Part 39

Végül aztán mindenki felkelt. Megbeszéltük hogy ma hazautazunk. Mindenkinek jobb lesz így. Igaz, szívem szerint még maradtam volna, de a suli és a kötelesség hazahúzott. Anyáéknak még el sem újságoltam a nagy hírt. Majd hazafele úton kitalálok valamit, hogy azért meglepetés legyen, de ne kapjanak ott helyben szívrohamot.

Összepakoltuk minden holminkat, majd útnak indultunk.

Előtte még megálltunk azokban az utcákban, amiket a srácokról neveztek el. Mindenki készített egy közös képet a saját utcájával, majd felraktuk a Twitterre, vagyis Zayn felrakta mindenkiét.

Most már tényleg indulnunk kellett, hiszen lefoglaltattuk a repülőjegyet vissza Londonba.

Az egész úton Louis, Liam és Niall ették az agyamat, nehogy elmondjam a csajoknak a kis kiruccanásukat.  Ők hárman közvetlen mögöttünk ültek, hát igen. Nem véletlenül.

- Katy! Szépséges Katy! –Niall

- Katy, te egy tünemény vagy. –Louis

- Mondták már mekkora egy Isten vagy? –Liam

- Ejj ejj srácok. Késő bánat. –mondtam

- Hát igen srácok, most már késő könyörögni. –Zayn

- Na te csak kussolj, a te ötleted volt az utolsó megállóhely. –Louis

Zaynre néztem és vártam hogy mit reagál Louis mondatára, de elég jól vette a lapot.

- Igen, de hát ugye a legénybúcsúkból kihagyhatatlanok a félmeztelen csajok. –mondta Zayn teljes összeszedettséggel és kiegyensúlyozottsággal.

- Még az elő legénybúcsúkból is. –Niall

- Zayn, téged nem kínozlak tovább, de veletek még számolok. –direkt húztam az agyukat. Tudtam,hogy úgysem mondok semmit a csajoknak, de akkor is, jó volt egy kicsit szórakozni velük. Ennyit megérdemelnek. Ennyi szívatás nem árt senkinek. Most végre visszaadhatom azokat a félbeszakított pillanatokat és a kellemetlen helyzeteket.

A jó pár órás út után végre hazaértünk. Mi ketten először anyáékhoz mentünk, elújságolni a nagy hírt.

Amikor az ajtóhoz értünk, a gyomrom elkezdett remegni s legyökereztem. Agyon szorítottam Zayn kezét, aki egy halk „Aú”-val nyugtázta az egész is eszmecserénket. Úgy éreztem magam, mint az első együttlétünknél. Kicsit izgultam, de mégis örömmel töltött el. Na jó, be kell hogy valljam, hogy most nagyon izgultam. Kimondhatatlanul és leírhatatlanul. Zayn az ajkait harapdálta és folyton pislogott. Ő is ugyanígy érezhette magát, mint én.

Csak álltunk a bejárati ajtó előtt és néztük azt. Vártuk,hogy valaki kinyissa, de senki sem jött. Mondjuk ez logikus, mivel nem is kopogtunk. Persze a kulcsom nem volt nálam, így tovább álltunk az ajtó előtt.

- Bemegyünk? –kérdezte Zayn halkan suttogva nehogy valaki meghallja. Nem akartuk hogy valaki meglásson minket pont most, pont itt, a nagy bejelentés előtt. Persze ha azt akarjuk elérni hogy ne lássanak meg minket, akkor bizony be kellene mennünk.

- Menjünk. –mondtam határozottan.

- Akármi is történik bent, és mindig is szerettelek. –mondta remegő hangos csillogó szemekkel.

- Mitől félsz vagy kitől? Apától? –kérdeztem. Már éppen hogy megérintettem a kilincset, de Zayn közbeszólt.

- Amikor rám néz, mindig olyan mogorván bámul rám.

- Nem kell félned tőle, nem harap. Legalábbis remélem. Amúgy meg nem néz rád mogorván, csak alaposan szemügyre vesz.

- Szerintem nem élem túl. A szüleid nem fogják elfogadni hogy elraboltam a kicsi lányukat és ezt-azt műveltem vele. Apukád ki fog nyírni. Pedig az elején még nagyon kedvelt.

- Most is kedvel, csak félt engem. Nagyon szeret téged. Anyáról nem is beszélve.

- Hát nem tudom hogy jó ötlet-e bemenni oda. A biztonság kedvéért felhívom a mentősöket és a hullaszállítót. Biztos ami biztos.

- Jaj, ne viccelj már.

- Én nem viccelek. –teljes komolysággal rám nézett. Egy csepp mosoly sem volt az arcán, csak rémület és ijedtség.

- Apa nem közveszélyes, csak akkor amikor meccset néz. Akkor nem lehet hozzá szólni.

- És mi van ha éppen meccset néz és megzavarjuk? Leszedi a fejem.

- Nyugi már. Az előbb még semmi bajod sem volt.

- Igen, de az előbb volt. Azóta már átgondoltam a dolgot. Jobb lesz ha elrabollak és titokban egy lakatlan szigeten házasodunk össze.

- Zayn! Szedd össze magad! Férfi vagy vagy sem?

- Férfi vagyok!

- Nem hallom!

- Férfi vagyok! –kiáltott hangosan Zayn, majd anya kinyitotta bejárati ajtót.

- Ki itt a férfi? –jött ki az ajtón a mindig mosolygó édesanyám.

- Jaj anya! –gyorsan a nyakába ugrottam majd szorosan magamhoz öleltem.

- Kicsim! Annyira hiányoztál! jól vagy? Nem bántottak? Hallottam a dologról. Úgy volt,hogy apáddal odamegyünk érted, de a szörnyűséget hallván nem indultak gépek Hawaiira.

- Semmi gond anya, egyben vagyok amint látod. Nem történt semmi. Kicsit meglőttek, de már nem fáj.

- Rendes orvos látta már? Mert ha nem akkor elviszlek Dr. Dowerhez. Kitudja milyen orvosok vannak arrafelé.

- Nagyon jók, anya. Nem kell aggódnod.

-  Biztos hogy nem történt más?

- Hát, pont azért vagyunk itt. –mondtam

- Zayn jól vagy? Fal fehér vagy. –anya

- Köszönöm, megvagyok. –bólintott egyet majd kipréselt magából egy erőltetett mosolyt.

- Hát fiam, biztos elkaptál valami fertőzést ott azon a koszos szigeten. Na gyere be, adok valami gyógyszert.

Anya betessékelt minket a házba. Én egyből a hűtőszekrény felé rohantam. Biztos voltam benne,hogy anya sütött valamit. Akármilyen meglepő,minden nap süt valamit. Ez a hobbija.

Ismét bejött a jóslatom, a hűtő közepén egy hatalmas szelet epertorta volt. Nagyokat szemeztem vele, majd kivettem a hűtőből.

Szegény Zaynt magára hagytam a nappaliban anyával és apával. Kénytelen voltam gyorsan elővenni a tányért és a villát a tortámhoz, hogy ne kelljen Zaynnek egyedül lennie a szüleimmel ilyen állapotban.

bementem a nappaliban,ahol apa éppen meccset nézett. Szokás szerint ideges volt, mert vesztésre áll a csapata.

- Teszed le! –anya rám kiáltott, majd a kezemben lévő tortaszeletre nézett.

- Mit tettem? –kérdeztem idétlenkedve.

- Az Zayné. –anya

Nagy szemmel néztem anyára aki tényleg komolyan gondolta a dolgot.

- Azt Zaynnek tettem félre, tegnap sütöttem.

- És nekem mi? –kérdeztem

- Én azt nem tudom, de az nem a tiéd. –már nyújtotta is a kezét,hogy adjam neki oda a tortámat. Vagyis Zayn tortáját.

- Tessék szívem, ez a tiéd. –anya nagylelkűen átnyújtotta az én tortámat Zaynnek. Egyből vette a lapot, lelkiismeret furdalás nélkül elvette a tortámat és befalta.

- Ez nagyon finom volt! Köszönöm szépen! –Zayn megköszönte a finom tortát, ami mellesleg  az ENYÉM lehetett volna.

- Örülök neki hogy ízlett. Katy, légszíves vidd ki a tányért és mosd el. –anya rám parancsolt , úgy mint régen.

Nagy durcásan kimentem a konyhába és még mindig azon a szelet tortán mérgelődtem. Még hogy a saját anyám a barátomnak adja az utolsó szeletet? Átállt a másik oldalra, ez nem ér. Sőt, még mosogassam is el.

Visszatipegtem a nappaliba, s pont akkor léptem be, mikor a Liverpool kiegyenlített. Apa hangos üvöltése a fülemet kínozta, de Zaynt még ez sem zavarta. Szegénykém teljesen kómában volt. Anya beszélt hozzá, de nem úgy nézett ki mint aki érti.

Leültem lassan a fotelba és igyekeztem elfelejteni az előbbi kis incidenst és azon gondolkoztam hogy hogyan is kezdjek bele a mondókámba. Apa még mindig a meccset nézi, figyelembe sem vette hogy megjöttünk, ez így nem lesz jó. Szerintem meg kellene várni míg vége lesz a meccsnek. Imádkoztam Istennek,hogy nyerjen a Liverpool, mert ha nem akkor apa mérges lesz és akkor nem lehet beszélni vele. Mondhatjuk úgy is,hogy egy Chelsea - Liverpool meccsen múlik a jövőm.

Szerencsére már a 85. percnél járt a meccs, így már nem kell sokat várni.

Mind a négyen figyelemmel kísértük a meccset, anya kedvtelésből, apa alapból, mi meg kénytelenek voltunk, hiszen apán múlik minden. Anya nagyon szereti Zaynt, sőt sokszor azt érzem hogy már jobba is mint engem, úgyhogy anyát máris kipipálhatjuk. Már csak apa…Na ő keményebb dió. Gyakorlatilag nagyon bírja Zaynt, de még mindig fenntartja az elméletét a férfiakról, mivel a férfiak csak „azt” akarják. Mondjuk ez nem gond, ezen már túl vagyunk. Azok a közös együttlétek...ááh…elmondhatatlan. Zayn mindig jól csinálja amit éppen csinál. Azok az ölelések és azok a forró csókok…hm…

Kicsit elkalandoztam másfelé és eltértem a tárgyról. Hol is tartottam? Ja ott,hogy valahogy meg kéne mondani anyáéknak az igazat.

Miközben én ültem a fotelban és anyáék nézték a meccset, kicsit elkalandoztam. Mindenféle járt az eszemben, de főleg a közös együttlétek. Anya meg is kérdezte egyszer,hogy min mosolygok, én meg rávágtam,hogy nagyon jó ez a meccs. Csak legyintett egyet, majd nézte tovább Zaynnel együtt.

Szerintem Zaynnel egyről álmodozhattunk meccs közben, mert egy pillanatra egymásra néztünk és mind a kettőnk elmosolyodott. Persze utána kénytelen volt a meccset nézni apával, aki még mindig ordított, most a bíró bökte a csőrét. Én meg a rövid és részletes visszaemlékezés után folytattam a futball-mérkőzés bámulását.

Most jön a 90. perc, de még lesz 3 perc hosszabbítás is. Gondoltam magamban,hála Istennek, meghosszabbítják Zayn életét, na és persze az enyémet. Liverpool- Chelsea eddig 1:1. Már csak ebben a 3 percben bízok. Zayn egy pillantást vetett rám, s láttam rajta hogy már majdnem megeszi az idegesség. A lábait nem bírta türtőztetni, azok ír tánclépésekben mozogtak. Én körülbelül ugyanilyen helyzetben voltam, csak anya volt teljesen higgadt, aki lassan, eszegette a szőlőszemeket az asztalról.

Láttam hogy Steven Gerrard iramodik a labdával,megy, megy, majd messziről belövi a labdát a hálóba. Azt az ordítást hallani kellett volna. Apa felugrott a kanapéról és elkezdett idétlenül táncolni. Én örömmel az arcomon Zaynre néztem, aki ugyanilyen boldog volt. Láttam rajta,hogy már nem feszült, eltűnt a komor arc és abbamaradt a szótlanság. Zayn is felpattant, majd együtt kezdtek el táncolni apával. Az nem is számított, hogy Zayn nem nagy Liverpool rajongó, habár szereti, de nem a kedvence, na mindegy ez lényegtelen, szóval felpattant a kanapéról és együtt táncolt apával. Anyával meg csak nevettünk az egészen. Gondoltam magamban, hogy ez a kis ír tánc jó bemelegítésnek, utána jön a hideg zuhany.

Végre lehiggadtak a kedélyek és már apa is visszatért az élők sorába. Pár percig még a meccset vitatták meg Zaynnel, ketten, majd egy kis figyelmet kértem.

Minden és mindenki elcsendesült, mindenki elhallgatott. Zayn és hatalmasat nyelt, majd odajött és leült mellém a fotel egyik karjára.

- Anya, apa. Szeretnénk valamit mondani. Apa légy szíves figyelj! –rászóltam apámra, aki még mindig a meccs mámora alatt volt.

- Figyelek,figyelek. –mondta apa.

- Mi a baj kicsim? –anya

- Nem ok nélkül jöttünk ide ugyanis Hawaiion egy kicsit felpörögtek a dolgok. –mondtam

- Csak nem terhes vagy? Mert ha igen akkor… -apa

- Nem, nem terhes. Legalábbis remélem hogy még nem az. –Zayn

- Nem, nem erről van szó. –vágtam közbe.

- Remélem is. Ilyen fiatalon gyermeket vállalni az nagy felelősség. –anya

- Nem, nem , én vigyáztam. –Zayn

- Zayn! Shhh. –csitítottam le őt, nehogy őszinteségében olyat mondjon el amit nem kellene.

- Jól van na. –mondta

Anyáék csak nagy szemekkel bámultak ránk, mintha még nem láttak volna fehér embert. Mégis mit gondoltak? Összeköltöztünk meg minden és utána semmi? Elvégre együtt járunk vagy mi.

Igyekeztem megtörni a kínos csendet, ezért megpróbáltam folytatni a mondókámat.

- Mi nem azért jöttünk ide hogy kivesézzük a magánéletünket, egészen másért.

- Hallgatlak. –apa már kapizsgálta a dolgot, összekulcsolt kézzel hátradőlt a kanapén, majd várta hogy mit mondunk.

- Zayn? –pillantottam a mellettem ülő fekete hajú srácra, aki remegett a félelemtől.

- Mr. és Mrs. Smith  el kell hogy mondjam,hogy Hawaiion megkértem a lányuk kezét. Ő igent mondott. Már csak magukon a sor hogy mit válaszolnak. –Zayn nagy zavarában elkezdte ismét magázni anyáékat, pedig már megbeszélték,hogy tegeződni fognak. Na nem baj, így talán még hitelesebb volt az egész.

- Hát…mit is mondjunk…Dave?

- Szerintem nem jó ötlet. Ne értsd félre Zayn, én nagyon kedvellek és szinte már a fiamnak tekintelek, de ezt már nem engedhetem meg. Az összeköltözésbe is nagy nehezen mentem bele, de arra is anyád beszélt rá. Szerinte már felnőtt vagy, szerintem még nem. Ez még túl korai nektek. Fiatalok vagytok még, élvezzétek az életet. –apa

- Most csak viccelsz ugye? –kérdeztem idegesen.

- Nem kislányom, nem viccelek.

- Hát pont ez a baj. A kislány szó. Én már nem vagyok kislány, vedd végre észre. Érett nő vagyok.

- Ebben egyetértek. Mármint az utóbbival. –Zayn

- De Dave, Katynek igaza van. Ilyen rendes srácot manapság már nem találni. Azt akarod hogy egy vad motorossal vagy valami huligánnal akadjon össze? –anya

- Nem akarok én semmi motorost se huligánt, én csak azt mondtam hogy szerintem még korai. Drágám ők még csak gyerekek. –apa

- Felnőtt gyermekek, így akartad mondani? –anya

- Dave hidd el hogy már elég érettek vagyunk mind a ketten. –Zayn

- Az lehet, ebben nem is kételkedem, én csak meg szeretném óvni a lányomat. –apa

- Kitől? –kérdeztem felemelt hanggal, s már teljesen eluralkodott rajtam a hisztérika és az idegeség.

- Bármilyen meglepő, Zayntől. –apa

- Tőlem? Én sosem tudnám bántani Katyt hiszen szeretem. –Zayn

- Én nem fizikai bántalmazásra gondoltam. Ez olyan sztár élet, amibe Katy nem tartozik bele. Zayn majd elmegy a haverjaival egy világ körüli turnéra, minden nap más szállodában alszanak más-más lányokkal.

- Ez nem így van. –tiltakozott Zayn

- Fiam én téged kedvellek, ne érted félre…

- Ha kedvelnél akkor nem így viszonyulnál hozzám hogy majd pont én fogom bántani Katyt. Ez badarság, már megbocsáss.

Anya és én nem mertünk a vitába csatlakozni, mert úgy véltük,hogy mi csak olajat öntenénk a tűzre. Apa és Zayn tovább vitatkoztak, mintha mi ott se lennénk.

- Ha ennyire félted a lányodat, akkor miért engedted meg hogy velem lakjon? –Zayn

- A drága jó feleségem beszélt rá. Ha rajtam múlik akkor még mindig itt lakna velünk. Sőt, el sem engedtem volna Londonba a nénjéhez a nyáron.

- Dave, én nem ilyennek ismertelek meg. Az előbb még itt hülyéskedtünk a gól után.

- Az előbb volt Zayn, most meg most van.

- Fogadjunk hogy sosem kedveltél engem.

- Őszintén szólva sosem bíztam benned. Kedvellek, mint egy barátot vagy egy embert, de nem nagyon tudtál a bizalmamba férkőzni.

- Hát mit is mondjak, elég sokszor elengedted velem a lányodat, még a reptérre is kijöttél velünk. Akkor is szólhattál volna.

- Láttam hogy Katy boldog és nem akartam félbeszakítani a nyaralását.

- És szerinted nem lenne boldog ha hozzám jönne?

- Véleményem szerint nem.

- Mondd meg miért! Legalább egy okot mondj hogy miért nem lehet az enyém.

- Mert még csak gyerek azért.

- Könyörgöm egy évvel fiatalabb nálam, már hogy lenne gyerek.

- Dave, te nem ilyen voltál. Egy folyton vidám fickót ismertem meg benned, de ez most eltűnt.

- Sajnálom Zayn, de nem változtatok a válaszomon. Nem szeretném hogy összeházasodjatok, sőt nyugodtabb lennék,ha Katy visszaköltözne az otthonába.

- De már van neki otthona, mellettem.

- Zayn, én egy darabig tűrtem hogy veled van, de most már elég.

- Miért mi a baja velem?

- Igen mi a bajod Zaynnel? Egy intelligens és rendes fiú. Megismétlem, Katy ilyet srácot nem talál minden sarkon. –anya

- Drágám ha nem értetted meg akkor még egyszer elmondom hogy nem engedélyezem a házasságot és pont. Én bírom Zaynt, de ne legyen a lányom mellett. Nézz a lányunkra, nézd meg mit tett vele.

Én csak álltam egy helyben és sírtam. A könny patakban ömlött le az arcomról. Eddig senki észre sem vett, most meg mindenki engem bámul.

- Látod? Tetoválást csináltatott, sőt a fő dolog hogy még golyót is kapott a vállába. Szívem meg is halhatott volna.

- Ugyan már Dave! Ne mondd hogy te nem voltál fiatal. –anya

- De voltam, és ez a baj. Ettől szeretném megóvni a lányomat.

- Csak szólok hogy az egyik sem Zayn hibája volt. A tetkót én akartam, a golyót meg csak véletlenül kaptam.

- Te csak nem szólalj meg! –apa

- Mert? Mi lesz?

- Katy, ne akarj felmérgesíteni.

- Dave, nem ismerek rád. –anya

- Eddig tűrtem, de már ez sok. Nagyon sok. Te teljesen megváltoztattad a lányomat. Ő nem ilyen volt. Szorgalmas volt és okos, mindig jeles volt az iskolában is.

- Akkor nem jól ismerted a lányodat. Ő sosem volt ilyen. Mindig is vad és vagány volt. Nem félt megmondani a véleményét és bármit megtett a céljaiért. Na ez az igazi Katy.

- Zayn, ne idegesíts fel még jobban! Mostantól Katy visszaköltözik az otthonába.

- Nem apa, nem jövök vissza. Én Zaynnel fogok élni és össze is házasodunk, akár tetszik, akár nem. –mondtam határozottan. Közben a könnyem csak hullott, mint valami nyári zápor.

Anya meg már a fejét fogta hogy egy ártatlan kis meccsnézésből mekkora vita kerekedett.

- Zayn kérlek menjünk el innen.

- Kérésed számomra parancs.

Anyától elbúcsúztam, de apára rá sem néztem. Már éppen indultunk a bejárati ajtóhoz, mikor Zayn visszafordult:

- Egy IGEN is elég lett volna…

Apa nem szólt egy szót sem, de az arcáról mindent le lehetett olvasni. Belülről tombolt. Visszafordultam én is, vetettem egy pillantást anyára, akiről messze kiütött a szomorú és a sajnálkozó tekintet. Ő nagyon szereti Zaynt, ez nem kérdés. Úgy tudtam,hogy apának is az egyik szíve csücske, de úgy látszik révedtem. Apa sosem szerette Zaynt, csak eltűrte,miattam.

Akár beleegyezik akár nem, mi akkor is összeházasodunk. Szerencsére Zayn családja egyből igent mondott, sőt szeretnének engem személyesen is megismerni.

Amint kiléptünk az ajtón, Zayn nyakába borultam és elkezdtem sírni. Nem érdekelt hogy ki lát vagy ki hall minket, én csak sírtam. Zayn próbált azzal vigasztalni,hogy apa majd megnyugszik meg hogy majd meggondolja magát, de most az egyszer nem hittem neki. Tudtam hogy apa milyen makacs és hogy nem fogja megváltoztatni a döntését.

Lassan hazaballagtunk, vissza az igazi otthonunkba.

Otthon nem volt kedvem semmihez. Egész nap letört voltam és szomorú. Eszembe jutott,hogy holnap suli lesz. A francba, lehetnék már végzős, most abszolút nem érdekel a suli. Apa szépen elcseszte az egész napomat. Este Zayn felhívta az egész bandát, barátnőstül,hogy jöjjenek el és vigasztaljanak meg, ők persze egyből jöttek, kivéve Selt. Ez  is nagyon jó hogy a legjobb barátnőm nem jön el. Na mindegy, már nem törtem a fejemet mert még belesajdul.

Kicsit a srácoknak sikerült felvidítaniuk a fa vicceikkel és az örökös titkos, még sosem hallott sztorijaikkal, sőt előadták nekem a Rómeó és Júliát, de úgy, hogy Louis volt Rómeó és Harry Júlia, s az egész történetet elrappelték.

Sőt, Niall és Eleanor még ruhát is cseréltek. Mondjuk Niall elég hülyén mutatott  miniszoknyában és a harisnyában…