Part 54

Sziasztok :)

Nagyon nehéz, de már csak egyetlen 1 rész van hátra...hihetetlen,hogy már vége. Emlékszem, mikor egy áprilisi estén belekezdtem ebbe a blogba és lám mi lett belőle...:) Na, de egyenlőre még nem búcsúzkodok,hiszen még nincs vége, még 1 rész hátra van... az utolsó. De addig itt az utolsó előtti, amit bocsi,hogy ilyen későn hoztam, de sűrű hetem volt. Remélem tetszik majd, néhány képet mellékeltem is hozzá, ami nem nagyon dobja fel a sztori,t, de legalább van:) Köszi mindent :) Komikat kérek ám :DD

Szandee ×  

Lassan, ám lihegve vettem a sok lépcsőnyi akadályt,hogy végre feljussak a 7. emeletre. Nem tudtam,hogy melyik ajtó is lehet az, így mentem szépen sorjában. Becsöngettem az első helyre, ahol egy ősz hajú nénike nyitott ajtót, akinek egy mutáns szőrtelen kutya volt a kezében. Ijedtemben elkezdtem hozzá oroszul beszélni,hogy higgye azt,hogy én egy turista vagyok aki eltévedt. Szerencsére a néni már elég öreg volt és bevette a mesét. A nénit innen is üdvözlöm. Most következett a második ajtó. Pechemre ez sem volt az, legalábbis azt hiszem, mivel nem nyitott senki ajtót. Már csak egy sötétbarna fa borítású ajtó maradt, véleményem szerint a srácok itt vannak fogságban.

Már a kezem is ráállt a kopogás mozdulatára, mikor egy pillanatra megálltam és leengedtem a kezem. Most készülök még ennél is hülyébbet csinálni magamból, csak azért,hogy „megmentsem” a barátaimat a medve barlangjából. Végérvényesen újra nekifogtam a mozdulatnak, de most sikerrel is jártam, sőt nem is kellett volna kopognom, ugyanis egy századmásodpercen belül kinyílt az ajtó.

Egy szőke hosszú, hullámos hajú lány fogadott, becslésem szerint 14-15 lehetett. Nem sok időm volt tovább vizslatni a srácok fogvatartóját, mivel a nyakamba ugrott és elkezdte mondani,hogy mekkora nagy rajongóm. Hirtelen, ilyen fejjel nem nagyon tudtam mit kezdeni a gondolattal, inkább vetettem rá egy homályos mosolyt és követtem őt a lakásba.

A látvány korántsem úgy volt,ahogy én azt a másnapos agyammal elképzeltem. Harry és Niall szőlőt szemezgettek, míg Liam és Louis az Xboxot koptatták. Ezt nem nevezhetném fogvatartásnak, az biztos.

- Hát ti meg? –kérdeztem a kanapén henyélő 2 ugyanolyan gyatrán kinéző haveromtól.

- Vártuk,hogy megments! –mondta Niall.

- Hol van a felsőd? –Harry gondolatai már teljesen más vizeken eveztek.

- Fogalmam sincs! –mondtam és közben a fejemet ráztam.

- Tényleg Zayn,hogy a felsőd? –Louis direkt is megkérdezte még egyszer,hogy még jobban felidegesítsen. Láttam,hogy Liam-el elkezdenek röhögni valamin, szerintem rajtam, de nem sűrűn érdekelt. Odafordultam Niall és Harryhez, és vállat vontam.

- Nem megyünk?

- Na ácsi. A srácok egy koncertet ígértek nekem. –mondta a szőke kiscsaj aki igencsak fel volt pörögve a jelenlétünk miatt. Persze a szülei nem voltak a közelben, így muszáj volt eleget tenni a kívánságnak.

- Ezért még megfizettek! –hangosan felkiáltottam, majd mind a négyen elkezdtek röhögni.

- Akkor kezdjük. Niall és Harry felálltak a kanapéról, majd mind a ketten összedörzsölték a kezüket.  Liam és Louis is befejezték a Fruit Ninjázást, majd ők is csatlakoztak hozzánk.  A szőke kis csajt, akit történetesen Natelie-nak hívtak leült a kanapéra és várta a csodát.

Egy rendhagyó és még sosem látott/hallott 5 dalból álló koncertet tartottunk. Ha én lettem volna a közönség, szerintem megdobáltam volna magunkat rothadt banánnal, annyira förtelmesek voltunk, elvégre a tegnapi nap elég rendesen a fejünkbe szállt.

Natalie udvariasan megköszönte a mini koncertet, majd kinyitotta előttünk az ajtót és az utunkra engedett. Még meg is lepődtem, mert nem erre számítottam. Én egy örjöngő csajt képzeltem el, aki fel-alá járkálva a nevünket ordítja. Kellemeset csalódtam ebben a lányban, azt leszámítva,hogy a srácokat fogva tartotta, bár szerintem nem bánták.

Lesétáltunk a földszintre, ahol Bruno és Fernando várt minket, jobban mondva csak Peter, mivel Fernando barátunk még rendesen húzta a lóbőrt. Úgy látszik ő nyert.

- Sziasztok srácok, na sikerült a koncert? –kérdezett minket Bruno, nevetve.

- Hát persze, leszámítva azt,hogy kurva hamisak voltunk. –mondta Niall.

- Mi az a cucc a nyakadon? –Harry ismét nem arra figyelt amire kellene, fel sem tűnt neki,hogy Fernando ott ül mellette a padon holtrészegen, nem, ő Bruno agyonkarmolászott nyakára volt kíváncsi.

- Nem tudom, reggelre már ott volt. Nem tudom,hogy ki csinálta. –magyarázkodott Bruno.

- Esetleg ha megtudod ki csinálta ezt veled, add meg a számát. –tipikus Harry.

- Rendben haver, megadom. –még Bruno sem gondolta komolyan a kócos hajú haverja óhaját, csak nevetett az egészen.

- Fernandoval mi van? Ennyire ki van ütve? –Louis figyelt fel elsőnek a kómás barátunkra.

- Fernando…hát…kaput…káó…ennek annyi. –próbáltam érthetően elmagyarázni, de egy értelmes szó nem jutott eszembe.

- Srácok nem azért, de mindjárt 8 óra és vissza kéne jutnunk a szállodába. –figyelmeztetett Liam, aki a legkevésbé volt berúgva.

- Ez igaz. Na kapjuk a vállunkra ezt a spanyol csődört és húzzunk innen a francba! –Bruno hatására mindenki összeszedte magát és elindultunk hazafelé. Vagyis úgy értem,hogy vissza a szállodába, csak reménykedni tudok benne,hogy a csajok még nincsenek ott, különben nekünk annyi.

Lassacskán bandukolva elindultunk, vázolnám a helyzetet: Bruno és Liam cipelték Fernandot, ami még mindig ki volt ütve. Én és Harry egymásba kapaszkodva cifráztunk végig a járdán, míg Louis és Niall vihorászva és disznó vicceket mesélve haladtak mellettünk. Imádkoztam,hogy ne találkozunk rendőrökkel, különben nekünk annyi, habár ha jobban belegondolok…na mindegy, semmi. Mellesleg a pólóm még mindig a Holdon, így egy szál gatyában kellett végigsétálnom Las Vegas utcáin. Próbáltuk elkerülni a forgalmat és a kis utcákban haladtunk,nehogy valaki lefényképezzen, mert akkor nekünk tényleg annyi, szó szerint.

Szerencsére egy taxi pont arra járt, így hát azzal mentünk tovább egészen a szállodáig.

---Katy---

Még egy 10 perc és visszaérünk a szállodába. Már hulla fáradt vagyok, Chris alaposan kifárasztott minket. Nem hittem volna,hogy ilyen jó humora van, de hát csak rá kell nézni. De ami az éjszaka történt, semmit nem mondunk el a srácoknak az tuti. Bele sem merek gondolni, hogy míg mi Chrisszel jól éreztük magunkat, szegénykéim valami elit helyre mentek, azaz még mindig kitartok a sztriptízbár-teória  mellett. A csajok még egyben vannak, de azt be kell,hogy valljam, nem kis mennyiségű alkohol tartalmú italt fogyasztottunk el az éjjel. Mindenki az egyszer élünk-re hivatkozott és így lelki ismeret-furdalás nélkül tudtuk emelgetni a poharakat, úgy,hogy az senkit sem zavart. D azért kíváncsi leszek,hogy hol is jártak valójában a srácok, mert eléggé furcsák voltak mikor elmentünk és szerintem valami marhaságra készültek.

A bekanyarodtunk a szálloda utcájába, de megláttuk,hogy pont előttünk megállt egy taxi és a srácok szálltak ki belőle elég másnaposan. Mindenki az ablakhoz tapadt és kimeredt szemekkel bámultunk a kómás pasijainkra.

- Ezek totál részegek! –Eleanor hangosan felkiáltott, na nem mintha én nem vettem volna észre.

- Ahogy elnézem őket szerintem nem valami elit helyen voltak.  -folytatta Danielelle.

- Te jó ég! Fernandoval mi van? Liam és Bruno viszik őt. Te jó ég! Zaynen nincs felső!

- Micsoda? –nem is azzal voltam elfoglalva,hogy a legjobb barátomat, ami most mellékesen be van piálva, a többiek a hátukon viszik. Nem, nekem Zayn meztelen felsőtestén akadt meg a szemem.

Már pont akartam kiszállni és megkérdezni a srácoktól,hogy mi is történt pontosan, mikor Eleanor megállított.

- Várj! Ők nem látták,hogy itt vagyunk szóval ebből még előnyt is kovácsolhatunk.

- Mire gondolsz? –első hallásra már érdekelt a dolog.

- Ne mondjuk el a srácoknak,hogy láttuk őket, kíváncsi vagyok,hogy mit tudnak kitalálni ennyi idő alatt és,hogy mit fognak csinálni Fernandoval,hogy ne vegyük észre mennyire ki van ütve.

- Én benne vagyok. –mondta egyszerre Danielle és Nicole.

- Én is. Nagyon nagy lesz, mikor mi fitten, vigyorogva bemegyünk és ők meg próbálnak józannak tűnni.

- Ugye? Hát igen, a női logikának nincs párja.  –hencegett Eleanor a zseniális de egyben ördögi ötlete miatt.

- De azért majd olyan óvatosan célozgassunk rá,hogy mi igenis tudjuk,hogy valami marhaságot csináltak az éjjel, de persze úgy,hogy ne vegyék észre. –magyaráztam.

Megegyeztünk,hogy a mi kis esténket teljes titokban fogjuk tartani, de a pasikat egy kicsit megszívassuk, főleg Zaynre és Brunora megyünk rá, hiszen ők ketten néznek ki a legmeggyötörtebben, habár a többiek sem valami szépségkirálynők a kócos fejükkel és a bőszen csillogó szemükkel.

Mindnyájan kiszálltunk a taxiból és mentünk is fel a lakosztályunkba. Minél gyorsabban szedtük a lábunkat, ugyanis kíváncsiak voltunk, hogy milyen sztorit tudnak összehozni a srácok ilyen rövid idő alatt.

A lift is kedvezett nekünk, mivel üres volt. Nemhiába van reggel 8 óra, ilyenkor még mindenki alszik, legalábbis aki tud. Yasert és Pault láttuk lent az ebédlő részben, éppen reggeliztek. Ők már messziről kiszúrtak minket, de csak integettünk, nem szerettünk volna odamenni, mert tuti,hogy kérdezősködtek volna. Mentünk tovább egészen fel a lakosztályunkig.

Nem szerettünk volna a srácokra rontani, így kopogtunk. Természetesen Zayn nyitott ajtót, immáron felöltözve és vigyorogva. Persze a kialvatlan szemeket nem tudta eltűntetni. Az olimpia a szeme alatt ott volt, de nem csak neki, hanem minden srácnak egyaránt.

- Szia szerelmem! Na, jól mulattatok? –egy csókkal köszöntöttem a szokásomhoz hűen, majd mindenki megkereste a saját párját és pár mondatot váltottak.

- Mondhatni,mondhatni. Azért nem volt olyan nagy szám.

- Miért, i csináltatok? –láttam rajta,hogy zavarban van, de leplezni próbálta. Engem nem ver át!

- Beültünk egy vendéglőbe és ott iszogattunk.

- Ennek örülök. Én meg már azt hittem,hogy valami vad helyen buliztatok, de hála az égnek tévedtem.

- És ti? Jól szórakoztatok Chris Brown-al?

- Persze, nagyon jó fej, nagyon jól elvoltunk.

- Ennek örülök. –éreztem,hogy ez egy erőltetett beszélgetés, ami már befejeződni kíván, legalábbis Zayn részéről.

Bementem az ebédlőbe, ahol Fernando az ágyban fekve aludt.

- Mi van Fernandoval?

- Fájt a feje és bevett egy altatót,hogy elmúljon az a szörnyű, irdatlan fejfájás. –Niall ezt úgy mondta,mintha betanult szöveg lenne, sőt,hogy még fokozzam a kedélyeket, szótagolva mondta, ami mér tényleg elég hülyén hangzott.

- Értem.

- Bruno mi az a nyakadon? –Danielle direkt is megkérdezte az énekesünket, hogy mi az a sok karmolás a nyakán.

- Tegnap este nehéz napom volt és megkarmolt a macskám.

- Hiszen neked nincs is macskád. –mondta Harry, elfeledkezve a szerepéről.  Ekkor Bruno mérgesen Harryre nézett, aki csak hülyén vállat volt. Srácok, ami nem megy azt nem kell erőltetni. Ti nem színészek, hanem énekesek vagytok.

- Nem az én macskám, hanem egy barátom macskája. –kijavította a mondatot Hazza haverunk jóvoltából.

- Aha, most már értem.

Egyszer csak valaki kopogott. Gyorsan odafutottam az ajtóhoz, és megelőztem Niallt, aki a nyomomban volt. Szerencsére én értem oda előbb.

- Jó reggelt kívánok. Ezt Mr. Marsnak hoztuk,a tegnapi éjszaka számlája. –ekkor a szobapincér a kezembe nyomott egy 1 és fél méter hosszú számlát, pont ,mint a filmekben.

Nem néztem végig az összeset, csupán néhány dolgon akadt meg a szemem:

- Banánkehely, Jäger, Orosz vodka, kókuszos lazactekercs mentával? Srácok mi ez? –láttam,hogy meg sem mernek nyikkanni. Liam mökögött valamit, de egy szót nem értettem belőle. Hirtelen a komor arckifejezésem széles mosollyá alakult át.

- Srácok láttunk titeket bejönni a szállodába, mi is pont akkor jöttünk. –a lányom már előre tudták,hogy mit akarok mondani, így bólintottak egyet,hogy szabad a hazda.

- M-micsoda? –míg Harry dadogott, addig Zayn és Liam egy hatalmasat nyelt.

- Láttuk,amint Bruno és Liam behozzák Fernandot. –folyotatta Nicole.

- És azt is láttuk,hogy Zaynen nem volt felső. –Danielle pdig befejezte.

- Srácok! Nyugodjatok meg, nem faggatunk titeket többet. Ez a számla mindent elárul. –mondtam.

- Még ha csak ennyi lenne. –hoppá. Niall elszólta magát.

- Pofa be, Niall. –Louis és Bruno csendre utasították a szájmenős barátunkat.

- Nyugi, békén hagyunk titeket. Most már tudjuk,hogy a tetőteraszon a 26.szegletnél jártatok (ezt a számláról olvastam, amit örömmel átnyújtottam Brunonak) és utána valahol máshol is. De mi megegyeztünk abban,hogy megbízunk bennetek, ha ti is bennünk. Szóval csak semmi kérdezősködés, ezt az éjszaka emlékeit mindenki megőrzi a saját kis agyában. –ezzel be is fejeztük a beszélgetést és a srácok fellélegeztek, majd később mindenki szétszóródott.

Most már nem volt téma a legény-se a leánybúcsú mostantól mindenki próbált az esküvőre koncentrálni, hiszen az ma lesz. Még mielőtt Bruno elment volna, adott a srácoknak valami zöldes-sárgás löttyöt, ami szerinte a megoldás a másnaposságra. Minden megittál, Fernandoval együtt aki végre felébredt és egy fél óra múlva már teljesen normálisak voltak. Bármilyen hihetetlen avagy lehetetlen, de Bruno Mars varázsitalától mindegyik srác jókedvre derült.

Most már mindenki a családjával szórakozott, kivéve minket, lányokat. Mivel a srácokra nem bízhatjuk a dolgok igazgatását, ezért ezt mi vállaltuk el, persze a mindőnk anyukája segítségével. Ez amolyan női feladat. Szerencsére a helyszín már fullosan kész van, ezt ki is pipálhatjuk. 11-re érkezik a sminkes és a fodrász és már a ruhák is készen állnak, hála a csajoknak. Itt nincs is nagyon mit igazgatni, csak a sofőrrel egyeztetett anya,hogy mikor is jöjjön a vendégekért a szállodába, ugyanis az esküvőnk Vegas egyik legnyugodtabb legeldugottabb helyén lesz megtartva. Kicsit olyan érzés lesz, mint Csodaországban. Csak képeken láttam a helyet, de ott mindent virágok, fák, borostyán és üde zöld fű borított. Hiába, Las Vegas nem csak a kaszinókról és a bárokról szól, van neki egy szebb, természetesebb oldala is,amit megismerhetek, örök életre.