Hello again!

Sziasztok:) 

Ismét eltelt egy kis idő, de megint itt vagyok. Igazából egy jó hírt hoztam, ugyanis gondolkoztam, hogy lenne egy nagy, visszatekintő része Katy és Zayn történetének. Mindig is akartam egy ilyet és úgy érzem most jött el az idő. 2012 óta sok minden történt, ugyanúgy a szereplőkkel is. Nos, nem szeretnék rizsázni a lényegre térek. Érdekelne, hogy van-e még itt véletlenül idetévedt olvasó akit érdekelne ez az egész. Mert csak akkor írnám meg ha van rá igény. Egy utolsó nagy, nosztalgia rész. Tudom, hogy már "a blogok ideje lejárt" én is 19 lettem időközben mégis az 1D örökre a szívemben lesz, még Zayn nélkül is. Szóval csak rajtatok múlik :)

(vannak megkezdett és félig befejezett blogjaim is, ha gondoljátok adhatok belőle ízelítőt de ez is csak azon múlik mennyire fogyatkozott meg az olvasóim száma 2012 óta.)

Csak egy komit kell írnod, hogy érdekel-e. Szívesen várom a válaszokat, esetleg ötleteket. A fejemben már meg van a sztori, mellesleg mindig is megvolt :) Szóval csak bátran ;) 

                                                                                                 Szandee ×

Újra itt...talán utoljára

Sziasztok..rég találkoztunk :) 

Nem tudom ki olvassa el ezt, nem tudom ki téved még ide. Tudom, rég volt. 2012-ben kezdtem a blogot és azóta annyi minden történt. Még gyerek voltam...most így 18 éves fejjel kissé máshogy látom a dolgokat. Tisztábban. 

Gondolom tudjátok miért vagyok most itt. Igen, sajnos hallottam a szörnyű hírt. A Twitter pörög, a Facebook pörög. Zayn külön utakon folytatja, amit kimondhatatlanul sajnálok. Hogy őszinte legyek az utóbbi időben elhanyagoltam az 1D-t, vagy talán "kinőttem". Nem tudom, mindenesetre megrázott a hír. Nem számít mennyi minden történt azóta, ők MINDIG a múltak része lesznek. Emlékszem mikor először meghallottam a What makes you beautiful-t. Gondoltam ez is olyan nyálas fiúbanda mint a többi. Aztán meghallgattam még egyszer és még egyszer. Aztán rájuk kerestem. Zayn-en akadt meg először a szemem. Aztán elkezdtem jobban érdeklődni irántuk. Aztán egyszer csak azon kaptam magam,hogy napi szinten minimum 30 One Direction videót megnéztem meg a több száz képről nem is beszélve amik még most is ott bujkálnak a gépemen egy "One Direction" nevű mappában. Abban a mappában van mindenem. Igen, a régebbi befejezett illetve a befejezetlen blogjaim is. Minden nap úgy keltem, hogy rájuk gondoltam és a tanórák alatt arról álmodoztam, hogy az egyikük majd betoppan az ajtón és kivisz onnan. Sajnos az nem történt meg. Mindig is arról álmodtam (mint minden Directioner), hogy egyszer majd ott fogok tombolni az első sorban például a Tell me a lie-ra, ami a személyes kedvencem, ugyanis ehhez fűződik a legtöbb elmékem. Sajnos már ez sem fog megtörténni. Mert akárki akármit mond, a One Direction 5 tagból áll és ÖKÖKKÉ 5 tagú lesz. Ha Zayn testben nem, de lélekben ott lesz velük. Ezért is ütött szíven a dolog. Még mindig élnek bennem az akkori érzések és emlékek. Mindannyiukat szerettem, de Zayn volt az, aki különösen megfogott. Bár nem találkoztam vele, de hasonló lehet, mint én. Belsőleg. Látom az apró jeleket, a mozgását, a pillantását...megbabonáz. A külsőről már nem is beszélek. Szinte még most sem hiszem el. Még mindig várom a pillanatot, hogy valaki felébresszen és azt mondja: "Nyugodj meg, ez csak egy vicc volt. Csak egy vicc." Félek, hogy ez az idő már sosem jön el. Tudom, hogy nem ez a világ legnagyobb problémája de aki tudja miről beszélek, az érzi a fájdalmat. Nem is. A hiányérzetet. Mert most olyan érzésem van, mintha kiszakítottak volna egy darabot a múltamból. Egy fontos személyt. Akinek NAGYON sokat köszönhetek. Nem akarok itt elcsépelt, sírós szövegeket írni. Nem ez a célom. Ezek csak az érzéseim és biztos vagyok benne, hogy milliók érzik ugyanezt. 

Nem tudom mostantól ki fogja énekelni a magas hangokat. Már láttam pár mostani koncertet és a srácok hagyták a közönséget énekelni a You&I-ban Zayn részénél...el tudom képzelni most mi zajlik bennük. Láttam, hogy még sírtak is a színpadon..én ezt mind megértem és átérzem. Nagyon fog hiányozni. A napokban visszanéztem néhány régi, de annál emlékezetesebb pillanatot. A Chatty Man interjúk, a Vide Diaries stb...ez mostantól emlék marad a számomra. Mert ugyan lesz One Direction, de már nem lesz ugyanaz. Sosem lesz ugyanaz. Ezért is még mindig várom a pillanatot, tényleg várom, hogy valaki felálljon és megmondja, hogy ez egy nagy átverés. De tudom, hogy nem az. Feldolgozhatatlan...

Hogy őszinte legyen ez idő alatt már próbáltam belekezdeni pár blogba. Van ami félkész és van ami még csak nagyon az elején jár. De mindegyiket abbahagytam. Nem tudtam folytatni. Nem tudom miért. Lett volna még legalább 2 Zayn-es és egy Harry-s. Nem tudom mi történt velem. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon fogok már blogot írni. Ezek után meg pláne. Az nem lenne igaz. Gondolkoztam, hogy most elkezdek egyet, amibe tetőtől-talpig beleadok mindent. Egy utolsó, nagy lezáró történet. A fiúkról, az igazi 1D-ről, az igazi arcukról, az igazi szokásaikról...az igazi életükről. De nem tudnám kellően összeszedni magam, hogy ezt megtegyem. Nem mondom, hogy örökre eltűnök. Lehet, hogy egy nap visszajövök egy szép, kerek történettel ami a boldog 1D-ről szól majd. Nem tudom, lehetséges. Most nemrégiben visszaolvastam néhány fejezetet ebből és a másik blogomból is. Hát...amatőr. Ez járt a fejemben. Nagyon amatőr. Most azért már kicsit máshogy raknám össze a dolgokat :) 

Szóval ennyi lenne. Szomorúság és bánat. Mást nem tudtam hozni. Semmi jó hír, semmi extra. Semmi. Remélem valamilyen formában még lesz szerencsénk egymáshoz kedves olvasóim (ha egyáltalán még vannak). Nem tudom, lehet még találkozunk. Feltéve ha van igény rá. Nem tudok semmi lelkesítőt mondani, ugyanis én is össze vagyok törve. De tudjátok: A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA! Ezt ne felejtsétek el. Bízom benne, hogy Zayn jól döntött és tisztában van mit csinál. A legjobbakat kívánom neki és a csapatnak, tiszta szívemből, adjanak bele minél többet, mutassák meg az utálkozóknak, hogy ők igen, meg tudják csinálni! Mást nem tudok hozzáfűzni. Bár ha lenne egy időgépem...:) 

Végérvényesen ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm a még idetévedők figyelmét :)

                                                                                                    Szandee ×






Ja és még valami: VAS HAPPENIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN? :D

Jó hír & Rossz hír

Sziasztok :)

A rossz hír az,hogy nem tudtam megtartani amit megígértem. Mármint azt,hogy folytatni fogom ezt a blogot. Akárhogy is próbálkoztam, nem ment. Ez már egy kerek lezárt történet. Hiába próbálkoztam többféle újítással esetleg megpróbáltam az idővel játszani, nem ment. Már leírta,hogy mi történt a szereplőkkel és így nehéz lenne még újat mutatni. Amit akartam ebből a történetből azt már mind kihoztam. Az összes szálat elvarrtam és minden megoldatlan ügyet megoldottam. Nem hiszem,hogy ennem a történetnek már van jövője.  Végelkeseredésemben már azon gondolkoztam, hogy megírjam a sztorinak az előzményeit. De mivel azelőtt nem volt semmi közös Katy-ben és Zayn-ben, így ez sem ment. /mert egy liftben találkoztak véletlenül/

Szóval semmi esélyt nem látok a folytatásra és nagyon sajnálom, de nem tudok mit tenni. Ha megpróbálkoznék vele az szerintem erősen erőltetett lenne, azt meg nem akarom. Inkább hagyom az egészet és nem bolygatom a sztorit.

Helyette nyitok egy teljesen új blogot a következő napokban. Még nem tudok semmit,hogy milyen lesz, de megpróbálok most kicsit már vizekre evezni :) Többet nem árulhatok el :)

Köszönöm és remélem megértitek. 

                                                                      Szandee×

Part 55 - Utolsó rész

Hát igen, elérkezett ez is, az utolsó rész. El sem hiszem,hogy már vége van. Emlékeszem,mikor ebbe belekezdtem. Akkor még jó poénnak tűnt 1D-s sztorit írni, de mostanra már a hobbim lett. Nagyon szépen köszönök mindent, amit kaptam tőletek, itt mindenre gondolok: biztatás, díjat, kritika. Mert ugye, egy író (még ha amatőr is) fogadja el azt a kritikát amit kap. Csakis a hibáiból tanul az ember. Na, de nem szeretnék hosszú távra búcsúzkodni, ugyanis egy új sztoriba kezdtem bele nemrég. Lehet,hogy nem fog annyira tetszeni, mint ez, de az is lehet,hogy még jobban fog, ezt majd Ti döntitek el.

Még egyszer köszönök mindent, a 100-on felüli olvasottságot, a sok kommentet és minden más egyebet. Külön köszönet azoknak, akik voltak olyan kedvesen és írtak pár sort a történetről. Remélem,hogy majd a következőkben is így lesz majd.

Bocsi, de nem vagyok jó a búcsúzkodásban, vagy hát nem is búcsúzom el tőletek, hiszen ott lesz a másik blogom, de az már más tészta,hogy ugyanannyian vagy többen/kevesebben fogják olvasni. Mindenesetre köszönöm a bizalmat! :)

Szeretlek Tiketek és remélem,hogy még a későbbiekben is velem tartotok majd :)

Köszönet mindenért:                               Szandee ×   

Sokan mondják,hogy a túl korai házasság nem vezet jóhoz. A végén a kapcsolat kihűl, vagy nem is létezik. Én amondója vagyok,hogy akit szeretsz, ne ereszd el. Mi értelme van várni, ha úgyis tudom mi lesz?

Csak egy mondat és minden megváltozik. A hangom remeg, de a lelkem mélyéről ,torkom szakadtából üvöltenék a nagyvilágba,hogy mindenki meghallja. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor meg kell húzni a választóvonalat és valami teljesen újat kezdeni. Én csak most váltam felnőtté igazán. Hihetetlen,hogy valaki teljes mértékben képes megváltozni a szerelméért, én ilyen vagyok. Sokszor mondják,hogy nem a papír a lényeg a szeremben, és,hogy ez csak egy szimbólum, de én ennek az ellenzője vagyok. Minden nő egy tökéletes esküvőről álmodik, s valakinek be is teljesül az álma, de akad olyan is, aki élete végéig vár a nagy szerelemre. Nahát, nekem nem sokat kellett várnom, pontosabban egy kora nyári napon történt minden. Szerelem volt első látásra. Egy srác idegesen bedobódott mellém a liftbe, ami rejtélyes okoknál fogva megállt. Szerintem ez így lett megírva a nagykönyveben. Ha akkor nem állt volna meg a lift, most nem lennék itt és valószínűleg sosem ismertem volna meg az igaz szerelmet.

- Katy! Katy! –hallottam,hogy valaki a nevemen szólított. Egy női hang volt az, majd kis késlekedés után észhez tértem és rájöttem,hogy anya áll mögöttem és kiabálja a nevemet. Kicsit elkalandoztak a gondolataim, de ez ilyenkor természetes.

- Mi az? –kérdeztem anyától. Mellesleg megjegyzem,hogy már fel voltam öltözve tetőtől-talpig, a hajam és a sminkem is kész volt, de már az idegeim is készek voltak. Hiába, az esküvője előtt mindig izgul az ember.

- Gyere, nézd meg a kertet! –anya csilingelő hangja helyett egy kicsit nyersebb, komolyabb hangot hallottam magam mögött. Zayn édesapja volt az, azaz a jövendőbeli apósom. Be voltam zárva az öltözőbe a sminkessel és a fodrásszal, míg a többiek kint okoskodtak és intézték az ügyeket, vagy ha úgy tetszik megoldották az elvarratlan szálakat. Nem engedtek ki, míg kész nem volt minden. Zaynt úgyszintén, mert felhívtam telefonon. Igaz, a srácok megtiltották,hogy beszéljek vele az esküvőig, de nem bírtam kis és felhívtam. Már nagyon izgul és már nem bír magával, annyira be van zsongva. Én úgyszintén. A lényeg,hogy ma mi ketten vagyunk a főszereplők, de mindenki mindent megcsinált helyettünk.

Ránéztem a falon lévő órára és már kettő óra volt. Már a torkomban dobogott a szívem, mivel  1 óra múlva már Mrs. Malik leszek. Hihetetlen, de igaz. Végre valóra válik a legfőbb álmom.

Hoppá, már megint belefeledkeztem a gondolataimba, el is feledkeztem arról,hogy Yaser hívott,hogy nézzem meg a kertet. Úgy látszik ez ilyen nap, nem tudom hol ál a fejem.

Kisétáltunk, ketten a kertbe, ahol az egész ünnepség lesz. Hogy őszinte legyen, szívesen bőgtem volna a meghatottságtól, de akkor elkenődött volna a sminket, szóval most spóroltam a könnyekkel.

- Na milyen lett? A díszletért Patricia és az édesanyád felelt. A többi a lányok dolga volt. –magyarázta Yaser.

- És a pasik mit csináltak? –direkt is megkérdeztem, mert valahogy úgy vettem észre,hogy az esküvő szervezésében egyetlen férfinevet sem említenek.

- A szervezés a nők dolga, mi, férfiak meg bementünk és iszogattunk. nekünk ez a dolgunk.

- Aha értem. Szóval a ti dolgotok az alkohol és a süteményfogyasztás? Ezt jól a fejembe vésem.

- (itt nevetett, majd tovább folytatta) Nem csak azért hívtalak ide,hogy nézd meg a kertet. –szinte gondoltam,hogy lapul még valami a dolog mögött. Leültünk az egyik székre, majd egy másodpercen belül ott termett Patricia is.

- Ezt át szerettük volna adni neked, ez amolyan elő nászajándék. –Trisha és Yaser egyszerre nyújtotta át nekem egy halvány rózsaszín csillogó-villogó dobozt, ami hófehér masnival volt átkötve. Kinyitottam a dobozt és egy szemet nem kímélően fénylő drágakőre lettem figyelmes. Még a lélegzetem is elakadt, mikor megláttam ezt a szép darabot.

- Te jó ég! Ezt nem fogadatom el, biztos nagyon drága volt.

- Na ne butáskodj! Ezt kifejezetten neked készíttettük. Nézd meg jobban. –ekkor megfordítottam a tömérdek csillogásból álló nyakéket, majd egy kis feliratot véltem felfedezni a mély kék színű szívben: „Forever” –ezzel az egy szóval mindent elmondtak. Nem kellettek se szavak, se semmi, nekem ennyi elég volt.  Hiába az elhatározás, én mégis elkezdtem pityeregni, ezt váltotta ki belőlem a dolog. Nagyon megnyugtat az a tudat,hogy Zayn szülei bíznak bennem és elfogadnak. Nem mellékesen örülök annak,hogy ilyen belevaló anyósom és apósom lesz.

---Zayn---

- Harry tedd le a poharat! –Louis barátian leüvöltötte Hazza fejét, mivel már most többet ivott a kelleténél. Szegény Harry, jobban izgul,mint én, ami már nagy szó. Szerintem az én izgulásomat nem lehet felülmúlni, de Harry nagyon igyekszik ennek az ellenkezőjét bizonyítani.

Mi már teljesen készek voltunk, mi öten és Fernando az öltözőben foglaltunk helyet, mivel nem engedtek ki minket. Először csak úgy volt,hogy nekem van szobafogságom, de Niallt rajtakapták,hogy beosont a konyhába és megette a hidegtálak felét, szóval mindannyiunkat ide kényszerítettek. Mellesleg nagyon hülyén néztünk ki, 6 öltönyös pasi bent punnyad a szobában. Még szerencse,hogy hatott Bruno varázs-löttye, mert akkor 6 kómás öltönyös pasi haldokolna a szobában, azért ez már durva lett volna.

Csak ültünk és beszélgettünk. Nem történt semmi érdekes, csupán én érzem magam úgy, mintha egy óriási tengerjárón utaznék és tengeribeteg lennék, legalábbis a gyomrom ezt érzi. Nem kifejezetten a tegnapi miatt, csupán a nagy izgalom és a felhajtás teszi mindezt velem.

Ma még nem is láttam Katy-t, szeretném végre magamhoz ölelni és csókolni. Azért nem mehetünk ki az öltözőből, mert anyám szerint közveszélyesek vagyunk. Apropó, valami kis rózsaszín izét tartott a kezében, kíváncsi lennék,hogy mi lehetett az.

Már egy idege unatkozunk, nem mellékesen elunjuk az életünket, Niall éhes…lehetne ennél rosszabb? Mi már készek vagyunk és Katy is készen van szerintem, bele is kezdhetnénk a dologba. Az a pár vendég már nem számít, én már most rögtön elvenném feleségül az én szerelmemet.

Egyszer csak Katy szülei jöttek be az ajtón. Végre valaki, ugyanis mindnek megfeledkezett rólunk. Láttam,hogy mindketten szélesen mosolyognak és egy kék doboz volt a kezükben, fekete masnival átkötve.

- Zayn, ezt később szerettük volna odaadni, de mivel az édesanyád beelőzött minket, így hát mi is odaadjuk az ajándékodat. –mondta Katy anyukája.

- Fogadd tőlünk sok szeretettel! –Katy édesapja,Dave is végre rám mosolygott. Megköszöntem mind a kettejüknek az ajándékot, majd elkezdtem kicsomagolni a világoskék színű dobozt.

- Nagyon szépen köszönöm, nagyon tetszik. –na mi volt benne? Egy karóra, amire már évek óta vágytam. Úgy tudtam,hogy Európában nem lehet kapni és csak korlátozott példányszámban gyártják, ha még gyártják egyáltalán. Egyszerűen mesés. Ez pont hozzám illő, férfias óra.

- Nagyon örülünk,hogy tetszik, Dave nagyon sokat intézkedett,hogy meglegyen.

- Akkor neked külön köszönöm.

- Ugyan már! Semmiség! A vejemért mindent! –megmondom őszintén,hogy ezek a szavak szíven ütöttek. Nemrég még a háta közepére sem kívánt volna engem és ellenezte az esküvőt is, most meg átesett a ló túloldalára, persze jó értelemben. Nagy megkönnyebbülés számomra,hogy végre elfogadott és áldását adta ránk. Végre rájött,hogy én tudok örök életre vigyázni a lányára.

Egy bő 7 perc beszélgetés után a Smith szülők kirobogtak az ajtón, de berobogott 3 rég nem látott cimborám: Anthony, Danny és Tom.

- Szeva haveeeeeer! –Tom hangosan felkiáltott,hogy még véletlenül se legyen olyan, aki ne hallja meg.

- Sziasztok! –menten felugrottam örömömben, végre megérkeztek a legjobban várt vendégek. Őszintén, nem csalódtam. Tom fekete zakóban, nyakkendővel egy sötétkék farmernadrágban jelent meg. Danny sportcipővel fűszerezte a szmokingját, Ant pedig egy szürke szmokingban jelent meg, zöld baseball sapkával a fején- igen, ezek az én barátaim!

Minden váltottunk egy férfias ölelést, majd bemutattuk a srácoknak Fernando-t, mivel ő még viszonylag új a bandában. Egy kicsit összeismerkedtek, majd elkezdtünk beszélgetni.

- Hallod haver, ki nem néztem volna belőled, hogy te házasodsz meg elsőnek! –mondta Anthony.

- Amilyen voltál régen…minden ujjadra egy csaj jutott volna. –folytatta tovább Danny.

- Azóta megváltoztam. Nagyon sokat változtam ez idő alatt.

- Amikor együtt buliztunk a nyaralóban, azt hittem,hogy csak rövidtávra tervezel a csajjal. –mit is mondjak, Tom megnyilvánulásán egy kicsit sem lepődtem meg, én ezt vártam tőle. Szokása,hogy szédíti a csajokat, megkapja amit akar, majd soha többet nem hívja fel őket. Szégyen, de én is ilyen voltam régen, de szerencsére már felnőttem és benőtt a fejem lágyan, hála egy tüneményes teremtésnek, akit lassan a feleségemnek hívhatok.

- A csajok hol vannak? –Anthony érdeklődni kezdett a lányok után.

- El kell,hogy szomorítsalak, mi nem láthatjuk a lányokat, büntiben vagyunk. –magyarázta Louis.

- És ti engedelmeskedtek? Ti teljesen hülyék vagytok? –Danny arcáról meglepő meglepettség rajzolódott ki. Végül is igaza van, nekünk nem parancsolhat senki, és ha akarunk, akkor nem csinálunk hülyeséget, jó, ez mondjuk nem rajtam múlik, hanem Niall falánkságán, de megnyugtattuk,hogy az esküvő után annyit ehet amennyit akar.

- Igazad van! Menjünk! –Harry barátunk volt az első aki Danny mellé állt, majd szépen sorjában mindenki csatlakozott a brigádhoz és elindultunk a lányok öltözőjéhez.

---Katy---

Az izgalom tetőpontján vagyok, az idegeimen apró ír manók táncolnak és már alig bírom kivárni, hogy végre találkozhassak vele és a nyakába borulhassak. Nem nagyon érdekel az sem,ha meglátja a ruhámat, ugyanis nem vagyunk babonásak. Az elzárás a srácok, de legfőképp Niall miatt volt, aki megette a fél díszítést. Emiatt kicsit sem haragszom rá,hiszen mi így szeretjük, s ő legfőképpen a gyomrával szeret minket. Na, ez azért nem teljesen így van, ő a szívével is tud szeretni. Bármi volt, mindig megbízhattam benne, akárcsak a többiekben. Hihetetlen, de ez idő alatt mindent megtudtam róluk. A szokásaikat, a gesztusaikat és a mániájukat is. Olyanok vagyunk már, mint egy család, jóban rosszban együtt vagyunk.

Ismételten elmélyültem a múlt édes nektárjában és a sok közös emlékben. Szinte az egész nyár lejátszódott előttem, s olyan volt, mintha ismét átélném ezeket a felejthetetlen kalandokat, amikor valaki bekopogott az ajtón. Eleanor ment kinyitni azt, s amikor megláttam a srácokat, menten felugrottam és jobb kedve lett. Hé, várjunk csak. Kicsit többen lettek. Később aztán megpillantottam a három jómadarat is, Danny, Anthony és Tom személyében.

- Nem hiszek a szememnek! Ti itt? –Eleanor hangosan felkiáltott és mind a három srác nyakába borult.

- Eljöttünk meglátogatni, már úgyis olyan régen láttunk titeket! –mondta Anthony, aki beleboxolt Danielle vállába.

Üdvözöltem gyorsan a srácokat, amúgy nagy meglepetés volt,hogy csak így betoppantak, bár meg voltak hívva az esküvőre, de nem számítottunk rá,hogy eljönnek Londonból egészen idáig csak a mi kedvünkért.

- És ki ez a szépség? Őt még nem ismerjük! –Tom itt Nicole-ra gondolt. Harry nem késett, odaállt Nicole mellé, szorosan átkarolta és elkezdte mondani:

- Ő a barátnőm. –Harry büszke volt,hogy ilyen szép és rendes barátnője van.

- Sziasztok, Nicole Harris vagyok. –udvariasan mindenkivel kezet fogott és még egy puszi is belefért.

- Vigyázz velük! –mondtam Nicole-nak, aki csak nevetett az egészen.

A többiek elkezdtek beszélgetni, Zayn és én pedig átmentünk a másik szobába kicsit lazulni. Mind a ketten a kanapén foglaltunk helyet, szorosan egymás mellett.

- Csodaszép vagy! –mondta Zayn csillogó és egyben büszke tekintettel. A szomorúság legenyhébb jelét sem lehetett észrevenni raja, dőlt belőle a pozitív energia és a boldogság.

- Köszönöm. Te is jól nézel ki a szmokingodban. –a mondókámat még ne fejeztem be, közel hajoltam hozzá és a fülébe súgtam a mondat további részét- Nagyon szexi. –erre ő elmosolyodott, a jól megszokott perverz módon utána magához húzott úgy, hogy pontosan az ölébe kötöttem ki.

- A ruhámra vigyázz! Az szent! –a mutatóujjamat a magasba tartottam,hogy jobb legyen az összhang.

- Én ugyanígy vagyok a hajammal. Az is szent. –én meg erre direkt is bele akartam túrni a profin belőtt fekete hajába, legalábbis úgy tettem, mintha azt akarnám tenni, erre ő megfogta a csuklómat és elrántotta onnan.

- Ne akard megtudni,hogy mit teszek veled, ha összekócolod a hajam. –mondta ezt mind azzal a pimasz, letörölhetetlen vigyorával. Én meg nem késtem, visszakérdeztem, mert kíváncsi voltam.

- Na mit csinálnál? –közel hajolt hozzám és a fülembe súgta. A hangja úgy érintett, mintha egy selyem ruhát húztak volna végig a combomon, libabőrös lettem tőle. Amit mondott, az legyen a mi titkunk :)

A méregdrága cipőmet lerúgtam a földre, úgy,hogy mindkettő a szoba 2 különböző pontjára esett, majd a lábaimat a dereka köré helyeztem és a kezeimet pedig a nyaka köré fontam. Finoman elkezdte csókolgatni a nyakamat, én pedig hagytam. Most nem terveztünk közös összebújást, főleg így az esküvőnk előtt, csupán kicsit érezni akartuk egymás közelségét és mi így oldottuk meg.

Zayn már nagyon belemerült a forró csókokba, szerencsére a sminkem kibírta, csupán egy kis szájfényt kell majd pótolnom. Hirtelen mindkettőnk lefagyott,mikor Liam, Louis és Eleanor ránk nyitott. Persze amint észrevették a kis légyottunkat, mindenki az ajtóba tömörült,hogy ne maradjanak le semmiről.

- Nézzed már! A turbékoló pár máris előmelegít a nászéjszakára. –nevetett Fernando.

- Zayn nem szégyelled magad? Ilyenkor nem szokás a menyasszonnyal etye-petyézni. –mondta Danielle mérges hangon, persze teljesen érződött,hogy csak viccelt,mint mindenki.

- Szerintem ezt hagyjátok a nászéjszakára. –nevetett Harry.

- Én meg sem lepődök, hiszen ismerjük Zaynt. Mindent szeret előre megcsinálni. –okoskodott Anthony.

- Miért nem szóltatok? Én is jöttem volna. –nevetett Tom.

- Majd legközelebb szólunk. –mondtam Tomnak, s közben kerestem az egyik cipőmet, ami Fernando kezében volt.

- Ezt keresed?

- Igen, köszi.

- Jaj srácok, mi csak beszélgettünk. –tiltakozott Zayn.

- Aha persze. Mi is beszélgettünk, sőt mi nap mint nap beszélgetünk Eleanorral. –nevetett Louis.

Valahogy egy kiadós röhögés után ejtettük ezt a témát és visszatértünk a való életbe.

- Gyerekek, kezdődik! –anya szólt be az ajtón. Kicsit meg is lepődtem,hogy ide szólt be, de aztán rájöttem,hogy már ismer minket,tudja,hogy a srácok ígyis-úgyis átjöttek volna hozzánk.

Mivel mindannyian készen álltunk, ezért már indultunk is, mindenki indult a dolgára.

Kimentem az öltözőből és mindenhol kíváncsi fejek figyeltek. A hófehér, masnival átkötött székeket már mindenki elfoglalta és már az eskető is a helyén volt. Csak ránk, a főszereplőkre vártak. A tanú, Fernando és a koszorúslányaim is elfoglalták a helyüket. A srácok a fehér oszlopok mellett álltak, Zayn pedig ott állt az eskető mellett. Még egy pillanatra körbe tudtam nézni a vendégek között és sok ismert arccal találkoztam, akiket Zayn hívott meg, többek között Katy Perry, Ed Sheeran, Simon Cowell, Jade a Little Mix-ből és Wiz Khalifa is eljött Amber Rose társaságában. Tőle tuti kérek autogramot!

Apa állt a vöröses színű szőnyeg előtt, rám várva. Odaléptem hozzá és aranyosan rá mosolyogtam, ő pedig így válaszolt:

- Figyelni foglak benneteket! –ezt mind fa arccal mondta, majd egyszerre minden arcizma ellazult és elmosolyodott:

- Csak viccelek! Sok boldogságot! Legyetek boldogok, mert azt szeretném,hogy a kicsi lányom boldog legyen.

- Ígérem, az leszek. –erre átkarolta a kezemet, úgy mentünk végig a szőnyegen, ami tele volt virágszirmokkal és közben Ed Sheeran kísért minket zongorával.

Mintha egy örökkévalóság lett volna, alig vártam,hogy odaérjünk. A szívem a torkomban dobogott és zilálva szedtem a levegőt, s közben a gyomromat kellemes melegség árasztotta el és úgy éreztem maga,mintha milliónyi pillangó röpködne bennem. Leírhatatlan érzés, egyszer Nektek is ki kell próbálnotok :)

Végre odaértünk a helyre,ahol végre kimondhatom az „igen” szócskát. Apa elengedte a kezemet és odaálltam Zayn mellé.  Az első dolgom volt Zaynre nézni, de az sem hagyhattam ki,hogy ne nézzek a srácokra, Tom és Harry a nyakukra mutogattak,hogy direkt is húzzák az agyam, de most az egyszer erőt kellett vennem magamon és nem elnevetni az egészet.

A eskető beszéde felére nem emlékeztem, csak bámultam a semmibe, de a hallásom lenullázódott. Senkire sem tudtam figyelni, csak a saját gondolataimba voltam temetkezve. A beszéd elég hosszú volt, csupán a végére tértem észhez, amikor feltette azt az ominózus kérdést,hogy akarom-e őt. Hirtelen minden az eszembe jutott, az agyam le volt terhelve és nem tudtam volna megszólalni. Próbáltam egyenletesen lélegezni de a próbálkozásom kudarcba fulladt. Végül vagy erőt vettem magamon, olyan,mint még soha és végül kimondtam:

- Igen! –erre Zayn nem is tehetett volna másképp,Zayn-módon oldotta meg  feladatot. Még meg sem várta ,hogy neki is feltegyék a kérdést, nem, ő egyből válaszolt.

- Uram,tőlem meg sem kell kérdezni, a válaszom úgyis IGEN lenne.

- Jól van, ahogy akarja.-mondta az eskető.

Zayn nem késett, magához húzott és megcsókolt, mindenki előtt. Most jutott el teljesen az agyamig,hogy mi is történt. Mindenki tapsolt és ujjongott, majd a csók után pedig Zayn halkan a fülembe súgta:

- Itt maradjunk még egy kicsit vagy most azonnal elrabolhatom a feleségemet?

- 5 perc! –ennyi volt a válaszom a kérdésére.

Villámgyorsan mindenki gratulált, majd átadták a nászajándékokat és már kezdődött is a mulatozás. Nem szerettük volna a srácokat még fárasztani azzal,hogy ők legyenek a zenekar, szóval Dj-t hívtunk, név szerint Calvin Harris-t, aki örömmel elvállalta ezt a posztot,főleg,hogy jóban van a srácokkal.

Mi úgy voltunk vele,hogy most lelépünk és majd később benézünk,hogy mi a helyzet, de aztán a többiek rászedtek,hogy maradjunk még egy kicsit és ünnepeljünk. Mivel nem tudtunk ellenállni  a meghívásnak, ezért egy ideig maradunk, de csak egy ideig, ugyanis még hátra van a nászéjszaka.

Az egész estét végigmulattuk a családtagjainkkal, a barátainkkal és a vendégekkel. A felhőtlen kedv megvolt mindenki részéről, Calvin pedig pompás zenéket nyújtott nekünk, olyanokat is, ami az idősebb korosztálynak is megfelel. Hiába, ez egy ilyen kivételes este.

Mindenki jó alaposan megtáncoltatott, sőt Niall-el táncoltam a legtöbbet. Folyton velem volt elfoglalva és a kajával, de volt amikor Jade körül settenkedett, aminek Jade nem volt ellene. Mellesleg megjegyzem, nagyon szimpi nekem a csaj és szerintem Niall-nek is. Lesz még itt valami az tuti.

A mulatozás már az éjjelbe nyúlt bele, amikor is mi úgy döntöttünk,hogy az egész csapatot magukra hagyjuk és végre kettesben lehetünk. Senki sem volt megsértődve, sőt inkább örültek annak,hogy mi is boldogok vagyunk, mert igenis boldogok vagyunk.

Zaynnel ketten elszöktünk az egyik közeli hotelig, majd ott egyből felengedtek a szobába, ugyanis már minden le volt beszélve.

Az éjjel többi részét egymásnak szenteltük és a házasság legédesebb gyümölcsének. Nem részletezném,hogy mi történt, szerintem Ti azt nagyon jól tudjátok :)

Valamikor hajnal körül megcsörrent a telefonom. Louis hív. Én meg kómás fejjel felkeltem az ágyból egészen az ággyal szembeni asztalig kullogtam,hogy felvegyem a vészjelző készüléket.

- Igen? –beleszóltam a telefonba álmoskás hangon.

- Szia, bocsi,hogy zavarlak, csak szólni szeretnék,hogy…Harry hadd már békén azt az oszlopot …Szóval szólni szeretnék,hogy a gumikacsa beesett a tóba, húzzátok ki!– ennyi volt a beszélgetés, le is tette. Hallatszott a hangján,hogy már nem teljesen tiszta és szerintem a többiek sem. Mindenki hangját tisztán ki lehetett venni,,hogy nagyon jó a hangulat. Mondjuk azt nem tudom,hogy miről beszélt, de mindegy. Majd az üzletben veszek neki egy gumikacsát, hadd örüljön.

- Drágám ki volt az ilyen korán? –még Zayn is felkelt a nagy ordibálásra, nem mellesleg majdnem beszakadt a dobhártyám.

- Louis volt az és valami gumikacsáról beszélt ami beesett a tóba.

- Érdekes, mert én pont egy gumikacsával álmodtam.

- Ezt nem mondod komolyan?

- De, komolyan mondom. Az egész Földet megszállták a gumikacsák és megették Niall kajáját. Szörnyű volt. Ja meg  a tükrömet is eltörték a szemetek.

- Ó te szegény! –visszabújtam mellé az ágyba és a mellkasára hajtottam a fejem.

- Nem akarsz megvigasztalni? –kölyökkutya szemekkel rám nézett és rebegtette azokat a korom fekete, hatalmas szempilláit. –újdonságot mondok, ha azt mondom,hogy nem tudtam ellenállni?

- Nem vigasztallak meg! –mondtam flegmán, de persze csak viccből, erre ő elővette a jól bevált módszert, a csiklandozást. Elkezdett csikizni, majd úgy kötöttünk ki a végére, hogy ő volt felül. Egy pillanatra abbamaradt a már megszokott, de még mindig idegesítő csiklandozás, az arcomhoz nyúlt és a fülem mögé tűrte a szemembe lógó tincset.

- Mondtam már,hogy mennyire szeretlek? –mélyen a szemembe nézett azokkal a hatalmas barna szemeivel.

- Ma még nem. –hirtelen édes mosoly borította be az arcát és még közelebb hajolt hozzám.

- Szeretlek! –halkan a fülébe súgta, majd én is viszonyoztam ezt egy csókkal.

Hihetetlen, de még mindig ugyanúgy érzem az öleléseit és a csókjait, mint régen. Hihetetlen, de még mindig ugyanúgy érzek iránta,mint régen. Hihetetlen, de ha hozzám ér, én libabőrös leszek és elfogy a lélegzetem. Hihetetlen, de még mindig elveszek a tekintetében. Hihetetlen, de SZERETEM ŐT!

Vagy ha jobban belegondolok, nem is olyan hihetetlen…

                                                                                Vége :)

Hogy mi történt a szereplőkkel?

Katy és Zayn összeházasodtak és új házba költöztek, London kertvárosába. Katy befejezte a középiskolát és elkezdett egyetemre járni. Megegyeztek,hogy addig nem lesz gyermekük, míg Katy be nem fejezi az egyetemet, és ez így is lett. Katy lediplozámott és rá egy évére megszületett az első gyermekük, aki a Zoe nevet kapta. 2 év múlva ismét új taggal bővült a család, most egy kisfiúval, aki a Kevin nevet kapta.  

A One Direction sikert sikerre halmoz, sőt a közös filmjüket Oscar-díjra jelölték, amit meg is kaptak. Ők az egyetlen banda a Beatles mellett, akik a legtöbb albumot adták el világszerte. Kisebb források szerint még a Beatles-t is megelőzték. Sokszorosan bekerültek a Rekordok Könyvébe is. Most jelent meg a 6. albumuk és a 4.könyvük.

Harry Styles még mindig együtt van kedvesével Nicole-val és fél év múlva össze is házasodnak, ugyanis ők is anyai/apai örömök elé néznek. Valószínűleg lány lesz és a Darcy nevet kapja majd.

Niall Horan összejött Jade-el a Little Mixből. Az esküvőn találkoztak és azóta elválaszthatatlanok. Jade olyan,mint Niall lányban. Teljesen egyezik a személyiségük és a temperamentumuk is. Jade imád enni. Ők is új házba költöztek, pontosan Katy-ék szomszédságukba.

Liam Payne szakított barátnőjével, Daniellel, de rá egy évére sokak együtt látták Leona Lewis-al, de azt nyilatkozták,hogy ők csak barátok. Aztán a múlt héten együtt látták egy ismeretlen barna hajú lánnyal, amint éppen együtt vacsoráznak. Úgy látszik alakulóban van valami…

Danielle Liammel való szakítása után is nagyon jó barátságban maradt a többiekkel, de már van barátja, persze még nem publikus.

Louis és Eleanor még mindig együtt vannak, és ők is már gondolkoznak a gyermekvállaláson. Louis a jövő hónapban fogja megkérni Eleanor kezét aki tübb,mint valószínű,hogy igen-t fog mondani.

Fernando Oliveira, Katy legjobb barátja és padtársa volt az egyetemen, majd Fernando visszautazott Spanyolországba, immáron a kedvesével. Katyvel és a többiekkel még mindig tartják a kapcsolatot és még mindig a legjobb barátok. Később Fernando szakít barátnőjével és ismét visszaköltözik Londonba, ahol megismerkedik egy lánnyal,akivel közeli kapcsolatba kerül.

Sel és Katy sosem békültek ki. A kapcsolatuk alaposan megromlott, majd Sel elköltözött Németországba a családjával. Azóta nem látta senki…

Tom, Anthony és Danny még mindig facér pasik, akik nagykanállal falják az életet. Hiába, a 3 jóbarát mindig összetart :)

Part 54

Sziasztok :)

Nagyon nehéz, de már csak egyetlen 1 rész van hátra...hihetetlen,hogy már vége. Emlékszem, mikor egy áprilisi estén belekezdtem ebbe a blogba és lám mi lett belőle...:) Na, de egyenlőre még nem búcsúzkodok,hiszen még nincs vége, még 1 rész hátra van... az utolsó. De addig itt az utolsó előtti, amit bocsi,hogy ilyen későn hoztam, de sűrű hetem volt. Remélem tetszik majd, néhány képet mellékeltem is hozzá, ami nem nagyon dobja fel a sztori,t, de legalább van:) Köszi mindent :) Komikat kérek ám :DD

Szandee ×  

Lassan, ám lihegve vettem a sok lépcsőnyi akadályt,hogy végre feljussak a 7. emeletre. Nem tudtam,hogy melyik ajtó is lehet az, így mentem szépen sorjában. Becsöngettem az első helyre, ahol egy ősz hajú nénike nyitott ajtót, akinek egy mutáns szőrtelen kutya volt a kezében. Ijedtemben elkezdtem hozzá oroszul beszélni,hogy higgye azt,hogy én egy turista vagyok aki eltévedt. Szerencsére a néni már elég öreg volt és bevette a mesét. A nénit innen is üdvözlöm. Most következett a második ajtó. Pechemre ez sem volt az, legalábbis azt hiszem, mivel nem nyitott senki ajtót. Már csak egy sötétbarna fa borítású ajtó maradt, véleményem szerint a srácok itt vannak fogságban.

Már a kezem is ráállt a kopogás mozdulatára, mikor egy pillanatra megálltam és leengedtem a kezem. Most készülök még ennél is hülyébbet csinálni magamból, csak azért,hogy „megmentsem” a barátaimat a medve barlangjából. Végérvényesen újra nekifogtam a mozdulatnak, de most sikerrel is jártam, sőt nem is kellett volna kopognom, ugyanis egy századmásodpercen belül kinyílt az ajtó.

Egy szőke hosszú, hullámos hajú lány fogadott, becslésem szerint 14-15 lehetett. Nem sok időm volt tovább vizslatni a srácok fogvatartóját, mivel a nyakamba ugrott és elkezdte mondani,hogy mekkora nagy rajongóm. Hirtelen, ilyen fejjel nem nagyon tudtam mit kezdeni a gondolattal, inkább vetettem rá egy homályos mosolyt és követtem őt a lakásba.

A látvány korántsem úgy volt,ahogy én azt a másnapos agyammal elképzeltem. Harry és Niall szőlőt szemezgettek, míg Liam és Louis az Xboxot koptatták. Ezt nem nevezhetném fogvatartásnak, az biztos.

- Hát ti meg? –kérdeztem a kanapén henyélő 2 ugyanolyan gyatrán kinéző haveromtól.

- Vártuk,hogy megments! –mondta Niall.

- Hol van a felsőd? –Harry gondolatai már teljesen más vizeken eveztek.

- Fogalmam sincs! –mondtam és közben a fejemet ráztam.

- Tényleg Zayn,hogy a felsőd? –Louis direkt is megkérdezte még egyszer,hogy még jobban felidegesítsen. Láttam,hogy Liam-el elkezdenek röhögni valamin, szerintem rajtam, de nem sűrűn érdekelt. Odafordultam Niall és Harryhez, és vállat vontam.

- Nem megyünk?

- Na ácsi. A srácok egy koncertet ígértek nekem. –mondta a szőke kiscsaj aki igencsak fel volt pörögve a jelenlétünk miatt. Persze a szülei nem voltak a közelben, így muszáj volt eleget tenni a kívánságnak.

- Ezért még megfizettek! –hangosan felkiáltottam, majd mind a négyen elkezdtek röhögni.

- Akkor kezdjük. Niall és Harry felálltak a kanapéról, majd mind a ketten összedörzsölték a kezüket.  Liam és Louis is befejezték a Fruit Ninjázást, majd ők is csatlakoztak hozzánk.  A szőke kis csajt, akit történetesen Natelie-nak hívtak leült a kanapéra és várta a csodát.

Egy rendhagyó és még sosem látott/hallott 5 dalból álló koncertet tartottunk. Ha én lettem volna a közönség, szerintem megdobáltam volna magunkat rothadt banánnal, annyira förtelmesek voltunk, elvégre a tegnapi nap elég rendesen a fejünkbe szállt.

Natalie udvariasan megköszönte a mini koncertet, majd kinyitotta előttünk az ajtót és az utunkra engedett. Még meg is lepődtem, mert nem erre számítottam. Én egy örjöngő csajt képzeltem el, aki fel-alá járkálva a nevünket ordítja. Kellemeset csalódtam ebben a lányban, azt leszámítva,hogy a srácokat fogva tartotta, bár szerintem nem bánták.

Lesétáltunk a földszintre, ahol Bruno és Fernando várt minket, jobban mondva csak Peter, mivel Fernando barátunk még rendesen húzta a lóbőrt. Úgy látszik ő nyert.

- Sziasztok srácok, na sikerült a koncert? –kérdezett minket Bruno, nevetve.

- Hát persze, leszámítva azt,hogy kurva hamisak voltunk. –mondta Niall.

- Mi az a cucc a nyakadon? –Harry ismét nem arra figyelt amire kellene, fel sem tűnt neki,hogy Fernando ott ül mellette a padon holtrészegen, nem, ő Bruno agyonkarmolászott nyakára volt kíváncsi.

- Nem tudom, reggelre már ott volt. Nem tudom,hogy ki csinálta. –magyarázkodott Bruno.

- Esetleg ha megtudod ki csinálta ezt veled, add meg a számát. –tipikus Harry.

- Rendben haver, megadom. –még Bruno sem gondolta komolyan a kócos hajú haverja óhaját, csak nevetett az egészen.

- Fernandoval mi van? Ennyire ki van ütve? –Louis figyelt fel elsőnek a kómás barátunkra.

- Fernando…hát…kaput…káó…ennek annyi. –próbáltam érthetően elmagyarázni, de egy értelmes szó nem jutott eszembe.

- Srácok nem azért, de mindjárt 8 óra és vissza kéne jutnunk a szállodába. –figyelmeztetett Liam, aki a legkevésbé volt berúgva.

- Ez igaz. Na kapjuk a vállunkra ezt a spanyol csődört és húzzunk innen a francba! –Bruno hatására mindenki összeszedte magát és elindultunk hazafelé. Vagyis úgy értem,hogy vissza a szállodába, csak reménykedni tudok benne,hogy a csajok még nincsenek ott, különben nekünk annyi.

Lassacskán bandukolva elindultunk, vázolnám a helyzetet: Bruno és Liam cipelték Fernandot, ami még mindig ki volt ütve. Én és Harry egymásba kapaszkodva cifráztunk végig a járdán, míg Louis és Niall vihorászva és disznó vicceket mesélve haladtak mellettünk. Imádkoztam,hogy ne találkozunk rendőrökkel, különben nekünk annyi, habár ha jobban belegondolok…na mindegy, semmi. Mellesleg a pólóm még mindig a Holdon, így egy szál gatyában kellett végigsétálnom Las Vegas utcáin. Próbáltuk elkerülni a forgalmat és a kis utcákban haladtunk,nehogy valaki lefényképezzen, mert akkor nekünk tényleg annyi, szó szerint.

Szerencsére egy taxi pont arra járt, így hát azzal mentünk tovább egészen a szállodáig.

---Katy---

Még egy 10 perc és visszaérünk a szállodába. Már hulla fáradt vagyok, Chris alaposan kifárasztott minket. Nem hittem volna,hogy ilyen jó humora van, de hát csak rá kell nézni. De ami az éjszaka történt, semmit nem mondunk el a srácoknak az tuti. Bele sem merek gondolni, hogy míg mi Chrisszel jól éreztük magunkat, szegénykéim valami elit helyre mentek, azaz még mindig kitartok a sztriptízbár-teória  mellett. A csajok még egyben vannak, de azt be kell,hogy valljam, nem kis mennyiségű alkohol tartalmú italt fogyasztottunk el az éjjel. Mindenki az egyszer élünk-re hivatkozott és így lelki ismeret-furdalás nélkül tudtuk emelgetni a poharakat, úgy,hogy az senkit sem zavart. D azért kíváncsi leszek,hogy hol is jártak valójában a srácok, mert eléggé furcsák voltak mikor elmentünk és szerintem valami marhaságra készültek.

A bekanyarodtunk a szálloda utcájába, de megláttuk,hogy pont előttünk megállt egy taxi és a srácok szálltak ki belőle elég másnaposan. Mindenki az ablakhoz tapadt és kimeredt szemekkel bámultunk a kómás pasijainkra.

- Ezek totál részegek! –Eleanor hangosan felkiáltott, na nem mintha én nem vettem volna észre.

- Ahogy elnézem őket szerintem nem valami elit helyen voltak.  -folytatta Danielelle.

- Te jó ég! Fernandoval mi van? Liam és Bruno viszik őt. Te jó ég! Zaynen nincs felső!

- Micsoda? –nem is azzal voltam elfoglalva,hogy a legjobb barátomat, ami most mellékesen be van piálva, a többiek a hátukon viszik. Nem, nekem Zayn meztelen felsőtestén akadt meg a szemem.

Már pont akartam kiszállni és megkérdezni a srácoktól,hogy mi is történt pontosan, mikor Eleanor megállított.

- Várj! Ők nem látták,hogy itt vagyunk szóval ebből még előnyt is kovácsolhatunk.

- Mire gondolsz? –első hallásra már érdekelt a dolog.

- Ne mondjuk el a srácoknak,hogy láttuk őket, kíváncsi vagyok,hogy mit tudnak kitalálni ennyi idő alatt és,hogy mit fognak csinálni Fernandoval,hogy ne vegyük észre mennyire ki van ütve.

- Én benne vagyok. –mondta egyszerre Danielle és Nicole.

- Én is. Nagyon nagy lesz, mikor mi fitten, vigyorogva bemegyünk és ők meg próbálnak józannak tűnni.

- Ugye? Hát igen, a női logikának nincs párja.  –hencegett Eleanor a zseniális de egyben ördögi ötlete miatt.

- De azért majd olyan óvatosan célozgassunk rá,hogy mi igenis tudjuk,hogy valami marhaságot csináltak az éjjel, de persze úgy,hogy ne vegyék észre. –magyaráztam.

Megegyeztünk,hogy a mi kis esténket teljes titokban fogjuk tartani, de a pasikat egy kicsit megszívassuk, főleg Zaynre és Brunora megyünk rá, hiszen ők ketten néznek ki a legmeggyötörtebben, habár a többiek sem valami szépségkirálynők a kócos fejükkel és a bőszen csillogó szemükkel.

Mindnyájan kiszálltunk a taxiból és mentünk is fel a lakosztályunkba. Minél gyorsabban szedtük a lábunkat, ugyanis kíváncsiak voltunk, hogy milyen sztorit tudnak összehozni a srácok ilyen rövid idő alatt.

A lift is kedvezett nekünk, mivel üres volt. Nemhiába van reggel 8 óra, ilyenkor még mindenki alszik, legalábbis aki tud. Yasert és Pault láttuk lent az ebédlő részben, éppen reggeliztek. Ők már messziről kiszúrtak minket, de csak integettünk, nem szerettünk volna odamenni, mert tuti,hogy kérdezősködtek volna. Mentünk tovább egészen fel a lakosztályunkig.

Nem szerettünk volna a srácokra rontani, így kopogtunk. Természetesen Zayn nyitott ajtót, immáron felöltözve és vigyorogva. Persze a kialvatlan szemeket nem tudta eltűntetni. Az olimpia a szeme alatt ott volt, de nem csak neki, hanem minden srácnak egyaránt.

- Szia szerelmem! Na, jól mulattatok? –egy csókkal köszöntöttem a szokásomhoz hűen, majd mindenki megkereste a saját párját és pár mondatot váltottak.

- Mondhatni,mondhatni. Azért nem volt olyan nagy szám.

- Miért, i csináltatok? –láttam rajta,hogy zavarban van, de leplezni próbálta. Engem nem ver át!

- Beültünk egy vendéglőbe és ott iszogattunk.

- Ennek örülök. Én meg már azt hittem,hogy valami vad helyen buliztatok, de hála az égnek tévedtem.

- És ti? Jól szórakoztatok Chris Brown-al?

- Persze, nagyon jó fej, nagyon jól elvoltunk.

- Ennek örülök. –éreztem,hogy ez egy erőltetett beszélgetés, ami már befejeződni kíván, legalábbis Zayn részéről.

Bementem az ebédlőbe, ahol Fernando az ágyban fekve aludt.

- Mi van Fernandoval?

- Fájt a feje és bevett egy altatót,hogy elmúljon az a szörnyű, irdatlan fejfájás. –Niall ezt úgy mondta,mintha betanult szöveg lenne, sőt,hogy még fokozzam a kedélyeket, szótagolva mondta, ami mér tényleg elég hülyén hangzott.

- Értem.

- Bruno mi az a nyakadon? –Danielle direkt is megkérdezte az énekesünket, hogy mi az a sok karmolás a nyakán.

- Tegnap este nehéz napom volt és megkarmolt a macskám.

- Hiszen neked nincs is macskád. –mondta Harry, elfeledkezve a szerepéről.  Ekkor Bruno mérgesen Harryre nézett, aki csak hülyén vállat volt. Srácok, ami nem megy azt nem kell erőltetni. Ti nem színészek, hanem énekesek vagytok.

- Nem az én macskám, hanem egy barátom macskája. –kijavította a mondatot Hazza haverunk jóvoltából.

- Aha, most már értem.

Egyszer csak valaki kopogott. Gyorsan odafutottam az ajtóhoz, és megelőztem Niallt, aki a nyomomban volt. Szerencsére én értem oda előbb.

- Jó reggelt kívánok. Ezt Mr. Marsnak hoztuk,a tegnapi éjszaka számlája. –ekkor a szobapincér a kezembe nyomott egy 1 és fél méter hosszú számlát, pont ,mint a filmekben.

Nem néztem végig az összeset, csupán néhány dolgon akadt meg a szemem:

- Banánkehely, Jäger, Orosz vodka, kókuszos lazactekercs mentával? Srácok mi ez? –láttam,hogy meg sem mernek nyikkanni. Liam mökögött valamit, de egy szót nem értettem belőle. Hirtelen a komor arckifejezésem széles mosollyá alakult át.

- Srácok láttunk titeket bejönni a szállodába, mi is pont akkor jöttünk. –a lányom már előre tudták,hogy mit akarok mondani, így bólintottak egyet,hogy szabad a hazda.

- M-micsoda? –míg Harry dadogott, addig Zayn és Liam egy hatalmasat nyelt.

- Láttuk,amint Bruno és Liam behozzák Fernandot. –folyotatta Nicole.

- És azt is láttuk,hogy Zaynen nem volt felső. –Danielle pdig befejezte.

- Srácok! Nyugodjatok meg, nem faggatunk titeket többet. Ez a számla mindent elárul. –mondtam.

- Még ha csak ennyi lenne. –hoppá. Niall elszólta magát.

- Pofa be, Niall. –Louis és Bruno csendre utasították a szájmenős barátunkat.

- Nyugi, békén hagyunk titeket. Most már tudjuk,hogy a tetőteraszon a 26.szegletnél jártatok (ezt a számláról olvastam, amit örömmel átnyújtottam Brunonak) és utána valahol máshol is. De mi megegyeztünk abban,hogy megbízunk bennetek, ha ti is bennünk. Szóval csak semmi kérdezősködés, ezt az éjszaka emlékeit mindenki megőrzi a saját kis agyában. –ezzel be is fejeztük a beszélgetést és a srácok fellélegeztek, majd később mindenki szétszóródott.

Most már nem volt téma a legény-se a leánybúcsú mostantól mindenki próbált az esküvőre koncentrálni, hiszen az ma lesz. Még mielőtt Bruno elment volna, adott a srácoknak valami zöldes-sárgás löttyöt, ami szerinte a megoldás a másnaposságra. Minden megittál, Fernandoval együtt aki végre felébredt és egy fél óra múlva már teljesen normálisak voltak. Bármilyen hihetetlen avagy lehetetlen, de Bruno Mars varázsitalától mindegyik srác jókedvre derült.

Most már mindenki a családjával szórakozott, kivéve minket, lányokat. Mivel a srácokra nem bízhatjuk a dolgok igazgatását, ezért ezt mi vállaltuk el, persze a mindőnk anyukája segítségével. Ez amolyan női feladat. Szerencsére a helyszín már fullosan kész van, ezt ki is pipálhatjuk. 11-re érkezik a sminkes és a fodrász és már a ruhák is készen állnak, hála a csajoknak. Itt nincs is nagyon mit igazgatni, csak a sofőrrel egyeztetett anya,hogy mikor is jöjjön a vendégekért a szállodába, ugyanis az esküvőnk Vegas egyik legnyugodtabb legeldugottabb helyén lesz megtartva. Kicsit olyan érzés lesz, mint Csodaországban. Csak képeken láttam a helyet, de ott mindent virágok, fák, borostyán és üde zöld fű borított. Hiába, Las Vegas nem csak a kaszinókról és a bárokról szól, van neki egy szebb, természetesebb oldala is,amit megismerhetek, örök életre.