Part 22

Egy kicsit elszunyókáltam. Elnyomott az álom. Elég rendesen megbetegedtem, de a legrosszabb a láz. Az szinte elviselhetetlen. Érzem hogy az egész testemet forróság veszi körbe. A torkomról nem is beszélve. Nem tudok rendesen nyelni. Nem kellett volna annyit szaladnom a labda után tegnap. Abban izzadtam meg ennyire. Az még rá tesz egy lapáttal,hogy éjjel hideg volt. Konkrétan ezért lettem beteg. Szerencsére tüdőgyulladásom nincsen, csak elkaptam valami vírusos betegséget, amivel megfertőzhetek akárkit. Na pont ez itt a baj. Hiába mondanám Zaynnek,hogy legyünk egy pár napot külön, ő meg sem hallaná. Abba is nehezen egyezett bele hogy külön szobában aludjunk. A kis makacs, de pont ezért szeretem.

Amikor felébredtem a nem túlzottan mély álomból, Zayn már ott ült az ágyam mellett egy kis széken. Aprókat pislogtam rá és a szememet törölgettem, úgy, mintha 1 hete nem aludtam volna. Pedig ez a két óra, ez semmi se volt.

- Jól tetted hogy aludtál egy kicsit. Legalább hamarabb gyógyulsz! Szóltam a többieknek is hogy mi a helyzet veled, mindenki a jókívánságait küldi neked, sőt Harry és Liam még rajzoltak is neked. –odanyújtott hozzám egy lapot. Nagyokat kellett pislognom,hogy rendesen lássam a képet, mivel a szemeimet is alig tudtam kinyitni.

Átvettem tőle a rajzot és magam elé tartottam.

- De szép oroszlán! Ez igazán kedves tőlük.

Zayn lehajtotta a fejét és úgy vigyorgott az orra alatt, majd ismét rám nézett és így szólt:

- Gondoltam és ők is mondták hogy biztos oroszlánt fogsz mondani. Ez egy koala. Egy bambusz fára felkapaszkodva.

- Ja,hogy koala. Értem. Na mondjuk ki nem vettem volna belőle hogy ez egy bambusz.

- Hidd el, én sem. –nevetett

- Mondd meg neki,hogy köszönöm szépen, és hogy nagyon aranyosak.

- Oké átadom. Amúgy már jobban vagy? Vagy hülyeséget kérdek?

- Nem sok mindent javultam, de az alvás jól esett. Csak azon aggódom,hogy el ne kapd tőlem. Nem szeretném ha pont most betegednél meg. Meg amúgy is akkor ki ápolna engem? –mosolyogtam

- Szóval ennyire rá vagy szorulva Zayn nővér segítségére?

- Óha! Most már Zayn nővér vagy?

- Ezek szerint.

Zayn a semmiből köhintett egyet. Én úgy megijedtem,mint még soha.

- Na ezt mondtam. Ezt akartam elkerülni.

- Nyugi, nem lesz semmi bajom. Elmentem az orvoshoz,amíg te aludtál és adott egy injekciót. Azt mondta hogy semmi bajom nem lehet. Ellentétben veled. Te elég rosszul nézel ki. Fal fehér vagy.

- Ez megnyugtat hogy be lettél oltva. Legalább ez a teher lekerült a vállamról. Most már csak nekem kell meggyógyulnom.

- Hát az nem lenne rossz. Még vannak terveim így a nyár végére.

- Még mindig nem fogytál ki az ötletekből? –nevettem

- Ha te tudnád mennyi minden van a fejemben…

- Akarjam tudni?

- Inkább ne! Az lesz a legjobb.

- Szerintem is. Amúgy nem is mondtam, de már a sulit is elintéztem. Csak hétfőn, kedden és szerdán van tanítás. Hiszen ez az utolsó évem.  Itt már minden mindegy.

- Szóval minden mindegy? Érdekes…

- Na azért nem minden. Választhattam volna egész hetes szakot is, de akkor kevesebb időt tölthetnék veled. Azt meg nem akarom.

- Hát azt én sem.  Csak én meg azt nem akarom hogy a tanulásod rovására menjen.

- Nyugi, nem fog. Ígérem.

- Hiszek neked és bízok benned.

Közel hajolt hozzám és egy hatalmas öleléssel ajándékozott meg.

Később el kellett mennie egy megbeszélésre a menedzserükkel.  Meg kellett vitatni a még el nem rendezett dolgokat az albummal kapcsolatban. Igaz, azt ígérte, hogy a nyáron nem fog dolgozni, de ez most tényleg fontos, és én ezt száz százalékosan megértettem. Most úgy is beteg vagyok. Úgysem tudnánk sehova sem elmenni.

De még mielőtt elment arra a fontos megbeszélésre, megparancsolta, hogy pihenjek és aludjak egyet. Úgy is tettem. Legalább is félig. Pihentem egy kicsit, de nem tudtam aludni mert olyan hőség volt. Komolyan mondom lehetett olyan 38°C. Plusz még a lázam is hozzátett egy lapáttal, szóval egy svéd szaunában éreztem magam. Szó szerint.

Kínomban felkapcsoltam a TV-t. Ott sem volt semmi. Komolyan mondom, ez a nap unalmasabb már nem is lehet. Kénytelen voltam megfogadni Zayn tanácsát és aludni egy keveset. Mást nagyon nem tudtam volna csinálni.

Sikeresen aludtam pár órát. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Erre sikerült felkelnem.

Ismeretlen szám. Vajon ki lehet? Na mindegy, felveszem.

- Igen, tessék? –mondtam

- Szia Katy! Will vagyok! Will Carter. Emlékszel még rám?

- Will? Úristen! Már hogyne emlékeznék! Úristen! Mi van veled? Már ezer éve nem láttalak.

- Hát már én sem. Csak hallottam,hogy elköltöztél Liverpoolból. Gondoltam megkérdem mi újság veled.

- Hát igen. Most már itt fogok élni, Londonban. Végleg.

- Értem.

- Amúgy honnan van meg a számom?

- Nekem mindig meg is volt a számod.

- Ja értem. Majd akkor gyere el kicsit beszélgetni. Most kicsit beteg vagyok, de majd ha meggyógyultam eljöhetnél. Hallod már! Ezer éve nem láttalak.

- Hát még én.

- Na jól van. Akkor megadom a címemet és majd gyere el valamikor.

- Nem szükséges. Tudom hova költöztetek a szüleiddel.

- Én már nem a szüleimmel lakom. Már onnan is elköltöztem.

- Nahát! Le vagyok maradva.  Hova költöztél? Albérletbe?

- Hát, nem egészen. A barátommal közös házban lakunk.

Egy pár másodperces csönd után ismét megszólalt:

- Van barátod?

- Igen. Már egy ideje.

- Értem…akkor lesz miről beszélgetni.

- Hát lesz.

Még egy pár percet beszélgettünk, majd mind a ketten letettük a telefont.

Már ezer éve nem beszéltem Willel. Azért annyira régóta nem ismerjük egymást, mint Josh-al, de közöttünk mindig is szorosabb volt a kötelék. Liverpoolban ismerkedtem meg vele. Ott laktak az utcánkban, csak aztán ők is elköltöztek San Fransiscoba. Később aztán hallottam hogy visszaköltöztek Liverpoolba, de utána már nem tartottuk a kapcsolatot. Abban az időben nagyon sokat lógtam vele. Olyanok voltunk, mint a testvérek. Ő persze mindig többet akart, de én csak testvérként tudtam tekinteni rá.

A telefonhívás után egyből megjött az életkedvem. Már annyira nem volt melegem, s még a lázam is lement. Úgy látszik csak ennyi kellett a gyógyuláshoz. Csak az a baj,hogy a torokfájásomon nem tudott csillapítani. Az ugyanúgy fáj.

Zayn is már hazaérkezett a megbeszélésről. Hallottam a kulcscsörgést az ajtóban. Az volt az első dolga hogy feljött hozzám. Belépett az ajtón és látta,hogy vidáman üldögélek az ágy szélén, immáron felöltözve.

- Szia baby! Hát te? Már jobban vagy?

- Szia szerelmem! Igen, már jobban vagyok. Hála Willnek.

Amint kimondtam a gyerekkori barátom nevét, egyből megváltozott az arckifejezése. Felemelte mindkét szemöldökét és tátott szájjal bámult rám.

- Will? Milyen Will?

- Will Carter. Egy régi barát. Nemrég hívott. Meghívtam egy kis beszélgetésre. Nem gond ugye?

Láttam az arckifejezésén,hogy igen is nagy baj hogy meghívtam, de nem merte kimondani.

- Nem baj. Nekem nyolc. –vállat vont, mint akit egy cseppet sem érdekel a dolog. Na persze. Épp ellenkezőleg. Nagyon is érdekli, csak nem akarja hogy lássam. Pedig én nagyon is látom.

- És mikor jön a barátod? Hogy is hívják? - persze tudta a nevét, csak direkt csinált úgy, mintha nem tudná.

- A neve Will. Azt mondtam  neki,hogy majd csak akkor jöjjön ha már meggyógyultam, és mivel én már egész jól vagyok…

- Neeem. Még nem vagy jól. Fal fehér vagy. Biztos lázad is van.

- Nincs lázam. Az előbb megmértem.

- Óh. Értem. Na mindegy. Felőlem jöhet.

- Tudtam hogy megérted. –odamentem hozzá és egy csókot adtam a szájára.

 - Zayn bácsi mindent megért. –nevetve a szemöldökét emelgette

- Olyan cuki vagy!

- Hihi. Tudom. –mondta huncut mosollyal

Mivel már ¾ részben meggyógyultam, lementem a konyhába valamilyen vacsorát készíteni. Zayn óhaja süt csirke volt burgonyával.

Elkészítettem a vacsorát, és asztalhoz ültünk. Csendesen falatoztuk a csirkefalatkákat. Az evés közben folyton Zayn tetoválásait néztem. Jelenleg 9 van neki, különböző helyeken. Nekem annyira tetszenek…Valahogy mindegyiknek van valami mondandója. Eszembe jutott,hogy mi lenne, ha nekem is lenne egy. Mondjuk ott, ahol Zaynnek van a szív tetoválása. Mondjuk azt nem tudom hogy mit szólna hozzá. Meg kéne kérdeznem.

- Zayn?

- Igen?

- Azon gondolkoztam,hogy mi lenne ha nekem is lenne egy tetoválásom?

Ő csak nagy szemekkel meglepődve nézett rám. Első hallásra nem hite el hogy mit mondok.

- Ez most komoly? Kayt! Ne szivass!

- Teljesen komoly.

- Ez hülyeség. Verd ki a fejedből.

- Miért is?

- Csak mert.

- Jobb indok?

- Sajnálom. Jobb indokot nem tudok.

- De most komolyan? Az miért baj ha én is akarok egyet? Neked is van.

- Hát nem tudom Katy! Attól függ hogy hova és mit szeretnél.

- Ide szeretném(mutatta a helyet) és a te nevedet.

- Na ezt végképp elfelejtheted!

- De miért?

- Csak mert.

- Most pontosan úgy beszéltél mint anya. Rémisztő.

- Ő is ugyanezt mondta volna. Amúgy hogy jött ez az ötlet?

- Vacsora közben nézegettem a tetkóidat és…ugye azt már mondtam hogy nagyon tetszenek…és…kitaláltam hogy én is szeretnék.

- Nem támogatom az ötletet.

- Mindegy. Akármit is mondasz, akkor is lesz tetoválásom. Nem tudsz lebeszélni.

- Azt hiszed? Bezárlak egy toronyba,mint Fionát, és addig nem engedlek ki onnan, amíg meg nem gondoltad magad.

- És ha lesz egy szőke herceg,aki majd megment? Akkor mi lesz?

- Akkor átírom a mesét.

- Az nehéz lesz.

- Tudom. De ha meg se próbálom…

- Veled nem érdemes vitatkozni. Úgy is mindig neked van igazad. Kivéve amikor nem. Most nekem van igazam. Így is, úgy is csináltatok egy tetoválást, és ha még jobban ellenkezel,akkor kettőt is.

- Szóval a tiéd az utolsó szó!

- Így van, ahogy mondod.

- Akkor meg sem szólalok. Elég egy tetkó, nem hogy kettő. Mostantól csendben leszek.

- Helyes válasz.

- De előre szólok,hogy fájni fog. Én férfiből vagyok, el tudom viselni a fájdalmat.

- Na, most jön a macsó duma.

- Ez nem macsó duma, ez az igazság. Szerintem az utolsó pillanatban úgy is meghátrálsz.

- Úgy ismersz?

- Igen!

- A francba,tényleg. Na de most össze fogom szedni magam.

- Na arra kíváncsi leszek.

- Ott fogsz ülni az első sorban és végignézni ahogy a tű hozzáér a bőrömhöz.

- Mozijegyet ne vegyek? –nevetett

- Azt nem kell. Egyébként nem ismersz valami jó tetováló szalont?

- Dehogynem. Van egy nagyon jó. Ott csinálták az első tetkómat.

- Akkor oda megyünk.

- De figyelj! Pont az én nevemet akarod?

- Miért ki másét?

- Nem tudom. Nem akarsz inkább valami mást?

- Nem. A te nevedet akarom.

- És pont oda?

- Az még nem száz százalék.

- Ha engem kérdezel én a csuklómra íratnám. De ez csak az én véleményem.

- Ez tényleg jó ötlet. Akkor oda lesz.

- Te tudod. Csak kérdezd meg előtte a szüleidet.

- Persze, majd megkérdem. Érdekel az ő véleményük is.

- Egyébként már kezdek megbarátkozni az ötlettel. Egy „Zayn” felirat a csuklódon…legalább mindenki tudni fogja hogy az enyém vagy.

- Na látod? Mindennek megvan az előnye!

- Ez látod igaz!

- Na,akkor mikor megyünk tetováltatni? Én már ma is elmennék. Már nem vagyok beteg. Csak a torkom fáj. Azt meg kibírom valahogy.

- Figyelj! Lehet róla szó. Csak előtte odaszólok Phoenixnek.

- A tetováló srácok így hívják?

- Ja. Ez a beceneve.

- Értem. Akkor hívd fel és kérdezd meg hogy a mai nap szabad-e. Addig én felhívom anyáékat.

- Rendben.

Na! Felhívtam anyáékat. Először hallani sem akartak a dologról, arra utalva,hogy még túl fiatal vagyok. Aztán egy jó fél órát kellett győzködnöm hogy igent mondjon. Sikerrel jártam. Ismét.

Zayn is megkérdezte a tetoválós srácot, a mai nap szabad neki. Minden sínen megy. Csak ez a fránya torokfájás  ha nem lenne…

Fél 6ra kaptam időpontot Phoenixhez.

Elindultunk taxival a szalonba. A legjobb,hogy London másik végében van, úgyhogy egy kicsit kocsikáztunk.

Odaértünk. Egy hatalmas épület fogadott. Bementünk a hatalmas fa ajtón. Egy agyontetovált, kigyúrt latin férfi fogadott minket.

- Hello Zayn! -Phoenix

- Szia haver!  Őt itt a barátnőm, Katy. Ő szeretne varrattatni magára. –Zayn

- Hello kislány. Phoenix vagyok.

- Szia. Ez a rendes neved?

- Nem. A rendes nevem Santiago Carlos Federico di Murenho Rojas.

- Maradjunk a Phoenixnél. –bólintottam

- Rendben. Hova szeretnéd és egyébként mit? –Phoenix

- A csuklómra egy Zayn feliratot. Pont ide. –rámutattam a csuklóm egy részére

- Rendben. Gyere, aláírjuk a papírokat és már bele is vághatunk. Zayn, addig te ülj le. Mindjárt jövünk. –Phoenix

A srác aláíratott velem valami nem tudom milyen papírokat. Azt mondta hogy ezt minden tetoválás előtt alá kell írni. Ha esetleg valami baj történne. De azt mondta,hogy nem fog. Hát remélem is.

Leültetett maga elé egy székbe. Bekente a kezem valami fertőtlenítő löttyel. Közben elmondtam,hogy pontosan hogyan is szeretném a tetkót.

Amikor megláttam azt a tetováló izét a kezében, totál berezeltem. Zayn jól tudta. Nyuszi vagyok.

Zayn közelebb húzta a székét az enyémhez és megfogta a másik kezemet.

- Hunyd le a szemed. Nem fogsz semmit sem érezni.

Lehunytam a szemeimet és erősen szorítottam a kezét. A tű már a bőrömhöz ért…és egy cseppet sem fájt. Akkor miért mondta Zayn,hogy fájni fog? Lehet hogy csak el akart ijeszteni?

Szóval egy cseppet sem fájt ahogy a tű a csuklómhoz ért. De azért végig fogtam Zayn kezét.

Vége lett a munkának, kész lett életem első tetoválása, egy Zayn felirat a csuklómon. Phoenix azt mondta hogy max. pár napig ne érje víz. Addig leragasztja.

Mind a ketten elköszöntünk Santiago Carlos Federico di Murenho Rojas-tól.

Ugyanúgy ahogy jöttünk, most is taxi vitt haza minket. Otthon lefotóztam a kötést és feltettem Twitterre. Hadd találgassanak, hogy mi lehet a kötés alatt.

Azon gondolkoztam,hogy mivel már egész jól vagyok, nem-e hívjuk meg ma Willt. Csak egy kicsit beszélgetni.

Zayn beleegyezett, de láttam az arcán némi féltékenységet. Pedig nincs oka féltékenynek lenni. Meg amúgy is. Legalább megmutatom Willnek az újdonsült Zayn-es tetkómat.

Felhívtam őt, és egyből igent mondott a meghívásomra. Lediktáltam a címünket, ugyan azt már nem  mondtam el hogy Zaynnel élek együtt. Az legyen meglepetés.