogy miért sírok. Megpróbáltam összeszedni magam és felszólaltam.

- Nagyon hosszú történet. –mondtam szipogva.

- Biztos vagyok benne,hogy egy fiú van a dologban. Tudom én milyen az. 4 lányom van. Nap mint nap átélem. –magyarázta a taxis.

- Legalább valaki együtt érez velem. –mondtam.

Végül is a taxis hazaszállított engem az igazi otthonomba és még fizetnem sem kellett. Ingyen fuvar az összetört szívű szétbőgött képű csajnak. Remélem,hogy anyáék itthon vannak, mert ha nem, fogalmam sincs hova mehetnék. A srácokhoz biztos nem. Zayn ott keresne elsőnek, mivel már volt erre példa.  Nagyon remélem,hogy itthon vannak. A kulcsomat elhagytam valahol, szóval egyedül nem tudok bejutni.

Becsengettem, de nem nyitott senki ajtót. Becsengettem még egyszer, majd halk lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Anya széles mosollyal és öleléssel fogadott és csak később esett le neki,hogy miért állok az ajtóban bőröndökkel.

- Mi történt kicsim? –kérdezte anya aggódóan.

- Zayn… -csak ennyit tudtam mondani, majd akaratomon kívüli sírásba kezdtem, majd anya vállára borultam.

- Nyugodj meg kincsem! Nálunk maradhatsz. Sőt, nagyon örülnénk neki ha itt maradnál.

Nem kellett kétszer szólnia, máris elfogadtam az ajánlatot egy bólintással. Anya segített becipelni a dolgaimat a nappaliba. Apa szokás szerint meccset nézett és bele volt merülve a játékosok szidásába és a bíró lehülyézésébe.

- Szia apa. –köszöntem halkan a fotelban ülő édesapámnak. A hangos tévé ellenére egyből meghallotta a halk köszönésemet, mert azonnal felém kapta a fejét.

- Szia kicsim. Mi történt? Te sírtál? –igen apa, jó észrevétel.

- Igazad volt. –mondtam még mindig krokodil könnyeket eresztve.

- Mivel kapcsolatban?

- Zayn.

- Én tudtam,hogy ez lesz. Én előre megmondtam. Látod, most okultál a hibádból. Nem szabad összejönnöd rosszfiúkkal, mert azok mindig összetörik a szívedet.

- Ez így igaz. –mondta anya sejtelmes hangon, majd összefont kézzel, nagy szemekkel apára meredt,akinek a pillantásán tisztán kiolvasható volt a „Az már régen volt” mondat.

- Itt maradsz nálunk? –mondta apa örömmel a hangjában.

- Ha minden igaz, igen. –mondtam halkan, visszafogva a folyton gyötrő sírásrohamot.

- Segítek felcipelni a dolgaidat a szobádba. –mondta anya, majd a lépcső felé intett a fejével, jelezvén,hogy hagyjuk aput meccset nézni.

Beléptem a régi szobámba és még ugyanúgy volt ahogy hagytam. A régi ágyam, a bútorok és a One Direction-ös poszterek a falon. Azokat legszívesebben a hátam közepére kívánnám. Főleg a Zayneseket.

- Itt maradjak veled? –kérdezte anya azzal az aggódó félmosolyával.

- Nem kell, köszi. Elleszek én itt. –mondtam, majd a bőröndökre mutattam.

- Rendben van. De ha bármi kell vagy éhes vagy akkor feltétlenül szólj! –Igen is kapitány. Na jó,ez gyenge poén volt.

- Rendben anya. Köszi. –még mielőtt kiment volna, jó szorosan megölelt és egy puszit adott az arcomra.

Végül is most már egyedül maradtam, az első dolgom volt kipakolni a ruháimat. Nem sok ruhát hoztam, éppen annyit,hogy pár napra elég. Nem hinném,hogy visszamegyek oda,nem lennék képes rá.  Ott minden rá emlékeztet.

Elkezdtem kipakolni a ruhákat, mikor megtaláltam köztük a könyvet, amit ma Zayntől kaptam. Egy pillanatra megálltam a ruhapakolással, majd elkezdtem lapozgatni a kék borítós művet. Görcsbe szorult a gyomrom mikor megláttam a képeket. Nem tudtam tovább nézni. Levágtam a földre, majd egy nagy mély levegőt vettem. Ez mind a múlt.

A kis kitérő után tovább folytattam a pakolászást, mígnem teljesen kész voltam mindennel. Egy kicsit ledőltem az ágyamra pihenni. Nem aludtam, csak feküdtem és a tetoválásomat néztem és azon gondolkoztam, hogy most mit kezdjek vele. Semmi ötletem nincs. Egyenlőre így marad. Egyenlőre…

Felültem az ágyra, majd körbenéztem a szobámban. Igaz, nem sokat tartózkodtam itt, mert amint ideköltöznünk, én tovább költöztem, de akkor is sok szép emlék fűződik ehhez a szobához. Itt kihangsúlyoznám az emlék szót. Még mindig nem értem,hogy Zayn hogyan tehetett ilyet velem. Megcsalt a volt  legjobb barátnőmmel. Hát remek, csak gratulálni tudok neki. Tudom,hogy sokan hülyének néznek majd,hogy egy csókon így kiakadok, mert sokaknak a csók nem számít megcsalásnak. Nekem bizony nagyon is számít. A csók az ember életében olyan, mint az ajtó. Kopogtatás az emeleten,hogy a földszint szabad-e. Jó, most elég rossz időt választottam a viccelődésre, de ez van. Nekem még egy apró csók is fontos. Véleményem szerint az már megcsalás. Habár bocsánatos bűn, nem mindenki bocsát meg a másiknak.

Nagyban bele vagyok merülve a depis gondolataimba, mikor megcsörrent a telefonom. Első tippem Zayn volt. Ha most fogadtam volna, biztos elbukom, mivel Niall hívott fel. A srácokkal semmi bajom, így nyugodtan felvehetem a telefonom.

- Szia Katy.

- Szia Niall.

- Katy, figyelj. Tudom,hogy mi történt köztetek, de nem minden úgy van,ahogy te gondolod. –magyarázta Niall.

- Tudom, ezt már ő is mondta. De nem érdekel. –válaszoltam vissza komor hangon.

- Pedig kéne. Figyelj, Zayn szeret téged.

- Akkor miért nem ő hívott fel.

- Miért felvetted volna?

- Nem.

- Akkor meg? Női logika, nem értem. Na mindegy. Szóval Zayn tényleg szeret téged és nem akar elveszíteni. Ő nem akarta azt a csókot higgy nekem.

- Niall, én már nem tudom,hogy mit higgyek. Össze vagyok zavarodva. Szerintem mind a kettőnknek jobb lesz ha külön utakon folytatjuk tovább.

- Most komolyan te lány! Kiakadsz egy ilyen kis csókon? Ez nem jelentett semmit Zaynnek.

- Még jobb. Ha egy csók nem jelent neki semmit akkor én feleslegesen áldoztam fel magam.

- Figyelj, én nem foglak győzködni, csak tudni akartam hogy jól vagy-e. Látom viszonylag egyben vagy. Vagyis hallom.

- Inkább én kérdezek. Veled mi van? Beszéltél Sellel?

- Azzal a ribanccal? Dehogy! Isten ments! Inkább a halál.

- Hát tudod, most egyetértek. Remélem azért találsz végre valami normális lányt.

- Hát én is. Majd segítesz keresni ugye? –nevetett.

- Majd igen .-én is folytattam a nevetést.

- Végre nevetsz. Ez már jó hír.

- Kívülről semmi bajom, nem látszik semmi rajtam, de belülről mardos a bűntudat. Pedig nem nekem kelllene bűntudatomnak lennie, hanem neki.

- Hidd el neki is az van.  Miattad.  Zayn nem követett el bűnt, csak rosszkor volt rossz helyen.

- Figyelj, ezt a beszélgetést hanyagoljuk. ha nem baj. Majd még hívlak. Reméljük azért tartjuk még a kapcsolatot.

- Miért ne tartanánk? Hiszen barátok vagyunk nemde?

- De, azok vagyunk.

Végül aztán még kis beszélgetés után mind a ketten letettük a telefont. Hallottam a háttérből férfi hangokat, szerintem Zayn is ott volt a közelben. Biztos szólt Niallnek,hogy hívjon fel mert tudta,hogy neki úgy sem venném fel. Ha így gondolkodott, helyesen tette. Zayn alaposan leírta magát a szememben. Már nem tudnék bízni benne. Ma lehet,hogy csak egy csók,holnap lehet hogy már más.  Mindegy is, most már külön utakon járunk, bármi is történjen. Hiszem,hogy akármennyire is fáj, így jobb lesz mindkettőnknek.