Egy elég
forró éjszaka után milyen is lehet az ember? Azt mondják hogy az együttlét
kifáraszt, de nálunk ennek a reciproka van érvényben. Teljesen feldobódtam, egy
energia bombává alakultam át, Zayn úgyszintén.
Az egész
éjjelt éberen töltöttük, így reggel fel sem kellett kelnünk. Mondjuk elég korán
„keltünk”, mert még hajnali 5 sem volt. Csak henyéltünk és lustálkodtunk egymás
mellett.
- Meg kell
hogy mondjam elég jó vagy. Nem mintha azelőtt nem lettél volna jó, de most
extra jó vagy. –áradozott Zayn.
- Tanul az
ember. –nevettem
- Jó tanárod
van. –a hajamat a fülem mögé tűrte, majd halkan a fülembe súgta.
-
Egyetértek. –visszamosolyogtam rá.
- Én kibírnám
így minden nap.
- Azt
gondoltam. Csak az a bibi,hogy már nem nyár van és kötelezettségeim vannak.
- Mégpedig?
- Például
itt a suli.
- Mondjuk ez
igaz. Nem akarom hogy miattam elkanászodj. Mégis milyen szenátor lenne belőled?
- Haha.
Vicces vagy. Nem készülök politikai pályára, azt meghagyom Selnek.
Látta
rajtam,hogy elfogott a düh, ahogy felhoztam Sel nevét.
- Ne törődj
vele szerelmem. Egy igaz barát nem tesz ilyet. Ha akarod leszek az igaz
barátod. –mosolygott rám.
- Férfi és
nő között nincs barátság. Egy kivétel van. Fernando és én.
- Szerintem
meg van. Mondjuk erre tényleg jó példa Fernando. Őszintén megmondom, amikor a
suliban találkoztam vele, fel sem ismertem, sőt még féltékeny is voltam rá.
- Mondjuk
ezt észrevettem.
- De nem
szólt volna hogy öreg haver, mi már ezer éve ismerjük egymást, vagy valami.
- Különben
az nem volt szép tőled hogy nem ismerted fel elsőre.
- Mondjuk ez
igaz, de ezt már megvitattuk amíg te a konyhában voltál. Másodjára sikerült
felismernem.
- Majd
korrepetállak etikából és polgáriból! –nevettem
- Ingyen?
- Hát persze
hogy nem.
- Mit kérsz
cserébe? –pimaszul rám mosolygott.
- Hát, azt
döntsd el te. –visszamosolyogtam rá.
- Nekem
volna pár ötletem.
- Azt tudom.
Neked mindig mindenre van ötleted.
- Nem
mindig. Például a Sel-es ügyre nincs ötletem. Habár nem is bánom.
- Arra nem
kell magyarázat. Kétszínű dög, az van. Elárulta a legjobb barátnőjét, de ez még
nem is lenne akkora tragédia (aha, persze) de még a barátját is. Most komolyan,
ember az ilyen?
- Szerintem
valami távoli bolygóról érkezett. Álszent kislány, aki a legrosszabb
pillanatban hátba támad.
- A számból
vetted ki a szót.
- Szegény
Niallt sajnálom. Nincs szerencséje a lányokkal.
- Majd
szerzünk neki valami rendes lányt.
- Mégis
hogyan? –kérdezte.
- Bezárjuk
valakivel a liftbe. Állítólag ez beválik.
- Csak
állítólag? –nevetett.
- Ahogy
mondod. Állítólag. –nevettem.
- Örülök
hogy akkor rövidzárlat volt. Az egész életemet megváltoztatta.
- Hát még az
enyémet. Azóta nagyot változtam.
- Ez nem
igaz! Te nem változtál semmit. Ugyanaz az ártatlan kislány maradtál.
- Most csak
viccelsz, ugye?
- Hát persze
hogy viccelek! Ártatlan? Na ne! Jó, erről mondjuk én gondoskodtam, ez tény.
Kislány? Duplán na ne! Tényleg nagyot változtál, de ezt jó értelemben mondom.
Sokkal nyitottabb és közvetlenebb lettél. Régebben olyan félős voltál és nem
voltál biztos az érzéseidben. Jól mondom?
- Mintha
beleláttál volna a fejembe, ezt most úgy mondtad.
- Mert bele
is látok, csak te azt nem vetted észre.
- Kukkoló!
- Mi az? Tán
fáj az igazság? –kérdezte pimaszkodva.
- Ezt a
beszélgetést most mellőzzük! –gondoltam hogy már nem jönnék ki jól belőle.
–Nemsokára suliba kell mennem, elvégre valakinek tanulni is kell. –mondtam,
majd próbáltam felállni az ágyból. Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá,
de ha menni kell hát menni kell.
- Na ne már!
Csak még 5 percre bújj vissza mellém. Nem többre, csak 5 percre.
Olyan
aranyosan bámult rám és az ahogyan könyörgött nekem…leírhatatlan. Nem tudtam
ellenállni a látványnak és vissza kellett feküdnöm mellé.
- Na jó, de
tényleg csak 5 perc.
Aha persze,
abból az 5 percből egy bő fél óra lett. Nem akart elengedni, lefogta mind a két
kezem. Mondtam neki hogy suliba kell mennem, habár élveztem a dolgot. De ő
akkor sem engedett el. Direkt húzta az agyamat és meg engedtem a csábításnak.
Habár mit is tudtam volna tenni két ilyen gyönyörű szempár közepette?
Nagyon
elbeszélgettük az időt, sőt még el sem akart engedni, csak az utolsó
pillanatban.
- Te jó ég!
10 perc és becsengetnek! –kiáltottam fel. Zayn csak most vette észre hogy
mennyi is az idő. Ő még azt gondoltam,hogy még csak olyan 6-7 óra körül lehet.
Szerintem Jetlag-je van. Vagy ilyesmi…
Gyorsan
kiszabadítottam magam Zayn karjai közül, majd villámsebességgel megpróbáltam
felöltözni, majd elkészülődni. Ez egész gyorsan megment, már kész is voltam 5
perc alatt. Remek, 5 percem még maradt, hogy a suliba érjek. Zayn kérdezte hogy
ne vigyen-e el, de jobbnak láttam rohanni. Még mire parkolót talál az 4 perc és
mire odaérünk az 2 perc. Így hát maradtam a futásnál. Kb 4-5 percem van
odaérni. Balszerencsémre az első óra pont kémia. Ott az a büntetés a
későknek,hogy délután bent kell maradniuk takarítani a kémia labort. Nem
szerettem volna ezt a fenséges feladatot magamra vállalni,így rohantam ahogy
csak tudtam. Már félúton jártam, mikor kivettem a telefonom a zsebemből és
megnéztem az időt. Még van 3 percem. Az én órám mindig pontos, amilyen én is
voltam…kihangsúlyozom, VOLTAM.
Lihegve
rohantam az osztálytermünk felé amikor megláttam Fernandót aki éppen be akar
lépni az ajtón. Én csak rohantam és rohantam az ajtó felé, mikor megláttam hogy
megáll az ajtó előtt, gyökeret eresztett. Amikorra odaértem, pont becsengettek,
de már nem jutottam be az osztályba, sőt Fernando se. Persze a tanár már a
szünetben bent ült az osztályban, hogy a saját szemével leellenőrizhesse hogy
ki késik el.
Végre
odaértem az ajtóhoz és egyszerre léptünk be Fernandoval. Csendben odasétáltunk
a padunkhoz, majd leültünk, mintha mi sem történt volna.
- Látom
megvannak a mai takarítónk is. Katy Smith és Fernando Oliveira ma délután 5-ig
itt takarítanak. Mr. Stuman az irodájában fog ülni és ellenőrizni fogja
magukat. Ne lógjanak el! Értve vagyok?
Mind a
ketten egy halk igennel válaszoltunk.
A tanár
máris a szubsztitúció és az elimináció fogalmát kezdte el magyarázni. Nem sűrűn
érdekelt a dolog, inkább oldalba böktem Fernandót, jelezvén hogy mondani
szeretnék valamit.
- Pssz!
–pisszegtem halkan.
- Mi az?
–kérdezett vissza suttogva.
- Miért nem
mentél be az osztályba? Simán bemehettél volna csengetés előtt.
- Tudtam
hogy nem érsz ide időben és gondoltam hogy biztosan nem akar egyedül padokat
sikálni.
- Nem
kellett volna. De ha már megtetted, mindegy, legalább nem leszek egyedül.
- Ez volt a
cél.
Egy
mosollyal nyugtáztam a dolgot, majd mind a ketten előre fordultunk és figyeltük
a tanár prédikálását.
Az összes
többi óra egész jól telt. Végül is nincs nagyobb gondom a tantárgyakkal és a
tanárokkal sem. Ebből kivétel a kémia. A kémiát rühellem. Sőt, olyan fősulira
szeretnék menni, ahol még a kémia fogalmát sem ismerik. Ez a tantárgy sosem
kötött le. Azért is mert halvány lila gőzöm nincs hogy mik azok a szénhidrogén
vegyületek, vagy mik azok a karbonsavak. Zayn sem nagyon rajong a kémiáért,
ezért rá sem számíthatok. Egyedül Fernando nyújt nekem támaszt a tantárggyal
kapcsolatban. A felmérőknél mindig segít nekem, vagy ha nem, akkor róla
puskázom. Az utóbbi az ritkábban fordul elő, szerencsére.
Az utolsó
óra végén, ami mellesleg a kedvenc órám (rajz) volt, bejött a kémia tanár és
maradásra bírt bennünket, nehogy ellógjunk. Nem tudom miért, de mindig azt
képzeli hogy a diákok ellógnak az iskolából. Sosem fogom megérteni a logikáját.
Végül is
adott nekünk 1-1 szivacsot és egy félig üres flakon tisztítószert. Ja meg egy
lavór vizet hozatott be a portással. Ezzel otthagyott minket, de előtte még
elmondta,hogy Mr. Stuman a másik teremben van. Figyel bennünket. Ezzel a
mondattal el is búcsúzott tőlünk. Komolyan mondom, ennek a tanárnak üldözési
mániája van vagy csak elgurult a gyógyszere. Na mindegy, nekiláttunk a munkának
hogy minél előbb elvégezzük a piszkos munkát.
Pechünkre
elég nagy ez a terem, sőt még a mellettünk lévő labort is ki kell takarítanunk.
- Hamupipőke
ideszolgáltatod nekem azt a sárga szivacsot? –Fernando
- Miért
lennék és Hamupipőke? A fekete Converse cipő már a Hamupipőkésségre utal?
- Én nem a
cipődre céloztam. Nem láttad a mesét? Nem láttad azt a jelenetet amikor
Hamupipőke felmosta azt a nagy termet és közben énekelt?
- De láttam
a mesét. Akkor most énekelnem kéne?
- Semmi!
Inkább hagyjuk. Ma nagyon lassú vagy. Nem pörögnek az agyadban a kerekek. Mit
ettél vagy mit ittál?
- Semmit. –a
semmit szó után bevágtam egy sokat sejtető mosolyt.
- Ez a nézés
nekem gyanús. Nagyon fura vagy ma te lány. Van valami oka a lassúságodnak?
- Nincs!
–mondtam nagyot sóhajtva, vagy átléptem a másik padhoz, hogy ezt is le tudjam
takarítani.
- Hazudsz!
Tudom hogy van valami csak nem akarod elárulni.
- Nem is
fogom.
- Akkor már
tudom mi.
- Na mi?
- Nem mondom
el. Ha te sem mondod akkor én sem.
- Jó.
- Jó.
–válaszolt vissza. Nem hagyhattam hogy övé legyen az utolsó szó, ezért
folytattam:
- Jó.
- Ahogy rád
nézek inkább nem akarom tudni a részleteket.
- Mégis
miről?
- Egyszer
volt egy 1 éves kapcsolatom és AZ után pont ilyen volt ő is. Szóval nem kell a
rizsa, átlátok rajtad.
Nem szóltam
semmit, csak nevettem egyet. Nem akartam válaszolni, mert éreztem hogy ez
nagyon kellemetlen helyzet lenne mindkettőnknek. Inkább hallgattam. Egy ideig…
- Ott
kihagytál egy fontot! –mondtam házsártoskodva Fernandónak.
- Most már
jó? –letörölte a foltot, majd pimaszul hozzám szólt.
- Tökéletes.
–mondtam, de úgy hogy felhúzzam az agyát vele.
- Ma nem
lehet veled kibírni. Zayn haverom alaposan… -nem tudta befejezni a mondatát,
mert hozzávágtam az egyik nyakig habos szivacsot.
- Ez meg mi
volt? –kérdezte értetlenkedve.
- Szivacs.
Vagy minek tűnik? –még jobban felidegesítettem őt ezzel.
- Miért
kellett hozzám vágnod?
- Csak.
–válaszoltam flegmán.
- A nők
titkos fegyvere a „csak” szó. Ezzel mindent egy kalap alatt el tudnak intézni.
Ez felbosszant.
- Sajnálom.
–direkt csak szavakban vagy tőmondatokban válaszoltam neki,hogy még jobban
húzzam az agyát. Őszintén szólva nagyon élveztem hogy idegesíthetem.
- Ez a terem
már kész van. Nem kéne átmenni a laborba? –kérdezte, majd a terem végén lévő
fehér ajtóra mutatott.
- De!
–válaszoltam vissza neki nem sokatmondóan.
Fernando
csak a szemeit forgatta. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a kishúg, aki
folyton a bátyját szívatja.
- Te kezdd
ott én meg itt. –mutatott 1 vegyszerekkel teli szekrényre és egy polcra, ami
tele volt lombikkal meg főzőpoharakkal.
- Parancsolgatsz?
- Én nem
parancsolgatok, csak szerintem így lenne a leglogikusabb. Én sorba rakom a
vegyszereket, te meg addig mosogasd el a dolgokat.
- Miért pont
te rakod a vegyszereket? Miért nem mosogatsz?
- Felismered
az összes vegyszert szín és szag alapján? –kérdezte flegmán.
- Nem.
–válaszoltam vissza halkan.
- Most már
érted benne a logikát?
Nem
válaszoltam semmit, csak befordultam és elkezdtem mosogatni az üvegedényeket.
Úgy tettem, mintha felbosszantott volna, mert nyilván ez volt a célja, de
mégsem voltam mérges. Sőt, mosolyogtam az orrom alatt.
Mind a
ketten precízen végezzük a feladatunkat, majd egyszer csak odajön hozzám és
kioktat.
- Ezt az
óraüveget nem így kell elmosni, mert megkarcolódik. –mondta okoskodva.
- Ha jobban
tudod akkor mosd el te.
- Ezt is
rosszul mostad el, nézd, az összes trutyi benne maradt.
- Akkor
csináld te! –kissé felmérgedtem rá.
- Hé, csak
nem mérges vagy? –kérdezte flegmán, önelégült vigyorral az arcán.
- Direkt
csináltad, ugye?
Nem
válaszolt, csak visszament a szekrényhez, persze teli vigyorral.
- 1:1. Most
örülsz?
- Ez volt a
célom. Oltogattál és én vissza oltogatlak.
- Kvittek
vagyunk. –nevettem.
Ő erre
letette a vegyszeres üvegeket, megtörölte a kezét, majd odajött hozzám és
megölelt.
- Mit
csinálsz? –kérdeztem meglepetten
- Fogalmam
sincs! –válaszolta halkan.
Egyszer csak
elengedett, majd újból közel lépett hozzám. Csak pár cent választott el minket.
Mélyen a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám, én meg reflexből
távolodtam el tőle jó pár méterre.
Értetlenkedve
rá néztem, fogalmam sem volt hogy most mi járhatott a fejében.
- Ezer
bocsi, fogalmam sincs hogy mi ütött belém. –a fejét fogta és értetlen arcot
vágott.
- Azt hittem
hogy barátok vagyunk. –válaszoltam vissza.
- Azok is
vagyunk. Fogalmam sincs hogy hogy juthatott ez az eszembe. Teljesen idióta
vagyok. Őszintén,én nem akarok tőled semmit. Én inkább legjobb barátként
tekintek rád. Nem értem mi volt ez a megingás.
- Hát én se.
- Köszönöm
hogy leállítottál. Nem tudom mi lett volna ha…
- De nem
lett semmi és ez a lényeg. Egyikőnk sem követett el hibát. Inkább felejtsük el
az egészet.
- Igen, az
jó lesz. Hiszen tisztában vagyok vele hogy barátod van, aki mellesleg a
gyermekkori legjobb barátom. Még egyszer bocsánatot kérek, nem tudom mi ütött
belém.
- Semmi baj,
felejtsük el. –válaszoltam, majd nyújtottam a két karomat, egy baráti ölelésre
várva. Fernando egy másodpercig még gondolkozott, majd mégis megölelt.
- Legjobb
barát? –kérdeztem.
- Inkább
testvér. –válaszolta rá.
- De jó,
lett egy bátyám, mindig is egy bátyról ábrándoztam, de aztán rájöttem hogy ez
nem lehetséges.
- Nekem meg
mindig egy húgica kellett, és lám, az égből pottyant egy.
- Milyen
igaz. –nevettem erre ő is felnevetett.
Végeztünk a
szigorúan baráti ölelkezéssel és folytattuk a munkánkat, mintha mi sem történt
volna.
Végre
végeztünk a ránk szabott feladattal. Elköszöntünk egymástól majd mind a ketten
a saját otthonunk irányába szedtük a lábunkat.
Hazafelé
úton áldottam az Istent, hogy nem történt semmi közöttünk. Én sohasem gondoltam
úgy Fernandóra és nem is fogok. Nekem ő csak egy legjobb barát vagy egy
testvér. Szerintem ő is ugyanígy gondolja, csak akkor valami más hajtotta. A
férfi ösztöne irányította akkor az agya helyett. Sajnos emiatt megy tönkre
számtalan kapcsolat. Még szerencse hogy időben kapcsoltam, különben soha többé
nem tudtam volna Zayn szemébe nézni. Apropó, hazamegyek és elmondok mindent
Zaynnek. Mindegy, mert ígyis-úgyis elmondtam volna neki. Nem akarok a szemébe
hazudni. Inkább tisztázom vele a dolgokat, szemtől szembe.
Nemsokára
haza is értem. Az ajtó szokás szerint zárva volt, így kulccsal kellett
kinyitnom. Az előszobában nem találtam senkit és a konyhában sem. Bekajtattam a
nappaliba, ahol ott ült mind az 5 srác. Éppen meccset néztek. Észre sem vettem
hogy hogyan kiabálnak, biztos bele voltam feledkezve a saját gondolataimba.
Beléptem az
ajtón és a srácok sorra köszöntek és pedig viszonyoztam ezt a kedves gesztust.
Zayn látta rajtam hogy valami nincs rendben. Felállt a kanapéról, majd
kiinvitált engem a konyhába.
- Mi az
szerelmem? Mi történt? –kérdezte aggódóan , csillogó tekintettel.
- Valamit
tudnod kell. –tudtam,hogy sírás nélkül nem fogom tudni végigmondani, így is
lett.
- Mi a baj?
- Én és
Fernando majdnem csókolóztunk. –mondtam zokogva, megcsuklott hangon.
- Csak ez a
baj? –kérdezte mosolyogva.
Nem értettem
hogy mit mosolyog ezen, és totál más reagálásra vártam.
- Nem is
haragszol? –kérdeztem értetlenkedve.
- Dehogy
haragszom,hiszen nem történt semmi. Egyébként meg már régen tudok a dologról.
Fernando felhívott. Nagyra értékelem hogy elmondtátok.
- Én ezt nem
értem…
- Pedig
pofon egyszerű. Ez nem minősül megcsalásnak. Tudom milyen Fernando, ismerem,
mint rossz pénzt. Régen is mindig a majdnem csók c. jelenettel hódított. Csak
ezt most teljesen más. Tudom hogy mennyire jóban vagytok és az lehet a baj,
hogy ő ezt félreértette. –hihetetlen, de Zayn jobban elmondta,mint én. Pont
azokat a mondatokat használta,amik a fejemben kavarogtak.
- Akkor nem
haragszol?
- Dehogy haragszom.
Mire kéne haragudnom? Vagy kire? Nagyon örülök hogy így őszintén elmondtad,
látszik hogy nem tudsz hazudni.
- Mondjuk ez
igaz. –nevettem, de közben még egy kicsit pityeregtem.
- Bízok
benned. Tudom hogy te milyen vagy és azt is tudom hogy Fernando milyen.
- Azt hittem
hogy leveszed a fejem ha hazajövök.
- Na ne
viccelj. Na mindegy, felejtsük el. Vegyük úgy, hogy nem történt semmi. Rendben?
Ne sírj, kérlek!
Bólintottam
egyet, s elkezdtem volna törölgetni a könnyet az arcomról, de Zayn megelőzött.
Sóhajtott egy nagyot, majd elmosolyodott. Végül aztán odalépett hozzám és
megcsókolt. Az egyik kezével az arcomat fogta, a másikkal pedig a derekamat.
Egy pillanatra felemelt, majd felültetett a konyhapultra. A sírás legenyhébb
jeleit észlelni sem lehetett rajtam. Sőt, már nem is gondoltam a majdnem
rosszul elsült dologra, az már a múlté.
Egyre
hevesebben kezdett el csókolni, s én sem tettem másként. Egyszer csak nyílik a
konyhaajtó és arra lettünk figyelmesek,hogy Harry Styles tágra nyílt szemekkel
bámul minket és hatalmasakat pislog.
Mind a
ketten felriadtunk a dologra és Harryre figyeltünk.
-
Megzavartam valamit? –kérdezte Harry megszeppenve.
- Nem,
abszolút semmit. –mondta Zayn gúnyosan. Közben lesegített engem a
konyhapultról.
- Csak
popcornért jöttem ide erre mit látok!? –Harry
- Féltékeny
vagy? –kérdezte Zayn ismételten gúnyosan.
- Én?
Dehogy! Habár… -Harry kissé oldalra döntött fejjel elkezdett engem bámulni.
- Ne
legeltesd a szemed. –mondta Zayn, persze csak hülyeségből.
- Ha tudni
akarjátok már járok valakivel, szóval nem vagyok féltékeny a ti
boldogságotokra. –magyarázta Hazza.
- Honnan
szedted össze a csajt? –kérdezte Zayn nevetve.
- Nicole az,
akivel Hawaiion találkoztam. Összejöttünk.
- És ezt
csak most mondod? –kérdeztem.
- Nem
akartam hogy tudjátok mert tudtam, ha bemutatom őt, úgyis leégetnétek előtte.
- Mi? Ugyan!
Soha! –mondta Zayn nevetve.
- Egyszer
tényleg bemutathatnád! –mondtam
- Majd
egyszer. Mondjuk a szülinapodon! –mondta Harry mosolyogva.
- Atya ég!
–fogtam a fejem. Eszembe jutott, hogy holnap van a szülinapom. Ha Harry nem
szól, teljesen elfeledkezek róla.
- Ne
csináljatok semmi olyat aminek köze van a rendőréghez.
- Miből
gondolod hogy valamit is csinálunk? –Zayn
- Abból hogy
ismerlek titeket. Nem bírnátok ki.
- Milyen
igaz. –Zayn
Befejeztük a
rövid eszmecserét, majd mind a hárman visszamentünk a nappaliba a srácokhoz
meccset nézni.
Mivel a
kanapén már nem volt hely, így én ültem Zayn helyén, Zayn pedig a lábaimnak
volt nekitámaszkodva. Neki már csak a földön jutott hely, de még ez sem
zavarta.
Más este
volt, a meccsnek vége lett a többiek pedig útnak akartak indulni. Vagyis
akartak volna.
- Most
szabadságon vagyunk, nincs semmi dolgunk, a barátnőink nem érnek rá, szóval…
-Liam
- Szóval azt
szeretnénk megkérdezni,hogy… -Niall
- Igen, itt
aludhattok. –befejeztem a srácok félbehagyott mondatait.
-
Gondolatolvasó vagy. –Louis
- Nekem
mondod? –Zayn
- Csak elég
volt rátok nézni. –nevettem.
- Csak azért
aludnánk itt, mert hát ugye már készek vagyunk a családlátogatással, a
barátnőink dolgoznak, mi megy őszi vakáción vagyunk. –Harry
- Milyen
furcsa hallani Harry szájából a „barátnőink” szót. –nevettem
- Hagyjál.
–Harry
- Akkor
hozom az ágyneműt. De akkor itt alszunk mi is nem? Zayn? –Zaynre pillantottam
akinek az arcán némi bizonytalanságot láttam, de aztán beleegyezett a dologba.
- Persze,
akkor jó egy buli ha itt van mindenki, nem? –Zayn
-
Egyetértek. –Louis
Felmentem az
emeletre matracokat és ágyneműt hozni, ugyanis a nappali közepén fogunk
éjszakázni. Ez olyan, mint valami közös sátrazás, csak nem a szabad ég alatt.
De nem is az a lényeg, hanem a jókedv. Abból ezzel a társasággal sosem volt
hiány.
Louis és
Liam segítettek lehozni az alváshoz való dolgokat a nappaliba. Az ágyazást már
a fiúkra hagytam, reméltem hogy boldogulnak vele. Rosszul hittem. Egyikőjük sem
tudtam felhúzni a huzatot a paplanra. Niall volt a legviccesebb, aki szó
szerint bemászott a paplan és az ágyhuzat közé, úgy próbálta összepasszítani a
kettőt, persze sikertelenül. Nem bírtam nézni az ügyetlenkedésüket, így segítenem
kellett nekik az ágyazásban. Egyedül Liamnek nem, aki profin elvégezte a
feladatot.
Megágyaztam
a srácoknak, majd minden belebújtunk a paplanunkba. Nagyon elbeszélgettük az
időt, szóval már kb. 11 óra lehetett. Mivel holnap nekem suli van és a fiúk is
mennek egy fotózásra, korán kellett elaludnunk, csak az volt a bibi, hogy nem
aludt senki. Valahogy éreztem hogy így lesz.
- Louis!
Louis! –suttogott halkan Harry.
- Mivan?
–Louis
- Alszol?
–Harry
- Igen. –Lou
- Akkor jó.
Gyere,bújj ide hozzám. –Harry
- Egy fenét!
Louis az enyém. –Liam
- Nem
érzitek? A szomszédban grilleznek. –Niall
- Srácok,
holnap suliba megyek, aludnom kéne. –mondtam.
- Meg
szülinapod is van. –Louis
- Már csak
egy óra és eléred a 19. életévedet. –Harry
- Jéé,
megjegyezted? –nevettem halkan.
- De meg ám.
Most már hivatalosan is felnőtt vagy. –Harry
- Amikor
elértem a 18-at, már akkor felnőtt voltam. –mondtam.
- De most
igazán. –Louis
- A
szomszédotok bacon-t süt. Nem megyünk át köszönni? –Niall
- Nem!
–felkiáltott Liam
- Miért?
–Niall
- Mert már
11 óra van. –Liam
- De ők
mégis ilyenkor grilleznek. –Niall
- Biztos
átkattant nekik. –Liam
- Louis,
gyere már ide baz*meg! –Harry
- Mindjárt,
de valaki fogja a lábam. –Louis
- Ja bocsi,
az én voltam. –Liam
- Aú, te
hülye. Ráléptél a golyóimra! –felkiáltott Harry
- Ezer
bocsi. –Louis
Mindenki
elkezdett halkan kuncogni.
- Én aludni
szeretnék! –felkiáltott Zayn.
- Bocsi
haver. –mondta Niall röhögve.
- Srácok,
játsszunk valamit! –Liam
- Mi?
Ilyenkor? –kérdeztem.
- Hát mikor?
–Liam
- Mondjunk
szép dolgokat Katynek szülinapja alkalmából. –Harry
- Én kezdem.
Katy, megjósolom,hogy a következő 6 évben gyereked születik. –Louis
- Köszi,
kedves vagy. –mondtam nevetve.
- Szerintem
az első kisfiú lesz. –Niall
- Azt te
honnan tudod? –Liam
- Mert Zayn
azt akar. –Niall
- De attól
lehet kislány is. –Louis
- Srácok,
most komolyan az én magánéletemről szeretnétek beszélgetni? Beszélgessünk
inkább a ti magánéletetekről! –mondtam.
- Én nem
mondok semmit. –Harry
- Én sem. –Liam
- Én meg
duplán nem. –Louis.
- Srácok,
odaégett a bacon. –Niall
- Hadd már
abba Niall mert még én is megéhezem. –Liam
- Zayn!
Zayn! Fent vagy? –Louis
*csend van*
- Ezek
szerint alszik. –Harry
Zayn
mellettem aludt, s én a srácok felé voltam fordulva, majd visszafordultam Zayn
felé, és észrevettem,hogy nincs a helyén.
- Srácok,
Zayn nincs itt. –mondtam kétségbeesett hangon.
- Az
lehetetlen. Nézd meg jobban. –Liam
- Mondom
hogy nincs itt. De a helye még meleg. –mondtam
- Odass,
meglógott. –Louis
Eközben
észrevettem,hogy valami fénylik a konyha felől. A fény egyre közeleg. Te jó ég,
ez a fény felém jön. Minél közelebb jött, annál jobban láttam. A végén már a
teljes alak kirajzolódott. Zayn volt az egy hatalmas tortával a kezében, amin
egy szikrázó gyertya égett. Gyorsan ránéztem a faliórára, s láttam hogy kereken
éjfél van. Most már mindent értek. Hát azért akartak itt aludni a srácok.
Zayn
leguggolt mellém a tortával a kezében. Megjegyzem, a torta marcipán bevonatos
volt és egy hatalmas felirat díszelgett rajta:
„Az 5
törpétől Hófehérkének ”
