Part 26

Felvettem a telefonomat. Halkan beleszóltam, nehogy a másik szobából meghallják. Bár nem sok értelme volt a sustorgásomnak, mivel a  nappaliban ezerrel ment a viccmesélés.

- Szia Will!

- Szia Katy! Bocsi hogy úgy felszívódtam, de vissza kellett mennem Liverpoolba. A szüleim elutaztak és el kellett hoznom magamhoz a húgomat ide Londonba.

- Értem.

- Sel már rendbe jött? Kiengedték a kórházból?

- Igen, már egészen jól van. Leszámítva néhány zúzódást és azt a bordatörést.

- Húú, az nagyon súlyos. Szegény Sel..

- Hát igen. Amúgy miért hívtál?

- Egy hatalmas szívességet szeretnék kérni tőled. Holnap este nem tudnál a kishúgomra vigyázni pár órát amíg én dolgozok? Sajnos nem érek rá. Egyedül meg nem hagyhatom otthon. Tudod milyen kis hiperaktív.

Egy másodpercre csendben maradtam. Elgondolkoztam azon,hogy mi lesz ha megteszem neki ezt a szívességet. Zaynnek egyáltalán elmondjam? Fogalmam sincs. Zavaromban rávágtam egy igent.

- Nagyon szépen köszönöm. Majd meghálálom valahogy. Figyelj. Jobb lenne ha inkább te jönnél bébiszitterkedni. Susan nem szeret idegen környezetben lenni.

- Értem. Mondd meg a címet és én oda megyek.

Will lediktálta a címüket. Holnap este 7re oda kell mennem, 11-ig. Annyit kibírok.

- Köszi, akkor majd holnap megyek. Most le kell tennem bocsi, szia.

Gyorsan leraktam a telefont, mert észrevettem hogy valaki kinyitotta a konyhaajtót.

Az ajtóhoz pillantottam és Zayn kukucskált ki mögüle.

- Úgy kirohantál. Valami baj van? –Zayn

- Nem, csak telefonom kerestek.

- Ki volt az?

Most vagyok nagy bajban. Mondjam meg Zaynnek,hogy Will keresett és hogy holnap este megyek hozzá bébiszitterkedni? Akkor megint rá törte a féltékenységi roham és azt nem akarom. Végül is nem olyan nagy ügy ez az egy este, csak vigyázok a gyerekre, majd hazajövök. Nem lehet belőle nagy gond. Nem tartottam fontosnak hogy Zayn tudjon róla. Amiről nem tud, az nem fáj.

- Anya hívott. Csak kérdezte hogy vagyok. –próbáltam teljesen kiegyensúlyozottan és higgadtan válaszolni a kérdésre, nehogy kiszúrja hogy hazudok.

- Ja, oké. De most már gyere vissza a nappaliba. Mindenki téged hiányol.

- Akkora partiarc lennék?

- Te vagy a legnagyobb buli őrült akit valaha ismertem. –nevetett

- Haha. Nagyon vicces.

- De most már tényleg gyere.

Mind a ketten visszamentünk a nappaliba. Harry még mindig bőszen mesélte a disznó vicceket. Niall és Liam már szinte gurultak a röhögéstől. Nagyon vicces látvány volt. Fogták egymás kezét és mind a ketten a másik, szabad kezükkel a hasukat fogták. Harry viccei gyilkosak. A többiek csak szimplán majd megpukkadnak a röhögéstől, de Liam és Niall meg már agybajt kapnak a sok hahotától. Ez nagyon nagy löketet adott a „bulinak”. Most már mi is bekapcsolódtunk a nevető brigádba,hogy teljes legyen a csapat.

Kevesen tudják, de Sel nagy mókamajszter. Még anno Liverpoolban, a mi kertünkben volt egy hatalmas tölgyfa. Arra építettünk egy kis erődöt és oda szoktunk menni minden nap vicceket mesélni. Ez amolyan vicc klub volt. Anya mindig felküldött nekünk piknikkosárban frissen facsart narancslevet és csokis kekszet. Azok voltak ám a szép évek.

Na de most már ne nosztalgiázzunk.

A hangos hahotázásból Sel is rendesen kivette a részét. Persze mértékkel, mert még minden mozdulat fáj neki. A törött bordája miatt. Mondjuk ezt megértem. De mondjuk egy kicsit sem látszott az arcán, hogy fájna valamije, csak röhögött velünk.

Mivel Sel mamája megkért,hogy ne fárasszuk ki Selt, nemsokára el is köszönt mindenki mindenkitől és a nagy csapat hazament, álomra hajtani a fejét. Már aki. Niall ott maradt Sellel, vigyázni rá, Harry meg ment valami vad buliba. Megértem. Már csak neki nincs barátnője a fiúk közül. Egész este ezzel húzta Louis az agyát, és megelégelte. Felmérgedt és bevetette magát az éjszakába.

Mi hazamentünk aludni. A sok vihogástól eléggé elfáradtunk. Persze előtte kihagyhatatlan volt a közös fürdőzés. Hm…Ilyen jó estém már rég volt. Buli a legjobb barátnőnél, majd fürdőzés a legjobb pasival a világon.

Másnap délig aludtam. Csak egyszer keltem fel,amikor megcsörrent Zayn telefonja. Reggel hatkor. Harry hívta, totál részegen,hogy vigye haza őt Zayn. Nagy nehezen kimakogta hogy hol is van pontosan. Harry valami vad buliban lehetett az éjjel, mert olyan hangosan beszélt,hogy még a telefonból is kihallatszott, pedig nem is volt kihangosítva.

Zayn kicsit mérges volt,mert Harry felkeltette, de elment érte a szórakozóhelyre. A többit már átaludtam.

Szóval délben keltem fel. Zayn hagyott egy üzenetet,hogy el kellett menniük egy fontos ünnepségre. Csak éjfélkor jön haza. Kíváncsi lennék Harry fejére, amikor ott áll szmokingban az újságírók előtt, teljesen kómás fejjel. Ebből címlapsztori lesz. Érzem….

Az egész napot lustálkodással töltöttem. A délután közepén anya átjött megnézni hogy vagyok. Megmutattam neki az egész házat, majd beszélgettünk kicsit. Felkészített engem a felnőtt, felelős életre. Mintha nem tudnám magamtól…Szülők…

Anya nem töltött olyan sok időt nálunk, csak épp hogy benézett már ment is. Megint egyedül maradtam. Zayn még egy SMS-t sem küldött. Gondolom nagyon el van foglalva. Nem is akartam zavarni most őt.

Eljött a 7 óra. Elindultam Will ideiglenes lakása felé. Taxival kellett mennem, mivel elég messze van innen.

Odaértem, Will széles mosollyal fogadott az ajtóban.

- Szia Katy! Köszönöm szépen hogy eljöttél. Odaírtam mindent a papírra. Ha nem haragszol nekem mennem is kell. Bocsi. –Will villám gyorsan elhúzta a csíkot és ott hagyott egyedül, a kis Susannel.

- Szia Susan! Emlékszel még rám? Katy vagyok. – megpróbáltam visszaemlékeztetni a régi szép időkre.

Susan mosolyogva bólogatott egyet, majd kinyújtotta két apró kis karját felém.

- Álmos vagyok. Vigyél aludni! –megparancsolta

- Igen is kapitány! –mondtam viccesen

Most komolyan mondom, semmi dolgom nem volt. A kis Susan mind a négy órát végig aludta. Én a másik szobába tévéztem. Nem volt nehéz dolgom vele.

A tévézés közben belegondoltam a hazugságomba. Vajon Zayn rájön? Ha igen, akkor mit fog szólni? Most már tudom, hogy nagy hülyeséget csináltam. Meg kellett volna neki mondanom szemtől szembe,hogy nem anya, hanem Will hívott. Én meg a szemébe hazudtam. Totál lelkiismeret-furdalás gyötört. Folyton csak Zayn ártatlan arcára gondoltam, amikor mondtam neki hogy ki hívott. Azok a hatalmas barna szemek és az a csókos száj…én mindezt nem akarom elveszíteni egy hülye hazugság miatt. Mondjuk én is jókor kapcsolok. Akkor amikor már nem tudom menteni a menthetőt. Fázis késésem van.

Eldöntöttem,hogy ha hazamegyek, akkor mindent elmondok Zaynnek. El lesz a legtisztább. Nem tudnék a szemébe nézni. Most bűnös vagyok…elég nagy a bűnöm.

Eltelt a négy óra. Will pontosan este 11kor érkezett haza. Megmondtam neki,hogy semmi gond nem volt Susannel. Az egész estét végig aludta, én meg nem akartam felkelteni. Először azt mondta hogy megfizeti a munkámat, de én mondtam hogy szó sem lehet róla. Szívességből tettem. Gyorsan el is köszöntem, majd elsiettem. Nehogy még ő adjon nekem pénzt azért hogy nem csináltam semmit. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem. Habár már most sem az.

Hazaértem kb fél 12 felé. Gondoltam Zayn még úgy sincs otthon. Azt mondta a levélben,hogy csak éjfélkor jön haza. Addig még fél óra. Gondolom az ünnepség úgy is elhúzódik, szóval még bőven van időm.

Hazaérkeztem, majd bementem a lakásba. Nagyon megijedtem, mert Zayn ott szmokingban a nappaliban. Sötétben.

- Úr isten! Te meg mit csinálsz itt? –kérdeztem ijedten

- Vártalak. Hol voltál eddig? –ismét kérdőre vont.

Gondolkoztam,hogy mit mondjak. Elmondjam-e az igazat, vagy megint hazudjak? Az eszem megint a rossz irányba húzott.

- Anyáéknál voltam. –mondtam teljesen higgadtan

- Az érdekes,mert voltam anyukádéknál, de te nem voltál ott.

- Te kutatsz utánam?

- Miért? Mit tehettem volna? Lassan éjfél és te még nem nagy itthon…

- Valahol voltam.

- És megtudhatnám végre hogy hol?

- Nem mondhatom el.

- Miért nem?

- Mert félek…hogy hogyan fogsz reagálni.

- Ha nem mondod meg hogy hol voltál,akkor nem is fogok reagálni sehogy. Szóval?

Nagy erőt vettem magamon, majd kimondtam. Kimondtam…

- Will kishúgára vigyáztam!

- Hm..Szóval Will kishúgára? Nála? –ismét megjelentek rajta a féltékenység első jelei

- Igen nála. De ő nem volt otthon.

- Persze… -az arca eltorzult és komoly pillantást vetett rám

- Zayn! Ne kezdjük megint!

- Mit?

- A féltékenykedést.

- Miért? Van okom féltékenykedni? Késő este van, és te még nem vagy itthon? Szerinted ilyenkor mire gondoljak?

- Megértem. De tényleg a kishúgára vigyáztam.

- Hazudtál nekem.

- Tudom…és sajnálom.

Egy kicsit gondolkoztam, aztán ismét felszólaltam.

- Mi olyan nagy baj azon hogy kicsit füllentettem? Meg egyébként is. Nagyon nagy baj volt hogy Will kishúgára vigyáztam?

- Ha egyáltalán rá vigyáztál.

- Jaj Zayn! Ne! Már megint! Ilyenkor teljesen kifordulsz magadból. Most ugyanott vagyunk mint pár napja.

- Figyelj! Tételezzük fel hogy elhiszem amit mondasz. De akkor is hazudtál nekem.

- Ez csak egy kis füllentés volt. Ne csinálj bolhából elefántot!

- Tudod milyen érzékeny vagyok a hazugságokra! Allergiás vagyok a hazugságokra!

Zayn most engem idegesített fel . Ez igazságtalanság! Nem hiszem el,hogy ebből képes olyan nagy ügyet csinálni.

- Katy! Ismersz! Tudod milyen vagyok!

- Igen tudom, de azt nem hiszem el hogy ilyen apróságból képes vagy nagy ügyet csinálni. Egyébként is. Te már hányszor hazudhattál nekem vagy hányszor csalhattál meg. –ijedtemben elkezdtem sületlenségeket hablatyolni.

Zayn komor arcot vágott,majd így szólt.

- Ezt mond még egyszer!

Nem mondtam. Inkább elfordítottam a fejemet a másik irányba.

- Ugye nem gondoltad komolyan?

Belőlem meg megint előjött a sírhatnék. El is pityeregtem magam. De nem azért,mert Zayn megbántott volna, hanem azért,hogy mit mondtam neki.

- Nézz rám! –mondta, és közben sértődött arcot vágott.

Még mindig nem néztem rá. Odalépett hozzám, majd finoman, simogatva maga felé fordította az arcomat.

- Mond hogy nem gondoltad komolyan! Kérlek mond!

Én még mindig egy szót sem szólta, csak álltam egy helyben és pityeregtem. A saját hülyeségem miatt. Hogy lehetek ennyire szívtelen? Hazudok neki, pedig tudom hogy milyen érzékenyen érinti, sőt még az az ominózus mondatom is. Rendesen szíven üthette. De még engem is.

- Sajnálom. –most már mélyen a szemébe néztem és pityeregve bocsánatot kértem tőle.

- Semmi baj! –közel húzott magához, majd szorosan magához ölelt. Látszott rajta,hogy fáj neki amit mondtam, de megpróbálta elviselni.

Ahogy átölelt, egyre jobban elkezdtem sírni. A saját hülyeségeimen. Nem hiszem el. Hogy lehetek ilyen bunkó?

Hogy bánthattam meg őt? pont őt?

- Na jól van. Most már ne sírj. –finoman letörölte az arcomról a könnycseppeket.

- Bocsáss meg, tudom hogy sosem tennéd meg.

Megharapta az ajkát, majd újra megölelt.

- Semmi baj. Felejtsük el.

Csillogó szemekkel rá néztem. Meg sem tudtam szólalni. A világ hülyéjének éreztem magam. Valami fekete báránynak,aki éppen a farmról szabadult.

Zayn odainvitált maga mellé a kanapéra. Én az ő karjaiban voltam. El kell hogy mondjam, hogy az valami menyország.

- Bármit megtennék érted, ugye tudod?

- Igen, tudom.

- Ha valamivel kárpótolhatnálak, akármivel, akkor szólj.

- Hmm… akármivel?? –ismét felcsillant a huncut mosolya. Én is egyből elmosolyodtam és abbahagytam a sírást.

- Te mindig csak a rosszra tudsz gondolni. –mosolyogtam rá

- Lehet. De hát ilyen a természetem. De erről csak te tudsz!

- Lakat a számon.

- Nálam van a kulcs!

Meg sem szólalhattam, más is csókolt. Ismételten egy forró és szenvedélyes csókot váltottunk.

- Ígérj meg nekem valamit! –monda, immáron a csók után

- Akármit.

- Ne hazudj többé nekem!

- Ígérem. Soha többé. De te is ígérj meg nekem valamit! Ne legyél féltékeny!

- Hát, nehéz lesz, de megígérem.

- Remek. –mosolyogtam rá

Egy pillanatra ismét komolyság ült az arcára, majd elengedett. Felállt, majd így szólt:

- Gyere velem! –egy másodperc alatt felkapott a karjaiba és vitt magával.

- Hova viszel? –kérdeztem kíváncsian

- Az legyen titok!

Én egyből a hálószobára gondoltam. Ez már nem igaz. Már nekem is piszkos a fantáziám. Úgy látszik eltanultam tőle…

Nem, Zayn kivitt a kertbe. A focipályára. Ott letett engem, majd a megfogta a két kezemet és mélyen a szemembe nézett.

- Mostanában sok rossz történt velünk, legyünk végre túl mindenen.

Én csak mosolyogtam rá. Nem értettem,hogy miért hozott a focipályára, de nekem így is jó.

- Gyere. Nézzük a csillagokat! –felmutatott az égre. Ezernyi, sőt milliónyi csillag fénylett fölöttünk. Mind a ketten lefeküdtünk a puha fűbe. Már értem, hogy mért ide hozott.

Szorosan egymás mellett feküdtünk és néztük a csillagokat.

- Nézd, az ott milyen szép! –mutatott egy elég méretes csillagra

- Igen, valóban nagyon szép.

- De nem szebb nálad. –rám mosolygott azzal a Zayn mosolyával. Hmm…

Hirtelen megláttunk egy hullócsillagot. Zayn gyorsan azt mondta,hogy kívánjak valamit.

Most komolyan! Mit kívánhattam volna. Itt fekszek a világ legjobb, legaranyosabb, legmegértőbb és legkedvesebb pasijával. Sőt, a saját focipályánkon. Kell ennél több? Behunytam a szemem és kívántam egyet. Azt kívántam,hogy minden maradjon így ahogy most van és hogy örökké szeressük egymást.

Ránéztem Zayn arcára, akin látszott,hogy nagyon gondolkozik valamin. Már csak a felvillanó villanykörte hiányzott a feje tetejéről.

- Te mit kívántál? –kérdeztem kíváncsian. Láttam az arcán,hogy valami nagy dolgon törte a fejét. Nagyon kíváncsi voltam a kívánságára, de nem is kellett noszogatnom hogy elmondja.

- Azt kívántam,hogy legyen egy hatalmas tükör a hálószobában, amiben minden szemszögből látom magamat.

Én felemelt szemöldökkel rá pillantottam.

- Mi az? –vállat vont