Part 39

Végül aztán mindenki felkelt. Megbeszéltük hogy ma hazautazunk. Mindenkinek jobb lesz így. Igaz, szívem szerint még maradtam volna, de a suli és a kötelesség hazahúzott. Anyáéknak még el sem újságoltam a nagy hírt. Majd hazafele úton kitalálok valamit, hogy azért meglepetés legyen, de ne kapjanak ott helyben szívrohamot.

Összepakoltuk minden holminkat, majd útnak indultunk.

Előtte még megálltunk azokban az utcákban, amiket a srácokról neveztek el. Mindenki készített egy közös képet a saját utcájával, majd felraktuk a Twitterre, vagyis Zayn felrakta mindenkiét.

Most már tényleg indulnunk kellett, hiszen lefoglaltattuk a repülőjegyet vissza Londonba.

Az egész úton Louis, Liam és Niall ették az agyamat, nehogy elmondjam a csajoknak a kis kiruccanásukat.  Ők hárman közvetlen mögöttünk ültek, hát igen. Nem véletlenül.

- Katy! Szépséges Katy! –Niall

- Katy, te egy tünemény vagy. –Louis

- Mondták már mekkora egy Isten vagy? –Liam

- Ejj ejj srácok. Késő bánat. –mondtam

- Hát igen srácok, most már késő könyörögni. –Zayn

- Na te csak kussolj, a te ötleted volt az utolsó megállóhely. –Louis

Zaynre néztem és vártam hogy mit reagál Louis mondatára, de elég jól vette a lapot.

- Igen, de hát ugye a legénybúcsúkból kihagyhatatlanok a félmeztelen csajok. –mondta Zayn teljes összeszedettséggel és kiegyensúlyozottsággal.

- Még az elő legénybúcsúkból is. –Niall

- Zayn, téged nem kínozlak tovább, de veletek még számolok. –direkt húztam az agyukat. Tudtam,hogy úgysem mondok semmit a csajoknak, de akkor is, jó volt egy kicsit szórakozni velük. Ennyit megérdemelnek. Ennyi szívatás nem árt senkinek. Most végre visszaadhatom azokat a félbeszakított pillanatokat és a kellemetlen helyzeteket.

A jó pár órás út után végre hazaértünk. Mi ketten először anyáékhoz mentünk, elújságolni a nagy hírt.

Amikor az ajtóhoz értünk, a gyomrom elkezdett remegni s legyökereztem. Agyon szorítottam Zayn kezét, aki egy halk „Aú”-val nyugtázta az egész is eszmecserénket. Úgy éreztem magam, mint az első együttlétünknél. Kicsit izgultam, de mégis örömmel töltött el. Na jó, be kell hogy valljam, hogy most nagyon izgultam. Kimondhatatlanul és leírhatatlanul. Zayn az ajkait harapdálta és folyton pislogott. Ő is ugyanígy érezhette magát, mint én.

Csak álltunk a bejárati ajtó előtt és néztük azt. Vártuk,hogy valaki kinyissa, de senki sem jött. Mondjuk ez logikus, mivel nem is kopogtunk. Persze a kulcsom nem volt nálam, így tovább álltunk az ajtó előtt.

- Bemegyünk? –kérdezte Zayn halkan suttogva nehogy valaki meghallja. Nem akartuk hogy valaki meglásson minket pont most, pont itt, a nagy bejelentés előtt. Persze ha azt akarjuk elérni hogy ne lássanak meg minket, akkor bizony be kellene mennünk.

- Menjünk. –mondtam határozottan.

- Akármi is történik bent, és mindig is szerettelek. –mondta remegő hangos csillogó szemekkel.

- Mitől félsz vagy kitől? Apától? –kérdeztem. Már éppen hogy megérintettem a kilincset, de Zayn közbeszólt.

- Amikor rám néz, mindig olyan mogorván bámul rám.

- Nem kell félned tőle, nem harap. Legalábbis remélem. Amúgy meg nem néz rád mogorván, csak alaposan szemügyre vesz.

- Szerintem nem élem túl. A szüleid nem fogják elfogadni hogy elraboltam a kicsi lányukat és ezt-azt műveltem vele. Apukád ki fog nyírni. Pedig az elején még nagyon kedvelt.

- Most is kedvel, csak félt engem. Nagyon szeret téged. Anyáról nem is beszélve.

- Hát nem tudom hogy jó ötlet-e bemenni oda. A biztonság kedvéért felhívom a mentősöket és a hullaszállítót. Biztos ami biztos.

- Jaj, ne viccelj már.

- Én nem viccelek. –teljes komolysággal rám nézett. Egy csepp mosoly sem volt az arcán, csak rémület és ijedtség.

- Apa nem közveszélyes, csak akkor amikor meccset néz. Akkor nem lehet hozzá szólni.

- És mi van ha éppen meccset néz és megzavarjuk? Leszedi a fejem.

- Nyugi már. Az előbb még semmi bajod sem volt.

- Igen, de az előbb volt. Azóta már átgondoltam a dolgot. Jobb lesz ha elrabollak és titokban egy lakatlan szigeten házasodunk össze.

- Zayn! Szedd össze magad! Férfi vagy vagy sem?

- Férfi vagyok!

- Nem hallom!

- Férfi vagyok! –kiáltott hangosan Zayn, majd anya kinyitotta bejárati ajtót.

- Ki itt a férfi? –jött ki az ajtón a mindig mosolygó édesanyám.

- Jaj anya! –gyorsan a nyakába ugrottam majd szorosan magamhoz öleltem.

- Kicsim! Annyira hiányoztál! jól vagy? Nem bántottak? Hallottam a dologról. Úgy volt,hogy apáddal odamegyünk érted, de a szörnyűséget hallván nem indultak gépek Hawaiira.

- Semmi gond anya, egyben vagyok amint látod. Nem történt semmi. Kicsit meglőttek, de már nem fáj.

- Rendes orvos látta már? Mert ha nem akkor elviszlek Dr. Dowerhez. Kitudja milyen orvosok vannak arrafelé.

- Nagyon jók, anya. Nem kell aggódnod.

-  Biztos hogy nem történt más?

- Hát, pont azért vagyunk itt. –mondtam

- Zayn jól vagy? Fal fehér vagy. –anya

- Köszönöm, megvagyok. –bólintott egyet majd kipréselt magából egy erőltetett mosolyt.

- Hát fiam, biztos elkaptál valami fertőzést ott azon a koszos szigeten. Na gyere be, adok valami gyógyszert.

Anya betessékelt minket a házba. Én egyből a hűtőszekrény felé rohantam. Biztos voltam benne,hogy anya sütött valamit. Akármilyen meglepő,minden nap süt valamit. Ez a hobbija.

Ismét bejött a jóslatom, a hűtő közepén egy hatalmas szelet epertorta volt. Nagyokat szemeztem vele, majd kivettem a hűtőből.

Szegény Zaynt magára hagytam a nappaliban anyával és apával. Kénytelen voltam gyorsan elővenni a tányért és a villát a tortámhoz, hogy ne kelljen Zaynnek egyedül lennie a szüleimmel ilyen állapotban.

bementem a nappaliban,ahol apa éppen meccset nézett. Szokás szerint ideges volt, mert vesztésre áll a csapata.

- Teszed le! –anya rám kiáltott, majd a kezemben lévő tortaszeletre nézett.

- Mit tettem? –kérdeztem idétlenkedve.

- Az Zayné. –anya

Nagy szemmel néztem anyára aki tényleg komolyan gondolta a dolgot.

- Azt Zaynnek tettem félre, tegnap sütöttem.

- És nekem mi? –kérdeztem

- Én azt nem tudom, de az nem a tiéd. –már nyújtotta is a kezét,hogy adjam neki oda a tortámat. Vagyis Zayn tortáját.

- Tessék szívem, ez a tiéd. –anya nagylelkűen átnyújtotta az én tortámat Zaynnek. Egyből vette a lapot, lelkiismeret furdalás nélkül elvette a tortámat és befalta.

- Ez nagyon finom volt! Köszönöm szépen! –Zayn megköszönte a finom tortát, ami mellesleg  az ENYÉM lehetett volna.

- Örülök neki hogy ízlett. Katy, légszíves vidd ki a tányért és mosd el. –anya rám parancsolt , úgy mint régen.

Nagy durcásan kimentem a konyhába és még mindig azon a szelet tortán mérgelődtem. Még hogy a saját anyám a barátomnak adja az utolsó szeletet? Átállt a másik oldalra, ez nem ér. Sőt, még mosogassam is el.

Visszatipegtem a nappaliba, s pont akkor léptem be, mikor a Liverpool kiegyenlített. Apa hangos üvöltése a fülemet kínozta, de Zaynt még ez sem zavarta. Szegénykém teljesen kómában volt. Anya beszélt hozzá, de nem úgy nézett ki mint aki érti.

Leültem lassan a fotelba és igyekeztem elfelejteni az előbbi kis incidenst és azon gondolkoztam hogy hogyan is kezdjek bele a mondókámba. Apa még mindig a meccset nézi, figyelembe sem vette hogy megjöttünk, ez így nem lesz jó. Szerintem meg kellene várni míg vége lesz a meccsnek. Imádkoztam Istennek,hogy nyerjen a Liverpool, mert ha nem akkor apa mérges lesz és akkor nem lehet beszélni vele. Mondhatjuk úgy is,hogy egy Chelsea - Liverpool meccsen múlik a jövőm.

Szerencsére már a 85. percnél járt a meccs, így már nem kell sokat várni.

Mind a négyen figyelemmel kísértük a meccset, anya kedvtelésből, apa alapból, mi meg kénytelenek voltunk, hiszen apán múlik minden. Anya nagyon szereti Zaynt, sőt sokszor azt érzem hogy már jobba is mint engem, úgyhogy anyát máris kipipálhatjuk. Már csak apa…Na ő keményebb dió. Gyakorlatilag nagyon bírja Zaynt, de még mindig fenntartja az elméletét a férfiakról, mivel a férfiak csak „azt” akarják. Mondjuk ez nem gond, ezen már túl vagyunk. Azok a közös együttlétek...ááh…elmondhatatlan. Zayn mindig jól csinálja amit éppen csinál. Azok az ölelések és azok a forró csókok…hm…

Kicsit elkalandoztam másfelé és eltértem a tárgyról. Hol is tartottam? Ja ott,hogy valahogy meg kéne mondani anyáéknak az igazat.

Miközben én ültem a fotelban és anyáék nézték a meccset, kicsit elkalandoztam. Mindenféle járt az eszemben, de főleg a közös együttlétek. Anya meg is kérdezte egyszer,hogy min mosolygok, én meg rávágtam,hogy nagyon jó ez a meccs. Csak legyintett egyet, majd nézte tovább Zaynnel együtt.

Szerintem Zaynnel egyről álmodozhattunk meccs közben, mert egy pillanatra egymásra néztünk és mind a kettőnk elmosolyodott. Persze utána kénytelen volt a meccset nézni apával, aki még mindig ordított, most a bíró bökte a csőrét. Én meg a rövid és részletes visszaemlékezés után folytattam a futball-mérkőzés bámulását.

Most jön a 90. perc, de még lesz 3 perc hosszabbítás is. Gondoltam magamban,hála Istennek, meghosszabbítják Zayn életét, na és persze az enyémet. Liverpool- Chelsea eddig 1:1. Már csak ebben a 3 percben bízok. Zayn egy pillantást vetett rám, s láttam rajta hogy már majdnem megeszi az idegesség. A lábait nem bírta türtőztetni, azok ír tánclépésekben mozogtak. Én körülbelül ugyanilyen helyzetben voltam, csak anya volt teljesen higgadt, aki lassan, eszegette a szőlőszemeket az asztalról.

Láttam hogy Steven Gerrard iramodik a labdával,megy, megy, majd messziről belövi a labdát a hálóba. Azt az ordítást hallani kellett volna. Apa felugrott a kanapéról és elkezdett idétlenül táncolni. Én örömmel az arcomon Zaynre néztem, aki ugyanilyen boldog volt. Láttam rajta,hogy már nem feszült, eltűnt a komor arc és abbamaradt a szótlanság. Zayn is felpattant, majd együtt kezdtek el táncolni apával. Az nem is számított, hogy Zayn nem nagy Liverpool rajongó, habár szereti, de nem a kedvence, na mindegy ez lényegtelen, szóval felpattant a kanapéról és együtt táncolt apával. Anyával meg csak nevettünk az egészen. Gondoltam magamban, hogy ez a kis ír tánc jó bemelegítésnek, utána jön a hideg zuhany.

Végre lehiggadtak a kedélyek és már apa is visszatért az élők sorába. Pár percig még a meccset vitatták meg Zaynnel, ketten, majd egy kis figyelmet kértem.

Minden és mindenki elcsendesült, mindenki elhallgatott. Zayn és hatalmasat nyelt, majd odajött és leült mellém a fotel egyik karjára.

- Anya, apa. Szeretnénk valamit mondani. Apa légy szíves figyelj! –rászóltam apámra, aki még mindig a meccs mámora alatt volt.

- Figyelek,figyelek. –mondta apa.

- Mi a baj kicsim? –anya

- Nem ok nélkül jöttünk ide ugyanis Hawaiion egy kicsit felpörögtek a dolgok. –mondtam

- Csak nem terhes vagy? Mert ha igen akkor… -apa

- Nem, nem terhes. Legalábbis remélem hogy még nem az. –Zayn

- Nem, nem erről van szó. –vágtam közbe.

- Remélem is. Ilyen fiatalon gyermeket vállalni az nagy felelősség. –anya

- Nem, nem , én vigyáztam. –Zayn

- Zayn! Shhh. –csitítottam le őt, nehogy őszinteségében olyat mondjon el amit nem kellene.

- Jól van na. –mondta

Anyáék csak nagy szemekkel bámultak ránk, mintha még nem láttak volna fehér embert. Mégis mit gondoltak? Összeköltöztünk meg minden és utána semmi? Elvégre együtt járunk vagy mi.

Igyekeztem megtörni a kínos csendet, ezért megpróbáltam folytatni a mondókámat.

- Mi nem azért jöttünk ide hogy kivesézzük a magánéletünket, egészen másért.

- Hallgatlak. –apa már kapizsgálta a dolgot, összekulcsolt kézzel hátradőlt a kanapén, majd várta hogy mit mondunk.

- Zayn? –pillantottam a mellettem ülő fekete hajú srácra, aki remegett a félelemtől.

- Mr. és Mrs. Smith  el kell hogy mondjam,hogy Hawaiion megkértem a lányuk kezét. Ő igent mondott. Már csak magukon a sor hogy mit válaszolnak. –Zayn nagy zavarában elkezdte ismét magázni anyáékat, pedig már megbeszélték,hogy tegeződni fognak. Na nem baj, így talán még hitelesebb volt az egész.

- Hát…mit is mondjunk…Dave?

- Szerintem nem jó ötlet. Ne értsd félre Zayn, én nagyon kedvellek és szinte már a fiamnak tekintelek, de ezt már nem engedhetem meg. Az összeköltözésbe is nagy nehezen mentem bele, de arra is anyád beszélt rá. Szerinte már felnőtt vagy, szerintem még nem. Ez még túl korai nektek. Fiatalok vagytok még, élvezzétek az életet. –apa

- Most csak viccelsz ugye? –kérdeztem idegesen.

- Nem kislányom, nem viccelek.

- Hát pont ez a baj. A kislány szó. Én már nem vagyok kislány, vedd végre észre. Érett nő vagyok.

- Ebben egyetértek. Mármint az utóbbival. –Zayn

- De Dave, Katynek igaza van. Ilyen rendes srácot manapság már nem találni. Azt akarod hogy egy vad motorossal vagy valami huligánnal akadjon össze? –anya

- Nem akarok én semmi motorost se huligánt, én csak azt mondtam hogy szerintem még korai. Drágám ők még csak gyerekek. –apa

- Felnőtt gyermekek, így akartad mondani? –anya

- Dave hidd el hogy már elég érettek vagyunk mind a ketten. –Zayn

- Az lehet, ebben nem is kételkedem, én csak meg szeretném óvni a lányomat. –apa

- Kitől? –kérdeztem felemelt hanggal, s már teljesen eluralkodott rajtam a hisztérika és az idegeség.

- Bármilyen meglepő, Zayntől. –apa

- Tőlem? Én sosem tudnám bántani Katyt hiszen szeretem. –Zayn

- Én nem fizikai bántalmazásra gondoltam. Ez olyan sztár élet, amibe Katy nem tartozik bele. Zayn majd elmegy a haverjaival egy világ körüli turnéra, minden nap más szállodában alszanak más-más lányokkal.

- Ez nem így van. –tiltakozott Zayn

- Fiam én téged kedvellek, ne érted félre…

- Ha kedvelnél akkor nem így viszonyulnál hozzám hogy majd pont én fogom bántani Katyt. Ez badarság, már megbocsáss.

Anya és én nem mertünk a vitába csatlakozni, mert úgy véltük,hogy mi csak olajat öntenénk a tűzre. Apa és Zayn tovább vitatkoztak, mintha mi ott se lennénk.

- Ha ennyire félted a lányodat, akkor miért engedted meg hogy velem lakjon? –Zayn

- A drága jó feleségem beszélt rá. Ha rajtam múlik akkor még mindig itt lakna velünk. Sőt, el sem engedtem volna Londonba a nénjéhez a nyáron.

- Dave, én nem ilyennek ismertelek meg. Az előbb még itt hülyéskedtünk a gól után.

- Az előbb volt Zayn, most meg most van.

- Fogadjunk hogy sosem kedveltél engem.

- Őszintén szólva sosem bíztam benned. Kedvellek, mint egy barátot vagy egy embert, de nem nagyon tudtál a bizalmamba férkőzni.

- Hát mit is mondjak, elég sokszor elengedted velem a lányodat, még a reptérre is kijöttél velünk. Akkor is szólhattál volna.

- Láttam hogy Katy boldog és nem akartam félbeszakítani a nyaralását.

- És szerinted nem lenne boldog ha hozzám jönne?

- Véleményem szerint nem.

- Mondd meg miért! Legalább egy okot mondj hogy miért nem lehet az enyém.

- Mert még csak gyerek azért.

- Könyörgöm egy évvel fiatalabb nálam, már hogy lenne gyerek.

- Dave, te nem ilyen voltál. Egy folyton vidám fickót ismertem meg benned, de ez most eltűnt.

- Sajnálom Zayn, de nem változtatok a válaszomon. Nem szeretném hogy összeházasodjatok, sőt nyugodtabb lennék,ha Katy visszaköltözne az otthonába.

- De már van neki otthona, mellettem.

- Zayn, én egy darabig tűrtem hogy veled van, de most már elég.

- Miért mi a baja velem?

- Igen mi a bajod Zaynnel? Egy intelligens és rendes fiú. Megismétlem, Katy ilyet srácot nem talál minden sarkon. –anya

- Drágám ha nem értetted meg akkor még egyszer elmondom hogy nem engedélyezem a házasságot és pont. Én bírom Zaynt, de ne legyen a lányom mellett. Nézz a lányunkra, nézd meg mit tett vele.

Én csak álltam egy helyben és sírtam. A könny patakban ömlött le az arcomról. Eddig senki észre sem vett, most meg mindenki engem bámul.

- Látod? Tetoválást csináltatott, sőt a fő dolog hogy még golyót is kapott a vállába. Szívem meg is halhatott volna.

- Ugyan már Dave! Ne mondd hogy te nem voltál fiatal. –anya

- De voltam, és ez a baj. Ettől szeretném megóvni a lányomat.

- Csak szólok hogy az egyik sem Zayn hibája volt. A tetkót én akartam, a golyót meg csak véletlenül kaptam.

- Te csak nem szólalj meg! –apa

- Mert? Mi lesz?

- Katy, ne akarj felmérgesíteni.

- Dave, nem ismerek rád. –anya

- Eddig tűrtem, de már ez sok. Nagyon sok. Te teljesen megváltoztattad a lányomat. Ő nem ilyen volt. Szorgalmas volt és okos, mindig jeles volt az iskolában is.

- Akkor nem jól ismerted a lányodat. Ő sosem volt ilyen. Mindig is vad és vagány volt. Nem félt megmondani a véleményét és bármit megtett a céljaiért. Na ez az igazi Katy.

- Zayn, ne idegesíts fel még jobban! Mostantól Katy visszaköltözik az otthonába.

- Nem apa, nem jövök vissza. Én Zaynnel fogok élni és össze is házasodunk, akár tetszik, akár nem. –mondtam határozottan. Közben a könnyem csak hullott, mint valami nyári zápor.

Anya meg már a fejét fogta hogy egy ártatlan kis meccsnézésből mekkora vita kerekedett.

- Zayn kérlek menjünk el innen.

- Kérésed számomra parancs.

Anyától elbúcsúztam, de apára rá sem néztem. Már éppen indultunk a bejárati ajtóhoz, mikor Zayn visszafordult:

- Egy IGEN is elég lett volna…

Apa nem szólt egy szót sem, de az arcáról mindent le lehetett olvasni. Belülről tombolt. Visszafordultam én is, vetettem egy pillantást anyára, akiről messze kiütött a szomorú és a sajnálkozó tekintet. Ő nagyon szereti Zaynt, ez nem kérdés. Úgy tudtam,hogy apának is az egyik szíve csücske, de úgy látszik révedtem. Apa sosem szerette Zaynt, csak eltűrte,miattam.

Akár beleegyezik akár nem, mi akkor is összeházasodunk. Szerencsére Zayn családja egyből igent mondott, sőt szeretnének engem személyesen is megismerni.

Amint kiléptünk az ajtón, Zayn nyakába borultam és elkezdtem sírni. Nem érdekelt hogy ki lát vagy ki hall minket, én csak sírtam. Zayn próbált azzal vigasztalni,hogy apa majd megnyugszik meg hogy majd meggondolja magát, de most az egyszer nem hittem neki. Tudtam hogy apa milyen makacs és hogy nem fogja megváltoztatni a döntését.

Lassan hazaballagtunk, vissza az igazi otthonunkba.

Otthon nem volt kedvem semmihez. Egész nap letört voltam és szomorú. Eszembe jutott,hogy holnap suli lesz. A francba, lehetnék már végzős, most abszolút nem érdekel a suli. Apa szépen elcseszte az egész napomat. Este Zayn felhívta az egész bandát, barátnőstül,hogy jöjjenek el és vigasztaljanak meg, ők persze egyből jöttek, kivéve Selt. Ez  is nagyon jó hogy a legjobb barátnőm nem jön el. Na mindegy, már nem törtem a fejemet mert még belesajdul.

Kicsit a srácoknak sikerült felvidítaniuk a fa vicceikkel és az örökös titkos, még sosem hallott sztorijaikkal, sőt előadták nekem a Rómeó és Júliát, de úgy, hogy Louis volt Rómeó és Harry Júlia, s az egész történetet elrappelték.

Sőt, Niall és Eleanor még ruhát is cseréltek. Mondjuk Niall elég hülyén mutatott  miniszoknyában és a harisnyában…

Part 38

Már beesteledett. A srácok a Las Vegas Baby-ben múlatták az időt, mi meg amolyan pizsama-parti szerűséget tartottunk.

- Jól itt hagytak minket a srácok! Ez nem volt szép tőlük. Hiszen csak most érkeztünk és ahelyett hogy velünk lennének, elmennek kocsmázni. –panaszkodott Danielle.

- Ugyan. Hadd szórakozzanak egy kicsit. Ennyi kijár nekik. –mondtam egyhangúan.

- Ez igaz. Katynek igaza van. Hadd bulizzanak, elvégre nem mindennap bulizhatnak Hawaiion. –Eleanor

- Sel, a bordád már rendben van? –kérdeztem érdeklődve.

- Már jól van, nagyon szépen köszöni. Habár, még itt-ott kicsit fáj, de nem vészes. Kibírom. –magyarázta Sel.

Az este többi részét beszélgetéssel töltöttük. Megvitattuk az élet nagy dolgait és a különböző csajos témákat. Nagyon jó volt újra beszélgetni a barátnőimmel, már rég volt erre alkalmam.

*eközben a srácoknál*

- Gyere ide pincér cica! Hozz nekem még egyet abból a kékből! –Harry mutogatott az elég pörén öltözött pincér csajnak.

- Jó csaj nem? –Louis

- Hát, elmegy…elmegy. –Zayn

- Ugyan már Zayn! Nincs itt Katy, nyugodtan mondd meg hogy bejön neked. Az nem akkora bűn hogy bámulod, de az már nagyobb ha nem csak bámulod. –magyarázta Liam.

- De tényleg, srácok. Nekem nem jön be. –Zayn

- Most ahogy mondod, valahogy nekem se. Szerinted ezek a mellek igaziak? –Niall

- Nekem mindegy hogy igazi vagy nem, nekem bejön. –Harry

- Azt gondoltam. –Zayn

- Na de srácok! Most ezen a műmellű cicababán vitatkozunk vagy piálunk? –Louis

- Így van! Piáljunk! –Zayn

- Ez a beszéd! –Louis

Megfogták mind négyen a kék alkoholos üdítőjüket, közösen koccintottak egyet, majd mindenki egyre lehúzta a löttyöt. Liam persze alkoholmentes pezsgőt ivott, mivel ő nem ihat alkoholt.

- Te jó ég! Mi ez? Hupikék Törpikék kivonat vagy mi? –Niall

- Lehetséges. –Louis

- Az a rózsaszín az mi lehet? –Zayn

- Menj és kérdezd meg attól a másik pincércsajtól. –Liam

- Melyiktől? –Zayn

- A vörös hajútól ott balra. –Liam

- Hm…oké. De egyszerűbb lesz idehívni. –Zayn

- Milyen lusta valaki. –Niall

- Lehetséges. –nevetett Zayn.

- Pincér! –Zayn intett a vörös hajú csajnak.

- Igen? Mit hozhatok? –kérdezte a pincércsaj.

- Ez a rózsaszín koktél, ez miből van? Csak mert olyan érdekes a színe. –Zayn

- Az titok.

- Nekem elmondod? –Zayn

- Hát, ha munka után ráérsz, akkor elmondom. –mondta a csaj.

- Hú, akkorra sok dolgom lesz. –Zayn

- A barátnőd? –kérdezte a csaj.

- Így van! –válaszolta vissza Zayn.

- Nekem nincs barátnőm! –motyogta Harry.

- Remek! Akkor neked megsúgom,hogy eperből és vodkából van.

- Hogy nem jöttünk rá? –Harry

A srácok a hosszú beszélgetés után elkezdték folytatni a piapartit. Intenzív piálással kezdték és erős részegséggel folytatták. Már annyira részegek voltak,hogy Liamet teljesen kikínozták, aki kénytelen volt visszamenni a hotelba. A négy részeg srác magára maradt egy bárban. Érzem,hogy ebből nem sok jó fog kisülni.

Liam visszaérkezett a hotelba, logikusan teljesen józanul.

- Liam! Te itt? –Sel

- Ja. Hazajöttem. –Liam

- Nagyon nyúzottnak tűnsz! Mi volt? –kérdeztem

- Megbeszéltük a fiúkkal,hogy ami ezen az estét történik, azt nem mondjuk el senkinek.

- Még nekünk se? –Danielle

- Nektek meg pláne. –Liam

- Kezdjünk félni? Louis még egyben van? –Eleanor

- Még mindenki egyben van…még…-Liam nagyon kihangsúlyozta a „még” szót.

Végül őt is bevettük a mi kis csapatunkba és folytattuk a beszélgetésünket, mintha mi sem történt volna. Liam kihasználta a helyzetet és elkotyogott néhány apró csínytevést, amiket a srácok követtek el. Úgysem fognak emlékezni rá hogy Liam valaha is mondott valamit, mert mire hazaérnek, gondolom matt részegek lesznek.

Elkezdte lassan, érthetően mesélni a sztorikat, de itt-ott meg kellett állnia és kiröhögnie magát, mert már annyira nem bírta. De ha Liam röhög, akkor mi is röhögünk. Erről még nem is beszéltem. Ha valaki a társasában elkezd nevetni, akkor a többiek is rátesznek egy lapáttal. Ezt nem direkt csináljuk, ez teljesen spontán.

Liamet figyelte mindenki, értelem szerűen mindenki elkezdett nevetni.

A nagy hahotázás közepette észre sem vettük,hogy hazaértek a srácok.

- He-e-lo. –nyöszörgött Zayn

- Nicsak, ki vannak itt. –Eleanor

- Hazataláltak az elveszett fiókák? –gúnyolódtam egy kicsit, végül is ennyit megérdemelnek.

- Nem hiányzik valakinek a foga? –Danielle

- Vagy az ujja? –Sel

- Hol van Harry? –Liam észrevette a hiányosságot.

- Tényleg! Hol van Harry?! –kérdeztem.

- Hát, az előbb még itt volt. –mondta Niall teljesen kómás fejjel.

- De most hol van? –Eleanor

- Hol is van, Zayn? –Louis

- Hát, az előbb még itt volt. –motyogta a matt részeg vőlegényem.

- Ne mondjátok hogy elvesztettétek! –Liam

- Ugye csak vicceltek? –Danielle

Louis nekidőlt az ajtónak, leült a földre, majd elkezdett horkolni.

- Jé, Lou álmos! –Zayn

- Gondolom hogy milyen álmos lehet, de akkor is. Harryt hol hagytátok? –idegeskedtem.

- Nem tudjuk. –Niall

- Akkor meg kell keresnünk! –Eleanor

- Most? –Sel

- Miért? Mikor? Kitudja hogy hol van! –Eleanor

- Harry már felnőtt ember. Biztos tudja mit csinál. –Liam

- Vagy nem. –mondtam

- Szerintem várjuk meg míg hazajön. Majd max. reggelre idetalál. –Liam

- Van benne valami. –mondtam

- Ezekkel meg mit csináljunk? –Danielle

- Vetkőztessük le őket és zárjuk ki őket a teraszra. –Eleanor

- Benne vagyok. –mondtam.

- Hé, mit akartok? Nem! Nem egyezek bele! –a 3 srác még mindig az ajtóban állt, vagyis Louis már aludt.

- Fektessük le őket szerintem. –Sel

- Oké, a másik hálóban van hely, Liam, kérlek valahogy vidd be oda Niallt és Louist, Zayn meg majd elalszik mellettem. –utasítottam Liamet.

Liam ezt mind megtette. Nagy nehezen betessékelte a 2 srácok a másik hálószobába. Ők ketten egy hatalmas francia ágyon fognak aludni, míg a többiek kénytelenek lesznek a kanapén.

Mindenki jobbnak látta, ha hamar lefekszünk aludni. Egy ilyen mesés nap után nem árt a pihenés.

Másnap reggel én korán felkeltem, megelőzve a többieket. Kénytelen voltam szvettert felvenni, mert elég hideg reggelünk lett. Kimentem a hatalmas teraszra, hát jól sejtettem. A hőmérő 17 fokot mutatott, ami még nem hangzik olyan vészesnek, de a tegnapi 36 fok után kicsit ijesztő. Hihetetlen, én mindig is azt hittem hogy Hawaiion mindig süt a Nap. Hát ez kivételesen nem volt így. Pár perc egy helyben állás után éreztem,hogy egy esőcsepp lepörög az arcomon. Remek, még az eső is elkezdett esni. Ennél rosszabb időjárást nem is foghattunk ki. Habár a tegnapi után, nekem már mindegy. A tegnapi volt életem legszebb napja. Megkérték a kezemet, de nem akárki, hanem a szerelmem. Ő nem akárki. Hozzá hasonló férfivel még életemben nem találkoztam. Kiskoromban mindig azt hittem,hogy a fiúk csak „azt” akarják,de Zayn nem ilyen. Habár ő is férfiből van és megvannak a szükségletei, de ő teljesen más. Ő odafigyel és meghallgat engem. Akármi problémám van, hozzá mindig fordulhatok. Ő a vőlegényem és a legjobb barátom is egyben.

Már perc múlva bemenekültem az eső elől a nappaliba. Hallottam,hogy valaki kopog az ajtón. Nem is kopogott, inkább dörömbölt. Igyekeztem minél gyorsabban az ajtóhoz jutni, nehogy a zajongó idegen felkeltse a többieket.

Kinyitottam az ajtót, majd Harry kómás fejét pillantottam meg.

- Hát te meg? Hogy kerültél ide? –kérdeztem a kómás Úriembertől itt előttem.

- Hát az nagyon hosszú történet. Ha beengedsz akkor talán elmesélem.

- Jó, de akkor csendben legyél, mert a többiek még alszanak.

- Jó,jó csendben leszek.

Mind a ketten lábujjhegyen visszaosontunk a nappaliba, majd bementünk a fürdőszobába. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem aludt senki.

- Elmondanád hogy hol voltál az éjjel? –kérdeztem idegesen a félig még kómás Harrytől.

- Hát egy másik hotelban voltam. De nem is kerestetek engem? Azt hittem hogy keresni fogtok majd.

- Liam szerint már felnőtt ember vagy és nem kell már rád vigyázni. Mi csak követtük a példáját. Szerinte hazatalálsz majd. Hát a jóslata beteljesedett.

- Aha. Na mindegy. Szóval egy másik hotelban voltam egy nagyon kedves lánnyal.

-Ó, már értem hogy mi van a dolog háta mögött. Idevalósi a csaj?

- Nem, hanem Londonban lakik, csak ide jött vakációzni a családjával. Úgy mint mi. Habár mi csak Zaynnek segítettünk a lánykérésben, és hát ugye, itt ragadtunk.

- Ne halandzsázz itt nekem hanem a lényeget mondd.

- A lényeg az,hogy elhívtam randizni. Persze nem itt, hanem Londonban.

- Kérdezhetek valamit? nem fogsz megsértődni?

- Na kérdezz, de csak lassan mondd, mert még nem tiszta az agyam.

- Hány éves?

- Pontosan 20 éves. Miért mit hittél?

- Hát én 40-re tippeltem.

- Szívtelen vagy. –nevetett

- Mert? Nem emlékszem rá hogy lett volna nálad fiatalabb barátnőd. Habár ő sem fiatalabb nálad, de legalább 30 alatt van.

- Hallod már! Ne kínozz engem ilyen korán a hülyeségeiddel, azt sem tudom hogy én hány éves vagyok.

- Jól van, hagylak. Gondolom jól elfáradtál az éjjel.

- Tudtam hogy rosszra gondolsz. Nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk. Becsszó. Meg ha valamit csináltunk is volna az nem tartozna rád.

- Nem? Biztos vagy benne? Akkor az én magánéletem miért tartozik rátok? Ti is mindenről tudni akartok! Ez nem fair.

- Jól van na, csak vicceltem. Tudtam hogy komolyan veszed.

- Úgy látszik ismersz.

- Mint a rossz pénzt.

- Kösz. Kedves vagy. Szerintem leszívta még azt a csöpp kis agyadat az a pár pohár. –direkt húztam az agyát, de csak viccből.

- Haha. Vicces vagy. Ha tudni akarod az nem pár pohár volt. Amúgy meg  Zayn ivott a legtöbbet,hiszen ő volt az ünnepelt.

- De mégsem tűnt el úgy, mint te.

- Örülj neki. Az egyik pincércsaj eléggé rástartolt, de még időben lekoptatta.

- Igazán?Ezt Liam nem is mondta. –Hazza utolsó mondatánál úgy éreztem, mintha pillangók röpködnének a gyomromban. Nagyon megörültem mikor hallottam, hogy Zayn nem engedett a csábításnak. Ez igazán nagy öröm számomra. Még fél részegen is tudja hogy mi a helyes. Hát igen, Ő az én vőlegényem.

- Bizony hogy így történt. Már kicsit kellemetlenül is érezte magát hogy folyamatosan bámulja őt a csaj, aztán megkérdezte tőlünk hogy nem-e megyünk el valahova máshova. Jaj de fáj a fejem. –Hazza a fejét fogta.

- És ti mit csináltatok?

- Elmentünk egy másik bárba. Onnantól már nem annyira tiszta. Annyira emlékszem még,hogy Liam eljött onnan és hogy a sétányon találkoztam Nicoleval.

- Szóval Nicolenak hívják?

- Igen. Már eléggé be voltam csiccsentve mikor találkoztunk, de a beszélgetésünk minden egyes pillanatára emlékszem. A sétányon rosszul lettem ő meg felvitt a hotelba és adott valami gyógyszert. A többiek meg visszamentek a bárba, ha jól tudom. Csak sajnos elfelejtettem melyik bár volt az, így Nicolenál kellett az éjszakát töltenem.

Én csak álltam, nekitámaszkodva a ruhaszárítónak, s pislogtam mint hal a szatyorban.

- Én még ilyen őrült buliról nem hallottam a Másnaposok 2 óta. –mondtam.

- Szerintem mi keményebben toltuk mint a szereplők.

- Remélem hogy nem.

Vicces volt a mi beszélgetésünk a fürdőszobában, mert Harry a WC-n ült, de persze le volt hajtva a támlája, s úgy beszélt. Pár szavát nem értettem, de semmi komolyabb károsodást nem szenvedett. Kicsit lassan pörgött a nyelve, de hát ez a másnaposság eredménye. Ez ellen nincs gyógyír.

Észrevettük,hogy valaki próbálja kinyitni a fürdőszoba ajtaját. Niall Horan alakja rajzolódott ki előttünk. Éppen a szemét törölgette, a másik kezével pedig a fejét fogta.

- Ti meg mit csináltok itt? –kérdezte a szintén kómás Niall.

- Beszélgetünk. –válaszoltam a kérdésre.

- A fürdőszobában?

- Nem szerettünk volna felkelteni titeket. Gondoltam hadd aludjatok még egy kicsit. –mondtam.

- Harry! Öreg haver! Te hol voltál az éjjel? Úgy eltűntél a partról,hogy aztán nem is láttunk. –Niall

- Haver, nagyon hosszú történet. –mondta Harry

- Milyen part? Voltatok a tengerparton is? –kérdeztem megszeppenve.

- Azt hiszem. A két bár után elmentünk oda is. Ja még előtte valami sétány is rémlik. –Niall

- Harry nekem a partot nem említette. –mondtam

- Pedig kellett volna. Ott volt a legnagyobb buli. –Niall

- Igen? Kik voltak ott? –kérdeztem.

- Csak mi meg egy rekesz sör. –Niall

- Értem.

- Én a parton nem is voltam. –Harry

- Akkor már eltűntél azt hiszem. Már Liam nem volt velünk, csak hárman voltunk. –Niall

Niall is bekapcsolódott a beszélgetésünkbe, s helyet foglalt a kád szélén.

- Na mi volt veled Hazza? Hol voltál amíg mi a parton ücsörögtünk? –Niall

- Hát voltam itt is, ott is. –Harry

Észrevettük,hogy még valaki bandukolt be a fürdőszobába. Louis Tomlinson személyesen.

- Jó reggelt Lou! Jól aludtál? –kérdeztem gúnyosan

- Ti mit kerestek itt? –mutatott ránk, a 3 jómadárra aki a fürdőszobában vitatja meg a dolgait.

- Beszélgetünk. Miért minek látszik? –Niall

- Elmondtátok hogy i volt tegnap? –Louis

- Igen, elmondtunk mindent. –Harry

- Harry te valahogy eltűntél a sétánynál. –Louis

- Majd elmesélem, de most nem mert nagyon fáj a fejem. –Harry

- Mit gondolsz nekem nem? –Niall

- Elmondatok neki mindent? Még azt is amikor beleestünk a medencébe? –Louis

- Hol estetek ti bele a medencébe? A tengerparton nem hinném hogy találtok medencét.

- Ezek szerint akkor nem mindent. –Louis megharapta a szája szélét.

- Hát az úgy volt,hogy sétálgattunk a tengerparton sörrel a kezünkben, majd az elkerített tengerpart legszélén láttunk egy medencét. Csak egy kis kerítéssel volt elkerítve és hát átmásztunk. –Niall

- Aztán beleugrottunk. –Louis

- Meztelenül. –Niall

- Miért nem szóltatok? Én is mentem volna. –Harry

- Akkor te már rég felszívódtál. –Louis

- De akkor is. Mekkora buli lehetett? –Harry

- Hát elég nagy buli volt. –Niall

- Egyéb dolog? Még milyen marhaságot csináltatok? –faggatóztam

- Asszem ennyi. –Louis

- Ti teljesen dilisek vagytok! –nevettem

- Tudjuk. –Niall

Eközben Zayn is betévedt a fürdőszobába.

- Szia szerelmem! Hol voltatok még a 2 pár a sétány a tengerpart és a medencén kívül? –kérdeztem.

- Szia baby! –Zayn teljesen lesokkolt hogy ennyien ülünk a fürdőszobában, plusz még én is rátettem egy lapáttal a kérdéseimmel. Margóra mondom, hogy ő is a fejét fogta a beérkezéskor.

- Mi az itt mindenkinek fáj a feje? –kérdeztem.

- Szerinted? Másnaposan vagyunk! –Louis

- Harry te itt? –Zayn észrevette a tegnap eltévedt személyt.

- Hol voltál tegnap? Úgy eltűntél? –Zayn

- Majd később elmondom, mert most kib@szottul fáj a fejem. –Harry

- Nem válaszoltál a kérdésemre. Voltatok-e még valahol a 2 bár, a sétány, a tengerpert és a medencén kívül? –kérdeztem.

Érzékeltem,hogy a fiúk vadul rázzák a fejüket,hogy Zayn ne mondjon semmit. (Niall a kád szélén ült, Louis pedig a kádban feküdt)

- Hát, még voltunk egy helyen.  –mondta halkan Zayn.

Láttam,hogy a srácok „Miért mondtad el te idióta?” fejet vágnak. Biztos voltam benne hogy valami illegális vagy tiltott helyen voltak.

- Na hol is voltatok? Kedves vőlegényem? –idegesítően humorizáltam.

- C-cukrászdában! –mondta Zayn teljes határozatlanságában.

Niall és Louis a fejüket fogták. Gondolom az járhatott a fejükben, hogy Zayn hogy tudott ilyen hülyeséget kitalálni.

inkább rájuk hagytam a dolgot. Teljesen biztos voltam benne hogy nem cukrászdában voltak az éjjel közepén. Tudom én hogy hol voltak(vagyis sejtem) de nem akarok a pici lelkükbe gázolni azzal,hogy felfedem a titkukat.

- Cukrászdában? Az nagyon jó. Kár hogy nem hoztatok valami sütit nekünk. –mondtam.

- Jaj bocsi, azt elfelejtettünk. –Louis

Harry már dőlt a röhögéstől,hogy hogy juthatott Zayn eszébe ilyen hülyeség hogy az elő legénybúcsún cukrászdába menjenek. Én sem bírtam tovább, nekem is nevetnem kellett. Magam sem értem Zayn kómás gondolkodását. Cukrászda? Jó hogy nem vidámpark. Az hihetőbb lett volna.

Végül aztán Zayn is kinevette saját magát. Most lebuktak! De én nem vagyok genya, nem csináltam belőle nagy ügyet. Elindultam az ajtó felé a nagy tömegben és csak annyit mondtam,hogy:

- Nyugi, tőlem nem tudja meg senki hogy hol voltatok! –ezt mind teljes vigyorral a képemen mondtam.

Zayn egy puszit adott az arcomra, Niall, Louis és Harry pedig megköszönték,hogy nem árulom be őket.

Part 37

A hosszú beszélgetés után mind a ketten lefeküdtünk aludni. Ez a 2 nap tényleg nagyon fárasztó volt mind a kettőnknek. Bevettem az orvos által előírt gyógyszeremet és már húztam is a lóbőrt. Zayn ugyanígy tett. Ez a hajsza még őt is kifárasztotta. Olyan élményekkel gazdagodtunk e napok alatt, mint még soha.

Reggel aztán elég korán felkeltem, de Zayn még javában szundikált. Nem szerettem volna felkelteni, ezért lassan felkecmeregtem az ágyból és kisétáltam a hatalmas erkélyre. Odamentem a legszélére, ahonnan még mesésebb a kilátás. Gondoltam Zayn már úgysem fog akarni itt maradni ezek után, úgyhogy most utoljára csodálhatom meg a gyönyörű napfelkeltét. Közben az egész ügy kavargott a fejemben. Egy átlag ember hogy keveredhet bele ilyenbe? Miért pont én? Azt hittem hogy ilyen csak a mesékben van, legalábbis eddig. Azt vettem észre magamon,hogy az incidens után sokkal érzékenyebb lettem bizonyos dolgokra. Vagy inkább úgy mondanám,hogy szinte mindenre. Kétszer is meggondolom, hogy mit teszek vagy inkább meg sem teszem.

Mély és komor gondolatok terjengtek a fejemben. Még mindig a miért és a hogyan szóra kerestem a választ, de nem kötöttem ki sehol. Erre nincs válasz. Megtörtént és kész.

Később aztán Zayn is felkelt utánam. Látta hogy kint vagyok az erkélyen, odajött hozzám, majd hátulról átkarolt és az ajkát mélyen az érintetlen, sérületlen vállamba nyomta.

- Jó reggelt szerelmem! Ilyen korán fent vagy? Minden rendben?

- Igen, minden oké. Jól vagyok.

- Ma már haza akarnál menni? Mert ha úgy van akkor haza mehetünk.

- Én szívem szerint maradnék. Olyan gyönyörű itt. –mondtam, majd a csodás napfelkeltére mutattam.

- Nem fog folyton eszedbe jutni a dolog ha itt maradunk? –kérdezte aggódó tekintettel.

- Ha nem beszélünk róla akkor nem. Hiszen tudod mit mondott az orvos. Friss levegő és szabadság. Ez kell nekem, na meg a gyógyszerek. Ha ez mind megvan, hamar lábra állok.

- Akkor maradunk. –mosolygott rám.

Látta rajtam hogy örülök a dolognak, de mégis valami bánt. Ez így is volt. Egy tövis megmaradt bennem.

- Mi a baj? –kérdezte aggódva.

- Semmi. –vágtam rá nemes egyszerűséggel. Persze ő egyből kiszúrja ha hazudok.

- Most komolyan! Mi a baj? Látom rajtad hogy valami nincs rendben? Visszamehetünk Londonba ha akarod. Ez a baj?

- Nem, dehogy. Egészen más.

- Akkor? Megosztanád velem?

- Phil és Dave.

- Ja, a fogva tartóid.

- Nem tudnék együtt élni azzal a tudattal, hogy 2 ártatlan ember miattam halt meg.

- De nem voltak azok olyan ártatlanok hiszen fogva tartottak.

- De csak azért mert kényszerítette őket az a barom állat. Te nem tetted volna meg a testvéreidért?

- Dehogynem, igazad van. Csak nem esett bajuk.

- Bízok benne. –amint kimondtam, Zayn szorosan magához ölelt, de úgy hogy a sebem ne fájjon. Mert hogy is mondjam, a golyó helye még iszonyatosan fájt. Az volt a szerencsém,hogy olyan helyen lőtt meg, hogy nem okozott maradandó károsodást.

Az egész napot pihenéssel és TV nézéssel töltöttem, ezt mint Zayn parancsára. Olyan volt, mint egy kis házi tündér. Csak csettintettem egyet és ő már ugrott is. Na de nem szó szerint ám. Mindig megkérdezte hogy kérek-e valamit vagy hogy miben tud segíteni. Gondoltam magamban, hogy a távirányító gombjait egyedül még csak-csak meg tudom nyomni. De ő akkor is erősködött. Valami 17 fajta itteni gyümölcsből készített nekem salátát. Hogy is mondjam…mennyei volt. Ilyen finomat még életemben nem ettem.

- Nagyon aranyos vagy hogy így törődsz velem.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Ennyit megérdemelsz.

- Ő, Uram. Kérnék szépen egy Coca Colát jégkockákkal és egy szelet citrommal. –kíváncsi voltam,hogy tényleg ennyire szeret hogy bármit megtesz értem, vagy csak mondja.

- Igenis Hölgyem! A kólája 2 és fél perc múlva kész lesz. –erre felvett egy pincér pózt, megfogta a láthatatlan tálcáját és bement a konyhába.

Én csak feküdtem a hatalmas ágyban és boldog voltam. Boldog, hogy ilyen barátom van. Akármit megtesz értem, habár ez kölcsönös. Én is megtennék mindent érte. Nem hagynám,hogy egy rossz pillanata is legyen.

Szóval csak ültem az ágyban egy fehér hosszú ruhában, ugyanis elfelejtettem pizsamát hozni.

 Nekitámaszkodtam az ágy támlájának és vártam a citromos-jeges kólámat.

Úgy volt, ahogy Zayn mondta. 2 és fél perc múlva már hozta is a rendelésemet, egy ismert pincér mozdulattal átadta nekem az italt, majd belekortyoltam.

- Hm, nagyon kitett magáért az Úr. –megdicsértem a citromos kóláját.

- Ó, örülök hogy ízlett. Köszönöm szépen. –Zayn

Egy mosollyal nyugtáztam a dolgot. Zayn letette az üres poharamat a kávézó asztalra, majd odaült mellém.

- Most pedig a szép hercegnőnek aludnia kell. –közben a szemembe lógó hajamat a fülem mögé tűrte.

- Miért is?

- Mert a hercegnők ilyenkor már alszanak. Akarja a kisasszony hogy felolvassak neki egy esti mesét?

- Milyen mesék vannak a tarsolyában, uram?

- Hát, van olyan mese, Piroska és a Farkas, Hófehérke…

- Csak ezek a klasszikusok vannak?

- Nem, van más is. Ismerek egy olyan mesét, ahol a mesélő megkérte szépen az kis hercegnőt, ahogy aludjon szépen.

- Érdekes, én azt a mesét nem ismerem.

- Akarja a kiskegyed hogy elmeséljem? Egyszer volt hol nem volt…

- Jaj ne. Inkább a kis hercegnő aludni megy.

- Remek ötlet.

Megigazgattam a paplanomat, majd így szóltam:

- Jó éjszakát Zayn! Szeretlek!

- Én is szeretlek! –majd egy csókkal elbúcsúztunk egymástól.

- Te nem jössz aludni? –kérdeztem.

- Majd én egy kicsit később. De te csak aludj nyugodtan.

Végül is tényleg nagyon álmos voltam. Átfordultam a másik oldalamra, pont az üvegablak felé. Láttam, hogy Zayn kimegy a teraszra, pont arra a helyre, ahol én szoktam nézegetni a tájat. Ő már azt hitte hogy alszom, de én még éberen figyeltem őt. Egész végig édesen mosolygott, pontosan én sem tudom hogy miért.

Később aztán odatolt egy széket a korláthoz, majd leült és úgy figyelte az alvó Hawaiit. Szívesen odamentem volna hozzá, de amire észhez kaptam, már elaludtam. A többi eseményre más nem emlékszem.

Reggel aztán a tenger morajlására ébredtem. Körbenéztem, de ez még véletlenül sem a mi lakosztályunk volt Egy hintaágyban ébredtem, ami két pálmafának volt neki kötve, a homokos tengerparton. Azt volt az első kérdésem magamnak, hogy hogyan kerültem ide? Miért aludtam volna én a tenger mellett és főleg miért egy hintaágyban?

Ezernyi kérdés keringett a fejemben. Vajon hogyan kerültem ide? Hol van Zayn? Őt sem láttam sehol. Nem volt a tengerparton semmi és senki, csak én és a hintaágy. Felkeltem a még sajogó vállammal és lemásztam a hintaágyról.

Elkezdtem jobbra-balra nézelődni hogy vajon hol is vagyok. Nem láttam magam előtt semmit, csak az égszínkék kristálytiszta tengert. Elkezdtem a tenger felé menni, de még magam sem tudom hogy miért. Megálltam ott, ahol a hullámok mossák a partot, s megvártam, míg a tenger a lábamat nem érinti. Nem foglalkozva avval,hogy hogyan is kerültem ide, beletettem a lábamat a langyoskás tengerbe. Tényleg nagyon jó volt a víz. Beljebb nem mentem, csak bokáig. Nem akartam,hogy a hófehér ruhám vizes legyen. Tudom kicsit hülyén hangzik, de így van.

Na most vagyok bajban. Hogy jutok haza? Egyáltalán hol vagyok? Nem mertem még elindulni sem, mert féltem hogy eltévedek. Márpedig én hajalmos vagyok rá.

Egyszer csak hallottam, hogy valaki közelít. Közelít valaki egy gitárral, mert egy gitár hangját hallottam, ebben teljesen biztos vagyok. Megfordultam, de nem hittem a szememnek. Ők voltak azok. Zayn, Niall,Liam, Louis és Harry. Megjegyzem,Niall kezében egy gitár volt. Egyszerre voltam megszeppent és meglepett. Mindenkin fekete nadrág volt fehér inggel és nyakkendővel. Zayn nyakkendő nélkül képviseltette magát. Rajta az ing lazán, félig kigomboltan volt, olyan Zaynesen.  Még szóhoz sem tudtam jutni, mert Niall rögtön elkezdte a gitározást, a srácok pedig énekkel csatlakoztak Niallhez.

 -It's a beautiful night, We're looking for something dumb to do. Hey baby,  I think I wanna marry you. –Zayn, Bruno Marstól a Marry You-t énekelte, a fiúk pedig mögötte vokáloztak.

A lábam az úgy ahogy van, gyökeret eresztett. Még pislogni sem tudtam a meglepettségtől. Csak ott álltam, az éneklő srácok előtt, meghatódottan.

Zayn egyre közeledett hozzám. Teljesen beleélte magát az éneklésbe, a többiek meg segítettek neki.

Leesett a tantusz. Mindent értek.

Zayn a szám végén letérdelt előttem, majd a Zaynes mosolyával a szembe nézett és a zsebéből elővett egy kis fehér, selyem dobozt. Kinyitotta, és egy gyémánttal díszített gyűrű volt benne. A fiúk addig hátrahúzódtak, hogy onnan figyeljék az eseményeket.

- Katy Smith! Hajlandó lennél velem leélni az életedet egészségben, betegségben amíg a halál el nem választ? –Zayn teljes beleéléssel mondta ezt mind az arcán még mindig az a letörölhetetlen huncut kisfiús mosollyal.

Mit is mondhatnék erre? Kihagynám ezt a ritka lehetőséget? LEHETETLEN!

- Igen! –halkan suttogtam, de mosollyal az arcomon.

- Hogy mondtad? Azt mondtad hogy igen? Srácok, igent mondott! –Zayn azonnal felugrott örömében és engem is felemelt,majd pördültünk egyet, úgy ölelt meg.

- Szeretlek! –mondta, majd hevesen megcsókolt. Meg sem várta,hogy én is kimondjam a „szeretlek” szót, már csókolt is. A srácok a háttérben elkezdtek tapsolni és örvendezni. Harry és Louis nem hagyhatta ki, máris elkezdték a szokásos dumájukat:

- Na majd aztán ügyesek legyetek főleg te Zayn, mert szeretnénk egy hatodik One Direction tagot. –Harry

- Lehetőleg fiú legyen. –Louis

A párbeszédjük után egy pacsit adtak egymásnak nevetve.

Ezt mind fél szemmel láttam csak, mert Zaynnel voltam elfoglalva. Még mindig ölelt és csókolt engem. Amikorra abbahagyta volna, magamhoz rántottam, mondván,hogy most én jövök.

A srácok már kis is bontották a pezsgőt, mellesleg fogalmam sem volt hogy honnan szedték, de ez most mindegy is volt. Elkezdtek koccintgatni egymással, amíg mi szintén egymással voltunk.

Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekam köré tekerte az  övét.

- Ezt mind értem tetted? Még a srácokat is elhívtad miattam? –kérdeztem örömmel telve.

- Érted mindent. Amúgy tegnap a kóládba egy enyhe altatót raktam,hogy hamar elaludj, mivel a srácok az éjjel érkeztek és nem akartam hogy felkeltsenek. Ő is a mi lakosztályunkban aludtak, csak te nem vetted észre.

- Látom minden egyes részletet kiterveltetek. Akkor azért vigyorogtál úgy tegnap este.

- Hát igen. Már akkor is csak a leánykérés járt a fejemben, na meg te.

- Olyan édes vagy. Amúgy honnan tudtad hogy igent mondok? –kérdeztem.

- Nem tudtam, de bíztam benne.

- Nagyon ügyes voltál,voltatok.

- Hát, ezt az utolsó utáni pillanatban rittyentettük össze. Bocsi hogy nem saját számot énekeltünk, de már nem volt időnk összedobni egy újat. Biztos felkeltél volna a hangos éneklésre és a gitárszóra.

- Ugyan. Nekem úgy ahogy volt, minden tetszett. Minden tökéletes volt. Pont ilyenről álmodtam.

- Akkor most teljesítettem az álmodat?

- Nem csak az egyiket. –ismét szájon csókoltam, ő pedig visszacsókolt.

- Na turbékoló gerlice pár, ha majd abbahagytátok az enyelgést, akkor jó lenne visszamenni a hotelba. –Liam

- Mi lesz a hotelban? –kérdeztem.

- Az legyen meglepetés. –Zayn

- Nagyon titokzatos vagy…

- Éppen ezért szerettél belém,nem igaz?

Én egy mosollyal válaszoltam a kérdésére.

Visszasétáltunk a hotelba, ami pont a tengerparttól pár méterre volt. Simán hazataláltam volna. De jó hogy nem tettem!

- Hova tudtad elrejteni ez a gyönyörű gyűrűt? –kérdeztem Zayntől.

- Hát, ezt ne nekem köszönd, hanem Bruno Marsnak. Igaz, én választottam, de ő hozta el a boltból. Ugyanis én nem értem rá.

- De kis huncut vagy! –mondtam

- Hallod cuncimókus? –Louis

- Hallod te vajkrémes tejszínes csokidarabkás karamellizált cukros palacsinta. –Niall

- Nyugi srácok! –Zayn

- Amúgy gratulálunk! –Harry

- Köszi szépen. –Zayn

- Ugye hogy a legénybúcsún Las Vegasba megyünk!?? –Niall

- Lehet róla szó. –Zayn

- Igeeen! –Louis és Harry lepacsiztak.

Közben visszaértünk a hotelba. A két biztonsági őr úgy vigyorgott tám, mint valami vadalma. Nem értettem miért.

Odamentünk a recepciós pulthoz, majd pár üveg pezsgőt rendeltünk fel a lakosztályunkba. Még a recepciós csak is széles mosollyal fogadott. Mi van itt mindenki tudott a leánykérésről csak én nem?

Lifttel felmentünk a lakosztályunkba, ami talpig fehérbe volt beöltöztetve. Szó szerint, minden fehér volt.

- Hú az annyát milyen szép! –Niall

- Tényleg mesés. –Liam

- Niall nézd! Csoki szökőkút! –Louis mutatott a hatalmas szökőkútra, ami a szoba közepén állt egy hatalmas fehér asztalon. Értelem szerint fehér csoki volt benne.

- Szia szerelmem! –Niall megtámadta a szökőkutat és a gyümölcsöket sorra nyomkálta bele.

- Ezt mind te rendelted? –kérdeztem Zayntől.

- Nem én. Komolyan nem én. Nem is tudtam róla. Srácok ti voltatok? –Zayn kérdezte a többiektől.

- Nem, nem mi. –Liam

- Komolyan nem mi. –Louis

- Akkor ki? –kérdeztem

- Mi! –hirtelen Eleanor,Danielle és Sel lépett elő a másik szobából.

- Micsoda meglepetés! –Zayn

Liam egyből odarohant Daniellehez , Louis Eleanorhoz, Niall pedig Selhez, én meg Zany mellett álltam, szegény Harry egyedül maradt a szoba közepén.

- Én is szeretlek titeket srácok! –Harry

- Na gyere már ide! –mondtam és odahívtam magunkhoz!

- Ti? Itt? Hogyan? –Liam

- Hát, Zayn felhívott és elmondta mire készül, gondoltuk nem maradhatunk ki belőle. –Sel

- Akkor mégis te voltál! –mondtam Zaynnek.

- Én csak szóltam nekik, de nem tudtam hogy képesek Hawaiira eljönni. –Zayn

- Pedig képesek vagyunk. –Danielle

- De még mennyire. –Eleanor.

- Gyertek ide csajok! Már nagyon hiányoztatok! –egy közös ölelésre invitáltam a többieket.

Végül is min négyen, csajok, elkezdtük ölelgetni egymást.

Danielle egy kicsit szorosabban ölelt meg a kelleténél, és picit elkezdett fájni a sebem, de semmi gond nem történt.

- Ó, bocsánat. Elfelejtettem hogy mi történt. –Danielle

- Reménykedem benne hogy én is egyhamar el tudom felejteni. –mondtam

- Sajnálom! De most nem beszéljünk erről. Nagyon hiányoztatok már. Annyi ideje nem láttuk már egymást. –Sel

- Hát ja. Már honvágyam volt a baráti társaság miatt. –Zayn

- Te is hiányoztál te kis hülye. –Eleanor, Danielle és Sel egyszerre ölelték meg Zaynt.

- Tudjátok lányok hogy a legénybúcsún Las Vegasba megyünk? –Liam

- Mi? Vegas? Mi? Ti? Együtt? Na ne! –Sel

- De-de. Irány Vegas. –Niall

- Ugye nem akarjátok eljátszani ismét a Másnaposokat? –Eleanor

- Dehogynem! –Harry és Louis egymásra pillantottak.

- Se! –mondta Danielle

- Nem baj, legalább Zayn még az utolsó napot kiélvezi. –mondtam.

- És mikor is lesz pontosan az esküvő? –Sel

- Hát…fogalmam sincs! –mondtam

- Majd valamikor. Ráérünk nem? –Zayn

- De,persze. Ráérünk. –mondtam.

- Az nem jó. Nem baj, majd akkor tartunk egy elő legénybúcsút. –Liam

- Benne vagyok. –Zayn

- Mondjuk ma? –Harry

- Teljesen megőrültetek? –Danielle

- Mi már őrültek is voltunk. –Louis

- Nem gondoljátok komolyan! –Sel

- Dehogynem! –Niall

- Srácok? Egy elő legénybúcsú Hawaiion? –Zayn

- Menjünk! –Harry

- Csajok, majd holnap jövünk! Addig ti maradjatok itt és vigyázzatok Katyre, ja meg Selre is a bordája miatt. –Zayn

- Jó szórakozást! Aztán nehogy megöljetek valakit! –mondtam

- Nyugi, nem fogunk. -Zayn

Egy puszival/csókkal elköszönt mindenki a partnerétől, majd a srácok felszívódtak.

- Ezek be fognak tintázni rendesen! –Danielle

- Nem baj, egyszer van legénybúcsú. –mondtam.

- De Katy! Ez csak az elő legénybúcsú. –Sel.

- Jaj, bocsánatot kérek. Akkor kétszer. –mondtam.

- Ha már a pasik itt hagytak minket, legalább akkor bulizzunk mi is. Ha nem is isszuk le magunkat disznó módjára, de majd jó alaposan kirúgunk a hámból. –Eleanor.

- Sajna én még nem ihatok. Gyógyszereket szedek. –mondtam.

- Nem baj, itt nem a pián a lényeg, hanem a hangulaton. –Danielle

- Így van. Csak egyszerűen érezzük jól magunkat! –Sel.

- Akkor csajok? Bulizunk? –kérdeztem.

- Bulizunk hát! –Eleanor odament a hangfalakhoz és rácsatlakoztatta az IPhone-ját. A hangerőn egy cseppet sem spórolt.

Eközben a srácok megtudták,hogy most nyílt itt egy Las Vegas Baby nevű bár, az első dolguk volt bemenni oda…

To be continued…