Part 40

Másnap reggel már suliba kellett mennem ha búskomoran is, de mindenképpen el kellett mennem. Zayn még aludt, s nem akartam felébreszteni, bizonyára őt is kifárasztották apa tegnapi  monológjai.

Elindultam hát, a fekete válltáskámmal együtt. Útközben azon gondolkoztam hogy mégis mit fogok mondani a tanároknak,hogy hol voltam. Véleményem szerint maradok az örök klasszikusnál, a családi kiránduláson voltam-nál.

Habár kitudja hogy beválik-e mert nem tudom hogy a suliban hallottak-e a Hawaiion történtekről. Remélem hogy nem, habár most ez lenne a legkisebb gondom. Egyfolytában apán és a folytonos elutasításán járt az eszem, egészen addig, míg be nem léptem az osztályterembe. (megjegyzem, a tetoválásomat ismételten karkötőkkel takartam el és olyan felsőt vettem fel, amiben nem látszik a vállamon lévő kis sérülés)

Még nem csengettek be, mindenki beszélgetett a mellette ülővel és észre sem vették hogy beléptem az osztályba. Bizonyára nem tudnak semmit.

Fernando Már széles mosollyal várt engem. Amint odaértem a padhoz, szó nélkül felállt és megajándékozott egy baráti öleléssel.

- Te kis Chuck Norris miket csináltál Hawaiion? –ezek szerint Fernando tud a dologról.

- Szia neked is. Figyelj, majd mindent elmesélek. –mondtam teljes egyszerűséggel, majd helyet foglaltam a jó fej spanyol fiúcska mellett.

- Amúgy már hiányoztál. Nem volt aki segítsen angol órán.

- Te is már hiányoztál, de a kémia óra az nem. –nevettem, erre Fernando is felnevetett.

- Hallottam hogy milyen szörnyűségek történtek veled. Nagyon sajnálom Katy!

- Te hogy hogy tudsz róla? –kérdezősködtem.

- Mindenki tud róla, csak az igazgatónő megkért rá minket,hogy ne emlegessük előtted ezt a témát és amilyen jó osztályod van, engedelmeskedtünk neki.

- Lekötelez. Nem szeretnék visszaemlékezni a történtekre, nagyon szörnyű volt. Majd suli után elmesélem.

- Nem kell elmondanod ha nem akarod, én nem erőltetlek.

- Neked elmondom, de másnak nem.

Fernando egy aranyos mosollyal reagált a mondatomra.

Hirtelen megszólalt a csengő. Most kivételesen idegesítő hangja volt, mert félbeszakította a komoly beszélgetésünket, de sebaj, Fernando kitépett a fizika füzetéből egy papírlapot és mutatta,hogy írásban folytassuk. Szerencsére a fizikatanár elég rosszul lát és mi persze leghátul ülünk, ezért könnyen lehetett álcázni a levelezésünket. Úgy csináltunk, mintha a füzetbe írnánk a táblán lévő anyagot, s közben teljesen másról beszélgettünk.

*ez állt a levelezésünkben*

Mondani szeretnék valamit. A maffiás ügyön kívül még más is történt Hawaiion. –én

Bele sem merek gondolni. Csak nem megöltél valakit? –Fernando

Nem, dehogy, ez teljesen más. Nagyon jó dolog. Legalábbis nekem. –én

Bökd már ki mert már nagyon kíváncsi vagyok. –Fernando

Zayn megkérte a kezemet. –én

Viccelsz? Komolyan? –Fernando

Halál komolyan mondom. Majd suli után beülünk a pizzázóba és mindent elmesélek részletesen. –én

Ez mind szép és jó de nem vagy még túl fiatal a házassághoz? –Fernando

Haha. Apa is ezt mondta, sőt ellenzi. Tegnap csúnyán össze is vesztünk vele. Egyébként meg már elég érett vagyok és ezt Zayn is tudja. –én

Nyugi, ne kapd fel a vizet, csak érdeklődtem. Minden úgy legyen ahogy te akarod. Egyébként gratulálok. Ugye meghívsz majd az esküvődre? :D –Fernando

Viccelsz? Alap dolog :P –én

Akkor jó. De ha már így előre szaladtatok…szóval…  -Fernando

Nem fejezted be a mondatodat. –én

Tudom. –Fernando

Akkor? Nem akarod befejezni? –én

Ha kell befejezem. Szóval ha már így előre szaladtatok és majdnem egy hetet töltöttetek KETTESBEN Hawaiion, gondolom nem Activity-vel töltöttétek el az időt…remélem nem vagy terhes. Bocsi hogy csak így nyersen megmondom a véleményemet :S –Fernando

Nem vagyok terhes. Ahhoz tényleg még túl fiatal vagyok. Szeretném először befejezni a középsulit, majd utána egyetemre menni. Utána már jövet egy baba is. De majd csak akkor ha minden álmomat és vágyamat elértem. Amúgy nem haragszom hogy így szemtől szembe megmondtad a véleményedet, legalább őszinte vagy velem. Ha tudni akarod, Zayn vigyázott hogy ne történjen semmi baj, már ha érted mire gondolok :P –én

Értem persze. Most egyszerre sok mindent zúdítottál a nyakamba ám, kell egy kis idő amíg feldolgozom a dolgokat.

Elhiszem :D Tegnap csúnyán összekaptunk apával, mert ellenzi a dolgot Zaynnel. Sőt, mindent ellenez ami vele kapcsolatos. Szerinte szakítanunk kéne…Érdekes és úgy tudtam,hogy bírja Zaynt, de azt is csak megjátszotta. Nagyot csalódtam az apámban. Este aztán a többiek átjöttek felvidítani mert teljesen le voltam törve. Furcsa,hogy Sel nem jött. Ahányszor hívtam, nem vette a telefont. Nem tudom mi lehet vele…

Nem akarlak elszomorítani, de egy újság interjút készített Sellel, mint Niall Horan barátnője és ott elég szépen elmondott téged mindennek. Sajnálom hogy ezt kell hallanod, de nem akartam hogy az újságban szerezz tudomást róla. –Fernando

Mi? Ez most komoly? Ezt nem hiszem el. Biztos hogy ő volt az?

Sajnos igen. Elég csúnya dolgokat mondott rólad, amik szerintem nem igazak.

Akkor azért kerül engem ennyire. Alig tudom elhinni. –én

Már Niall is szakított vele a pletykák szerint.

Nem érdemli meg Niallt. Ezt sosem hittem volna Selről hogy ilyenre valaha is képes lesz. Csak az a baj hogy minden titkomat ismeri és ha úgy gondol, kitálal a médiának, azt meg nem akarom. –én

Annyira nem lehet szemét. –Fernando

Hidd el, ezek után bármit kinézek belőle. Amúgy miket mondott rólam és melyik újságban volt? –én

A mai lapban olvastam, röviden az volt benne hogy te rávetetted magad Niallre és nem vagy hajlandó leszállni róla.

Mi? Én sosem tennék ilyet, főleg nem Niallel, hiszen tudom hogy Sellel jár. Vagyis már csak járt.

Miközben írtam a mondókámat, Fernando kikapta a kezemből a teleírt lapot és megsemmisítette. Nem értettem hogy mi ütött belé, de aztán láttam,hogy a tanár feláll az asztalról és mászkálni kezd a padok között. Csak egy gond volt. Nincs semmi a füzetembe írva,ahogy Fernandonak se. Pár másodperc alatt összehoztunk egy rövid szöveget, s mivel a tanárnak nagyon rossz volt a látása, s szemüveget sem hordott, csak annyit látott az egészből,hogy én és Fernando szorgalmasan figyelünk a táblára, majd a füzetünkre, és onnan írjuk az anyagot. A tanár még meg is tetyegette Fernando vállát,hogy milyen ügyes gyerek. Nem volt idős ez a tanár, kb 40 körül lehetett, de a látása mint egy 80 évesé. Amint odalépett a katedrához,én és Fernando halk kuncogásba kezdtünk. A mellettünk ülő két srác is nevetett a jeleneten ami már eléggé feltűnő lett, majd a tanár ránk szólt.

A többi tanítási óra dögunalmasan telt. Alig vártam,hogy végre kicsengessenek. Én voltam az első aki elhagyta az osztálytermet és ezerrel rohant az öltözőbe. Gyorsan felkaptam a cipőmet, s Fernando pár másodperc múlva utol is ért.

- Lassabban csajszi! Mi vagy te, Gyalogkakukk? –nevetett Fernando, akin láttam hogy ki van fulladva, úgy szaladt utánam.

- Szaporán, szaporán. Nem érünk rá. –mondtam Fernandonak.

- Miért hova sietsz meg a buszod?

- Ne megy semmim, na gyere már.

Fernando villámgyorsan felkapta a tornacipőjét, majd mind a ketten futólépésekben kisétáltunk a sulliból.

- Miért kell rohanni? –kérdezte lihegve.

- Mert. –vágtam rá .

Odaértünk a pizzázóhoz, ahol el szoktunk köszönni egymástól, majd bementem a pizzázó melletti újságosba. Fernandot is berángattam,hogy mondja meg melyik újság volt az amelyiknek Sel mocskosságokat mondott rólam. Szerencsére elég kis forgalmú napilapról van szó, de azért vettem egyet belőle.

- Majd otthon elolvasom az egészet. –mondtam

- Oké, de akkor nem megyünk be a pizzázóba ahogy megbeszéltük?

- Nekem jobb ötletem van, gyere.

- Előre félek. –Fernando

Fernandoval egészen a házunkig sétáltunk. Megálltunk a kapu előtt, vagyis Fernando szólt,hogy álljunk meg egy percre.

- Te itt laksz? –kérdezte álmélkodva.

- Igen itt lakok. Tetszik?

- Az nem kifejezés. Életemben nem láttam ilyen szép házat.

- Akkor még nem láttad belülről.

- Jézusom mekkora ablakok!

- Ha bejössz, akkor körbevezetlek.

- Nem is tudom. Nem zavarok?

- Dehogy zavarsz, épp ellenkezőleg.

Beinvitáltam Fernandot a házunkba, aki jobbra- balra nézegetett, nem is tudta hogy hova tekintsen hirtelen.

- Gyönyörű szép házban laksz.

- Nem egyedül. Talán Zayn is itthon van. Bemutatlak neki.

- Te jó ég nem fogja félreérteni a dolgot? –idegeskedett Fernando.

- Ugyan már, gyere csak nyugodtan. A nappaliból hallok valami hangokat, szerintem ott van.

- Nem is tudom, jó ötlet ez?

- Ugyan már, ne legyél nyúl. Gyere.

- Na jó. Te tudod.

Mind a ketten beléptünk a nappaliba, láttuk Zayn,t aki a kanapén henyélt és éppen valami tehetségkutató showt nézett. Amint beléptünk, azonnal kikapcsolta a tévét, majd felült a kanapén.

- Fernando? –Zayn tágra nyílt szemekkel figyelte a fekete hajú magas spanyol srácot.

- Igen. Emlékszel még rám? –kérdezte Fernando Zayntől. Én meg csak ott álltam, mint valami szobanövény .

- Hogyne emlékeznék. Kiskorunkban mindig együtt játszottunk.  Emlékszem, minden nyáron eljöttetek a nagynénimék panziójába nyaralni. Fernando! Haver! Rád ne emlékeznék? –Zayn nyújtotta a két karját, majd férfiasan megölelték egymást, sőt valami titkos kézfogást is betettek a végére.

- Ti ismeritek egymást? –kérdeztem értetlenkedve.

- Hogyne ismernénk egymást. Fernandoval töltöttem az összes nyaramat. De milyen jó is volt.  –Zayn

- Fernando, ezt nem is mondtad.

- Kérdezted? –nevetett Fernando

- Zayn, te kis úszógumis! Jól összehaverkodtam ám a barátnőddel, nagyon jó fej csaj. –dicsért a rég nem látott barát.

- Ugye hogy? Egy igazi kincs. –erre odajött hozzám és átkarolta az egyik kezével a derekamat.

- Srácok, nem jutok szóhoz. Ti ismeritek egymást? Úristen! –nem hittem a szememnek.

- Ismerjük hát. Úszógumis barátoddal az összes nyarat együtt töltöttük a nénikéje panziójában. –Fernando

- Úszógumis?? –kérdeztem vissza.

- Igen, régen Zaynt így hívtam, ugyanis amíg mi a tavon lévő stégről ugráltunk, addig Zayn morcosan úszkált a kacsás úszógumijával. –mesélte Fernando.

- Kacsás úszógumi? –nevetve visszakérdeztem.

- Bizony ám! Sőt! Sárga kacsás! –Fernando

Mind a ketten Zaynre néztünk, aki már a hasát fogta a nevetéstől!

- Kérlek! Hagyjátok abba. –mondta hahotázva.

- De ez az igazság! Ez mind így volt. –röhögött Fernando.

Pár percet még röhögtünk, aztán Zayn megszakította ezt a hadjáratot.

- Jaj Fernando! Már nagyon rég nem láttalak. –sóhajtozott Zayn.

- Hát még én.

- Miért nem szóltál hamarabb hogy itt vagy? –kérdezte Zayn Fernandotól.

- Nem akartalak zavarni, gondoltam hogy most, hogy híres vagy, nem lenne időd rám.

- Ugyan már! Ne mondj ilyet! Akiket szeretek, azokra mindig tudok időt fordítani. Ugye Katy?

- Így van. –bólintottam egyet.

- Gyere te talicskás, üljünk le. –mondta Zayn Fernandónak.

Ránéztem a két srácra a talicskás szó hallatán, de úgy voltam vele, hogy inkább nem szeretném megtudni,hogy Fernandót mért hívják talicskásnak. Ha megmondanák, szerintem többet nem tudnék Fernandóra nézni röhögés nélkül.

- Kértek valamit inni? Enni? –kérdeztem a srácoktól.

- Valami hideg most jól esne. –mondta Fernando.

Erre Zayn elkezdett röhögni. Biztos voltam benne hogy ez is valami régi sztori lehet. Nem mertem rákérdezni, inkább bementem a konyhába egy jó hideg limonádét készíteni.

Éppen elkezdtem készíteni a limonádét, mikor észrevettem,hogy a táskámból kilóg az a bizonyos újság. Annyira furdalt a kíváncsiság,hogy kénytelen voltam félbehagyni a limonádét és nekiállni az újságnak. Hallottam,hogy a nappaliban jó a hangulat, gondolom úgy sem veszik észre hogy pár percet késik az az üdítő.

Viszonylag nyugodtan leültem a konyhaasztalhoz és elkezdtem lapozgatni az ominózus napilapot. Még szerencse hogy nem címlapra tettek, különben mér végem lenne.

Megtaláltam az interjút. Nem állt , csak 6 kérdésből, ám abban a 6 kérdésben minden volt…rólam…

Szó szerint idézek pár sort:

„ Katy igazán jó barátnőnek bizonyult,eddig. Nagyon kifordult magából amióta Zaynnel jár. Nem törődik a barátaival csak saját magával.”

„ Katyben nagyot csalódtam. Szó szerint rávetette megát Niallre az egyik buliban és hosszasan elkezdtek smárolni, méghozzá előttem.”

„ Katy elmondta nekem hogy terhes. Zayn még akkor ejtette teherbe, mikor Svédországban voltak. Szerintem ez felháborító!”

Amint elolvastam a teljes cikket, mentem sírógörcsöt kaptam. Szóval innen jött Fernandónak az a hülye ötlet,hogy terhes vagyok. Nem értem hogy tehetett ilyet velem a legjobb barátnőm. Már gyerekkorunktól ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel. Ez úgy kellett most nekem, mint valami hideg zuhany. Sikerült szépen összevesznem az apámmal, erre még a barátnőm is hátba támad. Komolyan mondom ennél már rosszabb nem is lehet.

A sírás közben eszembe jutott hogy én egy hideg italt ígértem Fernandonak. Sajnos a jégkockák már elolvastak, míg és a cikket olvasta, szóval csak sima limonádéval szolgálhatok neki. Letettem a magazint az asztalra, majd befejeztem a limonádé készítését. Összeszedtem magam, letöröltem a könnyeimet, majd kisétáltam a konyhából az üdítővel.

Beléptem a nappaliba, ahol a két régi barát még mindig nevetett. Fernando kezébe adtam a limonádét, egy szó nélkül, majd csendesen leültem a kanapéra. Fernandón láttam hogy furcsán néz rám, majd Zayn is felém fordult.

- Mi a baj? Te jó ég! Te sírtál? –kérdezte ijedten Zayn

Nem tudtam még megszólalni sem. Éreztem,hogy nem tudom a sírást türtőztetni és a krokodil könnyen eluralkodnak rajtam. Így is lett. Sírva Zayn nyakába borultam, aki nem értette az egészet, de mindegy is volt, szorosan magához ölelt és csitítgatott és arra kért,hogy próbáljam elmondani a bánatomat, hátha tud rajta segíteni.

Még egy árva szót sem tudtam kipréselni magamból, helyettem Fernando beszélt.

- Az az amire gondolok? –kérdezte Fernando komor hanglejtéssel.

Én Zayn háta mögül bőszen bólogattam.

- Mi történt? Mondja már el valaki! –felkiáltott Zayn

- Sel csúnyán elbánt vele. –magyarázta Fernando.

- Hogy hogy? Mit csinált Katyvel? –kérdezősködött Zayn

- Katy a konyhába tetted? –kérdezte Fernando tőlem, erre én bólintottam egyet.

- Mégis mit? –kérdezte Zayn

- Mindjárt hozom. Inkább a saját szemeddel lásd.

Erre Fernando felállt, majd gyorsan kifutott a konyhába a napilapért. Pár másodpercen belül már vissza is érkezett, majd Zayn kezébe nyomta az újságot.

Fernando előre kinyitotta azon az oldalon ahol az interjú van, s így Zayn keresgetés nélkül el tudta olvasni.

Csak olvasta, olvasta, olvasta. Csak egy kézzel fogta az újságot, mivel az egyik kezével magához ölelt.

Amíg Zayn olvasott, síri csend volt, csak az én halk pityergésem hallatszott. Mikorra a végére ért, ideges volt és zaklatott.

- Hogy tehette ezt? Milyen barátnő az ilyen? Nem csodálkozom hogy így sírsz szerelmem. Ez a buta liba alaposan elbánt veled. Habár Niallel is, mert őt is bemocskolta ezzel. –magyarázott Zayn.

- Akkor most mi lesz? –kérdezte Fernando halkan.

- Mégis mi lenne? Az első dolgom az lesz hogy szólok a szerkesztőségnek hogy kérjenek bocsánatot Katytől is Nialltől és írják meg a holnapi számban címlapon,hogy ez mind nem igaz. Aztán felhívom Niallt és Selt is. –Zayn

- Ne hívd fel Selt! Inkább hagyd, hadd örüljön. –mondtam szipogva.

- Ne viccelsz! Ezt nem hagyhatom annyiban! Majd szépen ő is bocsánatot kér az újságban. –Zayn

- De inkább ne ordítsd le a fejét mert még fel is jelenthet. –mondtam.

- Nem terveztem hogy leordítom a fejét csak megmondom a véleményemet, higgadtan és nyugodtan.

- Srácok, szerintem én elhúzok. Magatokra hagylak. Most úgysem tudnék segíteni. Katy, te meg szedd össze magad és mond meg a magadét annak a libának. –Fernando

- Rendben van haver. Majd még találkozunk. –Zayn

Fernando intett egyet, majd én is elköszöntem tőle egy halk sziával.

- Nyugodj meg, én majd mindent elintézek. – nyugtatgatott Zayn.

A sírásom már egy kicsit csillapodott, de most a fejfájás jött rám.

- Szerintem pihenj le egy kicsit, az tenne most neked a legjobbat.

- Rendben. –szipogva felálltam, majd felsétáltam az emeletre, s egyből belevetettem magam az ágyba.

Hallottam,hogy a bejárati ajtót bezárták, Zayn elment itthonról. Gondolom az ügy kapcsán ment intézkedni, pedig én mondtam neki hogy hagyja annyiban, de ő akkor is tisztázni szeretné a dolgot.

Bevettem egy gyógyszert a fejfájásomra, attól meg elaludtam. 

Jó pár órát aludhattam, mert amikor már felkeltem este volt. Zayn pont akkor jött haza, mikorra lementem a nappaliba.

- Elintéztem mindent. Holnap tele lesz az össze napilap a csalással, ezen nem kell aggódnod.

- Köszönöm. –halkan, álmoskás fejjel megköszöntem amiket értem tett.

Egyre gondoltunk, mert amikor kimondtam a köszönöm szót,Zayn egyből mellettem termett és egy puszit adott nekem.

- Látom nagyon rossz passzban vagy. –mondta

- Milyen is lehetnék ennyi rossz után? Az apámmal összevesztem,a legjobb barátnőm hátba támadott…Mi jöhet még?

- Legszívesebben elrabolnálak és magammal vinnélek valami lakatlan szigetre.

- Jó is lenne. Távol a külvilágtól. Távol minden rossz embertől…

Zayn egyet gondolt, majd leült mellém a kanapéra.

- Csak egy kis mosolyt kérnék tőled! –mondta Zayn, aki mélyen belenézett a szemembe.

Kipréseltem magamból egy erőltetett mosolyt, erre Zayn bevágott egy mérges pofit.

- Én igazi mosolyt akarok. Tudod, olyan Katy-set.

- Az most nem fog menni. –mondtam

- Biztos vagy benne? –elkezdte fel-le emelgetni a szemöldökét. Tudta,hogy készül valamire, és milyen igazam volt. Villámgyorsan lefektetett a kanapéra, majd elkezdett csiklandozni. Akármilyen bánatos is voltam,most nevetnem kellett. tiltakoztam,hogy hagyja abba, de ő csak csikizett.

Egyszer csak megállt egy pillanatra, majd közel hajolt hozzám.

- Na ezt a mosolyt vártam.

Erre elnevettem magam. Ez lehetetlen! Mindig eléri amit akar akármi is legyen az.

- Amúgy ha akarod akkor megvigasztallak. –aranyosan rám mosolygott.

- Mire gondolsz? –kérdeztem vissza, persze titkon tudtam hogy mire gondol.

- Nem is tudom…mondjuk erre… -elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd egyre lejjebb ment.

- Vagy erre… -elkezdte csókolgatni a két mellem közötti részt.

- Akarom hogy megvigasztalj!

- Biztos? Nem fogod meggondolni magad? –kérdezte félénken.

- Biztos. –kijelentettem egyhangúan.

- De ha bármi baj van, vagy ha valamit rosszul csinálok, akkor mindenképpen szólj.

- Te mindig jó vagy. –mosolyogtam.

- Ez kedves. –ő is visszamosolygott rám.

- Csak az igazat mondom.

- De ha valami van akkor szólj kérlek!

- Miért, mi baj lehetne? Eddig mindig minden sínen ment.

- Csak most ki vagyok éhezve. Utoljára még az incidens előtt voltunk együtt és az már régen volt.

- Nem is volt az olyan téged.

- Nekem régen volt.

- Egyszóval kanos vagy? –végre kimondtam a lényeget.

- Hát, mondhatjuk így is.

- Miért még hogy?

- Nem tudom, azt hittem te tudsz valamit. –nevetett

- Te kis butus.

- Szóval majd szólj rám ha nagyon elragadtatnám magam, mert nem akarok fájdalmat okozni neked.

- Te nekem sosem okoztál fájdalmat.

- De ha véletlenül is, Zayn bácsi beindulna, akkor állíts le!

- Ennyire ki vagy éhezve?

- De még hogy! Azt te el sem tudod képzelni hogy milyen ez egy férfinek.

- Bele sem merek gondolni.

- Feledkezz el minden gondról és bajról és csak rám figyelj!

- Igenis Kapitány! Kérése számomra parancs. –mosolyogtam rá.

- Közlegény, megengedi hogy levegyem magáról az egyenruháját?

- Igen, Kapitány! –mondtam titokzatos hanglejtéssel.

Zayn elkezdte rólam levenni a ruhákat. Komolyan mondom, egyre ügyesebb a vetkőztetésben.  Közben én is megszabadítottam őt a holmijától, persze nekem nehezebb volt, mivel rajtam feküdt.  Végül ismét minden sínen ment.

- Nyugi vigyázok rád! –mondta Zayn halkan és titokzatosan. Ugyanazt a tüzet és forróságot láttam a szemében, mint az első együttlétünkkor.

Közelebb jött hozzám, közelebb, közelebb, még közelebb, mígnem éreztem,hogy eljött a várva várt pillanat. Szorosan magához húzott, s már egy szoros kötelék tartott össze minket. Lassan, óvatosan nekilátott a dolognak, s már most éreztem,hogy sokkal vadabb és sokkal hevesebb, mint máskor. Közben folyamatosan a szemembe nézett, mikor épp nem csókolgatott. Minden piszkos munkát bevállalt helyettem, s nem hagyta hogy én valamit is tegyek az ő kedvére. Neki most így volt jó, hogy ő a vezér. Lassú mozgását az egész testem érezte. Minden porcikámban éreztem a szerelmet és a vonzalmat iránta. Később egyre gyorsabbra váltott, s egyre hevesebben kezdett csókolni. Én úgyszint voltam. Minden pillanatban rám figyelt, én pedig rá. Ez az éjszaka csak a kettőnké volt, nem volt olyan valaki vagy valami ami megzavarhatott volna minket. Végre elérkezett az az idő is, mikor csak egymásra tudunk figyelni.