Part 41

Egy elég forró éjszaka után milyen is lehet az ember? Azt mondják hogy az együttlét kifáraszt, de nálunk ennek a reciproka van érvényben. Teljesen feldobódtam, egy energia bombává alakultam át, Zayn úgyszintén.

Az egész éjjelt éberen töltöttük, így reggel fel sem kellett kelnünk. Mondjuk elég korán „keltünk”, mert még hajnali 5 sem volt. Csak henyéltünk és lustálkodtunk egymás mellett.

- Meg kell hogy mondjam elég jó vagy. Nem mintha azelőtt nem lettél volna jó, de most extra jó vagy. –áradozott Zayn.

- Tanul az ember. –nevettem

- Jó tanárod van. –a hajamat a fülem mögé tűrte, majd halkan a fülembe súgta.

- Egyetértek. –visszamosolyogtam rá.

- Én kibírnám így minden nap.

- Azt gondoltam. Csak az a bibi,hogy már nem nyár van és kötelezettségeim vannak.

- Mégpedig?

- Például itt a suli.

- Mondjuk ez igaz. Nem akarom hogy miattam elkanászodj. Mégis milyen szenátor lenne belőled?

- Haha. Vicces vagy. Nem készülök politikai pályára, azt meghagyom Selnek.

Látta rajtam,hogy elfogott a düh, ahogy felhoztam Sel nevét.

- Ne törődj vele szerelmem. Egy igaz barát nem tesz ilyet. Ha akarod leszek az igaz barátod. –mosolygott rám.

- Férfi és nő között nincs barátság. Egy kivétel van. Fernando és én.

- Szerintem meg van. Mondjuk erre tényleg jó példa Fernando. Őszintén megmondom, amikor a suliban találkoztam vele, fel sem ismertem, sőt még féltékeny is voltam rá.

- Mondjuk ezt észrevettem.

- De nem szólt volna hogy öreg haver, mi már ezer éve ismerjük egymást, vagy valami.

- Különben az nem volt szép tőled hogy nem ismerted fel elsőre.

- Mondjuk ez igaz, de ezt már megvitattuk amíg te a konyhában voltál. Másodjára sikerült felismernem.

- Majd korrepetállak etikából és polgáriból! –nevettem

- Ingyen?

- Hát persze hogy nem.

- Mit kérsz cserébe? –pimaszul rám mosolygott.

- Hát, azt döntsd el te. –visszamosolyogtam rá.

- Nekem volna pár ötletem.

- Azt tudom. Neked mindig mindenre van ötleted.

- Nem mindig. Például a Sel-es ügyre nincs ötletem. Habár nem is bánom.

- Arra nem kell magyarázat. Kétszínű dög, az van. Elárulta a legjobb barátnőjét, de ez még nem is lenne akkora tragédia (aha, persze) de még a barátját is. Most komolyan, ember az ilyen?

- Szerintem valami távoli bolygóról érkezett. Álszent kislány, aki a legrosszabb pillanatban hátba támad.

- A számból vetted ki a szót.

- Szegény Niallt sajnálom. Nincs szerencséje a lányokkal.

- Majd szerzünk neki valami rendes lányt.

- Mégis hogyan? –kérdezte.

- Bezárjuk valakivel a liftbe. Állítólag ez beválik.

- Csak állítólag? –nevetett.

- Ahogy mondod. Állítólag. –nevettem.

- Örülök hogy akkor rövidzárlat volt. Az egész életemet megváltoztatta.

- Hát még az enyémet. Azóta nagyot változtam.

- Ez nem igaz! Te nem változtál semmit. Ugyanaz az ártatlan kislány maradtál.

- Most csak viccelsz, ugye?

- Hát persze hogy viccelek! Ártatlan? Na ne! Jó, erről mondjuk én gondoskodtam, ez tény. Kislány? Duplán na ne! Tényleg nagyot változtál, de ezt jó értelemben mondom. Sokkal nyitottabb és közvetlenebb lettél. Régebben olyan félős voltál és nem voltál biztos az érzéseidben. Jól mondom?

- Mintha beleláttál volna a fejembe, ezt most úgy mondtad.

- Mert bele is látok, csak te azt nem vetted észre.

- Kukkoló!

- Mi az? Tán fáj az igazság? –kérdezte pimaszkodva.

- Ezt a beszélgetést most mellőzzük! –gondoltam hogy már nem jönnék ki jól belőle. –Nemsokára suliba kell mennem, elvégre valakinek tanulni is kell. –mondtam, majd próbáltam felállni az ágyból. Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá, de ha menni kell hát menni kell.

- Na ne már! Csak még 5 percre bújj vissza mellém. Nem többre, csak 5 percre.

Olyan aranyosan bámult rám és az ahogyan könyörgött nekem…leírhatatlan. Nem tudtam ellenállni a látványnak és vissza kellett feküdnöm mellé.

- Na jó, de tényleg csak 5 perc.

Aha persze, abból az 5 percből egy bő fél óra lett. Nem akart elengedni, lefogta mind a két kezem. Mondtam neki hogy suliba kell mennem, habár élveztem a dolgot. De ő akkor sem engedett el. Direkt húzta az agyamat és meg engedtem a csábításnak. Habár mit is tudtam volna tenni két ilyen gyönyörű szempár közepette?

Nagyon elbeszélgettük az időt, sőt még el sem akart engedni, csak az utolsó pillanatban.

- Te jó ég! 10 perc és becsengetnek! –kiáltottam fel. Zayn csak most vette észre hogy mennyi is az idő. Ő még azt gondoltam,hogy még csak olyan 6-7 óra körül lehet. Szerintem Jetlag-je van. Vagy ilyesmi…

Gyorsan kiszabadítottam magam Zayn karjai közül, majd villámsebességgel megpróbáltam felöltözni, majd elkészülődni. Ez egész gyorsan megment, már kész is voltam 5 perc alatt. Remek, 5 percem még maradt, hogy a suliba érjek. Zayn kérdezte hogy ne vigyen-e el, de jobbnak láttam rohanni. Még mire parkolót talál az 4 perc és mire odaérünk az 2 perc. Így hát maradtam a futásnál. Kb 4-5 percem van odaérni. Balszerencsémre az első óra pont kémia. Ott az a büntetés a későknek,hogy délután bent kell maradniuk takarítani a kémia labort. Nem szerettem volna ezt a fenséges feladatot magamra vállalni,így rohantam ahogy csak tudtam. Már félúton jártam, mikor kivettem a telefonom a zsebemből és megnéztem az időt. Még van 3 percem. Az én órám mindig pontos, amilyen én is voltam…kihangsúlyozom, VOLTAM.

Lihegve rohantam az osztálytermünk felé amikor megláttam Fernandót aki éppen be akar lépni az ajtón. Én csak rohantam és rohantam az ajtó felé, mikor megláttam hogy megáll az ajtó előtt, gyökeret eresztett. Amikorra odaértem, pont becsengettek, de már nem jutottam be az osztályba, sőt Fernando se. Persze a tanár már a szünetben bent ült az osztályban, hogy a saját szemével leellenőrizhesse hogy ki késik el.

Végre odaértem az ajtóhoz és egyszerre léptünk be Fernandoval. Csendben odasétáltunk a padunkhoz, majd leültünk, mintha mi sem történt volna.

- Látom megvannak a mai takarítónk is. Katy Smith és Fernando Oliveira ma délután 5-ig itt takarítanak. Mr. Stuman az irodájában fog ülni és ellenőrizni fogja magukat. Ne lógjanak el! Értve vagyok?

Mind a ketten egy halk igennel válaszoltunk.

A tanár máris a szubsztitúció és az elimináció fogalmát kezdte el magyarázni. Nem sűrűn érdekelt a dolog, inkább oldalba böktem Fernandót, jelezvén hogy mondani szeretnék valamit.

- Pssz! –pisszegtem halkan.

- Mi az? –kérdezett vissza suttogva.

- Miért nem mentél be az osztályba? Simán bemehettél volna csengetés előtt.

- Tudtam hogy nem érsz ide időben és gondoltam hogy biztosan nem akar egyedül padokat sikálni.

- Nem kellett volna. De ha már megtetted, mindegy, legalább nem leszek egyedül.

- Ez volt a cél.

Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot, majd mind a ketten előre fordultunk és figyeltük a tanár prédikálását.

Az összes többi óra egész jól telt. Végül is nincs nagyobb gondom a tantárgyakkal és a tanárokkal sem. Ebből kivétel a kémia. A kémiát rühellem. Sőt, olyan fősulira szeretnék menni, ahol még a kémia fogalmát sem ismerik. Ez a tantárgy sosem kötött le. Azért is mert halvány lila gőzöm nincs hogy mik azok a szénhidrogén vegyületek, vagy mik azok a karbonsavak. Zayn sem nagyon rajong a kémiáért, ezért rá sem számíthatok. Egyedül Fernando nyújt nekem támaszt a tantárggyal kapcsolatban. A felmérőknél mindig segít nekem, vagy ha nem, akkor róla puskázom. Az utóbbi az ritkábban fordul elő, szerencsére.

Az utolsó óra végén, ami mellesleg a kedvenc órám (rajz) volt, bejött a kémia tanár és maradásra bírt bennünket, nehogy ellógjunk. Nem tudom miért, de mindig azt képzeli hogy a diákok ellógnak az iskolából. Sosem fogom megérteni a logikáját.

Végül is adott nekünk 1-1 szivacsot és egy félig üres flakon tisztítószert. Ja meg egy lavór vizet hozatott be a portással. Ezzel otthagyott minket, de előtte még elmondta,hogy Mr. Stuman a másik teremben van. Figyel bennünket. Ezzel a mondattal el is búcsúzott tőlünk. Komolyan mondom, ennek a tanárnak üldözési mániája van vagy csak elgurult a gyógyszere. Na mindegy, nekiláttunk a munkának hogy minél előbb elvégezzük a piszkos munkát.

Pechünkre elég nagy ez a terem, sőt még a mellettünk lévő labort is ki kell takarítanunk.

- Hamupipőke ideszolgáltatod nekem azt a sárga szivacsot? –Fernando

- Miért lennék és Hamupipőke? A fekete Converse cipő már a Hamupipőkésségre utal?

- Én nem a cipődre céloztam. Nem láttad a mesét? Nem láttad azt a jelenetet amikor Hamupipőke felmosta azt a nagy termet és közben énekelt?

- De láttam a mesét. Akkor most énekelnem kéne?

- Semmi! Inkább hagyjuk. Ma nagyon lassú vagy. Nem pörögnek az agyadban a kerekek. Mit ettél vagy mit ittál?

- Semmit. –a semmit szó után bevágtam egy sokat sejtető mosolyt.

- Ez a nézés nekem gyanús. Nagyon fura vagy ma te lány. Van valami oka a lassúságodnak?

- Nincs! –mondtam nagyot sóhajtva, vagy átléptem a másik padhoz, hogy ezt is le tudjam takarítani.

- Hazudsz! Tudom hogy van valami csak nem akarod elárulni.

- Nem is fogom.

- Akkor már tudom mi.

- Na mi?

- Nem mondom el. Ha te sem mondod akkor én sem.

- Jó.

- Jó. –válaszolt vissza. Nem hagyhattam hogy övé legyen az utolsó szó, ezért folytattam:

- Jó.

- Ahogy rád nézek inkább nem akarom tudni a részleteket.

- Mégis miről?

- Egyszer volt egy 1 éves kapcsolatom és AZ után pont ilyen volt ő is. Szóval nem kell a rizsa, átlátok rajtad.

Nem szóltam semmit, csak nevettem egyet. Nem akartam válaszolni, mert éreztem hogy ez nagyon kellemetlen helyzet lenne mindkettőnknek. Inkább hallgattam. Egy ideig…

- Ott kihagytál egy fontot! –mondtam házsártoskodva Fernandónak.

- Most már jó? –letörölte a foltot, majd pimaszul hozzám szólt.

- Tökéletes. –mondtam, de úgy hogy felhúzzam az agyát vele.

- Ma nem lehet veled kibírni. Zayn haverom alaposan… -nem tudta befejezni a mondatát, mert hozzávágtam az egyik nyakig habos szivacsot.

- Ez meg mi volt? –kérdezte értetlenkedve.

- Szivacs. Vagy minek tűnik? –még jobban felidegesítettem őt ezzel.

- Miért kellett hozzám vágnod?

- Csak. –válaszoltam flegmán.

- A nők titkos fegyvere a „csak” szó. Ezzel mindent egy kalap alatt el tudnak intézni. Ez felbosszant.

- Sajnálom. –direkt csak szavakban vagy tőmondatokban válaszoltam neki,hogy még jobban húzzam az agyát. Őszintén szólva nagyon élveztem hogy idegesíthetem.

- Ez a terem már kész van. Nem kéne átmenni a laborba? –kérdezte, majd a terem végén lévő fehér ajtóra mutatott.

- De! –válaszoltam vissza neki nem sokatmondóan.

Fernando csak a szemeit forgatta. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a kishúg, aki folyton a bátyját szívatja.

- Te kezdd ott én meg itt. –mutatott 1 vegyszerekkel teli szekrényre és egy polcra, ami tele volt lombikkal meg főzőpoharakkal.

- Parancsolgatsz?

- Én nem parancsolgatok, csak szerintem így lenne a leglogikusabb. Én sorba rakom a vegyszereket, te meg addig mosogasd el a dolgokat.

- Miért pont te rakod a vegyszereket? Miért nem mosogatsz?

- Felismered az összes vegyszert szín és szag alapján? –kérdezte flegmán.

- Nem. –válaszoltam vissza halkan.

- Most már érted benne a logikát?

Nem válaszoltam semmit, csak befordultam és elkezdtem mosogatni az üvegedényeket. Úgy tettem, mintha felbosszantott volna, mert nyilván ez volt a célja, de mégsem voltam mérges. Sőt, mosolyogtam az orrom alatt.

Mind a ketten precízen végezzük a feladatunkat, majd egyszer csak odajön hozzám és kioktat.

- Ezt az óraüveget nem így kell elmosni, mert megkarcolódik. –mondta okoskodva.

- Ha jobban tudod akkor mosd el te.

- Ezt is rosszul mostad el, nézd, az összes trutyi benne maradt.

- Akkor csináld te! –kissé felmérgedtem rá.

- Hé, csak nem mérges vagy? –kérdezte flegmán, önelégült vigyorral az arcán.

- Direkt csináltad, ugye?

Nem válaszolt, csak visszament a szekrényhez, persze teli vigyorral.

- 1:1. Most örülsz?

- Ez volt a célom. Oltogattál és én vissza oltogatlak.

- Kvittek vagyunk. –nevettem.

Ő erre letette a vegyszeres üvegeket, megtörölte a kezét, majd odajött hozzám és megölelt.

- Mit csinálsz? –kérdeztem meglepetten

- Fogalmam sincs! –válaszolta halkan.

Egyszer csak elengedett, majd újból közel lépett hozzám. Csak pár cent választott el minket. Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám, én meg reflexből távolodtam el tőle jó pár méterre.

Értetlenkedve rá néztem, fogalmam sem volt hogy most mi járhatott a fejében.

- Ezer bocsi, fogalmam sincs hogy mi ütött belém. –a fejét fogta és értetlen arcot vágott.

- Azt hittem hogy barátok vagyunk. –válaszoltam vissza.

- Azok is vagyunk. Fogalmam sincs hogy hogy juthatott ez az eszembe. Teljesen idióta vagyok. Őszintén,én nem akarok tőled semmit. Én inkább legjobb barátként tekintek rád. Nem értem mi volt ez a megingás.

- Hát én se.

- Köszönöm hogy leállítottál. Nem tudom mi lett volna ha…

- De nem lett semmi és ez a lényeg. Egyikőnk sem követett el hibát. Inkább felejtsük el az egészet.

- Igen, az jó lesz. Hiszen tisztában vagyok vele hogy barátod van, aki mellesleg a gyermekkori legjobb barátom. Még egyszer bocsánatot kérek, nem tudom mi ütött belém.

- Semmi baj, felejtsük el. –válaszoltam, majd nyújtottam a két karomat, egy baráti ölelésre várva. Fernando egy másodpercig még gondolkozott, majd mégis megölelt.

- Legjobb barát? –kérdeztem.

- Inkább testvér. –válaszolta rá.

- De jó, lett egy bátyám, mindig is egy bátyról ábrándoztam, de aztán rájöttem hogy ez nem lehetséges.

- Nekem meg mindig egy húgica kellett, és lám, az égből pottyant egy.

- Milyen igaz. –nevettem erre ő is felnevetett.

Végeztünk a szigorúan baráti ölelkezéssel és folytattuk a munkánkat, mintha mi sem történt volna.

Végre végeztünk a ránk szabott feladattal. Elköszöntünk egymástól majd mind a ketten a saját otthonunk irányába szedtük a lábunkat.

Hazafelé úton áldottam az Istent, hogy nem történt semmi közöttünk. Én sohasem gondoltam úgy Fernandóra és nem is fogok. Nekem ő csak egy legjobb barát vagy egy testvér. Szerintem ő is ugyanígy gondolja, csak akkor valami más hajtotta. A férfi ösztöne irányította akkor az agya helyett. Sajnos emiatt megy tönkre számtalan kapcsolat. Még szerencse hogy időben kapcsoltam, különben soha többé nem tudtam volna Zayn szemébe nézni. Apropó, hazamegyek és elmondok mindent Zaynnek. Mindegy, mert ígyis-úgyis elmondtam volna neki. Nem akarok a szemébe hazudni. Inkább tisztázom vele a dolgokat, szemtől szembe.

Nemsokára haza is értem. Az ajtó szokás szerint zárva volt, így kulccsal kellett kinyitnom. Az előszobában nem találtam senkit és a konyhában sem. Bekajtattam a nappaliba, ahol ott ült mind az 5 srác. Éppen meccset néztek. Észre sem vettem hogy hogyan kiabálnak, biztos bele voltam feledkezve a saját gondolataimba.

Beléptem az ajtón és a srácok sorra köszöntek és pedig viszonyoztam ezt a kedves gesztust. Zayn látta rajtam hogy valami nincs rendben. Felállt a kanapéról, majd kiinvitált engem a konyhába.

- Mi az szerelmem? Mi történt? –kérdezte aggódóan , csillogó tekintettel.

- Valamit tudnod kell. –tudtam,hogy sírás nélkül nem fogom tudni végigmondani, így is lett.

- Mi a baj?

- Én és Fernando majdnem csókolóztunk. –mondtam zokogva, megcsuklott hangon.

- Csak ez a baj? –kérdezte mosolyogva.

Nem értettem hogy mit mosolyog ezen, és totál más reagálásra vártam.

- Nem is haragszol? –kérdeztem értetlenkedve.

- Dehogy haragszom,hiszen nem történt semmi. Egyébként meg már régen tudok a dologról. Fernando felhívott. Nagyra értékelem hogy elmondtátok.

- Én ezt nem értem…

- Pedig pofon egyszerű. Ez nem minősül megcsalásnak. Tudom milyen Fernando, ismerem, mint rossz pénzt. Régen is mindig a majdnem csók c. jelenettel hódított. Csak ezt most teljesen más. Tudom hogy mennyire jóban vagytok és az lehet a baj, hogy ő ezt félreértette. –hihetetlen, de Zayn jobban elmondta,mint én. Pont azokat a mondatokat használta,amik a fejemben kavarogtak.

- Akkor nem haragszol?

- Dehogy haragszom. Mire kéne haragudnom? Vagy kire? Nagyon örülök hogy így őszintén elmondtad, látszik hogy nem tudsz hazudni.

- Mondjuk ez igaz. –nevettem, de közben még egy kicsit pityeregtem.

- Bízok benned. Tudom hogy te milyen vagy és azt is tudom hogy Fernando milyen.

- Azt hittem hogy leveszed a fejem ha hazajövök.

- Na ne viccelj. Na mindegy, felejtsük el. Vegyük úgy, hogy nem történt semmi. Rendben? Ne sírj, kérlek!

Bólintottam egyet, s elkezdtem volna törölgetni a könnyet az arcomról, de Zayn megelőzött. Sóhajtott egy nagyot, majd elmosolyodott. Végül aztán odalépett hozzám és megcsókolt. Az egyik kezével az arcomat fogta, a másikkal pedig a derekamat. Egy pillanatra felemelt, majd felültetett a konyhapultra. A sírás legenyhébb jeleit észlelni sem lehetett rajtam. Sőt, már nem is gondoltam a majdnem rosszul elsült dologra, az már a múlté.

Egyre hevesebben kezdett el csókolni, s én sem tettem másként. Egyszer csak nyílik a konyhaajtó és arra lettünk figyelmesek,hogy Harry Styles tágra nyílt szemekkel bámul minket és hatalmasakat pislog.

Mind a ketten felriadtunk a dologra és Harryre figyeltünk.

- Megzavartam valamit? –kérdezte Harry megszeppenve.

- Nem, abszolút semmit. –mondta Zayn gúnyosan. Közben lesegített engem a konyhapultról.

- Csak popcornért jöttem ide erre mit látok!? –Harry

- Féltékeny vagy? –kérdezte Zayn ismételten gúnyosan.

- Én? Dehogy! Habár… -Harry kissé oldalra döntött fejjel elkezdett engem bámulni.

- Ne legeltesd a szemed. –mondta Zayn, persze csak hülyeségből.

- Ha tudni akarjátok már járok valakivel, szóval nem vagyok féltékeny a ti boldogságotokra. –magyarázta Hazza.

- Honnan szedted össze a csajt? –kérdezte Zayn nevetve.

- Nicole az, akivel Hawaiion találkoztam. Összejöttünk.

- És ezt csak most mondod? –kérdeztem.

- Nem akartam hogy tudjátok mert tudtam, ha bemutatom őt, úgyis leégetnétek előtte.

- Mi? Ugyan! Soha! –mondta Zayn nevetve.

- Egyszer tényleg bemutathatnád! –mondtam

- Majd egyszer. Mondjuk a szülinapodon! –mondta Harry mosolyogva.

- Atya ég! –fogtam a fejem. Eszembe jutott, hogy holnap van a szülinapom. Ha Harry nem szól, teljesen elfeledkezek róla.

- Ne csináljatok semmi olyat aminek köze van a rendőréghez.

- Miből gondolod hogy valamit is csinálunk? –Zayn

- Abból hogy ismerlek titeket. Nem bírnátok ki.

- Milyen igaz. –Zayn

Befejeztük a rövid eszmecserét, majd mind a hárman visszamentünk a nappaliba a srácokhoz meccset nézni.

Mivel a kanapén már nem volt hely, így én ültem Zayn helyén, Zayn pedig a lábaimnak volt nekitámaszkodva. Neki már csak a földön jutott hely, de még ez sem zavarta.

Más este volt, a meccsnek vége lett a többiek pedig útnak akartak indulni. Vagyis akartak volna.

- Most szabadságon vagyunk, nincs semmi dolgunk, a barátnőink nem érnek rá, szóval… -Liam

- Szóval azt szeretnénk megkérdezni,hogy… -Niall

- Igen, itt aludhattok. –befejeztem a srácok félbehagyott mondatait.

- Gondolatolvasó vagy. –Louis

- Nekem mondod? –Zayn

- Csak elég volt rátok nézni. –nevettem.

- Csak azért aludnánk itt, mert hát ugye már készek vagyunk a családlátogatással, a barátnőink dolgoznak, mi megy őszi vakáción vagyunk. –Harry

- Milyen furcsa hallani Harry szájából a „barátnőink” szót. –nevettem

- Hagyjál. –Harry

- Akkor hozom az ágyneműt. De akkor itt alszunk mi is nem? Zayn? –Zaynre pillantottam akinek az arcán némi bizonytalanságot láttam, de aztán beleegyezett a dologba.

- Persze, akkor jó egy buli ha itt van mindenki, nem? –Zayn

- Egyetértek. –Louis

Felmentem az emeletre matracokat és ágyneműt hozni, ugyanis a nappali közepén fogunk éjszakázni. Ez olyan, mint valami közös sátrazás, csak nem a szabad ég alatt. De nem is az a lényeg, hanem a jókedv. Abból ezzel a társasággal sosem volt hiány.

Louis és Liam segítettek lehozni az alváshoz való dolgokat a nappaliba. Az ágyazást már a fiúkra hagytam, reméltem hogy boldogulnak vele. Rosszul hittem. Egyikőjük sem tudtam felhúzni a huzatot a paplanra. Niall volt a legviccesebb, aki szó szerint bemászott a paplan és az ágyhuzat közé, úgy próbálta összepasszítani a kettőt, persze sikertelenül. Nem bírtam nézni az ügyetlenkedésüket, így segítenem kellett nekik az ágyazásban. Egyedül Liamnek nem, aki profin elvégezte a feladatot.

Megágyaztam a srácoknak, majd minden belebújtunk a paplanunkba. Nagyon elbeszélgettük az időt, szóval már kb. 11 óra lehetett. Mivel holnap nekem suli van és a fiúk is mennek egy fotózásra, korán kellett elaludnunk, csak az volt a bibi, hogy nem aludt senki. Valahogy éreztem hogy így lesz.

- Louis! Louis! –suttogott halkan Harry.

- Mivan? –Louis

- Alszol? –Harry

- Igen. –Lou

- Akkor jó. Gyere,bújj ide hozzám. –Harry

- Egy fenét! Louis az enyém. –Liam

- Nem érzitek? A szomszédban grilleznek. –Niall

- Srácok, holnap suliba megyek, aludnom kéne. –mondtam.

- Meg szülinapod is van. –Louis

- Már csak egy óra és eléred a 19. életévedet. –Harry

- Jéé, megjegyezted? –nevettem halkan.

- De meg ám. Most már hivatalosan is felnőtt vagy. –Harry

- Amikor elértem a 18-at, már akkor felnőtt voltam. –mondtam.

- De most igazán. –Louis

- A szomszédotok bacon-t süt. Nem megyünk át köszönni? –Niall

- Nem! –felkiáltott Liam

- Miért? –Niall

- Mert már 11 óra van. –Liam

- De ők mégis ilyenkor grilleznek. –Niall

- Biztos átkattant nekik. –Liam

- Louis, gyere már ide baz*meg! –Harry

- Mindjárt, de valaki fogja a lábam. –Louis

- Ja bocsi, az én voltam. –Liam

- Aú, te hülye. Ráléptél a golyóimra! –felkiáltott Harry

- Ezer bocsi. –Louis

Mindenki elkezdett halkan kuncogni.

- Én aludni szeretnék! –felkiáltott Zayn.

- Bocsi haver. –mondta Niall röhögve.

- Srácok, játsszunk valamit! –Liam

- Mi? Ilyenkor? –kérdeztem.

- Hát mikor? –Liam

- Mondjunk szép dolgokat Katynek szülinapja alkalmából. –Harry

- Én kezdem. Katy, megjósolom,hogy a következő 6 évben gyereked születik. –Louis

- Köszi, kedves vagy. –mondtam nevetve.

- Szerintem az első kisfiú lesz. –Niall

- Azt te honnan tudod? –Liam

- Mert Zayn azt akar. –Niall

- De attól lehet kislány is. –Louis

- Srácok, most komolyan az én magánéletemről szeretnétek beszélgetni? Beszélgessünk inkább a ti magánéletetekről! –mondtam.

- Én nem mondok semmit. –Harry

- Én sem. –Liam

- Én meg duplán nem. –Louis.

- Srácok, odaégett a bacon. –Niall

- Hadd már abba Niall mert még én is megéhezem. –Liam

- Zayn! Zayn! Fent vagy? –Louis

*csend van*

- Ezek szerint alszik. –Harry

Zayn mellettem aludt, s én a srácok felé voltam fordulva, majd visszafordultam Zayn felé, és észrevettem,hogy nincs a helyén.

- Srácok, Zayn nincs itt. –mondtam kétségbeesett hangon.

- Az lehetetlen. Nézd meg jobban. –Liam

- Mondom hogy nincs itt. De a helye még meleg. –mondtam

- Odass, meglógott. –Louis

Eközben észrevettem,hogy valami fénylik a konyha felől. A fény egyre közeleg. Te jó ég, ez a fény felém jön. Minél közelebb jött, annál jobban láttam. A végén már a teljes alak kirajzolódott. Zayn volt az egy hatalmas tortával a kezében, amin egy szikrázó gyertya égett. Gyorsan ránéztem a faliórára, s láttam hogy kereken éjfél van. Most már mindent értek. Hát azért akartak itt aludni a srácok.

Zayn leguggolt mellém a tortával a kezében. Megjegyzem, a torta marcipán bevonatos volt és egy hatalmas felirat díszelgett rajta:

  „Az 5 törpétől Hófehérkének ”

Part 40

Másnap reggel már suliba kellett mennem ha búskomoran is, de mindenképpen el kellett mennem. Zayn még aludt, s nem akartam felébreszteni, bizonyára őt is kifárasztották apa tegnapi  monológjai.

Elindultam hát, a fekete válltáskámmal együtt. Útközben azon gondolkoztam hogy mégis mit fogok mondani a tanároknak,hogy hol voltam. Véleményem szerint maradok az örök klasszikusnál, a családi kiránduláson voltam-nál.

Habár kitudja hogy beválik-e mert nem tudom hogy a suliban hallottak-e a Hawaiion történtekről. Remélem hogy nem, habár most ez lenne a legkisebb gondom. Egyfolytában apán és a folytonos elutasításán járt az eszem, egészen addig, míg be nem léptem az osztályterembe. (megjegyzem, a tetoválásomat ismételten karkötőkkel takartam el és olyan felsőt vettem fel, amiben nem látszik a vállamon lévő kis sérülés)

Még nem csengettek be, mindenki beszélgetett a mellette ülővel és észre sem vették hogy beléptem az osztályba. Bizonyára nem tudnak semmit.

Fernando Már széles mosollyal várt engem. Amint odaértem a padhoz, szó nélkül felállt és megajándékozott egy baráti öleléssel.

- Te kis Chuck Norris miket csináltál Hawaiion? –ezek szerint Fernando tud a dologról.

- Szia neked is. Figyelj, majd mindent elmesélek. –mondtam teljes egyszerűséggel, majd helyet foglaltam a jó fej spanyol fiúcska mellett.

- Amúgy már hiányoztál. Nem volt aki segítsen angol órán.

- Te is már hiányoztál, de a kémia óra az nem. –nevettem, erre Fernando is felnevetett.

- Hallottam hogy milyen szörnyűségek történtek veled. Nagyon sajnálom Katy!

- Te hogy hogy tudsz róla? –kérdezősködtem.

- Mindenki tud róla, csak az igazgatónő megkért rá minket,hogy ne emlegessük előtted ezt a témát és amilyen jó osztályod van, engedelmeskedtünk neki.

- Lekötelez. Nem szeretnék visszaemlékezni a történtekre, nagyon szörnyű volt. Majd suli után elmesélem.

- Nem kell elmondanod ha nem akarod, én nem erőltetlek.

- Neked elmondom, de másnak nem.

Fernando egy aranyos mosollyal reagált a mondatomra.

Hirtelen megszólalt a csengő. Most kivételesen idegesítő hangja volt, mert félbeszakította a komoly beszélgetésünket, de sebaj, Fernando kitépett a fizika füzetéből egy papírlapot és mutatta,hogy írásban folytassuk. Szerencsére a fizikatanár elég rosszul lát és mi persze leghátul ülünk, ezért könnyen lehetett álcázni a levelezésünket. Úgy csináltunk, mintha a füzetbe írnánk a táblán lévő anyagot, s közben teljesen másról beszélgettünk.

*ez állt a levelezésünkben*

Mondani szeretnék valamit. A maffiás ügyön kívül még más is történt Hawaiion. –én

Bele sem merek gondolni. Csak nem megöltél valakit? –Fernando

Nem, dehogy, ez teljesen más. Nagyon jó dolog. Legalábbis nekem. –én

Bökd már ki mert már nagyon kíváncsi vagyok. –Fernando

Zayn megkérte a kezemet. –én

Viccelsz? Komolyan? –Fernando

Halál komolyan mondom. Majd suli után beülünk a pizzázóba és mindent elmesélek részletesen. –én

Ez mind szép és jó de nem vagy még túl fiatal a házassághoz? –Fernando

Haha. Apa is ezt mondta, sőt ellenzi. Tegnap csúnyán össze is vesztünk vele. Egyébként meg már elég érett vagyok és ezt Zayn is tudja. –én

Nyugi, ne kapd fel a vizet, csak érdeklődtem. Minden úgy legyen ahogy te akarod. Egyébként gratulálok. Ugye meghívsz majd az esküvődre? :D –Fernando

Viccelsz? Alap dolog :P –én

Akkor jó. De ha már így előre szaladtatok…szóval…  -Fernando

Nem fejezted be a mondatodat. –én

Tudom. –Fernando

Akkor? Nem akarod befejezni? –én

Ha kell befejezem. Szóval ha már így előre szaladtatok és majdnem egy hetet töltöttetek KETTESBEN Hawaiion, gondolom nem Activity-vel töltöttétek el az időt…remélem nem vagy terhes. Bocsi hogy csak így nyersen megmondom a véleményemet :S –Fernando

Nem vagyok terhes. Ahhoz tényleg még túl fiatal vagyok. Szeretném először befejezni a középsulit, majd utána egyetemre menni. Utána már jövet egy baba is. De majd csak akkor ha minden álmomat és vágyamat elértem. Amúgy nem haragszom hogy így szemtől szembe megmondtad a véleményedet, legalább őszinte vagy velem. Ha tudni akarod, Zayn vigyázott hogy ne történjen semmi baj, már ha érted mire gondolok :P –én

Értem persze. Most egyszerre sok mindent zúdítottál a nyakamba ám, kell egy kis idő amíg feldolgozom a dolgokat.

Elhiszem :D Tegnap csúnyán összekaptunk apával, mert ellenzi a dolgot Zaynnel. Sőt, mindent ellenez ami vele kapcsolatos. Szerinte szakítanunk kéne…Érdekes és úgy tudtam,hogy bírja Zaynt, de azt is csak megjátszotta. Nagyot csalódtam az apámban. Este aztán a többiek átjöttek felvidítani mert teljesen le voltam törve. Furcsa,hogy Sel nem jött. Ahányszor hívtam, nem vette a telefont. Nem tudom mi lehet vele…

Nem akarlak elszomorítani, de egy újság interjút készített Sellel, mint Niall Horan barátnője és ott elég szépen elmondott téged mindennek. Sajnálom hogy ezt kell hallanod, de nem akartam hogy az újságban szerezz tudomást róla. –Fernando

Mi? Ez most komoly? Ezt nem hiszem el. Biztos hogy ő volt az?

Sajnos igen. Elég csúnya dolgokat mondott rólad, amik szerintem nem igazak.

Akkor azért kerül engem ennyire. Alig tudom elhinni. –én

Már Niall is szakított vele a pletykák szerint.

Nem érdemli meg Niallt. Ezt sosem hittem volna Selről hogy ilyenre valaha is képes lesz. Csak az a baj hogy minden titkomat ismeri és ha úgy gondol, kitálal a médiának, azt meg nem akarom. –én

Annyira nem lehet szemét. –Fernando

Hidd el, ezek után bármit kinézek belőle. Amúgy miket mondott rólam és melyik újságban volt? –én

A mai lapban olvastam, röviden az volt benne hogy te rávetetted magad Niallre és nem vagy hajlandó leszállni róla.

Mi? Én sosem tennék ilyet, főleg nem Niallel, hiszen tudom hogy Sellel jár. Vagyis már csak járt.

Miközben írtam a mondókámat, Fernando kikapta a kezemből a teleírt lapot és megsemmisítette. Nem értettem hogy mi ütött belé, de aztán láttam,hogy a tanár feláll az asztalról és mászkálni kezd a padok között. Csak egy gond volt. Nincs semmi a füzetembe írva,ahogy Fernandonak se. Pár másodperc alatt összehoztunk egy rövid szöveget, s mivel a tanárnak nagyon rossz volt a látása, s szemüveget sem hordott, csak annyit látott az egészből,hogy én és Fernando szorgalmasan figyelünk a táblára, majd a füzetünkre, és onnan írjuk az anyagot. A tanár még meg is tetyegette Fernando vállát,hogy milyen ügyes gyerek. Nem volt idős ez a tanár, kb 40 körül lehetett, de a látása mint egy 80 évesé. Amint odalépett a katedrához,én és Fernando halk kuncogásba kezdtünk. A mellettünk ülő két srác is nevetett a jeleneten ami már eléggé feltűnő lett, majd a tanár ránk szólt.

A többi tanítási óra dögunalmasan telt. Alig vártam,hogy végre kicsengessenek. Én voltam az első aki elhagyta az osztálytermet és ezerrel rohant az öltözőbe. Gyorsan felkaptam a cipőmet, s Fernando pár másodperc múlva utol is ért.

- Lassabban csajszi! Mi vagy te, Gyalogkakukk? –nevetett Fernando, akin láttam hogy ki van fulladva, úgy szaladt utánam.

- Szaporán, szaporán. Nem érünk rá. –mondtam Fernandonak.

- Miért hova sietsz meg a buszod?

- Ne megy semmim, na gyere már.

Fernando villámgyorsan felkapta a tornacipőjét, majd mind a ketten futólépésekben kisétáltunk a sulliból.

- Miért kell rohanni? –kérdezte lihegve.

- Mert. –vágtam rá .

Odaértünk a pizzázóhoz, ahol el szoktunk köszönni egymástól, majd bementem a pizzázó melletti újságosba. Fernandot is berángattam,hogy mondja meg melyik újság volt az amelyiknek Sel mocskosságokat mondott rólam. Szerencsére elég kis forgalmú napilapról van szó, de azért vettem egyet belőle.

- Majd otthon elolvasom az egészet. –mondtam

- Oké, de akkor nem megyünk be a pizzázóba ahogy megbeszéltük?

- Nekem jobb ötletem van, gyere.

- Előre félek. –Fernando

Fernandoval egészen a házunkig sétáltunk. Megálltunk a kapu előtt, vagyis Fernando szólt,hogy álljunk meg egy percre.

- Te itt laksz? –kérdezte álmélkodva.

- Igen itt lakok. Tetszik?

- Az nem kifejezés. Életemben nem láttam ilyen szép házat.

- Akkor még nem láttad belülről.

- Jézusom mekkora ablakok!

- Ha bejössz, akkor körbevezetlek.

- Nem is tudom. Nem zavarok?

- Dehogy zavarsz, épp ellenkezőleg.

Beinvitáltam Fernandot a házunkba, aki jobbra- balra nézegetett, nem is tudta hogy hova tekintsen hirtelen.

- Gyönyörű szép házban laksz.

- Nem egyedül. Talán Zayn is itthon van. Bemutatlak neki.

- Te jó ég nem fogja félreérteni a dolgot? –idegeskedett Fernando.

- Ugyan már, gyere csak nyugodtan. A nappaliból hallok valami hangokat, szerintem ott van.

- Nem is tudom, jó ötlet ez?

- Ugyan már, ne legyél nyúl. Gyere.

- Na jó. Te tudod.

Mind a ketten beléptünk a nappaliba, láttuk Zayn,t aki a kanapén henyélt és éppen valami tehetségkutató showt nézett. Amint beléptünk, azonnal kikapcsolta a tévét, majd felült a kanapén.

- Fernando? –Zayn tágra nyílt szemekkel figyelte a fekete hajú magas spanyol srácot.

- Igen. Emlékszel még rám? –kérdezte Fernando Zayntől. Én meg csak ott álltam, mint valami szobanövény .

- Hogyne emlékeznék. Kiskorunkban mindig együtt játszottunk.  Emlékszem, minden nyáron eljöttetek a nagynénimék panziójába nyaralni. Fernando! Haver! Rád ne emlékeznék? –Zayn nyújtotta a két karját, majd férfiasan megölelték egymást, sőt valami titkos kézfogást is betettek a végére.

- Ti ismeritek egymást? –kérdeztem értetlenkedve.

- Hogyne ismernénk egymást. Fernandoval töltöttem az összes nyaramat. De milyen jó is volt.  –Zayn

- Fernando, ezt nem is mondtad.

- Kérdezted? –nevetett Fernando

- Zayn, te kis úszógumis! Jól összehaverkodtam ám a barátnőddel, nagyon jó fej csaj. –dicsért a rég nem látott barát.

- Ugye hogy? Egy igazi kincs. –erre odajött hozzám és átkarolta az egyik kezével a derekamat.

- Srácok, nem jutok szóhoz. Ti ismeritek egymást? Úristen! –nem hittem a szememnek.

- Ismerjük hát. Úszógumis barátoddal az összes nyarat együtt töltöttük a nénikéje panziójában. –Fernando

- Úszógumis?? –kérdeztem vissza.

- Igen, régen Zaynt így hívtam, ugyanis amíg mi a tavon lévő stégről ugráltunk, addig Zayn morcosan úszkált a kacsás úszógumijával. –mesélte Fernando.

- Kacsás úszógumi? –nevetve visszakérdeztem.

- Bizony ám! Sőt! Sárga kacsás! –Fernando

Mind a ketten Zaynre néztünk, aki már a hasát fogta a nevetéstől!

- Kérlek! Hagyjátok abba. –mondta hahotázva.

- De ez az igazság! Ez mind így volt. –röhögött Fernando.

Pár percet még röhögtünk, aztán Zayn megszakította ezt a hadjáratot.

- Jaj Fernando! Már nagyon rég nem láttalak. –sóhajtozott Zayn.

- Hát még én.

- Miért nem szóltál hamarabb hogy itt vagy? –kérdezte Zayn Fernandotól.

- Nem akartalak zavarni, gondoltam hogy most, hogy híres vagy, nem lenne időd rám.

- Ugyan már! Ne mondj ilyet! Akiket szeretek, azokra mindig tudok időt fordítani. Ugye Katy?

- Így van. –bólintottam egyet.

- Gyere te talicskás, üljünk le. –mondta Zayn Fernandónak.

Ránéztem a két srácra a talicskás szó hallatán, de úgy voltam vele, hogy inkább nem szeretném megtudni,hogy Fernandót mért hívják talicskásnak. Ha megmondanák, szerintem többet nem tudnék Fernandóra nézni röhögés nélkül.

- Kértek valamit inni? Enni? –kérdeztem a srácoktól.

- Valami hideg most jól esne. –mondta Fernando.

Erre Zayn elkezdett röhögni. Biztos voltam benne hogy ez is valami régi sztori lehet. Nem mertem rákérdezni, inkább bementem a konyhába egy jó hideg limonádét készíteni.

Éppen elkezdtem készíteni a limonádét, mikor észrevettem,hogy a táskámból kilóg az a bizonyos újság. Annyira furdalt a kíváncsiság,hogy kénytelen voltam félbehagyni a limonádét és nekiállni az újságnak. Hallottam,hogy a nappaliban jó a hangulat, gondolom úgy sem veszik észre hogy pár percet késik az az üdítő.

Viszonylag nyugodtan leültem a konyhaasztalhoz és elkezdtem lapozgatni az ominózus napilapot. Még szerencse hogy nem címlapra tettek, különben mér végem lenne.

Megtaláltam az interjút. Nem állt , csak 6 kérdésből, ám abban a 6 kérdésben minden volt…rólam…

Szó szerint idézek pár sort:

„ Katy igazán jó barátnőnek bizonyult,eddig. Nagyon kifordult magából amióta Zaynnel jár. Nem törődik a barátaival csak saját magával.”

„ Katyben nagyot csalódtam. Szó szerint rávetette megát Niallre az egyik buliban és hosszasan elkezdtek smárolni, méghozzá előttem.”

„ Katy elmondta nekem hogy terhes. Zayn még akkor ejtette teherbe, mikor Svédországban voltak. Szerintem ez felháborító!”

Amint elolvastam a teljes cikket, mentem sírógörcsöt kaptam. Szóval innen jött Fernandónak az a hülye ötlet,hogy terhes vagyok. Nem értem hogy tehetett ilyet velem a legjobb barátnőm. Már gyerekkorunktól ismerjük egymást, szinte együtt nőttünk fel. Ez úgy kellett most nekem, mint valami hideg zuhany. Sikerült szépen összevesznem az apámmal, erre még a barátnőm is hátba támad. Komolyan mondom ennél már rosszabb nem is lehet.

A sírás közben eszembe jutott hogy én egy hideg italt ígértem Fernandonak. Sajnos a jégkockák már elolvastak, míg és a cikket olvasta, szóval csak sima limonádéval szolgálhatok neki. Letettem a magazint az asztalra, majd befejeztem a limonádé készítését. Összeszedtem magam, letöröltem a könnyeimet, majd kisétáltam a konyhából az üdítővel.

Beléptem a nappaliba, ahol a két régi barát még mindig nevetett. Fernando kezébe adtam a limonádét, egy szó nélkül, majd csendesen leültem a kanapéra. Fernandón láttam hogy furcsán néz rám, majd Zayn is felém fordult.

- Mi a baj? Te jó ég! Te sírtál? –kérdezte ijedten Zayn

Nem tudtam még megszólalni sem. Éreztem,hogy nem tudom a sírást türtőztetni és a krokodil könnyen eluralkodnak rajtam. Így is lett. Sírva Zayn nyakába borultam, aki nem értette az egészet, de mindegy is volt, szorosan magához ölelt és csitítgatott és arra kért,hogy próbáljam elmondani a bánatomat, hátha tud rajta segíteni.

Még egy árva szót sem tudtam kipréselni magamból, helyettem Fernando beszélt.

- Az az amire gondolok? –kérdezte Fernando komor hanglejtéssel.

Én Zayn háta mögül bőszen bólogattam.

- Mi történt? Mondja már el valaki! –felkiáltott Zayn

- Sel csúnyán elbánt vele. –magyarázta Fernando.

- Hogy hogy? Mit csinált Katyvel? –kérdezősködött Zayn

- Katy a konyhába tetted? –kérdezte Fernando tőlem, erre én bólintottam egyet.

- Mégis mit? –kérdezte Zayn

- Mindjárt hozom. Inkább a saját szemeddel lásd.

Erre Fernando felállt, majd gyorsan kifutott a konyhába a napilapért. Pár másodpercen belül már vissza is érkezett, majd Zayn kezébe nyomta az újságot.

Fernando előre kinyitotta azon az oldalon ahol az interjú van, s így Zayn keresgetés nélkül el tudta olvasni.

Csak olvasta, olvasta, olvasta. Csak egy kézzel fogta az újságot, mivel az egyik kezével magához ölelt.

Amíg Zayn olvasott, síri csend volt, csak az én halk pityergésem hallatszott. Mikorra a végére ért, ideges volt és zaklatott.

- Hogy tehette ezt? Milyen barátnő az ilyen? Nem csodálkozom hogy így sírsz szerelmem. Ez a buta liba alaposan elbánt veled. Habár Niallel is, mert őt is bemocskolta ezzel. –magyarázott Zayn.

- Akkor most mi lesz? –kérdezte Fernando halkan.

- Mégis mi lenne? Az első dolgom az lesz hogy szólok a szerkesztőségnek hogy kérjenek bocsánatot Katytől is Nialltől és írják meg a holnapi számban címlapon,hogy ez mind nem igaz. Aztán felhívom Niallt és Selt is. –Zayn

- Ne hívd fel Selt! Inkább hagyd, hadd örüljön. –mondtam szipogva.

- Ne viccelsz! Ezt nem hagyhatom annyiban! Majd szépen ő is bocsánatot kér az újságban. –Zayn

- De inkább ne ordítsd le a fejét mert még fel is jelenthet. –mondtam.

- Nem terveztem hogy leordítom a fejét csak megmondom a véleményemet, higgadtan és nyugodtan.

- Srácok, szerintem én elhúzok. Magatokra hagylak. Most úgysem tudnék segíteni. Katy, te meg szedd össze magad és mond meg a magadét annak a libának. –Fernando

- Rendben van haver. Majd még találkozunk. –Zayn

Fernando intett egyet, majd én is elköszöntem tőle egy halk sziával.

- Nyugodj meg, én majd mindent elintézek. – nyugtatgatott Zayn.

A sírásom már egy kicsit csillapodott, de most a fejfájás jött rám.

- Szerintem pihenj le egy kicsit, az tenne most neked a legjobbat.

- Rendben. –szipogva felálltam, majd felsétáltam az emeletre, s egyből belevetettem magam az ágyba.

Hallottam,hogy a bejárati ajtót bezárták, Zayn elment itthonról. Gondolom az ügy kapcsán ment intézkedni, pedig én mondtam neki hogy hagyja annyiban, de ő akkor is tisztázni szeretné a dolgot.

Bevettem egy gyógyszert a fejfájásomra, attól meg elaludtam. 

Jó pár órát aludhattam, mert amikor már felkeltem este volt. Zayn pont akkor jött haza, mikorra lementem a nappaliba.

- Elintéztem mindent. Holnap tele lesz az össze napilap a csalással, ezen nem kell aggódnod.

- Köszönöm. –halkan, álmoskás fejjel megköszöntem amiket értem tett.

Egyre gondoltunk, mert amikor kimondtam a köszönöm szót,Zayn egyből mellettem termett és egy puszit adott nekem.

- Látom nagyon rossz passzban vagy. –mondta

- Milyen is lehetnék ennyi rossz után? Az apámmal összevesztem,a legjobb barátnőm hátba támadott…Mi jöhet még?

- Legszívesebben elrabolnálak és magammal vinnélek valami lakatlan szigetre.

- Jó is lenne. Távol a külvilágtól. Távol minden rossz embertől…

Zayn egyet gondolt, majd leült mellém a kanapéra.

- Csak egy kis mosolyt kérnék tőled! –mondta Zayn, aki mélyen belenézett a szemembe.

Kipréseltem magamból egy erőltetett mosolyt, erre Zayn bevágott egy mérges pofit.

- Én igazi mosolyt akarok. Tudod, olyan Katy-set.

- Az most nem fog menni. –mondtam

- Biztos vagy benne? –elkezdte fel-le emelgetni a szemöldökét. Tudta,hogy készül valamire, és milyen igazam volt. Villámgyorsan lefektetett a kanapéra, majd elkezdett csiklandozni. Akármilyen bánatos is voltam,most nevetnem kellett. tiltakoztam,hogy hagyja abba, de ő csak csikizett.

Egyszer csak megállt egy pillanatra, majd közel hajolt hozzám.

- Na ezt a mosolyt vártam.

Erre elnevettem magam. Ez lehetetlen! Mindig eléri amit akar akármi is legyen az.

- Amúgy ha akarod akkor megvigasztallak. –aranyosan rám mosolygott.

- Mire gondolsz? –kérdeztem vissza, persze titkon tudtam hogy mire gondol.

- Nem is tudom…mondjuk erre… -elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd egyre lejjebb ment.

- Vagy erre… -elkezdte csókolgatni a két mellem közötti részt.

- Akarom hogy megvigasztalj!

- Biztos? Nem fogod meggondolni magad? –kérdezte félénken.

- Biztos. –kijelentettem egyhangúan.

- De ha bármi baj van, vagy ha valamit rosszul csinálok, akkor mindenképpen szólj.

- Te mindig jó vagy. –mosolyogtam.

- Ez kedves. –ő is visszamosolygott rám.

- Csak az igazat mondom.

- De ha valami van akkor szólj kérlek!

- Miért, mi baj lehetne? Eddig mindig minden sínen ment.

- Csak most ki vagyok éhezve. Utoljára még az incidens előtt voltunk együtt és az már régen volt.

- Nem is volt az olyan téged.

- Nekem régen volt.

- Egyszóval kanos vagy? –végre kimondtam a lényeget.

- Hát, mondhatjuk így is.

- Miért még hogy?

- Nem tudom, azt hittem te tudsz valamit. –nevetett

- Te kis butus.

- Szóval majd szólj rám ha nagyon elragadtatnám magam, mert nem akarok fájdalmat okozni neked.

- Te nekem sosem okoztál fájdalmat.

- De ha véletlenül is, Zayn bácsi beindulna, akkor állíts le!

- Ennyire ki vagy éhezve?

- De még hogy! Azt te el sem tudod képzelni hogy milyen ez egy férfinek.

- Bele sem merek gondolni.

- Feledkezz el minden gondról és bajról és csak rám figyelj!

- Igenis Kapitány! Kérése számomra parancs. –mosolyogtam rá.

- Közlegény, megengedi hogy levegyem magáról az egyenruháját?

- Igen, Kapitány! –mondtam titokzatos hanglejtéssel.

Zayn elkezdte rólam levenni a ruhákat. Komolyan mondom, egyre ügyesebb a vetkőztetésben.  Közben én is megszabadítottam őt a holmijától, persze nekem nehezebb volt, mivel rajtam feküdt.  Végül ismét minden sínen ment.

- Nyugi vigyázok rád! –mondta Zayn halkan és titokzatosan. Ugyanazt a tüzet és forróságot láttam a szemében, mint az első együttlétünkkor.

Közelebb jött hozzám, közelebb, közelebb, még közelebb, mígnem éreztem,hogy eljött a várva várt pillanat. Szorosan magához húzott, s már egy szoros kötelék tartott össze minket. Lassan, óvatosan nekilátott a dolognak, s már most éreztem,hogy sokkal vadabb és sokkal hevesebb, mint máskor. Közben folyamatosan a szemembe nézett, mikor épp nem csókolgatott. Minden piszkos munkát bevállalt helyettem, s nem hagyta hogy én valamit is tegyek az ő kedvére. Neki most így volt jó, hogy ő a vezér. Lassú mozgását az egész testem érezte. Minden porcikámban éreztem a szerelmet és a vonzalmat iránta. Később egyre gyorsabbra váltott, s egyre hevesebben kezdett csókolni. Én úgyszint voltam. Minden pillanatban rám figyelt, én pedig rá. Ez az éjszaka csak a kettőnké volt, nem volt olyan valaki vagy valami ami megzavarhatott volna minket. Végre elérkezett az az idő is, mikor csak egymásra tudunk figyelni.

Part 39

Végül aztán mindenki felkelt. Megbeszéltük hogy ma hazautazunk. Mindenkinek jobb lesz így. Igaz, szívem szerint még maradtam volna, de a suli és a kötelesség hazahúzott. Anyáéknak még el sem újságoltam a nagy hírt. Majd hazafele úton kitalálok valamit, hogy azért meglepetés legyen, de ne kapjanak ott helyben szívrohamot.

Összepakoltuk minden holminkat, majd útnak indultunk.

Előtte még megálltunk azokban az utcákban, amiket a srácokról neveztek el. Mindenki készített egy közös képet a saját utcájával, majd felraktuk a Twitterre, vagyis Zayn felrakta mindenkiét.

Most már tényleg indulnunk kellett, hiszen lefoglaltattuk a repülőjegyet vissza Londonba.

Az egész úton Louis, Liam és Niall ették az agyamat, nehogy elmondjam a csajoknak a kis kiruccanásukat.  Ők hárman közvetlen mögöttünk ültek, hát igen. Nem véletlenül.

- Katy! Szépséges Katy! –Niall

- Katy, te egy tünemény vagy. –Louis

- Mondták már mekkora egy Isten vagy? –Liam

- Ejj ejj srácok. Késő bánat. –mondtam

- Hát igen srácok, most már késő könyörögni. –Zayn

- Na te csak kussolj, a te ötleted volt az utolsó megállóhely. –Louis

Zaynre néztem és vártam hogy mit reagál Louis mondatára, de elég jól vette a lapot.

- Igen, de hát ugye a legénybúcsúkból kihagyhatatlanok a félmeztelen csajok. –mondta Zayn teljes összeszedettséggel és kiegyensúlyozottsággal.

- Még az elő legénybúcsúkból is. –Niall

- Zayn, téged nem kínozlak tovább, de veletek még számolok. –direkt húztam az agyukat. Tudtam,hogy úgysem mondok semmit a csajoknak, de akkor is, jó volt egy kicsit szórakozni velük. Ennyit megérdemelnek. Ennyi szívatás nem árt senkinek. Most végre visszaadhatom azokat a félbeszakított pillanatokat és a kellemetlen helyzeteket.

A jó pár órás út után végre hazaértünk. Mi ketten először anyáékhoz mentünk, elújságolni a nagy hírt.

Amikor az ajtóhoz értünk, a gyomrom elkezdett remegni s legyökereztem. Agyon szorítottam Zayn kezét, aki egy halk „Aú”-val nyugtázta az egész is eszmecserénket. Úgy éreztem magam, mint az első együttlétünknél. Kicsit izgultam, de mégis örömmel töltött el. Na jó, be kell hogy valljam, hogy most nagyon izgultam. Kimondhatatlanul és leírhatatlanul. Zayn az ajkait harapdálta és folyton pislogott. Ő is ugyanígy érezhette magát, mint én.

Csak álltunk a bejárati ajtó előtt és néztük azt. Vártuk,hogy valaki kinyissa, de senki sem jött. Mondjuk ez logikus, mivel nem is kopogtunk. Persze a kulcsom nem volt nálam, így tovább álltunk az ajtó előtt.

- Bemegyünk? –kérdezte Zayn halkan suttogva nehogy valaki meghallja. Nem akartuk hogy valaki meglásson minket pont most, pont itt, a nagy bejelentés előtt. Persze ha azt akarjuk elérni hogy ne lássanak meg minket, akkor bizony be kellene mennünk.

- Menjünk. –mondtam határozottan.

- Akármi is történik bent, és mindig is szerettelek. –mondta remegő hangos csillogó szemekkel.

- Mitől félsz vagy kitől? Apától? –kérdeztem. Már éppen hogy megérintettem a kilincset, de Zayn közbeszólt.

- Amikor rám néz, mindig olyan mogorván bámul rám.

- Nem kell félned tőle, nem harap. Legalábbis remélem. Amúgy meg nem néz rád mogorván, csak alaposan szemügyre vesz.

- Szerintem nem élem túl. A szüleid nem fogják elfogadni hogy elraboltam a kicsi lányukat és ezt-azt műveltem vele. Apukád ki fog nyírni. Pedig az elején még nagyon kedvelt.

- Most is kedvel, csak félt engem. Nagyon szeret téged. Anyáról nem is beszélve.

- Hát nem tudom hogy jó ötlet-e bemenni oda. A biztonság kedvéért felhívom a mentősöket és a hullaszállítót. Biztos ami biztos.

- Jaj, ne viccelj már.

- Én nem viccelek. –teljes komolysággal rám nézett. Egy csepp mosoly sem volt az arcán, csak rémület és ijedtség.

- Apa nem közveszélyes, csak akkor amikor meccset néz. Akkor nem lehet hozzá szólni.

- És mi van ha éppen meccset néz és megzavarjuk? Leszedi a fejem.

- Nyugi már. Az előbb még semmi bajod sem volt.

- Igen, de az előbb volt. Azóta már átgondoltam a dolgot. Jobb lesz ha elrabollak és titokban egy lakatlan szigeten házasodunk össze.

- Zayn! Szedd össze magad! Férfi vagy vagy sem?

- Férfi vagyok!

- Nem hallom!

- Férfi vagyok! –kiáltott hangosan Zayn, majd anya kinyitotta bejárati ajtót.

- Ki itt a férfi? –jött ki az ajtón a mindig mosolygó édesanyám.

- Jaj anya! –gyorsan a nyakába ugrottam majd szorosan magamhoz öleltem.

- Kicsim! Annyira hiányoztál! jól vagy? Nem bántottak? Hallottam a dologról. Úgy volt,hogy apáddal odamegyünk érted, de a szörnyűséget hallván nem indultak gépek Hawaiira.

- Semmi gond anya, egyben vagyok amint látod. Nem történt semmi. Kicsit meglőttek, de már nem fáj.

- Rendes orvos látta már? Mert ha nem akkor elviszlek Dr. Dowerhez. Kitudja milyen orvosok vannak arrafelé.

- Nagyon jók, anya. Nem kell aggódnod.

-  Biztos hogy nem történt más?

- Hát, pont azért vagyunk itt. –mondtam

- Zayn jól vagy? Fal fehér vagy. –anya

- Köszönöm, megvagyok. –bólintott egyet majd kipréselt magából egy erőltetett mosolyt.

- Hát fiam, biztos elkaptál valami fertőzést ott azon a koszos szigeten. Na gyere be, adok valami gyógyszert.

Anya betessékelt minket a házba. Én egyből a hűtőszekrény felé rohantam. Biztos voltam benne,hogy anya sütött valamit. Akármilyen meglepő,minden nap süt valamit. Ez a hobbija.

Ismét bejött a jóslatom, a hűtő közepén egy hatalmas szelet epertorta volt. Nagyokat szemeztem vele, majd kivettem a hűtőből.

Szegény Zaynt magára hagytam a nappaliban anyával és apával. Kénytelen voltam gyorsan elővenni a tányért és a villát a tortámhoz, hogy ne kelljen Zaynnek egyedül lennie a szüleimmel ilyen állapotban.

bementem a nappaliban,ahol apa éppen meccset nézett. Szokás szerint ideges volt, mert vesztésre áll a csapata.

- Teszed le! –anya rám kiáltott, majd a kezemben lévő tortaszeletre nézett.

- Mit tettem? –kérdeztem idétlenkedve.

- Az Zayné. –anya

Nagy szemmel néztem anyára aki tényleg komolyan gondolta a dolgot.

- Azt Zaynnek tettem félre, tegnap sütöttem.

- És nekem mi? –kérdeztem

- Én azt nem tudom, de az nem a tiéd. –már nyújtotta is a kezét,hogy adjam neki oda a tortámat. Vagyis Zayn tortáját.

- Tessék szívem, ez a tiéd. –anya nagylelkűen átnyújtotta az én tortámat Zaynnek. Egyből vette a lapot, lelkiismeret furdalás nélkül elvette a tortámat és befalta.

- Ez nagyon finom volt! Köszönöm szépen! –Zayn megköszönte a finom tortát, ami mellesleg  az ENYÉM lehetett volna.

- Örülök neki hogy ízlett. Katy, légszíves vidd ki a tányért és mosd el. –anya rám parancsolt , úgy mint régen.

Nagy durcásan kimentem a konyhába és még mindig azon a szelet tortán mérgelődtem. Még hogy a saját anyám a barátomnak adja az utolsó szeletet? Átállt a másik oldalra, ez nem ér. Sőt, még mosogassam is el.

Visszatipegtem a nappaliba, s pont akkor léptem be, mikor a Liverpool kiegyenlített. Apa hangos üvöltése a fülemet kínozta, de Zaynt még ez sem zavarta. Szegénykém teljesen kómában volt. Anya beszélt hozzá, de nem úgy nézett ki mint aki érti.

Leültem lassan a fotelba és igyekeztem elfelejteni az előbbi kis incidenst és azon gondolkoztam hogy hogyan is kezdjek bele a mondókámba. Apa még mindig a meccset nézi, figyelembe sem vette hogy megjöttünk, ez így nem lesz jó. Szerintem meg kellene várni míg vége lesz a meccsnek. Imádkoztam Istennek,hogy nyerjen a Liverpool, mert ha nem akkor apa mérges lesz és akkor nem lehet beszélni vele. Mondhatjuk úgy is,hogy egy Chelsea - Liverpool meccsen múlik a jövőm.

Szerencsére már a 85. percnél járt a meccs, így már nem kell sokat várni.

Mind a négyen figyelemmel kísértük a meccset, anya kedvtelésből, apa alapból, mi meg kénytelenek voltunk, hiszen apán múlik minden. Anya nagyon szereti Zaynt, sőt sokszor azt érzem hogy már jobba is mint engem, úgyhogy anyát máris kipipálhatjuk. Már csak apa…Na ő keményebb dió. Gyakorlatilag nagyon bírja Zaynt, de még mindig fenntartja az elméletét a férfiakról, mivel a férfiak csak „azt” akarják. Mondjuk ez nem gond, ezen már túl vagyunk. Azok a közös együttlétek...ááh…elmondhatatlan. Zayn mindig jól csinálja amit éppen csinál. Azok az ölelések és azok a forró csókok…hm…

Kicsit elkalandoztam másfelé és eltértem a tárgyról. Hol is tartottam? Ja ott,hogy valahogy meg kéne mondani anyáéknak az igazat.

Miközben én ültem a fotelban és anyáék nézték a meccset, kicsit elkalandoztam. Mindenféle járt az eszemben, de főleg a közös együttlétek. Anya meg is kérdezte egyszer,hogy min mosolygok, én meg rávágtam,hogy nagyon jó ez a meccs. Csak legyintett egyet, majd nézte tovább Zaynnel együtt.

Szerintem Zaynnel egyről álmodozhattunk meccs közben, mert egy pillanatra egymásra néztünk és mind a kettőnk elmosolyodott. Persze utána kénytelen volt a meccset nézni apával, aki még mindig ordított, most a bíró bökte a csőrét. Én meg a rövid és részletes visszaemlékezés után folytattam a futball-mérkőzés bámulását.

Most jön a 90. perc, de még lesz 3 perc hosszabbítás is. Gondoltam magamban,hála Istennek, meghosszabbítják Zayn életét, na és persze az enyémet. Liverpool- Chelsea eddig 1:1. Már csak ebben a 3 percben bízok. Zayn egy pillantást vetett rám, s láttam rajta hogy már majdnem megeszi az idegesség. A lábait nem bírta türtőztetni, azok ír tánclépésekben mozogtak. Én körülbelül ugyanilyen helyzetben voltam, csak anya volt teljesen higgadt, aki lassan, eszegette a szőlőszemeket az asztalról.

Láttam hogy Steven Gerrard iramodik a labdával,megy, megy, majd messziről belövi a labdát a hálóba. Azt az ordítást hallani kellett volna. Apa felugrott a kanapéról és elkezdett idétlenül táncolni. Én örömmel az arcomon Zaynre néztem, aki ugyanilyen boldog volt. Láttam rajta,hogy már nem feszült, eltűnt a komor arc és abbamaradt a szótlanság. Zayn is felpattant, majd együtt kezdtek el táncolni apával. Az nem is számított, hogy Zayn nem nagy Liverpool rajongó, habár szereti, de nem a kedvence, na mindegy ez lényegtelen, szóval felpattant a kanapéról és együtt táncolt apával. Anyával meg csak nevettünk az egészen. Gondoltam magamban, hogy ez a kis ír tánc jó bemelegítésnek, utána jön a hideg zuhany.

Végre lehiggadtak a kedélyek és már apa is visszatért az élők sorába. Pár percig még a meccset vitatták meg Zaynnel, ketten, majd egy kis figyelmet kértem.

Minden és mindenki elcsendesült, mindenki elhallgatott. Zayn és hatalmasat nyelt, majd odajött és leült mellém a fotel egyik karjára.

- Anya, apa. Szeretnénk valamit mondani. Apa légy szíves figyelj! –rászóltam apámra, aki még mindig a meccs mámora alatt volt.

- Figyelek,figyelek. –mondta apa.

- Mi a baj kicsim? –anya

- Nem ok nélkül jöttünk ide ugyanis Hawaiion egy kicsit felpörögtek a dolgok. –mondtam

- Csak nem terhes vagy? Mert ha igen akkor… -apa

- Nem, nem terhes. Legalábbis remélem hogy még nem az. –Zayn

- Nem, nem erről van szó. –vágtam közbe.

- Remélem is. Ilyen fiatalon gyermeket vállalni az nagy felelősség. –anya

- Nem, nem , én vigyáztam. –Zayn

- Zayn! Shhh. –csitítottam le őt, nehogy őszinteségében olyat mondjon el amit nem kellene.

- Jól van na. –mondta

Anyáék csak nagy szemekkel bámultak ránk, mintha még nem láttak volna fehér embert. Mégis mit gondoltak? Összeköltöztünk meg minden és utána semmi? Elvégre együtt járunk vagy mi.

Igyekeztem megtörni a kínos csendet, ezért megpróbáltam folytatni a mondókámat.

- Mi nem azért jöttünk ide hogy kivesézzük a magánéletünket, egészen másért.

- Hallgatlak. –apa már kapizsgálta a dolgot, összekulcsolt kézzel hátradőlt a kanapén, majd várta hogy mit mondunk.

- Zayn? –pillantottam a mellettem ülő fekete hajú srácra, aki remegett a félelemtől.

- Mr. és Mrs. Smith  el kell hogy mondjam,hogy Hawaiion megkértem a lányuk kezét. Ő igent mondott. Már csak magukon a sor hogy mit válaszolnak. –Zayn nagy zavarában elkezdte ismét magázni anyáékat, pedig már megbeszélték,hogy tegeződni fognak. Na nem baj, így talán még hitelesebb volt az egész.

- Hát…mit is mondjunk…Dave?

- Szerintem nem jó ötlet. Ne értsd félre Zayn, én nagyon kedvellek és szinte már a fiamnak tekintelek, de ezt már nem engedhetem meg. Az összeköltözésbe is nagy nehezen mentem bele, de arra is anyád beszélt rá. Szerinte már felnőtt vagy, szerintem még nem. Ez még túl korai nektek. Fiatalok vagytok még, élvezzétek az életet. –apa

- Most csak viccelsz ugye? –kérdeztem idegesen.

- Nem kislányom, nem viccelek.

- Hát pont ez a baj. A kislány szó. Én már nem vagyok kislány, vedd végre észre. Érett nő vagyok.

- Ebben egyetértek. Mármint az utóbbival. –Zayn

- De Dave, Katynek igaza van. Ilyen rendes srácot manapság már nem találni. Azt akarod hogy egy vad motorossal vagy valami huligánnal akadjon össze? –anya

- Nem akarok én semmi motorost se huligánt, én csak azt mondtam hogy szerintem még korai. Drágám ők még csak gyerekek. –apa

- Felnőtt gyermekek, így akartad mondani? –anya

- Dave hidd el hogy már elég érettek vagyunk mind a ketten. –Zayn

- Az lehet, ebben nem is kételkedem, én csak meg szeretném óvni a lányomat. –apa

- Kitől? –kérdeztem felemelt hanggal, s már teljesen eluralkodott rajtam a hisztérika és az idegeség.

- Bármilyen meglepő, Zayntől. –apa

- Tőlem? Én sosem tudnám bántani Katyt hiszen szeretem. –Zayn

- Én nem fizikai bántalmazásra gondoltam. Ez olyan sztár élet, amibe Katy nem tartozik bele. Zayn majd elmegy a haverjaival egy világ körüli turnéra, minden nap más szállodában alszanak más-más lányokkal.

- Ez nem így van. –tiltakozott Zayn

- Fiam én téged kedvellek, ne érted félre…

- Ha kedvelnél akkor nem így viszonyulnál hozzám hogy majd pont én fogom bántani Katyt. Ez badarság, már megbocsáss.

Anya és én nem mertünk a vitába csatlakozni, mert úgy véltük,hogy mi csak olajat öntenénk a tűzre. Apa és Zayn tovább vitatkoztak, mintha mi ott se lennénk.

- Ha ennyire félted a lányodat, akkor miért engedted meg hogy velem lakjon? –Zayn

- A drága jó feleségem beszélt rá. Ha rajtam múlik akkor még mindig itt lakna velünk. Sőt, el sem engedtem volna Londonba a nénjéhez a nyáron.

- Dave, én nem ilyennek ismertelek meg. Az előbb még itt hülyéskedtünk a gól után.

- Az előbb volt Zayn, most meg most van.

- Fogadjunk hogy sosem kedveltél engem.

- Őszintén szólva sosem bíztam benned. Kedvellek, mint egy barátot vagy egy embert, de nem nagyon tudtál a bizalmamba férkőzni.

- Hát mit is mondjak, elég sokszor elengedted velem a lányodat, még a reptérre is kijöttél velünk. Akkor is szólhattál volna.

- Láttam hogy Katy boldog és nem akartam félbeszakítani a nyaralását.

- És szerinted nem lenne boldog ha hozzám jönne?

- Véleményem szerint nem.

- Mondd meg miért! Legalább egy okot mondj hogy miért nem lehet az enyém.

- Mert még csak gyerek azért.

- Könyörgöm egy évvel fiatalabb nálam, már hogy lenne gyerek.

- Dave, te nem ilyen voltál. Egy folyton vidám fickót ismertem meg benned, de ez most eltűnt.

- Sajnálom Zayn, de nem változtatok a válaszomon. Nem szeretném hogy összeházasodjatok, sőt nyugodtabb lennék,ha Katy visszaköltözne az otthonába.

- De már van neki otthona, mellettem.

- Zayn, én egy darabig tűrtem hogy veled van, de most már elég.

- Miért mi a baja velem?

- Igen mi a bajod Zaynnel? Egy intelligens és rendes fiú. Megismétlem, Katy ilyet srácot nem talál minden sarkon. –anya

- Drágám ha nem értetted meg akkor még egyszer elmondom hogy nem engedélyezem a házasságot és pont. Én bírom Zaynt, de ne legyen a lányom mellett. Nézz a lányunkra, nézd meg mit tett vele.

Én csak álltam egy helyben és sírtam. A könny patakban ömlött le az arcomról. Eddig senki észre sem vett, most meg mindenki engem bámul.

- Látod? Tetoválást csináltatott, sőt a fő dolog hogy még golyót is kapott a vállába. Szívem meg is halhatott volna.

- Ugyan már Dave! Ne mondd hogy te nem voltál fiatal. –anya

- De voltam, és ez a baj. Ettől szeretném megóvni a lányomat.

- Csak szólok hogy az egyik sem Zayn hibája volt. A tetkót én akartam, a golyót meg csak véletlenül kaptam.

- Te csak nem szólalj meg! –apa

- Mert? Mi lesz?

- Katy, ne akarj felmérgesíteni.

- Dave, nem ismerek rád. –anya

- Eddig tűrtem, de már ez sok. Nagyon sok. Te teljesen megváltoztattad a lányomat. Ő nem ilyen volt. Szorgalmas volt és okos, mindig jeles volt az iskolában is.

- Akkor nem jól ismerted a lányodat. Ő sosem volt ilyen. Mindig is vad és vagány volt. Nem félt megmondani a véleményét és bármit megtett a céljaiért. Na ez az igazi Katy.

- Zayn, ne idegesíts fel még jobban! Mostantól Katy visszaköltözik az otthonába.

- Nem apa, nem jövök vissza. Én Zaynnel fogok élni és össze is házasodunk, akár tetszik, akár nem. –mondtam határozottan. Közben a könnyem csak hullott, mint valami nyári zápor.

Anya meg már a fejét fogta hogy egy ártatlan kis meccsnézésből mekkora vita kerekedett.

- Zayn kérlek menjünk el innen.

- Kérésed számomra parancs.

Anyától elbúcsúztam, de apára rá sem néztem. Már éppen indultunk a bejárati ajtóhoz, mikor Zayn visszafordult:

- Egy IGEN is elég lett volna…

Apa nem szólt egy szót sem, de az arcáról mindent le lehetett olvasni. Belülről tombolt. Visszafordultam én is, vetettem egy pillantást anyára, akiről messze kiütött a szomorú és a sajnálkozó tekintet. Ő nagyon szereti Zaynt, ez nem kérdés. Úgy tudtam,hogy apának is az egyik szíve csücske, de úgy látszik révedtem. Apa sosem szerette Zaynt, csak eltűrte,miattam.

Akár beleegyezik akár nem, mi akkor is összeházasodunk. Szerencsére Zayn családja egyből igent mondott, sőt szeretnének engem személyesen is megismerni.

Amint kiléptünk az ajtón, Zayn nyakába borultam és elkezdtem sírni. Nem érdekelt hogy ki lát vagy ki hall minket, én csak sírtam. Zayn próbált azzal vigasztalni,hogy apa majd megnyugszik meg hogy majd meggondolja magát, de most az egyszer nem hittem neki. Tudtam hogy apa milyen makacs és hogy nem fogja megváltoztatni a döntését.

Lassan hazaballagtunk, vissza az igazi otthonunkba.

Otthon nem volt kedvem semmihez. Egész nap letört voltam és szomorú. Eszembe jutott,hogy holnap suli lesz. A francba, lehetnék már végzős, most abszolút nem érdekel a suli. Apa szépen elcseszte az egész napomat. Este Zayn felhívta az egész bandát, barátnőstül,hogy jöjjenek el és vigasztaljanak meg, ők persze egyből jöttek, kivéve Selt. Ez  is nagyon jó hogy a legjobb barátnőm nem jön el. Na mindegy, már nem törtem a fejemet mert még belesajdul.

Kicsit a srácoknak sikerült felvidítaniuk a fa vicceikkel és az örökös titkos, még sosem hallott sztorijaikkal, sőt előadták nekem a Rómeó és Júliát, de úgy, hogy Louis volt Rómeó és Harry Júlia, s az egész történetet elrappelték.

Sőt, Niall és Eleanor még ruhát is cseréltek. Mondjuk Niall elég hülyén mutatott  miniszoknyában és a harisnyában…