2012. július 15., vasárnap

Part 33


Éjjel 3 volt. Az óra mutatóját figyeltem. Magamban számoltam a másodperceket. Máshogy már nem tudtam elütni az időt. Bőszen teltek a percek. A kis piros mutató rengeteg kört írt le. Számoltam.
Már fél 4 lehetett. Feladom. Nem érdekel. Akkor jön haza amikor akar, engem hagyjon békén. Lassan felcammogtam az emeletre,be a hálószobába. Belebújtam a jéghideg, üres ágyba.
Még itt sem aludtam egy percet sem. Figyeltem a házunk előtt elhaladó autók zaját. Figyeltem az éj titokzatos fényeit és hallgattam az felismerhetetlen hajnali hangokat. Képtelen voltam lehunyni a szememet. Abba meg bele sem mertem gondolni hogy hol lehet. Ilyenkor a nők általában mindenféle rosszra gondolnak, de én nem ilyen vagyok. Én megpróbálok a dolog jó oldalára koncentrálni. Már ha van egyáltalán jó oldala.

Már reggel 6 óra volt. Én még mindig éberen feküdtem az ágyban. Egy cseppet sem voltam álmos. Egyszer csak hangos kulcscsörgést hallottam a bejárati ajtó felől. Ez valószínűleg ő lesz. Gyorsan felvettem egy alvó pozíciót, majd úgy tettem,mintha még javában húznám a lóbőrt. Hallottam,hogy Zayn a hálószoba felé közeleg. Kinyitotta az ajtót, ledobta az ingét és a nadrágját, majd bement a fürdőszobába.
Hallottam hogy éppen zuhanyozik. Na most jött el az idő,hogy mindent elmondjon. Kíváncsi vagyok milyen magyarázatot tud adni erre a nem kis késésre.
Megvártam míg kijön a fürdőszobából, majd leültem az ágy szélére.
- Te jó ég! Te már fent vagy? –alaposan meglepődött amikor meglátott az ágyon ülni.
- Amint látod. –mondtam még viszonylag kiegyensúlyozottan.
- Nem is vettem észre hogy felkeltél.
- Nem is vehetted észre,ugyanis nem aludtam. Egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Téged vártalak.
- Nem kellett volna megvárnod. Aludhattál volna.
Gyanakvó tekintettel rá néztem, majd odaálltam közvetlen elé.
- Te ittál? –éreztem rajta az alkohol erős aromáját.
- Csak egy kicsit. –mondta csillogó szemekkel.
- Nem csak egy kicsit, te tök részeg vagy.
- Nem vagyok az. –tiltakozott
- Mégis hol voltál tegnap egész este? –rátértem a tárgyra.
- Hát, iszogattunk a kollégákkal és közben megbeszéltük hogy mi lesz a következő albumunk borítóján.
- Ez tartott reggel 6-ig?
- Nem. –mondta halkan
- Akkor megtudhatom hogy hol voltál? Vagy az titok?
- Voltam ittis-ottis. –mondta komás fejjel.
- Te tisztára másnapos vagy.
- Lehet kicsit többet ittunk a srácokkal a kelleténél.
- Kicsit?
- Na jó, egy kicsit túlzásba vittük. De csak egy fajtát ittam, ne kevertem.
- Még jó. –mondtam felháborodottan
- Szerintem inkább feküdj le. Aludd ki magad. De még nem fejeztem be.
Több se kellett, azonnal lefeküdt az ágyra és egy másodperc alatt elaludt.
Lementem a földszintre, majd kimentem a postaládához az újságokért. Egybe fogtam az összes napilapot, majd bebaktattam vele a konyhába.
Tök nyugodtan leültem a konyhaasztalhoz, majd elkezdtem lapozgatni az egyik újságot. Semmi sem volt benne, csak az hogy ki ölt meg kit hol és mikor. Megfogtam egy másik napilapot. Hirtelen megfagyott a vér bennem. Még levegőt sem vettem. Még pislogni sem mertem a meglepődöttségtől, vagy inkább az idegességtől.  Zayn volt a címlapon egy szőke lánnyal, aki éppen csókolgatja Zayn nyakát. Nagy betűkkel ki volt írva,hogy „ Zayn Malik új barátnőjével mulatott az éjszaka”. Figyelmesen, de elég idegesen végigolvastam az egész cikket. Ezt Zayn nem fogja tudni kimagyarázni! Ezt lehetetlen kimagyarázni!Hogy tehetett ilyet? Mégis hogy képzelte?
Felkaptam az újságot, majd felrohantam vele a hálószobába.
- Ez meg mi akar lenni? –kérdőre vontam Zaynt.
- Mi? Micsoda? –éppen felkeltettem mély álmából, ezért azt sem tudta hogy hol van.
- Ez itt micsoda? Meg tudod magyarázni? –mutattam a címlapra.
- Ez nem az aminek látszik! –most már egyből felpattant az ágyból, félretéve a másnaposságot.
- Jó duma. Persze. Zayn, ezt sosem hittem volna rólad.
- Mégis mit?
- Hát ezt. –mutattam a képre, de már az idegösszeroppanás szélén álltam. Nem tudtam,hogy sírjak-e. Még a könnyeimet sem érdemli meg.
- Ez tényleg nem az aminek látszik. Kicsit lerészegedtünk a srácokkal és…ő csak egy rajongónk. Semmi több.
- Aha, persze. Én úgy tudtam hogy a menedzseretekkel lesztek, de nem hiszem hogy a fejesek pont a Club Havana-ba hívtak volna meg. –mondtam, vagy inkább úgy is mondhatjuk,hogy kiabáltam.
- Hát nem is oda hívtak minket.
- Akkor meg hogy a francba kerültetek oda? Hm?
- Azt nem tudjuk…
- Mi az hogy nem tudjátok?
- Nem emlékszünk rá.
- Na ne játszd itt a Másnaposok 3-at. Komolyan kérdem! Hol voltatok??!
- Mondom hogy nem emlékszünk rá! 
- Akkor hol aludtál?
- Niallnél aludtunk. Ott aludt nála mindenki.
- Még a szöszi is?
- Milyen szöszi? Ő csak egy rajongó.
- Ne nézz már hülyének! Nem most jöttem le a falvédőről. Biztos vagyok benne hogy előre megbeszéltétek a dolgokat.
- Nem. Ez nem igaz.
- Figyelj! Én nem vitatkozom veled tovább. –elindultam a szekrény felé, majd elkezdtem kipakolni belőle a ruháimat.
- Mégis hova mész? Katy! Állj már meg! Bocsánatot kérek!
- Miért kérsz bocsánatot? Azért mert megcsaltál? –ismét megeredtek a krokodil könnyeim.
- Nem csaltalak meg. Becsszó!
- Én már nem hiszek neked.
- Katy! Kérlek!
- Hagyj békén! –elutasítottam minden egyes érintését és pillantását.
- Katy! Szerelmem! Én soha nem tennék veled ilyet! Beszéljük meg!
- Részeg voltál, kitudja még miket csinálhattatok!
- Nem csináltunk semmit. Az a kép semmit sem jelent. Csak egy rosszul elkapott pillanatban készült! Esküszöm! Én sosem hazudtam neked.
Már nem szóltam hozzá egy szót sem. Sőt, nem is néztem rá. A sértettség és az idegesség teljesen áthatott.
Gyorsan összepakoltam minden holmimat, felöltöztem, majd elindultam.
- Mégis hova mész?
- Az nem a te dolgod. –vágtam rá kisírt szemekkel, komor tekintettel.
Szerencsére éppen arra járt egy taxi. Gyorsan intettem neki, majd beszálltam az autóba. Visszaköltözök anyuékhoz.

A taxi kitett engem a ház előtt. Elfelejtettem kulcsot hozni. Becsengettem, de senki sem nyitott ajtót. Aztán a fejemhez kaptam. Hiszen anya mondta hogy most visszautaztak egy időre Liverpoolba, elintézni a még elintézetlen ügyeket, papírokat. Remek. A kulcsom meg otthon van. Oda én vissza nem megyek az is biztos.
Megpróbáltam felhívni Eleanort.  Csak az üzenet rögzítő szólt bele a telefonba. Megpróbáltam Daniellet. Neki meg ki van kapcsolva. Selt meg sem próbáltam felhívni,mert tudtam hogy most gyógykezelésen van a törött bordája miatt.
Félre kellett tennem a büszkeségemet és felhívni Liamet. Ő az utolsó esélyem. Mivel ő nem iszik alkoholt, talán el tudja mondani hogy mi is történt. Meg hátha tud szállást is adni ideiglenesen.
Ő felvette a telefont.
- Szia Katy! Mizu? –Liam
- Szia Liam! –mondtam pityeregve
- Te jó ég! Mi van veled? Mi történt?
- Mintha nem tudnád.
- Honnan tudnám? Na mondjad mi a baj!
- Zayn….nem tudtam befejezni a mondatomat, mert ismételten rám tört a bömbölhetnék.
- Mit csinált már megint?
- Zayn megcsalt. –erőt vettem magamon, majd kimondtam azt, amit reméltem hogy soha nem kell kimondanom.
- Micsoda? Az lehetetlen! nem lehetséges.
- Nem láttad a mai újság címlapját? Az mindent elárul.
- De láttam. De ez csak pletyka.
- Még te is véded őt? Te is ott voltál a buliban?
- Nem védem őt, és igen ott voltam. Lelkiismeret furdalás nélkül mondhatom hogy nem csalt meg.
- Liam, kérlek. Ne fárassz!
- Figyelj! Gyere el hozzám. Mindent elmondok!
- Nem tudom jó ötlet-e.
- Gyere ide vagy én megyek oda és hazacipellek. Ugye azt nem akarod.
- Dehogy.
- Na akkor gyere. Várlak.
Habozás nélkül letette a telefont.
Kénytelen voltam elmenni Liamhez de nem gyalog, hanem taxi vitt.
Még csengetnem sem kellett, máris ott várt az ajtóban.
- Na gyere ide! –nyújtotta a két karját,hogy öleljem meg. Látta rajtam hogy mennyit sírtam…
Bementünk a lakásba, majd leültünk a kanapéra.
- Katy! Én mindjárt bele is kezdek!
- Mondjad. –mondtam halkan és  közben a szememet törölgettem.
- Nem úgy állnak a dolgok ahogy te tudod. Én ott voltam és lelkiismeret-furdalás nélkül mondhatom hogy nem volt semmi olyan amit az újságban leírtak.
- Ez most csak azért mondod hogy megvédd.
- Nem, épp ellenkezőleg. Figyelj! Inkább elmondok mindent. A menedzserek meghívtak minket egy vacsorára, aminek elég hamar vége lett, azért bementünk egy bárba. Akkor a többiek már full részegek voltak, szóval fogalmuk sem volt hogy hogyan kerültek oda.
- És mi van a szőke csajjal? Miért csókolgatta Zayn nyakát?
- Ő csak egy rajongó volt, elég rámenősen rástartolt Zaynre, de ez csak egy másodperc műve volt. A lesifotósok pont rossz pillanatban kapták el. Ennyi volt az egész. Aztán persze összeszedtük Dannyvel a srácokat majd mindenki, köztük én is, Niallhez mentünk. Ott aludtunk egészen hajnalig. Ennyi volt az egész este.
- De én…
- Megértem hogy félreértetted a képet, én is így reagáltam volna ha Daniellet egy idegen férfi csókolgatja.
- …és én meg…. –még beszélni sem tudtam a sokkos állapotban.
- Menj vissza hozzá.
- Én teljesen hülye vagyok.
- Nem vagy hülye, csak félreértetted. Nem baj, ilyen még a legjobb kapcsolatokban is előfordul.
- Vissza kell mennem és bocsánatot kell kérnem tőle. –mondtam még egy kicsit pityeregve.
- Nem kell. –egy ismerős alak lépett be a másik szobából. Zayn Malik személyesen.
- Te meg mit keresel itt? –kérdeztem
- Gondoltam hogy Liamet hívod fel. Ő a legnormálisabb közülünk. –Zayn finoman megütögette Liam vállát.
- Haha. Vicces vagy. Na de én megnézem mi a helyzet a konyhában. –Liam
Figyelemmel kísértem Liamet amíg átmegy a másik szobába, csakhogy ne kelljen Zaynre néznem.
- Nem hallgattál végig…  -mondta Zayn kölyökkutya szemekkel
- Tudom. Hülye voltam. Sajnálom.
- Nem kell sajnálnod. Én is ezt tettem volna a helyedben.
- Mit? Az ordibálást vagy a hisztérikus sírást?
- Valószínűleg mind a kettőt. –nevetett
- Gondolom most rám sem akarsz nézni.
- Dehogyis! Szó sincs ilyenről. Nem hibáztatlak azért. Nem a te hibád. Tényleg félreérthető helyzetben kapott le minket a fotós. De ez benne van a pakliban. Szóval ha legközelebb találkozol valami hasonló kinézetű képpel, akkor ne gondolj rosszra. Tudod, én nem szoktam rosszalkodni. –nevet
- Nem, se soha. –mosolyogtam.
- Végre látom a szép mosolyodat. Legközelebb ne rejtsd el előlem.
- Rendben. Úgy lesz.
- Na gyere ide te kis mézes mackó. Ölelj át! –azonnal Zaynnek vetődtem és szorosan átöleltem. Sikerült megint hülyét csinálni magamból. Nem hiszem el hogy ilyen nagy a féltékenységi csomó a kapcsolatunkban. Ezen a csomón néha lazítani kéne.
- Halljátok, ezeknek a kapcsolatuk olyan,mint valami brazil szappanopera. –nevetgélt hangosan Niall a másik szobából.
- Niall? Mit keres itt Niall? –Zaynre néztem gyanakvó szemekkel.
- Hát, szóval, a srácok még mindig itt vannak. Még nem mentek haza.
- Úgy érted most mindent hallottak?
- Mindent. Szóról szóra. –kiabált Hazza a másik szobából.
- Ezen már nem is lepődök meg. –mondtam
- Most már előbújhattok! –kiáltott át Zayn a srácokhoz.
- Na végre. Niallel kibírni egy kis szobában kész emberkínzás. –panaszkodott Louis
- Nem én tehetek róla hanem a sajt. –vágott vissza rá Niall.
- Akkor most végre kibékültetek? –Harry
- Nem is voltunk összeveszve. Igaz? –Zayn
Bólintottam egyet. Végül is hivatalosan is nem voltunk összeveszve, mert a dolog tárgytalan volt.
- Ja és ha már így kibékültünk, akkor el szeretnék mondani valamit. –mondtam
- Ne ijesztgess! Mondjad! –Zayn
- Szóval én és Fernando…
- Húú, rosszat sejtek. –Niall
- Niall hagyd hogy végigmondjam! Szóval én és Fernando elég jóban lettünk mostanában. Szóval ne legyél féltékeny ha itt-ott beszélek vele telefonon vagy elmegyünk valahova HÁRMASBAN vagy NÉGYESBEN vagy TÖBBESBEN. –itt a számokat erősen kihangsúlyoztam.
- Oké, minden rendben lesz. Köszi hogy előre szóltál. Különben leszedtem volna a srác fejét. –Zayn
- Nincs több féltékenykedés. Végleg! Ennyi volt! Mostantól pedig mindent elmondunk egymásnak! –mondtam
- Mindent?? –kérdezte Zayn halkan.
- Miért van valami titkolni valód?
- Neem. Nincs. –vigyorgott
- Na ki vele! Most vagy soha!
- Szörnyű anyós lesz belőled. –nevetett Liam
- Csend! Most éppen faggatom! Na szóval? Mi van olyan fontos dolog amit eltitkoltál eddig előlem?
- Srácok? Addig kimennétek? –Zayn
- Húha! Ez valami nagy dolog lehet. –Harry
- Inkább menjünk ki srácok. Nem szeretnék szívrohamot kapni. –Louis
- Akkor? Elmondod?
- Nyúljál bele a zsebembe!
- Mi?
- Csak nyúlj bele!
- Hát jó.
Belenyúltam Zayn farmer zsebébe és 2 repülő jegyet vettem ki onnan.
- Ez meg mi? –mutattam a két színes papírlapot.
- Repülőjegy. Azaz 2 repülőjegy.
- Ez most nekünk?
- Miért? Szerinted kinek vettem? Jaj bocsi, ezt magamnak és annak a szőke lánynak vettem.
- Na ne hülyéskedj. Ez most komoly?
- Nyisd ki! Nézd meg hova szól.
Óvatosan kinyitottam az egyik repülőjegyet. nagy betűkkel bele volt írva,hogy Hawaii. A szám is tátva maradt.
- Hawaii? Mi? Mi menni Hawaii? –motyogtam össze-vissza
- Igen, mi menni Hawaii. Holnapután menni Hawaii. Addig gyorsan összepakolni.
- De a suliból is el kell kéredzkednem! Azt sem biztos hogy elengednek hiszen még csak év eleje van.
- Nem aggódni, Zayn mindent elintézni.
- Aranyos vagy, és csak úgy megengedték .El sem hiszem hogy Hawaiira megyünk. Amúgy miért is megyünk?
- Zayn gondolni, hogy aranyos ajándék lenni Katynek.
- Hagyd abba az i-zést!
- Bocsi! –nevet
- Még soha senkitől nem kaptam ilyen ajándékot. Rám költöd az összes vagyonod.
- Miért kire költsem ha nem rád?
- Magadra.
- Költök én magamra éppen eleget. Ez a kis út nem tesz semmit.
- Kis út? Hawaiiról beszélünk!
- Lehet. De most jó lenne hazamenni. Még fel kell hívnom az utazási irodát.
- Oké. Akkor szóljunk a srácoknak,hogy elmentünk.
- Nem kell! –Louis kiabált az ajtó túloldaláról.
- Ezek már megint hallgatóztak.
- Kezdd megszokni! Na, de mi mentünk srácok! Majd 1 hét múlva találkozunk. –Zayn

Elindultunk hazafelé. Zayn szorosan fogta a kezemet, úgy sétáltunk át a mi házunkhoz. Varázslatos kimondani,hogy a mi házunk. Hiszen nemrég még csak látogatóban voltam itt Londonban Peggie néninél. Aztán sikerült ideköltöznünk, aztán sikerült összeköltöztünk. Ez a nyár kissé mozgalmas volt.

*2 nap múlva, már a repülőtéren*
- Ugye elhoztad az útleveleket? –kérdezte ijedten Zayn
- Nyugi elhoztam.
- És a napszemüvegemet odatetted?
- Azt is odatettem.
- Naptejet raktál?
- Nyugi már. Mindent raktam. Úgy csinálsz,mintha most repülnél először.
- Ez most tényleg különleges alkalom. Hawaiion még sosem voltam. Ez még nekem is új lesz.
- Hát igen. Azt mondják Hawaiion jó pasik vannak. –direkt húzni akartam Zayn agyát.
- Igen, de jó csajok is vannak. –erre visszavágott a saját fegyveremmel. Ez nem ér.

Végre átmentünk minden ellenőrzésen, majd felszálltunk a gépre. Zayn nagyon ideges volt, de fogalmam sincs hogy miért. 




(Kicsit megkésve, de mégis fent van az új rész! Ha valaki visszaél a nevemmel, azt nem szeretem. Remélem hogy többször nem fordul elő ilyesmi. Köszi, jó olvasást! Remélem tetszik majd:) Ha olvassátok akkor majd dobjatok meg pár komival:D Örülnék neki:D -az IGAZI Szandee:D )
Bejegyezte: dátum: 17 megjegyzés

2012. július 12., csütörtök

Part 32


Paul sikeresen hazaszállított minket. Bementünk a házba, majd minden csomagunkat a földre dobtuk, ugyanis éjjel 2 volt. Kicsit elidőztünk Bruno Marsnál. Időm nem lett volna kipakolni a bőröndökből, inkább ezt a feladatot holnapra halasztottam. Ugyanis vége van a nyárnak, holnap kezdődik a suli. Vagyis a félig itthoni iskola. Csak 3 tanítási nap van. A többit meg itthon tölthetjük. Mondjuk e szempontból jó iskolába kerültem.
Gyorsan lezuhanyoztam,majd elmentem aludni. Zayn még egy darabig tévézett a nappaliban, majd ő is álomra hajtotta a fejét az ép példámat követve.
Reggel kipattantam az ágyból, mint akibe villám vágott. Teljesen fitt voltam a tegnapi nap után. Gyorsan elkészülődtem és indultam a suli felé. (szerencsére közel van, így gyalog is percek alatt odaérek)
- Ne vigyelek el? –Zayn
- Nem kell köszi. Nincs messze. Csak pár háztömbnyire arrébb. Nem árt a gyaloglás.
- Értem. Akkor szia. Majd délután találkozunk. Én itthon leszek. –mondta, és egy forró csókkal elbúcsúzott tőlem.

Immáron elindultam az újdonsült iskolám felé. Már félúton járhattam, amikor eszembe jutott valami. Mivel ez nem olyan elit iskola, de azért ügyelnek a rendre, így a diákoknak tilos a piercing és a tetoválás. Hát jó. Nekem van egy szép nagy Zayn felirat a csuklómon. Még szerencse hogy a másik kezemen ott voltak a karkötőim, áttettem a tetkós kezemre, hogy takarja le a feliratot. Ezzel meg is volnánk.

Már meg is érkeztem a suli udvarába. Csak ismeretlen arcokat láttam magam előtt. Észre sem vették hogy bementem. Remek. Már is jól kezdem. Senki rám sem nézett. Na mindegy. Bementünk az iskola épületébe, az ünnepélyes évnyitóra. Az igazgató hosszú és fárasztó beszéde után elosztottak minket osztályok szerint. És Miss Brownt kaptam. Remélem jó fej tanár és nem az a zsörtölődő típus.
Felmentünk az osztálytermekbe az újdonsült osztályommal. Mindenki helyet foglalt. Én egy srác mellett kaptam helyet, ha jól tudom Fernando a neve. Spanyolországból költözött ide idén nyáron a szüleivel. Ennyit megtudtam róla. Én is elmondtam a kis liverpooli történetemet. Egész jó fej srác.
- Fernando! Ugye konyítasz valamit a kémiához? –kíváncsi voltam a válaszára. Én kémiából hülye vagyok.
- Persze, a hazámban sok kémia versenyre jártam. Majdnem mindegyiket megnyertem. –mondta Fernando
- Az remek. –máris a puskázáson és a lesésen járt a fejem, a suli első napján.
- Gyerekek, aki most hallja a nevét, az mondja hogy jelen, aki nem hallja, az kérem szóljon. –mondta Miss Brown
Rengeteg ismeretlen nevet hallottam magam előtt. Utána következett egy viszonylag ismerős.
- Fernando Oliveira. –Miss Brown
- Jelen! –mondta Fernando
Még egy pár nevet hallottam magam előtt,majd következtem én.
- Katy Smith. –mondta a tanárnő
- Jelen. –válaszoltam vissza.
- Te Zayn Malik csaja vagy? –suttogta halkan Fernando
- Hát ő, igen. –motyogtam.
- Ezt nem is mondtad. Milyen király már! Eljövök Spanyolországból és Zayn Malik barátnője a padtársam. Mekkora mákom van.  –csodálkozva hallgattam a rövid monológot.
- Vicces fiú vagy te Fernando. –nevettem
- Te is az vagy. –ő is nevetett
- Úgy látszik, itt rajtad kívül senki sem tudja. Kérlek ne mondd el senkinek!
- Úgy látszik nem olvasnak újságot. Szánalmas banda ezek. –nevetett
- Én kifejezetten örülök neki hogy nem tudják hogy én ki vagyok. Legalább elvegyülhetek a többiek közt.
- Nyugi, tőlem nem tudja meg senki.
- Örülnék neki.
- Diákok, most mindenkitől egy rövid bemutatkozást kérnék! Menjünk padsor szerint! –mondta Miss Brown.
Az osztályból az össze, még egyszer mondom, ÖSSZES lány a rövid bemutatkozó után elmondta,hogy mennyire szereti a One Directiont. Gondoltam magamban,hogy ha ennyire szeretik, akkor engem miért nem ismernek? Na, de nem is baj. Épp ellenkezőleg. Nagyon is örülök neki,hogy halvány lila gőzük sincs arról,hogy én ki vagyok. Na nem mintha valami nagy sztár lennék, ne értsétek félre…
- A következő diák aki bemutatkozik nem más,mint Fernando Oliveira. –mondta a tanárnő
- Fernando Oliveira vagyok, Spanyolországból költöztünk ide a nyár elején. Az egész gyermekkoromat Barcelonában éltem le, logikusan tehát nagy Barca rajongó vagyok. Egyszer összefutottam a sarki zöldségesben David Villával. A korom ugyanannyi mint nektek, mást nem is tudom hogy mit mondhatnék. Ennyi. Köszönöm a figyelmet. –Fernando befejezte a rövid, de egyben mindent eláruló bemutatkozót.
- A következő pedig Katy Smith.
Összeszedtem magam, majd felálltam és belekezdtem a rövid beszédembe. Úgy izgultam mintha az elnöki beszédemet mondanám. Teljes lámpalázam volt.
- Sziasztok! Katy Smith vagyok. Én is a nyáron költöztem Londonba, Liverpoolban laktam egészen júliusig. Most egy családi házban élek, de nem a szüleimmel. Külön költöztem, mert szabadságra vágytam. Ha már mindenki mondd valami érdekességet magáról, akkor én elmondom hogy egyszer találkoztam a One Directionnel.
Amint kimondtam hogy „One Direction” az összes lány visszafojtotta a lélegzetét és rám bámult.
- Hát ennyit magamról. Köszönöm a figyelmet! –a beszédem után nyugisan leültem, mintha misem történt volna.
- Még hogy találkoztál az 1D-vel. Jó vicc. –mondta az egyik szőke plázacica hátulról.
Nem reagáltam semmit rá, inkább csendben maradtam. Hátha elszólom magam.

Az egész nap egészen jól telt. Megismerkedtem az új tanárokkal. Kivétel nélkül mindegyik jó fej. Ritka az ilyen iskola ahol normálisak a tanátok. Ezek szerint jó helyre jelentkeztem.
Délután aztán lassan haza ballagtam. Beléptem az ajtón, de senki sem volt a lakásban. Egy lélek sem. Csak a sarokban lévő akvárium szelepét hallottam bugyborékolni. Zayn nem volt itthon. Pedig azt mondta itthon lesz. Biztosan valami sürgős dolga akadt.
Ma hétfő van, szóval még holnap és pénteken lesz tanítás. Ezt meg tudnám szokni.
Csináltam magamnak egy délutáni ebédet. Nem hagyott békén a tudat,hogy hol lehet Zayn. Felhívjam? De akkor azt hinné hogy nem bízok meg benne. Ő sem szok hívogatni engem hogy hol vagyok. Akkor nem hívom fel.
Eldöntöttem,hogy nem fogok kémkedni utána. Megvárom míg hazajön.
Az egész délutánt a kanapén henyélve töltöttem. Vártam,hogy mikor jön haza a szerelmem. Vártam,vártam és vártam. Nem szokott ilyen sokáig távol lenni. Itt valami nem stimmel.

Este 11 volt már, mikor meghallottam a kulcscsörgést az ajtóban. Végre hazajött.
- Szia baby. –odajött hozzám a kanapéhoz és egy puszit adott a számra.
- Szia szerelmem. Csináltam neked vacsorát. Ott van a konyhában. –nem akartam egyből letámadni őt,hogy hol volt,kivel volt…Nem szerettem volna kérdőre vonni. Majd elmondja ha akarja.
- Köszi, de már ettem.
- Ettél? Hol?
- A fiúkkal. Meghívtak a Burger Kingbe.
- Értem.
- Milyen volt az első napod?
- Nagyon jó. A tanárok is egész jók, sőt már barátokat is találtam.
- Az nagyon jó, figyelj és most megyek lezuhanyozom ha nem gond. Hulla fáradt vagyok.
- Persze, menj csak.
Kicsit olyan volt,mint akit nem is érdekli hogy mi volt velem a mai nap. Tudom megkérdezte, de csak illedelmességből. De azt bezzeg nem árulta el hogy ő hol volt. Na mindegy, ha nem mondja el magától, én nem fogom megkérdezni.
Később én is elmentem aludni. Rám fér a pihentető alvás.

Másnap reggel aztán újra iskolába indultam. Zayn még aludt, nem akartam felébreszteni.

Immáron a suliban voltam, beléptem az osztályterembe. Még jókor érkeztem, mert amint beléptem szólt a csengő.
- Szia te ZM barátnője! –köszönt Fernando
- Csend! Azt akarod hogy mindenki meghallja mindenki?
- Nem, dehogy. Csak húzni akartam az agyadat.
- Haha. Még korán van a viccekhez.
- Bal lábbal keltél fel? –kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Mondhatjuk úgy is.
- Mi a baj? Persze ha megkérdezhetem.
- Semmi ! –vágtam rá idegesen
- Nem tudok segíteni?
- Sajnos nem.
- Akkor mégis van valami amin nem tudok segíteni.
- Mondtam hogy semmi!
- Jól van, ne harapd le a fejemet!
- Bocsi, csak rossz hangulatomban vagyok. Ennyi az egész.
A beszélgetésünket nem tudtuk folytatni, mert bejött az kémia tanár.
- Kedves diákok, tollakat eltenni, írunk gyorsan egy röpdolit a tavalyi év anyagából. –mondta a tanár.
Tévedtem. Itt nem minden tanár jó. Ilyenkor megszívatni minket? Úgyis mindenkinek rossz lesz. Legalábbis nekem.
A tanár kiosztotta az üres lapokat. Adott 15 kérdést, és kéri a választ rá. Én a fejemet fogtam. Még csak második napja vagyunk itt. Ez nem fair.
Fernando nyugodtan, hátra dőlve kidolgozta az egész feladatlapot 5 perc alatt. Nekem 5 percig tartott mire megértettem az első kérdést, ő meg már kés is van.
- Hé! –megböktem őt a tollammal, majd az üres lapomra mutattam. Ő szépen lassan mindent elartikulált nekem. Szerencsére minden szavát értettem, sőt még a tanár sem látott meg.
- Most már szedjük össze! Elég sok ott a sustorgás hátul a fiúknál!  -kiáltott a tanár
- Kelly szedd össze a dolgozatokat! –rámutatott a tanár egy csajra.
A csaj komor arccal összeszedte a lapokat, majd letette a tanár asztalára.
- Köszi. –halkan odasúgtam Fernandonak.
- Ez csak természetes. –válaszolta vissza
A többi óra szabad foglalkozással telt. Az utolsó órán éreztem,hogy hív valaki, mert rezgett az egész zsebem. Harry volt az. Most komolyan? Vegyem fel óra közepén a telefonomat? Miért ne?
- Szia! Mondd gyorsan mert órán vagyok! –a pad alá bújtam,hogy ott telefonáljak.
- Szia Katy! Bocsi hogy ilyenkor hívlak,tudom hogy már suliban vagy, csak azt akarom megkérdezni hogy hova tetted a sminkkészletedet? –kérdezte izgatottan Harry
- Minek kell az neked?
- Nem nekem kell hanem Niallnek.
- Niallnek minek kell?
- Tegnap elvesztett egy fogadást és most beöltöztetjük lánynak és felrakjuk Twitterre.
- Ott van az éjjeliszekrény fiókjában egy kis táskában. Amúgy milyen fogadást vesztett el?
- Inkább ne akard tudni.
- Jól van, nem kérdeztem semmit. Zayn veletek van?
- Igen itt van.
- Akkor jó.
- Miért kérded?
- Csak úgy. Akkor majd mondd meg neki,hogy keressen meg azt a ronda nyakláncot és tegyétek Niallre.
- Oké, szólok neki. Na most már leteszem mert Niall már kezd kiszabadulni.
- Kiszabadulni?
- Igen, szia,bocsi mennem kell. –letette a telefont.
- Ezek hülyék! –mondtam Fernandonak.
- Miért? –kérdezte vissza
Jobban átgondoltam a dolgot és jobbnak láttam nem elmondani a dolgokat. Még rám jön a szájmenésem és aztán nem tudok megállni. Nem akarok semmi olyat kifecsegni a fiúkról.
- Semmi,semmi. –próbáltam úgy tenni,mintha nem mondtam volna semmit.
*szól a csengő*
- Na végre kicsengettek! irány haza! –mondtam
- Oké, én is megyek haza. Elkísérjelek?
- Merre mész? Én a pizzázónál letérek.
- Én is ott térek le, csak a másik irányba. Addig elkísérek. Persze ha nem baj.
- Nem, gyere nyugodtan.
- Oké.
Mind a ketten kisétáltunk az iskola épületéből, majd a pizzázónál ketté váltak az útjaink.

Amint beléptem az ajtón, rögtön megcsapott a parfüm illat. Vagy inkább parfüm kavalkád. Nem, jobbat mondok. Nem láttam el a szoba másik feléig, mert a kilátást eltakarta egy hatalmas női parfüm-felhő. De a nappaliban nem volt senki. Hirtelen a hálószoba felől hallottam röhögést, majd Niall lányos sikítását. Gyorsan felrohantam az emeletre megnézni hogy mit csinálnak. Amint beléptem a hálószobába ott még nagyobb parfüm-köd kevergett a levegőben.
- Ti meg mit csináltok? –kérdeztem
- Niallből Ninát csinálunk! –Liam
- Katy, szólj hogy hagyják abba! –Niall kiáltott
Nem tehettem semmit. Megálltam s szoba közepén és elkezdtem röhögni. Niall arca összekenve különböző színű szájfénnyel, a szeme pedig sötét zöldre volt kifestve. A ruhájáról, vagyis az én ruhámról, nem is beszélek.
- Hogy adtátok rá az én ruhámat? –kihangsúlyoztam „az én ruhámat”kifejezést.
- Zayn és Louisnak sikerült. –Harry
- Ti teljesen meg vagytok bolondulva. –mondtam
- Niall fogadást vesztett tegnap a Burger Kingben és most bűnhődnie kell. –Zayn
- De azt nem gondoltam volna hogy ilyen szörnyű büntetést szabtok ki rám. Ez már emberkínzás. Sőt, inkább pasi kínzás. Ennyi női parfümöt még életemben nem láttam, illetve nem szagoltam. –nyöszörögte Niall
- Katy nem segítesz? –Liam
- Nem. Én csak nézem hogy mit csináltok. –kijelentettem
- Bocsi, de az egyik szájfényednek annyi. Be akartuk vele kenni Niall száját, de leharapta róla azt a kis izét. –Harry
- Ugye nem azt a pirosas-rózsaszíneset? Ugye nem? –még reménykedtem.
- De! –mondta Niall röhögve
- Srácok, jövök segíteni! –habozás nélkül beálltam a fiúkhoz Niallnek sminket készíteni.
- Áruló! –kiabált Niall
- Aki tönkreteszi a cuccaimat az megjárja. –vágtam vissza
Most már öten próbáltuk lefogni Niallt. Pontosabban Zayn és Liam fogták a fejét, amíg én kifestettem őt. Louis és Harry pedig a kezeit fogták. Egy bő negyed óra múlva kész is lett a remekmű.
- Na jól van, most már engedjük el. –Zayn
- Engedjetek el! Meg akarom nézni milyen rémséget csináltatok belőlem. –Niall
- Nagyon csini vagy. Ha nem lenne barátnőm biztos rád mozdulnék. –mondta Liam nevetve
Elengedték Niallt. Lassan odasétált a hatalmas tükör elé, majd megnézte jó alaposan magát női ruhában( ami az enyém) és sminkben( az is az enyém).
- Mit tettetek velem? –mondta megrémülve.
- Nagyon csini vagy. –Louis
- Jól áll neked a szoknya. –Zayn
- Ilyen szexi szőrös lábakkal hogyne állna jól. –röhögött Harry
Niall odafordult hozzánk szomorú arccal. Na gyorsan csináljátok meg a képet, hadd röhögjön rajtam az egész világ.
Harry már nyúlt is a telefonjáért.
- Egy kattintás…már meg is van. Nagyon csini leszel fent a Twitteren. Ja már az is vagy. Felraktam a képet. –Harry
- Csak hogy ezt még visszakapjátok! –Niall
- Na arra kíváncsi leszek . –mondtam

A srácok segítettek Niallről lemosni a festéket, majd minden elmentek, mi meg korán lefeküdtünk aludni. Aludni? Minden volt az csak nem alvás… :)

*Pár nappal később*

- Milyen nap van ma? –kérdeztem reggel Zayntől.
- Péntek. Miért?
- A francba! Teljesen elfeledkeztem róla hogy ma suli van.
- A francba tényleg. Elvigyelek?
- Nem kell, gyorsan összekapom magam és már indulok is.
Úgy is lett. Villámgyorsan elvégeztem minden reggeli műveletet és már indultam is.
Ismételten pont jókor érkeztem be az osztályba. Pont csengetéskor. Gyorsan üdvözöltem Fernandot, majd leültem mellé.
- Mi az első óra? –kérdeztem
- A kedvenced. Kémia. –válaszolta vissza
- De jó. –olyan átéléssel mondtam,mintha a kémia az egy betegség lenne, amitől meg lehet halni. Bizonyos szinten ez igaz is.
A táskámban kezdtem el kotorászni, mikor észre vettem,hogy nincs meg a kémia füzetem. Még egyszer átnéztem a táskám minden szegletét, de a füzet még mindig sehol.
- Nem találom a kémia füzetemet. – mondtam idegesen
- Az szívás. Pedig pont ma fogja kérni ellenőrzésre.
- Jaj ne már! Ez nem lehet igaz.
*bejött a tanár,mindenki feláll*
- Ma füzeteket ellenőrzünk! Padsor szerint mindenki hozza ki a füzetét. Akinek nincs itt, az délután itt marad kitakarítani a kémia labort.–mondta a tanár
- Keresd gyorsan! Hátha ott lesz a táskádban. –Fernando
- De nincs itt.
- Nézd meg még egyszer.
Fernando parancsára elkezdtem kutakodni a táskámban, de még mindig semmi.
- Valami baj van Smith kisasszony? –kérdezte a bajuszos, felül kopaszodó, mogorva tanár.
- Semmi Uram. Csak a papírzsebkendőmet kerestem. –mondtam
- Értem. Akkor gyorsan találja meg mert nemsokára maga jön. –sosem értettem miért magáz minket a tanár, de ez volt most a legkisebb gondom.
Egyszer csak az iskola igazgatója jött be a terembe.
- Elnézést Tanár Úr hogy megzavarom az óráját. Katy Smith! Kérem jöjjön velem. –mondta az igazgatónő
Először Fernandóra néztem, pontosan magam sem tudom miért, majd elindultam az ajtó felé. Becsuktam magam mögött az átlátszó üvegajtót.
- Ez a fiatalember keres téged. Azt mondja oda szeretne adni neked valamit.
Hirtelen megláttam az igazgató mögött Zaynt.
- Te? Mit keresel itt? –kérdeztem meglepődötten.
- Elnézést, ha megengeditek én mennék. –mondta az igazgató, majd sarkon fordult.
- Mit keresel itt? –ismételtem magamat.
- Otthon hagytad a kémia füzetedet. –lobogtatta a szemem előtt a vastag kék füzetet.
- Hogy jöttél be?
- Az igazgatónő lányi a rajongóink. Elég volt egy autogram a bejutáshoz. –mosolygott rám.
- Jaj olyan aranyos vagy. Köszi. Ez életmentő volt. –mondtam
- És valami jutalom nem jár a sikeres hadjáratért? –Zayn az arcára mutatott.
Odahajoltam hozzá hogy az arcára adjam a puszimat, de ő elfordította a fejét és a szájára sikerült adnom. Ott csókolóztunk az osztályterem előtt nem törődve az üvegajtóval és azzal,hogy az egész osztály, beleértve a tanárt is, minket bámul.
A csók után mind a ketten az üvegajtón át néztünk, ahol sok szem szegeződött ránk. A lányok meg elkezdtek bőszen vigyorogni és Zayn nevét kiabálni. Pontosabban azt,hogy „ Zayn gyere be”. De kórusban. Főleg az utolsó előtti sor. Ott ül egy sor Directioner lány.
- Bemenjek? –kérdeztem tőlem Zayn
- Ahogy akarod. Csak nem fognak téged széttépni.
- Van életbiztosításom. –nevetett.
Mind a ketten visszamentünk az osztályterembe. Hangos sikoly fogadta Zaynt. Még a kémia tanár is tök rendes volt. Odament autogramot kérni az unokájának. A lányokról nem is beszélve. Mindenki közös képet akart csinálni vele. Én csak nyugodtan, mintha misem történt volna, visszaültem a helyemre Fernando mellé.
- Majd szólj a barátodnak hogy kérek tőle autogramot. A kishúgomnak. –mondta Fernando
- Kívánságod számomra parancs. –vicceskedtem.
- Zayn! Zayn! Egy pillanatra ide tudnál jönni? –kiabáltam az osztály másik végébe.
- Máris megyek. Bocsi lányok, de hívnak. –próbált kiszabadulni a lányok fogságából, sőt sikerült is neki.
- Itt vagyok szerelmem. Mi a gond? –kérdezte Zayn
- Gond nincsen, csak egy autogram kéne Fernandonak. –mutattam a mellettem ülő kreol bőrű, kigyúrt testű, fekete hajú srácra.
- És Fernando nem tud oda jönni szólni?
Csúnyán Zaynre néztem a „Ez most nem alkalmas a féltékenykedésre” nézésemmel. Szerencsére vette a lapot.
- Ja bocsi. Udvariatlan voltam. Kinek írjam alá? –kérdezte Zayn
- A kishúgomnak Clarának. –mondta Fernando.
- Oké, kész is van.  –Zayn most kivételesen udvariasan átnyújtotta az aláírt lapot.
- Köszönöm szépen. –Fernando
- Nincs mit. Lekötelez. –mondta Zayn
- Ja, ma este nem leszek otthon. A menedzserünk elhívott valahova. Pontosan én sem tudom hogy hova. Csak szólok hogy ne lepődj meg ha hazaérsz.
- Oké,menj csak. Érezd magad jól.
- Nem akarsz jönni? –kérdezte
- Nem, nem akarok zavarni. Menjél csak nyugodtan.
- Nagyon rendes vagy szerelmem. –ismételten egy csókot adott nekem. A lányok hangos sikongatásba kezdtek a hátsó sorokban.
- Na most már tényleg mennem kell. Már most is késésben vagyok. –mondta Zayn
- Oké, menj csak nyugodtan.
- Rendben van. Fernando, örülök hogy megismerhettelek.  –Zayn nyújtotta a kezét.
- Én úgyszintén. –Fernando elfogadta a barátságos kézfogást.
- Tanár Úr, bocsánat hogy megzavartam az órát. –magyarázkodott Zayn.
- Ó, ugyan. Semmi baj. Az unokám nagyon fog örülni ha ezt elmesélem neki.
- Ez megtisztelő. De most már tényleg mennem kell. Viszlát Tanár Úr és sziasztok srácok,lányok. Szia Katy. –tőlem külön elköszönt.
Amint kitette a lábát az ajtón, mentem mindenki körém gyülekezett. Ezernyi kérdést tettek fel. Úgy éreztem magam mint egy interjún. Igyekeztem válaszolni a kérdésekre több-kevesebb sikerrel.

Az egész napom jól telt. Mindenki kedves volt hozzám( na vajon miért?). Amint szólt az utolsó csengő, mindenki gyorsan felrakta a székeket és útnak indult. Mostantól Fernandoval fogok járni haza, de csak egy kis távig, ugyanis a pizzázónál mindig elköszönünk egymástól. Ugyanígy volt ez most is.

Tovább sétáltam, hazafelé. Zayn jól mondta. Akkora már tényleg nem volt otthon.
Az egész délutánt lazsálással, takarítással, majd Sellel való telefonással töltöttem. Este aztán vártam,hogy Zayn hazajöjjön. Csináltam neki vacsorát. A kedvencét, csirkét.
Már éjfél lehetett, de Zayn még mindig sehol. Vajon hol lehet már megint ilyen sokáig? Ez már a második alkalom. Mondjuk az igaz,hogy múltkor a Burger Kingben mulatták ez az időt.
Már éjjel 3 lehetett, de még mindig semmi…
Bejegyezte: dátum: 15 megjegyzés
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)