Part 23

Készítettem pár szendvicset és frissen facsart gyümölcslevet. Ezt mind kiraktam az ebédlő asztalra. Zayn csak nyugisan meccset nézett. Észre se vette hogy hangosan pakolászok a konyhában. Vagy nem is akarta észrevenni.

Én már készen voltam mindennel. Türelmetlenül leültem Zayn mellé. Minden kis pisszenésre az ajtó felé néztem. Nagyon vártam már hogy találkozhassak Willel. Olyan rég nem láttam. Láttam,hogy Zayn már kicsit ideges, de nem akartam szólni. Úgy csináltam,mintha nem vennék észre semmit, csak a tv képernyőjét bámulnám.

Csengettek. Hirtelen felugrottam a kanapéról és az ajtóhoz futottam. Eszeveszett gyorsasággal kizártam az ajtót. Ott ált szemben velem egy magas, barna hajú, zöld szemű srác. Nem lehetett már. Will Carter személyesen.

Nem haboztam, a nyakába ugrottam.

- Szia kislány! Hóhóóó! Állj le! Még megfojtasz! –Will

- Bocsi! Csak már annyira régen láttalak!

- Semmi baj. Amúgy jól megnőttél! Csinos vagy,mint mindig.

- Ó,köszi. –immáron lemásztam Will nyakáról.

- Milyen buta vagyok, gyere beljebb.

- Nagyon szép házatok van. Valami jó gazdag pasi szerezhettél magadnak. –Will

Gondoltam magamban, ha te tudnád hogy ki az a pasi…

- Gyere az ebédlőbe. Ott ül a barátom a kanapén. Meccset néz.

- Meccset? Akkor hamar összehaverkodunk. –Will

- Meghiszem azt.

Odasétáltunk a kanapéhoz, Zayn mellé.

- Will, hadd mutassam be a szerelmemet. Ő itt Zayn.

Will nagy szemekkel bámult Zaynre.

- Szia Will vagyok. Will Carter.

- Szia Zayn vagyok. Zayn Malik.

- Ugyan már. Nem kell bemutatkoznod. Ismerlek. Legalábbis látásból. –Will

- Igazán?

- Igen. Tudod a húgom nagy Directioner, szóval a szobája falán csak te vagy, és most meg itt élőben. Eszméletlen.

- Hát,köszi szépen. –Zayn nagyon távolságtartó, de viszonylag( haha, jó vicc) barátságos volt

- Látom épp meccset nézel. Kik játsszanak? –Will

- Anglia-Spanyolország. –Zayn

- Én a spanyolokat jobban szeretem. Szerintem jobban játsszanak. –Will

- Én pedig az angolokat szeretem jobban. –Zayn

- Will! Kérsz valamit inni?

- Egy pohár víz jól esne.

- Rendben. Egy perc és hozom.

Egyedül hagytam a 2 srácot. Mivel Zayn ellenségként tekint Willre, nem valami kedves vele. Most nem az a megszokott, huncut Zayn aki mindig mosolyt csal mindenki arcára. Nem, az most teljesen más helyzet. Josh-al még elvolt, főleg amikor megtudta hogy már családapa. De Will…Will teljesen más tészta.

Kimentem a konyhába egy pohár vízért. Jégkockákat is tettem bele, hogy jobban mutasson.

Amikorra visszaértem az ebédlőbe a 2 srác már egymás mellett ült. Will vidáman tömte Zayn fejét, ő pedig már majd szétrobbant az idegességtől. Látszott rajta,hogy nem nagyon bírja Willt. Sőt, féltékeny rá. Sőt, Zayn nem csak Willre, hanem minden hímnemű lényre féltékeny aki a közelembe kerül.

- Látom jól elvagytok.

- Jaja. Elvagyunk. –mondta Zayn unott arccal

- Meccset nézünk. Eddig nagyon érdekes. –Will

- Gondolom. De nem akarnál egy kicsit beszélgetni? Már ezer éve nem dumáltunk.

- Lehet róla szó. Már hiányzott a nevetésed.  –Will

Teljesen elpirultam. Zayn látta rajtam,hogy zavarban vagyok, azért még idegesebb lett. De próbálta nem mutatni. Csak az a baj hogy előlem nem tudja elrejteni a gondolatait. Minden az arcára van írva.

Kikapcsoltuk a tv-t és elkezdtünk Willel beszélgetni a régi szép időkről. Zayn meg csak csendben hallgatta a számára dögunalmas történeteket. Megtudtam,hogy Will pár napot itt tölt Londonban, a a közelgő suli miatt. Megpróbál szétnézni az iskolák között. Persze az utolsó utáni pillanatban. Jellemző. Mindig is ilyen volt. Mindig mindent az utolsó pillanatra hagyott.

Szinte az egész estét átbeszéltük. Úgy dumáltunk, mintha el sem szakadtunk volna egymástól. Zayn csak csendben ült és hallgatott.

Már éjfél felé járhatott,mikorra mindent átbeszéltünk és mindent kibeszéltünk a régmúltról és a jövőről. Még az újdonsült tetoválásomat is megmutattam neki. Szerinte nem Zayn nevét kellett volna magamra tetováltatnom,hanem inkább valami mintát,figurát vagy jelet. Zayn úgy csinált, mintha az egészet nem hallotta volna. Csak ült tovább csendben. Persze nagyon zavarta a dolog, látszott is rajta.

Később aztán Will udvariasan elköszönt és elment. Előtte még mondta,hogy reméli az elkövetkező napokban még látjuk egymást. Ja meg azt is mondta,hogy holnap majd felhív. Zayn odaszúrt még mellé egy halk, unott „hurrá”-t, de ezt Will már nem hallotta.

- Baby, tudom hogy féltékeny vagy! –mondtam

- Féltékeny? Ki? Én? Ugyan már! Egyszerűen csak nem szimpatikus nekem ez a gyerek. Ez minden. Még hogy én féltékeny…

Még ő kérte ki magának,hogy én hogy jövök azzal hogy azt mondom rá hogy féltékeny. Pedig tisztán látszott rajta,hogy az. Csak akkor lejjebb süllyedne a férfiúi önbizalma.

Később aztán mind  a ketten elmentünk aludni. A mai este után nem volt nehéz elaludnom. Nagyon sokat beszélgettünk Willel, ami elég fárasztó volt. Plusz még a tetoválás készíttetés is rátett egy lapáttal, szóval nem volt nehéz elaludnom.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Sel anyukája hívott. Fogalmam sem volt róla,hogy mit akar ilyen korán. Felvettem a telefont.

Sírva közölte velem a rossz hírt. Azt mondta zokogva,hogy az éjjel  Sel balesetet szenvedett. Az egyik munkatársával éppen jöttek haza munkából,kocsival, és beléjük hajtott a részeg kamionos. Selt azonnal kórházba vitték. Jelenleg is műtik. A munkatársának már nem volt ekkora „szerencséje”. Ő sajnos a kórházba szállításkor meghalt. Pedig csak 1 évvel volt idősebb Selnél.

Amikor Sel mamája elmondott mindent,már megcsuklott hanggal, de elköszöntem.

Elkezdtem ordítani és sírni egyszerre. Most nem érdekelt,hogy ki lát és ki sem. Csak ordítottam a torkom szakadtából. A szemem alatt Niagara vízesés keletkezett. Egyszerűen nem tudtam felfogni a dolgot. Nem akartam elhinni hogy mi történt. Pont vele. Ez nem lehet igaz.

Zayn az egész beszélgetést hallotta. Megpróbált megnyugtatni, de semmi értelme nem volt a próbálkozásának.

- Azonnal menjünk be a kórházba. Most azonnal!

Zaynnek nem kellett 2x mondani, azonnal felkapta a nadrágját és a felsőjét. Én ugyanígy tettem. Villámgyorsan beiramodtunk a kocsiba és elindultunk a kórház felé.

Én az egész utat végig bőgtem. Már az összes levegőm elfogyott, mert a sírás annyira eluralkodott rajtam.

Odaértünk a kórházhoz. Én gyorsan berohantam, Zayn addig leparkolta a kocsit. Megkérdeztem a nővértől hogy hova vitték a barátnőmet.

Felrohantam lépcsőn a második emeletre. A folyosón már ott voltak Sel szülei és Niall.

Nekem az első dolgom volt szorosan megölelni Niallt. Látszott rajta,hogy ő is már sokat sírt. Szegénykém már totál kész van. Rólam nem is beszélve. Zayn sincs rendben, de ő megtartotta a szokásos férfiúi büszkeségét, és nem sírt. Legfeljebb belül.

Niallnek egy cseppet sem számított a férfi büszkesége. Ő ugyanúgy sírt,mint én.

Odamentem Sel szüleihez is. Azt mondták,hogy még most is műtik a lányukat. Az orvos nem mondott nekik semmit. Még a nővérek sem mondhattak semmit.

Odaültem Niall mellé és szorosan átöleltem. Tudtam,hogy most erre van szüksége. Egy megértő barátra.  Majd Zayn is odaült mellénk, aki megpróbált egy kis lelket önteni Niallbe,persze sikertelenül. Most nem hatott semmi. Még a kaja sem. Még a kaja szó hallatán is rosszul volt. Most csak egy a legfontosabb: hogy Sel túlélje a műtétet.

Már egy jó háromnegyed órája ülhetünk a műtő terem előtt. Még mindig semmi válasz. Csak ültünk csöndben és néztük a földet. Sel mamája gyakran a plafont is figyelte. Azon gondolkoztam,hogy fel kéne hívnom Willt. Ő is nagyon jó barátja volt Selnek, kb. ugyanúgy ismeri,mint engem. Joga van tudni.

Felhívtam. Azt mondta,hogy egy perc és itt lesz. Zayn nem nagyon örült neki,hogy ő is itt lesz. Véleménye szerint csak meg akar kaparintani engem. De ebben a helyzetben ez most hidegen hagyott. Jelenleg Sel a legfontosabb.

Will pár perc múlva megérkezett. Először mindenkit üdvözölt, aztán átölelt engem. A bőgésem már többnyire csillapodott, de az aggodalmam és az idegességem a tetőfokot súrolta.

Láttam,hogy Zayn és Will olyan furcsán néznek egymásra, de most ez volt a legkevesebb gondom.

Már senki sem bírt állni,mindenki elkezdett fel-le sétálgatni a folyosón. Egyszer csak az orvos,aki a műtétet végezte, kijött a műtőből.

- Önök a lány szülei? –az orvos

 - Igen,mi vagyunk. –Sel szülei

- A műtét teljes mértékben rendben ment. – mindenki fellélegzett. –de az életveszély még mindig fent áll. Kérem,hogy ma ne látogassák meg. Szüksége van a pihenésre. Sajnos azt kell hogy mondjam hogy minden az éjszakától függ. Ha a szervezete ellenáll, akkor a lányuk teljes mértékben felépül. De ha nem, akkor…

- Kérem,ne is folytassa. –Niall

- Ahogy óhajtja fiatalember! –az orvos

- Elnézést, mennem kell egy másik műtétre..

- Nem is láthatjuk a lányunkat? –Sel mamája

- Sajnos ma nem. Ahogy mondtam. Minden az éjszakától függ. Mást nem tehetünk, csak várunk. Várunk,hogy felépül, vagy sem. Ez minden amit tehetünk. De most tényleg mennem kell. Most hoztak be egy kisfiút vese átültetésre.

Most már tudjuk,amit tudnunk kell. Sel élete egy éjszakán múlik. Vagy túléli,vagy nem.

Amint az orvos befordult a folyosó végén, menten elkezdtem sírni. Zayn már éppen felállt,hogy megöleljen, de Will gyorsabb volt. Ismét megölelt. Ezt Zayn nem nézte jó szemmel, de nem akart jelenetet rendezni,pont most. Az nem lenne helyes, és csak rontana a helyzeten.

Sel szülei kénytelenek voltak elmenni. Először megpróbáltak bejutni Selhez, az orvos szavai ellenére, de a nővérek megállították őket. Ilyen komoly műtét után csak a főorvos mehet be hozzá és egy nővér. Ezt a szabályt muszáj volt betartani. Sel érdekében.

Szóval Sel szülei kénytelenek voltak elmenni. Azt mondták,hogy elmennek az én szüleimhez elmondani a történteket. Nekem eszembe se jutott anyáéknak elmondani a dolgokat, egyből rohantunk a kórházba.

Niallnek úgy kellett könyörögni hogy induljunk. Nem akarta itt hagyni élete szerelmét. Nagy nehezen rászedtük az indulásra. Először úgy volt,hogy Niall hozzánk jön, de utána meggondolta magát. Szeretne kicsit egyedül lenni. Mondjuk ezt megértem.

Willt is hazavittük és Niallt is. Mis is kénytelenek voltunk hazamenni.

(Immáron otthon)

- Csak ez a semmittevés…ez idegesít. Mindent megtennék érte, de mégsem tudok semmit. Ez olyan lehetetlen helyzet.

- Igen, az. De az is lehetetlen helyzet,hogy az a szemét ott ölelget és tapiz téged a kórház kellős közepén. Most komolyan. Nem szégyelli magát? Nem sül le a bőr a képéről? Ekkora tahót. –mondta Zayn idegesen

- Most tényleg! Ez a legnagyobb bajod? Csak erre tudsz gondolni? A féltékenység beszél belőled! Nem ismerek rád.

- Hogy ne lennék féltékeny, amikor szemmel látható hogy ez a hadd ne mondjam ki rád van kattanva. Egész végig téged figyelt. Egyébként meg szerinted miért jött  vissza Londonba?

- Zayn, ezt nem hiszem el! A legjobb barátnőm élet-halál közt van, te pedig a féltékenységeddel jössz?

- Hidd el, együtt érzek Sel szüleivel és Niallel is. Sőt, nagyon sajnálom ami történt. De akkor is ez a f@#z teljesen rád nyomult. Most pedig kihasználja a helyzetet,hogy gyenge és sebezhető vagy.

- Nem ismerek rád! te teljesen hülye vagy…

- Én lennék a hülye? Nem én hívtam fel ezt a barmot,hogy jöjjön oda a kórházba.

- Miért baj hogy felhívtam?

- Képzeld,hogy igen. Én tudom milyen lelki állapotban vagy most és hogy milyen sebezhető vagy. Egy gyenge pillanat és…

- Egy gyenge pillanat és mi? Mondd ki hogy mire gondoltál! Na mondjad!

(megcsörrent a telefonom)

Kénytelen voltam felvenni, de nem baj, mert úgysem akartam folytatni a vitánkat Zaynnel.

Liam volt az.

- Szia Katy! Hallottuk mi történt. Itt vagyunk mind a négyen. Niall is itt van. Ő már elmondott mindent. Nagyon sajnálom a dolgot. Rajzoltunk neki valamit. Én, Harry és Louis. Ha meggyógyulna… Várj. Rosszul fogalmaztam. Vagyis majd miután meggyógyult, odaadjuk neki.

- Hát Liam, remélem igazad lesz.

- Egyébként te jól vagy?

- Ne is kérdezd! Teljesen kivagyok.

- Gondolom. Amúgy már Danielle és Eleanor is tudnak a balesetről. Mindenkit beavattam.

- Köszi hogy szóltál nekik. Nekem nem lett volna erőm elmondani.

- Ugyan már. Ez a legkevesebb.

- Aranyos vagy,hogy így gondoskodsz mindenkiről. Legalább valaki…

- Miért mi van Zaynnel?

- Hosszú…

- Összevesztetek? Mit csinált már megint?

- Liam! Ez hosszú.

- Jó,jó. Nem avatkozok bele. Nem akarlak még jobban felidegesíteni.

- Hidd el, ennél már úgysem lehetek idegesebb.

Pár perc beszélgetés után mind a ketten letettük a telefont. Majd folytattuk a nem kívánt vitát.

- Helyes. Most hirtelen mindenki jobb lett nálam?

- Te akartad így.

- Rendben….Figyelj! Felelj egy kérdésre! Jártatok valaha Willel?

- Te Úr Isten! Nem hiszem el hogy még mindig itt jársz!  A barátnőm kórházban van nem érted?

- Én értem, csak meg szeretném tudni az igazságot. Szóval? Voltatok már együtt valaha is?

- Nem voltunk és nem is leszünk együtt soha. Ezt akartad hallani?

- Valahogy ez nagyon sántít.

- Mi már megint? Zayn, komolyan mondom nem ismerek rád. Még nem láttalak ilyennek.

- Én meg rád nem ismerek. Ugye tudod hogy kiszúrom a hazug embereket. És te most az vagy.

- Ó! Szóval már ott járunk hogy hazugnak nevezel.

- Miért nem így van? Ahogy Will rád nézett…nem szimpla barátság volt a szemében.

- Lehet neki az van… -nem hagyta hogy elmondtam a mondat másik felét, a szavamba vágott

- Szóval nem tagadod le!

- Ugyan mit? Hogy régen szerelmes volt belém? Lehetséges. Nem tudom.

- Így már minden világos.

- Figyelj! gondolj, amit csak akarsz! Nekem most a barátnőm a legfontosabb, és ha tudni akarod… már nagyon meg bántam a tetoválást. Rossz nevet választottam.

- Szóval így. Akkor írasd magadra annak a bunkónak a nevét.

- Figyelj Zayn! Hagyjuk abba jó? Elegem van! – megkaptam a táskámat és az ajtó felé iramodtam

- Most mégis hová mész?

- Nem mindegy? –nem vártam meg a válaszát, kiléptem az ajtón. Fogtam egy taxit és Liamék háza felé indultam.

Nem hiszem el hogy pont ilyenkor jött rá a féltékenységi roham. Lehet hogy Will többet érez irántam szimpla barátságnál, de én mindig is barátként tekintettem rá. Meg sem fordult a fejemben hogy járjunk. Zaynt teljesen elöntötte a féltékenység. Mondjuk az igaz, hogy ő is nagyon aggódik Sel-ért. Lehet az aggodalom is beszél belőle. Olyan hülyeségeken akad fent,hogy az hihetetlen.

Odaértem Liam házához. Már mindenki ott volt. Liam,Niall,Harry és Lou is.

Liam nyitott ajtót. Látta rajtam,hogy sírok.

- Szia Katy! Hát te hogyhogy itt?

- Zayn… -mondtam halkan, sírva.

Liam nem szólt semmit, csak jó erősen megölelt, majd beinvitált a lakásba.

Mindenki a kanapén ült. Louis éppen Niallt vigasztalta.

- Sziasztok! –intettem egyet a kezemmel,hogy ha esetleg nem hallották volna a halk, rekedtes köszönésemet, nem mondhatják hogy nem köszöntem.

- Szia Katy! –Harry

- Hű! Rosszul nézel ki! –Louis

- Ne is mond. Összevesztünk Zaynnel.

- Pont most? Ugye nem Sel miatt? –Niall

- Nem, nem Sel miatt. Egészen más miatt. De kérlek,ha hívna akkor ne mondjátok meg neki hogy itt vagyok.

- Rendben. titokban tartjuk. –Liam

- Még mindig semmi hír Selről? –Niall

- Még semmi. Nem tudok semmit. Csak annyit,mint te.

- Katy! Kérhetnék valamit? Megölelnél? –láttam Niall arcán,hogy teljesen el van keseredve és szeretetre vágyik.

Én nem szóltam semmit. Egyből odamentem Niallhez és megöleltem. Megint elkezdtem pityeregni.

- Niall hajthatatlan. Már ezerszer megölelt minket, de semmi hatása. –Harry

- Megértem. –mondtam halkan, sírva Niall háta mögül.

- Amúgy min vesztetek össze? Ha megkérdezhetem… -Liam

- Zaynre rájött a féltékenységi roham. Willre féltékeny. Az lehet hogy Will többet érez irántam,mint szimpla barátság, de én csak barátként tekintek rá és ezt majd meg is mondom neki. Csak Zayn ezt képtelen megérteni. A bolhából elefántot csinál. Főleg most, hogy Sellel ez történt.

- A legjobbkor tudott időzíteni. –Harry

- Nekem mondod? Duplacsavar. Az egyik pofon jön a másik után.

(megcsörrent Liam telefonja.)

- Zayn hív. –Liam

- Vedd fel nyugodtan, de mond meg,hogy nem vagyok itt és hogy ma még nem is láttál.

Liam felvette a telefont.

- Szia Zayn! –Liam

-Szia Liam! Nem tudod véletlenül hogy hol van Katy? Szó nélkül elment. –Zayn

- Ma még nem láttam,bocsi. Csak telefonon beszéltem vele nemrég. –Liam

- Értem. De ha esetleg betévedne hozzád akkor kérlek hívj fel.

- Rendben. Te leszel az első akinek szólok.

- Oké. Köszi szépen. Szia.

- Nem szeretek hazudni Zaynnek. Biztos vagyok benne hogy majd berág ránk, amiért nem mondtuk el hogy itt vagy. -Liam

- Úgy is megbocsát.

- Igen, csak azt nagyon nehéz elérni nála. –Harry

- Figyelj Liam! Szeretnék kérni egy hatalmas szívességet.

- Úgy érted egy hatalmas második szívességet. –Liam

- Úgy is mondhatjuk.

- Mi lenne az?

- Aludhatnék ma nálad? Persze előtte megbeszélem Daniellel.

- Nem szükséges. Ő is itt alszik ma. –Liam

- Jaj, de akkor zavarni fogok…

- Nem fogsz zavarni, épp ellenkezőleg. Legalább egy kis életet lehel beléd. Fal fehér vagy.

- Rendben. De tényleg nem baj ha ma itt alszok?

- Dehogy baj. De ha még egyszer megkérded, mérges leszek. –Liam

- Rendben. Akkor befogom a szám.

- Szerintem ketten alszunk ma itt. –Niall

- Persze, a kórház úgy is közelebb van innen. Itt aludhattok mind a ketten. Vagy tudjátok mi? Aludjon itt mindenki. Legalább ha kapunk valami hírt Selről akkor mindenki egyszerre tudja meg. –Liam

- Jó ötlet. –Harry

- Részemről is. Legalább addig tudom ölelgetni és vigasztalni Niallt. Nehogy magába forduljon. Ma még nem evett semmit. Szerintem megbetegedett. –Lou

- Megértem. Nekem egy falat sem menne le a torkomon. –Harry

- Katy, neked Danielle ad majd valami ruhát. –Liam

- Előre is köszönöm neki. Nagyon rendesek vagytok.

- A barátokért mindent. –Liam

Itt ülünk mi, öten, Liam házában, búslakodva, csendben a csodára várva. Veszélyben van a legjobb, legkedvesebb barátnőm élete és veszélyben van az én életem is. Persze teljesen más értelemben. Lehet hogy ez a veszekedés véget vet a kapcsolatunknak? Vajon mi fog történni,ha Sel…bele sem merek gondolni. Teljes kételyek közt vagyok. Az agyam folyamatosan pörög mindenen és mindenkin. Itt már csak a csoda segíthet. Nem tehetünk mást, csak várunk és várunk. Várjuk hogy mi fog történni Sellel, és várom hogy mi lesz Zaynnel.