Part 43

Mindenki engem figyelt ahogyan lassan kicammogok az ajtó felé.  Még mindig biztosak voltak benne hogy Niall pizzát rendelt. Pontosan én sem tudom miért mert tele van a hűtő kajával.

Lassan, komótosan kinyitottam az ajtót, ki tudja mire számíthatok. Lehet hogy egy vizet spriccelő bohóccal kerülök szembe aki éppenséggel egy habos tortát készül az arcomba nyomni. Teljesen kinyitottam az ajtót majd Sel alakja tárult elém.

- Te meg mit akarsz itt? –kérdeztem mogorván majd mélyen a szemébe néztem.

- Jöttelek meglepni. Mégis minek látszik? –gúnyosan felnevetett majd végignézett rajtam a gyilkos szemeivel.

- Mégis mi a francot bámulsz? Nem láttál még fehér embert?

- Te sosem öltözködtél így. Úgy látszik már ebben is megváltoztál. Ez a piros ruha förtelmesen áll rajtad.

- Nem kértem a véleményedet. –még végig sem mondtam a mondatomat amikor fogta magát és engedély nélkül berohant a házunkba a buli kellős közepére. Gyorsan becsuktam az ajtót majd utána rohantam. Mégis hogy képzeli ezt? Szó nélkül beront a házunkba? Ez már azért pofátlanság!

- Sziasztok emberek! Sel megérkezett. –elkiáltotta magát majd beiramodott az embertömeg kellős közepére.

- Téged senki nem hívott. –Niall nem hagyhatta annyiban a dolgot és beszólt neki.

- Nem is kellett. Jöttem én magamtól is nem kell ide a meghívó.

- Azonnal tűnj el innen! –Zayn idegességében kicsit ráförmedt.

- Igen! Húzz el innen! –még Harry is rátett egy lapáttal.

- Mi a fenének jöttél ide? –mondtam idegesen szorongva és közben Zayn mellé kellett állnom.

- A kis eljegyzésetekről szeretnék beszélni! –gonoszkodni akar velem az már biztos. Mit talál már ki megint?

- Arról nincs mit beszélni. –vágtam vissza. Közben mindenki minket figyelt. Egy lélegzetvétel, még annyi sem hallatszott a tömeg zajából. Mindenki megszeppenve bámult minket és várták hogy mi sül ki a dologból.

- De van! Zayn, jól gondold meg hogy kit veszel el mert ez a nő csak a pénzedre hajt. Ezt  saját maga mondta nekem. Én csak figyelmeztetni akarlak. Ez a nőszemély csak kihasználna téged a végsőkig.

Nem hittem a fülemnek. Nem hittem el hogy mit hallok. Ez nem lehet igaz. Még így is be akar feketíteni mindenki előtt? Én ezt már nem bírom.

Ijedtemben Zaynre néztem aki közvetlen mellettem állt figyeltem az arcát hogy mit reagál a dologra. Remélem nem hisz neki. Nem szabad hinnie ennek a némbernek!

Zayn elkezdte harapdálni az ajkait majd így szólt Selhez:

- Tűnj el! –a szemét lehunyva az ajtó felé mutatott. Sel önelégült vigyorral az arcán távozott a házból. Amint kilépett a szobából menten Zayn felé fordultam.

- Ugye nem hiszel neki? Mondd hogy nem! –egészen közel léptem hozzá hogy minden kis arc mozdulatát észre tudjam venni.

- Dehogy hiszek neki szerelmem. Mégis hogy képzeled? Tudom hogy Sel milyen, nem kell bemutatni. –Zayn magához ölelt majd úgy mondta ezeket a vigasztaló szavakat.

- Ez igaz. Nem kell bemutatni. –Niall

- Ilyen hazug lotyót még életemben nem láttam. –Nicole

- Akkor nem tudod miket csinált szegény Katyvel. –Liam

- Szörnyű egy ember. –Eleanor

- Nyugi mi tudjuk az igazságot. Ismerünk mint a rossz pénzt. –nevetett Danielle

- Köszi srácok! –mondtam szomorúan Zayn háta mögül.

A bulinak már semmi értelme nem volt Sel elvágta a hangulatot. Én ezt nem így terveztem. Azt hittem reggelig mulatunk majd, de hát nem sikerült. Egy ilyen idióta ribanc miatt annyi a szülinapomnak!

Lassan elfogytak a vendéget, mígnem csak ketten maradtunk. Zayn körbenézett a nappaliban majd így szólt:

- Majd holnap eltakarítunk mindent most inkább pihenjünk.

Én nem ellenkeztem inkább támogattam az ötletet. Egy ilyen este után se kedvem se erőm takarítani. Azt majd holnap.

Zaynnel ketten leültünk a kanapéra , vagyis én feküdtem és a plafont bámultam.

- Nagyon csini voltál ma. –kicsit bókolt nekem,hátha jobb kedvem lesz.

Én csak egy mosollyal válaszoltam a dologra.

- Végre mosolyogsz! Ezt már szeretem! – erre még jobban elkezdtem mosolyogni.

Nem hagyta abba a nevettetést, elkezdett csiklandozni. Most már dőltem a röhögéstől. Nem titok nagyon csikis vagyok.

 Mivel én feküdtem, nem volt nehéz dolga. Finoman fölém hajolt majd mélyen a szemembe nézett.

- Mire készülsz? –kérdeztem titokzatos hanglejtéssel.

Biztos voltam benne hogy készül valamire. Nem haboztam, felerőlködtem magam és megfordítottam az arányokat. Most ő került padlóra én pedig fölé. Erősen tartottam a kezét nehogy kiszabaduljon. Habár simán megtehette volna mert az én erőm és az ő ereje között van némi különbség. De nem tette. Inkább hagyta hogy alárendelt legyen.

- Ugye te is hányszor csináltad ezt velem! Nem igaz?

Nem válaszolt, inkább élvezte a dolgot.

- Látom te még élvezed is.

- Ennyire látszik? –felnevetett.

- Ja ennyire. Ennyire gyenge vagy hogy kifog rajtad egy csaj? –tudtam hogy nem, de direkt is húztam az agyát vele.

- Na ezt figyeld! –komolyan vette a dolgot és egy szempillantás alatt ismét maga alá gyűrt.

- Ez nem igazság! Te erősebb vagy! –felkiáltottam.

- Még jó. –nevetett

- Ennyire azért ne élvezd a dolgot. –nevettem

- Miért is ne? Nekem nagyon tetszik ez a játék.

- Nekem is. –halkan a fülébe súgtam erre ő elkezdte csókolgatni a nyakamat. Tudtam hogy mik a szándékai és inkább tiltakoztam.

- Ne, ma ne.

- Nyugi, nem azt akarom. –amikor kimondta az előbb említett mondatot, mintha egy kő esett le volna a szívemről. Ugyanarra gondoltunk és ugyanazt akarjuk. Ez már félelmetes.

Egyszer csak vadul elkezdtünk csókolózni. Ő sem fogta vissza magát ás én sem.

Ugyan én még sosem csókolóztam Zaynen kívül mással, de még mindig istenien csókol. Nem viszi túlzásba, csak éppen annyit amennyit kell. 

Nagyban vadul smárolunk a kanapén mikor fájást éreztem a hasam alól. Zayn ijedten utánam kapott de nem tudta hogy mi ez az egész.

- Mi a baj? Rosszul vagy? –kérdezte ijedten.

- Nagyon fáj és hányingerem van. Zayn segíts!

Szegénykének jobbat nem is mondhattam volna. Segítsen? Miben? Ebben bizony nem tud.

- Ugye ez nem az amire gondolok?! Volt már máskor is hányingered?

- Tegnap volt egy kicsit. –mondtam majd elkezdtem gyorsan szedni a levegőt hogy enyhítsem a fájdalmat.

- Beviszlek a kórházba.

- De már ittál.

- És az kit érdekel? Ha menni kell hát menni kell. Fel tudsz állni?

- Talán. –nagy nehezen feltápászkodtam Zayn segítségével és kisétáltunk az ajtón.  Lassan és óvatosan beültem a kocsiba, nehogy még kidobjam a taccsot.

Zayn beindította a kocsit és jó alaposan beletaposott a gázba. Csak rendőrrel ne találkozzunk. Az egész zötykölődős úton hányingerem volt és most már szédültem is. Fogalmam sincs hogy mi lehet ez. Remélem nem az amire Zayn gondolt. Nem, az nem lehet.

Egy jó fél óra alatt beértünk a kórházba. Szerencsére a doki még ügyeletben volt így azonnal tudott fogadni.

*eközben a váróteremben*

Zayn sorban felhívta a srácokat hogy mi történt velem.  A legemlékezetesebb telefonbeszélgetés Harry és Zayn között volt.

- Mondtam vagy mondtam? –Harry

- De nem biztos hogy az. Lehet vaklárma. –Zayn

- Haver te sosem vigyázol. –Harry

- Én mindig vigyázok. Mondom hogy lehet hogy nem az.

- Hányinger, rosszullét, has alatti fájások? Ezt mivel magyaráznád?

- Rossz hamburgert evett.

- Nagyon vicces. Szerintem meg terhes. Zayn, öreg haver, lehet hogy apa leszel.

- Figyelj még nem gondolok semmire amíg Katy magától el nem mondja.

- Szerintem biztos hogy terhes.

- Még semmi sem biztos.

- Haver legközelebb tartok neked egy kiselőadást a biztonságos szexről. –Harry

- Nem kell köszi. Én mindig vigyázok.

Zayn fel alá mászkált a folyosón és a telefonját szorongatta a kezében. Teljes kétségbeesés és megilletődés foglalt helyet az arcán. Szegénykém azt sem tudta mitévő legyen. 

10 perc múlva kijöttem a dokitól majd odaálltam Zayn elé és a szemébe néztem.

- Vaklárma! –széles mosollyal közöltem vele a dolgot. Zayn cseppet sem örült a dolognak, inkább szomorkás volt.

- Kár. –mondta fancsali képpel.

- Kár?

- Igen, kár. Mindig is szerettem volna egy kis Zaynt.

- Majd egyszer. –rávágtam lazán.

- A kisasszonyt erős lelki sokk érte az utóbbi időben az okozhatta a fájásokat. Mindent elmesélt hogy miken ment keresztül és mondtam hogy itt van a kutya elásva. A kisasszonyt kímélni kellene az ilyen lelki összeomlástól és hasonlóktól. Jobb lenne ha egy ideig nem menne iskolába, mondjuk 2 hétig. Annyi pihenés épp elég neki. Teljesen le kell nyugodnia a szervezetének különben gondok is lehetnek. Ha esetleg rosszabbodna az állapota vagy visszaesne akkor nyugodtan hívjanak fel. Írtam neki egy fejfájás csillapítót de szerintem nem lesz rá szükség. Vagy ha mégis akkor egy nap kétszer vegyen be belőle.

- Köszönjük doktor úr.

Zayn és én nyugodtan kisétáltunk a kórházból majd még nyugisabban beültünk a kocsiba.

- Azt hittem apa leszek. –mondta Zayn sóhajtozva.

- Még lehetsz de nem most. Még túl fiatal vagyok az anyaságra.

- Tudom. Sajnos. Én már most készen állnék a baba-projectnek.

- Azt egyből gondoltam. –nevettem

Most már valamennyivel lassabbra vette az iramot és körülbelül háromnegyed óra alatt hazaértünk. Szerencsére az úton egy zsaru sem állított meg minket mert az fix hogy elvették volna Zayn jogsiját.

Amint hazaértünk mind a ketten bedobódtunk az ágyba és ruhástul elaludtunk. Egy ilyen nap után nem csoda hogy fáradt az ember.

Másnap reggel elég fitten keltem fel. Egy gyors reggeli zuhany majd egy gyors reggeli és irány az iskola. Aztán persze eszembe jutott hogy az orvos kiírt két hétre, szóval 2 hétig itthon fogok sziesztázni. Komolyan mondom mintha nyár lenne. Csak az időjárás nem nyári. Talán a higanyszál el sem éri a 10 fokot annyira hideg van kint. Érdekes én ezt tegnap észre sem vette pedig tegnap ugyanilyen hideg volt.

Zayn már nem volt itthon, de hagyott egy levelet ezzel a szöveggel:

     Szia szerelmem. El kellett rohannom a srácokkal ma interjúnk lesz. Ha minden rendben lesz veled akkor délután elviszlek valahova. Öltözz fel jó melegen. Szeretlek  

                                                                                               Zayn x

Mégis hova akar vinni? Annyit gondolkoztam rajta de végül  mindig csak egy dolog jutott az eszembe. Semmi. Nem tudom hogy már megont mit talált ki a fiúk segítségével de az biztos hogy valami őrültség lesz.

Az egész délelőttök henyéléssel töltöttem ahogyan azt az orvos előírta hogy aztán délután formában tudjak lenni akárhová is megyünk.

Family Guy-t néztem egész délelőtt majd könnyesre röhögtem magam. Érdekes, ma már semmi bajom. Nem fáj semmim és még a hangulatom is javult. Már nem is gondolok a Sel-es ügyre, az már a múlté. Többet nem fogok foglalkozni az ilyen gondokkal és bajokkal. Tényleg kicsit sok volt a negatívum az elmúlt napokban de ennek már vége. Nagyon boldog vagyok a szerelmemmel akit mellesleg imádok. Már csak az esküvő hiányzik. Nagyon szeretnék egy igazi esküvőt. Lehet hogy még fiatalok vagyunk de mi értelme van várni? Ha szeretjük egymást és kitartunk egymás mellett akkor minek várni éveket? Az esküvő egy nagyon fontos lépés az ember életében. Én mondjuk nem verném olyan nagy dobra és az biztos hogy titokban tartanánk mert ha a média szagot kap, abból nem enged. Én egy kisebb fajta esküvőt képzeltem el és csak a legközelebbi barátokat, rokonokat hívnám meg. Nem vagyok nagyravágyó,én a kisebb esküvővel is beérem. Nem is a méret a lényeg hanem a hangulat. Na jólvan, ez a mondat elég hülyén hangzott :D

Dél után Zayn is hazaért az interjúról. Még be sem tette a lábát az ajtón már mindjárt így fogadott:

- Még nem vagy kész? Az meg hogy lehet?

- Azt hittem hogy később kösz.

- Akkor gyorsan készülődj mert indulnunk kell.

- Mégis hova?

- Tudod a szabályt! Ne kérdezősködj! 

|Ezt most nulla ihletből írtam és szerintem nagyon összecsapott és unalmas lett. Nézzétek el nekem ezt a baklövésemet és ígérem hogy a következő részek jobbak lesznek :) Szandee × |