Part 21

-Figyeljetek! mit szólnátok, ha fociznánk? –Zayn

Savanyú arcot vágtam, majd Eleanorra néztem, akinek hasonlóan bizarr volt a mimikája.

-Most komolyan Zayn? Komolyan? Focizni? Egyáltalán hol? A legközelebbi pálya 2 órányira van. –Eleanor

-Nyugi. Ne kellene sokat menni. Itt van a pálya a kert végében. A mi pályánk. –Zayn

-Mi van? Te most hülyéskedsz? Milyen pálya? –nem értettem az egész dolgot.

-Focipálya. Nem is szeretnék football pályán krikettezni. –Zayn

-Nagy ötlet ! Én benne vagyok. –Niall

-Egyből gondoltam hogy te benne leszel. Amit Zayn kitalál, szinte mindenben benne vagy. –Sel

Én még mindig ott jártam hogy a kert végében vagy egy focipálya.

-De most komolyan Zayn? Ha tényleg van ott egy pálya, az a miénk? Vagy mi?

-Persze hogy a miénk. Csak nem gondolod hogy sportpálya nélkül fogok házat venni ? –Zayn

-Ezeszembe sem jutott.

-Ejnye! –Zayn rázta a fejét

-Én nem focizok! Nem is tudok! Meg amúgy is. –Danielle a hatalmas magassarkújára mutatott. Ebben tényleg nem lehet focizni. Szerencsére a többiek sportcipőben voltak.

-Na nézzük meg azt a pályát! –Harry

-Na nézzük. –Louis

Mindnyájan kisétáltunk a házból, át a kerten keresztül. Egy hatalmas bambusznádból álló kerítéshez értünk. Azon volt egy titkos ajtó. Ott bementünk. Tényleg egy focipálya van a kertünkben. Észveszejtő.

-Szóval tényleg igaz…  -mondtam elcsodálkozva

-Miért? Szoktam én hazudni neked? –Zayn

-Nem tudom. Nem tudok róla. –nevettem. Ő is nevetett. Vette a lapot.

-Most komolyan itt akartok focizni? Éjfél előtt 8 perccel? –Danielle az órájára nézett majd Liamre.

-Mi van? Az éjjeli mozgás nagyon jót tesz a szervezet működésének. –Liam

Liam ezt úgy adta elő, mint valami orvostanhallgató meteorológus. Persze egyből mindenki rosszra gondolt. Hiába. Perverz bagázs ez.

-Korom sötét van. –kijelentettem

-Megoldom. –Zayn

-Igen, így van. Zayn bácsi mindent megold. –mondtam vicceskedve.

-Megint az a Zayn bácsi… -mondta Zayn, miközben már majdnem a pálya túloldalán járt.

A pálya másik szélén volt egy hatalmas oszlop. A korom sötétben nem nagyon tudtam kivenni belőle,hogy mi lehet az, de Zayn tudta. Odament a rejtélyes oszlophoz, majd megnyomott rajta valamit, és mentem világosság lett. Most már rájöttünk, hogy a kinti villanyvezeték volt az.

-Mondtam én. Zayn bácsi mindent megold. –kiabáltam Zaynnek, aki már visszafele tartott a pálya másik oldaláról.

-Akkor most mondjátok meg hogy mégis miben játsszak? –idegeskedett Danielle

-Dan! Semmi gond. Mindjárt hozok egy tornacipő. –próbáltam megoldani a helyzetet.

-Azt csak úgy előre mondom hogy akárki is lesz a másik csapatban, veszteni fogtok. –Tom

-Persze. El is hisszük. –gúnyolódott Sel

-De komolyan. Akár hiszitek akár nem, Anthony jobban focizik, mint táncol. –Danny

-Csak az a baj, hogy más elég kómásak vagytok. Főleg Harry és Louis. –Liam

-Akkor őket tegyük egy csapatba. –Anthony

-Egyetértek. Amúgy hogy lesznek a csapatok? –Danielle

-Hát, nem tudom, de nem lehetne úgy hogy először megmutatjuk mit tudunk, mi srácok és utána csinálunk koedukált csapatokat? –Zayn

-Nekem oké. –mondtam

-Felőlünk is. –Anthony

Mi leültünk a kispadra, ami a pálya mellett volt. Szerencsére jó helyen volt elhelyezve, mivel pár centivel arrébb már a neonfény erősen világított volna a szemembe.

Szóval mi, a 4 csaj, leültünk a kispadra, figyelni a 8 pasit. Az egyik csapatban Zayn, Liam, Danny és Niall volt, míg a másikban Louis, Harry,Tom és Anthony volt. Az egyik kapus Niall, a másik kapus pedig Tom volt.

Belekezdtek a játékba. Először Zaynnél volt a labda (hol máshol lett volna?), majd átpasszolta Liamnek, aki kapura tört, de Tom kivédte. Majd újból, de most Danny próbált kapura rúgni, sikertelenül. A másik csapatban Harry és Louis még a labdába sem találtak bele, annyira részegek voltak, csak röhögtek össze-vissza a pályán.  Meg kell hogy jegyezzem, a pályán sok Larry Stylinson momentum volt.

Még csak pár perce mehet a meccs, de Liam máris gólt rúgott. Én, Danielle és Sel felugrottunk és állva tapsoltunk a srácoknak. Szépen összehozták.

Nem telhetett el pár perc az első gól óta, a másik csapat máris rúgott egy gólt. Anthony rúgta Harry-nek, aki valahogy befejelte a kapuba. Ezt Niall már nem tudta kivédeni. Most Eleanor ugrált örömében. Immáron 1:1 volt az állás.

Kiabáltam Zaynnek,hogy passzolja le Liamnek a labdát, de ő csak vitte és vitte előre. Még Liamet is, aki kiváló futó, még őt is lehagyva gólt rúgott. A gól után odarohant hozzám,mint egy kisgyerek aki most rúgta élete első gólját. Lényegében igaz is volt. Most rúgta élete első gólját, úgy , hogy én is ott vagyok.

A meccs eldőlt. 2:1 Zayn csapata javára.

Most következtünk mi. Én és Danielle egy csapatban Louisval és Dannyvel, Eleanor és Sel pedig Zaynnel ,Liammel. Nálunk Danny, a másik csapatnál pedig Liam volt a kapus.A többi srác a kispadon csücsült. Vagyis Harry állt. Ő nem volt hajlandó leülni. Azt mondta,hogy a padon manguszták ugrálnak és ezért nem mer leülni. Érdekes, én egy mangusztát sem láttam. Lényeg,hogy a manguszták nem is nálunk élnek. Úgy látszik Harrynek megártott a sok érdekes nevezetű ital.

Végre belekezdtünk a meccsbe, a 2 koedukált csapattal. Mi már egy kicsit ügyetlenebbek voltunk, mivel mi, lányok max tornaórán fociztunk még az alapsuliban. Lepasszoltam Lounak a labdát, aki nem nekünk, a csapattársainak adta, hanem Zaynnek. Azt mondta azért ,mert azt hitte hogy még az első pasis meccses játsszuk. Csak az a baj,hogy most sem, de még az előző körben sem volt Zayn csapattársa.

Megpróbáltam Zaynt kicselezni,persze sikertelenül. Megpróbáltam lefogni vagy valamit csinálni, de semmi sem sikerült. Csak iramodott előre a labdával Egyből gólt is rúgott. Danny nem tudta Zayn profi gólját kivédeni.

Eddig 0:1.

Most hozzánk került a labda. Elkezdtem szaladni vele, majd átpasszoltam Daniellenek. Mondtam neki,hogy még véletlenül se passzolja Lounak, mert még egy gólt lőnek. Danielle visszapasszolta nekem, de már láttam,hogy Zayn iramodik felém. Próbáltam egy pár cselnek nem éppen nevethető trükköt csinálni. Sikeresen. Zayn nem tudta tőlem elszedni a labdát. Egészen eddig, mert már nagyon zavarta hogy nem képes megkaparintani tőlem a labdát. Odajött mögém és a két kezemet hátra kulcsolta. Ugyanúgy,mint amikor bilincsben voltunk. Én persze elvesztettem az egyensúlyérzékemet és csak egy helyben álltam. Addig Sel és Eleanor egymásnak passzolgatták a kapu előtt a más megszerzett labdát. Eleanornak is sikerült gólt lőnie. Danny nem tudta elhárítani a jó helyről érkező lasztit.

Már 2:0 volt az állás. Ha Zayn nem fog le, akkor simán egyenlíthettünk volna. Csak még az elején nagy bánatomra úgy beszéltük meg a játékmenetet,hogy mindent szabad. Szóval ez szabályos volt.

Én ugyanúgy, mint az ominózus póker est után, megint bevágtam a durcit. Először összeölelkezett a csapattársaival, majd odajött hozzám.

-Már megint mit csináltam? –kérdezte aranyos tekintettel

-Semmit. –vágtam vissza rideg hanglejtéssel

-Nekem nem úgy tűnik. Az a baj hogy már megint nyertünk?

-Nem.

-Akkor mi a baj? Tudom orvosolni? Mindegy milyen módon.

-Te csak ne akarj semmit orvosolni.

-Akkor mi a baj?

-Mondom hogy semmi.

-Ha semmi akkor minden rendben.

-Részemről is.

Én nagyon szeretek nyerni és nem bírom elviselni ha veszítenem kell. Ez az egyik leghülyébb szokásom.

Visszamentünk a házba. Már mindenki készülődött a hazaúthoz. Mindenki vette a kabátját. Kb. fél 3 felé járhatott és ma este nagyon hideg volt. A hőmérő higanyszála 4°C-t mutatott. Mi meg rövidujjúban kint fociztunk. Alap hogy megizzadtunk. Legalábbis én nagyon. A felsőmből az izzadságot ki lehetett csavarni.

Mindenki megköszönte a vendéglátást és a jól sikerült estét. Mindenki nagyon jól érezte magát.

A vendégek elmentek . Egyedül maradtunk kettecskén. Látszott rajta hogy még mindig azon töri a fejét hogy mi bajom lehet. Egyszerű a válasz: nem bírok veszteni.

-Kérlek mond már el hogy mi a baj! Nem bírom ki! –Zayn

-Mondtam már. Semmi.

-Ez nem igaz. Látom rajtad hogy hazudsz!

-Nem hazudok.

-Most is hazudsz!

-Látom előtted nem maradnak a titkaim titokban.

-Szóval akkor? Mi a baj? Elárulod?

-Az a bajom hogy nem tudok veszíteni. De ezt már te tudod.

-Csak ennyi?

-Miért ez nem elég.

-Én meg már azt hittem hogy valami komoly dolog történt.

-Nekem ez is komoly.

-Figyelj! Nem gond! Játsszunk vetkőzős pókert! Hagylak nyerni, ígérem!

-Nem. Semmi olyan. Nem kell hogy hagyj nyerni. Magamtól szeretnék elérni valamit…majd egyszer….

-Majd egyszer.

Nem tudtam haragudni rá én nem is volt okom haragban lenni vele. Odamentem hozzá és megöleltem.

Közösen elmentünk zuhanyozni, majd álomra hajtottuk a fejünket.

Másnap reggel, vagy inkább úgy mondom hogy aznap reggel elég rosszul éreztem magam. Fájt a torkom, de nagyon. Alig tudtam nyelni. Zayn még aludt mellettem, ezért nem akartam felkelteni. Halkan kiosontam a folyosóra, majd le a lépcsőn a konyhába. Gondoltam egy pohár víz majd helyre hoz. A fenét! Rosszabbul lettem. Remek.

Nem telhetett el  perc, már Zayn is lent volt a konyhában.

-Jó reggelt szerelmem! Miért keltél fel ilyen korán? –mondta tök álmos fejjel

-Jó reggelt. Azért me...-még  a mondatomat sem tudtam befejezni, még a hangom is elment.

Zayn odaslattyogott hozzám, majd megfogta a homlokomat.

-Te jó ég! Tűz forró vagy. Mi van veled? –mondta sűrű aggodalommal az arcán

-Nem tudom. –ráztam a fejemet

-Mi fáj?

-A torkom. Nem tudok nyelni. Hangom is nemsokára elmegy. Nem tudom mi ez.

-Plusz még a láz is. Ez nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Kivigyelek orvoshoz?

-Nem, nem kell. Majd átmegy rajtam.

-Nem érdekel. Akkor is jössz velem.

-Akkor miért kérdezted meg a véleményemet ha már te döntöttél helyettem?

-Öltözz fel. Azonnal kiviszlek orvoshoz. –nem válaszolt a kérdésemre.

-Rendben. –nem szerettem volna ellenkezni, azért nem árt ha lát egy orvos is.

Zayn elvitt orvoshoz és ő azt mondta hogy valamilyen fertőző betegségem van. Egyszerű megfázásnak néz ki, de a véremben több kórokozó is található. Pontosan a doki sem tudta megmondani hogy mikorra jövök rendben. Pedig 9 nap múlva suli.( szerencsére már beiratkoztam egy másik iskolába). Addigra meg kell gyógyulnom.

Zayn hazahozott kocsival, majd megparancsolta hogy azonnal feküdjek le és pihenjek. Nem akadékoskodtam. Úgy is annyira gyengének éreztem magam,hogy egy fél óránál többet úgysem tudtam volna fent lenni.

-Zayn figyelj!

-Figyelek.

-Az orvos azt mondta hogy ez fertőző betegség. Szóval te is akármikor elkaphatod. Jobb lenne ha külön lennénk.

-Viccelsz? Szó sem lehet róla.

-Nem akarsz megbetegedni ugye? Pont ilyenkor, nyár végén? Szeptember elején interjúk és filmajánlatok hada fog várni titeket. Nem bírnám elviselni ha miattam sem tudnál részt venni a hivatalos rendezvényeken.

-Én nem betegszem meg soha. Nyugi.

-Nem érted. Emlékszel mit mondott az orvos? Tartsuk távol magunkat egymástól. Nem szívesen, de meg kell tennünk. A saját érdekedben.

-Ne mondj már ilyen hülyeségeket. Miért betegednék meg? Nincsen semmi bajom.

-Még..

-Katy már!

-Azt kell tennünk,amit az orvos mond. Ki tudja hogy meggyógyulok-e a sulikezdésig. Ha te is elkapod akkor ismét számtalan koncertet és turnét le kell mondanod.

-De Katy! Számomra te fontosabb vagy.

-Látom reménytelenül próbálkozok.

-Én is az mondom.

-Figyelj! Itt maradok a házban, csak külön alszunk! Oké? Így megfelel?

-Hát nem tudom hogy bírni fogom-e.

-Próbáljuk meg.

-Oké. De ne ijedj meg ha éjjel a másik hálóból átpártolok hozzád.

-Remélem nem lesz rá szükség.

-Akkor a hálószoba szentelés elmarad.

-Sajnos el. De majd máskor.

-Majd mindenben segítek,hogy mihamarabb meggyógyulj! Nem szeretnék sokat várni azzal a szenteléssel.

-Szóval neked csak azon jár a gondolatod?

-Neem. Abszolút nem. Csak tudod. Férfiből vagyok és..

-Ne is folytasd! Értem én.

-Örülök neki. Na de most hagylak aludni. Ha valami kell akkor kiabálj, vagy ne, tudod mit? Inkább hívj fel telefonon. Nem számít ha a másik szobában vagyok. Akkor is felhívhatsz.

-Rendben. Majd észben tartom.

-Az jó lesz.

Zayn egy csókkal búcsúzott. Tudom hogy nem lett volna szabad ,mivel az orvos azt írta elő ,hogy tartsunk minél nagyobb távolságot egymás között. Erre meg elkezdünk csókolózni. Én sem vagyok normális. De annyira nem tudtam ellenállni. Azt hiszem ezt hívják szerelemnek.