Part 42

Zayn leguggolt mellém a tortával a kezében. Megjegyzem, a torta marcipán bevonatos volt és egy hatalmas felirat díszelgett rajta:

  „Az 5 törpétől Hófehérkének ”

Én csak néztem mint a moziban majd nagyokat sóhajtottam és a fejemet ráztam.

- Hát ezt jól kiterveltétek. –mosolyogtam.

- És tetszik? –Zayn

- Az nem kifejezés. Nagyon örülök hogy gondoltatok rám.

- Most pedig énekeljük el közösen a Boldog Szülinapot! –Liam

- Boldog Szülinapot, Boldog Szülinapot, Boldog Szülinapot Katy, Boldog Szülinapoooot! –kórusban lenyomtak egy mini koncertet a tiszteletemre én meg már a könnyemmel küszködtem, majd sorra megöleltem a srácokat akik még személyesen is Boldog Szülinapot kívántak.

- Még ilyet legalább százszor. –Louis

- A mindenségit neki, hát Boldog Szülinapot! –Harry

- Egy verssel készültem, de sajnos otthon hagytam, de azért Boldog Szülinapot. –Liam

- Remélem szereted a vaníliás tortát, mert ha nem akkor nekem adhatod. –Niall

- Ezt már vártam tőled. –nevettem.

A legvégére már csak Zayn maradt. A torta az égő gyertyával még mindig a kezében volt, s közben engem figyelt. Lassú léptekkel közeledtem felé s  ő egyre jobban kezdett el mosolyogni.

- Kívánj valamit! –az őszinte mosolyával a szemembe nézett, én meg az övébe. Az ő szemében saját magamat láttam, erre elmosolyodtam. Az egész arcát beborította a szikrázó gyertya fénye és melege.  Össze kellett szednem magam, mert még elkezdek itt pityeregni, ami nem lett volna jó.

- Mit is kívánhatnék? Mindenem meg van. Már csak 1 valami hiányzik. –Zaynre mosolyogtam, aki tudta hogy mire gondolok majd ő is visszamosolygott rám. Aztán vettem egy nagy levegőt, majd elfújtam azt az egy, de annál fényesebb gyertyát.

- Mit kívántál? –kíváncsiskodott Niall.

- Az titok. –mondtam

- Ha elárulja nem fok teljesülni és azt meg nem akarjuk. –Zayn

- Igaz, igaz. –Niall

- Ezt a tortát amúgy mi, saját kezűleg csináltuk. –Louis

- Meg fogok halni? –kérdeztem nevetve.

- Harry csinálta a marcipánt, szóval lehet. –mondta Liam teljes beleéléssel. Vette a lapot.

- Kell egy kísérleti alany. –Zayn

- Lehetek én? Lehetek én? –Niall elsőnek jelentkezett a feladatra, persze ebben biztos voltam.

- Lehetsz. –mondta Zayn.

- Szerintem Katyé legyen az első szelet, hiszen ő az ünnepelt. –Louis

- Ez igaz. –Harry

- De akkor fel kéne kapcsolni a villanyt mert így nem fogunk látni semmit sem. –Liam

- Szerintem az nem is lenne baj. –nevetett Zayn.

- Én kimegyek a konyhába és hozok be egy kést. –Louis

Louis kisétált a konyhába, megjegyzem korom sötétben, ugyanis a gyertya ami előzőleg bevilágította a szobát, azt a gyertyát én már elfújtam.

Jó pár perc múlva Louisnak is sikerült visszatérnie a konyhából.  Hörögő és mormogó hangokat adott ki és egy nagy kést szorongatott a kezében.

- Itt van a félelmetes Tomminator ,a sorozatgyilkos. Senki sem menekül. Ha ha ha. –mormogta Louis rekedtes és mély hangon.

Minket nem nagyon ijesztett meg a keresztapa- hanghatásokkal, mi csak egy helyben álltunk és nagy szemekkel néztünk Louira. Megjegyzem, ekkor még mindig nem volt feloltva a villany.

- Ne már, azt hittem hogy megijedtek majd. –mondta Louis.

- Nem ijedtünk meg. –Zayn

- Na jól van, vágjuk fel a tortát. –Niall

- Egyetértek. –Harry

Immáron Liam feloltotta a villanyt és mindent láttunk. Mindenki elkezdte majszolni a torta szeletet amit épp kapott. A fiúk igazán kitettek magukért, ez a torta fenséges volt. Mennyit dolgozhattak vele!

Mindenki jóízűen elfogyasztotta a torta adagját, majd lefeküdtünk aludni. Igaz, szülinapom volt, de holnap iskola van és ki kell aludnom magamat. Azzal a mondattal búcsúztam el tőlük,hogy „Holnap majd mindent bepótolunk”.

Másnap amikorra felkeltem, mindenki felszívódott. Egyedül csak Zayn feküdt mellettem, aki ki volt dőlve úgy horkolt. Álmoskásan eltakarítottam a tegnapi, azaz a mai maradékokat és a morzsákat a földről majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Egy háromnegyed óra múlva már kész is voltam a szokásos reggeli tevékenységeimmel és elindultam az iskolába. Őszintén szólva egy cseppet sem volt kedvem ma suliba menni, szívesebben maradtam volna otthon, de hát sajnos már nincs nyár, s így kötelességeim vannak.

Nyugodt lelkiismerettel besétáltam az osztályba. Mintha nem is léteznék, mindenki átnézett rajtam, szokás szerint. Egyedül Fernando figyelt fel rám.

- Szia te szülinapos! –fülig érő mosollyal köszöntött a barna bőrű, fekete hajú aranyos srác innen mellőlem.

Leültem mellé ő erre szorosan átölelt és így szólt:

- Boldog Szülinapot kívánok a legjobb és legkedvesebb haveromnak.

- Én meg örömmel megköszönöm a legjobb, legkedvesebb haveromnak.

Végeztünk a baráti ölelkezéssel, majd Fernando lehajolt és kivett valamit a táskájából.

- Ez meg mi?

- Ajándék, tőlem, neked. –átnyújtott egy kis dobozkát ami egy fehér szalaggal volt átkötve. Kíváncsian kinyitottam a bűvös kis dobozt, hadd lám mi rejlik benne.

Még a lélegzetem is megállt. Egy pár meseszép fülbevaló díszelgett benne.

- Köszönöm szépen. –egy gyors öleléssel háláltam meg ezt az ajándékát.

- Tetszik?

- Nagyon szép. Már hallom is ahogy mondja hogy Vegyél fel vegyél fel. –nevettem.

- Ezt Spanyolországból hozattam. Ott minden lány ilyet hord.

- Komolyan? Hűha. Akkor nem akármilyen fülbevaló ez.

- De nem ám. Varázsereje van.

- Mégis mit tud?

- Ha az igaz szerelmed hozzáér, ha a füleden van, akkor ez a kis kristály benne elkezd fényleni. Nem hazudok, ez tényleg így van. Ha nem hiszel nekem nyugodtan utánanézhetsz a neten.

- Nyugi, hiszek neked. –megfogtam a két gyönyörű szép fülbevalót, ami jellegzetes spanyol motívumokkal van ellátva, majd betettem a fülembe.

- Várj, itt nem jó. –Fernando megigazította a már a fülemben lévő szépséget.

- Látod? Nálam nem fénylett. –nevetett

- Haha. –mondtam gúnyolódva.

Amikorra megszólaltam volna, pont akkor jött be a tanár, majd mindenki felállt a helyéről.

Az egész délelőttöm dögunalmasan telt. Később aztán az osztálytársaim fele,pontosabban a férfi része megköszöntött, de a lányok nem is szóltak hozzám. Látszott rajtuk a sárga irigység. Biztosan azért mert Zaynnel járok. Valahogy a lányok nem nagyon kedvelnek az osztályból, de a fiúkkal jól elvagyok.

Ismételten az első voltam aki elhagyta az iskola épületét, majd rohantam haza.

Otthon minden ugyanúgy volt ahogy hagytam, semmi változás. Úgy látszik nem akarnak meglepetés bulit szervezni nekem. Nem is baj, a szülinapomat inkább kettesben szeretném Zaynnel tölteni. Az lenne a legnagyobb ajándék a számomra. Megjegyzem, senki sem volt itthon.

A mai nap nagyon kifárasztott úgy, mint az éjszaka is hiszen alig aludtam. A szemeim csaknem lecsukódtak s már nem bírtam a lábamon állni. Egy mozdulattal a kanapéba vágtam magam, mint valami hal, de aztán átgondoltam a dolgot és hát mégsem aludhatok el ruhástól. Pár perc henyélés után felkecmeregtem a kanapé puha párnái közül majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Komolyan mondom olyan voltam mint valami részeg holdkóros. Jobbra- balra dülöngéltem a fáradtságtól. Meghiszem azt hogy voltak már nehezebb napjaim de most kivételesen fáradt voltam. Lehet hogy az idő is tehet róla mert az ég teljesen beborult és már érezni lehetett az eső illatát a levegőben.

Felbandukoltam a fürdőszobába majd csiga lassúsággal levetettem magamról a ruhákat s beleültem egy jó forró kád vízbe. Nagyon kellemes érzés az amikor az izmaid ellazulnak és megfeledkezel minden gondodról és bajodról, még a születésed napján is. Ezt a pillanatot már csak egy valami tudná fokozni. Egy jó óra pancsizás után rájöttem a dolgok nyitjára. A nappaliban van eper illatú fürdősó. Annyit gondolkoztam a dolgon hogy kénytelen voltam felállni és kiszállni a kádból. Gyorsan magamra tekertem egy kis méretű törülközőt és lesiettem a nappaliba. Vigyáznom kellett hogy el ne csússzak a parkettán a vizes lábaimmal. A nappaliban korom sötét uralkodott. Nem láttam el az orrom hegyéig. Próbáltam megkeresni a villanykapcsolót, mikor hirtelenjében magától felkapcsolódott a villany.  Rengetek fej bámult engem hatalmasra nyílt szemekkel, MEGLEPETÉS-t kiáltva. Mindenki itt volt aki számított. Zayn, Liam, Niall, Harry, Louis, Eleanor, Danielle, Harry újdonsült barátnője Nicole, Fernando, Anthony, Danny és Tom. Hirtelen még azt sem vettem észre hogy Niall és Danny egy BOLDOG SZÜLINAPOT KATY táblát tart a magasba. A szoba tetőtől talpig buli lázban égett. Én is égtem, de rendesen.

- Ti meg mit csináltok itt? –próbáltam pár szót kipréselni magamból, nagy nehezen sikerült is. A lábam persze gyökeret eresztett és egy tapottat sem tudtam moccanni.

- Azt hittük hogy ruhában vagy. –Niall

- Nekem így is bejön. –Anthony és Danny egy haveri pacsit adtak egymásnak majd hangosan felnevettek.

- Katy? Te így? –Danielle

- Figyelj, nekem is megfelel. –Tom.

- Boldog Szülinapot! –Zayn próbálta eloszlatni a bámuló tömeget. Ezek szerint sikerült is neki, mivel felkapcsolták a zenét és mindenki ment a maga dolgára.

- Szerelmem te meg mi a fenét csinálsz? –Zayn odajött hozzám aki nem értette ezt az egész törülközős dolgot.

- Nem tudtam hogy itthon vagy. Azaz vagytok. Egy kis időre a kádban voltam majd lejöttem volna a fürdősóért. De aztán ti fogadtatok. –már épkézláb mondatok is elhagyták a számat de még mindig meg voltam rémülve. Aztán Louis és Eleanor jöttek oda hozzám gratulálni.

- Boldog Szülinapot Katy! –Louis direkt is át akart ölelni, csakhogy mind a két kezemmel szorosan fogtam a törülközőmet.

- Köszönöm szépen! –visszavágásnak csak egy puszit adtam neki.

- Boldog Szülinapot! –Eleanor nem szemétkedett velem, ő átölelt maga, nem kellett visszaölelnem.

- Átadjuk most az ajándékot? –Louis

- Szerintem most! –Eleanor

- Katy, fogadd tőlünk sok szeretettel. –mondta Louis azzal a letörölhetetlen huncut vigyorral.

- Köszönöm szépen, nem kellett volna.

- Akkor visszük is vissza a boltba…csak vicceltem. –Louis kikapta a kezemből a dobozt, majd ismét odaadta.

- Nézd el neki, ma ilyen vicces kedvében van. –magyarázta Eleanor.

- Gondolom. Nem baj ha csak később nézem meg? Per pillanat ez most nem menne.

- Rendben van. –Eleanor.

Jött egy másik pár aki megköszöntene engem, személy szerint Liam és Danielle.

- Boldog Szülinapot barátném. –mondta Danielle és átölelt.

- Ismét Boldog Születésnapot. –Liam és átölelt.

- Ezt neked hoztuk. –ismét egy titokzatos dobozt nyújtott át Danielle,de ne nekem,hanem Zaynnek ugyanis én el voltam még mindig foglalva a törülközőmmel ami folyton le akar csusszanni rólam.

- Nem baj ha később nézem meg? –mondtam félénken.

- Dehogy. Még ráérsz. –mondta Liam mosolyogva.

Még mindig egy helyben álltam a lépcső előtt, Zayn pedig mellettem volt. Egyfajta londiner állást töltött be most mellettem mivel nem az én kezembe adták az ajándékokat hanem neki. Jelen pillanatban ez volt a legtisztább.

Újabb ismerős arcok érkeztek a tiszteletemre. Niall, Anthony,Tom és Danny voltak azok. Mind a négyen röhögtek mint az állat.

- Jó ruhád van Hamupipőke. –röhögött Tom.

-  Jöttünk megnézni téged. Hát mit is mondjak, jó részt láttunk belőled. –Danny

- Jól megnőttél kislány. Amikor legutoljára láttalak még ott volt a tojáshéj a fenekeden. –nevetett Anthony

- Rosszul láttad. –mondtam vissza.

- Katy, boldog szülinapot. Ezt a kis ajándékot közösen vettük neked. Remélem tetszik.

- Vagy robban vagy kaja van benne. –mondtam vicceskedve.

- Hát vagy ez vagy az. –Niall

- Nagyon aranyosak vagytok srácok. –mindenkinek adtam 1-1 puszit az arcára majd visszamentek a többiekhez.

Még mindig nem voltam túl mindenkin, még Harryék itt vannak.

- Katy legelőször is ő itt Nicole Harris, a barátnőm. –Harry bemutatott egy fekete hajú zöld szemű aranyos csajt.

- Igaz, még nem ismerjük egymást, de remélem hogy hamar összebarátkozunk. –mondta Nicole.

- Én is. –visszamosolyogtam az aranyosan vigyorgó lányra.

- Egyébként boldog Szülinapot. –Harry

- Igen, Isten éltessen. –Nicole.

Mind a kettőjüktől külön ajándékot kaptam, állításuk szerint nem tudták eldönteni hogy melyiket adják oda így hát megkaptam mind a kettőt. Akármi is legyen az.

Már csak egy személy maradt ki a sorból, Fernando. A fekete hajú srác az orra alatt mosolyogva odajött hozzám. Látszott rajta hogy nagyon viccesnek találta ezt a helyzetet és az egész meglepit.

- Boldog Szülinapot. Azt hiszem jobb ha nem kommentálok semmit.

-  Egyetértek.

- Az ajándékomat már odaadtam, szóval üres kézzel jöttem.

- Oké és köszi mégegyszer.

Fernando még mosolygott egyet rám majd odasúgott valamit Zaynnek aki szintén elkezdett mosolyogni. Nagyon érdekelt a dolog de tudtam hogy úgy sem árulják el. Csodálom a pasikat hogy van bennük olyan összetartás és bizalom hogy nem árulják be a másikat. Bezzeg a csajoknál ez nincs mindig így.

- Végre vége. –halkan Zayn fülébe súgtam aki alig látszott ki a sok ajándéktáska és ajándékdoboz mögül.

- Egyetértek. Még egy szatyor és végem. –nevetett

- Fel kell mennem az emeletre magamra kapni valamit. –mondtam

- Menj csak nyugodta, az ajándékaidat biztonságba helyezem a nappali szekrénybe.

- Rendben van.

Felszaladtam a hálószobába és gyorsan magamra kaptam egy tűzpiros koktélruhát, majd hipergyorsan kisminkeltem magam és még a hajamat is volt időm megcsinálni. Vagyis azt Eleanor és Nicole csinálták meg. Meg kell hagyni Nicole nagyon ért a divathoz, mondjuk ez meg is látszik rajta. Elég rendes lánynak néz ki, Harry jót választott.

Immáron mindennel kész voltam, a sminkkel és a ruhával is. A zene elég hangosan szólt, habár nem törött ki egy ablaküveg sem szerencsére. Nem mondhatnánk a szülinapi zsúromat vad bulinak, inkább egy baráti összejövetelhez hasonlítanám. A srácok kitettek magukért mert pont eltalálták az ízlésemet. Én nem nagyon rajongok az ilyen összehányós verekedős vad bulira, inkább az ilyen szolidabb de annál jobb hangulatú partikra. Nem is beszélve a díszítésről. Egy óra alatt hogy tudtak ilyen mesés díszletet összehozni? Mindenütt pálmafák és déli gyümölcsök díszítették a hatalmas nappalit és a függönyön illetve a falon szintén pálmalevelek lógta, sőt még a szőnyeget is kicserélték olyan homok színűre. Komolyan mondom olyan érzés volt azon a szőnyegen lépkedni mintha igazi homok lenne. Fogalmam sincs hogy kinek az ötlete volt ez a tengerparti parti, de az fix hogy nagyon bejön. De nem csak nekem hanem mindenkinek. Mindenki felhőtlenül mulatott egészen addig amíg le nem jöttem a lépcsőn a magassarkúban és a tűzpiros ruhámban.

- Tyűha. –Niall

- Azta. –Liam

- Hej teringette ebugattát. –Louis

- Nem ismerek rád. –Danny

- De én sem. –Anthony

- Gyönyörű vagy. –sóhajtozott Zayn

- Szép munkát végeztünk. Igaz Eleanor? –Nicole.

- Bizony ám. Mesterek vagyunk. –Eleanor

- Így mindjárt másabb mint törülközőben nem? –mondtam szégyenlősködve.

- Ki táncol elsőnek az ünnepelttel? –Danielle hangosan elkiáltotta magát s egyszerre az összes hím nemű lény keze a magasba eredt.

- Szerintem Zayné legyen ez a megtiszteltetés. –Nicole

Zaynt nem is kellett noszogatni egy ezredmásodperc sem telt el, máris ott volt mellettem.

- Szabad egy táncra hölgyem? –úriemberesen lehajolt előttem majd a kezét nyújtotta.

- Még szép. –mit is mondhattam volna? Felesleges volt megkérdeznie.

- Srácok, zene? –Zayn Anthony és Harry felé figyelt, akik a mai nap zene felelősei voltak. Bekapcsolták az Already gone c. számot Kelly Clarksontól. Amint mi elkezdtünk táncolni a többiek is csatlakoztak. Zayn velem táncolt, Harry Nicoleval, Liam Daniellel, Louis Eleanorral, Az 5 szingli pasi meg megfogta egymás kezét és kör táncot jártak mint az oviban.

A tánc közben Zayn mindkét kezét a derekam köré kulcsolta, az én kezeim pedig a nyaka köré fonódtak. Lassú léptekkel közeledett felém, látszott rajta hogy valamit mondani akar. Így is volt. A fülemhez hajolt majd halkan súgott nekem valamit.

- A szüleidnek ma dolgozniuk kellett úgyhogy ma nem lehetnek itt.

- Tudom, már írtak SMS-t.

- Rendben van, de majd holnap átjönnek.

- Apa is?

- Még apukád is. Anyukádnak nagyon sokat kellett győzködnie, de tényleg átjön.

- Végre. Hátha megenyhült.

- Nem hiszem. Nem úgy tűnik.

- Ha nem adja az áldását ránk mi akkor is összeházasodunk majd ugye?

- Hát persze. Még kérned sem kell. Ha akarod itt és most elveszlek.

- Na! Ne viccelődj! Rendes esküvőt akarok.

- Gondoltam. Nők…

- Mi van a nőkkel?

- Ez az esküvős dolog…egy férfinak ez emberkínzás. A habos-babos torta, a fehér galambok, a virágokat dobáló koszorúslányok…horrorfilmbe illő.

- Férfiak…  -visszavágtam a jól bevált trükkel. –Ti csak a legénybúcsút szeretitek.

- És az esküvő utáni részt. –folytatta a mondatomat.

- Miért mi van akkor?

- Nászút, nászéjszaka…rémlik?

- Hogy ez eszembe se jutott. Esetleg mi lenne ha azt mondanám hogy nem akarok nászútra menni?

- Akkor elrabolnálak. Ennyi férfiúi kínszenvedés után, mint egy esküvő, kijár a pihenés.

- Tudom, csak vicceltem. Egyébként nem kell rendes esküvő ha nem akarsz.

- Dehogynem, akarok. Csak a szervezésből inkább hagyj ki. Én nem értek hozzá hogy milyen szalvéta milyen terítőhöz illik.

- Abból majd kimaradsz, az úgyis a nők dolga.

- Nm gondoltad meg magad? Biztos hogy hozzám akarsz jönni?

- Ez nem kérdés! Viszont nekem lenne egy kérdésem.

- Na mondd! Kíváncsi vagyok.

- A legénybúcsút ugye nem Las Vegasban akarjátok tartani?

- De! Miért mi a baj?

- Hát nem tudom te is láttad a filmet…

- Nyugi nem fogyasztunk majd semmilyen káros anyagot. Legalábbis tudatunkban biztos nem.

- Ez megnyugtató. –nevettem

Egyszer csak megszólalt a csengő. Mindenki megállt majd jobbra-balra figyelt.

- Ki rendelt pizzát? –Harry

Mindenki Niallre nézett aki mindent tagadott.

- Becsszó, nem én voltam.

- Akkor ki? –Harry

tényleg ki lehet az? Hiszen már mindenki itt van aki számít, nem várunk vendégeket, anyáék is csak holnap jönnek. Elindultam az ajtó felé hogy megnézzem ki az…