2015. március 27., péntek

Újra itt...talán utoljára



Sziasztok..rég találkoztunk :) 

Nem tudom ki olvassa el ezt, nem tudom ki téved még ide. Tudom, rég volt. 2012-ben kezdtem a blogot és azóta annyi minden történt. Még gyerek voltam...most így 18 éves fejjel kissé máshogy látom a dolgokat. Tisztábban. 

Gondolom tudjátok miért vagyok most itt. Igen, sajnos hallottam a szörnyű hírt. A Twitter pörög, a Facebook pörög. Zayn külön utakon folytatja, amit kimondhatatlanul sajnálok. Hogy őszinte legyek az utóbbi időben elhanyagoltam az 1D-t, vagy talán "kinőttem". Nem tudom, mindenesetre megrázott a hír. Nem számít mennyi minden történt azóta, ők MINDIG a múltak része lesznek. Emlékszem mikor először meghallottam a What makes you beautiful-t. Gondoltam ez is olyan nyálas fiúbanda mint a többi. Aztán meghallgattam még egyszer és még egyszer. Aztán rájuk kerestem. Zayn-en akadt meg először a szemem. Aztán elkezdtem jobban érdeklődni irántuk. Aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy napi szinten minimum 30 One Direction videót megnéztem meg a több száz képről nem is beszélve amik még most is ott bujkálnak a gépemen egy "One Direction" nevű mappában. Abban a mappában van mindenem. Igen, a régebbi befejezett illetve a befejezetlen blogjaim is. Minden nap úgy keltem, hogy rájuk gondoltam és a tanórák alatt arról álmodoztam, hogy az egyikük majd betoppan az ajtón és kivisz onnan. Sajnos az nem történt meg. Mindig is arról álmodtam (mint minden Directioner), hogy egyszer majd ott fogok tombolni az első sorban például a Tell me a lie-ra, ami a személyes kedvencem, ugyanis ehhez fűződik a legtöbb elmékem. Sajnos már ez sem fog megtörténni. Mert akárki akármit mond, a One Direction 5 tagból áll és ÖKÖKKÉ 5 tagú lesz. Ha Zayn testben nem, de lélekben ott lesz velük. Ezért is ütött szíven a dolog. Még mindig élnek bennem az akkori érzések és emlékek. Mindannyiukat szerettem, de Zayn volt az, aki különösen megfogott. Bár nem találkoztam vele, de hasonló lehet, mint én. Belsőleg. Látom az apró jeleket, a mozgását, a pillantását...megbabonáz. A külsőről már nem is beszélek. Szinte még most sem hiszem el. Még mindig várom a pillanatot, hogy valaki felébresszen és azt mondja: "Nyugodj meg, ez csak egy vicc volt. Csak egy vicc." Félek, hogy ez az idő már sosem jön el. Tudom, hogy nem ez a világ legnagyobb problémája de aki tudja miről beszélek, az érzi a fájdalmat. Nem is. A hiányérzetet. Mert most olyan érzésem van, mintha kiszakítottak volna egy darabot a múltamból. Egy fontos személyt. Akinek NAGYON sokat köszönhetek. Nem akarok itt elcsépelt, sírós szövegeket írni. Nem ez a célom. Ezek csak az érzéseim és biztos vagyok benne, hogy milliók érzik ugyanezt. 
Nem tudom mostantól ki fogja énekelni a magas hangokat. Már láttam pár mostani koncertet és a srácok hagyták a közönséget énekelni a You&I-ban Zayn részénél...el tudom képzelni most mi zajlik bennük. Láttam, hogy még sírtak is a színpadon..én ezt mind megértem és átérzem. Nagyon fog hiányozni. A napokban visszanéztem néhány régi, de annál emlékezetesebb pillanatot. A Chatty Man interjúk, a Vide Diaries stb...ez mostantól emlék marad a számomra. Mert ugyan lesz One Direction, de már nem lesz ugyanaz. Sosem lesz ugyanaz. Ezért is még mindig várom a pillanatot, tényleg várom, hogy valaki felálljon és megmondja, hogy ez egy nagy átverés. De tudom, hogy nem az. Feldolgozhatatlan...

Hogy őszinte legyen ez idő alatt már próbáltam belekezdeni pár blogba. Van ami félkész és van ami még csak nagyon az elején jár. De mindegyiket abbahagytam. Nem tudtam folytatni. Nem tudom miért. Lett volna még legalább 2 Zayn-es és egy Harry-s. Nem tudom mi történt velem. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon fogok már blogot írni. Ezek után meg pláne. Az nem lenne igaz. Gondolkoztam, hogy most elkezdek egyet, amibe tetőtől-talpig beleadok mindent. Egy utolsó, nagy lezáró történet. A fiúkról, az igazi 1D-ről, az igazi arcukról, az igazi szokásaikról...az igazi életükről. De nem tudnám kellően összeszedni magam, hogy ezt megtegyem. Nem mondom, hogy örökre eltűnök. Lehet, hogy egy nap visszajövök egy szép, kerek történettel ami a boldog 1D-ről szól majd. Nem tudom, lehetséges. Most nemrégiben visszaolvastam néhány fejezetet ebből és a másik blogomból is. Hát...amatőr. Ez járt a fejemben. Nagyon amatőr. Most azért már kicsit máshogy raknám össze a dolgokat :) 

Szóval ennyi lenne. Szomorúság és bánat. Mást nem tudtam hozni. Semmi jó hír, semmi extra. Semmi. Remélem valamilyen formában még lesz szerencsénk egymáshoz kedves olvasóim (ha egyáltalán még vannak). Nem tudom, lehet még találkozunk. Feltéve ha van igény rá. Nem tudok semmi lelkesítőt mondani, ugyanis én is össze vagyok törve. De tudjátok: A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA! Ezt ne felejtsétek el. Bízom benne, hogy Zayn jól döntött és tisztában van mit csinál. A legjobbakat kívánom neki és a csapatnak, tiszta szívemből, adjanak bele minél többet, mutassák meg az utálkozóknak, hogy ők igen, meg tudják csinálni! Mást nem tudok hozzáfűzni. Bár ha lenne egy időgépem...:) 




Végérvényesen ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm a még idetévedők figyelmét :)

                                                                                                    Szandee ×






Ja és még valami: VAS HAPPENIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN? :D