Part 41

Egy elég forró éjszaka után milyen is lehet az ember? Azt mondják hogy az együttlét kifáraszt, de nálunk ennek a reciproka van érvényben. Teljesen feldobódtam, egy energia bombává alakultam át, Zayn úgyszintén.

Az egész éjjelt éberen töltöttük, így reggel fel sem kellett kelnünk. Mondjuk elég korán „keltünk”, mert még hajnali 5 sem volt. Csak henyéltünk és lustálkodtunk egymás mellett.

- Meg kell hogy mondjam elég jó vagy. Nem mintha azelőtt nem lettél volna jó, de most extra jó vagy. –áradozott Zayn.

- Tanul az ember. –nevettem

- Jó tanárod van. –a hajamat a fülem mögé tűrte, majd halkan a fülembe súgta.

- Egyetértek. –visszamosolyogtam rá.

- Én kibírnám így minden nap.

- Azt gondoltam. Csak az a bibi,hogy már nem nyár van és kötelezettségeim vannak.

- Mégpedig?

- Például itt a suli.

- Mondjuk ez igaz. Nem akarom hogy miattam elkanászodj. Mégis milyen szenátor lenne belőled?

- Haha. Vicces vagy. Nem készülök politikai pályára, azt meghagyom Selnek.

Látta rajtam,hogy elfogott a düh, ahogy felhoztam Sel nevét.

- Ne törődj vele szerelmem. Egy igaz barát nem tesz ilyet. Ha akarod leszek az igaz barátod. –mosolygott rám.

- Férfi és nő között nincs barátság. Egy kivétel van. Fernando és én.

- Szerintem meg van. Mondjuk erre tényleg jó példa Fernando. Őszintén megmondom, amikor a suliban találkoztam vele, fel sem ismertem, sőt még féltékeny is voltam rá.

- Mondjuk ezt észrevettem.

- De nem szólt volna hogy öreg haver, mi már ezer éve ismerjük egymást, vagy valami.

- Különben az nem volt szép tőled hogy nem ismerted fel elsőre.

- Mondjuk ez igaz, de ezt már megvitattuk amíg te a konyhában voltál. Másodjára sikerült felismernem.

- Majd korrepetállak etikából és polgáriból! –nevettem

- Ingyen?

- Hát persze hogy nem.

- Mit kérsz cserébe? –pimaszul rám mosolygott.

- Hát, azt döntsd el te. –visszamosolyogtam rá.

- Nekem volna pár ötletem.

- Azt tudom. Neked mindig mindenre van ötleted.

- Nem mindig. Például a Sel-es ügyre nincs ötletem. Habár nem is bánom.

- Arra nem kell magyarázat. Kétszínű dög, az van. Elárulta a legjobb barátnőjét, de ez még nem is lenne akkora tragédia (aha, persze) de még a barátját is. Most komolyan, ember az ilyen?

- Szerintem valami távoli bolygóról érkezett. Álszent kislány, aki a legrosszabb pillanatban hátba támad.

- A számból vetted ki a szót.

- Szegény Niallt sajnálom. Nincs szerencséje a lányokkal.

- Majd szerzünk neki valami rendes lányt.

- Mégis hogyan? –kérdezte.

- Bezárjuk valakivel a liftbe. Állítólag ez beválik.

- Csak állítólag? –nevetett.

- Ahogy mondod. Állítólag. –nevettem.

- Örülök hogy akkor rövidzárlat volt. Az egész életemet megváltoztatta.

- Hát még az enyémet. Azóta nagyot változtam.

- Ez nem igaz! Te nem változtál semmit. Ugyanaz az ártatlan kislány maradtál.

- Most csak viccelsz, ugye?

- Hát persze hogy viccelek! Ártatlan? Na ne! Jó, erről mondjuk én gondoskodtam, ez tény. Kislány? Duplán na ne! Tényleg nagyot változtál, de ezt jó értelemben mondom. Sokkal nyitottabb és közvetlenebb lettél. Régebben olyan félős voltál és nem voltál biztos az érzéseidben. Jól mondom?

- Mintha beleláttál volna a fejembe, ezt most úgy mondtad.

- Mert bele is látok, csak te azt nem vetted észre.

- Kukkoló!

- Mi az? Tán fáj az igazság? –kérdezte pimaszkodva.

- Ezt a beszélgetést most mellőzzük! –gondoltam hogy már nem jönnék ki jól belőle. –Nemsokára suliba kell mennem, elvégre valakinek tanulni is kell. –mondtam, majd próbáltam felállni az ágyból. Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá, de ha menni kell hát menni kell.

- Na ne már! Csak még 5 percre bújj vissza mellém. Nem többre, csak 5 percre.

Olyan aranyosan bámult rám és az ahogyan könyörgött nekem…leírhatatlan. Nem tudtam ellenállni a látványnak és vissza kellett feküdnöm mellé.

- Na jó, de tényleg csak 5 perc.

Aha persze, abból az 5 percből egy bő fél óra lett. Nem akart elengedni, lefogta mind a két kezem. Mondtam neki hogy suliba kell mennem, habár élveztem a dolgot. De ő akkor sem engedett el. Direkt húzta az agyamat és meg engedtem a csábításnak. Habár mit is tudtam volna tenni két ilyen gyönyörű szempár közepette?

Nagyon elbeszélgettük az időt, sőt még el sem akart engedni, csak az utolsó pillanatban.

- Te jó ég! 10 perc és becsengetnek! –kiáltottam fel. Zayn csak most vette észre hogy mennyi is az idő. Ő még azt gondoltam,hogy még csak olyan 6-7 óra körül lehet. Szerintem Jetlag-je van. Vagy ilyesmi…

Gyorsan kiszabadítottam magam Zayn karjai közül, majd villámsebességgel megpróbáltam felöltözni, majd elkészülődni. Ez egész gyorsan megment, már kész is voltam 5 perc alatt. Remek, 5 percem még maradt, hogy a suliba érjek. Zayn kérdezte hogy ne vigyen-e el, de jobbnak láttam rohanni. Még mire parkolót talál az 4 perc és mire odaérünk az 2 perc. Így hát maradtam a futásnál. Kb 4-5 percem van odaérni. Balszerencsémre az első óra pont kémia. Ott az a büntetés a későknek,hogy délután bent kell maradniuk takarítani a kémia labort. Nem szerettem volna ezt a fenséges feladatot magamra vállalni,így rohantam ahogy csak tudtam. Már félúton jártam, mikor kivettem a telefonom a zsebemből és megnéztem az időt. Még van 3 percem. Az én órám mindig pontos, amilyen én is voltam…kihangsúlyozom, VOLTAM.

Lihegve rohantam az osztálytermünk felé amikor megláttam Fernandót aki éppen be akar lépni az ajtón. Én csak rohantam és rohantam az ajtó felé, mikor megláttam hogy megáll az ajtó előtt, gyökeret eresztett. Amikorra odaértem, pont becsengettek, de már nem jutottam be az osztályba, sőt Fernando se. Persze a tanár már a szünetben bent ült az osztályban, hogy a saját szemével leellenőrizhesse hogy ki késik el.

Végre odaértem az ajtóhoz és egyszerre léptünk be Fernandoval. Csendben odasétáltunk a padunkhoz, majd leültünk, mintha mi sem történt volna.

- Látom megvannak a mai takarítónk is. Katy Smith és Fernando Oliveira ma délután 5-ig itt takarítanak. Mr. Stuman az irodájában fog ülni és ellenőrizni fogja magukat. Ne lógjanak el! Értve vagyok?

Mind a ketten egy halk igennel válaszoltunk.

A tanár máris a szubsztitúció és az elimináció fogalmát kezdte el magyarázni. Nem sűrűn érdekelt a dolog, inkább oldalba böktem Fernandót, jelezvén hogy mondani szeretnék valamit.

- Pssz! –pisszegtem halkan.

- Mi az? –kérdezett vissza suttogva.

- Miért nem mentél be az osztályba? Simán bemehettél volna csengetés előtt.

- Tudtam hogy nem érsz ide időben és gondoltam hogy biztosan nem akar egyedül padokat sikálni.

- Nem kellett volna. De ha már megtetted, mindegy, legalább nem leszek egyedül.

- Ez volt a cél.

Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot, majd mind a ketten előre fordultunk és figyeltük a tanár prédikálását.

Az összes többi óra egész jól telt. Végül is nincs nagyobb gondom a tantárgyakkal és a tanárokkal sem. Ebből kivétel a kémia. A kémiát rühellem. Sőt, olyan fősulira szeretnék menni, ahol még a kémia fogalmát sem ismerik. Ez a tantárgy sosem kötött le. Azért is mert halvány lila gőzöm nincs hogy mik azok a szénhidrogén vegyületek, vagy mik azok a karbonsavak. Zayn sem nagyon rajong a kémiáért, ezért rá sem számíthatok. Egyedül Fernando nyújt nekem támaszt a tantárggyal kapcsolatban. A felmérőknél mindig segít nekem, vagy ha nem, akkor róla puskázom. Az utóbbi az ritkábban fordul elő, szerencsére.

Az utolsó óra végén, ami mellesleg a kedvenc órám (rajz) volt, bejött a kémia tanár és maradásra bírt bennünket, nehogy ellógjunk. Nem tudom miért, de mindig azt képzeli hogy a diákok ellógnak az iskolából. Sosem fogom megérteni a logikáját.

Végül is adott nekünk 1-1 szivacsot és egy félig üres flakon tisztítószert. Ja meg egy lavór vizet hozatott be a portással. Ezzel otthagyott minket, de előtte még elmondta,hogy Mr. Stuman a másik teremben van. Figyel bennünket. Ezzel a mondattal el is búcsúzott tőlünk. Komolyan mondom, ennek a tanárnak üldözési mániája van vagy csak elgurult a gyógyszere. Na mindegy, nekiláttunk a munkának hogy minél előbb elvégezzük a piszkos munkát.

Pechünkre elég nagy ez a terem, sőt még a mellettünk lévő labort is ki kell takarítanunk.

- Hamupipőke ideszolgáltatod nekem azt a sárga szivacsot? –Fernando

- Miért lennék és Hamupipőke? A fekete Converse cipő már a Hamupipőkésségre utal?

- Én nem a cipődre céloztam. Nem láttad a mesét? Nem láttad azt a jelenetet amikor Hamupipőke felmosta azt a nagy termet és közben énekelt?

- De láttam a mesét. Akkor most énekelnem kéne?

- Semmi! Inkább hagyjuk. Ma nagyon lassú vagy. Nem pörögnek az agyadban a kerekek. Mit ettél vagy mit ittál?

- Semmit. –a semmit szó után bevágtam egy sokat sejtető mosolyt.

- Ez a nézés nekem gyanús. Nagyon fura vagy ma te lány. Van valami oka a lassúságodnak?

- Nincs! –mondtam nagyot sóhajtva, vagy átléptem a másik padhoz, hogy ezt is le tudjam takarítani.

- Hazudsz! Tudom hogy van valami csak nem akarod elárulni.

- Nem is fogom.

- Akkor már tudom mi.

- Na mi?

- Nem mondom el. Ha te sem mondod akkor én sem.

- Jó.

- Jó. –válaszolt vissza. Nem hagyhattam hogy övé legyen az utolsó szó, ezért folytattam:

- Jó.

- Ahogy rád nézek inkább nem akarom tudni a részleteket.

- Mégis miről?

- Egyszer volt egy 1 éves kapcsolatom és AZ után pont ilyen volt ő is. Szóval nem kell a rizsa, átlátok rajtad.

Nem szóltam semmit, csak nevettem egyet. Nem akartam válaszolni, mert éreztem hogy ez nagyon kellemetlen helyzet lenne mindkettőnknek. Inkább hallgattam. Egy ideig…

- Ott kihagytál egy fontot! –mondtam házsártoskodva Fernandónak.

- Most már jó? –letörölte a foltot, majd pimaszul hozzám szólt.

- Tökéletes. –mondtam, de úgy hogy felhúzzam az agyát vele.

- Ma nem lehet veled kibírni. Zayn haverom alaposan… -nem tudta befejezni a mondatát, mert hozzávágtam az egyik nyakig habos szivacsot.

- Ez meg mi volt? –kérdezte értetlenkedve.

- Szivacs. Vagy minek tűnik? –még jobban felidegesítettem őt ezzel.

- Miért kellett hozzám vágnod?

- Csak. –válaszoltam flegmán.

- A nők titkos fegyvere a „csak” szó. Ezzel mindent egy kalap alatt el tudnak intézni. Ez felbosszant.

- Sajnálom. –direkt csak szavakban vagy tőmondatokban válaszoltam neki,hogy még jobban húzzam az agyát. Őszintén szólva nagyon élveztem hogy idegesíthetem.

- Ez a terem már kész van. Nem kéne átmenni a laborba? –kérdezte, majd a terem végén lévő fehér ajtóra mutatott.

- De! –válaszoltam vissza neki nem sokatmondóan.

Fernando csak a szemeit forgatta. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a kishúg, aki folyton a bátyját szívatja.

- Te kezdd ott én meg itt. –mutatott 1 vegyszerekkel teli szekrényre és egy polcra, ami tele volt lombikkal meg főzőpoharakkal.

- Parancsolgatsz?

- Én nem parancsolgatok, csak szerintem így lenne a leglogikusabb. Én sorba rakom a vegyszereket, te meg addig mosogasd el a dolgokat.

- Miért pont te rakod a vegyszereket? Miért nem mosogatsz?

- Felismered az összes vegyszert szín és szag alapján? –kérdezte flegmán.

- Nem. –válaszoltam vissza halkan.

- Most már érted benne a logikát?

Nem válaszoltam semmit, csak befordultam és elkezdtem mosogatni az üvegedényeket. Úgy tettem, mintha felbosszantott volna, mert nyilván ez volt a célja, de mégsem voltam mérges. Sőt, mosolyogtam az orrom alatt.

Mind a ketten precízen végezzük a feladatunkat, majd egyszer csak odajön hozzám és kioktat.

- Ezt az óraüveget nem így kell elmosni, mert megkarcolódik. –mondta okoskodva.

- Ha jobban tudod akkor mosd el te.

- Ezt is rosszul mostad el, nézd, az összes trutyi benne maradt.

- Akkor csináld te! –kissé felmérgedtem rá.

- Hé, csak nem mérges vagy? –kérdezte flegmán, önelégült vigyorral az arcán.

- Direkt csináltad, ugye?

Nem válaszolt, csak visszament a szekrényhez, persze teli vigyorral.

- 1:1. Most örülsz?

- Ez volt a célom. Oltogattál és én vissza oltogatlak.

- Kvittek vagyunk. –nevettem.

Ő erre letette a vegyszeres üvegeket, megtörölte a kezét, majd odajött hozzám és megölelt.

- Mit csinálsz? –kérdeztem meglepetten

- Fogalmam sincs! –válaszolta halkan.

Egyszer csak elengedett, majd újból közel lépett hozzám. Csak pár cent választott el minket. Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám, én meg reflexből távolodtam el tőle jó pár méterre.

Értetlenkedve rá néztem, fogalmam sem volt hogy most mi járhatott a fejében.

- Ezer bocsi, fogalmam sincs hogy mi ütött belém. –a fejét fogta és értetlen arcot vágott.

- Azt hittem hogy barátok vagyunk. –válaszoltam vissza.

- Azok is vagyunk. Fogalmam sincs hogy hogy juthatott ez az eszembe. Teljesen idióta vagyok. Őszintén,én nem akarok tőled semmit. Én inkább legjobb barátként tekintek rád. Nem értem mi volt ez a megingás.

- Hát én se.

- Köszönöm hogy leállítottál. Nem tudom mi lett volna ha…

- De nem lett semmi és ez a lényeg. Egyikőnk sem követett el hibát. Inkább felejtsük el az egészet.

- Igen, az jó lesz. Hiszen tisztában vagyok vele hogy barátod van, aki mellesleg a gyermekkori legjobb barátom. Még egyszer bocsánatot kérek, nem tudom mi ütött belém.

- Semmi baj, felejtsük el. –válaszoltam, majd nyújtottam a két karomat, egy baráti ölelésre várva. Fernando egy másodpercig még gondolkozott, majd mégis megölelt.

- Legjobb barát? –kérdeztem.

- Inkább testvér. –válaszolta rá.

- De jó, lett egy bátyám, mindig is egy bátyról ábrándoztam, de aztán rájöttem hogy ez nem lehetséges.

- Nekem meg mindig egy húgica kellett, és lám, az égből pottyant egy.

- Milyen igaz. –nevettem erre ő is felnevetett.

Végeztünk a szigorúan baráti ölelkezéssel és folytattuk a munkánkat, mintha mi sem történt volna.

Végre végeztünk a ránk szabott feladattal. Elköszöntünk egymástól majd mind a ketten a saját otthonunk irányába szedtük a lábunkat.

Hazafelé úton áldottam az Istent, hogy nem történt semmi közöttünk. Én sohasem gondoltam úgy Fernandóra és nem is fogok. Nekem ő csak egy legjobb barát vagy egy testvér. Szerintem ő is ugyanígy gondolja, csak akkor valami más hajtotta. A férfi ösztöne irányította akkor az agya helyett. Sajnos emiatt megy tönkre számtalan kapcsolat. Még szerencse hogy időben kapcsoltam, különben soha többé nem tudtam volna Zayn szemébe nézni. Apropó, hazamegyek és elmondok mindent Zaynnek. Mindegy, mert ígyis-úgyis elmondtam volna neki. Nem akarok a szemébe hazudni. Inkább tisztázom vele a dolgokat, szemtől szembe.

Nemsokára haza is értem. Az ajtó szokás szerint zárva volt, így kulccsal kellett kinyitnom. Az előszobában nem találtam senkit és a konyhában sem. Bekajtattam a nappaliba, ahol ott ült mind az 5 srác. Éppen meccset néztek. Észre sem vettem hogy hogyan kiabálnak, biztos bele voltam feledkezve a saját gondolataimba.

Beléptem az ajtón és a srácok sorra köszöntek és pedig viszonyoztam ezt a kedves gesztust. Zayn látta rajtam hogy valami nincs rendben. Felállt a kanapéról, majd kiinvitált engem a konyhába.

- Mi az szerelmem? Mi történt? –kérdezte aggódóan , csillogó tekintettel.

- Valamit tudnod kell. –tudtam,hogy sírás nélkül nem fogom tudni végigmondani, így is lett.

- Mi a baj?

- Én és Fernando majdnem csókolóztunk. –mondtam zokogva, megcsuklott hangon.

- Csak ez a baj? –kérdezte mosolyogva.

Nem értettem hogy mit mosolyog ezen, és totál más reagálásra vártam.

- Nem is haragszol? –kérdeztem értetlenkedve.

- Dehogy haragszom,hiszen nem történt semmi. Egyébként meg már régen tudok a dologról. Fernando felhívott. Nagyra értékelem hogy elmondtátok.

- Én ezt nem értem…

- Pedig pofon egyszerű. Ez nem minősül megcsalásnak. Tudom milyen Fernando, ismerem, mint rossz pénzt. Régen is mindig a majdnem csók c. jelenettel hódított. Csak ezt most teljesen más. Tudom hogy mennyire jóban vagytok és az lehet a baj, hogy ő ezt félreértette. –hihetetlen, de Zayn jobban elmondta,mint én. Pont azokat a mondatokat használta,amik a fejemben kavarogtak.

- Akkor nem haragszol?

- Dehogy haragszom. Mire kéne haragudnom? Vagy kire? Nagyon örülök hogy így őszintén elmondtad, látszik hogy nem tudsz hazudni.

- Mondjuk ez igaz. –nevettem, de közben még egy kicsit pityeregtem.

- Bízok benned. Tudom hogy te milyen vagy és azt is tudom hogy Fernando milyen.

- Azt hittem hogy leveszed a fejem ha hazajövök.

- Na ne viccelj. Na mindegy, felejtsük el. Vegyük úgy, hogy nem történt semmi. Rendben? Ne sírj, kérlek!

Bólintottam egyet, s elkezdtem volna törölgetni a könnyet az arcomról, de Zayn megelőzött. Sóhajtott egy nagyot, majd elmosolyodott. Végül aztán odalépett hozzám és megcsókolt. Az egyik kezével az arcomat fogta, a másikkal pedig a derekamat. Egy pillanatra felemelt, majd felültetett a konyhapultra. A sírás legenyhébb jeleit észlelni sem lehetett rajtam. Sőt, már nem is gondoltam a majdnem rosszul elsült dologra, az már a múlté.

Egyre hevesebben kezdett el csókolni, s én sem tettem másként. Egyszer csak nyílik a konyhaajtó és arra lettünk figyelmesek,hogy Harry Styles tágra nyílt szemekkel bámul minket és hatalmasakat pislog.

Mind a ketten felriadtunk a dologra és Harryre figyeltünk.

- Megzavartam valamit? –kérdezte Harry megszeppenve.

- Nem, abszolút semmit. –mondta Zayn gúnyosan. Közben lesegített engem a konyhapultról.

- Csak popcornért jöttem ide erre mit látok!? –Harry

- Féltékeny vagy? –kérdezte Zayn ismételten gúnyosan.

- Én? Dehogy! Habár… -Harry kissé oldalra döntött fejjel elkezdett engem bámulni.

- Ne legeltesd a szemed. –mondta Zayn, persze csak hülyeségből.

- Ha tudni akarjátok már járok valakivel, szóval nem vagyok féltékeny a ti boldogságotokra. –magyarázta Hazza.

- Honnan szedted össze a csajt? –kérdezte Zayn nevetve.

- Nicole az, akivel Hawaiion találkoztam. Összejöttünk.

- És ezt csak most mondod? –kérdeztem.

- Nem akartam hogy tudjátok mert tudtam, ha bemutatom őt, úgyis leégetnétek előtte.

- Mi? Ugyan! Soha! –mondta Zayn nevetve.

- Egyszer tényleg bemutathatnád! –mondtam

- Majd egyszer. Mondjuk a szülinapodon! –mondta Harry mosolyogva.

- Atya ég! –fogtam a fejem. Eszembe jutott, hogy holnap van a szülinapom. Ha Harry nem szól, teljesen elfeledkezek róla.

- Ne csináljatok semmi olyat aminek köze van a rendőréghez.

- Miből gondolod hogy valamit is csinálunk? –Zayn

- Abból hogy ismerlek titeket. Nem bírnátok ki.

- Milyen igaz. –Zayn

Befejeztük a rövid eszmecserét, majd mind a hárman visszamentünk a nappaliba a srácokhoz meccset nézni.

Mivel a kanapén már nem volt hely, így én ültem Zayn helyén, Zayn pedig a lábaimnak volt nekitámaszkodva. Neki már csak a földön jutott hely, de még ez sem zavarta.

Más este volt, a meccsnek vége lett a többiek pedig útnak akartak indulni. Vagyis akartak volna.

- Most szabadságon vagyunk, nincs semmi dolgunk, a barátnőink nem érnek rá, szóval… -Liam

- Szóval azt szeretnénk megkérdezni,hogy… -Niall

- Igen, itt aludhattok. –befejeztem a srácok félbehagyott mondatait.

- Gondolatolvasó vagy. –Louis

- Nekem mondod? –Zayn

- Csak elég volt rátok nézni. –nevettem.

- Csak azért aludnánk itt, mert hát ugye már készek vagyunk a családlátogatással, a barátnőink dolgoznak, mi megy őszi vakáción vagyunk. –Harry

- Milyen furcsa hallani Harry szájából a „barátnőink” szót. –nevettem

- Hagyjál. –Harry

- Akkor hozom az ágyneműt. De akkor itt alszunk mi is nem? Zayn? –Zaynre pillantottam akinek az arcán némi bizonytalanságot láttam, de aztán beleegyezett a dologba.

- Persze, akkor jó egy buli ha itt van mindenki, nem? –Zayn

- Egyetértek. –Louis

Felmentem az emeletre matracokat és ágyneműt hozni, ugyanis a nappali közepén fogunk éjszakázni. Ez olyan, mint valami közös sátrazás, csak nem a szabad ég alatt. De nem is az a lényeg, hanem a jókedv. Abból ezzel a társasággal sosem volt hiány.

Louis és Liam segítettek lehozni az alváshoz való dolgokat a nappaliba. Az ágyazást már a fiúkra hagytam, reméltem hogy boldogulnak vele. Rosszul hittem. Egyikőjük sem tudtam felhúzni a huzatot a paplanra. Niall volt a legviccesebb, aki szó szerint bemászott a paplan és az ágyhuzat közé, úgy próbálta összepasszítani a kettőt, persze sikertelenül. Nem bírtam nézni az ügyetlenkedésüket, így segítenem kellett nekik az ágyazásban. Egyedül Liamnek nem, aki profin elvégezte a feladatot.

Megágyaztam a srácoknak, majd minden belebújtunk a paplanunkba. Nagyon elbeszélgettük az időt, szóval már kb. 11 óra lehetett. Mivel holnap nekem suli van és a fiúk is mennek egy fotózásra, korán kellett elaludnunk, csak az volt a bibi, hogy nem aludt senki. Valahogy éreztem hogy így lesz.

- Louis! Louis! –suttogott halkan Harry.

- Mivan? –Louis

- Alszol? –Harry

- Igen. –Lou

- Akkor jó. Gyere,bújj ide hozzám. –Harry

- Egy fenét! Louis az enyém. –Liam

- Nem érzitek? A szomszédban grilleznek. –Niall

- Srácok, holnap suliba megyek, aludnom kéne. –mondtam.

- Meg szülinapod is van. –Louis

- Már csak egy óra és eléred a 19. életévedet. –Harry

- Jéé, megjegyezted? –nevettem halkan.

- De meg ám. Most már hivatalosan is felnőtt vagy. –Harry

- Amikor elértem a 18-at, már akkor felnőtt voltam. –mondtam.

- De most igazán. –Louis

- A szomszédotok bacon-t süt. Nem megyünk át köszönni? –Niall

- Nem! –felkiáltott Liam

- Miért? –Niall

- Mert már 11 óra van. –Liam

- De ők mégis ilyenkor grilleznek. –Niall

- Biztos átkattant nekik. –Liam

- Louis, gyere már ide baz*meg! –Harry

- Mindjárt, de valaki fogja a lábam. –Louis

- Ja bocsi, az én voltam. –Liam

- Aú, te hülye. Ráléptél a golyóimra! –felkiáltott Harry

- Ezer bocsi. –Louis

Mindenki elkezdett halkan kuncogni.

- Én aludni szeretnék! –felkiáltott Zayn.

- Bocsi haver. –mondta Niall röhögve.

- Srácok, játsszunk valamit! –Liam

- Mi? Ilyenkor? –kérdeztem.

- Hát mikor? –Liam

- Mondjunk szép dolgokat Katynek szülinapja alkalmából. –Harry

- Én kezdem. Katy, megjósolom,hogy a következő 6 évben gyereked születik. –Louis

- Köszi, kedves vagy. –mondtam nevetve.

- Szerintem az első kisfiú lesz. –Niall

- Azt te honnan tudod? –Liam

- Mert Zayn azt akar. –Niall

- De attól lehet kislány is. –Louis

- Srácok, most komolyan az én magánéletemről szeretnétek beszélgetni? Beszélgessünk inkább a ti magánéletetekről! –mondtam.

- Én nem mondok semmit. –Harry

- Én sem. –Liam

- Én meg duplán nem. –Louis.

- Srácok, odaégett a bacon. –Niall

- Hadd már abba Niall mert még én is megéhezem. –Liam

- Zayn! Zayn! Fent vagy? –Louis

*csend van*

- Ezek szerint alszik. –Harry

Zayn mellettem aludt, s én a srácok felé voltam fordulva, majd visszafordultam Zayn felé, és észrevettem,hogy nincs a helyén.

- Srácok, Zayn nincs itt. –mondtam kétségbeesett hangon.

- Az lehetetlen. Nézd meg jobban. –Liam

- Mondom hogy nincs itt. De a helye még meleg. –mondtam

- Odass, meglógott. –Louis

Eközben észrevettem,hogy valami fénylik a konyha felől. A fény egyre közeleg. Te jó ég, ez a fény felém jön. Minél közelebb jött, annál jobban láttam. A végén már a teljes alak kirajzolódott. Zayn volt az egy hatalmas tortával a kezében, amin egy szikrázó gyertya égett. Gyorsan ránéztem a faliórára, s láttam hogy kereken éjfél van. Most már mindent értek. Hát azért akartak itt aludni a srácok.

Zayn leguggolt mellém a tortával a kezében. Megjegyzem, a torta marcipán bevonatos volt és egy hatalmas felirat díszelgett rajta:

  „Az 5 törpétől Hófehérkének ”