Part 6

Paul sikeresen hazaszállított. Peggie néni már aggódott,hogy hol lehetek ennyi ideig. Elmagyaráztam neki,hogy Sel-nél voltam. Egyébként ezt már tegnap elmondtam neki. Látszik,hogy anya testvére. Mind a ketten aggódnak értem. Nem értem,hogy miért kell így aggodalmaskodni?Már nagykorú vagyok, oda megyek akivel akarok és azt csinálok amit akarok. Ez örök rejtély marad számomra. Sajnos ilyenek a felnőttek.

Délután én és Peggie néni pitét sütöttünk. Nem vagyok az a gyakorlott háziasszony, de azért valahogy csak sikerült. Gondoltam hogy viszek belőle Zaynnek, de akkorra George bácsi már mindet felfalta. Gondoltam,hogy majd a következő alkalommal viszek a srácoknak,ha lesz egyáltalán.

A srácok ma úgysem értek rá mert egy magazin fotózására mentek. Aztán meg interjút adni a People magazinnak.

Én is nagy magazinfüggő vagyok. Szinte az összes magazint megvettem,amiben benne volt a banda.

Ma úgy terveztem hogy pihenéssel töltöm a nap hátralevő részét. Persze a tervem nem sikerült. Szokás szerint. Sel felhívott hogy menjek át hozzá ruhát választani az estére. Randija lesz Niallel. Kicsit furcsálltam,hogy Niallnek még az este van ideje randizgatni egy ilyen hosszú nap után. Akkor gondolom Zayn is ráérne…

Átgyalogoltam Sel-hez,szerencsére nem lakik messze innen. Üdvözöltem a szüleit, aztán felmentünk a szobájába. Ott mintha bomba robbant volna,annyi ruha volt az ágyra kihajigálva. Mint valami tini filmben,amikor a csaj nem tudja,hogy mit vegyen fel. Tiszta olyan érzésem volt. Szerencsére nekem nincs ilyennel gondom.

-Hallod már! Nem tudom mit vegyek fel. Mit szeret Niall? a Csajosat? Vagy inkább a sportosabbat?-kérdezte Sel

-Egyáltalán hova mentek?

-Hova mennénk! Étterembe! Azt mondta válasszak én randi helyet és nekem ez ugrott be elsőnek. Tudod, kaja. Niall szereti a kaját.

-Ja igen! Logikus.-mondtam nevetve.-Akkor szerintem ezt a koktélruhát vedd fel. Ez nem túl ünnepélyes, de még is az alkalomhoz illő.

-Hogy milyen igazad van! Erre nem is gondoltam.

-Pedig kellett volna.

-Te olyan jó barátnő vagy!- átölelt a kiválasztott ruhával a kezében.

-Tudom.-mosolyogtam vissza rá.

-Zayn nem hívott sehova?- kérdezte kíváncsian

-Nem,még nem. Nem hiszem hogy ma elhív valahova is. Akkor már szólt volna.

-És te nem hívod el?

-Hogy én?

-Ki más?

-Ezen még nem is gondolkoztam.

-Pedig kellett volna. – mind a ketten nevetünk

-De most komolyan. Nem merem elhívni. Mit fog gondolni?

-Ugyan már. a XXI. században élünk! Egy lány nem hívhat el egy fiút randizni?

-De,de csak…nem tudom….Majd még átgondolom.

Egész nap el tudtunk volna csevegni, de már mennem kellett,ha még el akarom hívni valahova Zaynt. De nem voltam 100 százalékig biztos benne hogy lesz merszem megtenni.

Körülbelül 10 perc múlva haza is értem. A telefon már a kezemben volt. Vettem magamon annyi erőt,hogy felhívjam őt. Fel is hívtam. Nem is kellett sok hogy felvegye:

-Szia Zayn!

-Szia Katy! Már vártam hogy hívj.Nyugi,már kijózanodtam! Nem kell szótárat hoznod,hogy tudj beszélni velem.-mondta vicces hangon

-Oké,ez jó hír.-vissza feleltem.- Egyébként ezért hívlak mert meg szeretném kérdezni,hogy volna-e kedved elmenni este valahova? De ha nem az sem baj,mert gondolom fáradt lehetsz a mai nap után…(félbeszakította a mondókámat)

-Nem,nem vagyok fáradt. Hozzád sosem.

-Biztos hogy van kedved? Nem szeretnél inkább pihenni?

-Nem,nem szeretnék. Veled lenni épp elég pihenés nekem.

-Óh.Akkor rendben. Amúgy hova szeretnél menni? Sajnos nincs ötletem.

-Nekem van. Mit szólnál,ha átjönnél hozzám? Megnéznénk pár filmet.

-Hmm. Jól hangzik. Akkor 1 óra múlva ott vagyok.

-Oké.Én addig várok.

-Helyes.Szia.

-Bye-bye.

Ahogy letettem a telefonom nyomban kezdtem készülődni. Még én mondtam Sel-nek hogy nekem nincs gondom a ruhaválasztással,de most tanácstalan vagyok. Végül sok hezitálás után egy egyszerű fekete farmert egy elég csinos kis piros  felsőt vettem fel. Lementem a lépcsőn a konyhában ahol Peggie néniék éppen vacsoráztak. Mondtam, hogy Sel-nél sütögetni fogunk a kertben. A sztori elég hihető volt. Bevették. Szinte bűntudatom volt a sok hazugság miatt amit az elmúlt időben elkövettem. De aztán belegondoltam,hogy ezekben a kis apró hazugságokban nincs is semmi rossz. Nem történt semmi bajom, anya sem ideges, Peggie néni sem. Minden a legnagyobb rendben. Ezzel próbáltam nyugtatgatni magam.

Gyalog mentem Zayn lakásához, a szívem úgy kalapált,mintha ezer dobszó hangzott volna bennem. Olyan érzésem volt,mint az első randin. Nagyon izgultam. Még sosem jártam nála. A címét szerencsére a nagy izgalomban nem felejtettem el. Nem is volt olyan messze. Kb. fél óra gyalog. Még szerencse,hogy a készülődés csupán 25 percig tartott. Pedig nekem sokkal többnek tűnt. Főleg a ruhaválasztásnál.

Odaértem. Az ajtóra egy „Malik” felirat volt ráírva,gondoltam jó helyen járok. Becsöngettem. Némi zajt hallottam belülről. Végül Zayn nyitott ajtót.

-Szia. Már vártalak. Gyere beljebb.

Betessékelt az ajtón. A lakása tisztára pasisan van berendezve. Bár mit is vártam volna , hiszen Zaynnek jó ízlése van.

-Nagyon jó kis kéró!

-Igen az! De még nincs minden teljesen kész. –rámutatott egy barkács dobozra és egy félkész polcra, ami be volt dobva a sarokba a virág mögé.

-Igen. Látom. De nem baj. Így is jó. Egyébként milyen folt a fotózás és az interjú?

-Egész jó. Csak az interjú kissé hosszú volt. Kérdezgettek engem hogy van-e barátnőm. Nehéz volt kimagyarázni magam.

-És mit mondtál?-kérdeztem kíváncsian

-Azt,hogy igen. Van barátnőm.

-Ő tényleg? És ki az? Ismerem talán?

-Hogy ne ismernéd! Itt áll velem szemben.

-Szóval én lennék az?

-Hát ki más?

-Édes vagy.-közelebb mentem hozzá és ő erre megcsókolt. A csók fantasztikus volt Hihetetlen mennyire jól csókol.

Majd a rövid csók után megkérdeztem tőle:

-Akkor most járunk?

-IGEN!- mondta őszintén és határozottan.

-Akkor jó. Aztán majd hogy szólítsalak? Nyuszó-muszó? Nyuszikám? Mackócám? Grizlimedvém?-tudta,hogy nem gondolom komolyan.

-Hát, a grizlimedve nem rossz.-nevetett.-De komolyan. Én nem nagyon szeretem az ilyesfajta nyálas becézéseket.Nem gond?

-Nem, dehogy. Egyébként én sem szeretem. Szóval maradjunk a ’szerelmem’ és a ’Zayn-nél’.Rendben?

-Renben. Felőlem oké. Szerelmem-rám mosolygott.- Na milyen filmet nézzünk? Vígjáték? Akció? Horror?Romantikus?

-Nekem mindegy! Válassz te.

-Rendben…akkor legyen….

Végül a Lopott idő c. filmre esett a választás. Leültünk egymás mellé a kanapéra egy hatalmas tál popcornnal az asztalon és 2 coca colával. Szorosan, de gyengéden magához húzott és átkarolt. Így néztük végig a filmet.Már éjfél felé járhatott amikor megcsörrent a telefonom.Peggie néném volt az. Kérdezte,hogy hol vagyok ilyen későn. Azt mondtam,hogy Sel-el elbeszélgettük az időt. Még egy kicsit győzködnöm kellett hogy maradhassak itt. Zayn is rábólintott telefonálás közben,hogy itt aludhatok. Ez el is van rendezve .

-Akkor ma itt maradhatok? Nem lesz gond?

-Már hogy lenne gond. Inkább örülök neki .

-Akkor oké.

A film után még egy jó fél órát henyéltünk a kanapén és beszélgettünk. Majd a mondata közepébe vágtam:

-Egyébként hol aludhatok?

-Hogy hol? A hálószobában. Miért mit gondoltál? Engedem,hogy a barátnőm a kanapén aludjon? Ne viccelj.

-Jó,akkor ott alszok. Csak kérdeztem.

-Már kicsit álmos is vagyok.-mondtam

-Jaja! Én is!

-Ideje lenne aludni menni.

-Részemről is. A fürdőszobát ott találod.

-Oké, de nem is hoztam pizsamát. Haza meg már nem mehetek.

-Majd alszol meztelenül!

-Persze! Szeretnéd mi?-kérdeztem kacérkodva.Zayn csak huncutul mosolygott,majd felállt és elkezdett matatni a szekrényben.

-Tessék! Itt az egyik ingem,ha már nem vagy benne a meztelenül alvásba.-odanyújtott egy kockás inget.

-Köszi.Kedves vagy. –elvettem tőle az inget és beiramodtam a fürdőszobába. Egy bő 20 percet bent töltöttem.Majd kijöttem onnan a kockás ingben. (persze fehérnemű is volt rajtam). Zayn kitágult pupillával figyelt engem. Mondtam neki hogy szabad a fürdőszoba. Mehet. Pár másodperces szünet után neki is indult. Én addig bementem a hálószobába. Egy hatalmas francia ágy fogadott. Tudtam,hogy Zayn nagy alvó, de ez az ágy már túlzás. Óvatosan betakaróztam és felkapcsoltam a kis éjjeli lámpát ami az éjjeliszekrényen díszelgett. Nemsokára Zayn is megérkezett. Nem volt más rajta,csak egy fekete alsógatya. Befeküdt mellém az ágyba,majd áthajolt felettem és lekapcsolta a kis éjjeli lámpát.

-Ezt el sem hiszem.-mondtam

-Mit nem hiszel el?

-Hát ezt. Hogy itt vagyok a világ legjobb pasijával egy ágyban. Szinte valóra vált álom. Sosem gondoltam volna. Én éltem-haltam volna hogy találkozhassak veled. Most meg? Egy ágyban…Ez hihetetlen…

-Akkor kezdj hozzászokni a gondolathoz,hogy egy most már sokszor így lesz.

-Sokszor?

-Hát igen. Ha már együtt járunk, azzal együtt jár az együtt alvás.

-Majd egyszer csak megszokom. Csak ne legyen vége ennek a nyárnak soha..

-Miért?

-Mert ha vége van, vissza kell utaznom Liverpool-ba….

-Nem,nem kell.

-Miért?-kérdeztem gyanakvóan

-Mert nem ott fogsz lakni.

-Mi? Mi van?

-Később akartam elmondani. De most jött el az alkalom. Felkerestem a szüleidet, elmondtam nekik hogy együtt vagyunk. Örültek neki hogy elmondtam és nem titkoltuk el. Anyukád azt mondta,hogy édesapádat áthelyezték Londonba. Ide fogtok költözni és itt fogsz suliba járni. Persze csak ha nincs kifogásod.

-Ez hihetetlen. Persze hogy nincs! Ez nem hiszem el. Ez fantasztikus…

-A nyár végén költöztök. Én már szereztem lakást, de sulit majd te választasz. Csak azt sajnálom hogy el kell szakadnod a barátaidtól.

-Barátok? Milyen barátok? Az összes barátom Londonban él. Liverpoolban nem voltam jóban senkivel…

-Akkor ez kipipálva. Ha tudni akarod, már személyesen is találkoztam a szüleiddel. Elmentem Liverpool-ba  a délután. Nem volt semmilyen fotózás meg interjú. Csak mindenkinek ezt mondtam hogy ezt mondják neked.

-De Sel azt mondta…

-Sel is tudott róla. Mindenki tudott.

-Még a nénikém is?

-Még ő is.

-Úristen! Én meg hazudtam neki!

-Nem gond. Tudott róla. Majd holnap kimagyarázod magad.

-Hát! Szóhoz sem jutok. Totál le vagyok sokkolva. Ezt mind értem tetted?

-Értünk. Most már együtt vagyunk. Ne álljon semmi és senki az utunkba.

-Óó de szeretleeeeek!-szorosan magamhoz húztam és megcsókoltuk egymást.